Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Fura csaladi szokasok
Torolt_felhasznalo_924713
Létrehozva: 2012. Április 26. 22:06
Amiktol meghalltunk gyerekkent es amit tuzzel vassal probalnank kiirtani a sajat felnott eletunkben . /asztalnal nem beszelunk.. tyuktojas a kamraba megy es nem a hutobe... gyerekek kapnak eloszor az etelbol...szalveta hasznalatuk ritusai....mindent meg kell ennunk ami a tanyerunkban van ...
van ahol leveshez fozelekhez kenyeret kell enni.....
asztalnal
Nalatok mi volt ?
A vasárnapi nálunk sokszor a paprikáskrumpli, vagy a lebbencs, mert mindkettő nagy kedvenc-)))
A nagymamáéknál igazából szerintem mindenki ragaszkodott ahhoz a vasárnapi ebédhez, mert a mama nagyon jól főzött. Előtte volt vendéglőjük, csak ugya államosították. Néha az apu öccsei a palacsintát úgy harapdálták, hogy maszkot csináltak belőle, és azon röhögtünk, a mama meg sipákolt, hogy pofon lesz, de ehhez a mamának kis sámlira kellett állnia. egyszer tényleg megcsinálta, akkor röhögtünk igazán, mert vicces volt, ahogy a 150cm-es mama a majd kétméteres nagybátyámat így akarta meglegyinteni.
A másik nagyinál meg volt rántott csirke a saját csirkékből, az anyu öccse nem is volt megenni a tápos csirkéket, meg libamáj időnként mert voltak libái is. Ott jártunk a friss tejért, mezítláb lehetett szaladgálni a faluban, fára másztunk, csatangoltunk, mikor hallottuk a teheneket hazajönni kolomppal a nyakukban, akkor kellett nekünk is. Ott láttam nyáron gyönyörű szerb esküvőket, a falubeliek többsége az volt, végigvonult a menet a falun. A szomszédnak a tisztaszobájában mindig felugráltunk a dunnyhák tetejére, a másik szomszédban meg lakott a "bolonlány" akitől én nagyon féltem, mert annyira erősen megszeretgetett, és hangos volt. De ártalmatlan, csak nekem tűnt akkor félelmetesnek. Esténként a konyha kövére letette a mama a két nagy lavórt, abban fürödtünk, az egyikben aszappanos meleg víz, utána átmentem a tiszta melegvízbe. Emlékszem a nagypapa reggeli rituáléjára a kismosdótál felett ahogy a marcell hullámokat belőtte az újjaival a hajába, a borotvahab illatára, meg a pamacsra.
A nagymamáméknál volt mindig ez a vasárnapi húsleves téma. Nagyon gazdagon, aztán leszűrve, minden külön tálalva. Főleg marhából főzte, benne velős csont, amit a leves után tormával ettek, a velőt meg kenyérrel, törmával. Utána valamilyen hús körettel, és süti.
Engem is vitt a nagypapám mindig sétálni, a Dunapartra jártunk kagylót szedni, abból később láncot fűztem. Nagyon-nagyon szerettek, tényleg minden szavamat leste a nagypapa, a cirkusz minden újabb előadására elvittek, olyankor kiöltöztek a nagyszüleim, a nagyi felvette a balettáncos medállal a nyakláncát, magára fújta a krasznaja moszkvát (amit emiatt én nem utálok), a buszmegállóhoz sétálva meg, megálltunk a szomszédok kapuinál, hogy jajj mekkorát nőtt már ez az unoka. Ez az egész nagyon rituális volt, a mai napig kapom az erőt abból a szeretetből amit tőlük kaptam. Mivel egy időben csak a madártejet, és a kocsonyát voltam hajlandó megenni, ezért az mindig volt, hordta nekem a nagypapa a szanatóriumba is minden áldott nap, és falatonként etetett. Meg a dinnye akár éjszaka, azonnal pattant, és hozta kenyérfalatkákkal, hogy legalább több legyen a gyomromba. A pörköltszaftos kis kenyérdarabkák, amit szaladgálás közben a számba nyomott, meg a kolbászos katonák sorban a tányéron, meg csatákat is kitalált hozzá.
Meg ahogy együtt néztük a műkorcsolya világbajnokságot, nekem az annyira varázslatos volt, a minden esti estei mese olvasás velük, utána meg ahogy hozzájuk bújtam, azt mondták "bújjunk össze mint a kismalacok", meg hogy a talpam mindig hideg mint a béka segge..
