Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Anyósterror
Torolt_felhasznalo_189226
Létrehozva: 2008. május 16. 14:04
Két gyermekem van, egy 4 éves, akivel lassan egy éve pszichológushoz járunk, problémás, úgy néz ki figyelemzavaros, és túlzottan aktív, óvodába nem sikerült beiratni, az óvónők félnek tőle. És van egy másfél éves. Kettőjükkel vagyok itthon, már az idegkimerülés határán sajnos. Elsősorban köszönhetően az anyám és az anyósom terrorjának.
Az anyósom két percre lakik tőlünk. Az anyám egy másik városban.
Én, amikor házat kerestünk, kértem a férjemet, hogy az az egy szempont a legfontosabb, hogy ne az anyósomék közelébe kerüljünk, mert már akkor tudtam, hogy nagyon durván beleszól mindenbe.
Ha egy kis segítséget kapok, rögtön visszahallom anyósomtól, ha jön hozzánk valaki, mindig azzal kezd, hogy ő főzött nekünk ezt-azt, holott folyamatosan kérem, ne főzzön nekünk, minden nap készítek főtt ételt, hétköznap is. És én is rendszeresen küldök nekik hetente süteményt és palacsintát, ha sütök, de soha, senkinek nem emlegetem.
Beleszólnak abba, hogy a házunk előtt hogyan nyírjuk a füvet, hogyan műveljük a kertet, milyen bútort vegyünk, hova vigyem a gyereket játszóházba, hétvégén milyen programot csináljak. Szóval mindenbe. Kulcsuk van a kapuhoz, többször kérte a férjem, hogy ne jöjjön át anyósom, anélkül, hogy telefonálna, de mintha a falnak beszélnénk.
Tegnap a lányom névnapját ünnepeltük, anyósom 3 órán keresztül egyedül beszélt szinte végig, senki sem jutott szóhoz. Szó sem volt a gyerekek ünnepéről, hanem azt emlegette, hogy ő miket csinál, milyen baja van, hogyan intézett el dolgokat stb.
Amikor 4 hónapos terhes voltam, nem akarta megengedni, hogy elmenjünk két napra Prágába a férjemmel, 1 hónapig azt hallgattam, hogy milyen felelőtlen vagyok, és ha tudta volna, hogy terhes vagyok, nem engedte volna ezt az utat. És azért is kiakadt, hogy 8 hónapos terhesen el mertem menni egy esküvőre, amit nem abban a városban van, ahol élünk.
Amikor házat néztünk (1 éve) kétfelé cibáltak minket, érzelmileg zsaroltak anyám és anyósom, hogy mi lesz, ha nem ide költözünk, ha nem olyat veszünk stb. Amikor a férjem kitette a lábát, anyósom 5x elmondott "nem" válaszom ellenére, elrángatott házat nézni olyan helyre, ahol kifejezetten nem akartam házat venni, a ház nekem egyáltalán nem tetszett, de ő áradozott róla, hogy neki mennyire megfelelne.
Azóta megvettük a két szobás házunkat, erre azt mondogatja, hogy ha nem élne náluk a dédi (az ő édesanyja), akkor ő már rég átjött volna a mi kétszobás házunkba lakni, neki bőven elég annyi, mi meg odaköltöznénk az övékbe (amelyik házról többször elmondtam már, hogy én nem laknék ilyenben, mert túl nagy, kétszintes, nagy a rezsije stb.).
Anno 5 éve az esküvőnkre azért nem jöhetettek el a férjem barátai, mert az anyja nem engedte meg, mert mit szólnak a rokonok, ha mi meghívjuk a férjem legjobb barátait, de a rokonságból meg csak a szülők-testvérek jöhetnek el.
Többször el lettünk rángatva templomba is a gyerekekkel, mert a férjem anyja úgy gondolta, hogy illik elmenni. Én nem vagyok vallásos, de kénytelen voltam ott lenni, mert egyszerűen nem volt képes megérteni a "nem"-et.
Ezek csak apróságok, de folyamatosan megkeserítik az életünket, és ennél sokkal durvább dolgokba is beleszólnak.
