Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Anyósterror
Torolt_felhasznalo_189226
Létrehozva: 2008. május 16. 14:04
Két gyermekem van, egy 4 éves, akivel lassan egy éve pszichológushoz járunk, problémás, úgy néz ki figyelemzavaros, és túlzottan aktív, óvodába nem sikerült beiratni, az óvónők félnek tőle. És van egy másfél éves. Kettőjükkel vagyok itthon, már az idegkimerülés határán sajnos. Elsősorban köszönhetően az anyám és az anyósom terrorjának.
Az anyósom két percre lakik tőlünk. Az anyám egy másik városban.
Én, amikor házat kerestünk, kértem a férjemet, hogy az az egy szempont a legfontosabb, hogy ne az anyósomék közelébe kerüljünk, mert már akkor tudtam, hogy nagyon durván beleszól mindenbe.
Ha egy kis segítséget kapok, rögtön visszahallom anyósomtól, ha jön hozzánk valaki, mindig azzal kezd, hogy ő főzött nekünk ezt-azt, holott folyamatosan kérem, ne főzzön nekünk, minden nap készítek főtt ételt, hétköznap is. És én is rendszeresen küldök nekik hetente süteményt és palacsintát, ha sütök, de soha, senkinek nem emlegetem.
Beleszólnak abba, hogy a házunk előtt hogyan nyírjuk a füvet, hogyan műveljük a kertet, milyen bútort vegyünk, hova vigyem a gyereket játszóházba, hétvégén milyen programot csináljak. Szóval mindenbe. Kulcsuk van a kapuhoz, többször kérte a férjem, hogy ne jöjjön át anyósom, anélkül, hogy telefonálna, de mintha a falnak beszélnénk.
Tegnap a lányom névnapját ünnepeltük, anyósom 3 órán keresztül egyedül beszélt szinte végig, senki sem jutott szóhoz. Szó sem volt a gyerekek ünnepéről, hanem azt emlegette, hogy ő miket csinál, milyen baja van, hogyan intézett el dolgokat stb.
Amikor 4 hónapos terhes voltam, nem akarta megengedni, hogy elmenjünk két napra Prágába a férjemmel, 1 hónapig azt hallgattam, hogy milyen felelőtlen vagyok, és ha tudta volna, hogy terhes vagyok, nem engedte volna ezt az utat. És azért is kiakadt, hogy 8 hónapos terhesen el mertem menni egy esküvőre, amit nem abban a városban van, ahol élünk.
Amikor házat néztünk (1 éve) kétfelé cibáltak minket, érzelmileg zsaroltak anyám és anyósom, hogy mi lesz, ha nem ide költözünk, ha nem olyat veszünk stb. Amikor a férjem kitette a lábát, anyósom 5x elmondott "nem" válaszom ellenére, elrángatott házat nézni olyan helyre, ahol kifejezetten nem akartam házat venni, a ház nekem egyáltalán nem tetszett, de ő áradozott róla, hogy neki mennyire megfelelne.
Azóta megvettük a két szobás házunkat, erre azt mondogatja, hogy ha nem élne náluk a dédi (az ő édesanyja), akkor ő már rég átjött volna a mi kétszobás házunkba lakni, neki bőven elég annyi, mi meg odaköltöznénk az övékbe (amelyik házról többször elmondtam már, hogy én nem laknék ilyenben, mert túl nagy, kétszintes, nagy a rezsije stb.).
Anno 5 éve az esküvőnkre azért nem jöhetettek el a férjem barátai, mert az anyja nem engedte meg, mert mit szólnak a rokonok, ha mi meghívjuk a férjem legjobb barátait, de a rokonságból meg csak a szülők-testvérek jöhetnek el.
Többször el lettünk rángatva templomba is a gyerekekkel, mert a férjem anyja úgy gondolta, hogy illik elmenni. Én nem vagyok vallásos, de kénytelen voltam ott lenni, mert egyszerűen nem volt képes megérteni a "nem"-et.
Ezek csak apróságok, de folyamatosan megkeserítik az életünket, és ennél sokkal durvább dolgokba is beleszólnak.
Az anyám eljön, és egész nap kritizálja a háztartásomat, átrendezi a szekrényeket, ha kiteszem a lábam otthonról, kicserél függönyöket, a gyerekekkel szemben totálisan következetlen, nincsenek szabályok, a gyerek uralkodik rajta.