Azóta nem szeretem a cirkuszt sem, és a műkorcsolyát sem. Velük volt olyan, amilyen, nélkülük nem ér nekem semmit.
Tudod, én mindig magyarázatot keresek mindenre..
Lehet, az önzőségre magyarázat egy korábbi szegénység... Magyarázat lehet. DE mentség az semmiképpen sem!
Ilyenről még nem is hallottam, hogy ha vendégségbe megyek, akkor nekem kell vinnem a kaját.
Bár van egy nagynéném, aki mindig hoz valamit (torta, süti stb.) ha hozzánk jön vendégségbe. Szerencsére már nem nagyon van ideje külön sütni, így az utóbbi időben ez elmaradt.
Ami viszont nagyon érdekes és most jutott eszembe, hogy nekem van egy olyan szokásom, hogy ha egy nagyobb baráti társaság összegyűlik nálunk, pakolni szoktam a vendégeknek sütit és ha esetleg sok kaja marad, akkor azt is. Hozzá kell tennem, hogy általában csak akkor, ha összedobjuk a kaját.
Igen, jól látod. DIKTATÓRIKUS vezetés...
A házasságunkban nagy "kérdés" volt lehet-e a gyereknek NEMet mondani.
Férjeméknél nem volt szabad.....mikor pici volt a gyermekem(még pólyás), el kellett vinni - fulladt, gégevizenyősen- ez komoly betegség, ha nem kap időben injekciót meghalhat. Első ilyennél két hétig nem mertem aludni.
Újra ilyen eset jöt, köd is volt...DE a férjem szerint ez senkit nem érdekel, a szüleihez MENNI KELL. Nem mertem elindulni. Nagy veszekedés, engedtem, békesség kedvéért. De doktornőnk adott injekciót, hogy ha baj van ezzel rohanjunk ott orvoshoz. Ő SEM tudta megértetni, hogy életveszélyes így útnak indulni.
Pké, kibirtuk, elmentünk, ott vágni lehetett a füstöt- kértem a férjem, hogy szóljon, mert....a gyerek....
Nem mert! Én voltam a hisztis meny, aki kényezteti a gyerekét.
EZ emberi önzőség és butaság....
A mai napig ezt vágja a fejemhez a férjem....hogy mertem szembeszállni ott akkor az apjával...meg egyáltalán egy férfival.
Ez egy elvakult életszemlélet.....
:)
Én írtam már sokszor, ha borsófőzeléket kérnek szenteste, azt is megcsinálom, mert számomra öröm, hogy örülnek :)
Csodálkozva olvasom, hány embernek vannak pocsék emlékei a nagy családi ebédekről.
Nálunk szokás: húsleves, külön tálban mellette a hús, zöldségek. Utána a hús marad, valami mártás, aztán húsok kétféle körettel, savanyúsággal, majd a vita, hogy ki főzze a kávét :DD
EZ nem szegénység volt! Ők nem voltak szegényebbek, mint az én szüleim. Sőt, mi kis régi nagyapám építette házban éltünk, szüleim mai napok. Apósomék kétszintesben. Náluk ezt nem a szegénység generálta.
Tudjátok, kb 3 év telt el a házasságunkból mire mertem erről beszélni a férjemmel...láttam, hogy zavarja. Hááát azt hiszem kár volt.... én lettem a hibás, mert meny létemre mikor vendégségbe mentünk főznöm kellett volna és vinni hozzávalót....Ezt sógornőm megtette, én nem, ezekután azért sem.
Szüleimmel egy városban éltünk, ha mentünk sosem kellett főznöm, sőőőőőt, mosogatást is úgy kellett kivenni anyukám kezéből. A gyerek meg első helyen áll a családban. Férjeméknél nem, sajnos.
De én vagyok/voltam a rossz meny.
Elváltunk, na nem ezért...sok barátnőt beengedett anyósom, természetes volt, mint apósom nőjei.
"A főzeléket MINDIG kenyérrel ettük és nekem az a furcsa, ha valakik mással (pl. hússal) eszik. A leveshez meg mindig főztünk ki tésztát.
Mi ha gombát vagy húst eszünk tésztával, elegendő a tészta köretnek, barátnőmék mindig esznek hozzá még kenyeret is.
Úgy látszik nem véletlen, hogy annyian utálták a vasárnapi ebédet.
