Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Fura csaladi szokasok
Torolt_felhasznalo_924713
Létrehozva: 2012. Április 26. 22:06
Amiktol meghalltunk gyerekkent es amit tuzzel vassal probalnank kiirtani a sajat felnott eletunkben . /asztalnal nem beszelunk.. tyuktojas a kamraba megy es nem a hutobe... gyerekek kapnak eloszor az etelbol...szalveta hasznalatuk ritusai....mindent meg kell ennunk ami a tanyerunkban van ...
van ahol leveshez fozelekhez kenyeret kell enni.....
asztalnal
Nalatok mi volt ?
Én a legjobban a favécén szerettem trónolni a nagymamáméknál.
Jaj, en a fabudin mindig ugy feltem!!! Probaltam elnyomni a felelmem, de allandoan azt kepzeltem, hogy alulrol kimaszik valami vagy valaki
Raadasul sok volt ott mindig a pok is, amitol szinen rettegtem. Nem volt ritka, hogy sikoltozva jottem ki a wc-rol :)))
A szüleim korosztálya magázta a saját szüleit.
Mi meg már tegeztük, még a nagyszülőket is.
Anyukám és apukám is mesélte, hogy velük nem játszottak a szüleik. De velünk a nagyszüleink - nagyszülőként már igen. Nagyapám, aki anyu szerint nagyon komoly, távolságtartó- ember volt az én kedvemre még bolondot is csinált magából. Rengeteget viccelt velem, csak hogy nevetni lásson.
Anyám és a testvére is magázták a szüleiket, de a szülők tegezték egymást. Viszont szabadidejükben játszottak a gyerekeikkel, amikor azok kicsik voltak.
Az unokatesóim és én mindannyian tegeztük a nagyszüleinket, de a szüleink továbbra is magázták őket.
Nagymama sokat játszott velünk, nagypapa egyáltalán nem. Sajnos ez személyiség-függő dolog...
Én a legjobban a favécén szerettem trónolni a nagymamáméknál.
(Ők nem vidéken laktak, csak kertes házban a periférián.)
Köszi, nem hagyom!
Gyerekként oké, ahogy nálad is volt, de én már rég kinőttem abból a korból, ez a szokásom viszont megmaradt.
Tényleg nem tudjátok, mi az a feltét?
Idemásoltam a Wikipédiából, a szabad enciklopédiából (bár lehet, hogy már segítettek itt a többiek, csak nem olvastam még végig) :A főzelék zöldségből készült főfogás, ami nem köret. Szinte bármiből készülhet, például burgonya, spenót, tök, zöldbab, bab, káposzta, kelkáposzta, lencse, sárgaborsó, vagy ritkábban brokkoli, karfiol, kukorica stb. Tálalásakor vagdalttal (fasírozott), sült vagy rántott húsokkal, sült kolbásszal, tükörtojással, ún. „feltéttel” szervírozzák.
Így már képben vagy?
Megkérdezhetem, az ország melyik részében élsz? Nem piszkálódásként mondom, de nekem tényleg furcsa, hogy ilyen sokan nem ismerik ezt a szót.
http://mek.niif.hu/02100/02115/html/1-256.html
ángya családba vagy a közeli rokonságba tartozó vér szerinti férfirokon felesége. Pl. ángy az apai nagybácsi felesége, a férfitestvér felesége. Ha a rokonsági kapcsolatok kiterjedtek, és azt erősen tartják, akkor a vér szerinti, apaági fel- és lemenő összes férfirokonok feleségeit általában ángynak szólítják. Az ángy kifejezést az ego a nőrokon korának, rokoni fokozatának megfelelően jelzővel vagy kicsinyítő képzővel kibővítheti. Pl. apai férfitestvérének felesége lehetöregángy, ángyinéni, nagyángy, vagy a fiatalabb férfitestvér felesége lehet: kisángyi, ángyika stb. Az ángy szónak népnyelvi változatai: ángyó, ángyós, ángyóka, ángya, gyángyi, gyángyika. (→ még: házassági rokonság, → sógorság, → vérrokonság) – Irod. Bodrogi Tibor: A magyar rokonsági terminológia vizsgálatának néhány kérdése (Műveltség és Hagyomány, 1961).
Általában tényleg arra mondják. Bár hallottam én már a sógornőre mondani is.
Ha a feleség a rokon, annak a férje a koma. Azt viszont szintén hallottam már más rokonsági fokozatnál is.
Ergo itt is vannak a régi általános meg a helyi spec. szokások.
Így volt.
Szép volt.
Jó éjszakát!
És egy utolsó, de kedves emlék.
A nagymamám nagyon vallásos volt, mint mindenki akkoriban. Nekem teljesen új és ismeretlen dolog volt ez, nem tudtam semmit róla.
Nála minden héten többször mentünk templomba, a vasárnapi templom ünnepinek számított, és minden étkezés és lefekvés előtt imádkoztunk.
Sajnos még kisgyerek voltam, mikor a mama meghalt.
Az udvarba volt felravatalozva, mert az volt a szokás. Nyitott koporsó volt és nekem az egészben nem volt semmi félelmetes, csak nagyon szomorú.
Azóta több, mint 30 év eltelt és én máig kívűlről tudom az imák egyikét-másikát, pedig a későbbi életemben sehol ez nem volt szokás. Számomra ezek az imák a nagymama szeretetével és az ő kedves emlékével egybeforrtak. Amikor este lefeküdtünk és betakart az óriási dunyhával, megfogta a kezem, és együtt mondtuk elalvás előtt, hogy "én istenem, jó istenem, lecsukódik már a szemem...."
