Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
és ezt bevállalta a doki?De jó:-)
Az én dokim elzárkózik ez elől,vihetek bárkit...ha nem rokon,ha nincs papír,max lemondhattál volna x petesejtről,de nem adhatnád nekem mert az már nem anoním:-(
Bármikor bárkinek adnék, de nagyon valószínű, hogy inkább nekem lesz rá szükségem...
Kedves dibri!
Sajnos nem mindig ez a helyzet. Nem minden rászoruló kapott későn észbe...
Én személyesen is több (4-et!) huszonévest (!) ismerek, akik már nem is menstuálnak. S nem lévén peteérésük sem, nincs is más lehetőségük, mint a petesejtdonor.
Pedig időben terveztek előre, még abortusszal sem rontották az esélyeiket, abszolút nem okolhatóak a helyzetükért...
Ajánlom az alábbi cikket Neked és minden idetévedőnek:
http://nol.hu/belfold/20101224-egy_petesej tdonor_naplojabol
Találkoztam én már olyan idegennel is, aki ismeretlenül és jó szívvel rajtam segített. Vagy csak jóindulatú volt. Hát igen, egy stimulációt bevállalni azért nem ugyanaz.
Viszont lesz belőle (remélhetőleg) valahol valakinek egy-két babája. Valakinek, aki mindent megtenne érte, hogy anya lehessen.
Azért szerintem ez is becsülendő. Ha valaki akar, küzd és ilyen nemes céljai vannak. Mert minden új ember, új élet egy csoda!
Ha vizet tudnál fakasztani a sziklából, mondd zavarna-e hogy néza belesajdul a kezed a kő megsuhintásába?
Ezért fel nem foghatom, hogy a dokik miért vonakodnak elfogadni a tisztes' donorok segítségét. Persze ők is csak dolgoznak. És miért választanák a nehezebbb utakat, mikor ki van tömve a határidőnapló rendes saját sejtes lombikozókkal is...
Miért itt kezdjük a kérdést? Miért kell egy nőnek 30, 35, vagy akár még ennél is több éves koráig várni a gyermekvállalással?
Biztos vagyok benne, hogy sok nő (persze nem mindenki), aki harminc fölött nem esik magától teherbe, a húszas éveiben még gond nélkül anyává válhatott volna a természetes úton. A kérdés tehát az, miért nem divat "időben" szülni? Persze sok kifogás van, de sokan vannak olyanok, akiknek párja, lakása, segítő szülei vannak, és mégsem vágnak bele a babaprojektbe harminc(öt) alatt. Mert jobb utazgatni, szórakozni magukkal foglalkozni, mint egy gyerekkel vesződni...
S amikor ketyegni kezd a biológiai óra, kapkodnak fűhöz-fához. S azt várják egy másik nőtől, hogy mindenféle kockázatos stimulációnak tegye ki magát azért, hogy másnak segítsen. Ismerős valahonnan? Nekem a Tücsök és a hangya meséje jut erről eszembe.
Persze nem akarom azokat bántani, akiknél tényleg valami gond van, s akármilyen fiatalon sem estek volna teherbe. Biztos sok ilyen is van, s nagyon sajnálom is őket. Sőt, bizonyos körülmények közt, egy-két hozzám közelálló embernek lehet, hogy petesejtet is adnék. Na de, idegenektől várni, hogy az egészségüket kockára tegyék csak úgy?
Az anonim és rokoni petesejt ADOMÁNYOZÁS-t szabályozó törvényi háttér:
ˇ 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 170-174. §
ˇ 2005. CLXXXI. törvénymódosítás
ˇ 30/1998. (VI. 24.) NM rendelet
Ld. pl. : http://www.ciris.hu/hu/szolgaltatasaink/donor-program/pete sejt-adomanyozasra-vonatkozo-jogszabalyok.html
Részemről eddig négyszer anonim adományozásról rendelkeztem a 30/1998. (VI. 24.) NM rendelet mellékletének kitöltésével, az „a” lehetőség választásával.
"7. számú melléklet a 30/1998. (VI. 24.) NM rendelethez
Rendelkezési nyilatkozat ivarsejt felhasználásáról
Sorszám:
Kelet:
Alulírott ........................................................... ............................................................ ... közlöm,
hogy ........................................................... ................................................ intézetben (klinikán) levett ivarsejtjeimet
a) az egészségügyrıl szóló 1997. évi CLIV. törvény (a továbbiakban: Eütv.) 171. §-ának (3) bekezdése szerinti,
anonim ivarsejt-adományozás céljára felajánlom"
Ivarsejtet reprodukciós eljárás végzésére, illetve ivarsejt kutatására jogosult egészségügyi szolgáltatónak, illetőleg kutatóhelynek lehet közvetlenül felajánlani.
