Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Fura csaladi szokasok
Torolt_felhasznalo_924713
Létrehozva: 2012. Április 26. 22:06
Amiktol meghalltunk gyerekkent es amit tuzzel vassal probalnank kiirtani a sajat felnott eletunkben . /asztalnal nem beszelunk.. tyuktojas a kamraba megy es nem a hutobe... gyerekek kapnak eloszor az etelbol...szalveta hasznalatuk ritusai....mindent meg kell ennunk ami a tanyerunkban van ...
van ahol leveshez fozelekhez kenyeret kell enni.....
asztalnal
Nalatok mi volt ?
Hát az én fiam se hitte el, de azért az elején (még nem volt 3 éves), azért ijedten nézett rám.
A lányom nem ilyen jó ivó, rá figyelni kell, hogy eleget igyon, a vizet sem szereti annyira, tehát inkább örülni kellene, ha valaki szeret inni és szereti a vizet.
Nemrég tanultam, hogy a keserű italokat, jobb keserűen meginni, mert a keserű íz aktivizálja az epefolyadék termelést
varjunk mar az epe maj epemukodest serkento teak tanultam fitoterapiat de most elo kellene vennem a konyvemet
bar urmos borok etvegyjavito voltarol hallottam mar
Nalunk tejeskave kakao volt es cukorral meg tejszinhabbal .
Ellenben most egy Forumon hivtak fel a figyelmemet a feher lovakra es
gyorsan rakerestem Leif Andersson uppsallai egyetem kutatojanak munkajara es tenyleg
ha a kiralyfi feher lovon jon az genhibas lo
ezek utan mar nem is kell a kiralyi sem
Talán az is más étkezési szokást hoz, hogy melyik népcsoport tagja?
Nem csak a korszak
Ajaj, de még mennyire számít. Az angolszász vidékeken nem volt gyerekkultusz, egy plusz munkáskezet jelentett, ha felnő, de addig csak a kenyeret pusztította.
Az onnan származó emberek azokat a szokásokat hozták magukkal.
Nálunk apukám egyszer-kétszer mondta a gyerekeknek.. de kinevették. Papa... hogyan nőne már béka a hasamba???
érdekes, mert én amig kicsi voltam elhittem. De a gyerekeim már nem.
A vendég- nálunk is. De már anyai nagyanyémák, de az apainál is, pedig ők még 1900 előtti időkben születtek- a gyerek kapott hamarabb az ételből, sőt ha rokon vendég jött az szólt, hogy szedj a gyereknek. Vagy mi gyerekek külön- hokedlin
- asztal magas volt
eettünk és mi kaptunk enni először. De megvárni míg mindenki szed az megvolt. Ma is megvan...
Talán az is más étkezési szokást hoz, hogy melyik népcsoport tagja?
Nem csak a korszak
Pl anyósom német származású
(jujj az előző írásom tisztázódik....na jó ez vicc)
Vízivás: ez egészség szempontjából nem jó étkezés közben...talán ki nem mondták, de lehet, hogy innen ered- mint sok népi bölcsesség...
Eszembejutott egy szokás: kakóhoz tejhez nem ehettünk paradicsomot, uborkát...vajaskenyér mellé...mert "fosni fogsz"
Na felnőttként ettem...semmi bajom, így én nem tartottam ezt a szokást meg. Nincs is baj ebből
Vagy a cseresznye és víz....fájni fog a hasad ha iszol utána. Na ez viszont nálam bejött...szóval nem iszom utána..
Vizivás...
Hát ezt azoktól kéne megkérdezni akik mondták anno.
-Béka nő a hasadba- mondták.
Nem csak anno mondták, ma is mondják, sajnos.
A fiam amikor kicsi volt, sokat ivott, vizet, örültem is neki, és volt is nálunk mindig innivaló.
Nem volt ritka, amikor idegenek tettek ilyen megjegyzést, a családból szerencsére soha senki.
Szia!!
Köszi a topikot, igazán érdekes lett!
Vizivás...
Hát ezt azoktól kéne megkérdezni akik mondták anno.
-Béka nő a hasadba- mondták.
Szerintem ők sem tudták miért mondják- mondták, hogy mondjanak valamit.
Megfogadtam hogy egy Forumon sem sutok fozok de ha emlekeznel a Mama diotortareceptjer megkoszonnem.
Aranyos a nagyapa unoka "mi kozos titkunk" a tablacsokival
Én ios így vagyok ezzel...szülőként is ki kell érdemelni a tiszteletet. HITELESnek kell lenni...nem elvárni a tiszteletet. Ha én adok, én is kapok.... Kikövetelni
- erről Sztálin, Hitler és tSAi jutnak az eszembe.