Az anyám eljön, és egész nap kritizálja a háztartásomat, átrendezi a szekrényeket, ha kiteszem a lábam otthonról, kicserél függönyöket, a gyerekekkel szemben totálisan következetlen, nincsenek szabályok, a gyerek uralkodik rajta.
Egyelőre ennyi, most a nagy sérelmeket nem írom le. Csak annyira kellett, hogy kiadjam már magamból. Köszönöm, aki meghallgatott.
Elnézést, hogy csapongó voltam, de már annyira ideges vagyok emiatt, és a férjemmel egy dolog miatt veszekszünk, a szüleink miatt. És ez már a gyerekekre is rá fog menni, ha nem találunk megoldást.
Jaj, elkajabáltam!
Vissza akar térni!
Nem hagy minket. Ma legalább 3x rúgtam ki. Poén, anyósom velem ért egyet. 
És mi olyan jól megvagyunk, nem hiányzik a zaklatása. Jön, bevásárol nekünk, még el is mosogat. Azt mondja, helyre akarja hozni a múltját a szememben. Mosogatással?
Kihez küldhetem?
No amikor ilyen hozzászólásokat olvasok, akkor gondolom azt, hogy mégis megéri fórumozgatni...
Némelyik topikban az ember csak osztja-osztja az észt és nincs semmi foganat...
Gratulálok! Csak így tovább... S ha esetleg maradtok abban a házban még egy ideig, akkor is jó uton haladtok... Én mondjuk még tovább szigorítanám a nagymamák bejárási jogát... de így is nagyon ügyesek vagytok!
Sose bánd egy percig se, hogy külön vagytok!
Nálunk változatlan a helyzet, egy éve és három hónapja nem találkoztam anyósékkal, és egy picit sem hiányoznak, sőt, egy pillanatig sem bánom, hogy így történt.
Pukkancs!
Minden elismerésem, csajszi!
Nem gondoltam volna, hogy képesek lesztek így kiállni magatokért!
Gratula nektek! És persze sok-sok drukk, hogy sikerüljön eladni a házat.
Gratulálok! Szuperek vagytok, minden elismerésem a Tiétek!
Jó ezt hallani, hogy közösen tudtok lépni, és egy ilyen nagyot léptek, léptetek.
Olyan jó, hogy összefogtatok a férjeddel és közösen próbáltok kitörni a zsarnokoskodó szülőktől.
Továbbra is drukkolok Nektek!!!
A férjed húgának pedig már csírájában kellett volna elfojtani az esküvővel kapcsolatos zsarnokoskodást!!! Ne hagyja magát, ez az ő napjuk!!!
Szívből
kívánom, hogy sikerüljön eladnia házat, és elmenekülni a zsarnok szülők elől.
Most még jobban értékelem a saját anyósóm, aki SOHA SEMMIBE nem szólt bele, mindig ránk bízott minden döntést ...és mindig a gyerekek érdekeit tartotta szem előtt.
Szia Pukkancs!
Csak gratulálni tudok azokhoz a lépésekhez, ahova eljutottatok, és amit terveztek. A topik indításakor hasnló tanácsokkal láttunk el jó páran
Örülök neki, hogy mindenkinél elöbbre való lett a kis családod
Hogy csapongtak a gondolataid? Na és kinek nem, hasonló helyzetben? Azzal együtt, összeszedetten, érthetően leírtad a jelenlegi állást! Csak kitartást, és nagyon sok szerencsét tudok kívánni Nektek
Szia!
Nem semmi, és mióta ez van!
Nagyon örülök, hogy döntöttetek, és nem hagyjátok magatokat.
Csak aztán minél messzebre menjetek, és szabályozzátok a látogatást.
A nagyobbik gyermekednek sikerült végül helyet találni egy normális intézményben? Talán oviról volt szó, ha jól emlékszem.
Sziasztok!
Elnézést, hogy ritkán jövök, de sosem voltam megszállott fórumozó.
