Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Érzelmi kavalkád?!
Létrehozva: 2008. Április 16. 17:53
Sok téma forog a fórumon, és ezzel együtt sok vita. Hol szelídebb, hol durvább.
Érdekelne, hogy vajon az embert mi mozgatja, amikor az érzelmeit érinti egy-egy hsz-ás?
Gondolok arra, hogy a sajnálat sajnálatot , a szomorúság szomorúságot, a düh dühöt, a jókedv jókedvet hoz magával.
Viszont mi van akkor, ha valaki nem azonosul azzal az érzelemmel, amit a hsz-ló ki akar váltani egy másik hsz-ból?
Miért sértődik meg az, aki nem kap visszaigazolást az igazára?
Miért duzzog mégjobban, aki nem kap sajnálatot?
Miért dühös mégjobban az, akinek nem hagyják meg az utolsó szó jogát?
Szeretni önmagam, milyen egyszerűnek hangzik.
De Chaplinnek is 70 évig tartott, mire megvalósította. Úgyhogy van még rá időm.
Nagyon tetszik.
1. Amikor elkezdtem szeretni önmagam, észrevettem, hogy a kínok, a szenvedések és érzelmi fájdalmak csak figyelmeztető jelei annak, hogy a saját igazságom ellenében élem az életem. Ma már tudom, hogy ez: HITELESSÉG.
2. Amikor elkezdtem szeretni önmagam, megértettem, hogy mennyire tud bántani valakit az, ha rá akarom erőltetni a vágyaimat, miközben az idő még nem jött el erre, illetve az adott személy még nem állt készen rá, még akkor is, ha ez a személy én magam voltam. Ma ezt úgy hívom: TISZTELET.
3. Amikor elkezdtem szeretni önmagam, felhagytam azzal, hogy másfajta élet után vágyakozzak, és láttam, hogy minden, ami körülvesz, az valójában egy lehetőség arra, hogy fejlődjek. Ma ezt úgy hívom: ÉRETTSÉG.
4. Amikor elkezdtem szeretni önmagam, megértettem, hogy minden körülmények között a megfelelő helyen és időben vagyok, és minden a megfelelő pillanatban történik. Így nyugodt lehetek. Ma ezt úgy hívom: ÖNBIZALOM.
5. Amikor elkezdtem szeretni önmagam, felhagytam azzal, hogy raboljam a saját időmet, és abbahagytam a jövőre vonatkozó nagy tervek gyártását. Ma csak olyan dolgokat cselekszem, amik örömet okoznak nekem és boldoggá tesznek. Olyan dolgokat, amik felvidítják a szívemet. Mindezt a magam módján csinálom, a saját ritmusomban. Ma ezt úgy hívom: EGYSZERŰSÉG.
6. Amikor elkezdtem szeretni önmagam, felszabadítottam magam azok alól a dolgok alól, amik nem tettek jót az egészségemnek - ételek, emberek, dolgok, helyzetek és minden, ami elvitt önmagamtól. Először ezt a hozzáállást egészséges egoizmusnak tartottam. Ma már tudom, hogy ez: ÖNMAGAM SZERETETE.
7. Amikor elkezdtem szeretni önmagam, felhagytam azzal a próbálkozással, hogy mindig igazam legyen, és azóta sokkal kevesebb alkalommal tévedtem. Ma ezt úgy hívom: SZERÉNYSÉG.
8. Amikor elkezdtem szeretni önmagam, elutasítottam, hogy a múltban éljek és a jövő miatt aggódjak. Most, csak a pillanatnak élek, ahol MINDEN történik. Ma napról napra élem az életem és úgy hívom: BETELJESEDÉS.
9. Amikor elkezdtem szeretni önmagam, észrevettem, hogy az elmém képes arra, hogy zavarjon és beteggé tegyen. De ahogy összekapcsoltam a szívemmel, az elmém nagyon hasznos szövetségessé vált. Ma ezt úgy hívom: A SZÍV BÖLCSESSÉGE.
10. Nem kell, hogy féljünk a vitáktól, összekülönbözésektől vagy bármilyen problémától önmagunkkal vagy másokkal. Még a csillagok is összeütköznek néha, és a találkozásukból új világok születnek. Ma már tudom, hogy EZ AZ ÉLET.
Aranyos. :)
De szerintem az orrszarvú van olyan okos, hogy az agya helyreteszi az információkat és korrigálja a képet.
Én kihallom belőle az őserőt.
Mozdony végül úgy látom nem váltotta be a fenyegetését, hogy jönni fog beszélgetni.
Nekem ez csak artikulátlan üvöltés.
Nálam az őserőt az eddás fiú testesíti meg.
Na az ő hangját nagyon értékelem, pedig a fiút annyira nem kedvelem.
Én szótam.
De őserő az van benne, pedig szinte semmi hangja nincs neki.
