Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Anyósterror
Torolt_felhasznalo_189226
Létrehozva: 2008. május 16. 14:04
Két gyermekem van, egy 4 éves, akivel lassan egy éve pszichológushoz járunk, problémás, úgy néz ki figyelemzavaros, és túlzottan aktív, óvodába nem sikerült beiratni, az óvónők félnek tőle. És van egy másfél éves. Kettőjükkel vagyok itthon, már az idegkimerülés határán sajnos. Elsősorban köszönhetően az anyám és az anyósom terrorjának.
Az anyósom két percre lakik tőlünk. Az anyám egy másik városban.
Én, amikor házat kerestünk, kértem a férjemet, hogy az az egy szempont a legfontosabb, hogy ne az anyósomék közelébe kerüljünk, mert már akkor tudtam, hogy nagyon durván beleszól mindenbe.
Ha egy kis segítséget kapok, rögtön visszahallom anyósomtól, ha jön hozzánk valaki, mindig azzal kezd, hogy ő főzött nekünk ezt-azt, holott folyamatosan kérem, ne főzzön nekünk, minden nap készítek főtt ételt, hétköznap is. És én is rendszeresen küldök nekik hetente süteményt és palacsintát, ha sütök, de soha, senkinek nem emlegetem.
Beleszólnak abba, hogy a házunk előtt hogyan nyírjuk a füvet, hogyan műveljük a kertet, milyen bútort vegyünk, hova vigyem a gyereket játszóházba, hétvégén milyen programot csináljak. Szóval mindenbe. Kulcsuk van a kapuhoz, többször kérte a férjem, hogy ne jöjjön át anyósom, anélkül, hogy telefonálna, de mintha a falnak beszélnénk.
Tegnap a lányom névnapját ünnepeltük, anyósom 3 órán keresztül egyedül beszélt szinte végig, senki sem jutott szóhoz. Szó sem volt a gyerekek ünnepéről, hanem azt emlegette, hogy ő miket csinál, milyen baja van, hogyan intézett el dolgokat stb.
Amikor 4 hónapos terhes voltam, nem akarta megengedni, hogy elmenjünk két napra Prágába a férjemmel, 1 hónapig azt hallgattam, hogy milyen felelőtlen vagyok, és ha tudta volna, hogy terhes vagyok, nem engedte volna ezt az utat. És azért is kiakadt, hogy 8 hónapos terhesen el mertem menni egy esküvőre, amit nem abban a városban van, ahol élünk.
Amikor házat néztünk (1 éve) kétfelé cibáltak minket, érzelmileg zsaroltak anyám és anyósom, hogy mi lesz, ha nem ide költözünk, ha nem olyat veszünk stb. Amikor a férjem kitette a lábát, anyósom 5x elmondott "nem" válaszom ellenére, elrángatott házat nézni olyan helyre, ahol kifejezetten nem akartam házat venni, a ház nekem egyáltalán nem tetszett, de ő áradozott róla, hogy neki mennyire megfelelne.
Azóta megvettük a két szobás házunkat, erre azt mondogatja, hogy ha nem élne náluk a dédi (az ő édesanyja), akkor ő már rég átjött volna a mi kétszobás házunkba lakni, neki bőven elég annyi, mi meg odaköltöznénk az övékbe (amelyik házról többször elmondtam már, hogy én nem laknék ilyenben, mert túl nagy, kétszintes, nagy a rezsije stb.).
Anno 5 éve az esküvőnkre azért nem jöhetettek el a férjem barátai, mert az anyja nem engedte meg, mert mit szólnak a rokonok, ha mi meghívjuk a férjem legjobb barátait, de a rokonságból meg csak a szülők-testvérek jöhetnek el.
Többször el lettünk rángatva templomba is a gyerekekkel, mert a férjem anyja úgy gondolta, hogy illik elmenni. Én nem vagyok vallásos, de kénytelen voltam ott lenni, mert egyszerűen nem volt képes megérteni a "nem"-et.
Ezek csak apróságok, de folyamatosan megkeserítik az életünket, és ennél sokkal durvább dolgokba is beleszólnak.
Az anyám eljön, és egész nap kritizálja a háztartásomat, átrendezi a szekrényeket, ha kiteszem a lábam otthonról, kicserél függönyöket, a gyerekekkel szemben totálisan következetlen, nincsenek szabályok, a gyerek uralkodik rajta.