Egyelőre nyakig vagyunk a ...-ban még mindig, hülyének néznek minket, viszont rólam és a férjemről egyre inkább lepereg minden, és egyre több dologgal szembesítjük anyósainkat.
Jelenleg áruljuk a házunkat, nem fogjuk hagyni, hogy a házasságunk és a gyerekeink élete erre rámenjen. Viszont nehéz lesz eladni, mert sajnos nem mehetünk le árban, CHF-hitelünk van, 60.000 helyett jelenleg 90.000-et fizetünk. :(
És olyan helyen van a ház, ahol amúg is nehéz eladni, de így legalább megvan a remény.
Sokáig nem mertem dönteni, mert mégiscsak nagy lépés egy nagy nehezen megtalált, normálisan megépített családi házat feladni, de az is biztos, hogy ilyen akaratos, erőszakos szülőkkel egyszerűen nem lehet egy utcában lakni.
Most a férjem húga van porondon. Múlt héten anyósom átjött, itt volt este fél 9-ig, kb. két órát, ez idő alatt a férjem húgáról úgy beszélt, mint egy utolsó gonosztevőről, hogy hogy képzeli, hogy nem őt kérdezik meg, hol legyen az esküvőjük, hogy mi legyen a menü? És most a férjemet naponta hívogatja a húga a kétségbeesés határán, hogy már az 50 fős vendégsereget is leredukálták kb. 30 emberre, mert az anyja nem engedi, hogy eljöjjön ez, ha amaz sem jön.
Meg fogja ezt bánni. Mert 6 éve nálunk ugyanezt eljátszotta az esküvönknél. Nekünk szűk körű esküvőnk volt, ebéddel, a két legjobb barátnőm jött el, a férjemnek pedig egy barátja volt a tanu + szülők, testvérek. Ennyi. De a férjemnek nem engedte meg az anyja, hogy a másik két barátja eljöjjön, mondván, mit szólnak a rokonok...
Azóta is rendre elkeseredik a férjem, ha erre gondol.
Viszont az is biztos, hogy a mostani önmagam úgy mondta volna meg, hogy márpedig itt lesznek a férjem barátai, hogy kő kövön nem maradt volna.
Szóval részemről történtek előrelépések, csak lassan haladunk.
(Aztán még anyósom a lánya esküvője után kitért arra, hogy a férjem apja milyen hülye, hogy neki mennyi gondja van, el se tudjuk képzelni, hogy apósom milyen hülyén viselkedik stb.-stb. Igazából már megszoktam, én még nem nagyon hallottam jót mondani egyik rokonáról sem, mindig mindenkit húz le, mintha lételeme lenne mások szidalmazása. Én meg ebbe nem szeretek belefolyni, mert aki engem nem piszkál, az nagyon nem érdekel, mit csinál, hogy él.)
Anyuval szemben a férjemet régen mindig visszatartottam, ne szóljon neki, ne vitázzon vele, mert rajtam csattan. Most meg megmondom neki, hogy ha baja van, nyugodtan címezze anyunak, aki minden egyes alkalmat megragad, hogy belekössön, és mint a falról, pattog le róla, amit mi mondunk.
Szóval így állunk, de nagyon elhatároztam magam, hiszen a gyerekeim jövője forog kockán. Az anyám az anyaszerepet akarja átvenni, folyamatosan érzelmileg zsarol, az anyósom pedig azt hiszi, hogy csak az lehet helyes, ha úgy élünk, ahogy ő elképzeli.
Márpedig felnőtt ember vagyok, 31 éves, van saját életem!
Elnézést, kicsit csapongó voltam, de nagyon fáradt vagyok.
Viszont tényleg tartoztam ennyivel, hogy beszámoljak.
És megígérem, hogy ha ritkán is, de vissza fogok nézni később is. :)
Jó éjt mindenkinek!
Szia Anael!
