Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Kezdjuk ujra
Létrehozva: 2010. január 19. 16:10
Nekem nagyok hianyzik a topikunk, hianyoznak a topiktarsak, a baratsagok es beszelgetesek. De ahova a kedvenc topikom (Izrael) jutott, abban nincs kedvem reszt venni.
Kerlek benneteket hogy kezdjuk ujra, teremtsuk meg a regi meghitt, bensoseges hangulatot. Beszelgessunk politikarol, oromeinkrol, banatainkrol, gyermekekrol, unokakrol es mindenrol, ami foglalkoztat bennunket. Nem fontos hogy mindenben egyetertsunk (nem vagyunk egyformak) de a sertegeteseket, meg es beszolasokat lehetoleg mellozzuk. Mindenkit idevarok, aki nem bomlaszto szandekkal akar kozenk jonni. Remelem sikerul ujra egymasra talalnunk.
Mindenkitől elnézést kérek, ez nem volt idevaló. Nagyon zaklatott vagyok.
Írd meg nekem is a szenzációs megoldást.
Most nagyon szomorú vagyok, a kis barátnőm, minden baja mellett a délelőtt agyvérzést is kapott. És még mindig kitart. A fájdalomcsillapítókat is visszautasítja, mert kábultan nem tud kitartani a gyermekei mellett. Szóval borzasztó a harc, a küzdelem, mert a remény hal meg utoljára. . . Hát nem ironikus...? A lánya fogja a kezét és közben írogat, kér, hogy imádkozzak, és nem panaszkodik, csak mindenben neki kell dönteni.
Szia, Tanaria!
Képzeld, most éppen a fodrászatban vagyok és beszélgetés közben egy szenzációs megoldást találtam a tegnapi dilemmánkra! Szóval semmi probléma!
Úgy örülök! Köszönöm az előző válaszodat is, a tegnapi kultúrsokk után kifejezetten jót tett! Ahogyan valaki mondta-írta erre a hírre: "A kutya ugat, a karaván halad."
Csak az a baj, hogy sokan vevők ezekre az ostobaságokra!
Szia!
Nem tudom, mit mondjak, ehhez egyszerűen nem tudok hozzászólni, csak feláll a haj a fejemen!!!!!! Butaság, ostobaság, gyűlölet vezetheti ezeket az embereket.
Hadd fejezzek be egy gondolatot, mielőtt előző bejegyzésem általános felhördülést keltene. Írjátok be a Google-be a Palesztina szót és a Wikipédia máris gazdag földrajzi és történelmi ismeretekkel gazdagítja az érdeklődőt. Igaz, csak zárójelben, de ott szerepel a következő két mondat is:
"(Megjegyzendő, hogy a mai palesztinok semmilyen kulturális, nyelvi, vallási, vérségi kapcsolatban nem állnak a néhai filiszteusokkal. Az összefüggés csupán az, hogy Palesztinát a filiszteusokról nevezték el, míg a palesztinok Palesztináról nevezték el önmagukat. Lásd még: filiszteusok.)"
Ha pedig valakinek még kétségei támadnak, a következőt javaslom, a hozzászólásokkal együtt, sok mindent tisztázhat a nem értő fejekben.
Szóval: a múlt század 70-es éveinek elején Jasszer Arafat ötleteként született a palesztin nép, mint fogalom, mi több: identitás. Az iszlám, másképpen muszlim, muzulmán vallás pedig a VII. században! Időszámításunk után! A vallás alapítója: Mohamed próféta születési adatai ugyanis: Mekka, 570/571 április 26 - Medina, 632. június 8. Még csak nem is járt a Szentföldön!
Ennyit az UNESCO-ról.
Érdemes felfrissítenünk az UNESCO nevű szervezetről szóló tudnivalókat.
Már akit érdekel. Sőt az előzőben belinkelt cikkhez írt harmadik hozzászólást is érdemes lenne elolvasni, mert tulajdonképpen egy folyamatot illusztrál: kijelentünk valamit, mutatunk egy képet, ami szenzációként kerül fel az újságok címoldalára. Egy-két nap után kiderül, hogy a hír téves, sőt félrevezető. Nosza, jöjjön a "kiigazítás", lehetőleg az ötödik oldalon, hiszen saját butaságával egyetlen szerkesztőség sem büszkélkedne. Vajon észreveszi valaki? És ha igen, mit számít? Hiszen az előző "hír" már berögződött a tudatunkba! Apropó! Megmondaná valaki kik is azok a palesztinok? A művelt világ és a 20.-21. század legnagyobb és legsikeresebb félrevezetése!