Egyelőre ennyi, most a nagy sérelmeket nem írom le. Csak annyira kellett, hogy kiadjam már magamból. Köszönöm, aki meghallgatott.
Elnézést, hogy csapongó voltam, de már annyira ideges vagyok emiatt, és a férjemmel egy dolog miatt veszekszünk, a szüleink miatt. És ez már a gyerekekre is rá fog menni, ha nem találunk megoldást.
Mióta vagytok együtt?
Ha van időd, olvasd vissza a hozzászólásaimat. Hat év után mondhatom azt, hogy végre eljutott az agyáig, amik miatt én voltam a hülye. És leesett...
Teljesen igazad van!!!!
Anyukám nem szokott belszólni az életembe, de egyszer azt mondta, hogy ha lesz családom soha ne költözzek se az ő közelébe, se az anyósom közelébe, ha jót akarok a családnak, mert akarva-akaratlanul is beleszólnának az életünkbe . Ő sajnos tapasztalatból mondta ezt! (bár neki a saját anyukájával volt problémája)
Most anyukámtól 150, anyóstól pedig csak 2 km-re lakok
Ajándékügyben megkérdeztem a párom, és azt kapták tőlem anyósék, amire tényleg szükségük volt.
Igazad van, bármit teszek, mondok, mindig én vagyok a rossz, aki bántja a családját...(pedig nem bántom őket, csak a párom szemét szeretném felnyitni)
Nekem túl átlátszó ez a "mindent megteszünk a családért" duma. Én is szeretem a családom, de az én szüleim még soha nem vetették a szememre, hogy felneveltek, kitanítattak (pedig egyetemista koromban nagyon nehéz időszakuk volt)
Látom a páromon is, hogy ha náluk vagyunk ideges. Aztán valahogy mindig kiborul a bili, és lesz nagy ordítozás. (azt is mondtam már neki, hogy ha én annyira szeretem az anyámat, ahogy ő, akkor nem beszélek vele ilyen stílusban..) ritka az olyan eset, amikor nyugiban meg tudunk ebédelni...
Szóval én még kivárok...Egyre ritkábban megyek, így talán könnyebb.
Egyetértek Feliciával, és részben veled is. Jobb távolról szeretni, mint közelről gyűlölködni.
Nézd, az én anyósoméknak is van egy 120 nm-es családi háza, de ember nincs, aki idegekkel kibírná őket hosszú távon. A sógoromék is, aki egyébként jóval vehemensebben kiáll magáért és a családjáért, mint a párom, amíg megfordultam anyóséknál, addig húzták csak ki náluk, amíg nem született meg a gyerek. Mert anyósék nem hajlandóak rendesen fűteni, és reggel hétkor már ajtót csapkodva ordibálnak, vagy éppen keresztül járkálnak, amikor magánéletet élnének... Teljesen más a fiatalok életritmusa, életszemlélete, mint a szülőké, hadd élje mindenki a saját életét, és ha nem adnak, ám legyen, de ne is vigyenek el, hiszen így a fiatalok sem jutnak egyről a kettőre.
Igazad van annak lennék én is igazából a híve, hogy külön-külön-külön.
Az a legegészségesebb dolog ez biztos. Mi mindíg külön éltünk a szülőktől és nagyon jó volt, de azt azért nem mondhatom a gyerekemnek, hogy költözzön el ha nem akar. Igaz mondtam már neki / amikor "mérges" voltam rá/, hogy adjuk el és nekem veszünk egy kicsit ő meg azt csinál amit akar.
Jól mondták a régi öregek jobb messziről szeretni, mint közelről gyűlölni.
Egyenlőre jól érzi magát itthon amit nem csodálok.
Nincs teljesen igazad.
Miért menne külön lakni pl. az én gyerekem mikor itt van majdnem 100 m2-es lakásunk.
A rokkant szülőnek / én is az vagyok / nem feltétlen az anyagi segítség a fontos hanem inkább a fizikai.
A további véleményeddel teljesen egyetértek a gyerekem velem él, de hagyom élni.
