Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Fura csaladi szokasok
Torolt_felhasznalo_924713
Létrehozva: 2012. Április 26. 22:06
Amiktol meghalltunk gyerekkent es amit tuzzel vassal probalnank kiirtani a sajat felnott eletunkben . /asztalnal nem beszelunk.. tyuktojas a kamraba megy es nem a hutobe... gyerekek kapnak eloszor az etelbol...szalveta hasznalatuk ritusai....mindent meg kell ennunk ami a tanyerunkban van ...
van ahol leveshez fozelekhez kenyeret kell enni.....
asztalnal
Nalatok mi volt ?
Ja, hogy meg en is elfelejtettem, hogy mi az. Nekunk nem volt, valahonnan kaphattuk, vagy vettuk????
A deli 12 orarol jut eszembe, hogy milyen erdekes, ha az ember raszokik egy bizonyos idopontra. Offolas, de igyekszem roviden elmondani. Gyermekem olyan egy eves forma lehetett. Ekkor meg nem lehetett ravenni, hogy kanallal egyen. Nem tul pepes fozeleket viszont elfogadott. A gyerkapolono, akivel menetkozben osszebaratkoztam, mondta, nem baj, majd raszokik a kanalra, egyelore vagjak a cumisuvegen nagyobb lyukat, es adjam a kezebe, kiszippantja magatol. Ettol kezdve gyermekem helye deli 12-kor a rekamen volt, oda fekudt, kis feje felpolcolva es varta a cumisuveget. Nos, ha pontosan deli 12-kor nem volt kesz a kaja, vagy kesz volt, csak meg hutottem, es nem mertem melegen odaadni neki, addig uvoltott az en egyebkent soha sem manias gyermekem, amig meg nem kapta acumisuveget. Aztan szent volt a beke. Haha.
http://www.hazipatika.com/taplalkozas/zoldseg_gyumolcs/cik kek/naspolya_szottyosan_jo/20070903094459
Már fenőtt fejjel tudtam meg én is hogy egy C-vitamin bomba. A mai napig szeretem, de már olyan kevés helyen lehet kapni.
Szivesen..
én azt hittem, hogy egres a naspolya... de nem voltam benne biztos. Ezért kerestem meg.
Nálunk vackornak hívták, úgy néz ki mint a vadalma, de a levele olyan mint a baracknak.
Nem lehet frissen enni, télire szokták eltenni, elöször meg kell neki a polcon is érni.
Elég ritka gyümölcs, de finom.
Koszi, en is megnezhettem volna, de kozben koltozom, ill pakolok,meg fozok.
Ja, nalunk nem volt kotelezo a deli 12 ora, de emlekszem, a radioban megszolalt 12 orakor a "Jo ebedhez szol a nota:, es akkor altalaban szokas volt ebedelni. Mondjuk, a rendszeresseg nem art az ember eleteben, na de szigoruan kotelezo?
Naspolya:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Naspolya
Az egyetlen jo nagyszulom, anyai nagymamam meghalt, mikor en meg csak 5 eves voltam, de kedves emlekeim vannak rola. Anyai nagyapamat sosem ismertem, o korabban meghalt. Pl egyszer, amikor kukorica kasat fozott a mama, mondtam neki, mama meg ne edd mar azt a butasagot. Mi sosem ettunk ilyet, o Erdelybol szarmazott.
Masik, apai nagyanyamek meg...Anyam mondta, o mindig a legfinomabb etellel kinalja oket, amikor ok jonnek hozzank. Az anyosa meg csupan a beigli vegeket meg suti vegeket adja nekik. Pedig apam bizony jokora penzosszegekkel tamogatta oket. Egyszer egy hetig voltunk a nagyieknal, mi gyerkocok. Anyamek aztan jottek ertunk, hogy hazavisznek bennunket. Gyermek voltam meg, de rajottem, mi megy. Az ablakon lattak, hogy apam meg anyam kozeledik. Nagyapam szolt nagyanyamnak, hogy te, dugd el a sutemenyt, mert jonnek "ezek". Nagyanyam levagta a sutivegeket es egy tanyerra tette, a tobbit bevagta a sutobe, es panaszkodott, hogy mar csak ez maradt, mire jottetek. Sok gyumolcs is volt a kertben, de az erett epreket pl az unokatesomnak tartogatta a nagyanyam, aki majd hetvegen jon. Neki a pirosakat szanta, nekem jo volt a felig zold is szerinte. Szerintem meg hetvegere berett volna az az eper.
Vagy pl mi ha bementunk a hazba, le kellett venni a sapkat, vagy ami a fejunkon volt, mert jott a szolas, hogy nem mondom ki a nep nevet, aki allandoan sapkaban jar, hogy .... van a hazban.
Vagy a jobb kezunkben kellett fogni az evoeszkozt, mert az a szep kezed.
Nekunk is meg kellett enni amit anyam fozott. Ket levest kifejezetten utaltunk a batyammal. Az egyik a komenymagleves volt, amiben komenymagok uszkaltak, meg egy kb 15 centis nagyon finom hazikolbasz. A kolbaszt csak akkor ehettuk meg, ha a levest mar megettuk. Batyam talalmanya volt, hogy a levest gyorsan ki kellett kanalazni, gyorsan lenyelni, hogy az izet alig erezzuk, majd gyorsan ki kellett inni az elore odakeszitett pohar vizet, hogy az utoizet se erezzuk.