***
Elnézést, ez itt nem a politika helye. Tulajdonképpen nem is politika…
Jó reggelt!
Tegnap eszembe jutott egy évtizedekkel ezelőtt olvasott könyv, Ráth-Végh István: Az emberi butaság kultúrtörténete - ugye emlékeztek rá, könnyed, humoros stílusára is? Ebből hozok most egy idézetet:
"Felkent uralkodóról szóltam. A kenet ószövetségi eredetű; Izrael királyait szentelték fel vele. A keresztény fejedelmek átvették a zsidó hagyományt, szintén fölkenették magukat s azután hozzáláttak a zsidóüldözéshez."
A minden célzat nélkül kiragadott idézet kitűnően illusztrálja a könyv hangulatát, és a szörnyülködés helyett mosolyogva olvassa az ember. Sőt, örül saját okosságának, műveltségének. Ha van neki!
A fentieket megelőzően éppen gyilkos hangulatom volt, ugyanis elolvastam egy olyan abszurd, hihetetlen hírt, és egyszerűen kiábrándultam az emberiségből, legalább is egy részének "józan" eszéből.
Szóval az ENSZ-nek nevezett nemzetközi gittegylet nevelési, tudományos és kulturális értékeket majszolgató alegysége kimondta a tutit! Előkelő helyet kaphatnának Ráth-Végh István fentebb említett könyvében.
Igen, megkaptam, nagy nehezen ki is nyitottam, csak éppen válaszolni nem lehet rá. Küldöm az emilkét.
Szervusztok!
Kellemes lehet most nálatok, mondod Tanaria, bár szerintem még mindig nagyon meleg van: 32 volt ma, éjjel pedig 18 fok. Tényleg sokkal melegebb, mint otthon.
És köszönöm ezt a nagyon jó hangulatú Kányádi verset, annyira ízes a nyelvezete! Szeretem.
A terveimhez küldött jókívánságaidat is megköszönöm, remélem sikerülni fog, mert hiánypótlónak szánom.
***
A hétfői és keddi napok élményei inkább személyes jellegűek voltak, temetőlátogatások, de sokat utaztam az úgynevezett "metronittal". Semmi köze a metróhoz, mert föld fölött közlekedik és hosszabb autóbusznak felelne meg, de előnye a külön útsáv. Ennek köszönhetően meglehetősen rövid idő alatt teszi meg a távolságokat. Haifán is közlekedik, a város laposabb részein, de főleg a peremvárosokkal köti össze, nagyon praktikus és gyors. Az elején nagyon elleneztük, mert elvett egy-egy útsávot, de az előnyei tagadhatatlanok.
Azért írtam erről, mert ha majd a képek butításához jutok, kevesebbet kell majd erről írnom.
Majd még jelentkezem. Még annyit, hogy a mai "Maradj talpon" megint nagyszerű volt, és egy-két érdekes témára talán még visszatérek.
Náthás lettem, remélem, hogy nem súlyosbodik és hamar túlteszem magam a kellemetlenségein.
Próbáltam hívni Alsórákosi-Marikát, de nem sikerült beszélnem vele. Aggódom érte, mert elég régen nem jelentkezett a topikon és kedves küldeményei is hiányoznak mostanában. Ugye minden rendben, Marika?
Jó éjszakát!
Küldtem egy privát üzenetet, kíváncsi vagyok megkaptatd-e.
Szép napot!
Kellemes lehet most nálatok. Itt szomorú, hideg eső esik már tegnap óta. Találtam egy kedves Kányádi verset, ami illik most ide. A Madarasi Hargitán tíz centis hó van.
Kányádi Sándor
Ősz volna még
Ősz volna még,
S a varjak már közhírré tették
A dermesztő tél
közeledtét.
Károg az ég,
éhenkórász nagy csapat csóka
ricsajog, hussog
reggel óta.
Tócsára jég,
virágra, fűre harmat dermed,
megöregedtek
mind a kertek.
Jó volna még
sütkérezni,de jó is volna,
ha az égen
pacsirta szólna..
*****************
Sok sikert kívánok a titokzatos tervedhez!
Jó reggelt!
Itt ülök és élvezem az év legkedveltebb reggelét. Olyan mély a csend, annyira tökéletes, hogy az időnkénti madárzajok se tudják igazán megtörni, mintha tudnák, hogy most nem illik megzavarni. Csodálatos!
***
Már évek óta dolgozom a lapnak, persze apró, jelentéktelenebb fázismunkákban segítek, önkéntességi alapon, de most valami sokkal komolyabb terven töröm a fejem. Máris körvonalazódik. Mindent a maga idejében!
