Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Fehér Anna
Létrehozva: 2011. február 16. 11:11
http://comment.blog.hu/2011/02/16/52_evesen_szul_a_szomsze dok_almaja
Érdekes.
Elgondolkodtató.
Csak azért tettem ide mert sokunkban megmozdít régi érzéseket.
Nosztalgia +álmélkodás. " az 1ben 
Nekem volt egy kolléganőm, aki 2 évesen rendben lefolyó terhesség után, 9 hónapra megszülte a babáját. Cssak az orvosok felelőtlensége miatt meghalt a baba, köldökzsinór megfojtotta.
Majd kb. 1év múlva újra terhes lett, nagy volt az öröm, és 9 hónap múlva megszületett élve, egészségesen a babája. S ezután jött az élet nagy pofona. Szülés után a nő legyengült, lebetegedett. Leukémia. 2 hónapos volt a gyereke, amikor a kolléganőm meghalt. Hát ilyenkor néz az égre az ember, s megkérdezi a jó Istent, hogy hol volt ekkor?
Sajnos vannak ilyen életek. De ahogy halad a korral minél előrébb az ember, annál közelebb kerül az elmúláshoz.
És én is úgy gondolom, hogy nem való mindenkinek gyerek. Sőt a természet nem akarjja, hogy mindenki szüljön. De ugye megerőszakoljuk a természetet, s majd csodálkozunk, hogy mennyi testi és szellemi fogyatékos van.
Én így gondolom. Nem baj, ha mások pedig másképpen.
Hát nem lesz igazad. Miattam a munkájukat, lakóhelyüket, családjukat ne adják fel. Az anyagi oldallal tisztában vagyok, valamit valamiért.
Volt a családunkban olyan helyzet, hogy az, aki ápolta a beteget, hamarabb "elment", mint maga a beteg, mert sokszor emberfeletti energiára van szükség pl. egy agyvérzéses beteghez!
Nagyon sajnálom a barátnődet. Senki nem tudhatja, hogy mi a sorsa.
Az én ismerősöm 25 évesen szült babát és 26 évesen halt meg. Mi a különbség?
Sőt, az unokatesóm 23 évesen halt meg egy balesetben. Nem is lehetett gyereke. Most akkor már ő is túlkoros volt a gyerekválalláshoz vagy legalábbis elitélnéd, ha lett volna már gyereke és apa nélkül kéne felnőnie?
A legfantasztikusabb ismerősöm viszont Pirike néni. 99 éves. Látnád hogy siet a SPar-ba vásárolni! Senki meg nem mondaná a korát. Mindenkinek csak leesik az álla, mikor kiderül. Tavaly egy alkalommal mikor összefutottunk, nagyon panaszkodott az egészségére. Elmondta, hogy elromlott a szeme és már 2-es szemüveget írt az orvos. Na, erre varj gombot! A lánya meg 70 éves, az unokája 50, a dédik meg már én sem tudom hol is tartanak.
Egy másik ismerősöm, meg 23 éves volt, amikor a babát vállalta. Biológiai szempontból a tökéletes kor. NEm szeretek senkit elitélni, de ő bizony nem jó édesanya. Na az ő családja valami katasztrófa, mint kutya meg macska élnek a párjával, a gyerekek meg már rég tönkrementek lelkileg.
A nagynénikémnem meg sosem lehetett gyereke. Nem adta meg a sors ezt az ajándékot. Pedig bárki, aki őt ismeri, megmondhatja, ő édesanyának született. Ő volt az én második anyukám. Most 74 éves, és csupa szeretet, törődés, kedvesség. Imádja a gyerekeket. Csak hozzászól egy gyerekhez, és az már szó szerin tcsüng a szavain. Már a hangja is csupa csilingelés és finomság.
NEm vagyunk egyformák, ahogy a sorsunk is különböző.
ÁÁÁ, a szexet előírnám, hisz nagyon sok jótékony hatása van. S ameddig bírja az ember...:)))
Egy barátnőm 40 évesen terhes lett, már volt két nagy fia. Úgy döntött, megtartja. Megszületett a baba, kislány lett, az egyik lába sajnos beteg. 3 év múlva egy rosszindulatú daganatban meghalt a barátnőm. S a legjobban mindenki szegény kislányt sajnálta, köztük én is. Ja, és a terhességéből kifolyólag lett beteg, de nem ment időben orvoshoz.