Nagyon sajnállak. 24 éve élek ilyen helyzetben. Mindig abban reménykedtem, hogy majd ekkor, vagy akkor másképpen lesz. Nem változik semmi. Sőt!!! Amelyik anyós féltékeny a fia szeretetére, az nem változik csak úgy meg. A fiuktól meg nem kérhetjük, hogy ne tartsa az anyjával a kapcsolatot, mert azt nem lehet. Ahogyan öregszenek egyre inkább érzelmileg zsarolják a fiukat. Az én férjem kettőnk között őrlődik.Tudnék mesélni. Szerintem erre egy gyógymód van. Jó messzire elmenni tőle lakni. Ti még fiatalok vagytok, megtehetitek. Bár én is ezt tettem volna! Tudod én látom a másik oldalt is. A fiam 22 éves, el sem tudom képzelni, hogy féltékeny legyek a lányra, akit a fiam szeret. örülök a boldogságuknak, és nem hiszem, hogy nekünk anyáknak mindent tudnunk kell. Az az ő életük.Az beteges dolog, amit művelnek, azért nem változik.
Na, ezt még gyakorolnom kell!
Asszem kijöttem a gyakorlatból! Fent kerestem, és itt van lenn az összes!
Hát, mi bizony szétmentünk. Pasim ivásnak adta a fejét, havonta legalább 1 hetet részegen töltött. Most külön élünk. És csoda-csodajó egyedül élni, tényleg!
És képzeljétek, anyósom is, és a nagyfiú is mellém állt, segítenek. A nagyfiú magánál tartja a részeg apját, azt mondja, nem kell ezt a kicsinek megélni. Anyósom meg levette rólam a szülinapozás összes terhét, a kicsi holnap lesz egyéves.
Szóval, itt minden megváltozott. De komolyan.
És ott, mi újság?
Hát, kérlek, mi szétmentünk. Én nevelgetem a picimet, holnap lesz egyéves. Pasim részeg, minden hónapban minimum 1 hetet. És, képzeljétek, a nagyfiú is, meg anyósom is mellém állt, segítenek, amiben tudnak. Tök jó lett a kapcsolatunk. A nagyfiú a saját lakásán tartja az apját, hogy ne a kisfiam mellett duhajkodjon. Azt mondja, nem kell ezt megélnie a kicsinek. Anyósom meg levette a vállamról az egész szülinapozás terheit. Szóval, totálisan el vagyok képedve.
Szóval, minden megváltozott. És csoda, de csodajó egyedül élni!
És veletek mi újság? Átolvasom, de azért írjatok!
Én is pont azt mondtam a hétvégén a menyjelöltemnek mikor az esküvő került szóba, hogy egy a lényeg, hogy ők mit akarnak. És úgy tegyenek, hogy nekik legyen a legjobb, ne nézzenek senkit és semmit, mert az az ő napjuk lesz. Mi szülők pedig maximálisan mellettük állunk.
Mindig azt mondtam, hogy ami nem tetszett otthon, azt a saját házasságomban/családomban sem fogom belevinni. De ami anyósék részéről nem tetszett/tetszik, az még úgy sem.
Egyet kell tudomásul venni minden anyósnak (hogy az anyósoknál maradjunk, de a menyjelöltjeimnek is ezt mondtam): ez az én házam, az én váram. Itt az van, amit én akarok, s ebbe beleszólni nem engedek.
Viszont tudomásul veszem, hogy a gyerekeknél úgy van, ahogyan ők jónak látják. S máris tökéletes a boldogság.
Szerintem ehhez nem kell anyósnak lenni.
Az a helyzet, hogy itt 2-3-4... ember interakciójáról van szó. Aki anyósként így viselkedik (mindenbe belep..., nem hagyja élni a másikat, nem érzi mikor sok belőle, stb. ,stb,) az valószínű alapból ilyen mindenféle kapcsolatban.
Ha én most tiszteletben tartom más magánéletét, ha betartom a határokat, ha nem telepszek rá senkire, akkor 20 év múlva sem tervezem.
A véleményemet megmondhatom úgyis, hogy a gyerekeim párja ne utáljon meg.
Az akaratomat pedig nem fogom rákényszeríteni senkire, elmondom szerintem mi a helyes, aztán majd mindenki tanul a saját hibájából.