***
Én nagyon szeretem a magas épületeket! Ahányszor feltekintek rájuk, mindannyiszor a magam, és általában az ember jelentéktelenségét, kicsiségét érzem. Pedig tudom, hogy ember álmodta meg és ember szegült szembe a magassággal. Mégis figyelmeztet.
***
Azt pedig különösen szeretem, hogy egy igazi metropolis képe körvonalazódik. Soha nem tudom elfelejteni, hogy Tel-Aviv százéves ünnepén, 2009-ben, egy budapesti polgármester enyhén szólva lekicsinylően nyilatkozta, hogy azért ez a fiatal település mégsem igazi nagyváros. Pedig egyre inkább az, és nem ezer év, hanem alig 107, azaz még inkább 68 esztendő munkájának az eredménye, háborúk és merényletek, állandó fenyegetések között!
***
Külön varázsa, hogy a sokemeletes házak árnyékában bensőséges hangulatú, sok fával és még több virággal teli utcácskák húzódnak meg. Rengeteg park és zöld övezet teszi még szebbé a várost. Többet kellene sétálnom benne. de mindig csak átrobogok rajta.
***
Kevés itt a lombhullató fa, ezért az ősz színeit sem tudjuk lelkesen követni, de van itt az utcámban négy, amelyeken pirosra váltanak a levelek. Nem kevés nosztalgiával fényképeztem le az egyiket. >>>>
Az már a hab a tortán, hogy mögöttük, a távolban, sejtelmesen ott kéklik a tenger!
Talán a laphoz tervezel bedolgozni?
Hát, nagyon modern a tel-avivi rész, nekem a virágos utca részletek kicsit jobban tetszenek. A második képsorozat valóban vidámabb, hangulatosabb.
Jó éjszakát!
A közel egyórás séta vége felé elmentünk a Cinamatheque épülete előtt is, amit gyakran látok autóbuszból, de még egyszer sem sikerült lefotóznom. Most ez is megvalósult, tetszik vidám formája és színe.
***
Mindennek tetőfoka, hogy a továbbiakban megfeledkeztem a fényképezésről, mert minden ennél sokkal érdekesebb volt. Például nem fotóztam Vera hortobágyi palacsintáját és az én túrógombócomat sem. Nagy kihagyás!
***
A többit majd holnap.
Jó éjszakát!
Köszönöm szépen, Tanaria, jó tudni, hogy szívesen olvasod kis szösszeneteimet. Mostanában egy nagyobb tervet próbálok kidolgozni, írással függ össze. Majd kiderül, hogy lesz-e belőle valami.
Kezdjem a vasárnappal. Az év elején úgy tűnt, hogy az 1919-ben, Kolozsváron alapított, majd 1948-ban Izraelben folytatott Új Kelet című újság megszűnik. Mégis akadt néhány lelkes ember, akik megmenteni szándékoztak, úgy néz ki, hogy sikerrel. Ugyanazzal a címmel, de más felállásban és teljesen más koncepcióval egy internetes felület is elindult, de ez már valahogyan nem került közel a szívemhez.
A havonta, kéthavonta megjelenő nyomtatott Új Kelethez van némi közöm, gyakorlatilag is, ezért a vasárnapra hirdetett közönségtalálkozójukon natanjai barátnőm társaságában vettem részt. A mostani szerkesztőség többnyire fiatal emberekből tevődik össze, öröm volt a velük töltött 3-4 óra. Az internetes Új Kelettől is megjelent két ismerős, végül az ő társaságukban utaztam haza. Feldobott az intellektuális környezet, a beszélgetések, remek délután volt.
Úgy beszéltük meg Verával, a natanjai barátnővel, hogy a tel-avivi egyik vonatállomáson találkozunk és onnan gyalog megyünk a találkozó színhelyére, a Tulip nevű magyar étterembe. Nagyszerű séta volt, Tel-Avivnak egyik kevésbé ismert részén, már meglévő és épülő felhőkarcok között. Néhányat közülük le is fényképeztem.
Közben eszembe jutott, hogy az első képen látható Azrieli épületegyüttesben jártam is néhány hónapja és még nem mutattam meg azokat a képeket, amelyeket az egyik összetevő tetején készítettem. Holnap talán előkeresem.
Meghallgattam és elolvastam. Szép.
Nagyon szeretem, mikor beszámolsz élményeidről. Most is nagyon várom, hogy mesélj az elmúlt három napodról.