Ezt egészítette ki egy (4)-es ponttal a 2005-ös törvénymódosítás, így:
„(4) Reprodukciós eljárás céljából történő női ivarsejt-adományozás esetén a (2) bekezdés szerinti felajánlás történhet meghatározott recipiens számára történő felhasználásra is ”
Az MTV1 Híradóban is sajnos az hangzott el tévesen vagy egy éve, hogy hazánkban illegális a petesejt adományozás!
Tudjátok mit írt nekem a sztárriporter-nő, amikor jeleztem, hogy félretájékoztatják a népet? Csak 2 napjuk volt a riport összeállítására.
De nem tettek helyesbítést...
Kedves Fórumozók, Idetévedtek!
Végig olvastam mind a 142 hozzászólást. Nagyon érdekes a téma. Azt sajnálom csak, hogy a felvetés feldobása előtt a szerkesztők a törvényt nem olvasták végig.Sziasztok.
Nagyon örülök, hogy ez a téma elindult, de annak méginkább örülnék, ha ezt a témát felkarolná aki elindította, vagy átadná egy illetékes politikusnak, aki támogatja a petesejt donációval foglalkozó törvényt.
A mai álláspont szerint kétféle módon lehet adományozni:
- rokonként
- anoním módon
Rokonként csak kizárólag közjegyző előtt hitelesített rokoni nyilatkozattal lehet, anoním módon pedig senki nem ad, mert az csak úgy lehet hogy a donor az intézetnek ajánlja fel a sejteket és soha nem lesz tudomása kinek adta az intézet, mert hogy az intézet dönti el ki éppen a leginkább rászoruló és alkalmas a befogadásra, itt nézik a befogadó pár korát, azt hogy van e már gyermeke, hogy mennyi ideje próbálkoznak és a legoptimálisabbat (gyermektelen fiatal régóta próbálkozót választják)
Ezzel a törvénnyel ellehetetlenítik a legtöbb donorra váró nőt, mivel a többségnek nincs rokona.
szorgalmazom hogy végre valaki felvállalja ezt a témát és küzdjön a magyar lakosság fogyásának megállítása mellett ezzel a módszerrel is
A témánál maradva, rá szeretnék világítani a másik oldalra, minek után mi donorra várunk, nincs rokonunk.
Felmerült a down kór, nos az a kinek a családi hátterében olyan probléma fordul elő ami kockázat, azt gondos körültekintéssel mérlegelés után döntik el lehet e donor. Genetikai vizsgálatot is végeznek a döntés előtt.
az a kérdés hogy ki adna ki nem...mindenkinek maga joga eldönteni, aki azt írja hogy a természetre bizza lesz e gyereke, meg hogy a sors majd dönt....az igazából nem tudja még milyen ha szeretne gyereket de nem jön. Majd ha megérkezik az anyai érzés hogy anya akar lenni és nem sikerül, akkor tudja meg mit is mondott korábban. Akinek pedig van gyereke és igy gondolja, az azért mondja mert soha nem kellett szembesülnie ezzel a problémával. Van hogy az ember tehetetlenül két kézzel küzd és belekapaszkodik mindenbe ami kis reménnyel kecsegtet hogy gyereke lehessen, hogy valaki anyának szólíthassa végre.
Az örökbefogadás nagyon szép dolog és rengetegen vannak akiknek csak ez marad. De a petesejt adományozás még az örökbefogadást megelőzheti, hiszen ebben az esetben félig genetikailag mégis a befogadó pár gyereke lesz a születendő baba, sőt, talán háromnegyed részt, hiszen a befogadó nő hordja ki a gyermeket.
Végszóként annyit írnék, csak az adjon sejtet akiben nincsenek ezirányú rossz érzések, aki tiszta szívből segíteni akar másokon, aki megérti és elfogadja hogy a születendő gyermekhez soha semmi köze nem lehet. Az segítsen aki átérzi egy gyermektelen pár gyermek utáni vágyát, aki elhiszi hogy a petesejtje a legjobb helyre kerül, egy olyan párhoz akik egy életen át gondoskodnak a gyermekről, akik a legnagyobb szeretetben nevelik fel a várva vár kis csodát.