Én inkább segítettem az anyámat anyagilag! Mert rokkant volt. Mert szerettem. Ha, már valaki úgy érzi felnőtt, akkor anyagilag is viselkedjék úgy!! Ha gyereke van akkor is. Ha együttlakásra kényszerül, ott is nézze, ki mennyit keres!! Ha nem együtt laknak, nyugodtan, mondja ki a nem et!!
De meglepett, az, amikor az anyukájával nem jön ki valaki. Hát együtt éltek, könyörgöm!! Soha nem szóltam bele a gyerekeim életébe.. Csak, ha kértek. Míg otthon voltak, rendetlenebbek voltak.. Mióta külön.. megváltoztak.. Ez van Élni, és élni hagyni!!!
együtt élünk... Ő nálam lakik, nem az anyjánál. Én nem panaszkodom, mert a rezsit és a kaját felesben fizetjük. A történethez hozzátartozik, hogy anyós már nem egyszer jelentette ki, hogy a párom tartozik neki ezzel, mert felnevelte . (persze ezt a párom előtt soha nem mondja) Az anyjával lakik a nővére , aki szintén felnőtt dolgozó nő, és akinek arra van pénze, hogy 20 ezer forintért vegyen magának kabátot. a múltkor egyébként meglátta anyuka az én kabátomat, és közölte, hogy a kislányának is kell egy ilyen kabát, mire a párom lehordta, hogy nem kell neki havonta új kabát, azért ennyire nem állnak jól anyagilag. Erre anyuka mit mondott? Jól, van majd veszünk akkor, ha egy kicsit többet keresel(mármint a párom)
Szóval olyan költség, amit a párom "termel", nem merül fel az anyjánál....8azt leszámítva, hogy havonta egyszer-kétszer elmegyünk ebédelni hozzá) egyébként, amikor én egy hónapig külföldön voltam akkor a párom hazajárt ebédelni, és kifizette az ebédet. Gondolom te sem kéred el a fiadtól az ebéd árát...(lehet, hogy nekem is fizetnem kellene az otthon eltöltött hétvégékért?????)Szóval a helyzet nem egyszerű, én megértem, hogy támogatja a családját, de ez már nem támogatás, ez már kihasználás.
Ezt akár én is írhattam volna.
Velem is együtt él a fiam, egyenlőre nem kell "beszállnia" semmilyen költségbe, de ha nem veszek neki ajándékot nehogy a barátnője legyen már megsértődve.
Idén egyikönk sem ajándékozta meg a másikat. Ebbe egyeztünk.
3 éve vagyok együtt a párommal
Ez tulajdonképpen mit jelent együtt éltek vagy csak jártok mert bizony nem mindegy. Ha a "párod" az anyjával lakik akkor bizonnyára ott is merülnek fel költségek.
Ezt azért mondom mert velem él a 24 éves fiam akinek ugyan nem használom a bankkártyáját viszont minden rezsit én fizetek, mosok főzök .........stb,stb. mind a saját pénzemből. Nem felhánytorgatás ként írom, de bizony jól esett a karácsonyi ajándka és kifejezetten megtiltotta, hogy én bármit is vegyek neki.
Nem ez a helyzet a Ti esetekben is. Szerintem is "begurulna" a barátnőjére ha ő ezt számonkérné rajata.
Sziasztok!
Ha nem gond, akkor leírnám az én "karácsonyi problémámat"...3 éve vagyok együtt a párommal, de idén már nem bírtam tovább, és szóvá tettem nála a történteket. Az történt ugyanis, hogy az elmúlt 3 évben a párom rendszeresen több 10 ezer forintot költött a kedves édesanyjára és a nővérkéjére, és ez nem csak karácsonyra volt jellemző. (csak hogy értsétek a helyzetet: a párom kb. 5 éve kezdett el dolgozni, és ebből az 5 évből 4 évig az anyukája használta a bankkártyáját, ő pedig az anyuka nyugdíjából élt...) az elmúlt 3 évben a párom semmit nem kapott karácsonyra, holott ő rengeteg pénzt elköltött a családjára karácsonykor. (tavaly is végig kellett néznem a videót, ahol a nővére és az anyja csonagolja ki az ajándékokat...) Idén már szóvá mertem tenni, hogy azért ez mégsem járja, hogy ő folyamatosan költi a pénzt rájuk, de bennük nincs annyi, hogy valami aprósággal meglepjék. A nővére is felnőtt, dolgozó nő! Az én szüleimtől kapott ajándékot, mert anyukám már hallotta tavaly ezt a történetet, és nagyon megsajnálta a párom. Ne értsetek félre, tudom, hogy a karácsony nem az ajándékokról szól!!!De azért ez szerintem mégis durva!együtt élek a párommal, de sajnos számára az anyja meg a nővére többet jelent, mint én, így amikor megjegyeztem, hogy legalább a nővérében lehetett volna annyi, hogy vesz neki ajándékot, nagyon csúnyán összevesztünk ...Nem tudom mikor fog ez megváltozni, talán (remélem), ha lesz gyerekünk...