Pontosan a lényeg maradt le, ismét, vajon miért?
'Bűnösök közt cinkos, aki néma.'
Még egy próbálkozás, de a kiemelt idézet furcsán "viselkedik", így inkább bemásolom, szóról szóra:
"… hirdetni az igazságot akkor is kell, ha látszólag eredménytelen a vállalkozás, nem hallják meg az Igét, nem figyelnek a szóra, beszélni, kiáltani mégis kell, mert ."
***
Nagyon gazdag, élménydús három nap van mögöttem és rossz szokásom szerint néhány történést, benyomást el is mesélek, sőt, még illusztrációk is lesznek. Persze, mert most dolgozni nem illik, így még időm is akad…
Szép estét!
Gratulálok, Tanaria! Nincs is nagyobb a jól végzett munka öröménél.
***
Az elmúlt órában megkezdődött a zsidóság legszentebb ünnepe, a Jom Kipur, azaz az Engesztelés Napja, a maga csendjével, a 25 órás böjttel és az egyik legszebb megzenésített szöveggel, amely a Kol Nidrei címet viseli.
Éppen most hallgattam meg több változatban, ma ez tetszett a leginkább. Jeles zenészek adják elő szerte a világban, híres kántorok éneklik - mindig felemelő és megrendítő.
Találtam egy rövid ismertetőt az ünnep lényegéről - ha érdekel valakit, elolvashatja, annál is inkább, mert régen látott topiktársunk, Ciss-Ági is a szöveget közzétevő OR-ZSE diákja volt és bizonyára egyetért, ha kiragadok egy igencsak aktuális mondatot, Deutsch Gábor rabbi tollából:
Szép napot!
Végre befejeztem a konyhát. Nem kis munka volt, de meg vagyok elégedve (nagyjából),és ez jó érzés. Most egy jóízűt pihenek.
Szép napot!
Itt üldögélek és várom, hogy felszereljenek egy új, biztonsági (bejárati) ajtót. Utána ismét utazom, ma egy kicsit másfelé.
Bővebben majd máskor.
Jó reggelt ezen a szép vasárnapon!
Nézegettem kedvenc városaim időjárását, Csíkszeredában már fagyott az éjjel! Itt is kellemesen alakulnak a hőmérsékletek 18 és 27 között, Haifán 74 % a páratartalom és mindent köd borít. Egészen tűrhető!
A mai és holnapi nap eléggé zsúfoltnak ígérkezik, talán még a fényképezésre is hajlandóságom támad, érdekes helyeken leszek. Majd a maga idejében.
Indulás előtt még gyorsan, kapkodva kiválasztok néhányat a szeptember végi képekből.
1. Lugas felülnézetből, Timráton, nem repülőből, csak a háztetőről.
2. Ugyancsak onnan: a völgy ragyogóan tiszta látványa
3. és egy ház fölé magasodó fiatal pálmaféle.
Legyen jó napunk!
Szép napot!
Na, ezt most pontosan átérzem. Csak a konyhát meszeltetem le, mert a szobát Anyukám miatt nem merem. De szörnyű, mennyi minden elfér egy olyan pici konyhában is. Egyfolytában keresgélek. Ha minden igaz, estig meglesz a meszelés. A többit majd én...
Jó reggelt!
Sejtettem én, hogy nem lesz könnyű eltakarítani a romokat, Tanaria. Nem szó szerint értem én a romokat, csak mindent elmozdítani, megszárítgatni, miközben odakint is nedves, hűvös az idő… Festetni is kell? Nagyon átérzem, hogy nem lehet most valami jó kedved-hangulatod, ráadásul snooker? Tudod azért követni? Anyukád hogy viseli? Vigyázz magadra, magatokra!
Mi most két ünnep között (Újév és Engesztelés Napja) szintén készülődünk, mert valamikor, talán még Szukot előtt-alatt megkezdődik a tatarozás, csak ne lenne még eső. Nehezen fogom viselni, előreláthatóan, főleg a fizikai munkát. És egy porcikám se kívánja, de nagy úr a "kell".
Megyek is, folytatom a rakosgatást. Aztán a keresgélést.
(Jaj, vajon hová tettem?)
Ne légy szomorú. Csak az beázás következményei miatt nem írok, de ennek is vége lesz hamarosan.
Jól estek a szép képek.
Jó éjszakát!
Valami nagyon nem stimmel, mert a képet sem nyitja ki rendesen, oldalra és felfelé is kell mozgatni a kurzort.
Topikot is nyitottak a hibák kiküszöbölésére, de nekem nincs kedvem tüsténkedni, majd csak megoldják ezt is. Vagy nem.