Sajnos sokakat nem ez montivál, hanem az üzleti lehetőség, a legtöbb segíteni akaró!!!! több százezer forintot kér el a petéért, DE VANNAK NŐK AKIK SZÍVBŐL, ELLENÉRTÉK NÉLKÜL ADJÁK SEGÍTSÉGÜKET MÁSOKNAK ÉS EZEK A NŐK RENDKÍVÜLIEK, KIMAGASOSNAK A SZÜRKE VILÁGBÓL ÉS NINCS SZÓ RÁ, HOGY MILYEN HATALMAS EMBERSÉG LAKOZIK BENNÜK, HOGY ANYÁVÁ TESZNEK AKÁR IDEGEN, AKÁR ISMERŐS NŐKET.!!!!
Szép napot és kívánom hogy változzon a törvény és egyre több baba születhessen meg akikre oly régóta várnak már!
Ez aztán a téma!
Ezt a kérdést több oldalról is meg lehet közelíteni.
De talán soha nem lennék képes másnál, pláne ismerősnél látni a saját gyermekemet. Mert a petesejt hordozza a saját génállományomat, és tuldajdonképpen - ha más is hordaná ki - az akkor is az én gyermekem lenne fele arányban.
Másik oldala az, hogy jó segíteni. De azért mindennek van határa.
Következő megközelítés az, amikor valaki kapja. Neki persze biztos jól esik, de az tudni, hogy nem is a saját gyermekét hordja a szíve alatt, nem lehet könnyű. És mikor megszületne a baba, nézni, hogy milyen lehetett volna, ha a saját petesejtemből lett volna?
Biztos, hogy nem adnék. Senkinek.
Sajnos ezt meg tudom erősíteni Én is mióta Mi is ezzel küzdünk igaz mi nem a vegyszerek miatt.
A meddőségek feléért ma már a férfiak a "felelősek"
A heréik nagyon gyengülnek... :-(
Sziasztok,
En szivesen lennek, mert nekem is sokaig azt mondtak, hogy termeszetes uton nem tudok babat kihordani es szulni. Ez mostanra megvaltozot mert kb. masfel honap mulva megszuletik elso babam, aki termeszetes uton fogant.
Sziasztok!
Igen, én lennék donor.
De azért a másik oldalnak nagy lelki traumán kell átmennie. Főleg, ha idegentől kapja a petesejtet. Legjobb ezt családon belül megoldani, ha lehetséges.
Sziasztok!
Hát nem bírtam ki hogy ehhez ne szóljak hozzá, mert tapasztalt vagyok benne!
Nekem csak annyi a hozzászólásom, hogy nekünk lombikkal, de összejöttek az ikrek, és amikor a stimuláció volt, lett bőven petesejtem,13-mat szívtak le!!! A szobában volt egy 41 éves csajszi aki már vagy tizenéve csinálja az egész ceremóniát, és sajna nem lett egysem neki!
Mi nagyon szivesen felajánlottunk neki3 petesejtet, de hangsúlyozom csak szimplán petesejtet, nem megtermékenyitve! Nagyon jó érzés volt hogy esélyt tudtunk adni neki, és látni a boldogságot az arcukon!!! Az más kérdés hogy sajna nem jött össze neki!!!! De nem idegenkedtem tőle egy percig sem! Viszont kimondottan ezért végig csinálni a stimulácíót? Nemtudom hogy megtenném-e!!!!
Sziasztok!
Én már ebből a korból "kiöregedtem", de évekkel ezelőtt jó lett volna ez a segítség. Két konkrét esetben is szívesen megtettem volna. Egyik nővérem, másik egy nagyon kedves kolléganőm, barátnőm. Nővéremnek sajnos nem lett gyermeke, a barátnőmnek óriási nehézségek árán sikerült a lombik program, két picivel. Sajnos nagyon korán világra jöttek és az egyik baba nem is élte túl, a másikkal folymatosan küzdenek most is, közel két évesen.
Én szívesen kis hordtam volna, a béranyaság sem lett volna gond.
További szép hetet kívánok!
Hát igen, a férfiak között is egyre több a terméketlen. Na meg mire egy férfi is elszánja magát (30-40 évesen) a családalapításra, addigra nála is elfajulhatnak annyira az egyébként banális problémák, hogy már nem lehet - vagy csak nehezen - gyereke. Pl nálunk is ilyesmi (is) volt, egy egyszerű herevisszér tágulat, ami 20 évesen nem nagy ügy, de ha 20 évig lappangott a betegség, mert miért is derült volna ki, ha problémát nem okozott, addigra már nagy volt az esély, hogy még a műtét sem segít...nálunk segített szerencsére.
