Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Érzelmi kavalkád?!
Létrehozva: 2008. Április 16. 17:53
Sok téma forog a fórumon, és ezzel együtt sok vita. Hol szelídebb, hol durvább.
Érdekelne, hogy vajon az embert mi mozgatja, amikor az érzelmeit érinti egy-egy hsz-ás?
Gondolok arra, hogy a sajnálat sajnálatot , a szomorúság szomorúságot, a düh dühöt, a jókedv jókedvet hoz magával.
Viszont mi van akkor, ha valaki nem azonosul azzal az érzelemmel, amit a hsz-ló ki akar váltani egy másik hsz-ból?
Miért sértődik meg az, aki nem kap visszaigazolást az igazára?
Miért duzzog mégjobban, aki nem kap sajnálatot?
Miért dühös mégjobban az, akinek nem hagyják meg az utolsó szó jogát?
Nos, kedveskedek neked egy kicsit a hűséges olvasásért cserébe elhoztam a következő attitűdöt.
"Az agresszív attitűd és viselkedés nem verekedős erőszakosságot jelent, hanem az alacsony önértékelés kompenzálásaképpen kialakított látszólagos önbizalmat. Ezen attitűddel az egyének kiválónak szeretnék látni magukat, ezért másokat alulértékelnek. Úgy tesznek, mintha nem lenne másokra szükségük, és azt gondolják, nem látszik, mennyire nincs önbizalmuk.
Az agresszív viselkedés azon a meggyőződésen alapul, hogy az ember saját igényei, kívánságai és véleménye fontosabb, mint másoké. Az agresszív ember azt gondolja, hogy neki vannak jogai, másoknak nincsenek, hogy ő teljes mértékben hozzá járul a probléma megoldásához, míg mások nem. Az ilyen ember célja a mindenáron való győzelem, ha kell mások figyelmen kívül hagyásával is akár.
Az agresszív ember kiáll jogaiért, de ha kell, megsérti mások jogait eközben. Mások igényeit, kívánságait, érzéseit és véleményeit figyelmen kívül hagyja."
Erről mi a véleményed?
Annak tartod?
Igen, ide érdmes benézni. Egyetértek.
És van olyan is, akinek akár tanulságos is lehetne.
Te ismersz ilyen fórumozót?
Ide erdemes benezni.....
Amit tapasztalok a fórumon, az a kommunikációból fakadó visszafelé haladás bizonyos témákban. (Jobbára arról a témáról beszélek, ami engem érdekel.)
Mégis amikor felmerül, hogy ezen lehet / lehetne változtatni, nincs senki akit érdekelne?
Mindenkinek rendben van az, ahogy egymással kommunikálunk?
Ha a korábbi magamból indulok ki, akkor látnom kell, hogy milyen apróságokon voltam képes felkapni a vizet. És ez a megfigyelés nem csak az én reagálásomon figyelhető meg.
Ugyanakkor amikor az én szavaimon kapta / ja fel valaki a vizet, azt meg már nem értem, hiszen én csak az igazat mondom.
Nos ezen lehet változtatni ezzel a kommunikációs lehetőséggel.
Hogy igen, érvényesítsem azt, amit én igaznak tartok, ugyanakkor ne döngöljem földbe az igazammal a beszélgetőpartnert.
"Az asszertív attitűd önelfogadást és mások elfogadását, reális önértékelést, mások és önmagunk tiszteletét jelenti. Viselkedésben az asszertivitás felelősségvállalásban, saját érdekeink közvetítésében és mások érdekeinek figyelembevételében mutatkozik meg.
Az asszertív viselkedés: olyan önérvényesítő magatartás, melynek során képes vagy kifejezni érzéseidet, gondolataidat, érvényesíteni jogaidat és ezáltal elérni céljaidat úgy, hogy eközben figyelembe veszed mások érzéseit, gondolatait, érdekeit és jogait."
A tanulásomat segítendő, amikor rájövök, amit beszélek, mennyire van összhangban az érzéseimmel és a cselekedetemmel.