Jól is teszed!
Ölel-ölel-ölel...
Kifejted bővebben?
Próbálj meg megnyugodni.
Szépen, nyugalomban, szeretetben.
A nagyinál voltunk szinte végig. Együtt díszítettük a karácsonyfát a párommal itthon, az anyukámnál. A nagymamámnál volt mindkét nap az ebéd, ott voltak a nagybátyámék is, az unokahúgom hozta az amerikai barátnőjét is, és ilyen nnemzetközi karácsonyosat játszottunk. Nagyon jól éreztük magunkat. A párom (bocsánat vőlegényem) annyira édes volt, nagyon nem akartam menni az egyik rokonhoz, és közölte, hogy most az ő kismenyasszonya bedobja a szupertuti menyasszonymosolyt, és majd szól, ha abbahagyhatom. Erre persze vigyorogtam, és annyira jól esett.
Anyósék meg nem szóltak állítólag semmit, nem is kommentálták, hogy újra felgyűrűzködtünk. Nem voltam náluk, nem is terveztem, nem is bánom egy pillanatig sem. Így legalább béke és nyugalom volt, és egyikünk sem volt idegbajos. Holnap még egy baráti párhoz megyünk pocaknézőbe, aztán irány a szilveszteri buli a barátainkkal.
Anyósékkal beszéltünk 24-én, mindenannyian beszéltünk pár mondatot velük. Anyós meglepően normális és kedves volt.
Az egész karácsonyt kettesben töltötték apóssal, mert a sógorék kijelentették nekik, hogy a karácsonyt szűk családi körben szokták tartani, nem hívták őket magukhoz, és ők se mentek át anyósékhoz egyik nap se, még az unokák se.
Hát eddig az volt a gondja nálunk, hogy mi "cirkuszt" csinálunk a karácsonyból, és megy a vendégjárás nálunk, meg állandóan meghívtuk őket karácsonyozni. Most legalább a mamziéknak ez a gondja megoldódott.
Szia! Nekünk csendben, és nyugodtan.
Most jöttünk haza a barátainktól, együtt ebédeltünk, és nagyon klassz volt a délutánunk.
Holnap jönnek az unokahúgomék, aztán újra pihi.
Tegnap moziztunk hármasban, a Valami Amerika2 néztük meg, rég röhögtem ennyit.
25-én voltunk a fiaméknál, onnan mentünk a keresztanyámékhoz ebédre. Jól éreztük magunkat együtt. A menyem felvetette, hogy jövő karácsonykor menjünk el együtt öten - ők ketten és mi a párom-lányom-én - valami jó kis wellness helyre két-három napra. Szóval ha nem jön közben a bébi náluk akkor a jövő karácsonykor megszökünk velük!
A férjem és a tesója még telefonon sem hívták egymást karácsonykor. Most erre mit lehet mondani? Semmit.
Ezt látod, én sem értem. De ha nekik így jó, akkor én mit bánkódjak rajta?
Nálunk a karácsony-ügyben még semmi sem biztos... Az anyukám mint a szélkakas... Egyszer azt mondja, hogy utolsó esély, és egye fene, másszor azt mondja, hogy nem arról volt szó, hogy "állandóan" nálunk lesz. Már meg sem merem kérdezni, hogy esetleg karácsonykor. Ha már egyszer... (a többit priviben).
Én csak azt nem értem, hogy az anyósok miért nem férnek meg a menyükkel, és mi a fenéért kell valakinek egy másik családot irányítani? Komolyan szörnyűek, hogy miért kell bántani a menyüket! Miért nem lehet elfogadni a menyet olyannak, amilyen. Főleg, ha egy normális, értelmes, kedves emberről beszélünk, akit a kedves mamán kívül a fél világ szeret.