Ez a peteadományozás egyszerűnek tűnik, hogy akinek leszívják, az adjon több embernek, de itt meg megint az oly sokat felvetett kérdés jön: mi van, ha utána tudatlanul is "rokonok" találkoznak össze az életben. Na persze ennek még akkor is nagy az esélye, ha Apa többfelé szórja "porát"....nehéz kérdések ezek.
Igen, általában is gond van a termékenységgel, annyit tudok, hogy pl. egyre alacsonyabb a spermiumszám és azok minősége is egyre rosszabb, a környezetünkben lévő sok vegyszer és hormon miatt (utóbbi azt mondják, a libidóra is kihat, és azért - szerintem inkább csak is - lustábbak mostanság a férfiak a szexben, mint régen).
Épp azért írtam, hogy adhatna az, akitől amúgy is vesznek, mert én is tudom, hogy kockázatos az előzetes hormonális "feltuningolás", az ún. hyperstimulációs szindróma során thrombosis, akár tüdőembolia, halál is bekövetkezhet. Idegenért csak úgy ezért senki sem vállalná, aki ezt tudja.
Természetesen nagyon sajnálom, hogy ilyen dolgokon kell keresztül menned, el sem tudom képzelni, milyen lehet. Nem tudom, én mit tettem volna abban az esetben, ha azt mondják, nem lehet gyerekem, ki tudja, ezt csak akkor tudja meg az ember, ha átéli, de most így gondolom.
Nemrég láttam egy filmet, ami elég béna volt, de a témája miatt néztem meg, Az ember gyermeke, arról szólt, hogy a világ 18 éve terméketlen, nem születnek gyermekek. Aztán persze akad egy nő, aki terhes lesz, s őt bujtatják, ölnek-törnek-zúznak benne, de a téma érdekes: eljutunk odáig egyszer, hogy annyira tönkretesszük a világunkat és magunkat, hogy már utódot sem tudunk nemzeni?
Remélem, nem! De tény, hogy ma már alig hallani olyan párról, akinél hip-hop, minden további nélkül, pár hónapon belül megfogan a picur. Elgondolkodtató.
NEM, szo nincs rola es meg indokolni se kell. Mint ahogy barmilyen nemiseggel kapcsolatos dontest nem kell indokolni masok fele.
Pl nem fekszem le veled es kesz, vagy miert most akarok gyereket, szoptatok e stb.
Az en dontesem, mert az en felelossegem, az en testem.
Nalam azert "nem" erre a valasz, mert tudom hogy belathatatlan kovetkezmenyei vannak. Nem csak lehetnek, vannak. Es nincs kedvem elszurni az eletem egy tudatos dontessel, amikor elszurodhat veletlenul is ezerfelekeppen.
(Es az se erdekel hogy mas mennyire nagyon akarja - az o dolga, nem az enyem. Lehet a lakasomat is akarja, azt sem adom.)
"4. Nem vagyok lombikellenes, de amikor már annyira sem alkalmas egy nő arra, hogy babája legyen, hogy még petéje sincs (más hogy ha van, csak valami miatt nem termékenyül meg és "besegítenek" neki), akkor nem biztos, hogy ennyire erőltetni kell. "
Ha nincs pete, annak a leggyakoribb oka a korai petefészek kimerülés -- tehet erről valaki? Lehet hivatkozni a természetes szelekcióra, de a mai világban, ahol kezelés nélkül halálos betegségekből, genetikailag determináltakból is, nap mint nap mentenek meg embereket, ezt jogtalannak érzem. Annyi biztos, hogy ha a családban erre van példa, gondolni kell rá, és a 20-as években fagyasztatni le (manapság még csak) megtermékenyített petéket vagy akkor gyereket vállalni -- ha olyan szerencsés valaki, hogy addig megtalálja a párját. Persze könnyen lehet, hogy előbb kimerül a petefészek, mintsem erre lehetőség adódna. (Ultrahangos vizsgálattal meg lehet állapítani, milyen állapotban van a petefészek, felmerül-e a korai kimerülés veszélye.)