Leginkább abból, amit beszélek, abból kapok útmutatást.
Most éppen ezt írtam le mások válaszára, de megint csak a magam hasznára:
Viszont a száj önmagában kevés. Ahhoz párosulnia kell annak a határozott érzésnek is, amivel alátámasztja ebbéli kívánságát.
Akkor haladok tovább a lenini úton. Tanulni, tanulni, tanulni...
Egyre inkább beérik az az elképzelés nálam, hogy a kommunikációval elért eredmények meghozzák az életbe a nyugodt, kiegyensúlyozott életvitelt minden ember számára.
"Az asszertív viselkedés az arany középút a behódoló (szubmisszív), alárendelt magatartásforma és a fenyegető (agresszív) magatartásforma között. Lényeges kelléke az asszertív személyiségnek, hogy tudja, hogy mit akar (elérni), és tisztában van a másik igényeivel is. Ennek alapján jogos önbizalom fogja el és magabiztos a fellépése.
A magabiztos fellépés alapja az önbecsülés, amely jótékonyan hat az önbizalmunkra, ezen keresztül a viselkedésünkre. Viselkedésünkből a kommunikáció az, amelyen keresztül le tudjuk mérni hatékonyságunkat, azaz, hogy elérjük-e célunkat.
Szívós ellenállás esetén a monoton ismétlés technikáját használja, általában meglepően jó eredménnyel. Ezért azt mondja, amit gondol. De képes nemet mondani, visszautasítja a vállalhatatlan kéréseket. Véleménynyilvánításában konstruktív, ő maga pedig figyel mások gondolataira. A legfontosabb, hogy ha nem ért valamit, akkor kérdez – ez az információszerzés asszertív módszere, nem pedig az, hogy ez „hülyeség, ezt még soha nem hallottam stb.”"
Imádom ezt a topikot. Itt soha senkivel nem megyek szembe. Itt mindig igazam lehet.
Már értem, hogy miért nem tudom itt hagyni. 
Ma reggeli gondolatom. Ki az, akire azt lehet mondani, hogy jól cselekszik?
Hogy hogyan is értem? Valakinek adatik valamihez tehetsége, és azt kiteljesíti, akkor ő jól cselekszik.
Oké, ehhez is kell akarat erő, hogy tegye a dolgát.
Ugyanakkor mégis azt látom jól cselekvésnek, aki a saját sötét oldalát képes meglátni, és abból kihozni a maga számára a legelfogadhatóbb előnyöket.
Azaz képes a maga sötét oldalával úgy bánni, hogy az előbb utóbb megnyíljon a számára, és ezáltal a maga jobbulására képes azt fordítani.
http://www.youtube.com/watch?v=IMMLQDhdSnE
És még...
Azt hiszem nem áll távol az egész topiktémától a kommunikáció.
Magam sem vagyok kivétel a helytelen kommunikáció alól, éppen ezért kerestem mindig azt az utat, azt a lehetőséget, ahol arról hallok, hogy hogyan másként.
Amikor elkezdtem alkalmazni az egyes szám első személyben való kommunikálást, már az is nagy előrelépés volt nekem, de még mindig kevésnek éreztem, még mindig hittem, hogy van más is.
FE-el való találkozásom sok olyan témát feltárt, ahol segített a kommunikáció mássága. Akkor még nem tudtam ami ma már percenként jön velem szembe, hogy ezt hívják asszertív kommunikációnak.
Általában amikor új dologgal találkozom, akkor nagyon élvezem az azzal való ismerkedést.
Egyre inkább felmerül bennem az az igény, hogy hogyan lehetne úgy kommunikálni, hogy az ne sértegetés legyen, hanem beszélgetés.
Ez a videó egy kis kép arról, ami tán nem csak az én igényem.
http://www.youtube.com/watch?v=S99z_Z5fktg&feature=related
Csak beleolvastam, valahogy nincs hozzá türelmem.
