Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Fehér Anna
Létrehozva: 2011. február 16. 11:11
http://comment.blog.hu/2011/02/16/52_evesen_szul_a_szomsze dok_almaja
Érdekes.
Elgondolkodtató.
Csak azért tettem ide mert sokunkban megmozdít régi érzéseket.
Nosztalgia +álmélkodás. " az 1ben 
Csak egyet árulj el, mitől irigyek és sötétek azok a nők, akik ide írtak.
Mire irigyek?? Megmagyaráznád??
Mitől sötétek? Azért mert más a véleményük?
Azért mert azt írják, hogy bármennyire is sokáig vártak egy babára, és bármennyire is csoda, és isteni dolog hogy végre gyermekük lesz, akkor is egy ötvenes nő kismamasága nem olyan egyszerű, és nem oly felhőtlen lesz, mint egy harminc évesé. Ez pedig tény. Az is tény, hogy egy 52-53 éves nő csontozata, belső szervei, petéi, stb. nem hasonlítható össze egy 30 évesével.
Szóval aki ezeket mondja, nem biztos, hogy sötét, csak tisztábban látja a tényeket, mint aki már x éve rá van kattanva arra, hogy gyermeeket akar.
Lehet, hogy ezen is sokan ki fogtok akadni, amiket itt írtam. De ez nem irigység, és nem sötétség, csak és kizárólag egyszerű tények. És ehhez nem is kell diploma, csak a józan paraszti ész.
Attól, hogy én kedvelem FA-t, és sok boldogságot kívánok a kismamaságához, és a babához, ettől még úgy ítélhetem meg, hogy nagy bátorság ötven fölött szülni, ötven fölött újszülöttel napi 24 órás szolgálatban lenni nagyon fárasztó. És mondom mindezt azért, mert én is ötven vagyok, és tudom, hogy milyen egy ötvenes nő.
nagyon bátor!
Sok-sok egészséget Neki hozzá, hosszú életet, és legyek nagyon boldogok ezzel a "késői" kis gyémánttal !
VinnieJ (279.): sajnos én is így látom, ahogy a párod.
Sziasztok!
Először is nagy bátorságra vall az, hogy ilyen korban vállalja a kisbabát DE senki nem ítélkezhet más élete felett, nem tudjuk mit érez, mert talán nem voltunk ilyen helyzetben.
Mindenkinek más álma-vágya van neki ez volt és beteljesült, örüljünk neki!
Fehér Anna nagyon bátor! :-)
Gratula! :-)
Hogy ezt így, 28 év után kell megtudnom... Akkormi vagyok? Félgyerek?
Lombik volt.
Nyilatkozta is,h köszöni mindnekinek,aki a 20 év alatt tudásával,feleősségteljes szakmai munkájával támogatta?Spotnán terhességhez milyen szakmai munka kell?
És akkor itt jön az orvos felelőssége.
Ha én orvos lennék,nem készítenék babát 53 évesnek.
De persze,szülhet tőlem még testvérkét is.
Mert egy gyerek nem gyerek.
Milyen szerencse. Így is tragikus a halála, de képzeld el ha tíz év alattiak lennétek.
20 eve vannak egyutt az orvos parjaval. En azt valoszinusitem, hogy most sikerult teherbe esnie. Vagy talan nem is igen akart igazan gyermeket, de ha most megis veletlenul sikerult, persze, hogy orul.
52 evesen persze kesonek tunik, de ebben az esetben is erdemesebb az egyeni sorsot figyelembe venni, nem pedig altalanositani.
Jo egeszseget, sok oromet, hosszu, eroben es turelemben teli eletet kivanok.
Nosztalgia: Tavaly sikerült belepillantanom a Szomszédokba, még kicsi voltam mikor ment a tv-ben. Az első rész nekem katartikus élményt okozott és okoz a mai napig is.
Álmélkodás: Nálam az elmaradt. Ha most jött össze, akkor most jött össze. Én nem gondolom hogy 52 éves korban már temetni kellene az anyaságot. Persze felmerül bennem is a kockázat kérdése, meg mi lesz a gyerekkel 10 év múlva, ha az anyja 62 lesz...