Egyelőre ennyi, most a nagy sérelmeket nem írom le. Csak annyira kellett, hogy kiadjam már magamból. Köszönöm, aki meghallgatott.
Elnézést, hogy csapongó voltam, de már annyira ideges vagyok emiatt, és a férjemmel egy dolog miatt veszekszünk, a szüleink miatt. És ez már a gyerekekre is rá fog menni, ha nem találunk megoldást.
Szia!
Az bánt mocsokul, hogy ennyire elvesztettem a méltóságomat, hogy a káromkodásig süllyedtem
Szia Anikó! Sose legyen lelkiismeretfurdalásod emiatt. Legalább kiadtad a mérgédet és nem belül csendesen emésztetted magad. Anyós meg le van sajnálva. Gondoljon azt amit akar.
És persze még azt is kellett volna mondani, hogy igen mama, házat vesz nekem a fiam, és ezt mind abból veszi nekem amit maga adott nekünk.
Tudom, hogy könnyű ha másról van szó véleményt mondani. Én sem tudok azonnal frappánsan válaszolni az anyóséknak sosem.
És ha anyósod olyan amilyennek lefested, akkor neki meg úgyis hiába beszélnél bármit.
Ugyan már, Anikó! Tudhatnád, hogy mindig mindenért csak és kizárólag a férfiak dolgoznak meg. Ezen fel sem kellett volna háborodnod, simán rá kellett volna vágni, hogy persze, hát az előző férjemtől kaptam a lakást, ő meg már házat vesz! Kettőt!
Aztán meg mindenki gondoljon amit akar! Az első autónknál még én is fel voltam háborodva, mert akkor még külön kasszán voltunk a párommal, a részleteket én fizettem de apa nevén volt, mert neki magas a bónusza. Anyósom meg fennen hangoztatta a munkahelyén, hogy "Vettünk egy új autót." 
Mintha neki bármi köze lett volna hozzá!
Sziasztok!
És most a nagy babavárás közepén panaszkodni szeretnék, amit eddig nem igazán tettem. Úgy tünik mostanában csupa olyan dolgot teszek, amit nem szoktam.
Megpróbálom reálisan vázolni a dolgokat, nem szidolozva magam. A történet: 7 éve élek együtt a párommal, akiről már hallottatok. Annó mikor összekerültünk, nekem volt egy berendezett lakásom, neki a munkásruhája.Szorgalmas, dolgos "parasztgyerek" (idézet tőle), a hét év alatt mióta együtt vagyunk, azért történt egy,s más körülöttünk. Szépítettük,felújítottuk, csinosítottuk, az otthonunkat. És most a körülmények házcserére kényszerítenek minket. Papus szerint, gyerünk vidékre. Hát gyerünk. Találtunk ide kb.20 km-re egy kis faluban egy gyönyörű házat, amibe első látásra minketten beleszerettünk. A döntés megszületett, megvesszük. Ügyintézés végső stádiumban, az utolsó simitásokhoz haza kellett jönnie. Mondom neki este, hívd fel anyádat, és meséld el hol tartunk, biztos érdekli.Bár ne tettem volna.Telefon kihangosítva, mindig így szoktuk, mert a mama képtelen kétszer ugyanúgy elmondani valamit, és így mindketten felváltva beszélhetünk vele. Kedves mama elmondja, hogy a falujukban az beszélik, hogy a párom vesz nekem egy házat.
Vajon kitől tudják, hogy mire készülünk?
Nagyon mérges lettem. Olyat tettem, amit sosem engedek meg magamnak. Káromkodtam, és csúnyán beszéltem
És erre mit tett kedves mama? Jókat rötyögött rajta, és papus szerint most nagyot nőtem a szemében
Mert ha ő nem képes felnőni az én szintemre, elérte, hogy én lesüjedjek az övére
Nagyon el vagyok keseredve
És nem magam miatt. Teszek én nagy ívben anyóspajtira, már jó ideje
Hanem az én kincsem most döbbent rá, hogy hiába pedálozik a kedves mamánál, annak a 3 világra hozott gyermeke közül kizárólag egy fia van, a legidősebb testvér
A másik kettő pedálozhat a szeretetéért, mert nekik is jár, csak nem jut
Röviden ez a történet. Szégyenlem ami történt, de akkor abban a pillanatban úgy éreztem, hogy mindkettőnket meg kell védenem az ilyen anyai szeretettel szemben
Igen!