Tegnap néztünk egy filmet, úgy felidegesített, hogy mekkora zagyvaság volt, a készítője abból űz sportot, hogy minél kibogozhatatlanabb legyen a történet, sok csavarral, és ráadásul a végén se lett minden szál elvarrva.
Felénél otthagytam.
Régen tetszettek a hasonló filmek, amikor az emberben utólag áll össze a kép, talán azért, mert akkor még jobban vonzottak a rejtélyek.
Ma már megelégszem azzal, ha saját magamat sikerül megfejtenem, és eljutok egyszer végre az egyszerűséghez.
Olvastad a Csernus topikot?
Dőzsölnek benne az okos meglátások.
Ja, hogy fals amit látnak? Nem gond, átitatják az ostobaság nevű fűszerkeverékkel.
Egy hsz van, amiben valóban az van észrevéve, ami a lényeg. És nagyon tárgyilagosan.
A mai napi tanulságomnak az kellene legyen, ahogy az Ember mondja - mert ő még csak nem is tanító -, hogy miért adok figyelmet annak a szeméthalmaznak, amivel ellátnak valakit csak azért, mert más az elképzelése, mert nem tudják, nem értik, nem akarják befogadni a mást.
Jaj, annyi titkom van! Mikor jutok a végére?
Talán ma? 
Az ész sokkal többet akar, mint arra valójában szüksége van.
Csak birkolol, de semmit nem ad cserébe.
Ezt a videót már megnézted?
http://www.youtube.com/watch?v=A9oA9cF-T u0
Érdekes, hogy magyarul nem sok minden van a neten, csak ilyen egyéni fordítások, könyvet például nem is találtam.
a materiális világtól az ezoterikus felé. Ilyenkor nem az vezet, hogy mi felé, hanem az, hogy mitől el!
Amikor valaki ezt a menekülési utat járja, annak az ezotéria semmi mást nem ad, mintha maradt volna továbbra is az addig járt materiális úton.
Lásd a Titok című könyv olvasóinak táborát. Persze vannak más terelőutak is, de itt különösen meg lehet találni ezt a fajta visszatérést az anyagi világ javai felé csak másként, mint eddig szemléletet.
Ezeket az utakat nyugodtan lehet zsákutcának nevezni, hiszen sehová nem vezet, legfeljebb a hossza változhat, míg valaki rájön, ha rájön, hogy ez mégsem a keresett út.
Azt azért el lehet mondani, hogy mindenki keresi azt az utat, amitől remél valamiféle megoldást ahhoz, hogy megértse az őt foglalkoztató kérdéseket.
És ha nagyon de nagyon akarja érteni, hogy ővele miért történnek úgy a dolgok, ahogy, és minél inkább rossz dolgok, annál inkább kerüli a kérdések megválaszolását, így menekülve bármibe, csak nem az igazságba vivő utat választva.
A népmesékben ez a Vándorút. Az életben egyszer el kell indulni a saját utunkon. Ami nem is olyan könnyű. Szoktuk azt is mondani: Te menj a Te utadon, én megyek az enyémen, mostantól közös utat járunk, nehéz az utam, vagy éppen keresztutat járunk. Gondoljunk csak a kifejezéseinkre: Járok egyet, jól jártam, rosszul jártam, megjártam, megjártam a hadak útját, lejártam a lábam érte, mostanában arra járok, képzelje, hogy jártam, és amikor rájövünk, hogy túl köves az utunk, vagy elkeveredünk rajta, annyira, hogy a kiutat sem találjuk Mindenkinek választ kell adnia arra, hogy honnan hová akar jutni illetve megérkezni. Nem mindegy, hogy valahonnan elmenekülünk vagy határozott elképzelésünk van arról merre tartunk. Ha valaki nem kapta meg a mindennapi életében a válaszait a kérdéseire, ha sok gondja van a materiális világgal, akkor könnyen lehet – nem feltétlenül –, hogy elkeveredik az ezoterikus útra. Ám könnyen lehet, hogy arról van szó – megint mondom, nem feltétlenül – hogy ez egy menekülés attól, ami nem működik, egy másik út felé. Ha valaki azért megy férjhez, mert már nem bírja az apját, az anyját, a közeget, ahol él, akkor az menekülés! És így van ez az előbb említett úttal is a materiális világtól az ezoterikus felé. Ilyenkor nem az vezet, hogy mi felé, hanem az, hogy mitől el!