Ezért nem szabad már "túlkorosan" gyereket vállalni.
Aki megteszi, az egy nagyon önző ember.
Bocs. Ma reggeli tv-müsorben Demcsák Zsuzsának ujságolta Epres Attila és Nemcsák Károly színészkollégák.
és nyár elejére várják.- )
Generációs szakadék??
Az én anyukám 24 évesen szült engem, 25 évesen az öcsémet.
Én most 40 vagyok. Cégvezető vagyok, az interneten élek, nemzetközi kereskedelmet folytatok, idegen nyelvet beszélek, hol a magyar, hol a külföldi partnereimmel beszélek, weboldalt készítek, webáruházat, nyomdai anyagokat, marketing tevékenységet, külföldi kiállításokra járok, repülővel látogatom meg az üzelti partnereimet, az internet banking az egy hétköznapi használati eszköz a számomra, volt idő, amikor egy hónapban 3-szor mentem a saját autómmal az Európa másik végén lévő partneremhez, órákon át 200-al száguldva és nem rettenek meg egy Japán partenrrel való kereskedelemtől sem, szállítmányozást szervezve ebből, abból a kikötőböl, stb.
Az anyukám 65 éves, átlag magyar nyugdíjas, talpraesett nő, aki végig dolgozta az életét. Magyarul beszél. Tudja, hogy van olyan hogy internet, azt nem tudja, hogy mi is az. NEm tud autót vezetni. Nem érti, mi az én munkám. Valamit persze ért belőle, valami olyasfélét, hogy a lányának van egy üzlete és vásárol meg elad ide meg oda termékeket. Ha a postán kap egy hivatalos levelet, én megyek hozzá elolvasni, mert nem érti a tartalmát. A munkám nagy részét nem is tudom neki elmondani, mert egyáltalán nem érti miről beszélek. Félre értés ne essék, ő nem buta. Egyszerűen a mai világ az már nem az ő világa, ő egy másik világban nőtt fel és egy megint másik világban dolgozott. Ez a mai, pedig már egy harmadik világ, amiben ő nyugdíjas lett.
Óriás generációs különbség van kettőnk között. Nagyon sok dolgot nem tudok megbeszélni vele. Ő egy másik világ gyermeke. De ettől még ő egy szerető anyuka és biztos vagyok benne, hogy ha hamarosan lesz unoka, ő lesz a legfantasztikusabb nagyi a világon. Nagyon szeretem őt, úgy ahogy van. A köztünk lévő 25 év különbséggel és a totálisan különböző életfelfogással és életvezetéssel együtt!
Jo, de linkeld be nekem legyszi, ahol Te konkretan lattad, hallottad, hogy Feher Anna es parja ezt elmondtak a nyilvanossagnak?
Konkretan azt, hogy boldogan ujsagoljak, hogy Feher Anna pocakjaban mocorog egy baba, stb!
A gyerekről a tervezést viszont igen. Két évvel ezlőtt az eljegyzés után.
Akkor beszéljünk "ha" módban.
OK, vettem. Egyébként végig olvastam az egészet.
Lehet, hogy köztem, meg a most 4 évesem között lesz gnerációs szakadék.. ki tudja azt előre?!
Nem is neked írtam! Belváros nevű topitárs szerint már a 14 éves gyerek és a negyvenes évei végén járó szülő között is ekkora a generációs szakadék. Erre írtam egy (saját) ellenpéldát.
De mivel Te nem vagy hajlandó az előzményeket végigolvasni, így ne csodálkozz, ha nem is látsz értelmet a hozzászólásomban!
Neeeem!
Nem tettek kozkinccse!
Feher Anna es a Parja SEHOL nem nyilatkoztak, sehol nem szerepeltek ezzel a hirrel, sem TV-ben, sem bulvarban, sem radioban.
Valaki hallott valakitol valamit, es elhintette a bulvarnak.
En nem vagyok abban sem biztos, hogy Feher Anna jelenleg terhes.
Talan igaz, hogy lesz gyerekuk.De azt lehet am mas modon is: orokbefogadnak egy gyereket, beranya hordja ki, stb.
