Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Érzelmi kavalkád?!
Létrehozva: 2008. Április 16. 17:53
Sok téma forog a fórumon, és ezzel együtt sok vita. Hol szelídebb, hol durvább.
Érdekelne, hogy vajon az embert mi mozgatja, amikor az érzelmeit érinti egy-egy hsz-ás?
Gondolok arra, hogy a sajnálat sajnálatot , a szomorúság szomorúságot, a düh dühöt, a jókedv jókedvet hoz magával.
Viszont mi van akkor, ha valaki nem azonosul azzal az érzelemmel, amit a hsz-ló ki akar váltani egy másik hsz-ból?
Miért sértődik meg az, aki nem kap visszaigazolást az igazára?
Miért duzzog mégjobban, aki nem kap sajnálatot?
Miért dühös mégjobban az, akinek nem hagyják meg az utolsó szó jogát?
Á, szóval ez volt a csalitos.
Klassz látni, hogy van aki minig menekül az önállóan felvállalt vélemény-nyílvánítás elől a barátjához (gugli) támogató segítségért......
Én is én is.
Pedig bent hagyhatták volna, szerintem tanulságos volt, és nem is off.
Egy képem van, hogy a többiek se maradjanak le.
Olyan sejtelmesen fogalmazol, hogy nem igazán tudom, mire gondolsz.
És ez az előző hsz-re is értendő.
Winire hát persze hogy illik, amit leírt, de én tényleg nem értem, hogy komolyan így gondolja, ahogy leírta?
Szerintem semmiféle definícióban nincs olyan megírva, hogy a sértegetés ne lenne személyeskedés. Ő pedig mintha ezt akarta volna bizonygatni.
Az a legrosszabb, ha tényleg el is hiszi.
Sziasztok!
Szia Edelina!
A depresszió elmúlik
, aztán biztos eszedbe fog jutni sok pozitívum is az elmúlt évekből, nem hiszem, hogy minden elfecsérlés lett volna.
Mesélj majd az előadásról.
Szia, hát az egyik az zsebkendő csomóját juttatja eszembe,
a másik pedig a fórumszabályzatban szereplő személyeskedés meghatározáshoz köthető.
Az utóbbinak már hült helye van, pedig megint nagyon okos dolgot írtam.
Szép reggelt!
Milyen csalitosba jártál? :-))
Betévedtem már megint a csalitosba.
Időnként, na jó, gyakran, vannak fura dolgaim, ami a megérzéshez köthető, csakhogy én nem tudom így látni, mert csak megteszek valamit, amire nincs válaszon, hogy miért teszem?
Először rátaláltam a személyemet emlegető hsz-ra, majd a filozófikus hangvételű személyeskedést taglaló kommentekre.
Imádok olyan hsz-okat olvasni, amikor valaki leír valamit, és csak egyetlenegy dolgot hagy figyelmen kívül, hogy amit leír, azt magára is húzhatná.
Merthogy az az ing nagyon passzolna rá, ammá' biztos.
Ez remek.
Mármint az, hogy milyen teljesítményre képes az elme.
Kb így van ez mindennel. Csak egy kis figyelmet adjunk dolgoknak, és azok meg is jelennek bennünk.
Lett légyen ez akár még pozitívum is, bár jobbára ez hiányzik belőlünk.
Remek, biztosan nagyon tanulságos előadásra vagy "hivatalos".
Elfecsérelt évek,sok munka . (No ezt csak a depresszió iratja velem )
Lehet, hogy a depresszió mondatja az ilyen megállapításokat, de nekünk magunknak kell megtalálnunk rá a választ abban, hogy megértjük, hogy mindig csak azt tudjuk tenni, amire adott helyzetben, időben képesek vagyunk.
Bennem is már számtalanszor megjelent ennek a kérdésnek különböző változata, de most, hogy belegondoltam, ez egyre ritkábban fordul elő.
Valószínű összefüggésben van a felismerésekkel a gyakorisága.
Pontosabban a felismerések növekedésével csökken az ilyen "lelkiismereti" kérdéshalmaz.
Hoztam egy kis zenét.
A Chicago c. musicalből. Az első a magyar, a második a filmes változat.
http://www.youtube.com/watch?v=xgqt3VjdP-Q
http://www.youtube.com/watch?v=tBFVzQ_sXxU
Elő ször nagyon utáltam ezt a dalt, ki lett írva cd-re az egész musical, és ezt az egy dal inkább kihagytam. De már megszerettem.
