Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Kezdjuk ujra
Létrehozva: 2010. január 19. 16:10
Nekem nagyok hianyzik a topikunk, hianyoznak a topiktarsak, a baratsagok es beszelgetesek. De ahova a kedvenc topikom (Izrael) jutott, abban nincs kedvem reszt venni.
Kerlek benneteket hogy kezdjuk ujra, teremtsuk meg a regi meghitt, bensoseges hangulatot. Beszelgessunk politikarol, oromeinkrol, banatainkrol, gyermekekrol, unokakrol es mindenrol, ami foglalkoztat bennunket. Nem fontos hogy mindenben egyetertsunk (nem vagyunk egyformak) de a sertegeteseket, meg es beszolasokat lehetoleg mellozzuk. Mindenkit idevarok, aki nem bomlaszto szandekkal akar kozenk jonni. Remelem sikerul ujra egymasra talalnunk.
1. - 2. Részletek a kolostor kertjéből.
3. A rendkívül kifejező Illés-szobor
4. és a puritán kolostorépület.
Megérkeztünk a kolostorhoz - és ezeken a képeken láthatók a legelső benyomásaink. Amit nagyon szerettem, az a rendetlenségnek tűnő rendezettség, hiszen minden a helyén volt és minden gyönyörű, csak éppenséggel nem a francia vagy angol kertek kánonja szerint. Talán éppen ez teszi a kolostorkertet páratlanul varázslatossá.
Elnézést a duplázásért, nem az én hibám. Nagyon nehéz ezen a felületen szerkeszteni. Valamikor olyan is volt, hogy "előnézet", bizony most is jól fogna.
***
El kell még mesélnem a Tanariával közös kalandunkat. Harmadszor jártam a Muhraqa kolostorban, tudtam jól, hogy úgymond: a világ végén van. De tényleg. Előző alkalmakkor autóval közelítettük meg, most arra számítottam, hogy busszal utazunk Daliat-el-Karmelre, majd taxival a további 4 kilométeren. El is buszoztunk a végállomásig, ott leszálltunk, de taxi sehol a láthatáron. Vártunk. Egy közeli vendéglőben érdeklődtünk, de ők is a várakozást javasolták. Ráadásul eléggé meleg nap volt éppen. Taxi tehát sehol, talán autóstop? Nem is álltunk jó helyen, átmentünk az útkereszteződés másik felére. Végül megállt egy fiatal hölgy, aki ugyan nem a kolostorba igyekezett, de azt hiszem, hogy megszánt bennünket, és elvitt a kolostor bejáratáig. Nem fogadott el pénzt sem, kedvesen begyűjtötte a sok-sok "köszönömöt"! Visszafelé már könnyebb volt. Felkérezkedtünk egy kiránduló buszra, el is vittek Dáliáig - ugyancsak ingyen. Vajon ha simán odaérkezünk, ugyanilyen emlékezetes maradt volna ez az út?
***
Sok kép következik, néhányat máris feltöltök, a javát pedig holnap.
II.
A Muhraqa-kolostor történetéhez fűződik Ljudmila Ulickaja, napjaink nagyszerű orosz írójának egyik magyarul is megjelent regénye (Daniel Stein, tolmács, Magvető Kiadó, 2009), amelyben az itt, valamint a haifai Stela Maris kolostorban élt zsidó származású szerzetesnek, Daniel Rufeisennek állít örökbecsű emléket. Csupán zárójelben: a kiterjedt szociális tevékenységet végző haifai szerzetest személyesen ismertem, önkéntesek százait irányította a város szegényebb rétegeinek megsegítésére, de ez már más történet. 1998-ban, 76 éves korában Haifán fejezte be áldásos életét.
Részlet Muhraqa prospektusából:
„A mai kápolna helyén korábban egy nagy kövekből épült oratórium állt. A párizsi Jákob rabbi megemlíti (1235), hogy a muzulmánok rendszeresen látogatják a kápolnát és gyertyákat gyújtanak Illés tiszteletére. Az épület valószínűleg a keresztes idők előtt épült. Később romba dőlt, elhagyatottá vált, majd köveit beépítették a jelenlegi kápolna falaiba (1883).
A Sarutlan Karmelita Rend immár több mint száz éve van jelen ezen a helyen. A kápolnát felújították, elhelyeztek benne egy tizenkét sziklából álló oltárt, annak emlékére, hogy Illés is tizenkét kőből álló oltárt épített Jahvénak, hogy bemutassa áldozatát (1 Kir. 18, 30-31).”
