Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Kezdjuk ujra
Létrehozva: 2010. január 19. 16:10
Nekem nagyok hianyzik a topikunk, hianyoznak a topiktarsak, a baratsagok es beszelgetesek. De ahova a kedvenc topikom (Izrael) jutott, abban nincs kedvem reszt venni.
Kerlek benneteket hogy kezdjuk ujra, teremtsuk meg a regi meghitt, bensoseges hangulatot. Beszelgessunk politikarol, oromeinkrol, banatainkrol, gyermekekrol, unokakrol es mindenrol, ami foglalkoztat bennunket. Nem fontos hogy mindenben egyetertsunk (nem vagyunk egyformak) de a sertegeteseket, meg es beszolasokat lehetoleg mellozzuk. Mindenkit idevarok, aki nem bomlaszto szandekkal akar kozenk jonni. Remelem sikerul ujra egymasra talalnunk.
Nagyon tisztellek ezért az elhatározásért. Sajnos, nagyon sokan vannak, akik még a Jád Vásémbe sem hajlandók ellátogatni, pedig ha valaki Jeruzsálembe jön, annak oda is el kellene mennie - még akkor is, ha nehéz, ha nyomasztó, ha lelki és esetleg fizikai megterhelést jelent.
Az az ismerősöm, aki 16 évesen volt Auschwitzban, mondja: "Ha mi akkor kibírtuk és túléltük, és van erőnk újra elzarándokolni szenvedéseink színhelyére, akkor az a minimum, hogy utódaink a Jád Vásémben rójják le az emlékezés fájó, de kötelező gesztusát!"
Julika, mondd, lesznek körülötted barátok, esetleg rokonok? A lelki megterhelést is könnyebb elviselni, ha van akivel megosztanod, ha akad a közelben egy széles váll, amelyre ráborulhatsz, ha úgy érzed, hogy egyedül nem bírod…
Vidámabb, örömteli sorok!!! Szeretettel köszöntök mindenkit!Vigyázzatok magatokra, hosszúbugyit fel kell venni mert nagya hideg.
De január, február és itt a nyár!!!
Alig pár nap és ismét elvittem megint a kerek ! százast!!!!!!Az már 200 !!!!
Ma megint nagyon aktuális, sajnos... ele is mentettem magamnak.
Én pedig áprilisban utazom az "Élet meneté"-vel Auschwitzba.
Évek óta készülök rá, eddig féltem elindulni - sok okból. Nem is elsősorban csak a lelkiekre gondolok - hiszen azzal a részével szembenéztem már néhányszor ...
Inkább a dolog gyakorlati részétől tartottam, hogy fogom bírni fizikailag az éjszakai utazást, a menetelést (séta Auschwitzból Birkenau-ba)
De aztán meggyíőztem magam: minél inkább halogatom, annál nehezebb lesz. Ráadásul ez az út könnyebb is annyiból, hogy egy éjszakai szállás szállodában van Krakkóban.., Majd úgyis beszámolok, mesélek, fényképezek.
A guiradóban is séppen most emlékeztek meg a Holokauszt emléknapjáról...
Lehet, hogy találkoztatok már ezzel a verssel:
Gyárfás Endre:
Csak tréfa volt (a 60-as években irta)
Épp elhagytunk egy utcasarkot -
mikor a falról rámrikoltott
egy krétarajz: horogkereszt!
"Valami tacskó firkálhatta -
útitársam legyintve szólt -,
csupán két szögletes vonalka...
és biztosan csak tréfa volt."
Valóban! Hiszen semmiség az:
néhány vonás csak kis helyen.
De tréfa volna? Furcsa vígasz,
nem fogja fel az értelem.
E két vonalka nem is régen
egy fél világot birtokolt.
S ha van köztünk, ki feledékeny,
úgy vélné, az is tréfa volt.
Masírozott a had, csapódott
csizmája kövön, csontokon,
s a feldübörgő tankhadoszlop
átgázolt falun, városon,
ledőlt a ház, jajdult az utca,
port okádott és füstgomolyt...
De eloszlott a füst azóta,
az is lehet: csak tréfa volt.
A jelvény ott ágált magasan
- két szögletes vonal csupán -,
alatta, féregjárt barakkban
pofon, rúgás, korbács után
testvérem végignyúlt a földön,
s kívánta inkább a pokolt,
s vágyálma lett "a régi börtön",
"a szép halál"... Csak tréfa volt?
Aztán a gáz... kinyílt a fürdő,
gyilkosok álltak sorfalat,
gyerekbőrből a lámpaernyő,
a nyaklánc gyöngyei: fogak!
S egy héja hang a rádióban
az Übermenschről szónokolt...
Két vonalka... No hagyjuk, jól van,
lehet, hogy mindez tréfa volt.
A rettegés, a hazug vádak,
szögesdrót, villanó szurony,
a gép, mely otthonokra támadt,
a csókban lappangó iszony,
költő a sárban, könyv a máglyán
- s tőröd se volt, hogy megtorold!