Igen, ilyen értelemben is lehet, sőt.
Erre a topikban írtam azt, hogy amilyen iskolába ő járt, azt ismeri, és bár utalt arra, hogy neki nem volt rendben, a gyerekének mégsem meri bevállalni ezt a fajta más iskolát.
Ilyenkor szeretem azt hallani, hogy ő tudja, hogy mi miért, mert ő már felnőtt, és el tudja dönteni a dolgokat. Ezt nem a topikindítóval kapcsolatban írom, hanem úgy általában.
Sokan azt képzelik, hogy amikor határozott állásfoglalásuk van valami felé vagy valami ellen, akkor ők pontosan tudják annak a véleménynek a hátterét.
A bizonytalansága miatt. Nem biztos benne, hogy valóban fel merje vállalni, hogy egy olyan iskolába járassa a gyerekét, ami a társadalom nagy részét megbotránkoztatja......meg abban is bizonytalan, hogy a gyerek megállja majd a helyét a többi normál iskolában nevelkedett, taníttatott gyerekkel szemben.
Szóval az volt az érzésem, hogy inkább arról szerette volna, hogy meggyőzzék, amit belül is érzett, hogy nem jó választás a Waldorf. Így legalább mondhatja azt magának, hogy jó dolognak érzem a Waldorfot, de hát olyan sokan azt mondják, hogy hosszú távon a gyereket visszatartja mondjuk az egyetem elvégzésétől, ergo a gyerek érdekében hallgatok a többségre.....
Tehát szerintem nem a gyerekét nem ismeri, hanem a saját elképzeléseit nem meri vállalni....önmagában bizonytalan.
Én ezt nem mondtam.
Méghogy bármit. Semmit nem tehet meg, csak amiben a másik is benne van.
És ilyenkor benne van a másik is valahogy, másképp nem tehetné meg (az egyik).
Na jó, megyek inkább.
Jogodban áll egyet nem érteni.
És most jobb? (kérdezné Bety)
Egyébként amit leírtam, az éppen arról szól, hogy igen, a sóvárgás maga a függőség.
Meggyőzni? Miért kellene nekem bárkit is meggyőzni? Semmi ilyen szándékom nincs.
Egyetlen szándékom, hogy elmondjak olyan dolgokat, amiket én úgy ítélek meg, hogy annak van tartalmi értéke, és ha egy másik ezt szintén meglátja, akkor az neki segít továbblépni egy lépéssel a saját útján.
A Waldorf téma engem sem érint, engem az érdekelt, ahogy pár nick hogyan akarta lejáratni a témát.
Az is igaz, hogy a topiknyitót sem igazán értettem, ha valamiről csak jó dolgokat hall, akkor miért akarja magát meggyőzni annak ellenkezőjéről?
Ráadásul ez pont arra utal, hogy fogalma sincs, hogy a gyermekének mire lenne szüksége, hiszen ha ezt tudná, akkor azt is pontosan tudná,hogy amit hallott, az rendben van-e? A gyermek szempontjából.
Egy kissé nehezen hoztad ki a mondandót, amivel nem is tudom hol tudnék egyetérteni?
Tehát ha a kommunikáció egyik partnere tudatos, akkor a másik partner bármit megtehet?
Hoztam egy idézetet a palferi.hu honlapról.
Ha rájössz, hogy nincs minden kérdésre számodra elfogadható válasz, akkor eljutsz az igazán fontos kérdésekig.Nem értek egyet.
A sóvárgás, maga a függőség.
Ha például drogokra, alkoholra, vagy csak a dohányzásra gondolok, ott is megvan a beteljesülés valamilyen szintű élménye, különbség azt hiszem, csak abban lehet, hogy ezek az élmények inkább csak pótlékok, a valódi megélt egységélmény helyett.
Talán el kéne olvasnom inkább a könyvet, hátha megvilágosodnék.
Értem amit írsz; ha önmagunkon kívül keressük ezt az élményt, akkor alakulhat ki függőség, egyébként nem.
De nem győztél meg. :)
Vagy esetleg az is benne van, hogy a szülő segít a gyerekének, vagy a gyerek a szülőnek?