De annyira megváltozott a világ pl. ha az elmúlt 20 évet nézzük. Anyukám idejében a nők 20-24 éves koruk körül szültek, most meg 30 alatt alig van aki szül. (és én is 30 fölött fogok szülni...) A nők 60%-ka császárral szül, míg mikor én születtem a császár aránya 40% volt....
A sztereotípiáknak is változniuk kellene...
Ne haragudj, de teljesen abszurd amit írsz. Mi a franc köze van az én klimaxomnak ahhoz, hogy a gyerekem mikor tesz nagymamává? Nagyjából semmi.
Én ugye későn szültem a harmadikat, 42 évesen, a változókor mégis 48 éves korom körül elkezdődött.
Nem tudom mikor leszek nagymama. Ez a fiaimon múlik. És az én hormonjaimnak ehhez semmi köze.
Jó egészséget a színésznőnek és a babájának, s hosszú, boldog életet az egész családnak!
Nem kell/ene ítélkezni olyan élethelyzetről, amelyet sosem tapasaztaltunk meg!!!
Teljes szívemből hálás vagyok a Nagyanyámnak, aki 1942-ben természetes úton megszülte 51. évében az édesanyámat 4. gyermeknek.
83 éves koráig élt, 80 évesen még biciklivel járt át a szomszéd faluba boltba. Emlékszem, hogy rám is vigyázott sokszor, amikor kicsi voltam.
Gratulálok Fehér Annának, kívánok nekik jó egészséget!
Hány évesen szültél? Mikor lettél nagymama?
Mikor klimaxoltál?
Fenntartom a véleményem. Akik korán lesznek nagymamák, azok korán jutnak el a változás korába.
Szerintem ne beszélj úgy,hogy nem próbáltad,amiről beszélsz.
Nem csak olyan ápolás van,hogy jaj,anyunak fáj alába,bevásárolok neki,meg kiváltom a gyógyszert,igen ez egy gyerektől is elvárható.
De sajnos-családomban is van példa-vana,mikor az ápolás azt jelenti-jelentené,hogy a gyereknek fel kell adnia egész addigi éeltét, kilépni a munkahelyéről,napi 24 óráig a szülő mellett lenni,mert pl a súlyos Alzheimer-kóros nagyit egy pillanatra nem lehet egyedül hagyni, mert képes kimenni a mínusz 5 fokos éjszakába a parkba ,hálóingben.
Ekkor is elvárod a gyerekedtől,hogy nullázza le egész addig életét,menjen el 28.000 ft-os ápolásira, esetleg ne alapítson saját családot,vagy,ha van,akkor hanyagolja azokat?Vagy azért ne vállajon második gyereket,mert az már nem fér be,mert anyut kell ápolni?
Arról nem is beszélve,amikor kifejezetten szakápolás kell.
Csak ámulok és bámulok.
Felnőtt emberek ítélkeznek úgy, hogy sejtelmük sincs, hogyan esett teherbe F. A.???
Az információk alapján régi vágya volt...a kezdetek kezdetétől, hogy gyermeke legyen. Nem lett.
És most...ki tudja hogyan? Mi nem tudjuk.
Lehet, hogy tényleg "csoda "történt, csak úgy, símán, minden hókuszpók nélkül, áldott állapotba került.
És akkor most, a régen áhított gyermeket vetesse el???
Felnőtt ember, gondolom nagyon lekismeretes orvosok segítségével próbálja megszülni, világra hozni a régen várt kis életet.
Kívánom neki, hogy sikerüljön, nagyon sokáig éljen boldogságban, szereteben
REMÉLEM NEM OLVASSA EZT A FÓRUMOT!
Neki most lelki társakra, eszmei segítségre van szüksége, nem gúnyos megjegyzésekre, találgatásokra, károgásra
Akkor en erositem a szabalyt, mint kivetel.
Akkor - es koran - klimaxoltam, amikor az unokam meg tervbe se volt veve.