Kora miatt...na ja, ha megérdemli.. ha olyat tett az "asztalra" amiért megérdemli...most nem konkrétan családon belül...hanem általánosan. S itt lehet fiatalabb is...ha megérdemli akkor igen- tisztelem és köszönet és minden ami jár...no de a semmiért, a kiköveteltért...hááát hiába tesz úgy vki mintha tisztelné...attól az még nem az!
AZ esetleg megfélemlítés vagy épp szembenyali
Ami még zavar: mikor vki pénzen akarja megvenni a szeretetet, tiszteletet
vagy nyalizik, hogy megkapja....
Miert volt tilos etkezes kozben a vizivas ?
Volt erre valamifele magyarazatuk ?
Jajjj de jok.
Igen...van mikor előjön, vmi kiváltja, felnytja a sebet. Ez a topic pl, most. a szokások.
Valahol jó is volt talán ez a megélt keserűség- ha másra nem hát arra, hogyne zavarjanak egyéb "rossz"nak kikiáltott szokások, mert van rosszabb
(mert a közepén nyomott fogkrémes tubus, meg a le-felhajtott wc ülőke probléma NEKEm sosem volt az és jókat mosolyogtam ezeken. HOGY EEEEZ probléma.)
Igen, túl vagyok rajta....élem az életem, 10 éve már külön...de felbüffent a keserűség
mas kulturak /arab kinai torok zsido olasz.../ etermekbe hogy megismerjuk mas mas izeket es ne okozzon problemat ha kimegyunk az izvilaguk.
Mindenek ellenere nem egy orszagban ereztem hogy
en itt ehen fogok halni
abban a fel evben evben ket evben amit kinn toltottem mert bizony elesben nem ugyanaz az etel am amivel Europaban talakozik az ember .
ahogy olvasom elmenyek sorsok tortenelem
szeretetek velt vagy valos serelmek atorokitett
szokasrendszerek ....mind mind benne vannak
koszonet
Elmúltam 40, de emlékszem zöldbabfőzelék volt.
Ma már szeretem, de mindig eszembe jut.
Ötödikes lehettem amikor kórházba kerültem, és a doki odaírta: alultáplált!
Hát azután lett aztán az evés kényszer.
Nagyon okosan csinálod drágám, igy is kell, bár én is kaptam volna annak idején, most nem lennék talán ilyen erőtlen.
Egyébként én soha nem értettem, hogy miért legyek hálás a szüleimnek azért mert felneveltek? Szerintem, ha egy felnőtt gyereket vállal, kutya kötelessége felnevelni. Senki nem kérte, hogy megszülessen. Nem jár köszönet azért, hogy felnevelt az, aki "megcsinált" (bocsánat, ha kicsit nyersen fogalmaztam). Én sem várok a gyerekeimtől köszönetet, csak annyit, hogy ha lesznek saját gyerekeik, azt tisztességesen felneveljék.
Nyilván az ember az embertársait tiszteli. Ez alapvető emberi magatartás. De csak a kora miatt nem fogok senkit sem tisztelni, különösen nem úgy, hogy esetleg árt nekem. A tiszteletnek kölcsönösnek kell lennie.
Látom, tudod, hogy milyen szerencsés vagy, hogy ilyen Nagyszüleid és ilyen szép gyermekkorod volt. Sokan nem mondhatjuk ezt el magunkról, pedig egy életre erőt ad, vagy elvész, ha ezt nem kapja meg egy kisgyermek.
Jó, hogy ezt elmesélted.
Próbálj felejteni és élni a TE saját életedet.
Természetesen néha beszélgetések kapcsán elő jönnek az emlékek, ezek itt keserűek nagyon.
Túl vagy rajta, már nem számít.
Én is ezt szerettem volna- mégha nem is velük szemben, de nekem elmondja, hogy figyelj- megértelek és...
De sajnos nem mondta..sőt...
Azt mondta: mivel a szülei tisztelnem kell és SEMMIT sem mondhatok rájuk,..amit ők akarnak annak úgy kell lennie, mert idősebbek nálunk...
A rájuk mondani valamit= nem mondhatom, hogy NEM megyek, nem mondhatom, hogy nem főzök ott, nem mondhatok ellent..a gyerek nem lehet első- az idősebb az első...
más: a csirkenyak, szárny stb ellen sem ágálltam...a fura itt a 15 literes befőző lábas méretű adag a kamra földjén... és csak azt enni míg tart- ha egy hétig akkor addig, ha kettőig bírja akkor addig...
Ha kolbász van akkor az míg van, reggel, délben este..