A másik ok a kemoterápia és/vagy besugárzás. Ez egyre nagyobb probléma lesz: jelenleg a gyermekkori rosszindulatú dganatok aránya 132/1millió gyermek, de ez az arány nő, mert a gyerekszám csökken - szerencsére kb. 70% túléli a betegséget és felnőve gyerneket szeretne -- előfordulhat, bár szerencsére egyáltalán nem biztos, de egy részüknél probléma a meddőség! És ott vannak a 15 év felettiek (statisztikailag az ő/mi tumoraink a felnőttekéhez számít) -- hány 15 és 30 közti lány lehet, akinek a rákja mellett még azzal is meg kell küzdenie, hogy talán sosem lehet gyereke? (Azért írtam 30-at és nem 35-40-et, mert remélem, azon korosztály már szerencsésebb, és van stabil vagy akár bármilyen párkapcsolata vagy már gyermeke, amikor a baj bekövetkezik.) Nem kevés pozitívuma (is) lehet annak, ha valaki férfinak születik, de el nem tudom mondani, mennyire irigyeltem a szomszéd szobában fekvő fiút a lefagyasztott spermiumaiért.....
Akkor a mi hibánk az alkalmatlanság, és ne is "erőltessük"?
Sajnos nem. Több oka is van:
1. Én is nehezen estem teherbe, tehát nem hiszem, hogy jó alany lennék, kicsit stimulálni kellett a peteérésemet...báár, lehet hogy mégis sikerülhetne, hiszen másodszorra ikreim születtek
2. Olyan sok hormonnal kéne tömni a magamat, nem hiszem, hogy jót tesz a szervezetnek, én meg jobban foglalkozom a saját egészségemmel, ami még így is néha ingatag, nem tudnék egy ilyesmit bevállalni.
3. Nagyon fura érzés lenne látni egy kis életet, ami belőlem (is) van, nem tudnám kívülállóként nézni, ő mégiscsak az én gyerekem (is) lenne.
4. Nem vagyok lombikellenes, de amikor már annyira sem alkalmas egy nő arra, hogy babája legyen, hogy még petéje sincs (más hogy ha van, csak valami miatt nem termékenyül meg és "besegítenek" neki), akkor nem biztos, hogy ennyire erőltetni kell. Bár én is beleőrültem volna, ha nem lehet gyerekem.
Egyébként a petesejt fagyasztás fejlődik, lassan eljut abba a fázisba, hogy lehet használni (megtermékenyítés nélkül eddig nem lehetett lefagyasztani őket, mert nem bírták a felolvasztást), így előbb-utóbb (noha nekem ez már késő) levehetővé válnak majd a petesejtek pl. a kemoterápia, besugárzás előtt, mielőtt az tönkreteszi a petefészkeket.
Arra kíváncsi lennék, a férfiakat egyáltalán nem gyötri a kérdés, hogy a leadott spermájukból fogant gyermekkel mi lesz? Ennyire különbözők vagyunk? (Ha ellenkező helyzetben lennék, és nekem kellene petesejtet adnom, én is meggondolnám, kinek. De ha tudnám, jó helyre kerül, adnék. A petesejt még csak egy potencia, de a gyermek az élet kulcsfontosságú része - lehet gyermektelenül leélni egy életet, de a hiány mindig fájó marad, legalábbis jelenleg így érzem. Kompenzálhatsz a párkapcsolattal, család egyéb tagjaival ill. azok gyerekeivel, a munkában elért sikerekkel, de az nem ugyanaz.)
Kedves Fórumozók!
Teljesen egyet értek az előttem szólóval! Mi is pont most hétvégen beszélgettünk erről a témáról a férjemmel. Két gyönyörű lányunk van, viszont a nővéremék éve óta küszködnek, hogy saját babájuk legyen.
Még nem merült fel a petesejt adományozás lehetősége, de felvetettem a férjemnek, hogy mit szólna egy ilyen esethez. Igazándiból Ő nem zárkózott el a dologtól, szerinte Ő tudná felnőttként kezelni ezt a dolgot és nem úgy nézni a kicsire, hogy az a felesége és a sógora gyermeke.
Én viszont nem tudom, lehet, hogy nem tudnék elvonatkoztatni attól, hogy Ő az én gyermekem! Még ha csak félig is!
De nem is ezért írok ide, hanem arra lennék kiváncsi, hogy ti elfogadnátok a testvéretektől? Tudnátok a kicsit sajátotokként szeretni? Vagy folyamatosan ott lebegne, hogy bár én szültem de ez a gyermek a tesómé és a férjemé! Ez sem lehet könnyű! Ti mit gondoltok? kiváncsi vagyok a másik tábor véleményére is!