Kalo Jenő
Gyakorlok, amikor csak tudok.
http://jogaoktato.hu/mooji1.htm
Ez is nagyon ott van.
Remekül megy neked ez a keresés.
Én is megnéztem párat, de sajna egyik sem volt feliratozva.
Találtam még egy néhányat felirattal.
Az első három oldalnál vannak jó találatok. Majd nekiülök nézegetni később, csak belenéztem, de jól beszél.
Ez nagyon jó!
Sajnálom, hogy a többi videó nincs magyarul feliratozva.
Hoztam megint videót.
Ha nem indul el a felirat, cc-vel be lehet kapcsolni. Bár a végén már nem nagyon kell.
http://www.youtube.com/watch?v=gVmhDQ5ilpA
Mit tudtál?
Csak nem láttad, hogy lángost ettem a rétesnapokon Mórahalmon?
Tudtam, tudtam, de tényleg.
Én inkább vízben lubickolnék egész nap. Naaaagyon meleg van.
Ugye, jó kis kedvcsináló?
Igen, világos a mondanivaló és kétségtelen a hitelessége. Lehet, meghallgatom majd még egyszer, úgy érzem, egyszer nem volt elég.
Majdnem arra jártam, amerre te is élsz.
Egy jogatábor utosó két napjára mentem.
Újra kaptam egy olyan élménysort, amiben lubickolhatok.
"A harcos egyszerre fegyelmezett és szenvedélyes, amikor elfogja a
lelkesedés. Az egyhangúság soha nem vezet nagy tettekhez.
A fény harcosa számára semmi sem elvont.
Minden konkrét, és mindenhez köze van. Nem üldögél kényelmesen
sátrában, hogy onnan szemlélje a világ folyását: minden kihívást úgy
fogad, mint jó alkalmat arra, hogy megváltozzon.
Néhány ismerőse egész életében arról panaszkodik, hogy nincs
választása, mások pedig a többiek döntését kritizálják. De a harcos
mindig tettekre váltja gondolatait.
Előfordul, hogy rossz célt választ magának. Ilyenkor szó nélkül
megfizeti hibája árát. Máskor letér az útról, és rengeteg időt veszít,
míg visszatér eredeti tervéhez.
De a harcos tudja, mit akar.
A harcos tudja, hogy minden egy, és minden ember egyéni tette az
összes többi embert is érinti."
Paulo Coelho
Mindig szeretem, amikor valaki olyan látja meg és adja tovább azokat a visszságokat, amiket a hétköznapi ember is lát, csak nem akar észrevenni.
Ez az ember olyan dolgokról is beszél többek között, amin már magam is átmentem, és pontosan értem azt, amit mond.
Tehát bizonyíthatóan hiteles a számomra. Az lsd (még) nem tartozik a tapasztaltaim közé. :))
Nekem is nagyon. Bár amikor belinkeltem, még nem tudtam mi lesz a téma a végén.
Nagyon logikusan és érthetően építi fel a mondanivalóját.
Itt csak olyan 4-5 mm-re saccolom, ami volt. Annyi, hogy 1 locsolást ki lehetett hagyni.
Nem kegyelmezek a káposztáknak. A héten learatom a kertet.
De, csak kotyogj nyugodtan. Azért van a topik.
Szia, örülök, hogy ránk találtál?
Nos, mit ondolsz, van rá esély, hogy másként tekints az állapotodra mint eddig?
Szia Zöldike!
Bocs, nem akartam ám belekotyogni a témába.
Hoztam én is valamit Feldmár Andrástól, lehet, hogy linkeltük már a videót korábban, én még nem néztem meg. Most nézem.
Van-e élet a halál előtt?