Ja, volt meg egy, a spenot, amit utaltunk. Egy evben anyamnak fa magassagura nott a spenotja, a levelei akkorak voltak, mint a lapulevel. Mikor mentem haza a sulibol, mindig azon tortem a fejemet, hogy kellene kivagni vagy kirohasztani a spenotot, mert egy nap arra megyek haza, hogy az gozolog a tanyerban. De sose mertem. Mert anyam volt az ur a hazban. Nem emlekszem olyanra, hogy beismerte volna valakinek, hogy nem volt valamiben igaza. Mellesleg, egy eset volt, mar 71 eves volt, amikor beismerte, hogy a sajat gyerekeit nem kellett volna hatterbe helyeznie az aspiskigyo ex sogornom moge. De ez ugye, nekunk mar keso.
A vasarnapi ebedeknek mi is megadtuk a magaet, azok mindig jok voltak. Husleves, valami finom hus, salata, sutemeny.
Nekem sajat dolgom volt a haztartasban mar egeszen gyerek korom ota, amit nekem kellett megcsinalnom. Sejtem, azok a dolgok, amiket anyam utalt.
Ja, nekunk a dinnyehez kenyeret kellett enni, hogy meg ne artson.
Sziasztok, de jó ez a topik! Mennyi emlék eszembe jutott!
Nagymamám úgy pattogtatta a kukoricát, hogy a papám csinált egy fa alkalmatosságot, elég nagy volt, aminek az alján és a teteje is valami sűrű vasrács volt, a tetejét fel lehetett nyitni, és egy rúd, akkora mint egy lapátnyél, ezt fogta a mamán és a nyílt tűz, inkább parázs felett rácogatta ez a ládát amig ki nem pattogtak a kukorácák, aztán egy nagy ruhával bélelt szakajtókosárba tette, körülültük és ropogtattuk.
De eszembejutott a nagy kockacukor, rácseppegtetve a diana,
az isteni tiszai törpeharcsa, frissen ropogósan meg sok sok emlék.
Még benézek majd!
No, hogy egy kicsit visszakanyarodjunk az eredeti témához, csatlakozom... Nálunk is a hétvégi ebéd délben, harangszóra indult. Evés közben tilos volt a beszéd, csámcsogás, szürcsölés, könyökölés. Kanalazás közben száttárni a kart (ebben az esetben jöttek a könyvek, amiket szorítanunk kellett hónaljban). A kanalat, evőeszközt rendesen használtuk, késsel nem hadonásztunk, az evőeszközt pedig nem oldalról, hanem - hogy is írjam - (függőlesen??) iránytottuk a szánkhoz. Amit kiszedtünk a tányérra, meg kellett enni, vagy addig ott csücsültünk az asztalnál míg meg nem ettük. Egyszerre fejeztük be az evést, álltunk fel az asztaltól és köszöntük meg az ebédet. Na, ennyit az evésről. Szerencsénkre édesanyám mindig nagyon finomakat főzött.
Most szerintem jön a "különlegesség". Ha a becsaptuk az ajtót, édesapánk felvilágosított, miért is készítettek kilincset. Ez azzal járt, hogy 100-szor kellett becsukni az ajtót halkan - kimenni a szobából, becsukni az ajtót, visszajönni, és megint becsukni, na ez egynek számított.
Másik. Ugyi, feltalálták a cipőfűzőt. Ha a tesóm (általában ő volt a szenvedő alanya ezeknek az oktatásoknak) lerugta a cipőt, nos, ismét előjött a kedvenc 100-szor csináld meg. Belebúj, befűz, kiold, leveszi - egy egynek számított.
No, aztán van a wc deszka, ami nekem is mániám, hogy soha, sehol, senki nem hajtja le a deszkát, a fedelet használat után. Nos, a családom tudja, hogy mi a kötelességük, hisz azért találták fel azt a szerencsétlen fedelet,hogy használja az ember fia-lánya.
Még egy a szülői követelményekhez: kopogás nélkül tilos volt a szobájukba menni.
Hát, ennyi. Túléltem.... A gyerekeim is tudják, hogy mit miért találtak fel...:)))
Ja, és a szülők, felnőttek beszélgetésébe nem kotyogtunk bele, hnem megvártuk, míg befejezik a mondatot és ránk figyelnek. De figyeltek: jó, most mondjad ...
Hú, ebben egészében van másfél deci rum! Ezt biztos megcsinálom, ártani nem árthat :D
Köszönöm Neked is, de nem volt szándékomban szétoffolni a topicot az diótortával, bocsi topikindító!
En se ettem soha mosatlanul gyumolcsot. En kulonben is kenyes kislany voltam, olyan porcelanbaba (nagyim nevelt) nem jatszottam soha kint udvaron, csak bent a lakasban a jatekaimmal es a konyveimmel.
Eleinte meg szivesen kimentem volna a gyerekek koze de aztan elmult a kivansag is es olyan "benti cica " lett belolem.
Sokszor nevetunk a feremmel, mert van egy cicank aki benti es ha kiengedem kis idore akkor ugy nez korul mint aki retteg letenni az o tiszta kis labat a poros foldre.
Na en ilyen voltam kislanynak.
ma mar nem vagyok ilyen
Ez a Baromira diós torta egy nagyon finom, békebeli ízű diótorta. (remélem sikerült belinkelni)
Hat te is megszenvedted a magadet azt hiszem.
Remelem most mar boldogabb vagy.
Azt mondtak hogy akkor eltelek vizzel es nem eszem meg az etelt
En meg mar felnottkoromban tudtam meg hogy van akinek keves a nyala (pl. nekem is) es emiatt nehez az etelt megfeleloen megragni. az ilyen emberek isznak sok vizet eves kozben is, de ez inkabb elosegiti a megfelelo ragast, nyelest.
De akkoriban ez nekem egy remalom volt.