Mint annyi más hely Izraelben, ennek a helynek is különleges kisugárzása van: szinte kézzelfoghatóvá válnak történések és elmúlt évszázadok, melyeknek te is részévé válsz, de a jövő ígéretei is beleférnek. Elmélkedésre, gondolkodásra, a nagy világmindenség kritikátlan elfogadására buzdít.
Nem tudtunk betelni az élmények gazdagságával: három világvallás szent helye, egyszerű, szinte puritán kolostorépület, köröskörül természeti szépségek, alattunk a völgy, az Emek, virágok és növények, szépen kialakított park, szobrok, pozsgások, muzeális mezőgazdasági eszközök és most inkább abba is hagyom, hogy egy-két fotó beszéljen helyettem.
II.
A Muhraqa-kolostor történetéhez fűződik Ljudmila Ulickaja, napjaink nagyszerű orosz írójának egyik magyarul is megjelent regénye (Daniel Stein, tolmács, Magvető Kiadó, 2009), amelyben az itt, valamint a haifai Stela Maris kolostorban élt zsidó származású szerzetesnek, Daniel Rufeisennek állít örökbecsű emléket. Csupán zárójelben: a kiterjedt szociális tevékenységet végző haifai szerzetest személyesen ismertem, önkéntesek százait irányította a város szegényebb rétegeinek megsegítésére, de ez már más történet. 1998-ban, 76 éves korában Haifán fejezte be áldásos életét.
Részlet Muhraqa prospektusából:
„A mai kápolna helyén korábban egy nagy kövekből épült oratórium állt. A párizsi Jákob rabbi megemlíti (1235), hogy a muzulmánok rendszeresen látogatják a kápolnát és gyertyákat gyújtanak Illés tiszteletére. Az épület valószínűleg a keresztes idők előtt épült. Később romba dőlt, elhagyatottá vált, majd köveit beépítették a jelenlegi kápolna falaiba (1883).
A Sarutlan Karmelita Rend immár több mint száz éve van jelen ezen a helyen. A kápolnát felújították, elhelyeztek benne egy tizenkét sziklából álló oltárt, annak emlékére, hogy Illés is tizenkét kőből álló oltárt épített Jahvénak, hogy bemutassa áldozatát (1 Kir. 18, 30-31).”
Mint annyi más hely Izraelben, ennek a helynek is különleges kisugárzása van: szinte kézzelfoghatóvá válnak történések és elmúlt évszázadok, melyeknek te is részévé válsz, de a jövő ígéretei is beleférnek. Elmélkedésre, gondolkodásra, a nagy világmindenség kritikátlan elfogadására buzdít.
Nem tudtunk betelni az élmények gazdagságával: három világvallás szent helye, egyszerű, szinte puritán kolostorépület, köröskörül természeti szépségek, alattunk a völgy, az Emek, virágok és növények, szépen kialakított park, szobrok, pozsgások, muzeális mezőgazdasági eszközök és most inkább abba is hagyom, hogy egy-két fotó beszéljen helyettem.
Jöjjön a beharangozott részlet, amit kettőbe kell osztanom:
I.
Minden útikalauz kiemelt helyen javasolja a Kármel gerincén lévő festői környezetű drúz falvakat, Isfiyat és még inkább Daliat-el-Karmilt. Utóbbinak többezres lakossága van, gyümölcsöket termesztenek, kecskéket és juhokat tenyésztenek, textilüzemük van, kosárfonók, rézművesek is tevékenykednek közöttük, no és az idegenforgalom se elhanyagolható jövedelemforrásuk. Nem mellékesen: a drúz katonákról, Izraelhez fűződő hűségükről, hősiességükről legendák szólnak.
Most azonban átutazunk a festői településen és további négy kilométeren keresztül csodálhatjuk a minden centimétere szép, tölgyek között vezető útszakaszt. Ismét segítségül hívom Goren Tamás magyarul írt útikalauzát: „A Kármel egyik 482 m magas csúcsán épült karmelita kolostor helyén egykor Illés próféta harcolt a pogány Baál isten papjaival.”
Illés, mindhárom – zsidó, keresztény és iszlám – vallás nagyrabecsült prófétája – folytatom az idézetet – „az északi országrészben, Izraelben élt és működött Ahab király uralkodása idején (i.e. 874-853). Harcot indított az országban elhatalmasodó Baál-kultusz ellen, mert úgy vélte, hogy a társadalmi igazságtalanság az idegen istenek, főleg az ősi kánaáni istenségnek, Baálnak a tisztelete miatt hatalmasodott el az országban. Ezért egy alkalommal istenítéletet tartott a Kármel-hegyen Baál és Jahve prófétái között. Az lesz az igaz isten, aki prófétáinak a könyörgésére képes lángra lobbantani a neki felajánlott áldozat alatti máglyát. A Baál próféták hiába könyörögtek, Illés imádságára azonban villám csapott le az égből, amely elemésztette a Jahvénak szánt áldozatot. A nép erre Jahvéhoz – Izrael istenéhez – pártolt és kivégezte Baál prófétáit.”