A mama téglát melegitett a sparhelten és ezt tette a dunna alá.
Az én gyerekkoromban már volt egy kis vaskályha is a szobában.
De anyukám mesélte, hogy az ő gyerekkorában bizony volt, hogy télen a szoba sarkában jégcsapok lógtak reggelre. A dunna alatt nem fáztak. De felkelni nem volt jó.
Úgy tudom.-- hogy az "ángyom" az a nagybácsi felesége.
Tehát nem vér szerinti rokonom, hanem beházasodott.
Csak azt nem értem, ha a feleség a rokon, akkor annak a férje az micsoda??
Okosak voltak. Tudták, hogy mélyebbről jön ezért tisztább.
Nagyiéknál a gémeskút éppen a lóistállóval volt szemben. Mellette volt egy sajtár... egy nagy fémhordó... ebbe húztak mindig vizet, amikor a lovat itatták és persze gondolom a teheneket is, amig voltak tehenek.
De volt a kacsáknak is úsztatója, egy lebetenozott gödör amibe szintén vizet mertek a kacsák meg az egész környéket elmocsarasitották.
Nem volt könnyű öntözni a forró nyarakon. Csak esténként öntöztek- öntözőkannából. Nem kevés vizet húztak fel a kútból ilyenkor.
Nagyszüleimnél dettó ugyanez.
A kert legvégében pedig 2 hatalmas, talán 1 emelet magas széna vagy szalmarakás. Erre nagyon szerettem felmászni.
A nagynénikéméknél történt egyszer, hogy kaptak ajándékba 20 néma kacsát.
Apukám kapta is a levelet (telefon az nem volt), hogy "Józsikám kaptunk 20 némakacsát az ángyoméktól!"
Máig nem tudom, milyen fokú rokonok az ángyomék, nálunk senki nem használta ezt a kifejezést.
Aztán eltelt 2 hét, jött az újabb levél: "Józsikám, a némakacsák elvesztek"
Aztán egy idő múlva egy sürgöny érkezett. "Józsikám, meglettek a kacsák, beköltöttek a szénába és most 420 némakacsánk van"
Aztán egy idő múlva újabb levél érkezett, hogy "Józsikám, utazz le hozzánk a jövőhéten, mert a középső udvarba segíteni kéne a földet kicserélni".
Ez azt jelentette, hogy mindenki örült a sok némakacsának, de már annyira nem örült annak a nagy munkának, amit a tartásuk következtében keletkezett kár kijavítása jelentett. Így tudtam meg, hogy a némakacsák kakija mérgező és ahol sok némakacsát tartanak, ott a föld felső 20 cm-ét ki kell cserélni, mert fű sem fog többé nőni a helyükön.
Kukorica góré. Ezaz!!!! Azon gondolkodtam, hogy hívják... Mennyit játszottam benne gyerekként.
Ártézi kút? Mindig mennünk kellett oda vizet hozni: nagy kanna nagy gyerekeknek, kis kanna kis gyerekeknek. Mondjuk mi nem éreztük a különbséget a "sima" víz és az ártézi víz között, csak azt láttuk, hogy az ártézi víz sárgább, de a felnőttek ragaszkodtak ahhoz, hogy az ártézi víz egészséges(ebb).
hát igen..
én is folytathattam volna a sort.
A ló és tehénistálló után következett a kocsiszín.. ők igy hivták. itt tárolták a szénát itt laktak a mestergerendán a tyúkok.
Aztán a disznóólak következtek és a legvégén a trágyadomb.
Ezzel szemben az udvar másik oldalán volt az a bizonyos fából készült pottyantós.
elötte a kukoricagóré és a házhoz közel a gémeskút.
A ház mellett konyhakert.
hátul meg krumpliföld málnás gyümölcsfák rengeteg.
Hatalmas gazdasági udvar volt. Nem is lehet eladni. az unokatesómék használják... de a ház lakhatatlan már sok éve.
És majdnem elfelejtkeztem a nagyszüleink egyik legősibb és számomra horrorisztikus szokásáról!
Ezen a ponton kérek mindenkit, pár pillanatra csendben emlékezzen meg a vidéki porták legvégében magányosan álló fabudikról!
A mi családunkban ez égszakadást-földindulást váltott ki, avagy volt az a nyáriszünet, mikor trabanton 5-6 órát utazott a család a mamához, aztán 1 óra múlva ugyanezt mégegyszer visszafelé, mert a "pest jány" nem volt hajlandó hasznosítani a fabudit.
Konkrétan ez eredményezte, hogy apukám a nagyi házát totál felújította fürdőszoba-ügyileg, mert belátta, hogy ez az utazás mégegyszer nem fér bele a tűrőképességébe.
Eszembe jutott nekem is.
Az anyai nagyszüleim háza, amikor épült akkor utcafrontról sorrendben így nézett ki- Szoba- konyha- kamra.. alatta pince- majd egy padlásfeljáró- lóistálló- tehénistálló. A padlás ezen végighuzodott, bedeszkázva és jó vastag gerendák voltak. A Bejárat eredetileg a konyha felé volt.
Mindez vályogból . Aztán késöbb, hozzáépitettek még egy szobát és egy előszobát. szoba utcafronton az előszoba pedig a konyha mellett és akkor már a bejárat is ide került. Az az új szoba lett a tisztaszoba... de amikor én ott voltam itt aludtunk nagyival.
A kamra pedig hideg volt nyáron. Betonos volt a padlója és kicsit mélyebben volt mint a konyha.