Mauthausen, Auschwitz, tifuszjárvány,
Lidice... mind csak tréfa volt?!
Ne hidd, hogy elég, ha a falról
elfordítod tekinteted!
Ki most horogkeresztet rajzol,
nem mind éretlen kisgyerek.
A két vonal kinyúl utánad,
körülhálóz, négy ága fojt...
S a gödör gúnyvisszhangja támad:
"Csak tréfa volt, csak tréfa volt."
Netanjahu pedig Auschwitzban mondott beszédet. Ezt megelőzően - valószínű elkerülte figyelmeteket - szintén történelmi értékű kiállítást avatott fel a Jád Vásémben.
Ezzel a mai nappal kapcsolatban is érdekes adatokat elevenítettek ma fel: Silvan Salom mostani miniszterelnökhelyettes javaslatára 2004-ben az ENSZ - fölényes szavazattöbbséggel - január 27-ét nyilvánította a Holocaust nemzetközi emléknapjává. Ez a határozat 2005. január 27-én lépett életbe, Auschwitz-Birkenau felszabadításának 60. évfordulóján.
Ma pedig a 65. évforduló van. Még élnek néhányan, akik onnan szabadultak, de egyre kevesebben.
Azt hittem, hogy ti is voltatok az avatasaon.
Nem csodalkozok,mert valoban nagyon finom a pogacsad.
Sziasztok!
Ma van a holokauszt nemzetkozi emleknapja.
Fel negytol kozvetiti az emlekmusort az osszes israeli teveado.
Itt nalunk is gyonyoru ido volt egesz nap.
Sziasztok!
Biztosan hallottatok, hogy itt van a Kulturalis Miniszterum allamtitkara, Arato Peter( ha jol emlekszem a nevere) Tobbek kozott hetfon felavatta cigany nyelven az emlektablat, amit az Olajfak Hegyen helyeztek el, ahol szinte a vilag minden nyelven van imadsag. Ezt az egyik baratunk, (azt hiszem nehanyan ismeritek ot) kezdemenyezte, es a magyar nagykovetseg sponzoralasaval vegigcsinalta. Patrikrol beszelek.Ennek az avatasara sutottem en a pogacsat. Telefonalt a baratnom, hogy nemzetkozi szinten nepszerusitettek a magyar pogacsat, a francia, az angol es az orosz patriarkanak is nagyon izlett, a magyar kuldottsegrol nem beszelve. Egyebkent az Izraeli Szemle kovetkezo szamaban remelem olvashattok rola (ha az Isten es Szigal is ugy akarja)
Nalunk nagyon szep ido van , reggel ota sut a nap, kellemes volt kint ulni es sutkerezni
Szigal kar hogy nem sikerult a felhot lefenykepezni ,de majd maskor .
Az izraeli gyerekek sokkal talpraesetebbek a korulmenyek miatt amiben felnonek .
Mar kis ovodas korban megtanitjak oket hogy kell cselekedni szirenazas , vagy terror tamadas eseten. Sajnos igy van .
Az alijazast azt mindenki maga kell eldontse . Nem lehet altalanositani .A korulmenyek is valtoznak .
Mindenkinek szep napot!
Semmi kulonos ujsag nincs, csak udvozolni akarlak titeket. Ugy latom masutt is hasonlo a helyzet, nem sokan voltatok itt. Julika hogy viselted a minuszokat? Szigal remelem ma is kellemes elfoglaltsagaid lesznek. Puszi mindenkinek es szep napot kivanok megegyszer.
Szerbusztok, szép napot!
A fogvacogtatóra csak annyit: az ablakomban - 18 fok van. Pedig el kell mindjárt indulnom. De ez semmi: biztos Te is láttad Ibikém a Duna TV-n Csikszeredában majdnem (de csak majdnem) megdőlt a - 36 fokos rekord!
Hát, minden relativ.
Úgy hogy magamra szedek mindent, amit lehet, mielőtt kidogom az orrom.
puszi
Szöcsi, kedves, hogy ezt így elmondtad. Köszönjük.
Szervusztok! Száraz, fogvacogtató, friss, ropogós reggelre ébredtünk, sehol egy felhő.
Ma nincs és előreláthatólag nem is lesz időm csevegni, pedig lenne miről, de szilencium van. Remélem rátok is dolgos, eredményes nap vár!
Megneztem a hireket. Mindig felidegesitem magam,ez a sok provokacio amit a FIDESZ muvel, mar unalmas. Eltoroltek az ingatlanadot, persze Gyurcsany a felelos, mar ott sem volt!! Csak tudjak, hogy a Gyurcsany nevre ugrik a nep. A Bajnait nemigen emlegetik, mert annak azert erdemei is vannak, ami most a valasztasok idejen nem emlitesre melto.