Mert amikor az anyut kérdezegettem azt mondta, hogy nagyon fáj, nem tudja elmondani, mert nem tudja semmihez sem hasonlítani és ez valóban így van. Meg hogy abban a pillanatban megszűnik amikor meglesz a baba. Hát ez is elképzelhetetlen volt, de valóban így van.
Dehát az információáramlás ellenére sem tudja ám egyetlen első szülő kismama hogy mégis milyen a valóságban.
Én annyira mosolyogtam magamban, mert voltunk kismama jógán a lányommal és amikor mutogatta a csaj, hogy mikor mit kell csinálni, alig bírtam megállni hogy ne nevessek hangosan. Húúú de jó lenne ha mindazt megtudná az ember fájdalom közben csinálni.
úgy tudtam egyébként se fáj...
a pulzálás pedig eltart pár percig, nekem addig a odaadták és úgy érinthettem meg először, n-n jó érzés volt!
nóri, biztos azért kért meg erre, mert fél, mint mindenki és bízik benned, rád meri bízni magát. ez szerintem n klassz dolog és majd meglátod, hogy pont ezért, a megnyugvása miatt, hogy ott vagy, minden jól fog menni!
nekem sokat segített a 2féle légzéstechnika, amit a szülésznő javasolt. erre esetleg érdemes rákérdezni.
tena betét n jó, vigyetek hozzá kényelmes nagy bugyikat. minden wc után zuhany!
hű, de izgalmas!
Sziasztok!
Hidd el Nóri, nem lesz semmi baj. Ott leszel a lánykáddal, az erőt ad neki, Te meg átélheted a legnagypbb élményt, amit csak nagymama kaphat, látja előbujmi a kisunokáját
Ha tuljutottatok a nagy eseményen, várjuk a beszámolót
Miért mondod azt hogy juj?????
Ugye nem fáj az a babának amikro elvágtad a köldökzsinórt?
Én is úgy vagyok vele hogy juj, de megyek. Mi mindig nagyon jóban voltunk, talán egyetlen egyszer szúrtam le valamiért és sértettem meg vele amiért egy rövid ideig haragudott. Aztán rájött hogy jogos volt.
Hááát lehet ha anno fiatalon én is olvastam volna a fórumot, sok mindentől paráztam volna, még jó hogy akkor nem volt.
Egyébként ez ne ijesszen el a szüléstől,. gondolj arra, hogy mindenki kibírta és itt van. Persze semmihez nem hasonlítható érzés, így elsem lehet mondani valóban milyen épp úgymint ahogy a szexuláis élvezetet sem.
Nagyon fáj, de az a pillanat amikro megszületik a babát, minden ami előtte történt kárpótol.
Az meg már egy külön kérdés, hogy ez az életed végéig tart, minden örömével, bánatával, szépségével és örökös aggódásával együtt. Egy férfit elküldhetsz, nem szerethetsz már, a gyerekedet örökké fogod szeretni minden féltésével együtt.
Sziasztok!
Én ilyet sohase gondoltam eddig, mert nagyon szerettem volna gyereket, de egy ideje, meg mióta itt is olvasom, meg ismerősöm elmesélte részletesen az szülés után történteket, úgy gondolom már ne annyira szeretnék szülni :) . Lehet hogy pár év múlva megváltozik, a szülés végeredményeit seretem, de amilyen út vezet odáig ááá!
Masszírozás: apró körkörös mozdulatokkal egész a hónaljtól, akkor könnyebben kijön! Akár szopizás közben is, akkor a babónak is könnyebb.
És nagyon szívesen! Ha eszembe jut még valami "okosság" akkor szólok.
Ezt őszintén köszönöm, meg is irom neki azonnal.
Én nem tudok a tejfejésben segíteni neki, mert nem tudtam az enyémet sem fejni, de nem nem mondom neki a miértjét mert nem szeretném elűltetni a fejében. De okvetlen mondom, hogy fogadja el a szakember tanácsát, bár azt tudom hogy egészen benntről kell kezdeni.