Az viszont 1000000 %, hogy ha azt látom majd, hogy a menyemnek ellenérzése van velem szemben, akkor rögtön tisztázni fogom, mert egy rossz anyós egyrészt tönkretehet egy egész családot, vagy elveszítheti a saját gyerekét a harcban- egyiket sem tervezem.
Amúgy valószínű mindenki fog elkövetni hibát anyósként az ittlévők közül, de az a lényeg, hogy azt majd hogy kezeli.
A topikindító már nincs itt?
Szeretném tudni, hogy történt-e valami változás.
Én emlékszem rád... Olvasgattalak...
Gondolom azóta már megszültél és nem engedted be a srácot...
Sziasztok! Visszatértem! Emlékeztek még rám?
Én valék, kinek anyósa be akarta vinni a felnőtt unokáját a szülésemre!
Na?
nem szabadna ezen kiborulni. ha kiborulsz, akkor gyorsan végig kellene gondolnod, hogy akarsz-e így élni...
mert ez addig így marad, amíg a pasiddal élsz, ha neki az a véleménye, hogy "mégis, ő az idősebb..." és kicsit se hajlik, kicsit se változik.
szerintem nem szabad az ilyen családhoz ennyire ragaszkodni.
te máris egyedül maradtál egy nagyon is nehéz problémával, ami az életedet nyilván maximálisan befolyásolja.
építhetsz egy ilyen társra, vagy nem?
nem tudod megoldani egyedül ezt a problémát, mert ez nem csak a te problémád, csak a többi érintett nem vesz tudomást róla. ha te is eltávolodsz, nem látogatod, akkor könnyebb lesz elviselni, de a probléma marad.
anyósjelöltek sértéseiket letagadják...kár ezen rágódni, hidd el, senki se fogja bevallani és bocsánatot kérni. ez nem az a típus.
Finom voltál és nőies. Én valószínűleg nem bírtam volna ki, hogy így csináljam, hanem inkább így:
Ede?
Nem. Telefon letesz.
Sziasztok!
Rég jártam errefelé, ugyanis én nagyon rövidre zártam a témát. Kedves mamát nem láttam vagy másfél éve, a multkor véletlenül beszéltem vele telefonon, megadtam a kért informácíót, ami a fiacskájára vonatkozott, oszt kész. Ugyanis a párom a fürdőszobában volt, én vettem fel a telefonját. Mama igencsak meglepődve (se szervusz, se jónapot) megkérdezte: Ede? mondtam neki, csokolom, a fürdőben van, és letettem. Na ennyi volt a komunikácíónk. Aztán mikor papusom kijött, mondtam neki, hogy anyád hívott, hívd vissza ha akarod. Nem akarta. Ennyi.
Sziasztok!
Leírom nektek nálunk hogy volt.
Anyuka szeretett,amíg rá nem jött,hogy komoly a kapcsolatunk,utána sárkány lett de csendesen.Csak egyszer-kétszer mondott el mindennek,utána hónapokig hozzám se szólt,ami engem kiakasztott.
Ellenem hangolta a férjem öccsééket,meg a rokonokat.
A végén 3év után választás elé állítottam a férjemet,hogy vagy elmegyünk onnan lakni,vagy én elmegyek a gyerekekkel,mert rámegyek idegileg.
Bonyolította a helyzetet,hogy a tetőteret a férjem építette,így pénze nem volt,csak lakás.Két gyerek mellett meg nem volt pénzünk eljönni.
Aztán felajánlották,hogy kifizetik a férjem.Azóta elköltöztünk novemberben,azóta 2szer volt itt anyós látogatóba és nyugodtabb az életünk.
Előttem a másik menyét utálta,fikázta úton útfélen.
A férjem azt mondta ő nem viszi oda a gyerekeket ha én nem megyek.
