Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Anyósterror
Torolt_felhasznalo_189226
Létrehozva: 2008. május 16. 14:04
Két gyermekem van, egy 4 éves, akivel lassan egy éve pszichológushoz járunk, problémás, úgy néz ki figyelemzavaros, és túlzottan aktív, óvodába nem sikerült beiratni, az óvónők félnek tőle. És van egy másfél éves. Kettőjükkel vagyok itthon, már az idegkimerülés határán sajnos. Elsősorban köszönhetően az anyám és az anyósom terrorjának.
Az anyósom két percre lakik tőlünk. Az anyám egy másik városban.
Én, amikor házat kerestünk, kértem a férjemet, hogy az az egy szempont a legfontosabb, hogy ne az anyósomék közelébe kerüljünk, mert már akkor tudtam, hogy nagyon durván beleszól mindenbe.
Ha egy kis segítséget kapok, rögtön visszahallom anyósomtól, ha jön hozzánk valaki, mindig azzal kezd, hogy ő főzött nekünk ezt-azt, holott folyamatosan kérem, ne főzzön nekünk, minden nap készítek főtt ételt, hétköznap is. És én is rendszeresen küldök nekik hetente süteményt és palacsintát, ha sütök, de soha, senkinek nem emlegetem.
Beleszólnak abba, hogy a házunk előtt hogyan nyírjuk a füvet, hogyan műveljük a kertet, milyen bútort vegyünk, hova vigyem a gyereket játszóházba, hétvégén milyen programot csináljak. Szóval mindenbe. Kulcsuk van a kapuhoz, többször kérte a férjem, hogy ne jöjjön át anyósom, anélkül, hogy telefonálna, de mintha a falnak beszélnénk.
Tegnap a lányom névnapját ünnepeltük, anyósom 3 órán keresztül egyedül beszélt szinte végig, senki sem jutott szóhoz. Szó sem volt a gyerekek ünnepéről, hanem azt emlegette, hogy ő miket csinál, milyen baja van, hogyan intézett el dolgokat stb.
Amikor 4 hónapos terhes voltam, nem akarta megengedni, hogy elmenjünk két napra Prágába a férjemmel, 1 hónapig azt hallgattam, hogy milyen felelőtlen vagyok, és ha tudta volna, hogy terhes vagyok, nem engedte volna ezt az utat. És azért is kiakadt, hogy 8 hónapos terhesen el mertem menni egy esküvőre, amit nem abban a városban van, ahol élünk.
Amikor házat néztünk (1 éve) kétfelé cibáltak minket, érzelmileg zsaroltak anyám és anyósom, hogy mi lesz, ha nem ide költözünk, ha nem olyat veszünk stb. Amikor a férjem kitette a lábát, anyósom 5x elmondott "nem" válaszom ellenére, elrángatott házat nézni olyan helyre, ahol kifejezetten nem akartam házat venni, a ház nekem egyáltalán nem tetszett, de ő áradozott róla, hogy neki mennyire megfelelne.
Azóta megvettük a két szobás házunkat, erre azt mondogatja, hogy ha nem élne náluk a dédi (az ő édesanyja), akkor ő már rég átjött volna a mi kétszobás házunkba lakni, neki bőven elég annyi, mi meg odaköltöznénk az övékbe (amelyik házról többször elmondtam már, hogy én nem laknék ilyenben, mert túl nagy, kétszintes, nagy a rezsije stb.).
Anno 5 éve az esküvőnkre azért nem jöhetettek el a férjem barátai, mert az anyja nem engedte meg, mert mit szólnak a rokonok, ha mi meghívjuk a férjem legjobb barátait, de a rokonságból meg csak a szülők-testvérek jöhetnek el.
Többször el lettünk rángatva templomba is a gyerekekkel, mert a férjem anyja úgy gondolta, hogy illik elmenni. Én nem vagyok vallásos, de kénytelen voltam ott lenni, mert egyszerűen nem volt képes megérteni a "nem"-et.
Ezek csak apróságok, de folyamatosan megkeserítik az életünket, és ennél sokkal durvább dolgokba is beleszólnak.
Az anyám eljön, és egész nap kritizálja a háztartásomat, átrendezi a szekrényeket, ha kiteszem a lábam otthonról, kicserél függönyöket, a gyerekekkel szemben totálisan következetlen, nincsenek szabályok, a gyerek uralkodik rajta.