Szoval elobb elnagymamasodtam, minthogy unokam szuletett volna
Mondjuk, 53 evesen tobben azt hittek, a 3,5 eves ikrek az enyemek, akikre vigyaztam. Mondom, ne mar, nezzen ram (ez raadasul no volt), erre o: miert, mostanaban keson szulnek a nok...hat ja. 50 evesen en mar nem tettem volna, ha kepes vagyok ra, akkor sem.
Mondjuk, azt nem tudom, ha nem lett volna, akkor hogy dontok, de ketlem, hogy maskent.
Ugye nem írtam én olyat, hogy kivétel nélkül minden kései gyerek beteg lesz?
Itt egy link, de ha beírod a google-ba, hogy 40 feletti apák ill. anyák gyerekei akkor biztos többet is találsz.
http://www.eletforma.hu/szemelyiseg/oreg_sp erma_ne_akarjon_fiatal_petesejtet.html
Így van. Akik korán nagymamák, azok korán klimaxolnak.
Ja és én is késői gyerek voltam, úgyhogy a másik oldalt is ismerem.( és én sem vagy skizofrén, meg idegbeteg sem, és azért az 50évet már megértem
)
A szüleim még a későn született gyerekük, későn született gyerekének születését is megérték hál'Istennek5. unokájukként.Sajnos azóta már nem élnek, nagy fájdalmamra.
Persze amikor kiskamasz lány voltam, néha engem is zavart, hogy anyukám már nem olyan fiatal, mint a többieké. De ez az érzés elmúlt, és megmaradt a szeretet egészen halálukig.
Hátránynak és most csak azt látom, hogy a kisfiamnak nincsen vele egykorú testvére . A nagyokkal ugyan folyamatosan együtt van, húzzák-vonják, de azért az tudom, hogy az más. Sajnálom, hogy nem voltam elég bátor, hogy utána gyorsan "csináljunk" egy kistesót neki.
Legalábbis megpróbálhattuk volna.
Belinkelnéd azt a tudományos kutatást? Érdekelne..
Igaz, hogy a kisfiam még nem felnőttkorú(9 éves lesz), de remélem egészségben még a (déd, ük)nagypapakort is megéri.
Én 42 , a férjem 46 éves volt, amikor 3. gyerekünként megszületett. Nem tudok róla, hogy autista lenne, vagy skizofrén, sőt idegrendszeri gyengeségről sem tudok.
Ezzel szemben már iskolába úgy ment, hogy olvasott és írt, nagycsoportos korában már sakkversenyre járt, nagyon érdeklődő, és tájékozott, kiemelkedő képességű kisgyerek, a legjobb matekos, és egyébként is a legjobb tanuló az osztályban. mellette, karatézik, úszik, teniszezik és síel(ezt mondjuk nem túl sűrűn tudja, de nagyon szereti) évek óta .
Derűs, kedves, kiegyensúlyozott kisgyerek.Semi gondunk nincsen vele, nagyon sok örömöt okoz az egész családnak.
A nagyokat 22-23 évesen szültem. Velük nem volt ennyire egyszerű az élet.
Hogy a kockázat sok tekintetben nagyobb, azt elismerem, de ez az fokozott előzetes vizsgálatoknak köszönhetően kivédhető.
Ami Fehér Annát illeti,nem sokat tudok az egészről, meg nem is olvastam róla, de feltételezem, hogy lombik segítségével lett állapotos. De ha nem akkor is bizonyára teljeskörű genetikai vizsgálatokat végeztek nála. Úgyhogy nincs mitől félnie.
És nem hiszem, hogy a karrier miatt ne szült volna előbb. Nem ismerjük az életét.
"Ne ítélj, hogy ne ítéltessél! "
Jó egészséget és sok boldogságot kívánok nekik!
Valamikor régen szültek 10 gyereket,szépen a egymás után. Nagyapám volt a kisvakarcs, nem lett agyilag zokni.
Rokon kislánynak a szülei 40 körül voltak amiokor kopogtatott a gólya, mégis elvégezte az orvosit, anyukája él.
Ismerős anyuka fiatalon szűlt 3 gyereket. Nem tudta őket felnevelni, "mostohára" maradtak.
Senki nem lehet biztos abban, hogy -"50 évig tutira élni fogok", -és felnevelem a gyerekem, lesz hozzá erőm egészségem.