Én ezt úgy oldottam meg, hogy elhatároltam magam anyóséktól. A férjemnek a szülei, hát ápolja velük ő a kapcsolatot. Ha menni akart az anyjáékhoz - mikor még itt laktak a közelünkben - akkor ment egyedül, vagy a lányunkkal és én csak akkor mentem ha kedvem volt, vagy ha valamilyen alkalom volt és meghívtak minket.
Szerintem ne menj, ha nincs kedved. Ha a párodnak van kedve átmenni a mamihoz, hát menjen egyedül, elvégre az ő anyja, az ő családja.
Szerintem az annyira hülye dolog, hogy azért mész sűrűn, mert elvárják, és ráadásnak még mosolyogni is kell, és kedveskedni, mert egyrészt elvárják, másrészt meg ha nem így teszel, akkor te vagy a rossz. Ezt gondolom te sem várod el a párodtól, hogy sűrűn menjen a te szüleidhez, és állandóan vágjon mindenre jó pofát. És ha te fáradt vagyok, vagy éppen bármilyen problémád van, akkor még mosolyogni is kell és elviselni anyós undokságait.
Nem tudok neked jobbat tanácsolni, csak ezt.
És az az igazság, hogy én is ezt tettem, és onnantól kezdve nem érdekelt különösebben, hogy mit szólnak anyósék, hogy nem mentem.
dorka31, maszi, igazatok van, mindenben, csak néha annyira nehéz, mert ha messzebb lakna akkor könnyebb lenne, de ilyen közel elkerülhetetlen a folyamatos találkozás. A páromnak régebben vérmesebben, ma már nyugodtabban mondom meg a véleményemet. Sajnos az a szöveg van, hogy mivel én vagyok a fiatalabb, legyek megértő és toleráns! Nem tudom mi a véleményetek, de nem gondolom, hogy a megértés és a tolerancia korfüggő lenne!! Egyszerűen azt érzem, hogy féltékeny, és próbál belémkötni ( persze a fia háta mögött). Óóó és olyan sokszor visszaszóltam, kedvesen, türelmesen, aztán kicsit ingerülten. Volt pár vita, ami után én nem tudok anyósjelöltemre úgy tekinteni, mint régen. Régen kedveltem, most meg már úgy érzem, hogy semmi nem hiteles amit rólam, vagy nekem mond. Párom szerint ez nem így van és én már nem vitatkozom vele, mert nem akarom elveszíteni. Sokszor ő miatta megyek fel vele anyukájához, mikor nincs is igazán kedvem, mert hisen az anyja, de megmondom őszintén ha nem kéne, akkor nem járnék fel hetente! Nem érzem, hogy fel kéne, pár barátommal beszélgettem erről és ők sem járnak fel a barátjuk/barátnőjük szüleihez. Én egy olyan természetű ember vagyok, hogy nem szívesen erőltetek mosolyt az arcomra, ha rossz kedvem van akkor az meglátszik rajtam. Ebből persze mindíg az van, hogy anyósjelöltem panaszkodik a páromnak, hogy én undok vagyok és akármikor felmegyek akkor rosszkedvű. Persze én vagyok a rossz, ilyenkor csak a magyarázkodás jön, mert nem akarom mondani, tényleg nincs kedvem ott lenni. Én úgy érzem ez a régi viták miatt van és sajna nem érzem őt már igaznak. Ezt hogy tudnám feloldani?????? Mindíg én jövök ki rosszul ebből a helyzetből!!!!! Más nő már szerintem rég lelépett volna!!!
Azért jó, hogy itt kicsit panaszkodhatom!!! Miért csak anyósjelöltem lelkivilágára kell vigyázni, hogy őt ne bántsuk meg???? Az meg senkit nem zavar, hogy annak idején engem hogy megbántott??????????????????
Anyósjelöltedben az a legrosszabb, hogy sunyi módon szúrkálódik, hogy a fia ne hallja meg. Szerintem az ilyen típus a legrosszabb, mert nincs ellene bizonyítékod és a fia nem tudja elképzelni anyukáról, hogy gonoszkodik veled, mert nyilván a fia előtt azt mutatja, hogy kedves hozzád.