Szerintem ok orulnenek a legjobban, ha nem ezen csemegezne mindenki!
Na, ebben a kérdésben akkor lennél kompetens, ha nem negyven, hanem nyolcvan lennél. Mert hidd el, könnyen előfordulhat, hogy mire ennyi leszel, Te leszel az, akit az ágy lábáról kell lefejteni, úgy ragaszkodik a saját kis fészkéhez, s esze ágában sincs öregek otthonába költözni. :-)) Az öregség a lelki-szellemi világodat a látásmódodat is megváltoztatja. Még ha most nem is hiszed.
Nem tudhatod...
Kerdesed a hozzaszolasodbol: "Szerintetek mit érezhet az a gyerek majd, akinek az édesanyját folyamatosan a nagymamájának nézik? (minden rosszindulat nélkül kérdezem) "
A gyerekek egy csomo mas dolog miatt is kepesek egymast gunyolni...
Az en kerdeseim (termeszetesen rosszindulat nelkul):
Es szerinted mit erezhet az a gyerek akinek az anyja fiatal de ronda es emiatt gunyoljak?
Es mit erezhet az a gyerek, akinek a szulei fiatalok de szegenyek es nem tudjak megvenni a meno cuccokat neki?
JO egeszséget kivanok Feher Annanak es a kisbabanak (remelem, hogy olyan szep lesz mint a mamaja).
Sőt azt is meg kéne tiltanod,hogy 50 felett szexeljenek az emberek,elvégre is mit képzelnek már lassan a sír szélén toporogva!!!
Jaj Napsugi, nem olvastam el a topikot végig, mert láttam, hogy a szokásos nlc mocskolódás, de pont a Te hsz-dat elolvastam.
Ha egy regényben olvasom, azt mondom, túl élénk az író fantáziája...milyen csapások érhetnek családokat...
Nagyon sajnálom, ami a családoddal történt (még ha távolabbi családtagok voltak is).
Tényleg el kéne gondolkozni a nagy egymásra acsarkodások közepette, hogy milyen szerencsések vagyunk is igazából...
Fehér Anna meg majd eldönti, hogy mi a jó neki. Biztosan van orvosa, akivel megbeszéli a kockázatokat. És remélhetőleg ezt a topikot nem olvassa.
Egyik legkedvesebb diákkori regényem bölcs Matulája mondta:
"Ü dóga, ü tuggya"
Senkinek semmi köze hozzá, miért vállalták most a gyereket. Gondolom, okozott pár álmatlan éjszakát nekik, és átgondolták, mit vállalnak, a saját és a születendő gyerekük szemszögéből is.
A legjobbakat Fehér Annának és a születendő kicsinek is.
Ne azért szüljön, hogy valaki majd ápolja, hanem azért, mert szereti a gyereket, és akkor majd az örömmel fogja ápolni.
Ez olyan, mikor egy férfi azért nősül, hogy legyen aki mos, főz, takarít rá..., szerintem szerelemből szokás, ettől még a legtöbb feleség megcsinálja a házi munkát.
Senki sem várja el, hogy mások gyerekei ápolják. Akit mások gyerekei ápolnak, azok a gyerekek nem ingyen teszik, hanem ez a munkájuk, fizetést kapnak érte. Akit ápolnak az meg már megfizette ezt a szolgáltatást életében. Ha szerinted az dukál, hogy azért szüljön valaki, hogy a saját gyereke majd ingyen pucolja aszart alóla, akkor az nemhogy ne szüljön, megszületnie is kár volt.
Én ugyan nem szeretném a gyerekem erre kényszeríteni, lesz neki addigra saját családja, akire vigyáznia kell. Ha engem szeret, azt ne azzal mutassa ki, hogy ágytálaz éveken keresztül... Inkább meghalnék mintsem erre kárhoztassam..
Kötekedni a világért sem szeretnék, de ebben a helyzetben azokat a lehetőségeket kell nézni, amiket nálunk is elvégeznek a problémák kiszűrése végett és nem azokat, amik lehetnének.
A "lehetne" kategória egy rossz afp-s kismamának édes kevés. Sajnos személyes tapasztalat alapján mondom...