A waldorfos topikot nem olvastam, csak benéztem, nem érint a téma.
A sértődés persze hogy egy rossz "kommunikáció", és nem vezet semmi jóra. De talán jó irányba fordítható, ha a másik fél válasza nem az lesz, hogy ő is besértődik, hanem megpróbálja megérteni mi az oka a partner viselkedésének.
Azt akarom kihámozni nagy nehezen magamból, hogy elég lehet az, ha az egyik oldalról megvan a tudatosság, ez már megoldást hozhat.
Hogy nem várhatja el, megint persze, hiszen ha elvár, azzal már eleve megteremti az ellenállást a másikban.
Köszi, hogy betetted ezt a cikket, érdemes volt elolvasni.
Mindig örülök, amikor felfedezem hogyan íródnak felül korábbi véleményeim.
A könyvet még nem ismerem, tartalmáról sem tudok sokkal többet, mint amiről a cikk is szól.
Így egyelőre maradok a magam kialakított elképzelésnél.
Ha jól értem, arra gondolsz, hogy magától az élménytől vállnál függővé?
Ha igen, akkor nem. :))
Vagyis hogy nem, nem lehet függővé válni egy intimitástól, függővé válni egy intimitás utáni sóvárgástól lehet.
Függni csak a saját vágyainktól lehet, ami ugye nem egyenlő egy beteljesült élménnyel.
Függni attól lehet, amire azt képzeljük, hogy soha nem lehet miénk.
Függni egy emberi kapcsolattól lehet, ahol a másik embert állítjuk a fókuszunk középpontjába magunk helyett.
Valami ilyesmi. Azt hiszem. :))
Ó, sajnálom, hogy nem ismertem fel a hasonlóságot.
Igen, a gyerekek jobbára csak azt ismerhetik, amit a szüleiktől kapnak.
Szerencsésebb esetben - a mai világban hál' isten egyre bővebb a kínálat - hallhatnak olyan információkat is, amikkel már ők maguk is elindulhatnak valami fele.
A kérdés - ez a W iskola véleményei kapcsán merült fel bennem - inkább ott van ebben a témában, hogy a szülő mennyire fogadja el, ha a gyermeke más utat választ, mint amit egy szülő meghatároz a számára?
A sértődés az sértődés, a kommunikáció pedig kommunikáció.
Aki sértődik, természetes, hogy azzal tulajdonképpen elmondja a maga történését, de ettől még nem várhatja el senkitől, hogy a sértődéseken keresztül kapja meg azt a szeretet, amit annyira vágyik.
Ezt már én leírtam korábban a 418-ban.
A sértődés szerintem egy kommunikációs próbálkozás, aki megsértődik, annak csak ez az eszköze van arra, hogy kifejezze a másik felé önmagát. Persze kétséges lesz a sikere. Főleg ha a másik fél sem ismeri a megfelelő kódolást.
Ebben a témában nagyon sok tapasztalattal rendelkezem.
Milyen fontos lenne, ha ezzel a gyerekek már az iskolában is találkozhatnának a sok fölösleges adat helyett, vagy mellett inkább.
Mert azt hiszem, nagyon kevés szülő van, aki jól kezeli a hasonló helyzeteket.
Érdekes lehet ez a könyv, a múltkor ez a cikk volt az egyik topikban belinkelve róla.
Ez az a téma, ami azt hiszem mindenkinek nagyon testközeli.
Engem is nagyon érdekel, de vannak még hiányosságaim a tapasztalásban, bár néha még soknak is tűnik egyszerre ami tanulnivalót kapok.
A függőségről is szó van. Lehet hogy hülye kérdés, de ha önmagammal találom meg az összhangot, ezt az intimtást, boldogság-élményt, attól nem válhatok függővé?
Szia, igen, te érted miről beszélek, illetve miről szól az idézet.
De ha tovább gondolkodom erről, akkor még azt is hozzá tenném, ha nincs kommunikáció, mert ugye akkor sértődés sincs, akkor kapcsolatról sem beszélhetek.
Jó téma az intimitás, azt hiszem sokféle módon lehet érteni, értelmezni.
Kinek kinek az elképzelése szerint.