Remelem is hogy melegebb lesz, a lakasok eleg huvosek es csak addig van meleg, amig a mazgan mukodik. Akarom Nektek ujsagolni, hogy kaposztastesztat keszitettem (rantotthus melle koretnek, mert itt ez csak koret lehet) Valami olasz fuszeres szaraztesztat vettem, olyan alakja van majdnem mint a csigatesztanak, csak nagy. Fuszeres teszta, az egyik borsos, a masik paprikas, es tudja a fene meg milyen van (egy zacskoba vegyesen) Szep szines a teszta, es kaposztas tesztanak nagyon finom , jol erzik a tesztan is a fuszerek ize. En ugyan nagyon keveset ettem belole (szeretem ugyan, de tobb oka is van hogy lemondtam rola) de Ervinkemnek nagyon izlett. Csirkeaprolekbol keszult zoldborso levesbol viszont jol kikerekedtem. Egyszoval en ma a testemet taplaltam (tornazni is voltam) es a muvelodesre nem sok idot szenteltem. Most elmegyek es olvasom a konyvemet. Biztosan ismeritek Graham Greene regenyet, az Utazasok nagynenemmel cimut. Mar egyszer olvastam es akkor nagyon tetszett, most ujra elovettem, es ujra tetszik. Ennek az ironak harom muve van ebben a kotetben, de ez a legjobb, legalabb is en ezt elveztem. A masik kettot nem olvasom el megegyszer (A tiszteletbeli konzul, es a Merenylet) Majd a Csernok konyvet veszem elo, de azt nem fogom beturol-beture elolvasni, itt-ott belenezek. Amennyit az Ervintol hallok rola (itt-ott egy ket dologra felhivja a figyelmemet) mar majdnem eleg belole. A nagy magyar magyaroknak ajanlanam szeretettel.
Szep estet, majd meg benezek.
Félek attól, amit leírsz, féltelek Téged és magunkat. Rémes kölkök.
Nem köszöntem még meg a receptet, vasárnap megcsináltam, persze felfalták, de nem fogom a piskótát mikróba csinálni, szerintem kiszárítja.
Esetleg még egy próbát megérne./760Wos erősségű/
Katikám!Itthon nem tárgyalják ennyire részletesen, hogy Izrael mennyi segítséget nyújtott Haitin, mi persze figyelemmel kisérjük, tiszteljük Őket, de gondold el hány ország nyújtott segítséget, nem mindenkinek ugyanilyen fontos Izrael.
Az a cikk, emit betettél ,nagyon jó, Vásárhelyi Mária nagyon okos , tisztességes ember.
Szép jó estét!
Kajánul arra gondolok, milyen szépen visszasírjuk mi ezt a tegnapi és mai "hideget"! Most kilenc fok van, pluszban persze, napközben pedig 15 volt, de fáztam! Felhős volt az ég, eső nem esett. Kriszmam, válaszoltam a kérdésedre, miután a következő napok előrejelzéseit is megnéztem, fokozatos felmelegedést ígérnek.
Dolgoztam ma, olvastam, barátokkal beszélgettem, családi életet éltem. Kellemesen telt a nap, az interneten való olvasgatás is vidám perceket okozott, kivéve a Nimród-Kati javasolta interjút - az bizony hátborzongató.
Legyen nektek is kellemes estétek!
Ja és Kriszmam! Amikor a Stella történetét olvastam, arra a mintegy két-három év előtti találkozónkra gondoltam, a ti nappalitokban, amikor a Krisztina nevű vendéged hasonló általánosításokkal traktált bennünket. Aztán elhúzta innen a csíkot. Hála Istennek!
Stella, nem mondom, hogy nem fordulhat elő ilyen történet, de meg szokták oldani - arra valók a tanárok, a nevelők, az iskolapszichológusok, a gyermekvédelmi szervezetek és sorolhatnám a végtelenségig. A szülők pedig rémhírterjesztés helyett az iskola vezetőségéhez fordulhattak volna, ahelyett, hogy mások kedvét elvegyék az alijától.
Kukucs!
Sehol senki? megyek megnezem a magyar hireket, aztan majd jovok.
Sziasztok!
Eloszor is stellanak valaszolnek az orosz aliaval kapcsolatban. Mi is eppen a minap beszelgettunk rola annak kapcsan, hogy a radio is foglalkozott vele egy egesz delelott. Az orosz alianak nagyon sok pozitivumot is koszonhetunk, tobbek kozott a magasan kepzett orvosokat es korhazi szemelyzetet, valamint mindenfele mernokoket. Az is igaz, hogy veluk egyutt jelent meg Izraelben az alkoholizalas, azota fogyik itt a vodka. Azon kivul ok allam az allamba, nemigen tudnak beolvadni, hazasodni es baratkozni is leginkabb egymas kozott szoktak, kevesebb az olyan vegyes par mint a te ismerosod.