Szomorúan tapasztalom, hogy az arculatváltás sem tesz jót a topikunknak.
Most csak próbaként felteszek néhány képet az elmúlt napok amúgy is gyér fotózásából.
1. - 2. Ez a fa ugyancsak Gáborhoz kötődik, mert akkor láttam meg először, amikor látogatni mentem a kórházba, közvetlenül halála előtt. Azelőtt is láthattam pedig, de néha annyira figyelmetlen az ember! Csakis azt veszi észre, ami érdekli. Fogalmam sem volt a nevéről, de pontosan egy évvel később Gábor feleségével és fiával utaztam arra, és Gabikától tudtam meg a nevét, majd kutatásaim nyomán azt is, hogy a gyapotfák egyik alfaja: Chorizia speciosa. Rózsaszínű csillagvirágok nyílnak egy terebélyes, tüskés törzsű fán. Lenyűgözően szép!
A második képen a fa egy lottós bódé fölé magasodik, így láthatók az itteni lottózók kabalafigurái.
3. Nagyon szép látványnak bizonyultak a mezőgazdasági öntözőrendszer sátrakat rajzoló forgó vízrózsái
4. és az utak mentén fel-felbukkanó bougainvillea-bokrok.
Jó reggelt, de nekem máris mennem kell.
Lássuk mi lesz ezekből az egyelőre jelentéktelennek és fölöslegeseknek tűnő változtatásokból. Várjuk meg a végét.
A fehér felület eléggé zavaró, a rossz és igénytelen bulvárcikkek reklámozása sem tetszik, de majd csak kialakul, úgysem tőlünk függ!
Tegnap emlékeztem Rumcájsz-Gáborra, aki már hét éve hagyott itt bennünket, de ez az október még további két emlékezőnapot tartogat - lassan csak ez marad nekünk, az emlékezés. Azok a régi jó barátok.
Elviselhető napot kívánok!
Szép napot!
Nem igazán értem ezeket a forma-váltásokat. Semmi javítás, újítás csak változtatás. Vagy muszáj nekik a reklámokat betenni. Szerintem unatkoznak és hiányzik a kreativitás vagy az akarás. De valamit, azért csak elrontottak, mert innét nem tudom megnézni a hozzászólásokat, mint eddig. Na, mindegy.
A héten nem nézek Maradj talpon-t, mert snooker van.
Szép jó reggelt!
Ma egész nap nem leszek gépközelben, illetve mégis, mert magammal viszem a kisokost és a táblagépet is. Délelőtt nénike, délután Timrát, este összeomlás.
Remélem, hogy ma sem hagyom ki a Maradj talpon-t, egészen lázba hoz! Kriszti kijött tegnap este és kedvesen megjegyezte: - De kár, hogy nem hallják, ahogyan súgsz nekik!
Ugyanis hangosan mondom a megoldásokat - már amit én is tudok, de ha ott lennék, meg se szólalnék!
A lényeg, hogy elvon a gondolataimtól…
Van egy füzetem, amibe feljegyzem azokat a témákat, amelyek esetleg bővebben is érdekelnének. Estéről-estére, és lehet, hogy egyszer majd gyümölcsöztetem itt is. Esetleg. Arra is jó ez a műsor, hogy rájöjjünk, mennyi mindent nem tudunk - alázatra, önismeretre is nevel.
Van ennek izraeli változata is, Zs. szerint a magyarnál is jobb, de nem felel meg az időpont, így még nem néztem.
Legyen jó napunk!
Nagyon kedves őszi vers. Ezért szeretjük Kányádit.
Igen, csináltass szemüveget.
Ejnye-ejnye, Margaret-Marika, mivel foglalkozol, vagy ne kíváncsiskodjak?
A Te igazolásodat is el kellett fogadnom. Gyere mielőbb!
Amikor verseket keresgélek, böngészgetek, Rád is gondolok.
Jaj, anyám, hogy én miket írok!
Mág pévasni - Még olvasni
Nagyon romlik a szemem és ez most nem igazolás. Ideje elmennem egy szemorvoshoz. Persze, majd…
Szervusztok!
Tanaria, bár valami mást írhattál volna igazolásul és ne ilyen szörnyűséget. Mág pévasni is rossz, hát még átélni és rendezni a következményeit. Nagyon sajnálom, de gondolj arra, hogy otthon voltál és intézkedtél, mert ennél rosszabb is lehetett volna, de hála Istennek, "csak" ennyi történt. Kicsit béna ez a vigasztalás, ugye?