Egyelőre ennyi, most a nagy sérelmeket nem írom le. Csak annyira kellett, hogy kiadjam már magamból. Köszönöm, aki meghallgatott.
Elnézést, hogy csapongó voltam, de már annyira ideges vagyok emiatt, és a férjemmel egy dolog miatt veszekszünk, a szüleink miatt. És ez már a gyerekekre is rá fog menni, ha nem találunk megoldást.
Kérdezzétek meg tőlük, hogyha a párodat esetleg a főnöke jól kirúgja, akkor eltartják-e őt a kedves szülők. Meg egyébként is hogy gondolják, hogy majd akkor ugrik nekik a gyerekük, amikor csak akarják, mikor neki munkahelye van.
És remélem a párod megkérdezte tőlük, hogy mit gondolnak róla, ő mit csinál egész nap? Ha a testvérét ennyire kímélik, akkor őt miért nem?
Egyszerűen nem értem az ilyen szülőket, hogy lehetnek ennyire figyelmetlen, lelketlenek?
MInden esetre ne hagyja magát a párod !
Sziasztok!
Valakinek tippe, hogy egy városból az őslakós anyóspajtiékat hogy lehet meggyőzni hogy költözzenek legalább 200km-re????
Anyósomék meghülyültek, megkérték péromat, hogy segítsen lebetonozni a tetőterük felét, mert annyi elég lessz idénre, párom segített, hogy ne legyen balhé, meg mért ne, és hogy egy időre lenyugodjanak, persze szabit kellett kivennie. Erre rá egy hétre kitalálták,hogy a másik felét is le kell betonozni és párom megint vegyen ki szabit, tegnap viszont szóltunk hogy lehet hogy nem kap szabadnapot(ha a főnök nem ad, akkor nem ad), erre após, hogy akkor nem végeznek, mi lessz, így meg hogy képzeli, meg akkor szólni kell ennnek meg annak, hogy szombaton..... Párom látszatra nem, de úgy felhúzta magát, hogy elfelejtett eszébe jutni, hogy szombaton munka nap, nem tudom anyósék mikor jönnek rá erre! Párom azért még megkérdezte, hogy tesója és az élettársa hol vannak ilyenkor (a múltkori betonozáskor szombaton jöttek volna, de addigra páromék befejezték)? Erre hogy nekik sokat kell dolgozniuk, nem érnek rá meg stb... Miért párom mit csinál szerintük b@ssz@ a rezet egész nap? Tényleg van mikor kényszer szabit kell kivenni, mert nincs munka a cégnél (persze akkor a fizu se annyi) erre elvárják mikor van munka, akkor meg miattuk vegyen ki szabit! JA ráadásul, még mindig munkanélküli vagyok, így egy fizuból élünk meg, és mégjobban kell nekünk az az egy kereset! Szóval párom tesójáékat meg se kérdezték, hogy jönnek e betonozni!!!!
Miért nem tudnak minket békénhagyni, az első alkalommal még szívesen segített párom, de nem bábuk vagyunk akiket jobbra balra rakhatnak! Már gondoltam megmondom, hogyha nem hagynak békén, egyszercsak telelesssz a hócipőnk és elköltözünk innen... Mivel nem hagynak élni az életünket, így nem akarok gyereket és még terveink se lehetnek a jövőre! Anyumék, miért tudnak minket békén hagyni? Pénzhiányunk miatt 5 hete nem voltunk náluk, nem hisztiztek, nem balhéztak, megértették, tudják milyen mikor nincs pénz, pedig hiányzom nekik!!!! ANyósék miért nem értik meg, hogy a MI életünket akarjuk élni!!! Lehet hogy ez egy pitiáner dolog ami miatt most rángatnak, de az a baj hogy hogy képzelik hogy adjuk a félkarunk és kell már az egész is!!!???
Tegnap este beszélt a férjem anyósékkal. Kedves mamáék akkor jöttek volna szívesen, amikor csak a gyerek van otthon, az őszi szünetben. De a férjem megmondta nekik, hogy jöjjenek jövő héten a négy napos ünnep alatt, akkor legalább velünk is lehetnek. Így aztán jönnek 22-én este vagy 23-án délelőtt és szombaton mennek haza. Mert apa megmondta nekik, hogy vasárnap szükségünk van arra, hogy regenerálódjunk a hétfői meló előtt.