A gátsebbel én az első babámnál nagyon rászúrtam, na nem azrét mert nem fogadtam el a tanácsot, hanem mert nem volt tanács és azon kívül hogy vágtak, szanaszét repedtem a vákumos szülés miatt, rengeteg varratom volt és annyira fájt az egész fenekem, hogy nem is tudtam mosni csak locsolgatni az meg kevés volt. Szét is repedt rendesen. Három hétig nyomtam a kórházi ágyat vele, a fiam már olyan nagy volt a többi baba mellett és ráadásul csak négy óránként láthattam. A gondozónők már olyan rendesek voltak hogy elsőként hozták ki és utolsóként vitték el, hogy többet lehessek vele mint a többiek.
Csak azrét nem irom le miért nem tudtam fejni, mert a lányom időnként szokta olvasni amit irok.
Pihenjetek, aludjatok, amennyit csak tudtok, hogy kipihentek legyetek a nagy eseményre.
És akkor most átmegyek rossz anyósba
.
A kéretlen tanácsaim:
Vigyetek Tena Ladyt, bármelyik eü betétnél többet ér.
Első pár napra Milupa Milusan teát, nekem attól jó sok tejcsim lett.
És legyen nála mellszívó, és tanítsd meg légy szíves, hogy a hónaljától masszírozza a tejmirigyeket, hogy mindenhonnan kijöjjön és ne pangjon, mert akkor begyullad. És bármilyen vacak, meg fura, de a napi fertőtlenítésen tessék részt venni (nekem volt olyan szobatársam, aki elsunnyogta, mert nem volt neki szimpi a nővér aki csinálta) hogy a gátsebe ne gyulladjon be.
Na jó, befejeztem!
Igazából lehet, hogy csak jót akar. Látja a szomszédban a cukormázat, és úgy érzi feltalálta a spanyol viaszt, hogy hú, most aztán ha őket lekoppintjátok, ti is milyen csuda boldogok lesztek.
Egy tanácsot tudok adni. Kérdezz vissza! Pl. bíróságos rész. Hogy ezt hogy érti? (Egyébként ha nem vagytok regisztrált élettársak, semmi köze a te neveden lévő lakáshoz, de ezt a mamának nem kell tudni.)
A visszakérdezéssel tudod a legnagyobb zavarba hozni. Ha csak hallgatsz, akkor benned gyűlik a méreg.
Nagyon szorítunk, hogy erős legyél.
Szerintem annyira csodálatos élményben lesz részed. Biztos nagyon rossz lesz látni, hogy szenved a "te pici lányod", de amennyire rossz lesz, annyira csodás lesz. Ilyen élményben, ilyen érzésekben nem sok embernek van része!!!
biztos nem lesz könnyű végignézni...
szorítok, h minden rendben legyen!
Tudom.
Egész eddig rinyáltam, most hogy közeledik az idő, próbálom magammal megbeszélni azt, hogy egy olyan élményben lesz részem, ami kevés anyukának adatik meg. Hátha így könnyebb lesz.
Ha túlélem egyáltalán!
Akkor majd beszámolok.
Ma mondta, hogy feszül a pocija nagyon. Mondtam akkor most aludjunk még egy nagyot ebben az esőben, hogy gyűjtsük az erőt.
Még nem telefonáltak hogy hívjak taxit, remélem még lesz egy éjszakám.
eGYÉBKÉNT SZIASZTOK!!
Ezen a tyúk-tojás kérdésen már többen is elgondolkoztak.
Egy történet, csak azért írom le, mert nemrég hívott a barátnőm, hogy a sógornője megint bunkóskodott vele.
Ez a barátnőm, februárban lesz hatvan éves. Annyira jó fej, vagány csaj. A lábát többször operálták, csípőprotézise van, de úgy megy mint a szél.
A férjével 18-20 éve vannak együtt, nem első házasság egyiknek sem. A pasi első neje egy másik pasastól lett terhes, és össze-vissza hazudozott a férjének, hogy mi a baja, és miért megy kórházba. Aztán azzal szívatta a pasit, hogy nem mondta meg mi baja, másodszor meg azzal, hogy az ő gyerekét vetette el. Gábor pedig bele volt betegedve, mert imádja a gyerekeket és mindig akart egyet. Aztán tök véletlenül derült ki, hogy mi történt. Szét is mentek ezután. Na hát a Gábor anyja és a lánytestvére is ezt a nőt istenítette, dícsérte később a házasságuk alatt a barátnőmnek, sőt azt is közölték vele, hogy ő ennek az első feleségnek a nyomába sem jöhet.