Nálunk megoldódott a karácsonyi probléma, mert szegény fiacskám 26-án már dolgozik. A főnökség úgy döntött, hogy már 26-án kinyitnak. Úgyhogy innentől kezdve automatikusan a mi családunké a 25-e, és a menyem családjáé a 24-e. És akkor még 25-én délután egy picit pihenni is tudnak, mert keresztanyáméktól kora délután már eljövünk.
Ámen.
Döntse el, hogy mit akar. Vagy téged vagy az anyját, kettő együtt nem megy. Felnőtt ember, vállalja a döntéseinek következményeit.
Látod, elkezdte visszakapni...
Remélem, az én anyósom is sorra kerül.
AAAAniiikóóóóóó, persze hogy jöhet! Ezt kérdés nélkül is tudhatnád!
Hááát nem semmi az anyósod.
Az enyém se kutya,de legalább Ő már nem mer beleszólni semmibe.
Én kinyitottam előtte az ajtót és közöltem vele,hogy siessen mert lekési a buszát.
Szia! Sziasztok Lányok!
Anikó mi történt, mesélj nekem is. Nagyon elszántnak tűnsz, és látom, hogy végleg betelt a pohár! Nem tom mi történt, de megértelek.
A héten én is hüle pitsa anyóst játszottam. De mentségemre legyen szólva, hogy megpróbáltam orvosolni a problémát.
Mindig karácsonykor megyünk a keresztmamákhoz. De már tavaly és idén is kértem, hogy legyen nálunk a karácsonyi ebéd. De ők és a másik nagynéném is hajthatatlan. Hát akkor dolgozzanak, süssenek, főzzenek, ha nem kell nekik a kényelem nálam.
Szóval keresztanyám már két hete cseszegtet, hogy 25 vagy 26-án megyünk, és én mondtam, hogy mi a fiamékhoz alkalmazkodunk, és majd ha ők már tudják, hogy mikor mennek, megyünk, akkor szólok. De a hét elején egyik reggel úgy felhúzott az "öreglány", hogy a végén felhívtam a menyemet, és megkértem, hogy még aznap döntsenek, mikor karácsonyozunk. És azt is mondtam, hogy a keresztanyámnak a 25-e volna a jobb. Pedig nemrég még mondtam a menyemnek, hogy mi maximálisan alkalmazkodunk hozzájuk.
Nos a menyem egy negyed óra múlva vissza is hívott, hogy jó, akkor legyen a 25-e. De kicsit úgy éreztem, hogy nem igazán így akarták ők a dolgot. Na mindegy.
Végülis nekem volt a legrosszabb, mert keresztanyám engem cseszegtetett, a fiamék meg nem nyilatkoztak arról, hogy hogy akarnak karácsonyozni. És megmondom őszintén, igencsak be voltam rágva mindenkire, hogy én ott vagyok két tűz között.
Az én anyósommal mostanában csak a férjem beszél, akár ők hívnak minket, akár a párom hívja őket. Így van igazi békesség mindenkinek.
Azért egy-két beszélgetésük után nálam világossá vált a dolog, hogy anyósommal hiába nyaltak egymásnak a másik menyével, mert a sógornőm úgy xarja le a kedves mamát, ahogy azt illik. A sógornőm teljesen kivonta magát anyóséktól. Odanyalizta őket, - hál istennek - levette tőlük a pénzt, meg a sógorra iratták a házat, stb. és most már anyósék le vannak ejtve. Anyós nemrég kórházban volt, és a hálóingeit, egyebeket apósom mosta ki, aki életében nem mosott. Hihihi ...
Mikor itt laktak, nemcsak anyós kórházi cuccait mostam én, hanem apósét is. Nagyon remélem, hogy anyós mindazt visszakapja a sógornőtől, amit nekem adott.
Uhhh...
Mi történt???
Épp a napokban gondoltam Rád, hogy mi lehet veled.
Mi azóta sem találkoztunk, és ez így van jól. Az anyám kicsit megenyhülni látszik, vagy kihasználja a párom állandó segíteni akarását, elvégre is kell két férfikéz is egy lakásban.