Az izraeli segitsegnyujtasrol. Minden nap nezem a Duna televizio hirmusorat es nagyon vartam, hogy bejelentik es bemutassak az izrtaeli segitsegnyujtast mar csak azert is, mert Izrael volt az elso, aki 500 fo befogadasat biztosito korhazat elsonek allitott fel, magasan kepzett orvosokat es apolo szemelyzetet kuldott. A helyi lakossag eljenezte es tapsolta az izraelieket mikor megkezdtek a mukodesuket. A tobbi nep (meg Amerika is) sokkal kesobb szervezte meg magat. Egyaltalan nem is ertem, miert nem tudjak ezt bemutatni ebben a zsidoellenes vilagban, jo pont lett volna ha az illetekes kormanyok valoban harcolni akarnanak az antiszemitizmus ellen.
Mi ujsag veletek? Milyen az ido eszakon? Azt tudom hogy hideg van (itt az orszag kozepen is) de talan eso is esett? Itt nalunk nem. Ez a legrosszabb ido amit el tudok kepzelni, ha mar hideg van legalabb essen, annak van ertelme.
Majd meg jovok, sziasztok
Szép jó napot!
Ma bombariadó miatt elmaradt a tanítás, így itthon maradhattam a gép előtt.
A Haiti kórházról én is olvastam, igaz a Sófáron...
Az, hogy a fiatalok között tombol a cigáyngyűlölet, sajnos napi tapasztalatom. De tegnap épp az arabokat védtem meg, mikor azt találták mondani a kedves tanítványaim - így, általánosítva - hogy utálják az arabokat. Persze az idő rövid volt (épp szünetben ügyeltem a folyosón, úgy kezdtünk beszélgetni), de azért próbáltam általánosságban valami olyasmit mondani, hogy sose szabad egy csoportot se általánosságban utálni, elítélni, mert mindegyikben van ilyen is, meg olyan is, és még a saját, közvetlen tapasztalat sem lehet ok az általánosításra, hát még a másod-, harmadkézből szerzett.
Persze az is lehet, hogy teszteltek, hogy zsidóként mit mondok az arabokra... Mert azért zsidóznak is, természetesen.
Sziasztok!
Szigal meg annyit tennek hozza a tenyekhez az israeli satorkorhazzal kapcsolatban, hogy az osszes felszerelest ott hagytak(ultrahang,muto,inkubator,stb)Haitin.
Kicsit olvasgattam a mai hirek kozott es ezt talaltam((((
Tudom mondhatjatok soporjunk a mi hazunk tajan, mert itt is van mit. De egy biztos,ha baj van mindenki egyforman izgul politikai hovatartozas nelkul.
Par perce egy baratnom hivott fel, hogy itt van a kozelben, bejon egy kis beszelgetesre.
Vissza kellett lépnem néhány szóra.
Ma két hete történt a Haiti-i tragédia. Feltételezem, hogy az alábbi adatok magyarul soha nem jelennek meg, ezért hadd írjam le ide:
Az izraeli hadsereg Port-au-Prince-i kórháza tegnap beszüntette tevékenységét. Már írtam, nem kis büszkeséggel, hogy ez a tábori kórház volt az első a tragédia utáni káoszban, két nappal az amerikai kórház felállítása előtt. A mi kórházunk mintegy tíz napig működött nagyon intenzíven, 1100 beteget láttak el, 314 műtétet végeztek és 16 újszülöttet segítettek életre, közülük hármat császármetszéssel. Láttam néhány nagyon szomorú, és sok szívderítő képet a sátorkórház életmentő munkájáról. Mondom, hogy büszke vagyok, akkor is, ha ezzel sem vertünk fel nagy port, nagy médiás csinadrattát, de minek? Nem szokásunk…
Jó reggelt!
SZÖCSI! Ezt nem mondhattad komolyan! Vagy én nem értettem jól?
Eda, sokszor gondolok erre, nemcsak Radnótival, de Petőfivel, József Attilával, Szilágyi Domokossal kapcsolatban is, majd Jeszenyin jut eszembe, Byron és hosszan sorolhatnánk.
Juli, magam sem tudom, hogy van-e ennek jelentősége, csak el kellett magamban választanom a költőt és az embert, mert előbbi nagyságára árnyékot vetett utóbbi - hmmm, hogy is mondjam? - érthetetlenül kicsinyes magatartása, és valahol kínosan érint, hogy irodalmi bálványom olyan szekérre kapaszkodott, amely ledobta őt, miközben letagadta, megvetette, szégyellte és semmiképpen sem vállalta származását. Természetesen, szíve joga volt így dönteni, de iszonyú árat fizetett érte. Sajnos vele együtt a magyar költészet is!
Keset-Vera! Láttam ám a felhőidet, le és fényképeztem őket, de azelőtt régi okmányokat fotóztam és a gép másféle üzemmódban maradt, egyszóval: nem sikerültek. Hanem látnod kellett volna, milyen sebességgel sprinteltem vissza a valamivel melegebb lakásba!