Gábor és a barátai szerint az első nej szinte szóba sem állt a Gábor rokonaival, lenézte őket, az anyósa alig mert hozzászólni, és ha nem tetszett a mama szövege a csajnak úgy leugatta a kedves mamát, hogy az megszólalni sem mert.
Ehhez képest az én lüke barátnőm, mikor az anyósa nagy beteg volt, főleg az utolsó hónapjaiban rendszeresen mosdatta, fürdette, hajat mosot, hajat, körmöt vágott az anyósának. Fizette a pedikűröst aki kijött és rendbe rakta drága anyóspajti lábát. A sógornői pedig azt mondták neki, hogy ők azért nem fürdetik meg az anyjukat, mert náluk nem divat a családban az egymás előtti pucérkodás.
A barátnőm anyósa már rég meghalt, de a két sógornő még mindig
ott cseszteti, és gonoszkodik a barátnőmmel, ahol csak bír.
Sajnos náluk is igazából a férj a hibás, mert nem osztja le őket.
Ja és mint kiderült Gábornak nem lehetett gyereke, a barátnőmék mikor összekerültek jártak orvoshoz, akkor derült ki. De az anyósa és a sógornői azt mondták, hogy biztos csak azért mondják ezt, mert a Gábor védeni akarja az én barátnőmet. Hiába mondták a barátnőmék nekik, hogy mi a helyzet, ők csak hajtogatták a magukét.
Nem untattál senkit. Sőőőt.
Itt a drága mamák majdnem egyformára lettek klónozva, ilyen-olyan hibákkal.
Tudod szerintem pontosan az a bajunk, hogy túl jól nevelt lánykák vagyunk itt mind. Mert egy igazi nagyszájú csajszi első percben már jól helyretette volna kedves mamit és tudná a drága hogy hol a helye.
Untatni?Hiszen itt valamennyien hasonló gondokkal küzdünk, kisebb, nagyobb eltérésekkel
Sziasztok!
Örülök, hogy nem vagyok egyedül az anyós problémával!(ez nem azt jelenti, hogy kárörvendek, sőt, inkább elszomorító a helyzetetek!) Mi még nem vagyunk házasok a párommal, de anyuka már beleszól mindenbe, beszólogat, persze csak akkor, ha a párom nem hallja.Egy-két példa: akkor vettem a lakásom,(egyedül) amikor a párommal kb. két hónapja voltunk együtt, együtt is laktunk. Anyuka közölte, hogy ugye azt tudom, hogy ez a bíróságon nem úgy számít???????
Vasárnapi ebéd közben rendszeresen meg akar tömni, ami alapjában véve nem gond, csak már hónapok óta nem érti azt a mondatot, hogy "Köszönöm szépen, nem kérek". Egyik ilyen alkalommal még azt is mondta, hogy egyek, igaz, hogy a kisfia a vékony nőket szereti, de nekem híznom kell!!!!!!!!!
(alapjáraton nem vagyok csak kb 50 kiló.....) rendszeresen felvázolja, hogy nekünk majd hogyan kell a leendő gyerekeinket neveleni, persze a példa mindíg a szomszéd, ahol a férj ügyvéd, a feleség pedig tanár.(hasonló a felállás nálunk is)
A hócipőm tele van már vele! És még mennyi mindent tudnék róla írni!
Eddig tisztelettudó voltam, bölcsen hallgattam akkor is, ha beszólt, most ott tartok, hogy ha tehetem nem megyek hozzájuk. Sajnos a párom elég anyás, így ő nem az én pártomon van. Pedig anyuka rendesen kihasználja őt!Mind anyagilag, mind érzelmileg...
Remélem nem untattam senkit.....
sziasztok, kellemes napot
Dettó! Csak mobiltelefonnal...
Anyós hónapokig sírt-rítt egy mobiltelefonért, igaz nem jár sehova, de neki azért kell egy, anyák napjára(!) megvette neki a párom, bár túlzásnak tartottam akkor is, és rá egy hétre már elcserélte egy működésképtelenre a sógorommal. Örülök, hogy vehettünk a sógornak egy telefont.
Apukám is ebben a cipőben jár.