Szervusztok!
Ismét az áprilisi képekkel bíbelődtem, nem is gondoltam volna, hogy ennyi időt vesz igénybe, de minden pillanatát élveztem és csak ez a fontos!
Ennek a fotózási kedvtelésnek, hobbinak több előnye is van: először rácsodálkozás egy látványra, majd annak megörökítése, másodszor a feldolgozás izgalmai - itt egy kicsit több fény kellene, ha valami zavaró, azt le lehet vágni, harmadszor képek megosztása, aminek örömét fokozhatja, vagy tompíthatja az érdeklődés, vagy éppen annak hiánya. Nem utolsó sorban: események, kalandok, történések többszörös újraélése, rákeresés a részletekre, mindenképpen életünk gazdagítása és mindig, de mindig kútfő, vagy akár kályha, ahonnan tovább lehet indulni.
Mindezekkel eddig is tisztában voltam, de örülök, hogy rendeztem ezzel kapcsolatos gondolataimat.
Erről a napról, április 5.-ről egy nyomtatásban megjelent írásban emlékeztem meg, most pedig félreteszem a szerénységet és bemásolom az idevágó részletet. Nem akarom felszabdalni. Aztán jöhetnek a képek, amelyeket nem is válogattam, hadd vigyenek végig annak a napnak felejthetetlen pillanatain.
Szép napot!
Örömmel üdvözöllek, Alsórákosi!
Jó reggelt!
De jó Marika képregényére belépni, köszönöm, Alsórákosi-Marika!
Továbbá köszönöm a küldeményedet, az ígéretemet sem felejtettem le, csak még nem volt rá "érkezésem".
Apropó, küldemény. Nagyon népszerű lehet a világhálón, mert már másodszor kapom, más helyről is elküldték.
Megpróbálom feltenni ide is, ha másképpen nem megy, részletekben:
TELEFONHÍVÁS A 21. SZÁZADBAN
- Halló! Sarki Pizza?
- Nem Uram, ez Google Pizza!
- Óh, bocsánat, akkor rossz számot hívtam...
- Nem Uram, jó számot hívott! Csak a Google megvásárolta az üzletet.
- Oké. Akkor szeretnék rendelni...
- Rendben Uram. A szokásosat?
- Hogyhogy a szokásosat? Ön ismer engem?
- Az adatbázisunk szerint a legutóbbi 12 alkalommal Ön vastag tésztájú
pizzát rendelt sajttal, kolbásszal és szalonnával.
- Igen, pontosan. Most is azt szeretnék...
- Uram, javasolhatnék most valami mást? Egy finom salátatálat?
Jégsalátát sárgarépával, ruccolával és paradicsommal?
- Micsoda? Utálom a zöldségeket!
- Elnézést Uram, de hadd hívjam fel a figyelmét, hogy túl magas a
koleszterin szintje!
- Micsoda? Ezt meg honnan veszi?
- A telefonszáma alapján be tudtuk azonosítani, és így hozzá tudunk
férni az Ön orvosi laboratóriumi eredményeihez az utóbbi 7 évből.
- Oké, de akkor sem akarom a zöldségeket. Egyébként pedig ne féltsenek,
mert szedek gyógyszert a koleszterin szintemre!
- Bocsánat Uram, de nem rendszeresen szedi azt a gyógyszert! A
kereskedelmi adatbázisunk szerint az utóbbi 4 hónapban mindössze egyszer
vásárolt egy 30 tablettás csomagot az Ön utcája végén található
gyógyszertárban.
- Ugyan már, ez semmit sem bizonyít... Egy másik gyógyszertárból
vásároltam a többit.
- Ne haragudjon Uram, de ez sem lehet, hiszen nem látjuk ezt a kiadást
az Ön bankkártya adatbázisán.
- Készpénzzel vásároltam, nem bankkártyával.
- No de a banki elszámolásán sem látszik, hogy ennyi készpénzt felvett
volna!
- Vannak más készpénzes forrásaim is!
- Na de Uram! Az adóbevallásában ez nem szerepel. Reméljük, hogy nem
tagadott le valami bevételi forrást az Adóhatóság elől!?