***
Mindenfélével bódítom magam, no azért nem kell rosszra gondolni, olvasásra gondoltam és főleg versekre. Ennyi szomorú őszi verset még életemben nem olvastam! Éppen ezért, hadd hozzak egy vidámabbat, kedveset.
Kányádi Sándor:
Októberi lakoma
Sárguló, ritkuló lombú fák,
Üresen ásító fészkek.
A fák alatt egy kis legény
vidáman fütyörészget.
Almát tallózgat, lomb között
lapító almát, körtét.
(Kár, hogy a dióágakat
a verők összetörték.)
Megrakja zsebét, kebelét,
s kiül az őszi napra.
Mellette dióval tele
üldögél a kalapja.
Követ keres, két jó követ,
föl sem kell állni érte.
Körülötte már ott csücsül
utcája kicsi népe.
Elkezdődik a lakoma.
A szomszédban lekvárt főznek.
Süt a nap, finom szilvaíz
illata van az ősznek.
Szervusztok!
A tegnap életem nagy elázása történt! Rémálom. Feltöltötték a fűtés rendszert és a felettem levő garzonban a fűtőtest szellőztető csapja nyitva volt. Tíz perc alatt elárasztotta a víz a szoba-fürdő-konyha falait és a plafont. Persze, ahogy az első kis árnyékot a szoba plafonján észrevettem, rögtön hívtam az adminisztrátort. Lezárta a pincéből a fűtést, mégis este fél 6-tól éjjel 11-ig esett az eső a lakásban. A felettem lakó egyetemista lány 8 körül jött haza, annyira megsajnáltam szegényt, mert nagyon meg volt ijedve. Anyukám ágya is elázott, arrébb kellett költöztetnem én meg a földre tettem a matracomat, így töltöttük az éjszakát.
E, gondolom, igazolásnak, mert a tegnap nem jöttem, elég.
Kis Manócska, szólalj meg! Hiányzol. (Annyiféle hiánnyal kell megbirkóznom mostanában…)
Tanaria, ma igazán szerettem volna egy kis csendes esőt. Nagyon meleg van, 35 fok és hámszín, vissza is sírom a múlt hétfői tiszta látóhatárt, minden csupa homok. Nagyon hat a hangulatra, ami amúgy is csapnivaló. Nem mondanám, hogy újévi…
Dsida Jenőről most találtam egy érdekes adatot. Azon kívül, hogy Benedek Elek fedezte fel és segítette pályáján, és hogy tagja volt a jeles Erdélyi Helikon irodalmi társaságnak, a szüleiről is említést tesz Pomogáts Béla 2001-ben megjelent könyve, Tükör előtt. In memoriam Dsida Jenő, illetve a szülők regénybe illő megismerkedéséről, szerelméről. Na ezt szeretném elolvasni, vajon hol találom meg? Zs. barátnőm utazik Pestre, talán ő előkotorja valamelyik antikváriumból. A másik érdekes adat, hogy június 7-én halt meg (1938-ban), akárcsak V., 62 évvel később.
Mindenképpen nagyon köszönöm a Te kiegészítéseidet, ilyesmit szerintem egyetlen életrajz sem tartalmazhat, és így még közelebb kerülhet késői rajongóihoz. Bori nénire gondolok, hogy mennyi mindenről nem tudtunk beszélni, például az ilyen emlékeiről. Késő bánat… Ugye a nyáron mi is érintettük a Budai Nagy Antal utcát? Az osztálytársi találkozóm végén? Annyiszor változtak a kolozsvári utcanevek, hogy most helyrajzilag összezavarodtam.
No meg az is kiderült, jelentéktelen adalékként, hogy azt a megnyitót, amelyen B. Streisand énekelt, mégis a 90. születésnap tiszteletére rendezték, igaz, másfél hónappal a valóságos dátum előtt. Zaklatott időszak volt az én életemben, ezért nem emlékeztem világosan. Nagyon szeretem, talán énekesnőként még inkább, mint színésznőként. Isteni ajándék a tehetsége mindkét területen.
Még nem volt kedvem képekkel foglalkozni. Majd. Nekiugrottam, hogy Miki képeit egyetlen albumba gyűjtsem, de ez sem megy még. Ismét: majd. Úgy teszek, mintha még legalább 30 év lenne előttem.
Megyek olvasni, aztán egyéb foglalkozások jönnek. Például megnézem a híradót a Duna tévén.
Szép napot!
Itt csendesen esik az eső.