A nagyanyám utálja őt. A saját fiával meg 40 éve nem beszél. Mikor a nagybátyám tüdőinfarktust kapott, a mama közölte, hogy "megérdemli". Apámnak meg gusztustalanul nyal. Aztán a háta mögött ugat rá kígyót-békát. Persze ő papíron sem százas.
Ez a dejó jó ötlet!!
Különben szívesen vittem nekik ezt-azt általában. Most is átrendeztem a szekrényeket, és találtam 5-6 ágyneműgarnitúrát, amit nem használunk, de nagyon jó állapotban vannak. Mi már teljesen átszoktunk az ikeás garnitúrákra, mert olyan párnánk paplanunk van. Így hát félretettem mamziéknak, és mondtam apának, ha beszél velük kérdezze meg, hogy kell-e nekik. Erre anyós válasza az volt, hogy jöhet minden, amit csak akarunk vigyünk. Komolyan mondom úgy csinálnak mint a nincstelenek, mindegy hogy mi csak ingyen legyen. És ez nem túlzás!
Ja és visszaadom anyósnak a függönyét is. Annak idején megkaptuk tőlük - nem volt jó egyik ablakukra sem - mikor a szomszédunkba költöztek, és kb. fél évvel előtte csináltatta a régi lakásba. De akkor közölte mami, hogy itt a függöny nekünk adja, de adjunk helyette másikat, mert látta, hogy nekünk elég sok van (mikor ebbe a házba költöztünk, anyukám és a keresztmamám vették, varrták nekem). Úgyhogy addig-addig variált mikor én hülye megmutattom, hogy miből választhat, hogy a végén elvitt két váltás függönyt ahelyett, amit adott. És az egyik függönyt kapásból odaadta a sógoréknak, természetesen cserefüggöny nélkül.
Na hát ezek az állandó apró dolgok azok, amik miatt ki vagyok bukva rájuk.
Maszi, lehet hogy ezért vagyok szerencsésebb helyzetben. Mert az én páromnak vannak olyan sérülései anyóstól, még a gyerekkkorából, amik miatt nem finomkodik vele. Ha esetleg nem "kér" valamit, akkor azt azért sem csinálja meg. Vagy visszakérdez, hogy "azt szeretnéd kérni hogy...?"
Amúgy meg vegyél neki két zacskó dejót.
Apáék a héten anyósnál vannak, apa szabin van, mert van egy-két dolog, amit meg kell csinálni, egy részét már anyós megcsináltatta valami segédmunkással, de a többit apánk fejezi be. Talán most rendbe lesz rakva az a szoba is, amit anno leszanált.
A gyerek meg nem ment oviba, vitte őt "kisinasnak". Én meg csomiztam nekik a fagyasztóból pörköltet, töltött káposztát, virslit, aztán üveges lecsót, eperlekvárt, mindent amit találtam, elvégre egész héten ott kosztolnak. Pedig nem is kérte. De tudom, mi lesz a menü, lesz gulyásleves, grizes tészta (ahhoz az eperlekvár, mert az ő boltban szokta venni), aztán tuti hogy lesz tojásos lecsó, meg paprikás krumpli. Ezeket főzi üzembiztosan. 
Hétvégén megyünk mamziékhoz. De már benyújtotta az igényeit, hogy mit vigyünk. Nem azzal van baj, hogy vinni kell valamit, hanem az, hogy nem kéri, hanem utasít. És attól nekem kinyílik a bicska a zsebemben. Hál istennek nem engem utasított, és nem velem beszélt, hanem a fiával és az unokájával.
Azért van bőr az arcán anyósnak utasítani a lányomat, hogy szedjen nekik diót amennyit csak bír. Szerdán hívta föl a gyereket a mami, és közölte vele, hogy még több mint egy hét van míg megyünk, ha minden nap szed diót, akkor egész sokat össze tud szedni.
Hiába mondta a gyerek és az apja is, hogy idén alig van diónk, és ami van az is már lehullott majdnem zölden, és belül fekete. De nem hisz nekik, azt mondta, hogy csak azért szedje össze a gyerek ami jó, ne törődjön vele, és ha kevés van lehullva, akkor csak rázza meg a fát.
Az én külön undokságomból adódóan jegyzem meg, hogy azért kell őnagyságának a dió, mert a kedvenc unokájának a kedvenc süteménye az aranygaluska, anyós még a szülinapjára is tortaformában olyat sütögetett minden évben.