Ha elkezd gonoszkodni, szurkálódni ne hagyd magad. Válaszolj vissza neki kapásból, akár kedvesen, akár viccesen, akár pedig rendreutasítóan, de mindenképp válaszolj vissza.
Semmi szín alatt ne hagyd, hogy a fejetekre nőjön, hogy beleszóljon a dolgaitokba. Ezt mindenesetre add a párod tudtára is, hogy csak abba avassátok be anyukáját, amit előre megbeszéltek. Ti egy külön család vagytok, saját életetek van, és senki sem élheti a ti életeteket, és senkire sem tartozik a ti intimszférátok, csak kettőtökre.
Még most kezd el anyósjelöltet ehhez szoktatni, mert akkor könnyebben le fogod őt rázni, ha az unokával kapcsolatos dolgokba akar beleszólni.
Szerintem mindenképp légy határozott, és semmi szín alatt ne érezze az anyós, hogy Te "tartassz" tőle, vagy nem akarsz vele konfrontálódni, mert attól általában vérszemet kapnak.
ANAEL, erre nincs jó tanács.
az anyósos forumokon mindenki a maga módján küzd...
itt meghallgatnak és sokat lehet okulni mások cselekedeteiből, annak következményeiből és a saját tapasztalatodból is.
egy jó megoldás az, ha őszintén válaszolsz az ilyen kíváncsiskodásokra, értetlenkedsz a csipkelődésein, ha van poénod, alkalmanként visszacsipkedsz és majd leáll. ha komolyabb, akkor meg hamar kiderül és az új helyzetben jobban tudsz dönteni: elviseled, vagy nem.
az biztos, hogy az a típusú anya, aki nem áll le egy idő után, az úgy is marad, lehetsz feleség és az unokája anyukája, akkor se adja fel. es az kemény, főleg gyerekkel egy életen át.
Sziasztok!
Régóta olvasom a hozzászólásokat, és csak kapkodom a fejem, hogy még mennyien küzdünk ezekkel a problémákkal!
Megmondom őszintén nekem is sok gondom van az anyós jelöltemmel.
Nagyon szeretjük egymást a párommal, és régebben szerettem az anyukáját, de megváltozott minden, ugyanis úgy érzem elnyom minket a folyamatos kíváncsiságával, mindent tudni akarok stílusával. Nekem ez abszolút nem jön be. nem élünk együtt, csak a mellettünk lévő házba, de sokszor azt érzem, mintha vele lennénk. Rengeteg konfliktus volt, amit nem azért nem részletezek, mert nem osztanám meg veletek, csak ha elkezdeném, akkor holnapig folytatnám! Ő az a nő, aki csendesen szurkálódik, és úgy, hogy persze a fia ne hallja meg. Most írnátok nekem a következőket:
1, beszéljek a párommal: volt mikor mellettem állt, de ugye ezeket a beszólásokat és direkt megjátszásokat ő nem veszi észre , mondani meg már nem akarom, mert akkor én vagyok a hibás. Nekem kell toleránsnak lennem. csaknéha nem tudok!
2,Megszoksz vagy megszöksz....hát volt már olyan pillanat, mikor eszembe jutott, hogy én ezt nem sokáig viselem el, de szeretem a párom és ezért hülyeség lenne sutba dobni mindent!
Légyszíves adjatok tanácsot, erre az örökösen féltékenykedő, beszólogatós anyósjelöltre, aki a pici fiát nem bírja elengedni, pedig ez lenne a normális!!!
Egyszer mi is összeakarunk házasodni és gyereket szeretnénk. Nem akarom, hogy akkor jobban a fejemre nőljön. Nem bírnám elviselni, ha még mondjuk a szoptatásba is beleszólna!!!!!!!
Légyszi segítsetek, lássatok el tanáccsal!!
Előre is köszönöm!
Szia!
Egyideig rendszeresen követtem a topikot, de nincs időm ennyit olvasni.
Írd le légyszíves, hogy mi változott az etelt időben nálatok, sikerült megfogadni valami tanácsot innen?
GLinos! Mindig szívesen látunk!