Nagyon hideg volt! Volt? Most is, miküzben vörösen pirkad az ég alja.
Kriszmam, Nimród-Kati! Anyuci!
Eindor-Kati, 
még mindig nem meséltél eleget, ejnye!
Szép napot! Igyekszem mától kissé visszafogni magam, ez a bőbeszédűség csupán a hosszú hallgatás utóhatása, de ígérem, hogy elmúlik!
Igazad van, én nem emlékszem ezekre biztosan ilyen pontosan... azt tudom, emlékszem, hogy nagy hatással volt rá Sík Sándor, pap-tanára... De nem tudom, van-e ennek jelentősége...
Számomra nehezen definiálható a hovatartozás - nem tudom ezeket a dolgokat jól kifejteni.
Természetesen fölzaklatnak, fölháborítanak az itt - sajnos - egyre gyakoribb borzasztóságok. És mi lesz még...
Nekem is volt olyan rokonom, aki kivált és elvegyült... ennek dacára bujkálnia és menekülnie kellett. Viszont ennek köszönhető - és az ő házassággal bővült családjának - hogy most élek és itt vagyok, ezekről beszélgethetek. Ők bújtattak és rejtegettek engem azokban az években, alig 3 évesen...
A költő is ember, bár hajlamosak vagyunk kisebb istenséget látni benne. Radnóti pedig sajnos, megtagadta a zsidóságát.
Julika, éppen Te küldted el nekem Ferencz Győző nagyszerű könyvét Radnóti életéről és munkásságáról, amely a tények erejével beszél az emberről és a költőről is. A könyv 444. oldaláról idézek: "Radnóti, mint Vas István írja, azon az állásponton volt, hogy 'csinálhat Hitler, amit akar, és az egész világ a fejére állhat, ő akkor sem zsidó" (Vas 1981 II, 177). Azonban hiába nem tekintette magát zsidónak, a zsidótörvények értelmében annak, sőt egyre inkább annak számított."
Ugyanabban a kötetben, a 305. oldalon: "Középiskolai tanári oklevelét soha nem állt módjában használni. […] Nagybátyja felesége megpróbálta Radnótit a zsidó hitközség tanügyi bizottságában elhelyezni, de ő úgy érezte, egy ilyen állás olyan erkölcsi kötelezettséget jelent, amit nem tud vállalni, beszorítja a zsidó szellemiségbe. Ugyanazon az elvi alapon utasította el a lehetőséget, mint 1942-ben Komlós Aladár felkérését, hogy verset küldjön egy tervezett zsidó antológiába: nem tekintette magát zsidónak."
Azt is megírták róla hogy mindvégig nagybátyja, Grosz Dezső havi juttatásaiból élt.
Nagyra értékelem költészetét, a Tétova ódánál szebb szerelmi lírát költő talán nem is írt, de ugyanakkor látom sorsának nagy igazságtalanságát is: az a haza, amelyet ő olyan forrón szeretett, kilökte polgárai közül, megtagadta őt, a gyilkosok kezére adta…
Jó estét!
Nekem is Radnóti a kedvencem, ezt a versét pedig kifejezetten szeretem Latinovits előadásában...kicsi fekete lemezen volt meg nekem úgy hallgattam kb 1000x, addig míg nem tudtam én is úgy mint ő!
http://www.youtube.com/watch?v=UmKfNQd7zLM
Ami az új olé gyerekek sorsát illeti, nekem csak jó tapasztalatom van, Fruzsit kedvesen fogadták, és vele együtt érkező többit is, hamar befogadták és segítették is a gyerekek is! Ami azonban igaz az izraeli gyerekek sokkal zajosabbak, és udvariatlanabbak...de ez sem általánosítható!
Nekem is kedvencem. Én nem úgy fogalmaznék, hogy megtagadta a zsidóságát - úgy, hogy inkább magyarnak vallotta magát. (Még ha ez egy kicsit ugyanazt is jelenti, ebben a kontextusban...)
Nagyon nehéz dolog ez, meghúzni, minek hol a határa. Mert - bár nem hiszem hogy bárhol máshol, mint itthon, boldogan tudnék élni és otthonérezni magam - amikor ott jártam, Izraelben, méágis volt egy olyan érzésem, hogy "hazajöttem", hiszen az embernek valahol a gyökereit is éreznie kell...
Ugyanakkor van bennem valamelyes bizakodás, hogy nem fajulhatnak el újra a dolgok annyira, hiszen mégis az Európa Unió tagországa vagyunk, és nem ismételheti meg magát ugyanúgy a történelem...
Itt delelott ota nem esett az eso.
Rannak mielobbi gyogyulast kivanok!
Nem mondom, hogy nem igaz,de mint jelenseg szerintem egyedi. Amit valoban hallottam,hogy az orosz alija gyerekeit csufoltak,viszont a pedagogusok felleptek ez ellen. Menyem huga gimnaziumba jar. O panaszolta egyszer, hogy oroszul beszel sok gyerek meg akkor is ha olyanok vannak kozottuk akik nem erthetik. Pedig ezek mar szabre gyerekek.