Apa nagyon ügyes volt velük. Dícséret neki.
Azért jó fejek, most jönnének úgymond "vigyázni" a gyerekre az őszi szünetben, bezzeg mikor itt laktak akkor 5 évig úgy teltek el szünetek, hogy mamáék egy napot se vigyáztak rá, mert "más dolguk" volt. Ritka volt az a szünet amikor max. 2-3 napot vigyáztak rá. Most mikor önállóbb a gyerek és már programokat szervez magának.
Nem lehet őket otthagyni magukra!
Még a végén feltúrják a házat, vagy éhenhalnak mert nem mernek enni.
Jaj egyszer korán reggel elkellett otthonról rohannom valahova és kissé elhúzodott és anyósék egyedül maradtak otthon és képeld anyós telejesen kivolt, hgoy ő cukros és nem tettem ki semmi ennivalót nekik és majdnem rosszul lett már.
?????????? Néztem csak és mondtam hogy ne haragudjanak de ők későn kelők, ha én fél hétkor kirakom a reggelit akkor az nyolc órára tönkremegy. Mirét nem ettek tele a hűtő, tudják hol a zsemle. Erre azt mondja az anyósom, hogy ő más hűtőjébe nem turkál. Hmmm. Saz én hűtőmbe nyugodtan turkálhatott volna, hisz én is onnan tudtam adni nekik enni.
Bezzeg a pénztárcánkban igen, mert nagoyn boldogan osztotta volna be a mi pénzünket is.
Ja, ja !!!!
Az csak a viharelőtti csend volt.
Szasztok Lányok!
Az előbb telefonált a kislányom, hogy hívta őt a nagyanyja - anyósom -, és közölte, hogy jönnek az őszi szünetben.
Megkérdezte a gyerektől mikor van a szünet, és még azt is, hogy 23-án közlekednek-e rendesen a vonatok.
Könyörgöm egy 11 éves gyerek honnan tudná? Ha a 62 éves nagymama nem tudja, és még arra se veszi a fáradtságot, hogy felhívja a MÁV tudakozót. Ennyi esze van, hogy a gyereket kérdezze.
Drága mami nem vasárnap telefonált, amikor a fia is otthon van, és nem megbeszéli velünk, hogy akkor mi is lenne jó, mert ők ekkor vagy akkor jönnének, hanem megint csak közöl és főleg a gyereken keresztül.
De már nem szólok semmit. Annyira tele a hóbütyköm velük.
Köszi az aggódást, jól esik.
Tudtam, hogy arra felé laktok, csak pontosan nem tudtam hogy melyikben és tegnap meg nem voltál itt és aggódtam!
Én már régóta nem utazom azokon csak a középsőkben mégha állnom is kell. Mág nagyon régen egy baleset kapcsán mondta az apu, hogy ott nem szabad.
Aztán mióta helyjegyes sok vonat, azóta is mindig a középső kocsikba kérek jegyet.
Borzalmas egy baleset volt, de örülök, hogy vagy!
Itt vagyok. Megvagyok! Engem is teljesen ledöbbentett ez a tragédia. Mi három megállóval Monorierdőtől lakunk.
Egyben biztos vagyok, hogy soha többet nem fogok az első és az utolsó kocsiban utazni.
Masziiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii!
Hol vagy!!!!!!!!
Jelentkezz légyszíves!!!
Remélem senki nem utazott a vonaton!
Sajnos az ember a rokonait nem választja, hanem készen kapja, vagy a párjával kapja, mint valami rakományt, csomagot.Van olyan rokon akit állandóan magunknál tartanánk és cipelnénk magunkkal, akár a világ végére is (na ez a ritkább).
És persze van olyan rokon, akit már legszívesebben az első kanyarban elhagynánk!!
Én a sógorékat és anyósékat hagytam volna el, mégpedig valami jó kanyargós lejtőn, hogy minél messzebbre guruljanak.
Nem buktam le, hisz én meséltem a topikról, csak a nicknevemre mondtam, hogy nem mondom meg, mert rögtön rám fog ismerni.
Ezt teszi a sok-sok éves ismeretség, barátság.
Hogy van a Picur és az anyukája? Mikor mennek haza, vagy otthon vannak már?
Hihi!