Boldog szülinapot a kislányodnak!
sziasztok!
elég régen voltam nálatok...a helyzet nem változott,csak gondoltam,nem kárálok.
De ma végleg betelt a pohár.
A kislányom ma 3 éves.Ő az egyetlen unokája.De a nagyanyja nem tudta,hogy ma van a szülinapja. Ok, aláírom,én is felejtem el néha szeretteim szülinapját. De,ha eszembe jut,emlékeztetnek rá,legalább egy telefont,emilt,sms-t elengedek az illetőnek.Vagy üzenem,hogy puszilom.vagy mittomén.
Egy vitájuk után Kincsem mondta,hogy "tudod,mert a lányomnak ma van a születésnapja" válasz:"Igen?"
ennyi. azóta semmi...
és ezzel én lezártam a dolgot.Nem vagyok hajlandó nagymamának tekinteni. Barátnőm anyja,aki most látta 3. alkalommal a lányomat,milliószor kedvesebb,olyan,mint egy nagymama...
Sziasztok!
Buék mindenkinek!
Sokáig gondolkodtam rajta, hogy leírjam-e, de leírom, hogy tudjátok kivel állok szembe: egyszer anyósjelölt azt mondta nekem, hogy úgy kell főznöm a fiacskájának, hogy megfelelő állagú legyen a széklete...Ezért én kérek elnézést, nekem kellemetlen!!!!!
Szerintetek normális???????
Nagyon érdekes ez a dolog. Mert ha a gyerek szemszögéből nézed, akkor sajna a gyereknek is joga van ahhoz, hogy megismerje a családját. Mert a gyereknek az apja családja is a családja, akár akarjuk, vagy nem akarjuk. Mert ez később a gyerek nagykorában visszaüthet. Mert a gyerek esetleg 18-20 évesen elkezd azon agyalni, hogy hátha mégsem volt annyira szörnyű az apja családja, csak esetleg Te lihegted túl a dolgot.
Nem szabad kifejezetten tiltani a gyereket, és nem szabad kifejezetten kijelenteni, hogy nem akarod a nagyszüleihez vinni a gyereked. Hanem szépen csendesen úgy kell alakítani a dolgokat. Akkor nem sértődik meg senki, és senkivel se kerülsz konfliktusba. És ráadásul a párodnak se fog rosszul esni.
És a gyereknek is meg kell adni az esélyt, hogy megismerje a nagyszülőket, mert ha megismeri őket akkor hamar rá fog jönni, hogy nem jó náluk, nem ezt szokta meg, és egy gyerek mindig nagyon jól ráérez, hogy ki szereti őt igazán.
Ezt amiket most mondtam, nehogy kioktatásnak, vagy bántásnak vedd. Saját tapasztalataim mondatják ezt velem. Én is egy sokat próbált gyerek és anya vagyok.
A két apai nagynéném még a mai napig is állandóan csesztet az anyám családja miatt. Pedig már abból a családból csak a két unokatesóm él, mindenki más meghalt. De még most is, 48 évesen is azt hallgatom tőlük, hogy anyám családja milyen szemét volt csecsemőkoromban.
A fiam apai családja egy szemét banda, ex anyós kb. 18 éve nem látta az unokáját, de soha nem mondtam a gyereknek róluk semmi rosszat. Sőt mindig kérdeztem a fiamat, hogy akar-e találkozni a nagyanyjáékkal, mert ha igen, akkor elviszem hozzá, de a gyerekem már 8-9 évesen is volt olyan okos, hogy olyanhoz ne menjen aki nem foglalkozott vele igazából sosem, és aki nem kíváncsi rá.
Exanyósnak meg annak idején elmodntam, hogyha bármikor látni akarja az unokáját, én szívesen látom őt, és támogatom, hogy tartsák a kapcsolatot. Exanyós nem élt a lehetőséggel, le se tojta soha az unokáját. De igazából most már késő is lenne, mert a gyerekem számára a nagymama szó egyértelműen az anyámat jelenti, hisz a másik nagyanyja sajnos egy idegen lett a számára.