Egy biztos, hogy nem lehet-szabad egy esetbol altalanositani.
Az en beilleszkedesem maskep volt , mint ahogy akkor minden .
Az erkezesem utan 2 hettel ulpanon voltam Jeruzsalemben es 6
honapi tanulas utan , dolgoztam a Kupat- Cholim
/ =betegsegelyezo / laborjaba ,es tartottam el a csaladomat .
Az orszagot joval alijazasom utan ismertem meg .
Radnotit szeretem , de hiaba tagadta meg zsidosagat megis megszenvedet erte
Kriszmam eszakon egesz nap esett az eso ,most allt meg es a nap
kisutott a felhok mogul , hihetettlen sargas rozsaszinben jatszik,
visszaverodik a tengerbol a sugara .
Rannak gyors gyogyulast .
Sziasztok!
Vegigolvasgattalak titeket. Mit mondjak? En csak szegyellem magam. Nem tartoznek otthon semmilyen kisebbseghez (zsido, cigany es nemzetisegi sem vagyok) de azert jobb hogy itt elek.
Eppen beszelgettunk barati tarsasagban pentek este es ott jott fel szoba hogy Kopacsy Sandor (az egyik iro baratunk jo baratja) mar a 80-as evek vegen megirta, hogy Magyarorszag nagyon sodrodik a nacionalizmus fele, es ez nagyon rossz. Beigazolodott a joslata, igen hamar elertuk a mar veszelyesnek mondhato hatart. Mahdcsak elhatarolodik tolunk mindenki, aztan fuldokolhatunk a magunk fozte trutyiban.
Ran beteg, ugyhogy ma bebisytterek voltunk, eppen most vitte el az apja. Ma en nem dolgoztam (hetfo az szabad nekem) kapora jott nekik. Kemeny ido van Tel-Avivban is, egesz nap ment a mazgan a gyerek miatt is, meg mi is fazunk. Nem tudom mennyi lesz a villanyszamlank. Legalabb eso lenne, de itt mifelenk sem tegnap sem ma nem esett szamottevo. Eszakon mi volt az ujsag?
Majd meg jovok, addig is pusszantas a csapatnak
Kedvenc költőm ő, aki bár zsidóságát nem vállalta és fehér karszalagosként szenvedte végig a munkaszolgálatot, mégis zsidóként halt mártírhalált. Kétszeresen tragikus sorsa volt…
Verse gyönyörű, de elképzelhető, hogy valamelyik jobbikos majd őt is kitiltatja a magyar költészet panteonjából.
Nekem is sok kedves emlékem van az első időkből, ugyan mi csupán három hétig süttettük magunkat a tengerparton. Ros Hásáná után jöttünk, és az ulpánt csak Szukot végeztével kezdtük. Három hét lebegés volt, nyaralás, ismerkedés. A másik topikon egyszer már elmeséltem első találkozásomat a Közel-Kelet rovarvilágával, amikor egy szál lenge hálóingben, a konyhaszék tetejéről ígérgettem a családomnak, hogy én onnan le nem szállok, amíg azokat a rusnya dögöket el nem takarítják! (Beilleszkedés ide vagy oda, most sem rajongok a dzsukoknak nevezett szörnyetegekért.)
Közvetlenül a tenger partján laktunk és reggelente félálomban azt képzeltem, hogy hegyipatak csobogását hallom. A hullámok moraja ugyanis Szeltersz-fürdői sátorozásaink emlékét idézte.
Az őszi ünnepek alatt rokonokat is látogattunk - na ez már nem tartozik a kedves emlékekhez, mert nekünk nem adatott egy meleglelkű Évánk és tartozékai, mint Panni-Anyucinak. No de a pofaviziteket is túléltük!
Mai napig legkedvesebb emlékem marad első találkozásom Jeruzsálemmel. Az ulpán szervezte a kirándulást, november 2-a volt, izraeli életünk ötödik hetében. Férjem aznap volt 42 éves. Azóta tudom, hogy 1917. november másodikán született a Balfour-deklaráció, egyike a legelső konkrét lépéseknek az államalakítás felé, tehát ez éppen a 70. évforduló napja volt. Séta az óvárosban, közben a férjem és a fiam lelkendezve hozták nekem az első falafelt (isteni volt!), első látogatás a Nyugati falnál - felejthetetlen élmény maradt, pedig azóta már nagyon sokszor voltam ott. Aztán a Jád Vásém következett, a mostanihoz képest sokkal kevesebb emlékhellyel - az Emlékezés sátra azóta is egyik legmegmegrázóbb élményem éppen az egyszerűsége, lakonikus üzenete miatt. Este gálaelőadáson vettünk részt a Binjáné Háumában (jeruzsélemi kultúrpalota, szó szerint "a nép épületei"), a Balfour-nyilatkozat évfordulója tiszteletére. Ott láttam először a fergeteges izraeli táncokat és (ebben a sorrendben) az akkori miniszterelnököt is, Jichak Samirt, akiről Moldova György is elsütötte a poént (Ki ölte meg a Holt-tengert című útirajzában), hogy politikusi pályája előtt méteres volt egy rőfösboltban.