"Van-e olyan élményed, tapasztalatod a férfi-nő kapcsolat területéről, hogy tulajdonképpen minden jó, valami mégis hiányzik? Tudod, hogy mi hiányzik ilyenkor általában? Te magad. Úgy egyébként jól működnek a dolgok, csak te nem vagy benne eléggé. Az hiányzik. Az intimitásra vonatkozóan ugyanis van egy hihetetlenül erős téveszménk – hogy az intimitás azon múlik, milyen a másik. Márpedig ha én önmagammal nem tudok meghitt viszonyban lenni, akkor hogyan leszek képes rá valaki mással?"
Pál Feri: A függőségtől az intimitásig
A magam részéről az intimitás az, amikor végtelen összhangban tudok lenni egy adott pillanatban... magammal.
Amikor eszemben sincs olyat gondolni, hogy egy jelenlévő másik "belegyalogol az intim szférámba". (az időzőjeles szöveget csak azért írtam, mivel általában ezt lehet hallani)
Ehhez viszont ritkán jutok el, sőt nagyon ritkán. Ezt inkább élménynek nevezem, mint érzésnek.
Az, hogy valakit közel engedek magamhoz, az egyben még nem jelenti azt, hogy létrejön egy intim pillanat.
Mert ezek is csak pillanatok, ahogy a boldogság is csupán pillanatokban mérhető.
Hoztam egy idézetet egy másik helyről. :)
"Május 12.
MEGHITTSÉG
Megengedhetjük magunknak, hogy közel kerüljünk az emberekhez.
Sokan hordoznak mélyen bevésett mintákat arról, hogyan szabotálják kapcsolataikat. Némelyek ösztönösen véget akarnak vetni egy kapcsolatnak, mihelyt az eléri az intimitás, a másikhoz való közelség bizonyos szintjét.
Ha közel kezdjük érezni magunkat valakihez, megtörténhet, hogy az illető valamely jellembéli fogyatékosságára összpontosítunk, s akkorára nagyítjuk, hogy nem látunk tőle semmi mást. Visszavonulót fújhatunk vagy eltaszíthatjuk magunktól, hogy távolságot teremtsünk kettőnk között. Elkezdhetjük kritizálni, s ezzel a viselkedéssel biztos sikerül távolságot teremteni. Vagy irányítani próbáljuk, ami szintén lehetetlenné teszi az intimitást. Esetleg igyekszünk meggyőzni magunkat arról, hogy nincs is rá szükségünk. Vagy ellenkezőleg: folyton nyaggatjuk igényeinkkel. Néha azzal ártunk magunknak, hogy olyanokhoz próbálunk közel kerülni, akik ezt nem engedik – esetleg azért, mert szenvedélybetegek. Néha azért választunk magunknak éppen ilyen embert, hogy jó előre vészkijáratot biztosítsunk a valódi közelség idejére.
Attól félünk, hogy elveszítjük magunkat. Hogy a közelség erőtlenné tesz, és nem tudjuk megóvni integritásunkat.
Gyógyulásunk alatt felismerjük, hogy nyugodtan közel kerülhetünk másokhoz. Ehhez biztonságot kínáló, egészséges embereket választunk. Az intimitás nem önmagunk vagy életünk feladása. Ahogy egy bizonyos ember mondta: élhetünk erőnkkel akkor is, ha közel állunk valakihez, sőt akkor is, ha a másiknak birtokában van valami, amire szükségünk van.
Ma nem állok ellen az intimitás vágyának. Hagyom, hogy az lehessek, aki vagyok; hagyom, hogy mások is önmaguk lehessenek, és élvezzem a velük való kapcsolatot és az ennek nyomán kialakuló jó érzést."
Hogy ki lehet az az "egy bizonyos ember", azt nem tudom.
Szellemes az ingahasonlat.
Amit viszont írtam, nem éppen erről szól, hanem azt akartam vele mondani, hogy a kommunikáció az, amivel tönkre lehet tenni egy kapcsolatot.
De mondhatnám úgy is, hogy a kommunkáció hiánya.
Ami persze egészen mást takar, mint azt a brilliáns úr megfogalmazta.
Ha egy holtpontról billenti ki, akkor az még jól is jöhet.
Ha az egyensúlyból, akkor lehet visszaút.
Mint az inga, kileng, jobbra és... rosszabbra.