Apám 41 volt, amikor születtem.
Én éppenhogy betöltöttem az ötvenet, tehát megértem a felnőttkort.
Nem vagyok sem autista, sem skizofrén.
Nem tudok róla, hogy bármilyen agyi vagy idegrendszeri problémám lenne.
Akkor miről beszélünk? Hol olvastad ezt a vizsgálatot?
Te már túl vagy a klimaxon, tapasztalatból beszélsz?
Én a saját tapasztalataimat mondtam el, nem a tudományos írásokra hagyatkoztam.
Jé, pár hsz-em eltűnt....
no mindegy.
Hidd el Barca, nem is hiszed, mekkora öröm nekem azt olvasni, hogy TE ezt meg tudod oldani. Remélem érted. Lefordítom: magasról. Mindazonáltal ne kelljen már bűntudatot érezniük mindazoknak, akik majdan ápolásra szorulnak, a gyermekeik pedig szívesen törődnek velülk és nem azért, mert ezért szülték őket, továbbá nem azért, mert örökölnek, valamint azért sem, mert az öregotthon nem vállalja, hanem mert éreznek valami olyasmit, mint SZERETET
.
Már annak is nagy a kockázata ha az apa nem fiatal. Olvastam nemrég egy vizsgálatról, arra jutottak a kutatók, hogy a 40 feletti APÁK gyerekei közül 2x annyi nem éri meg a felnőttkort mint a többiek közül. Még balesetben is kétszer annyi hal meg közűlük, ami a kutatók szerint rejtett agyi és idegrendszeri problémákra utal. Többszöri gyakorisággal fordul elő köztük az autizmus és a skizofrénia is és van rá esély hogy értelmi képesség tekintetében is hátrányt szenvednek. És ez csak az idősebb apák gyerekeire vonatkozik. Ebben az esetben az anya és az apa is nagyszülő korban van! (vagy fiatalabb az apa?)
Szerintem Fehér Anna nagyon önző. Míg fiatal volt nem szült gyereket, mert fontosabb volt a karrier meg művészet , most meg rájött hogy mégis kéne gyerek, hát akkor is megszüli ha sokkal nagyobb a valószínűsége hogy valamiféle baj történik, minthogy nem. Mondhatnánk hogy magánügy, csak hát aki itt nagyon rosszul járhat, az a gyereke lesz. Megtiltani persze nem lehet, de legalább nem szabadna orvosi segítséget nyújtani ahhoz hogy valaki 52 évesen teherbe essen.
Örülök annak, amit a sterilizálásról írsz. Mármint, hogy nem bántad meg. Nálam is eü. problémák voltak a gyógyszertől, a többi módszer pedig tényleg körülményes, plussz nem 100%-os. Amikor benn voltam a kórházban, volt ott egy 30-as nő,aki valami gumigyűrűt használt, amit havonta kell felhelyezni,, s 6ezer ft/hó. És terhes lett mellette, s 6 hetesen elvetélt. De nem is akarta megtartani sem. Hát épp az ilyenek miatt vállaltam be én is a sterilizálást, hosszú mérlegelés után. Tudtam, hogy az életembe nem jöhet olyan pasi, akinek én ebben a világban bevállalnék még egy gyereket, főleg nem 40-esen. S abortuszra sem szeretnék menni, eddig megúsztam, s lelkileg engem az is padlóra vágna.
Rettenetesen sajnálom, hogy neked át kellett élni a világ legszörnyűbb helyzetét. Ilyenkor azt mondjuk, hogy jaj, el tudom képzelni, hogy min mentél keresztül, mert nekem is van gyerekem, de ez csak üres duma, mert csakis az tudja átérezni, aki szintén eltemette a gyerekét, s ez mindegy, hogy hány évesen következik be.
Nem is tudok igazából mit írni, csak továbbra is jó egészséget, s boldogságot a férjeddel.
Ez pontosan így van, ahogy írtad.