Összesen 12 és fél szót tudtam héberül, de az emigrációs központ kultúrüdvöskéje, Theilá aranyosan törte a magyart, nagymamájának köszönhetően, így már azokban az első napokban rengeteg információt gyűjthettünk össze. Nagyon szép időszak volt.
Keset-Vera, köszönöm, hogy megosztottad velünk az emlékeidet.
Szívből remélem, hogy hasonló szörnyűségek nem ismétlődhetnek meg…
Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.
Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága
s remélem, testem is majd e földbe süpped el.
Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel
egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,
tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton,
s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon
a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom.
Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,
s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály,
annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,
de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát,
az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket,
míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg,
erdőt, füttyös gyümölcsöst, szöllőt és sírokat,
a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat,
s mi föntről pusztitandó vasút, vagy gyárüzem,
az bakterház s a bakter előtte áll s üzen,
piros zászló kezében, körötte sok gyerek,
s a gyárak udvarában komondor hempereg;
és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma,
a csókok íze számban hol méz, hol áfonya,
s az iskolába menvén, a járda peremén,
hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én,
ím itt e kő, de föntről e kő se látható,
nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható.
Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép,
s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép,
de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen,
és csecsszopók, akikben megnő az értelem,
világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva,
míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja,
s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek.
Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg.
(Szegény, ő jól megjárta, nehogy a fenenagy hazaszeretetemben a sorsára jussak...)
Még nincs 5 éve hogy aliáztam, nem könnyű ellenben csodálatos élmény! Az első 2 hónap küönösen az volt, nem volt se suli, se ulpán (nyár közepén jöttünk) hát folyton kirándultunk meg hevertünk a tengerparton, 10 év otthoni hajtást pihentem ki két hónap alatt! Aztán persze jöttek a szorgos hétköznapok, de számomra ez is élmény volt, új nyelv, új kultúra stb...
Természetesen ami hiányzik és pótolhatatlan az a család közelsége, anyumé meg Fruzsinak az apjáé... de sokat beszélünk skype-on nu meg évente kétszer látjuk is egymást :-)
Én nem szeretném, hogy a lányom olyan gimibe járjon, ahol skinhead-ek, jobbikosok vannak, vagy ahol lajstromba szedik ki zsidó ki cigány, akkor inkább a légiriadó...itt legalább tudom ki véd meg és ki áll mellettem!
Legyen szép napotok és szaladok dolgozni
puszik
Tudom hogy konnyu tanacsot adni , hidd el hogy nagyon megertek mindenkit , nem konnyu orszagot cserelni ,meg sokszor a lakascsere se egyszeru dolog .
A biztonsagrol van szo es a szomoru tenyekrol amihez ilyen rovid ido alatt eljutott az orszag .
Mar nem emlekszem melyik evbe korulbelul 1993-94 -ben lehetett amikor a fiam mondta hogy a Skinhead felvonulnak ha jol emlkszem az Andrassy uton. Akkor kellett volna leallitani ,de ezen mar tul vagyunk .
Az en szuleim naszuton voltak Palesztinaban 1936-ban itt akartak maradni ,de mivel jomodu csaladbol szarmaztak nehezen illeszkledtek be az itteni korulmenyekbe . Tobb mint egy evet voltak itt . Visszamentek es mindketten a Holcaust aldozatai lettek . , engem pedig odaadtak hogy bujtassanak ami sikerult sok viszontagsagos korulmenyek kozott .
Ugyanakkor egy kis baratnomet is ugyancsak valaltak a bujtatasat ,de a szulok azt mondtak ,majd az lesz vele ami velunk . A szulok tuleltek a kislany a gazba egyenesen a nagyszulokkel . A szulok illegalis alijaval kijottek
Mar 48-ban kiakartunk jonni neveloszuleimmel ,de nem sikerult egesz 1961-ig.
Termeszetes hogy en is oda mennek ahol a gyermekem el biztonsagban .
Nekem itt a hazam el se tudnam kepzelni mashol az eletet.
Ma delelott is 11-kor megszolalt a szirena , valoszinu hogy probaltak hogy mukodik -e . Mukodott
Mi igy elunk .
Zsuzsa orulok hogy jelentkeztel ,az emberek sokszor furcsan viselkednek , de Te es mi bizunk a kezeles sikerebe es mielobbi gyogyulasodba .
Ismered azt a mondast hogy a pohar felig fel van toltve vizzel . Kerdes hogy latod ,felig teli vagy felig ures . Nalad teli es optimista gondolkozast kerunk .