Én magát az együtt evést nagyon szeretem, mi szinte mindig együtt vacsorázunk (ha kell, akár várunk a férjemre, hogy együtt legyen a család és ehhez a legjobban a gyerekek ragaszkodnak) és nem munkanapokon reggel, délben és este is együtt eszünk. Ilyenkor jókat beszélgetünk. Viszont nálunk nincs degeszre zabáltatás és extra cirkusz ilyenkor, még csak vasárnapi étel sincs. Volt úgy, hogy a férjem krumpli főzeléket kért fasírttal, így az volt a vasárnapi ebéd. Mondtam is neki, hogy ezt anyámnak el sem merném mondani, mert jönne a kioktatás.
Na, és most juszt is diótortát fogok csinálni. találtam egy régi receptet.
Milyen hüjje vagyok, ugye? :D
Én azt figyeltem meg, hogy a húslevest szinte minden család másképp fogyasztja. Anyukáméknál úgy volt, hogy első fogásként megettük a levest sok-sok zöldséggel és tésztával, másodiknak pedig a levesben megfőtt burgonya és hús került feltálalásra. (esetleg egy kis savanyúság volt mellé)
Férjeméknél a "mindent bele" elv uralkodott: egyben megették a levest a hússal és a tésztával, krumplival, a zöldségeket azt persze kivették belőle, és utóétel gyanánt fogyasztották.
Nagynénjéméknél meg az előétel volt a zöldégek, a levesben pedig csak a tészta volt, majd krumpli hússal második fogásnak.
Olyan családot is ismerek, akiknél 3 fogásos a vasárnapi ebéd, mivel csak kb. 20-30 dkg hús kerül a levesbe, hogy azért mégse csak zöldségleves legyen a vasárnapi menü. Leves után mindenkinek jut 2 falat főtt hús főtt krumplival, harmadik pedig főtt vagy hasáb krumplival rántott hús vagy pörkölt.
Szerintem sem furcsaság -- mint ahogy valaki már írta --, egyszerűen csak szokás.
Persze, hogy nem azonos... De kiválthatja.
Viszont ma is vannak fafejű diktátor szülők.
Ahogy akkor is voltak szerető gyerekközontú családok is.
Van benne igazság, de amiket itt olvasok azok nem arról szólnak.
Hanem nagyrész szivatásról, hogy mai megfogalmazással éljek.
Kiskirályokról és hatalmukkal visszaélő felnőttekről.
Nem akarok senkit megsérteni, de ez a véleményem az ilyen diktatórikus életszemléletről és életvezetésről.
És még csak liberális sem vagyok, mégis így látom.
Minden családnak megvannak a m aga szokásai.
De ha ez egy normális ( bár most már ezt is félve írom le), akkor mint családtag egyáltalán nem találom különlegesnek vagy bizarrnak.
De megértem azt itt írottak nagy részét, mert már a történet olvasásakor is elszorult a szívem azért, mert nem is gondoltam volna hogy ennyien éltek/élnek ilyen fafejű diktátorokkkal egy fedél alatt.
És mint gyerekek teljes kiszolgáltatottságban.
Szóval, szörnyű.
A szegénységet ismerem.Részem volt benne, de gyermekként sem kellett dilkó szülők heppjeit elviselni.
És az embertelenség nem azonos a szegénységgel.
Sajnos igazad van, de akkor is szörnyü ha nem ad egy gyereknek egy falat kenyeret.
Én mindig azt hallottam hogy a szegényebb ember inkább ad a kevésböl, mint a gazdag a sokból.
Természetesen embere válogatja.
Abban igazad van, de a krumpli nem volt luxus. Se a tészta.
Mi sem voltunk gazdagok, bár ez engem nem nagyon zavart, de olyat hogy egy gyereknek nem adtak enni, az nem volt.
Pláne ha kért az a gyerek egy falatot! Ez már nem csak szegénység.
Nálunk a szomszédok is mindig hoztak gyümölcsöt, mézet, kóstolót sütiböl a "kislánynak". De nem csak nekem, a többi gyerek is kapott és Nagymama is küldött velem sütit a szomszédoknak.
Sziasztok :)
Engem is elvitt nagyapám "kocsmázni" ő sörözött egyet én meg fagyiztam
meccsekre is jártunk,meg össze-vissza csavarogtunk a városban :)
Csináltatott nekem külön ülést az ő bicajára :))
De szép gyerekkorom volt és hogy hiányzik
A szegénység sok családnál nagy úr volt.