Mar vagy harom embernek elmagyaraztam, hogy nem fenektörtlesröl es idöskori apolasrol irtam, hanem arrol, hogy azert egy idös embernek azert jol esik, ha van gyereke, aki neha ranyitja az ajtot, es esetleg tartja vele a kapcsolatot...
Az az ember igen önző, ha ezért szül. A fiatal éveiből bezzeg nem áldozott egyetlen egyet sem a nyűgös, sírós csecsemőre, öregen meg jajj mi lesz, ha egyedül maradok! boooááá! Azidősebb embernek jól esik, ha a meglévő gyerek rányitja az ajtót, de normális ember nem azért vállalja a gyereket, hogy öregkorában valaki rányissa. Az mit mondjon, akinek a gyerekei messze élnek? Akkor már minek szült???????
Nekem ez olyan, mint a Szeress Mexikóban című könyvben az anya, aki azért szülte a legkisebb lányát, hogy az őt ápolja öregségére...
Én még nem érzem a klímax jeleit, s mivel a fiam még csak 11, s "kordában és karban" tart.:-) Öt-hat óra alvással teljesen jól "elüzemelek" hétközben.
Ja, és nem érzem a belváros nevű topiktárs által felhozott "generációs szakadékot" sem a fiam és köztem. De lehet, hogy mi UFO-k vagyunk.:-)))
Ha a fiad 11, akkor nem negyven felett szültél, hanem a harmincas éveid közepe táján, azaz nem erről beszéltünk.
"Fiatal anyának is lehet Down-kóros és egyéb problémával született gyermeke-a kor az egyik rizikó faktor."
A legtöbb Down-kóros babát fiatal (30 éven aluli) anyák szülik.
Mert az idősebbeket rutinszerűen szűrik, és a többségük nem vállalja
A nagymamám az utolsó gyerekét 42 évesen szülte. Nos ezzel az utolsóval inkább szót értettek az idősebb testvérei, mint a nagyi, pedig a mamának volt már tapasztalata.
A másik nagynéném évtizedekig szeretett volna gyereket. Kétszer esett teherbe, mindkétszer a hugával szinte egyidőben, aki az én anyum. Míg anyunak mindkét terhessége sikeres volt, addig a nagynéném mindkettőt elveszette. Soha nem ismertem még olyan nőt, aki jobban rajongott volna gyerekekért, mint ő. A férje is, és ő is nagyszerű szülők lehettek volna, és most figyelj: lettek is, mert ahelyett, hogy ilyenre adták volna a fejüket, a család gyerkeit gyűjtötték maguk köré a hatalmas szeretetükkel. Elmondhatom, hogy csodálatos szüleimmé váltak a meglévő szüleim mellett.
A nagynéném emellett kiváló egészségnek örvendett, egyetlen ránc sem volt rajta, küllemre simán letagadhatott volna 10-15 évet. Egyszercsak beütött a ménkű: hasnyálmirigyrák (soha nem ivott, nem dohányzott, vigyázott magára) . Fél év alatt elvitte a rák iszonyú kínok között halt meg.
Én bár nem a vérszerinti gyereke voltam, de úgy éltem meg, mintha az lettem volna. Belehaltam egy kicsit én is. Ha az utolsó terhessége sikeres lett volna, akkor egy 15 éves gyereket hagy maga után. Senki sem gondolta volna, soha senki nem gondolt arra, hogy neki baja eshet. A családban a nők mind sokáig élnek. Az ő édesanyja, a nagyim a mai napig él, és teljesen egsézséges, a nagymamám édesanyja is 96 éves korában halt meg.
Olyan jo olvasni az nlc irigy-pulyka korusat...
Mégis mire lennék irigy? Három egészséges gyerekem van, én is régóta együtt vagyok a párommal, pontosan 21 éve lesz nemsokára, és még akár szülhetnék, hiszen csak két hónap múlva leszek 41, de nem fogok szülni, mert nem szeretnék többet.
Akinek van mar 1-2-3 egeszseges gyereke, akiket normal eletkorban hozott össze lehetöleg ne törjön palcat afellett, aki lehet, hogy evekig nyelte a könnyeit minden egyes menzesz alkalmaval, mert nem ertette miert tett vele ilyet az elet.