Ilyen a bukta!
Ezért érdemes itt is az igazat írni!
Bocsi, hogy leírtam, igaz kicsit megváltoztattam a dolgot, de úgy látszik rögtön ráismertél. És rám is. Ugye megmondtam!!!
Mondjuk ez is benne lehet a pakliban. És még vagy egy tucat ellenem szóló dolog miatt.
A férjem alaptermészete jobban hasonlít anyóséra, mint apóséra, mondjuk ezért is tudok vele együtt élni.
Mert anyós erőszakos, szókimondó, talpraesett természete sokkal közelebb áll hozzám, jobban elviselhető számomra, mint a sunyi, alattomos, vélemény nélküli, mindig ugyanolyan arcot vágó, érzelmeket el nem áruló arcú, menetközben megoperálható apósom.
Maszi nem azért nem szeret Téged, mert Te mersz és tudsz is úgy élni ahogy ő esetleg szeretett volna és a férje mellett nem lehetett és egy kicsit irígy Rád?
Nagoyn rossz lehet egy eredendően vagány nőnek, ha visszahúzza valaki aki a társa.
Köszönjük.
Azt hiszem ez alkatfüggő hogy kinek milyen a szülése. Amitől féltem az bejött, ő sem tágult épp úgy mint én. Én a negyediket is öt óráig szültem úgy hogy négy órán keresztül egyperces erős fájások voltak és nem ekkora babát, hanem egy kg.-val kevesebbet sem tudtam úgy megszülni pedig akarták nagyon hogy ne kelljen vágni.
Aki régen is könnyen szült, annak biztos jó, hogy himbálózhat a labdán, aki meg nehezen és hosszan annak meg lehet víz, labda, bármi.
Egyetlen előnye volt, hogy hamar minden erőfeszítés nélkül visszanyertem az alakomat úgy hogy nem látszott a szülés nyoma. Végül is ha ezt az oldalát nézem, megérte a hosszú fájdalom. Biztos ezt kaptam fájdalomdíjként.
De ő is optimista, nem mondja azt hogy több nem lesz, mint ahogy én sem mondtam, pedig mindenki azt várta. Valahol én is most a lányomtól.
Most is van olyan szobatársa aki a második babáját szülte, hogy másfél óra volt az egész, tegnap szült és úgy szalad, mintha nem is szült volna.
EGyébként a baba egy kis tündér. Nagyon aranyos és épp olyan hangosan tud kiabálni mint én!
Ő a leghangosabban síró baba a szobában.
Igen, anyós elég besavanyodott, meg eléggé el van kényelmesedve, hisz már kb. 40 éves kora óta nem dolgozik. Igaz mindig rendben van tartva a ház körül minden, meg régen még évente két disznót is nevelt a csirkék mellé. De igazából soha senkit sem kellett kiszolgálnia, a fiairól már nagyon régóta nem kell gondoskodnia, max. apósról. Soha nem kellett rendszeresen besegíteni az unokák gondozásába, nevelésébe, soha nem kellett egyetlen szülőjükkel sem törődniük. Csak kettejüket látták el. Úgyhogy ha anyósnak fájt a feje, az már megviselte őt. Nyilván azért, mert rengeteg ideje volt, hgoy sajnálja magát.
Após 55 éves kora óta előnyugdíjba került, azóta otthon van ő is. Semmit nem csinálnak, max egy kis főzés, ház körüli meló és ennyi. Nagyon sekélyes életet élnek. Szerintük minden felesleges, a mozi, szinház, kirándulás, barátok, rokoni látogatás, stb.
És az a baj, hogy ezt várnák el tőlünk is.
Az a helyzet, hogy anyósnak nagyon rossz természete van, de mindettől függetlenül ő egy vagány, aránylag jó fej nő lett volna, ha após nem ennyire fafejű, magának való, besavanyodott ember lenne.
Szia Nóra, gratulálok a babához, és neked is, hogy végigcsináltad, nem lehetett könnyű. Meg persze a lányodnak is. Jó egészséget mindenkinek.
Írtam, hogy én is szültem a lányommal együtt, és milyen nagy élmény volt, de neki sokkal rövidebb ideig tartott, kb. 5 órát. És az utolsó 1-2 órát a nagy labdán töltötte, és jobb is volt neki úgy. Csak mert írod, hogy az humbug - hát szerintem nem az, vagy nem mindenkinek az. Ha nem folyt volna el a magzatvize, meg ha ha szabad lett volna hamarabb az alternatív szoba, még lubickolhatott is volna:-)
Sziasztok!