Amikor mi lombikoztunk, titokban tartottam a munkahelyemen. Nem szégyelltem, de rosszindulatú vagy tapintatlan megjegyzéseket, hátam mögötti sutyorgásokat nem akartam, pont elég szarul voltam ezek nélkül is. Aztán más kérdés, hogy rosszindulatú megjegyzéseket pont az anyósomtól kaptam, nem pedig "családon kívüliektől".
Mára már átértékeltem ezt a "titkolózás-dolgot", mindenki tudja már az ismerőseim közül, hogy a nagyobbikom lombik-baba. Ha erre valaki bunkón reagál, az őt minősíti, én vagy a gyerekem nem leszünk ettől kevesebbek. De azért megértem azokat, akik úgy gondolják, ez az ő magánügyük, és titkolják, letagadják. A gyermekáldás elmaradása, késése nagyon fájó pont egy nő, egy pár életében, én is évekig mondtam az erre irányuló kérdésekre mosolyogva, nyugodtan, hogy "persze, lesz baba, de majd csak később, egyelőre dolgozunk, költözünk" stb., miközben majd megszakadt a szívem, hogy a közelemben sorra születtek a babák, nekem meg nem lehetett.
Amikor a kezelésekre jártam a meddőségi központba, többször láttam egyik színésznőnket a hátsó ajtón bemenni. Ő is lombikprogramra járt (jár?), miközben a vele készült interjúk mind egy életörömtől ragyogó, sokféle területen tevékenykedő, a pályáján sikeres, boldog, a csodás kis házában kertészkedő nőről szólnak. És lehet, hogy eközben szegénynek darabokban van a szíve, a mosoly a címlapon vagy a színpadon csak nagy erőfeszítések árán sikerül, és le*ja, hogy éppen milyen virágok nyílnak a háza kertjében, mert egy gyerek sem szaladgál benne, pedig többet is szeretett volna.
De amikor megkérdezik, "Hogy van, kedves Művésznő, mivel foglalkozik mostanában?", nem mondhatja, hogy "Képzelje, sz*rabbul már nem is lehetnék, megint nem sikerült a beültetés, és a barátnőm, aki két hónapja akar gyereket, ma jelentette be ragyogó arccal, hogy ikreket vár".
Szép napot mindenkinek.
Igy van. Az elveszitett gyerek helyett nem lehet szulni masikat, mert 2. gyerek nem potolhatja az elsot.
Az illeto beszel a levegobe anelkul hogy barmi ismerete lenne a helyzetrol.
En pont azutan csinaltattam meg a sterilizalast hogy meghalt a fiam, gyogyszert nem szedhettem a tobbi vedekezes eleg nehezkesnek tunt, es mivel ugysem akartunk gyereket ez latszott a legjobb megoldasnak.
Sosem bantam meg.
Sokáig olvasgattam a hozzászólásokat és meg tudok érteni midenkit. Az igazság viszont az, hogy én is azok táborát bővítem, akik nem tartják helyesnek ilyen "öregen" a gyerekvállalást. Biztos vagyok benne, hogy gondolkodtak a dolgon, de mégis úgy érzem, hogy nem mentek bele elég mélyen abba, mi lesz a gyerekkel, ha ők már túl öregek lesznek, akkor amikor a kortásai szülei még vidáman rohangálnak és ott tudnak mellettük állni és segíteni. Tudom azt is, hogy sok olyan szülő van, aki a kora ellenére is átnéz a gyerekén és nem segít semmit, de most ne erről beszéljünk, hanem a jelen esetről, ahol szeretnék a gyereket és valószínű azért, mert komolyan is gondolják. Csak egy baj van. Az idő. Abból nagyon kifutottak. A gyerek viszont nem csupán 10-20 évet fog élni, hanem ha az ég is úgy akarja nagyon sokat! Viszont a szüleivel töltött idő igen kevés lesz és annál fájadalmasabb majd a búcsú, ami túl korán fog bekövetkezni, mert valjuk be tudomány ide vagy oda, nincs örökélet és hiába is él valaki akár 90-100 évig már nem beszámítható és főképp többnyire tehetetlen, szenilis, nagyon beteg stb. Ez normális, hiszen ez az élet és így működik a biológia.