Most kezdem hallgatni a csodaszarvasos énekeket, a régit ismertem, amikor Vágtázó Halottkémek néven futottak, na az volt az igazi őrület.
Hát tényleg eléggé vágtázik.
Szeretem a dinamizmust, de ez még nekem is sokk!
Nem jelennek meg a hsz-aim.
Legalábbis az egyik topikban nem.
Na lássuk.
Oké, de elkapod?
Nagyon ügyesek.
Ugye lehet terjeszteni a videót?
Lehet odaköltözünk hozzátok.
Hoztam valamit, ami nem kifejezetten népzene, de ősi motívumok azok vannak benne bőven.
Biztonsági öveket bekötni!
Vágtázó Csodaszarvas - Mámoros éji vágtázás
A kicsi gyermeknek lehet azalapján fogunk iskolát választani, hogy hol van néptánc oktatás.
Sajna már egyre kevesebb helyen.
Nem sokra tartom például a művészeti iskolákban a szintetizátor-oktatást.
Az ovis ünnepségeken előadott gagyipop dalokról már inkább nem is mondok semmit.
Pedig én mennyivel szívesebben hallgatom a nép hangját.
Barátnőm egyik gyermeke népi hegedűn, a másik pedig tekerőn játszik.
Imádom őket hallgatni.
Hű, látom van ezós olvasnivaló.
Wini megint kétoldalról támogatja önmagát.
Igen, nagyon fülbemászó dallam.
Nem tudom, miért nem jellemző Magyarországon, hogy a hasonló népi dallamokat átadja az egyik generáció a másiknak. Erről beszélgettünk a napokban. Hogy a szomszédos országokban sokkal jobban megőrzik a hagyományaikat.
Mi meg megyünk a nyugat után.
http://www.youtube.com/watch?v=QPu7x4mDKH0
Lehet hogy mást mondtam volna?
Vagy nem értem amit írtál?
Tehát igen, aki azt mondja, hogy lát aurát, az még nem biztos, hogy látja az aurában megjelenő elváltozásokat is.
Ezt olvastad . De nem pont így van .Az aurát láthatod szineket is de az elváltozásokat azt nem látják hanem érzékelik . A kettő csak összefüg mint minden mindennel de nem következik egyik a másikból . Mármint aki aurát lát nem mind diagnosztizál .
Ó igen, ez valóban egyszerű. Sőt! Túl ecccerű.
De az aki igazán "lát" aurát, az azt is látja, ha valakinek a testében a betegségtől elváltozások léptek fel.
Vagy éppen a színeket, amiket a csakrák mutatnak.
Rumelaj
Ha volt már, akkor én kérek elnézést.
Ez lehet a különbség az okosság és a bölcsesség között.
Minden jól van a teremtés egészében!
Értem, hogy gondolod a figyelmet. Számomra ez a tudatos figyelem, éberség, tudatosság.
Ettől megkülönböztetem a nem tudatosat, ami sodródás, nem irányítás, erre írtam, hogy robotpilóta üzemmódban van a figyelmem.
A nem irányítás még feldolgozás alatt.
A jin-jang-résznél nem látok ellentmondást a két hsz között, úgyhogy részemről már ki is egyeztünk.
A többire pedig csak...
Van egy megfigyelésem. Mégpediglen az, hogy emberként mennyire okosnak véljük magunkat, és mégis folyamatos elégedetlenségben élünk.
Ha annyira okosak lennénk, mint amit magunkról képzelünk, akkor bizony a boldogság nem egy vágykép lenne, hanem kart kartbaöltve haladnánk vele együtt végig az életünkön.
De nem, mi makacsul ragaszkodunk ahhoz, hogy mi milyen okosan éljük az életünket, és egy kis szikráját sem engedjük be magunkba annak a lehetőségnek, hogy amit keresünk, azt nem csak keresni kellene, hanem meg is kéne találni.
A depressziós topik kapcsán merült fel bennem, hogy mennyire bele tud egy ember merülni abba a hitébe, hogy ő egyenlő azzal, ami kialakult benne, amit kialakított magában, adott esetben éppen egy depresszióval.
Aki éppen nem tud aludni, annak a legnagyobb megoldandó feladata, hogy tud altatóhoz jutni kedvezményes áron.
Rám gyakran mondják, hogy makacs vagyok. De azért nem mindegy, hogy éppen miben nyilvánul meg egy makacsság?
Abban, hogy makacsul ragaszkodom ahhoz, hogy amit teszek az teljesen rendben van még akkor is, amikor éppen meghalni készülök a gödör alján, vagy ahhoz ragaszkodom makacsul, hogy képes vagyok tenni a magam boldogulásáért.
Ezt a "tevékenységet" nevezik tudatosságnak. Mármint a figyelmet. Ez természetesen nem egyenlő azzal, hogy irányítsuk. Csak figyeljünk.