Nóri én is gratulálni szeretnék és jó egészséget kívánok a mamának és a babának is!
nóri, gratulálok a kislányhoz!
és hogy végigcsináltad velük!
nem mindenkinek van ilyen stramm anyukája! sok boldogságot!
Szia!
Szerencsére nem tudott ujra megnősülni a fiam, mert a menyem még nem vált el tőle. De ameddig ő nem akar férjhez menni, nem is kell. Mert az én szerelemzsák fiacskám, lehet hogy hetente nősülne ujból
De hagyjuk. Mindenesetre arra jól emlékeztél, hogy a menyemmel jó a viszonyom. Több mindent beszél meg velem, mint az anyjával, bár ebben nem kizárolag a nászasszony a hibás. Na ez meg az ő dolguk.
Bocsi, akkor rosszul írtam. Emlékeztem, hogy a volt menyeddel jóban vagy. Azt nem tudtam, hogy a fiad megnősült-e vagy sem azóta, és azt sem tudtam, hogy az új párjával milyen a viszonyod. Talán arról nem is írtál nagyon.
De bárhogy is van a fiadékkal az unokád csodaszép!
Szuper vagy !!!!
És hogy vannak a lányok? Picur? Biztos gyönyörű. Majd kérünk szépen képet a kishölgyről!
Nem is volt semmi, féltem is tőle nagyon, mivel ismerem magam.
De a vőm szeret! Az már biztos!
Talán még a menyeim szemében is nőttem egy kicsit.
Ha Nóri nem haragszik, idemásolom a másik topikbeli beszámolót!!
Szevasztok, Lányok!
"Nagyon aranyosak vagytok, hogy végig aggódtátok velem az ötödik unokám születését, aki egy aranyos és hatalmas kislány lett, mindenki csodálkozott is, hgo yegy olyan pici törékeny lánynak aki anno csak 2.55 kg. volt szerencsénkre mivel farral született.
Lányok nagyon nehéz volt! Tudtam előre, azért is féltem, nehezebb votl mint amikor én szültem mindezt végigcsinálni. És nagyon hosszú volt ez 24 óra, kétszer öt percet aludtam egy fotelban ami a szülőszobában volt.
Azrét volt nagon nehéz szülés, mert a magzatvíz csak folyt, fájások is voltak elég rendesen, bár nem azaz igazi szülési fájdalom, mégsem akart tágulni tőlem örökölt jó szar szülési alkat miatt. Ráadásul ugye miért legyen nálunk minden probléma mentes, mivel hatalmas poci volt és 25.-re volt kiírva amit mindneki előbbre várt, az orvosa is a szülésze is elutazott hétvégére. Majd megőrültem, hgoy kismamák jöttek egymás után be, szinte fájás nélkül és szültek egy-két óra után, a lányommal meg annyira foglalkoztak egyész éjjel , hogy csak fájdogáljon. Hajnali ötkor már fáradtan, kissé türelmetlenül rá is kérdeztem a szolgálatos szülésznőre, hogy miért hagyják szenvedni? De mondta, hogy majd a nappali váltás foglalkozik vele. Azok is azzal kezdték, hogy a kiskönyvben megjelölt orvost kezdték elérni, mire begurúltam és megkérdeztem, hogy ugye nem akarják megvárni amíg hazaér, mert engem nem ő érdekel, hanem az aki segít világra hozni a babát és segít a lányomnak. Na akkor történt valami, az a szülésnő akivel akkor beszéltem, valóban profi volt és rendes és az a fiatal szülés doktronő is nagoyn aranyos volt akinek szólt.
Nem akartak császárt, bár már én kértem, ellentétben azzal, hogy ellene voltam. De úgy érzetem már hogy a lányomés az én erőm is fogytán van, bár majdnem végig ott volt a vőm és kisebbik lányom is velünk, valamikor délben mondtam hogy menjenek haza nyugodtam, majd jöjjenek ha szólok.