Húsz év az húsz év gyerekvállalásban is. Ennyi idő alatt bármilyen megoldást találhattak volna. Ahogy én láttam a hírekben, arról volt szó, hogy az eljegyzés UTÁN mondták, hogy a gyerekvállalás is szerepel a terveik között. Nekem ez nem azt jelenti, hogy 20 éve küzdenek a gyerekért.
még nem vagyok annyi idős,mint Anna(44 vagyok),felnőtt gyerekeim (is )vannak
ha a véletlen úgy hozná,hogy babám lehetne,nem mesterségesen,hanem természetes-véletlen-úton,biztosan kivizsgáltatnám magunkat-a babát és engem-és megtartanám,ha egészséges, akkor is,ha már unokám is lehetne
szerintem jó fiatal szülőnek lenni, azt már próbáltam, de ,mostanra már annyi tapasztalatom,tudásom van, ami segítene az életkorom ellenére is,ezt nem tartom kizáró tényezőnek a jó szülő-gyerek kapcsolatban
biztos,hogy Anna gyereke se fog egyedül állni a világban, ha a szülei nem lesznek
24 éves voltam,mikor apukámat elvesztettem, a párom is 30 éves korára szülő nélkül maradt,pedig nem idős szülők voltak,ezt nem tudhatod előre
biztos nagyon sok szeretettel várják ezt a babát és szerető családban élni rövidebb ideig több,mint csak úgy lenni semmilyen kapcsolatban a szülőkkel hosszú ideig
és mindenki önzésből akar gyereket,mert szeretni akarja, szeretetet akar adni- kapni és boldog lenni
Mi van?
Te erted mit kerdezel? En bevallom nem...
Most gondolatolvasosdit jatszol?
"Én nem is engedném a gyerekeimnek, hogy ápoljanak, ők éljék csak a saját életüket, engem majd ápolnak egy jó kis öregotthonba."-már megbocsáss, de ez egy elég meggondolatlan kijelentés. Sztem elég sok embernek van / volt /szülője, nagyszülője olyan állapotban, hogy neadjisten, pl. fürdetni kell. Lehet, hogy szegény nagyi pocsékul érzi magát, amiért megalázó helyzetében idegenek etetik, fürdetik, öltöztetik. Ha te lennél a gyereke, akkor is azt mondanád neki, ugyan, mutter, csak nem ezért szültél, viseld csak el azt a vadidegent!
Továbbá, kíváncsi lennék, ha nem jön össze az öregotthon, mert ugye manapság minimum egíy lakás ára, hogy beköltözhess, hogy aztán a hátralévő 2 évedet otttöltsd le, szóval, ha nem jön össze, akkor is ezt mondod majd a gyerekeidnek? Hidd el, hogy eljön az idő, amikor nem! De ne legyen igazam!
Újra idézem, amit írtál: mi ebbe mar nem vagunk bele, es majdcsak elkaparnak a szocialis gondozok, es soha senki nem visz viragot a sirunkra..."
Nem azt írtad, hogy azon gondolkodni, hogy belevágni vagy sem, megint vagy először, hogy átéljék, hogy milyen a gyermek kacagás, milyen egy közös karácsony, milyen az együtt sírás nevetés... Már ne is haragudj, de ha nem azt gondolod, amit írsz, akkor írd azt, amit gondolsz, mert ebből a mondatból bizony az jön le, hogy valaki azon gondolkodik, hogy belevágjon-e azért, hogy ne a szociális gondozó kaparja el...
Nem olvastam el minden hozzászólást, de hogy azért szüljön valaki,hogy majd elvárni a gyerekétől, hogy gondozza, eltemesse, s virágot vigyen a sírjára! Hát nagyon gusztustalan.