- HAGYJON ENGEM BÉKÉN, MENJEN A FENÉBE!
- Sajnálom Uram, de remélem megérti, hogy ezeket az információkat mi
kizárólag az Ön érdekében gyűjtjük és használjuk!
- ELÉG! Elegem van a Google-ból, facebook-ból, twitter-ből,
whatsapp-ból és a többiből. Ki akarok szállni! Elmegyek egy lakatlan
szigetre, ahol nincs Internet, kábel TV, és senki aki folyamatosan
figyelne és kémkedne utánam!
- Megértem Uram! De fel kell hívjam a figyelmét, hogy ehhez előbb meg
kell újítania az útlevelét, mivel az 6 héttel ezelőtt lejárt...
Mindenkinek szép napot!
Nagyon jó volt újra barangolni veled az elbűvölő Jaffó utcáin.
Alig várom a másnapi csodás látogatásunkat.
1. - 2. A bolhapiac utcái számomra a sokszínűséget jelentik - és mennyi, de mennyi értékre lelhetünk benne! Ez a város kész filozófiatörténet, nemhiába szeretik annyian.
3. Záróakkordként álljon itt ez a szépséges fatörzs, még szemei is vannak!
***
Maradt még néhány érdekes utazás Tanaria izraeli élményeiből, hamarosan folytatjuk a következő nappal, amikor igazán kalandosan közelítettünk meg egy - érthetetlenül - kevésbé népszerű célpontot. No de mindent a maga idejében.
További szép napot kívánok és jó szórakozást!
Mintha néhány évszázadot átugrottunk volna - ez itt már a modern, mai Jaffó. Azt viszont nehezen döntöm el, hogy melyik a szebb, az érdekesebb…
1. - 2. Ez Jaffó egyik érdekessége, de azt már kevesen tudják, hogy miről is van itt szó. Egy akkor - 1993-ban - még fiatalnak számító képzőművész "találta ki", akit Ran Morinnak hívnak és ezzel az alkotással (is) az ember és a természet között egyre növekvő szakadékra akarta felhívni a figyelmet. A lebegő narancsfa nevet viselő alkotás egy kisméretű fácska, amely a körben lévő épületekre láncokkal felfüggesztett agyagedényben él. Cseppet sem természetes körülmények között. Érdekes gondolat, nem?
3. - 4. Régi épületek és további művészeti galériák között igyekszünk a város központja felé.
Jó reggelt!
Csakis azoknak, akiket valóban érdekel: még maradt néhány kép.
1. - 2. Először azt hittem, hogy újabb érdekes rácsos ablak, pedig persze, hogy nem az. De néha olyan jó játszadozni a kamerával!
3. A műterem és galéria tulajdonosa Frank Meisler, ismert izraeli szobrász, akinek csodálatos munkáit itt is megtekinthetitek, miközben ő maga beszél műveiről, témáiról, filozófiájáról. Persze csak akkor, ha van rá időtök. Én csak annyit mondok, hogy megéri.
4. Az alagút, akarom mondani a sikátor végén ott van az a látvány, amit nagyon meg akartam mutatni Tanariának. Bővebben a következő beírásban.
1. - 2. Miközben szépen átmentünk tegnapból a mába, folytathatjuk utunkat az improvizált tárlaton.
3. - 4. Közben ezekre a míves ajtókra is felfigyeltem - illenek a helyhez!
1. - 2. Műtermek és galériák sora egymás után. Leskelődhetünk is.
3. - 4. A házak külső falai rögtönzött képtár szerepét játsszák. Vannak közöttük olyan képek is, melyeket szívesen haza is vinném.
Majd elfelejtettem:
A 29876-os hozzászólás 3. képén pontosan az időt jelző 15:32 alatt érdekes részlet látható. Mi az vajon, Tanaria?
***
Aludtam már és Muszika felköltött: leverte a routert - jó nagy zajjal.
Ha már ez történt, és mert bajosan tudok visszaaludni (van ilyen szó?)
, folytatom a képek feltöltését, annál is inkább mert romantikus részletek következnek. Reggelre lesz nektek "lepetés"!
1. Nem is tudom, hogy mi romantikusabb - a rácsos ablak (mi lehet mögötte?), vagy a fölötte nyíló virágfürtök?
2. - 3. - 4. Netán ezek a régmúlt idők légkörét árasztó sikátorok?
Kiváló felvételek! Az Óhajók hídja..., majdnem elfelejtettem, nagyon szép volt.
Jó éjszakát!