Én mivel naponta főztem "nem becsültem meg amit a férjem keres". Pedig semmit sem dobtam ki, sőt...befőztem gyümölcsöt, lekvárt, fagyasztóba csirke, disznóhús- szüleimtől.
Nem értettem őket, de...beszélni sem lehetett erről- ez felőrölt.
Igazad van!
Kerestem is rá magyarázatot és a férjem és a békesség kedvéért elfogadtam őket ilyennek. Nem kellett olyan sokszor menni...na ő meg nem jött (hmmm vhol ez szerencsés is volt- amikor jöttáááá...szültem, hazajöttünk...anyukám besegyített munkája mellett, főzött az első napokban- jöttek anyósomék, sógoromék hozták őket- nem is tudtuk- anyukám két adagnyi ebédet hozott és futott dolgozni. Megjötek anyósék...látta a kaját az asztalon, leült éa megette. Sógornóm szólt(súgta, hogy ne haragudjak és "mama, de hát az a kismamáé volt" Erre ő, majd főz másikat.- még egyszer volt- 3 hónaposak voltunk a babával. egy francia ágyunk volt és egy heverő- na én hol aludtam?? a fotelben- reggere alig volt tejem...eLSŐ kiborulásom ez volt. Anyósom...DE a férfinak aludni kell, mert AZ dolgozik.)
Na mese délután befejezbve.
Ezek az ő szokásaik, ő átvette vagy vhonak hozta ezt- én elfogadtam ilyennek, de egy idő után mélyen azért fájt. AZ a legjobban, hogy a gyerekemmel történtek meg ezek, ő volt a szenvedője..és mikor ki mertem állni érte rossz feleséggé váltam.
Szóval kerestem én magyarázatot...rossz férj, ő csak lábtörlő volt apósom nőit kellett elviselni, ezért mindenkibe aki nő volt és elvett tőle vmit abba belerugott. Én a fiát "vettem el" azt akibe esetleg kapaszkodott...volna.
De a fiát az anyja nevelte, ők hetente meglátogatták, vittek egy zacskó cukrot...mert ők dolgoztak.
Indok még: talán sosem szerették és ilyenné vált....apósom ivott is...
Elfogadtam, de ő(k) sosem engem... nem igazán tudtam velük beszélgetni sem, na nem is figyeltek a szavaimra sosem...
Apósom meg a másik: Neki egy nő nem szólhat míg ő nem kérdezi...NEMET nem mondhat senki...nő és gyerek pláne Férjem nem is tanulhatott tovább....
Érdekes módon ÉN mikor gyerekeim odajutottak szintén küzdöttem azzal, hogy ODA mehessenek ahová szeretnének...
Lányomnak sikerült, de milyen áron..
Fiam elkezdte a középiskolát...ahol szerette volna...
De ki kellett íratkozni és hazajönni...mivel elváltunk- rajta csapott. ...(mivel...ne kérjétek, hogy elmeséljem)
Szóval szokások- az hogy mi a vasárnapi ebéd, kenyérrel-e vagy hússal, lehet-e közben beszélni...stb...olyan kis dolgok nálam.
Vendégként én is viszek bort vagy sütit...vagy...bármit...de nem főzni megy az ember..hacsak nem azért, hogy vmit megmutasson...és nem elvárásból KELL főznie. Más dolog, ha beteg az illető akihez megy, vagy szült netán...esetleg lábadozik...
A szokás: hogy mit hoz otthnról vki mint EMBER... erkölcsileg mit....nálam ez kérdés. Azt amit lát azt merje MAGÁBAN felülbírálni - ezt tartom felnőttségnek és ekkor válik le vki a szülőtől. Attól még szeretheti, hogy nem vakon él és teszi tönkre a megfelelési vágyból (apám büszke legyen rám- mire???- hogy olyanná váltam mint ő??) a gyerekei (családja) életét.
Korábbi szegénység: nem hinném, jól éltek, átlagos élet, 70-es évek. Házat építettek- nagyot. Anyósom második feleség volt..apósom az első fiát kitagadta az új asszony kedvéért.
Az én (mi) szüleim rosszabbul éltek , de a mai napig segítenek- kertben termett dolgok, sok unoka, imádnak odajárni a gyerekek mind.....
Kerestem a magyarázatot és vhol ki is mentettem őket...de fájnak a dolgok és mélyen égették belém ezeket- nem miattam- a gyerekek miatt- akik semmit sem ártottak. (én igen- elvittem- elvettem a fiukat és nem rájuk keresett, hogy még több legyen- vállalkozó, külföldi munkák- hanem a családjára- ez a bűnöm)