Ezért aztán szedeti a diót azzal az unokával akit le se sz@r a szülinapján. És mindezt parancsba adja neki.
És megint azt érzem, hogy ahogy a férjem egy kicsit is barátkozik velük, rögtön vérszemet kap.
Akkor egyik testvér sem élt meg boldog gyerekkort, szegények. És nem csodálkozom, hogy a sógornő ezt így élte meg.
Ezért mondom én, hogy az az anyós a rossz, akinek olyan a természete.
A fenébe, elszállt, pedig olyan jól megfogalmaztam...
Szerintem az "bűzlik", ahol anyós azt hangoztatja, hogy úgy szereti a menyét, mint a lányát. Senki nem várja ezt tőle, és csak nagyon ritka esetekben fordul elő. Ez esetekben meg soha nem is hangzik el. Nem kell lányukként szeretni, mert soha nem volt és nem is lesz az. Csupán a fiuk feleségeként illene elfogadni, ennek megfelelően szeretni, tisztelni, és tiszteletben tartani az életüket. Ennyi.
És szerinted valóban így van? Hogy a párod a kedvenc? A párod hogy élte, éli ezt meg? Ő hogy érzi? Ő nem féltékeny a tesójára?
És szerinted kivel hogy bánik az anyósod?
Érdekes ez a dolog, mert nekem nincs testvérem.
A gyerekeim között nagy a korkülönbség, és gondolom a nagyfiamnak másfajta "féltékenységgel kellett küzdeni" 15 évesen, mikor a húga született, mintha hasonló korúak lennének.
Csak a szüleim példáját láttam, ahol a testvérek között volt ugyan egyfajta féltékenység, de a szeretet és az összetartás, és az egymásért való feltétel nélküli odaadás volt inkább a jellemző.
Ezért is furcsa nekem a férjem és a testvére közötti óriási közömbösség, közöny.
Lányok, az hogy az ember nem szereti ugyanúgy a menyét, mint a saját lányát, az valahol természetes, nem? A menyek sem szeretik az anyósukat anyjukként! Lehet szeretni egymást, illik tisztelni. De kölcsönösen! Nagyon ritka az, ha ez a kapcsolat szorosabb lesz mint a vér szerinti, és többnyire ott a vér szerinti kapcsolattal gondok vannak.
Rám pl. féltékeny a sógornőm. Vagy nem is tudom hogy fogalmazzam. Valamikor kifejtette, hogy én érzelmileg, és egyébként is mennyivel többet kapok az anyjától, mint ő. Mert én vihetem hozzá a gyereket, vigyáz rá, ő meg nem tehette, mert akkoriban elég zűrös volt az élete, mikor a gyerekek picik voltak és nem lehetett rá hagyni őket. Megmondom őszintén féltem is ettől, mert láttam, amikor a sógornőm lányai a mamánál voltak (9 és 12 éves), akkor még együtt éltünk. Vagy nálam voltak, és cipeltem őket, moziba, ide-oda, vagy ha nem értem rá, akkor bent ültek a mama szobájában és tv-ztek. Az én lányommal teljesen más. Buszoznak, vonatoznak, játszótereznek, csigát szednek, homokoznak, rajzolnak, festenek, szóval látom, hogy nem csak le van rakva egy sarokba hanem tényleg foglalkozik vele. Ja, és a sógornőm szerint mindig a párom volt a kedvenc gyerek, és ő meg "az apja lánya" volt. (Ez a megjegyzés pejoratív értelemben használt, mert anyósék elváltak, és kőkeményen gyűlölködtek.)
Szerintem alapból minden meny tart az anyósától. Van aki picit, csak annyit amennyi még egészséges megfelelni akarás. És van olyan aki nagyon, és ez általában az amikor anyós a gonoszkodó típus.
Szerintem az az anyós jó, akivel meg lehet beszélni a problémákat, vagy ha valami nem tetszik, megmondják egymásnak, persze kultúráltan.
Az meg hogy aggódsz a lányodért a világ legtermészetesebb dolga, az lenne a probléma és természetellenes, ha nem.