Na ma nagyon bobeszedu voltam ,ha valakit untattam akkor
Elvonultam .
Szep napot!
Par percre kisutott a nap. Hermonon havazik. Mig ezt a par mondatot leirtam,megint eltunt a nap.
Alijazassal kapcsolatban,annyi hozzafuni valom van,hogy szerintem nem konnyu s foleg a mi korunkban. Emlekszem Anyuek majdnem elindultak 56-ban ,mar el volt tervezve ki mindenki visz majd a nykaban ,de dednagymamam lebetegedett es akkor mardt az egesz csalad. Mikor a ferjemmel osszehazasodtunk akkor Apu zl. kuldott minket, de meg nagy volt mindkettonk reszerol a szuloi kotodes tehat mardtunk. A nyolcvanas evekben mar lehett erezni, hogy valami keszul ferjem mindig azt mondta,ervenyes legyen az utlevelunk,kocsi teletankolva .Meg is vegso lokest Tomi elhataozasa adta.O szeretett volna itt elni,s mi partnerek voltunk benne. Igaz ez 20 eve volt. Azota sem bantuk meg egy pillanatra sem dontesunket. Ugy jottunk ki,hogy dolgoznunk kell hiszen Magyarorszagon is mindig azt tettuk. Uj baratokat szereztunk es a regi tarsasagunkbol is talalkoztunk regi ismerosokkel. Mivel anyanyelvunk magyar barataink is magyar anyanyelvuek.
Fiatal korban ez egeszen mas. Rogton beilleszkednek a teljesen az uj kornyeztbe. Nimrod szabre gyerek,meg is masfeleves koraig csak magyar nyelvet hallott.Mikor bekerult az ovodaba par het alatt tokeletesen ertette es beszelte a heber nyelvet.
Nekunk raadasul szerencsenk is volt ferjem rokonaival,mert az elso honapokban "fogtak" a kezeunket.
Nekem nagyon nehez,hogy csaladombol szinte mindenki Magyarorszagon el. De azt a feleloseget nem vallalom, hogy rabeszeljem oket az alijazasra.
Jó reggelt! Jelentem, a vihar még mindig tombol. Nagyobb baj az, hogy napokkal ezelőtt értesítettek: ma a villanytársaság kar(-já-)ban tart bennünket, reggel nyolctól háromig. Itthon se nagyon maradhatunk, mert megfagyunk. Majd csak kitalálunk valamit. Nekem van is egy-két órára programom, de mi lesz tovább? Senki se számított arra, hogy ilyen cudar hideg lesz.
Néhány válasz, mielőtt kikapcsolnám a kütyűket:
Zsuzsa, szerintem nem kellene így érezned, saját butaságuk miatt vannak zavarban az emberek és - mint mindig és mindenben! - a kényelmesebb hozzáállást választják. Azt, hogy homokba dugják a fejüket, mert "amit nem látok az nincs, tehát nem kell hozzá sehogyan sem viszonyulnom". Szűkebb körömből is tudnék erre néhány példát mondani. Ők azok a bizonyos "lelki szegények". Te csak harcolj a betegség ellen, akard legyőzni, és sikerülni fog! Bízz magadban és az orvostudományban!
Ciss, nagyon kellenek az ilyen demonstrációk, de amit az utóbbi 2-3 évben láttunk, ugyancsak vérszegénynek bizonyultak. Meg szórványosnak. Gyakran és erőteljesen kellene, mert a sötét erők vérszemet kaptak. Szinte hallom a jóindulatú emberek agyában forgó kerekeket: "Minek gyűjtsem meg a bajomat? Nélkülem is demonstráhatnak! Nekem családom, gyermekeim vannak!" - és így tovább, millió ürügy a távolmaradásra.
Tetszettek az idézetek, leginkább Petőfinek egyik általam kiragadott mondata: "De a legszomorúbb az, hogy nincs olyan gyalázatos ügy, melynek pártfogói, apostolai ne támadnának."
Keset, megboldogult volt főnököm mondta, hogy a Holocaust egyik tényezője, sok egyéb mellett ez a mondat volt: "Velem, velünk ez nem történhet meg!" És megtörtént. Az emberek pedig még mindig nem vonták le a tanulságokat.
Juli és Katakata! Az alijázás, mint folyamat minden korban nehéz. Én is ódzkodtam, ürügyeket kerestem, végül az elhatározást a 17 éves fiunk teljesen értelmetlen halála váltotta ki. (Tragédiákat senkinek sem kívánok!) A beilleszkedés ugyanolyan nehéz a háromévesnek, mint a 70 évesnek, mégis annyi szép emlékem van az első hónapokból, évekből, és azóta is csupán azt sajnálom, hogy nem alijáztunk sokkal hamarabb!
Szép napot kívánok!
SZÖCSI, köszönöm a kiegészítést!