Írjatok!
Szép napot mindenkinek!
Én donor voltam a húgomnak. A gyerekük most pár hónapos. Mi a férjemmel már évekkel ezelőtt sejtettük, hogy a húgomnak valószínű donorra lesz majd szüksége . Családomba több nőrokonomnak nem lehet/et gyermeke. Nekünk már volt egy gyerekünk mikor ez szóba került köztünk . Akkor megállapodtunk, hogy mi ezt nem vállaljuk be. Az előttem hozzászólok már megírták az aggályaikat bennünk is nagyjából ezek merültek fel.Ezek nagy részére majd az idő ad választ még én se tudom mi lesz. "Egészséges lesz a baba? Ha nem mi lesz vele? Ha intézetbe kerül belehalok , de mi nem tudjuk bevállalni a felnevelését. Hasonlít rám? Elmondjuk a gyerekeknek? Enyémnek ? A donor babának? Mikor? Hogyan? El kell-e mondani, vagy hallgassuk el örökre?" Már megszületett a második gyermekem (11 Hónapos volt), mikor húgom sírva hívott fel, hogy csak donorral lehet saját gyerekük és csak én segíthetek , mert nincs pénzük donorra és a családba csak én felelek meg. Férjemnek mikor elmondtam nem volt elragadtatva , és emlékeztettet a megbeszélésünkre. Én meg őrlődtem kettőjük között , hogyan mondjak nemet a tesómnak a saját gyerekére , mikor én olyan szerencsés vagyok, hogy nekem kettő is van , és mi lesz a férjem érzéseivel? Aztán úgy mentem el az első vizsgálatra, hogy egyáltalán csak megkérdezem az orvost , hogy miből is állna az egész. A doki már az első konzultációnál egy halom beutalóval halmozott el . Így szinte gondolkodás nélkül csöppentem az egészbe. Tudom itt még lett volna visszaút , minden vizsgálatra úgy mentem , hogy azzal nyugtattam magam még meggondolhatom magam . De a húgom reménykedését látva nem gondoltam meg magam. A kezelésről annyit kb 1 hónapig tartott . Hasba kellett szúrikat adnom magamnak volt hogy reggel és este is , volt hogy csak este és a végén a leszívás előtt a fenekembe is kaptam szúrit. A leszívás altatásban és még utána is kaptam egy halom bogyót pl: antibiotikumot , hogy ne legyen semmi gáz és hormonokat . Büszke vagyok magamra, hogy bemertem adni a szúrikat pedig nagyon féltem tőle és eleinte bénáztam is, mert nem mertem megszúrni magam és " visszapattant " a hasamról a tű . Én aki nem szedek fogamzásgátló tablettákat már évek óta ( előtte is csak minimálisat), mert félek a mellékhatásoktól, most szétbombáztam hormonokkal a testemet. A húgomnak pár nap múlva ültették be. Az első kísérlet nem jött be . Pár hónap múlva újabb beültetés. Eredménye a pár hónapos baba. Még a fagyasztóba van 2 adag beültetésre váró megtermékenyített pete. A húgom egész terhességét én is végigizgultam . Szerintem kevés ilyen problémás terhesség van. Pl: nem volt jó az AFP . De egészséges gyerek született. A fényképeket nézve rám hasonlít a legjobban.Ha ő lenne a biológiai anya akkor is előfordulhatna ez. Még élőben nem láttam, mert egyrészt nagyon messze lakunk egymástól , másrészt félek hogyan fogok hozzá viszonyulni . Eddig úgy nézek rá , mint a húgom gyermekére. A férjem hozzáállása először negatív, hogy ne , aztán beletörődött , hogy én így döntöttem , a petesejt leszíváskor már büszkén feszít mellettem mikor a kórterembe a többi csaj megtudja, hogy mi nem magunknak csináljuk végig ezt az egész procedúrát , hanem a tesómnak. ( Dicsérik, hogy nem sok férfi állna így ki a felesége dilije mellé , ez igaz is , volt olyan férj aki a saját felesége petesejt leszívására nem jött el ) , aztán később volt olyan is mikor összevesztünk, hogy a fejemhez vágta ő is tud bárkinek gyereket csinálni. Ezt kb: 1,5 éve mondta , de azt hiszem soha nem fogom elfelejteni. A családunkból az érintetteken kívül, csak anyósom tudja . Ő