Az ilyen ember nagyon önző és csak magát szereti. Én nem akarom kommentálni a Fehér Anna döntését, csak általánosan. Ebben a korban már meg is tiltanám, hogy szüljön,vagy gyereket nemzzen valaki. Rengeteg a kockázat, egészségügyi problémák a születendő gyereknél, valamint hatalmas generációs különbségek a szülő és gyermeke között. Megkeseríti a gyereke életét, mert agyonra fogja félteni. És sajnos minél öregebbek vagyunk, annál nagyobb az esély arra, hogy eltávozunk a másvilágra. Én tudom,fiatalnál is kiszámíthatatlan, de azért öregedő korban ez nagyobb százalékban benne van a pakliban. S akkor ki neveli tovább azt a gyerreket? Tehát aki ilyen korban gyereket vállal, legyen az nő, vagy férfi, csak saját magára gondol. És az oviba majd megkérdezik, hogy a kedves nagyszülő jött a szülőire?
Én nem is engedném a gyerekeimnek, hogy ápoljanak, ők éljék csak a saját életüket, engem majd ápolnak egy jó kis öregotthonba. Orvosi felügyelet, ellátás, hasonló társaság! Nem igaz?
Ha pedig meghalok, elhamvasztanak, s az egyetlen kérésem, hogy vigyenek ki a tengerhez és szórják ott el a hamvaimat. Úgyhogy még virágot sem kell hozniuk a síromra. S ettől én egyáltalán nem érzem rosszul magam.
Mar vagy harom embernek elmagyaraztam, hogy nem fenektörtlesröl es idöskori apolasrol irtam, hanem arrol, hogy azert egy idös embernek azert jol esik, ha van gyereke, aki neha ranyitja az ajtot, es esetleg tartja vele a kapcsolatot...
Persze mindenki az idöskori apolast vizionalta a sorok möge, de nem erröl szolt. Egyebkent meg szerintem a legtöbb ember igenis azert vallal gyereket, mert idös koraban is szivesen venne, ha a villanyszamlason, a szocialis gondozon es a kutyajan kivul mas is szobaall vele. Mondjuk valaki, akit ismer szuletese ota, es esetleg ö nevelt fel. Ennyi...
A fenektörles es a rokonlatogatas között azert meghuzodik par fokozat... szerintem...
"...de gondoljatok bele abba, hogy mit tennetek, ha közepkoruak lennetek, es nagy hirtelen ott maradnatok gyerek nelkul??? Akkor is azt mondanatok mi ebbe mar nem vagunk bele, es majdcsak elkaparnak a szocialis gondozok, es soha senki nem visz viragot a sirunkra..."
Már ne haragudj, de ha valaki ott marad egyedül, akkor tényleg az a legnagyobb problémája, hogy nem a gyereke törli majd ki a fenekét, hanem egy szociális gondozó, és nem visz majd senki virágot a sírjára? Ezért aztán szerinted normáis, ha úgy dönt, hogy ezen okok miatt belevág? Hát ez szerintem, aki így gondolkodik, az igenis önzés. Ha az ember már meghalt, akkor nem tök mindegy, hogy ki temeti el, valaki csak el fogja. És nem mindegy, hogy visz-e valaki virágot? Attól az ember már nem fog feltámadni.
Nem a legideálisabb helyzet, de végül is, ha vigyázz magára és a babára és szépen nevelik, akkor 20 éves korára a gyereke egy épplelkű ember lesz aki bátran útnak indíthat a nagyvilágba! Én kívánok ehhez sok sikert nekik! Láthatóan sugárzik Anna a boldogságtól!
Csak annyit fűznék hozzá: mi közünk hozzá?
ki és miért itéli őt meg? nem a való világ szereplője hanem egy szinésznő, azzal állt a nagyközönség elé.
Kívánom hogy egészséges babája szülessen, és kívánok neki jó egészséget, hogy minél tovább elkísérhesse a gyermeket az útján!
Klímax? Ez egyéni....
Az Általad említett korban vagyok, de az alvásigényem csökkenésén kívül semmilyen hatást nem tapasztaltam. Ugyanúgy menstruálok, élem az életem, nincsenek hangulatingadozásaim (csak az ilyen topikoktól:-)), sőt, hőhullámaim sincsenek...
Én még nem érzem a klímax jeleit, s mivel a fiam még csak 11, s "kordában és karban" tart.:-) Öt-hat óra alvással teljesen jól "elüzemelek" hétközben.
Ja, és nem érzem a belváros nevű topiktárs által felhozott "generációs szakadékot" sem a fiam és köztem. De lehet, hogy mi UFO-k vagyunk.:-)))