Tudod, hogy nekem is van egy fiam. A fiam volt a mindenem, nagyon szoros volt mindig a kapcsolat köztünk, egyrészt, mert mindig kettesben voltunk, a hülye "csavargó" apja miatt. Másrészt meg azért, mert a terhességem idején az apja magamra hagyott, még akkor is, mikor veszélyeztetett terhesként hónapokat kellett szigorúan feküdnöm, magányosan. Szóval a fiammal nagyon jó volt, sőt most is nagyon jó a kapcsolatom, mindent megbeszélünk, ha kell - most hál istennek nem kell mert kiegyensúlyozott az élete -, de mégis a lányommal valahogy más a kapcsolatunk.
Nem tudom megmagyarázni, de egy lány más. Magadat látod benne, a régi önmagadat. És persze még sorolhatnám tovább az okokat.
Szóval ne csodálkozz, hogy az ember lánya más, mint a menye. A meny egy kapott leány, a saját leány, meg a Te valamilyen szintű tükörképed.
Remélem érthető voltam, és nem tűnik zagyvaságnak, amiket leírtam.
Szia Nóri!
Elhiszem hogy nagyon félsz a nagy eseménytől! Megértelek ,én is félnék. De: arra vigyázz nagyon, hogy ebből a lányod semmit ne vegyen észre, mert nem véletlenül Téged kért meg, hogy vele legyél. Nyilván határozott, erős akaratú asszony vagy! És a Te határozottságodból akar erőt és bátorságot meríteni a lányod! Ezért nem szabad látnia, hogy Te is félsz, aggodsz. Gyere csak ide, meséld el nekünk, panaszkodj, ha annak látod szükségét, de ő ebből mit se lásson. Nem lesz semmi baj, azon kívül, hogy agyon aggodod magad a gyerekedért, meg a még meg sem született unokádért. De ez a mi feladatunk, anyáké, nagymamáké
Nem?
Nem tudom. Lehet, hgoy igazad van.
Lassan már semmit nem tudok, kivel hogy vagyok. Régen nem gondolkoztam ezen, éltem az életemet az anyósaimmal is, az elsőt határozottan szerettem, eszembe nem jutott volna hogy nem szerethetnek, a másodikat is a hülyeségei ellenére, mert nem tehet róla hogy alapból labilis, de tud nagyon jó is lenni, meg nagyon rossz is, attól függ melyik lábbal kelt fel az ágyról. Na ez most rossz vicc volt,
mert csak egy lába van gyerek kora óta a háborúban elvesztette el, 
azóta sérült lelkileg is, így úgy fogadtam el amilyen. Őszintén megmondom, hogy nem volt könnyű, nagyon sokat sírtam időnként miatta, vagy éppen szőrnyű leveleket írtam neki amit aztán soha nem küldtem el, mert addigra a mérgem is elszállt mire megírtam.
Én meg kiakartam maradni mindenből az enyéimnél pont általa tapasztaltak alapján tanulva, de ma a fiam úgy magyarázta meg, hogy engem szeretnek a menyeim, de mindegyik ugyanakkor tart is tőlem, mert az életem túlságosan magas mérce. Pedig klassz csajok, jól csinálják a dolgaikat, meg is szoktam dicsérni őket, hogy büszke vagyok rájuk. Időnként beszólogatunk egymásnak hát az a legjobb családban is megesik.
De az unokák tényleg tudják ki az aki szereti őket, még akkor is, ha nem felhőtlen a viszony, vagy éppen felhőtlen pedig soha nem voltam babusgatós nagyi. Rengeteg gesztusból letudják vonni ki az aki őszintén szereti őket.
A lányom meg mindjárt szül és én leszek mellette, mert úgy szerette volna. Ettől meg tiszta para vagyok, hogy ne tartson nagyon sokáig, hogy mindketten jól legyenek. Tudom, hogy ez csodálatos lesz és nagy megtiszteltetés nekem. Mégis félek és nagyon féltem.
Nóri, ez egy hülyeség.
Ha eddig nem volt gond, ezután sem lesz.
Ráadásul szerintem egy anyának a lányával mindig közvetlenebb a kapcsolata, mint a menyével.
Azonkívül szerintem csak azokkal az anyósokkal van a gond, akiknél a következő problémák vannak.
1. alapvetően rossz a természetük, szeretnek kötözködni, gonoszkodni
2. akiknél a meny és anyós valamilyen oknál fogva első perctől nem szimpatikusak egymásnak, illetve ha eleve taszítják egymást.
3. ahol a meny tudja, hogy anyós alapból utálta őt a kicsi fia miatt