is csak kényszerből , mert neki kellett sokszor vigyázni a gyerekekre míg én Pesten voltam és egy idő után nem lehetett titkolni pláne mikor a férjemmel kettesben autóztunk fel a petesejt leszívásra. Még annyit a lelki oldaláról ez teljesen más mint pl: egy vese vagy máj donorság . Azok fizikailag sokkal megterhelőbbek, kockázatosabbak , ez pedig lelki oldalról nehéz.Akik gondolkodás nélkül az igent írták , vajon ezt végig gondolták? Nem akarok lebeszélni senkit , de nekem a mai napig vannak aggályaim , hogy jól tettük-e. Mint írtam nálunk nem tudja senki a családból . Úgy érzem , hogy ezt felvállaljam mások előtt a húgom beleegyezése kell és ő nem szeretné . Másrészt sajnos egy negatív példa is hátráltatja ezt. A férjem sógornője azokban az időkben volt terhes , mikor mi elkezdtük ezt az egész kezelést. A magán dokija a meddőségi központban dolgozik oda hívatta be rendelésre. Ő nem tudott róla, hogy a húgom pont odajár és aztán én is . Csak jött panaszkodni a sok " bunkó" lombikosra, hogy őt mennyire kinézik és bántják, mert neki elsőre összejött a gyerek. Itt jegyzem meg, hogy kb: 8-10 hetes lehetett ekkor, tehát semmi nem látszott meg rajta , másrészt a rendelőbe ülők vajon honnan tudták, hogy neki elsőre összejött? A homlokára volt írva? Na ha elmondanám a családba ,ha előttem nem is de gondolom a hátam mögött biztos jól kibeszélnének.
Nem! ....és nem csak az életkorom miatt.
Az indoklástól eltekintek, aggályaim hasonlóak a mások által korábban felvetettekhez.
Én bár nagyon nemesnek tartom, hogy akár a testvéremnek, barátnőmnek adjak bármit, amire szüksége lenne, vért, vesét, minden további nélkül.. de egy kis túlzással a pete az egy fél gyerek..
Ez lehet, hogy az én hibám, de én nem tudnám nem a sajátomnak (is) érezni azt a gyereket, akiről tudom, hogy az én petesejtemből fejlődött ki, mégha kihordani, megszülni, felnevelni nem is én tenném.
Minden tiszteletem azoké,akik képesek megtenni,de az én válaszom NEM.
Most.
Nem tudom,ha konkrétan felmerülne a kérés,mit felelnék.....
Talán a testvéremnek igent mondanék ...
Talán...
amiket eddig olvastam erről, az nem tetszett...mive elég fájdalmas beavatkozásról van szó....biztos nem mennék bele egy ilyen szituba.
de persze attól függ kiről van szó..mert ha egy rokon, vagy testvér az más..
Én úgy érzem lennék donor és jelenlegi állás szerint, ugyanúgy barátnőnek és rokonnak is, sőt idegennek is. De azt nem mondom hogy nem félnék a kezelésektől és magától a petesejt "levételtől", amint hallottam fájdalmas folyamat.
Természetesen:igen!
Sőt ha külföldön élnék legálisan el is adnám .Béranya viszont nem lennék.Jöhetnek a kövek:)
Én egyetlen embernek adnék és az a húgom. Ha pár év múlva elémállna és azt mondaná, nem lehetne saját gyereke, csak így, akkor jöjjön hormon, hőhullám és tűszőrepesztő injekció, vállalnám érte. Tudom, hogy szépen nevelné a gyerkőcöt, én is szerethetném ezerrel, hiszen az unokahúgom lenne, s ahogy ő fogalmazott, jó fajta vagyunk, hasonló génekkel, majdnem olyan lenne, mintha az enyém lenne.
Arra pedig, hogy mi lesz később, senki sem tud felkészülni, még a saját gyereke esetén sem. Valószínű, hogí a szűrhető tesztekkel (kombinált, AFP, integrált) ő is élne, s majd eldöntené mit vállal. Ami születés után derülne ki, azzal senki sem tud mit tenni.
Ez olyan, mintha azon kellene gondolkodjam, mi lesz, ha holnap meghalok. Természetesen lehet rá készülni, de kivédeni nem.
Ez nem észosztás, csak vélemény. Elfogadom, hogy számodra nem opció az örökbefogadás, nem akarom rádkényszeríteni a saját álláspontomat, éppen csak kifejtettem, hogy én mit gondolok. Ennyi.