Természetesen mindent "megszabhatunk". A döntéseink által. Ahogy és amit döntünk, úgy alakítjuk valaminek a jövőjét.
A már bekövetkezett jövőt már nem szabhatjuk át, ha már egyszer a múltban megtörtént egy döntés, ami kapcsán alakult a jövő.
A szabad akarat semmi más, mint a döntéshozatal. Hogy hogyan döntünk adott történéskor? Mit választunk?
Az valóban nem látható előre, hogy mi fog történni egy adott döntés kapcsán, mert egy társasjáték részei vagyunk, tehát nem is ez a lényeg.
A lényeg az, hogy akármit és akárhogy is döntünk, ami később megteremti a jövőt, akkor is tudjuk felvállalni a döntésünket és annak végkimenetelét, amikor már megtörténik, bekövetkezik.
A figyelem az figyelem, az soha nem vált át semmire. Ami, aki átvált az a te irányításod.
Mi az, hogy pozitívum vagy negatívum? Mi az, hogy egymás nélkül nem léteznek?
Azért ebben is érdemes lenne már valamiféle egyezőségre jutni.
Ugyanis történések vannak, ami valakinek vagy tetszik, vagy nem tetszik.
Ugyanaz a történés egy másik embernél pont az ellenkező jelzőt kaphatja.
Akkor a történés melyik kategóriába tartozik?
Ez azt jelentené, hogy a figyelmet mindig irányításunk alatt tudjuk tartani?
Igen, talán, mert amire figyelünk, azt akarjuk megtapasztalni, mélységekben és magasságokban, de a következményeket, a tapasztalatok későbbi irányát már nem szabhatjuk meg.
Nem hiszek a szabad akaratban ilyen értelemben, mert nem gondolom, hogy előre látható, aminek épp a figyelmet adjuk, abból mi fog megszületni a figyelmünk által.
És előfordul (legalábbis nálam igen) hogy ez a figyelem robotpilóta üzemmódra vált.
Hogy pozitívum vagy negatívum, ez pedig nézőpont kérdése. A két oldal, ami egymás nélkül nem létezik.
Most olvastam, egy egyszerű kis mondat. Szeretem az egyszerűséget.
Az együttérzés annak elfogadása, hogy a másik személy teljesen úgy tapasztalja ezt meg, ahogy csak akarja.
Biztos megvolt az oka, hogy miért lett ilyen titokzatoskodó, úgyhogy nem firtatom. Úgy értelmezem, ahogy nekem tetszik.
Ha lesz kérdésem, akár meg is ígérhetem, fel fogom tenni.
Nem tudom, nem tudom. Logikai bukfenc volt abban amit írt. Inkább talán nem szeretné beismerni, hogy hibázott.
http://www.youtube.com/watch?v=ewbB1v fMBBo
Hoztam egy dalt, ez az egyik kedvencem Zorántól.
Épp tegnap hallgattam, eszembe jutott a hsz-edről.
Egy kicsit szomorú, de nagyon szép. Nekem segít... az elfogadásban.
http://www.youtube.com/watch?v=_cOX3KY___0
Végül is leírta, a linkekkel alátámasztani akarta
, de még mindig nem értem, lehet, hogy csak viccel? Vagy direkt ír ilyeneket? Lehet, meg is kérdezem tőle.
Amit írt, szerintem mindenkinek egyértelmű, hogy nem úgy van. És a linkjeiben se volt más.
Ilyenkor szokta egy másik szkeptikustársuk az értő olvasás hiányát felróni az aktuális célpontjuknak.
Már bocsi, de ki az, aki ezzel egy parányit is törődik?
Én pont elég vagyok magamnak.
Persze, nyugodtan háborogj csak. Én gyakran teszem. Ez jó, ez nagyon jó.
Utána pontosan felismerem azokat a fránya saját korlátaimat, amiről azt képzelem, hogy a másik vetíti rám.
Nekem nem gond.
Nálam ez feladat. 
Ha valakinek ekkora korlát az, hogy meglássa a saját indíttatását, hogyan lehet elvárni tőle, hogy meglássa, belássa azt, hogy ő bizony izélgetni képes csupán?
Igen, szerintem is. Mármint hogy te is.
Tényleg bent hagyhatták volna. Több szempontból is.
Az egyik pont az amire utaltam is, hogy aki annyira képtelen felfogni a mondandóit, hogy még saját maga sem érti.
Biztosan azért fogalmazok sejtelmesen, mert szeretem a titkokat, azaz elbújok mögéjük.
Kérdezz rá, hátha kapsz rá választ.
Sajnos igen, van egy gyanúm, hogy ő csupán addig lát, ameddig.
Pont erre írtam egy frappáns választ, de én nem mentettem ki.
Az "érted már" kérdésre volt egy olyasmi, hogy mindenki csak a saját határáig érti meg a dolgokat. Ha nem képes a határokat továbbtolni, akkor sajnos képtelen a továbbgondolkodásra is.