Aki keres egy jó könyvet az itt megtalálta
1. - 2. Még egy-két pillantás az óhajok hídjáról - mintha sajnálnánk otthagyni ennyi szépséget!
3. Vajon mit is óhajtottam? Oroszlánként?
4. Lehet, hogy ezt a lila akácot szerettem volna látni? Máris teljesült a kívánságom!
1. - 2. Elindultunk hát a művésznegyed felsőbb részébe, de előtte áthaladunk
3. - 4. az "Óhajok hídján", ahol mindenki megtalálhatja a maga csillagjegyét. A negyed utcácskái is a "Rák", "Oroszlán", "Bika", "Skorpió" stb. neveket viselik.
1. Szűk lépcsőkön, sikátorokon felfelé haladunk,
2. és így veszem észre ezt a fából készült külső falburkolatot: "mesterségem védjegye". Nem kis munka lehetett!
3. Kiszélesedik az utca, de még mindig sikátor és mi tovább megyünk rajta, felfelé.
4. Felérkeztünk és még egy pillantást vethetünk a szemben lévő tel-avivi szállodasorra.
Igen, köszönöm, megmaradok.
Te pedig ne köszönj semmit, Tanaria, mert ilyenkor mindig az jut eszembe, amire nem maradt idő, energia, szufla stb. - Kineret, Holt-tenger, sivatag, Maszada, Cfát és egyebek. Minderre még talán sor kerülhet, ha akarod! Nagyon szép ez a pici ország, csak maradjon meg így, ahogyan most van, hogy még sok generáció láthassa, szerethesse!
***
Amint ma reggel ígértem, további képeket töltök fel - még mindig Jaffóról, mert az a nap róla szólt, no meg rólunk!
1. - 2. Még mindig a téren, egy szökőkút mellett.
3. Elindultunk lefelé, a művésznegyed alsó részén, a kikötő irányába. Egy adott pillanatban vissza is fordultunk, mert a negyed felső részében is érdekes látnivalók vártak ránk. (Felfelé menni macerásabb, főleg az én számomra.) Egyelőre ilyen régi, "félelmetes" kőépületek között haladtunk.
4. Ugyancsak a művésznegyed alsó részében van ez a ház, ahol Révész Endre (1912-1999), Marosvásárhelyen született szobrászművész élt és alkotott termékeny izraeli éveiben. Felületesen hallottam róla, de csak most jöttem rá, hogy milyen keveset tudok - erről is. Azt is most tudtam meg, hogy Ady barátjának, Révész Béla írónak a fia, akit Auschwitzban gyilkoltak meg.
Annyi minden bukkan fel mostanában, így, adatkeresgélés közben, aminek nem kellene teljesen feledésbe merülnie… Tegyünk ezért mi is valamit.
Igazad volt, valóban gyönyörű Izrael! Ennyi szépség egy életre sem kevés, hát még három hétre. Újra és újra csak köszönöm!
Jobban vagy-e?
Máris kapkodnom kell, mert rohan az idő!
1. - 2. A templom belseje.
3. Kívülről, teljes szépségében.
4. És az előtte lévő tér színes forgataga.
***
Maradt még bőven! Érdemes lesz visszatérnetek.
1. Aladintól
2. Az Óváros főtere felé vettük az irányt és elhaladtunk egy történelmi ágyú mellett. A felirata szerint Jaffó kikötőjét védte az oszmán időszakban, azaz 1515 - 1917 között, több mint négyszáz éven keresztül!
3. - 4. Előttünk emelkedik a XVII. században épült Szent Péter templom és kolostor. Lépjünk be!
Szép jó reggelt!
Kedvet kaptam, hogy újra elolvassam az Imágót, köszönöm, hogy megemlítetted, Tanaria!
Azt is köszönöm, hogy - ha tőmondatokban is - reagáltál az előző beírásaimra. Végre elmúlt az az érzés, hogy süket falaknak mesélek. Ezt azért is mondom, mert tegnap órákon keresztül nézegettem, butítottam, válogattam az április 6.-i jaffói képeket. Nehéz munka volt, hiszen az évek során több vendégünkkel is jártam Jaffó sikátorait, és már előzőleg sok-sok képet készítettem, de a hely maga annyira szép, hogy még így sem tűnik soknak!
Most igazi dömping következik. Indulás előtt viszont csak annyit töltök fel, amennyit az időm enged, a többit majd délután.
1. - 2. - 3. - 4. Még mindig Mokkával, a tengerpart fölötti Aladin vendéglő közelében. Nagyon szép hely, nehéz is volt innen elmozdulnunk, pedig a java még mindig előttünk volt…
Szép napot!