Persze az nlc-n nem szokás elfogadni, hogy az emberek mások...
Az nem mindenkinek ugyanaz. Tolem amikor elveszitettem a fiamat sokan kerdeztek, mert meg csak 40 eves voltam, hogy miert nem fogadunk orokbe?
El sem tudnam kepzelni hogy egy idegen gyereket sajatkent erezzek.
Szerencsere nem mindenki gondolja igy, aki tudja sajatkent szeretni annak sok sikert, nem vagyunk egyformak.
Topicinditonak:
ha nem lenne fajdalmas az aljaras meg kellemetlen, minden tovabbi nelkul adnek petesejtet.
Tulajdonkeppen sokan emlitettek hogy a "sajatnak " ereznek az igy szuletett gyereket. Akkor ilyen alapon minden honapban meghal a gyerek mert nem termekenyult meg a petesejt es kiment a verrel a no szervezetebol. Ez elegge irracionalisan hangzik.
Igen, szivesen.
Én magam is lombik programból született gyermek anyukája vagyok, de ha megtehettem volna mindenképp segitettem volna. Sokáig küzdöttem én is , hogy legyen gyermekem. Voltak pillanatok mikor minden lehetőséget számba vettem, hogy miképp is lehetnék anyuka. Az örökbe fogadást a férjem kategórikusan elutasította. Képtelen volt azonosulni a gondolattal. Így a lombikot csináltuk végig.Ami végül is, egyszer csak sikerült.
Aki itt nagyhangal osztja az ész, hogy lombkot-inszemet soha nem csinálnék, mert számomra elfogadhatatlan, az minden este bőszen imádkozzon, hogy ne legyen rá szüksége, se lombikra, sem petesejtre. Mert ez a meddőségbetegség fájdalma nem csillapítható semmilyen tablettával, sem az idő nem oldja meg. Egyetlen gyógyír erre, a gyermek, ami semmi mással nem pótolható, helyetesíthető.Ő maga a CSODA.
nem , senkinek,még a testvéremnek sem.se ingyen,se pénzért.
Nem adnék, csak a tesómnak, másnak nem.
Másrészt meg azt gondolom, hogy kibicnek semmi sem drága. Nagyon könnyű annak ítélkezni mások felett, akinek nincsenek ilyen problémái, és nem tudja, mit él át a másik.
A harmadik sikertelen program után beadták a kérelmet, de egy kisbabára éveket kell várni. Közben kifutottak iaz időből, mert nem húszévesen kerültek össze. Elmúltak 40 évesek, és már csak nagyobbacska gyereket tudnának hazavinni. Azt meg nem akarnak. Eddig.
Szóval ezen az úton is próbálkoztak.
Én megértem a barátnőmet, hogy minden pénzt megad azért, hogy édesanya lehessen.
a válaszom egyértelműen: NEM
és kapni sem akarnék
sokan írtátok a hasonlóságot (vagyis, ha hasonlítana rátok a gyerek)
a testvérem lánya kiköpött másom, a haja színe, formája, szeme színe, aki csak ránk néz, azt mondja az én gyerekem, pedig amikor "készült" több száz km-re voltunk a testvéremmel egymástól, a testvéremre meg egyáltalán nem hasonlít ... ez ám a sors fintora
és itt van az a tényező is, amire csak egy valaki gondolt: az örökletes betegségek, emiatt erősen meggondolandó ez a petesejtadományozás ... még a saját gyerek vállalása is................................
Mindig is úgy gondoltam, ha nem lehet gyerekem örökbe fogadok. Sajnálom, de én is inszemináció ellenes vagyok. A természet nem véletlen.
Olvastam egyszer egy meddőséggel foglalkozó könyvben egy nő történetét. Valamilyen öröklődő betegsége volt, ami azzal járt, hogy állandó gyulladásban volt a szervezete, kiharcolt magának egy gyermeket és happy endként leírta, hogy a sokadik próbálkozásra sikerült egy kislány, aki örökölte az ő betegségét is.
Hát, inkább rohadjanak meg a génjeim.
A professzor arra gondolt, hogy sokszor csak pszichés gátja van a megtermékenyülésnek: az, hogy a wannabe szülők nagyon "rágörcsölnek". Még ha van más, biológiai oka is a meddőségnek, a projektszerű, túlszabályozott gyerekcsinálás akkor is kevésbé hatékony, mint az örömteli szerelmeskedés.