Dsida Jenő kora gyerek korától beteg volt. A szívével volt neki baja. A legtöbb verse ilyen hangulatú. Ott laktak az árvaház szomszédságában, a Budai Nagy Antal utcában, ahol drága nagynénim, Bori néni, is felnőtt. Ő mesélte, hogy sokszor látta, amint bebugyolálva ücsörög a teraszon. A családja aggódva vette körül.
Hát, amit feltettél, Barbra Streisand előadásában, arra jelző nincs! Mindig nagyon szerettem ezt a színésznőt, nagy, tiszta hangja van, de a lelkét is éreztem. Átadta.
Ő az első ember, aki úgy beszéli az angol nyelvet, hogy (nagyjából) még én is értettem. A második szám is gyönyörű volt...
Köszönöm.
Szervusztok!
Valóban szomorú ez a vers, és azt gondolná az ember, hogy élete alkonyán írta egy roskatag öregember, pedig - szinte hihetetlen! - Dsida 18 és fél évesen költötte! Igaz, alig 31 évet élt. Mintha kihívta volna maga ellen a sorsot…
***
A 28402-es hozzászólásba beiktatott éneknek többféle változata van, de a hagyományos, népi eredetű szöveget és dallamot Slomo Gronich dolgozta át és ezt énekelte David D'Or a temetésen, illetve Barbra Streisand 2013-ban, és nem Peresz 90. születésnapján, ahogyan tévesen tudtam, hanem másfél hónappal előbb, az ötödik izraeli elnöki konferencia megnyitóján. Utána következik egy ráadás, azt is érdemes meghallgatni.
Régies héber nyelvezete van, megpróbáltam lefordítani - a teljesség igénye nélkül. Az újévhez kötődik, de nem feltétlenül újévi ima: "Atyánk, Királyunk, hallgasd meg szavunk/ Atyánk, Királyunk, ellened vétkeztünk/ Atyánk, Királyunk, irgalmazz nekünk/ És sarjainknak, kisdedeinknek./ Atyánk, Királyunk könnyíts a sorsunkon/ Kard és éhínség felettünk./ Atyánk, Királyunk, segíts minden bajunkban/ És űzd el azokat a fejünk fölül./ Atyánk, Királyunk, add, hogy az Élet Könyvébe jó oldalra jegyeztessünk/ Atyánk, Királyunk jó évet újíts felettünk."
Szép napot!
Szép, szomorú vers.
Az egyik vers:
Dsida Jenő: Öreg október
Be jó lenne még azt mondani mindig:
Szívem fürösztik tavaszi kegyek,
a napsugár is éget,
virágosak a rétek,
és holnap kirándulásra megyek.
Be jó lenne egy szép kézlegyintéssel
elintézni az egész őszi dolgot:
- Eh, nem fél, aki bátor,
csak rövid nyári zápor,
és boldog marad mindig, aki boldog.
De hiába, már nincs levél a fákon,
halk tűz robogja be a tűzhelyet,
felhők - mint soha régen -
bóbiskolnak az égen,
s már nem lehet, már nem lehet...
Szatmár, 1925. október 19-én
*************************
Jó éjszakát!
Örülök, hogy megérintett, Tanaria. Közben megtaláltam a Streisand énekelte változatot is, majd holnap felteszem. Annál is inkább mert a végén jó újévet kér az Atyánk, Királyunkhoz szóló megzenésített fohász. Talán megemberelem magam és lefordítom.
Elfelejtettem megköszönni a jókívánságokat, nem szép tőlem. Most pótolom.
Jó, hogy mondod, teljesen elfelejtettem, Nagy Szidónia illusztrálta ezt a Naptárt egy tusrajz sorozattal.
Gyönyörű ez az előadás, az ima. Nem értettem, de így is futkosott a hideg a hátamon. Felkavaróan szépen énekelt!
Nagyon köszönöm, Tanaria. Én is választottam egyet, sőt kettőt is, de még nem tettem fel. Mindenfélével foglalkozom és tulajdonképpen semmivel, mert… Talán nem is kell megindokolnom.
Most valami mást teszek fel - érdemes meghallgatnotok.
Ez az angyali ima tegnap óta nem hagy nyugodni. Szinte biztosra veszem, hogy említettem, de lehet, be is linkeltem ugyanezt 2013. augusztus 2.-án. Barbra Streisand énekelte a 90. születésnapját ünneplő Simon Peresznek, aki aztán végrendeletébe foglalta, hogy a temetésén ezzel búcsúztassák. Megtaláltam a tegnap regisztrált felvételt, a páratlan David D'Or előadásában.