Először is gyógyulást kívánok!
A tegnap befejeztem az Imágót. Nekem azok a nagyon szeretett könyvek, amelyikeknek szeretném, ha sose érnék a végére. Ez olyan volt.
Élvezettel olvastam a játékotokat.
A kapucínus világról tanúsítom, hogy finom, pikáns ízű és, mint utóbb megtudtam antibiotikum hatása van.
A citromról eszembe jutott egy nem éppen kellemes kalandunk, amikor tojásért álltunk sorban...
Örülök a saksuka receptnek, majd Laciéknak megkészítem.
A jaffói séta csodálatos volt, és erről az ebédről meséltem itthon sokszor. No meg a szerecsen ajtónállóról, aki élőben még szebb.
Jó reggelt!
Akár folytathatnám is, de minek? Majd, ha nekem is kedvem lesz hozzá.
Zaklatott éjszakám volt. Elolvastam egy kitűnő cikket - már nem találom, és ennek kapcsán eljutottam Egon Ervin Kisch, a száguldó riporter élettörténetéhez, munkásságához, és elkeseredtem, mert annyi mindent kellene még tanulnom, de már nincs rá elég idő. És ezt is: minek?
Most megyek tovább, sajnos a mára tervezett utazásom (Jeruzsálemi Nemzetközi Könyvvásár) elmarad, mert náthás lettem, de nagyon.
Szép napot!
Karcsú minaret a tengerparton.
1. Távolról.
2. Közelebbről,
3. még közelebbről
4. és majdnem egészen közelről.
***
A többit majd később, mert még tobzódhatunk Jaffó szépségeiben!
Szemünk szünet nélkül issza a látványt. Ilyenkor válnak fölöslegessé a szavak.
1. Rácsodálkoztunk egy mozaikpadlóra,
2. - 3. majd szembetaláltuk magunkat a híres jaffói toronyórával. "A török uralom alatt az Óratér volt a város központja. Magát az óratornyot 1906-ban építették II. Abdul Hamid uralkodásának ötvenedik évfordulójára. (Összesen három ilyen óratorony épült a nevezetes ünnepre.)" - Idézet Goren Tamás Izrael című útikönyvéből.
4. És máris felvillan a tenger!
Mielőtt a vendéglőbe léptünk volna, a bejáratnál gyönyörű, ébenfekete arcú, piros fezt viselő fiatal férfi köszöntött kedvesen - életemben még ilyen szép sötét bőrű fiút nem láttam! Valami visszafogott, hogy megkérjem, engedje lefényképeznem - azóta is sajnálom.
1. A FB-n talált kicsi fotót nem tudtam eléggé felnagyítani, de itt látható - sajnos gyenge minőségben - az étterem bejárata és személyzete, köztük a mi ajtónálló piros fezes fiú,
2. akinek ugyanott egy közelről fotózott képét is megtaláltam!
3. az elénk tálalt finomságokat se fényképeztem, de valami hasonlót képzeljetek a mi asztalunkra is!
4. Jóllakottan ( a kutyus is!) indultunk tovább. A mellékelt kirakat közvetlenül a vendéglő mellett van.
Elindultunk Jaffó utcácskáin, régi üzletek mentén (1. - 2.), közben minden ház, minden sarok külön-külön élményanyagot jelentett. Ebédelni akartunk, a lányom egész Izraelben közkedvelt helyre hívott meg bennünket, a híres Dr. Saksuka kertvendéglőjébe (3.) - hogy Mokka is zavartalanul velünk maradhasson.
A saksuka igazán finom étel, a receptjét itt olvashatjátok! Bárhol, bármikor és hamar elkészíthető!
Holonhoz közel esik Jaffó, másnap oda igyekeztünk. Tanaria és én autóbusszal, a lányom motorkerékpárral, és még Mokka kutyust is magával hozta,
1. akivel Tanaria már szoros barátságot kötött.
2. - 3. - 4. Jaffó központjában találkoztunk, én Mokkával maradtam, ők pedig vásároltak. Én nézegettem a teret körülvevő épületeket (Ruth Daniel otthon), Mokka addig a galambokat hajkurászta.
Szervusztok, jó reggelt!
Bizony, szívesen veletek mennék arra a dombra, Tanaria, a tűző nap sem lenne akadály!
***
Most azzal foglalkozom, hogy az április 3.-i, 4.-i képeket butítom, de fel is teszek ide belőlük, mert aztán igazi tobzódás következik.