Nekem már a saját korom is okoz gondot, pedig még elméletben időben vagyok. Viszont mikor kiszámolgattam, átgondoltam, hogy 10 évvel vagyok ill. leszek idősebb, mint a szüleink most. Csak remélni tudom, hogy jól leszek és tudok majd nekik segíteni mindenben amiben csak kell! Nem szeretnék egy terhükre élő, roggyanat lenni és megkeseríteni az életüket a nyavajáimmal! Hiszen nem azért születtek, hogy engem kiszolgáljanak.
Én is így vélekedek erről a témáról. Számomra érthetetlen, ahogy a belinkelt hozzászólásodban is volt, hogy ha valaki elveszíti a gyerekét, azt miért is kell, kellene mindenáron pótolni, akár öregen is! Nem hiszem, hogy aki elvesztett akár 1-2-3 gyerekét, az főként már 40 fölött, az lelkileg készen állna valamikor is arra, hogy szüljön. Könyörgöm, a gyerekeink nem kiskutyák, kismacskák, hogy ó, hát elütötte egy kocsi, majd veszünk másikat!
Ez annyira visszatetsző számomra. Mert úgy érzem, hogy az a szülő nem is szerette igazából a gyerekeit, aki gyorsan megszüli "pótlásként" az újabb gyereket. Az csak saját magára gondolt és gondol most is.
És tudod mit? Nemrég volt a sterilizálásom, s akik le akartak beszélni erről, elsőnek azzal érveltek, hogy mi lesz, ha valamelyik gyerekemet elveszítem? S olyankor elmondtam,hogy én nem egy gyereket szültem, hanem A Gyerekeimet. Őket pótolni nem lehet. S nem is akarnám. Főleg egy lelki roncsként.
Na mindegy,ez az én véleményem.
Ja,és az is érdekes számomra, hogy ha két elvált ember alkot egy párt, miért kell azt a kapcsolatot is egy gyerekkel "szentesíteni"? Nekem már sok/sokk/ lenne a "te gyereked, én gyerekem, mi gyerekünk" felállás. Csodálom az optimizmusukat. Aztán ha mégis válásra kerül a sor, plussz fővel gazdagabb a csonka család. Ehhez is csak gratulálni lehet.
Én is így gondolkodom. Azt sem értem, hogy ha hatalmas a korkülönbség, miért gondolja - főként - a férfi azt, hogy egy kisbaba, vagy a fiatalabb feleség őt is visszafiatalítja. Ahogy itt is írták páran, hogy egy idősebb szülőt megfiatalítja a baba. Ezen megáll az eszem. Én akiket ismerek, ott inkább még öregedett is. Hisz egy pici baba, s egy nagyobbacska is rengeteg energiát, törődést igényel. Bírni kell mellettük a fizikai terhelést.
Volt egy kolléganőm, akinek 47 évesen volt 3 éves a kislánya. Olyan szépen előadta magát, hogy ilyenkor már sokkal több türelem van az emberben a gyerekezéshez. Mígnem egyszer behozta a munkahelyre egy kis időre. S a kislány olyan jól érezte magát velünk, hogy nem igazán akart hazaindulni. Na ekkor elszakadt a kolléganőmben a cérna, s kicsit megrángatta 2-szer is a karjánál fogva, s eltorzult arccal közben valami "szépet" súgott a fülébe.
Hát ennyit a sokkal több türelemről!
1. Hidd el, meg tudom oldani azt, hogy bekerüljek egy normális idősek otthonába. Tisztában vagyok a feltételekkel.
2. Ha anyukám ápolásra szorulna, azt is megoldanánk, de nem úgy, hogy én legyek ott mellette a nap 24 órájában, a távolság miatt ez nem megy. Ő sem azért szült, hogy egy esetleges évekig fekvésre kényszerítő betegség miatt adjuk fel a saját életünket.
Persze már nem egyszer volt kórházban, olyankor segítek, ápolom, de 1-2 hét kimeríti az embert lelkileg, fizikailag egyaránt.
Ha nem hiszed, majd próbáld ki4 Bár hülyeséget írok, mert nem kívánok senkinek rosszat, inkább jó egészséget mindenkinek4
Hisz az életben ez a legfontosabb, minden egyéb alakítható.