***
Radnóti hónapversei Kati lányodat juttatják eszembe mindig, mert felhívta a figyelmemet egy csíkszeredai grafikus lány munkáira, aki 2008-as naptárában Radnóti verseit illusztrálta. Valamikor fel is tettem belőlük néhányat.
Lám, októbert meg is találtam! >>>>
Radnóti Miklós
Naptár Október
Hűvös arany szél lobog,
leülnek a vándorok.
Kamra mélyén egér rág,
aranylik fenn a faág.
Minden aranysárga itt,
csapzott sárga zászlait
eldobni még nem meri,
hát lengeti a tengeri.
**********************
Csak úgy amíg várom a verset, képeket.
Szép napot!
Most látom, Malvin(a) napja van.
Én sem szeretem a Duna-híreket, mindig ugyanaz van és manipulálnak.
Szép ünnepelést nektek és
BOLDOG ÚJ ÉVET!
Ugyancsak a tegnapi temetéssel kapcsolatban: valamelyik tévériporter enyhe malíciával jegyezte meg, hogy azért a ránk jellemző, közel-keleti "rendetlenség" is észlelhető volt. Nekem ez nem tűnt fel, inkább a - mondjuk - lazább protokoll, vagy nevezzük spontaneitásnak. Károly herceget például az egyik unoka miniszoknyás felesége mellé ültették, volt is némi feszengés mindkét részről. Persze ez csakis az én meglátásom. Lesznek még kritikák, de a drága Simon Peresz odafentről remekül mulathatott egy-két apróbb részleten…
Jó reggelt, szép új hónapot!
Szemben velem éppen most kelt fel a Nap. Jön, megy, teszi a dolgát, egyike életünk kevés kiszámítható állandóságainak.
Keresek egy verset és talán képek is lesznek, bár mostanában keveset fényképeztem.
Tanaria, köszönöm a jókívánságokat, a fiam nevében is. Legyen egészség, és legyenek örömök, és - Kányádi szavával élve - "a többit majd apródonként megcsináljuk".
Holnap este kezdődik a zsidó újév, az 5777., és közel 88 éves jeruzsálemi barátnőm kedves köszöntőt is küldött ez alkalommal. Saját munkája, majd megmutatom. Vajon mit jelent az a három hetes? Vajon mit hoz a jövő, az új év, az újrakezdés?
Egyelőre még itt vagyunk, a teremtés 5776. évének utolsó előtti napján.
Tanaria, én is megnéztem a kora esti híradót a Dunán, de azt hiszem, utoljára tettem, mert az minden volt, csak nem híradás, inkább célzott riogatások, félelemkeltés, ocsmány manipuláció. Hangulatilag a harminc év előtti időket idézte. Az egyetlen aktualitás a tegnapi temetés rövid felidézése volt, meg az egyre butább időjárás jelentés.
Visszatérve a tegnapra: nagyon aggódtam, hogy ekkora és ilyen jeles embereket egybegyűjtő tömegben valami esetleg történhet. Most már elmondhatom, hogy fantasztikus logisztikai és biztonsági munkát végeztek a mieink, le az összes kalapokkal előttük, büszkék lehetünk ezért (is). Hogy a repülőtér tökéletes működéséről ne is szóljak, pedig ünnepek előtti csúcsokat döntöttek, miközben több tucat kormányküldöttség gépeit is fogadták.
További szép reggelt, napot, hétvégét!
Nagyon szégyellem magam. Megint elfelejtettem egy fontos születésnapot. Most már haragszom magamra.
Isten éltesse sokáig egészségben, örömökben a nagyfiadat!
A cicák életkorával kapcsolatosan találtam egy táblázatot. Ezek szerint Miki életkora csak egy 80 éves emberének felelne meg. Ez is relatív, mert fél élete mostoha körülmények között zajlott, nyugalmat csak a második felében élvezhetett. Ezzel is magamat vigasztalom, miközben állandóan keresem és mindannyiszor rádöbbenek, hogy már nincs itt…
Nagyon furcsa ez a hét, csupa emlékezetes dátum és történés. Holnap lesz egy éve, hogy a pici, alig négyhetes Muszkóra leltem, de nem csak ő került hozzánk kiskorában, hanem Picur is, aki egyik hajdani kedvencünk, Gombi kicsinyeként nálunk látta meg a napvilágot… Gombit még a férjem nevezte így, óriási gombként ragyogó szeme miatt. Gombi pedig ugyancsak a mi cicánk, Pettyeske gyereke. Három generáció, három kedvenc, három szeretetforrás. És sok-sok nosztalgia.