Tehát, április elsején Názáretben voltunk, de következő napon szünetet tartottunk, ha jól emlékszem, Klárikához mentem, aztán vásároltunk? Mivel töltöttük a napot? Harmadikán viszont kaptuk magunkat és Holonba utaztunk, most hirtelen arra sem emlékszem, hogy vonattal? Utána busszal? Lám-lám, hamarább kellett volna ezt az útirajzot megszerkesztenünk, hogy ne törlődjön annyi minden…
A lányoméknál keveset fényképeztem, inkább a kertben, miközben a hintaágyon beszélgettünk.
1. A velünk szembeni kerti székek alatt is kinyílt a sarkantyú- vagy kapucínusvirág,
2. de az egész kertet ellepte sokszínűségével. Ugye milyen finom a salátában? Örülök, hogy Tanaria is megkóstolhatta!
3. - 4. Késő vigasz, ha a citromfákra pillantok. Mindig felidézik a kétségbeesett harcot, hogy beteg kisfiamnak egy kilónyit szerezzek, amit aztán ő szét is osztogatott a kórteremben - és büszke voltam rá!
***
Hogy elrepült az a nap ott Holonban! Az a nap is…
Jó estét kívánok!
Gondoltam, hogy tartok én is egy rövid szünetet. Tegnap este sokat nevettünk, mert a lányommal egymásnak küldözgettünk jobbnál jobb muzsikát, főleg görög zenét. A túlsó szobából küldték - a válaszok is innen mentek néhány méterre. Közben át-átlátogattunk egymáshoz, hogy a látottakat-hallottakat meg is beszéljük, netán együtt hallgassuk meg a felvételek egyikét-másikát. Jó játék volt, hiszen mások is mondják, hogy játszani jó.
A meghallgatott felvételekből egyetlenegyet teszek fel: először azért, mert két kedvenc énekes ritka klipjéről van szó, másodszor, mert abban az évben készült - 1987-ben -, amikor mi az országba jöttünk. Ma is kitűnő és közkedvelt zenészek, csak picit idősebbek, akárcsak mi…
Jó szórakozást!
Mindenkinek szép napot kívánok!
Köszönöm a megosztást és a dicséretet.
Ma itt is nagyon meleg van. Ráadásul a dombra mentünk megint, de gomba most, ennyi eső után sem volt. Viszont rendesen elfáradtam, órákig a forró napon.
A telefonos képek egyébként jóval kisebb méretűek, csak nálad jelennek meg nagyobbaknak. Kérdezd meg Z.-t, hogy miért, és hogyan lehet a többit is nagyobbként látni? Mi hír a laptoppal?
Tudod mit, Tanaria? Köszönetül a messengeren megosztott képekért, felteszem a június 4.-én küldött fotóidat.
Nagyon szépek!
1. Erdő, erdő, erdő…
2. Vadrózsa-bokor.
3. Erkélyről látott erdő - remek kompozícióban. Gratulálok!
Csodaszép nap volt ez is! A názáreti templom nagyon meghatott, most újra átéltem azt a ritka hangulatot, ami ott elkapott.
Az esti fényben tett sétánk méltó befejezése volt e gyönyörű napnak.
A telefonos képeknek különösen örülök, mert jóval nagyobbak, mint a fényképezőgéppel készítettek.
Mindenkinek szép napot!
Búcsúzóul még két kép B.-től, ugyanarról a napról, az "Ugróhegyről", a történet néhány szereplőjéről, illetve a Tábor-hegyről.
További szép napot kívánok!
Szerencsénk, hogy jó messze hagytuk a kocsit, így kellemes esti sétával zárhattuk ezt a szép napot.
Názáret utcái esti fényben fürödtek.
1. A 6171 számot viselő utcán a kisokos szerint.
2. Ez az utca a VI. Pál nevet kapta.
3. Ez már a 6153. utca - mintha New Yorkban lennénk! Csak a házak itt kissé alacsonyabbak.
4. Ismét a VI. Pál utca fényeiben.
Amúgy az előző kisokos-képek a 6192., illetve az Al-Bishara Street utcákon készültek, utóbbira lokalizálja a telefonom az Angyali Üdvözlet bazilikát is. Nem győzök csodálkozni ezeken a helyrajzi pontosításokon és csak azért hoztam ide, hogy fejet hajtsak a technológia előtt!
A kis okostól bocsánatot kértem, ő pedig ezekkel a képekkel ajándékozott meg.
Nem is olyan rosszak, mint gondoltam…
1. - 2. Részesei lehettünk itt egy arab nyelven celebrált szombat esti misének, amelyet társaságunk tagjai érdekességként, emlékezetként, illetve teljes áhítattal éltek meg.