Délelőtt tíz órától aztán borzalmas nehéz igazi erős fájások voltak, de változatlanul nagyon nehezen tágult, ami sajnos ismerős. Eszméleteln rossz megélni azt amikor az ember tudja és én tudom, hogy hiába vagyok ott hiába masszírozom a derekát, fogom a kezét és nem tudom enyhíteni a fájdalmát, hogy ezt végig kell csinálni. Ráadásul akkor mrá tudták, hogy nagy baba lesz. A szülésznő mondta, hogy nem kell császár megfogja szülni rendesen, csak hosszú lesz sajnos, de nem mindenki adják könnyen.
A szülésznő sok segítő tágításával, végül is fél hatkor elkezdődött a szülés és igazából az már a tolási fokozat volt 5 óra 55-ig, amíg jött a baba és én akkor már csak szorítottam le a lányom fejét, húztam hátra az egyik lábát és fejemet a párnába fúrva bőgtem, a féltéstől, a fáradtságtól, vagy a jó Isten tudja csak hogy miért? Talán már a megkönnyebbüléstől hogy hamarosan vége lesz, nem tudom, de nagyon boldog voltam amikor megszületett és őszintén szólva a lányom előbb észrevette, hogy kislány mint én mert abban a pillatban mikor végre meglett az én fejem párnába fúródva bőgött.
Szóval aranyos, négy kiló 20 dekás hatalmas kislány született, fekete hosszú hajjal, (egyik sem fekete!
) 59 cm. és egy aranyos azonnal szopó, tündéri csücsörítő baba. 
Szóval megszületett a kis Jana, Sophie, aki biztos nagyon szép kislány lesz és épp olyan okos mint a mamája és a papája, mert lányok, nagyon remek vőm van, imádom ezt a pasit, mert nagyon szereti a lányomat!
Este nagyon fáradt voltam fél kilenckor hozott haza vőm bennünket és addig csak két csokit ettem meg sok ásványvizet ittam, el is aludtam azonnal, de most felébredtem. Bár a ma pihenek, alszom, fekszem, majd este a fürdetésre visz be a vőm, Ő majd reggel is meg a délben is bemegy hozzájuk.
Hát ennyi volt!
Tudjátok bár a szülő szobák szépek, egyedüli szülésekre berendezett, de önmagában a szülés épp olyan mint amikro én szültem. Nem lehetett ott semmit hasznosítani sok jóga akármiből, semmilyen drága hemoterápiás gyógymódokból, senki nem hintázott a labdán a vőmön kívül. Szóval szeirntem nagy humbuk az egész és a lányom akivel végig csináltam a sok hülyeséget is mondta a végén, hogy tudatnak előtte jó, de semmi egyébre."
Semmi baj!!!!!!!! Inkább köszönöm!!!
Puszi Mindenkinek!!!
Nagyon nehéz volt, lányok nagyon nehéz anyának lenni egy életen keresztül. De én már tudom, ha az ember jó, ezt a fáradságot megéri! Sokat adunk, sokat kérnek, de kitől várjanak segítséget igazán, ha nem az anyutól, ha egyszer bármi baja van bárkinek. Az anyaság egy életre szól és az életünk legnehezebb feladata amit a sors, vagy jó Isten ránk szabott nőkre.
Talán ezeket a fránya anyósokat is ilyen szemmel kellene nézni, hisz ők is anyák, akik aggódnak a gyerekeikért.
Nekem külön nagoyn jó érzés, hogy bár a gyerekeim féltestvérek a fiúk mégis épp úgy aggódtak a hugukért, mint sok édes testvér nem tenné, na meg értem aki ezt a nagyon nehéz 24 órát alvás nélkül két csokival és sok ásványvízzel végigcsinálta velem.
Nagyon aranyos kislányunk született és hatalmas az én pici törékeny lányomnak, aki olyan édesen csücsörített és szopikázott azonnal! Ő a negyedik kislány unokám, a végén egészen elnőiesedik a családunk, az egy csillagszemű fiú unokám mellett.
De mind klasz kiscsaj!!!
Most olvastam egy másik topikban, hogy megszületett Nóri unokája.
Kislány, és 4,20 !!!!
Nóri, bocsi, de beleolvastam a régi topikunkba. Ott olvastam a hírt.
NÓRI, NAGYON-NAGYON JÓ EGÉSZSÉGET ÉS BOLDOG ÉLETET a Picurnak!!! És persze az egész családnak.
Kérjük majd az élménybeszámolót!!