3. - 4. Itt mondott csődöt a fényképezőgépem eleme - de előtte még kicsikartam ezeket a látványokat, amelyektől lehet, hogy csak én magam hullok teljes áhítatba, mint minden természeti szépség előtt.
1. - 2. A bazilika udvarán útitársaink a világ sok országából érkezett Mária-képeket csodálták meg. Én pedig a lelkesedésüket.
3. Majd a gyönyörű templomajtót,
4. amelyen a bazilika alsó szintjébe léptünk.
1. Lassan célunkhoz érkezünk:
2. - 3. az Angyali Üdvözlet bazilikához.
4. Az első képen csak egy szelete látszik a templommal szembeni háznak, amely nyilvánvalóan az épületegyütteshez tartozik.
Közben ismét szünetet kellett tartanom.
1. Az előző sorozat folytatásaként, amint mondtam, néha felfelé is pillantunk, így láttam meg azt a kis furcsa formájú felhőfoszlányt.
2. A názáreti turizmus is halad a korral - ezt bizonyítják a modern, ám környezetbarát új szállodák.
3. Az utca végén újabb panoráma.
4. Belügyeinket is rendeznünk kellett - falafel, szalmakrumpli - ki szájának mi az ingere!
A falatozó neve csak véletlenül hajaz a magyar puskára. 
Szervusztok, jó reggelt!
Jó napom volt a tegnap, megpróbáltunk rendet teremteni az élményeink között, főleg az utolsó napokra gondolok. Nagyon nehéz feladat ez, egyrészt, mert hiányzik a szakmai képzésünk, másrészt zavarnak a két oldalról eredő nacionalista ellentétek, amelyek gyökeresen másképpen próbálják magyarázni a kétezer év előtti történelmet. Többnyire kizárva a lojalitást és az elfogulatlanságot. Közben halvány emlékek bukkannak fel az 50 évvel ezelőtti tanulmányaimból, ezekre kellene építenem a mostani látványokat, olvasmányokat, vagy ellenkezőleg: fejtetőre állítani az egészet. És száműznöm kellene azt a hatást, amit a régi dák helyek belőlünk MOST kiváltottak.
Lassan erre is sort kertünk, de addig még sokat kell olvasnom - pro és kontra.
***
A fejemben lévő zűrzavart félre kell tennem egy időre, addig is olvasok-olvasok-olvasok, hátha letisztul a kép.
És van még sok más feladatom, például folytatni a megkezdett sorozatot Tanariával közös izraeli útjainkról.
Még mindig április elsején, Názáretben. Ezúttal keresztény kegyhelyek közelében.
1. - 2. Názáret egyik utcájában.
3. Názárénusok temploma. (A mellékelt szövegben - ha valakit érdekel - több adat olvasható erről a vallási irányzatról.)
4. Pillantás felfelé…
Jó reggelt!
Ma megint nehéz napom lesz, mindenféle összegyűlt, utazom is.
Tegnap nagyon "ügyes" voltam, úgy elindultam reggel, hogy késő délután érkeztem haza. Furcsa meglepetés várt a temetőben, amire nemigen kapok magyarázatot, hiszen 17 év alatt ilyen még nem történt. Máskor is volt sétányrózsa, módjával, most viszont teljesen ellepte, alig fértem a sírhoz, és a közepén egy hatalmas kapribogyó-bokor is megjelent! Honnan, honnan nem - nincs rá magyarázat. A mellette lévő sírhelyen (az enyém!) még a kaktuszaim sem látszanak a sűrű szövevényből - és ez nem panasz volt, mert egyszerűen gyönyörű! Fényképek is készültek a látványról, majd talán ezekre is sor kerül. Volt két baráti találkozásom is, a város két végén, úgyhogy alaposan igénybe vettem minden közlekedési lehetőséget és rengeteget gyalogoltam közben. No meg fényképeztem, mert ennyi gyönyörű virág, mint ebben az országban, még Erdélyben sincs…
A tárgyakról csak annyit Tanaria, hogy nem öncélúan ragaszkodom egyikéhez, másikához, mert - amíg itt vannak -, azt az illúziót adják, hogy valaki nem ment el innen egészen. Önámítás, tudom, de segít elviselni a hiányt.
Itt várnak a lebutított képek, de mindjárt indulnom kell. Ma is meleg van, nagyon. Sehol egy felhő, csak páratakaró. Amúgy nem sok fok, csak 28. Holonban, ahová igyekszem, viszont 33!
Szép napot!