Vagy inkább úgy, hogy egy kapcsolatban mindig a kommunikáció az, ami kibillenti a kapcsolatat.
Engem most éppen ezért talált meg nagyon, mert van valaki, akivel ha komunikálok, abból csak sértődés származik.
Szerintem humoros, mint a többi is, amiket írt.
Az tetszik benne, hogy kifordítja a nyilvánvaló igazságokat, és a bennük rejlő ellentmondást mutatja meg, ezzel elgondolkodtat.
Ha nincs kommunikáció, nincs kapcsolat, nem is lesz mit megnehezíteni.
"Ne nehezítsük meg a kapcsolatunkat azzal, hogy kommunikálni próbálunk egymással."
Igy már nincs lelkifurdancs ha nem értesitlek mikor nyitok
http://www.youtube.com/watch?v=8Mf0zZAn3p4
Akkor ezek szerint ezek a "dolgok" birtokolnak téged?
Még egy idézetet hoztam Ashleigh Brilliant-tól.
Ha valamit nem tudsz jól csinálni, akkor tanuld meg élvezni azt, hogy rosszul csinálod.
Én nem birtoklok semmit.
Csak valahogy a dolgok ragaszkodnak hozzám.
Sajnos a fórumot is annyira tudja rombolni a sok-sok ragaszkodó azonos, egyben különböző elnevezésű nick, hogy élvezhetetlen.
Ha kilépek az elmémből, csendesen fogom csinálni, hogy ne zavarjalak téged.
Sajna lehet, hogy nem tökéletes a fordítás, ha valaki tud jobbat, nyugodtan javítsa.
Azt kérdezed, hogy hol bújkáltunk eddig?
Hát hol is, hat gondolkodjak egy kicsit. Hmmm... valószínű a saját elménk útvesztőiben.
Nagyon jók az idézetek és a topik témája is érdekes....Hol bujkáltatok eddig ???
Természetesen van saját véleményem a témáról időhiány miatt azonban elnapolva. Minden esetre megmosolyogtató volt ezt az egyetlen oldalt visszaolvasni, kíváncsivá tett a többire is....
Ez nagyon tetszik.....igaz lehet, ettől boldogabb az ember maga !
Szép napot mindenkinek
Úgy belemerültem a keresésbe, hogy alig tudom abbahagyni.
Közben találtam egy mondást, ami csak úgy ott volt, nem tudni kitől, de nem is számít.
"Nem kaphatsz meg mindent. Hova tennéd?"
Szép jó reggelt.
Tényleg nagyon jók.
Nekem ami nagyon tetszik még:
Bocsáss meg most! Holnap talán már nem lesz bűntudatom.
Hogy ez mennyire így van!
Na meg még ez is nagyon tetszik, bár itt már inkább a homoros oldala.
Minél inkább eltérnek a nézeteink, annál valószínűbb, hogy legalább egyikünknek igaza van.
Tetszik.
Megnéztem még pár idézetet tőle, nevéhez illően brilliáns a humora. 
http://www.citatum.hu/szerzo/Ashleigh_Brilliant
Talán szerencse, hogy ilyen lassan haladok, mert lehet, hogy rossz irányba megyek.
Ez is nagyon jó.
Kaptam egy idézetet, amit nagyon értékelek, és pont jó időben érkezett.
Megosztom, hátha másoknak is hasonló hatással bír.
"Ne nehezítsük meg a kapcsolatunkat azzal, hogy kommunikálni próbálunk egymással."
/Ashleight Brillant/
Kellemes ünnepi hangulatot.
Én maradok itt a földön. Egyelőre mindenképp.
Viszont azért hoztam egy idézetet, melyet különösen Mozdonynak ajánlok szeretettel.
"Nézz utána, hogy minden napból, a legközönségesebb, sivár hétköznapból is ünnepet csinálj, ha pillanatokra is! Egy jóindulatú szóval. Méltányos cselekedettel. Udvarias mozdulattal. Nem kell sok az emberi ünnephez. Minden napba belecsempészhetsz valamilyen varázsos elemet, megajándékozhatod magad egy könyv igazságának negyedórás élményével, valamilyen homályos fogalom megismerésének kielégülésével, környezeted vigasztalásával vagy felderítésével. Az élet gazdagabb lesz, ünnepibb és emberibb, ha megtöltöd a hétköznapok néhány percét a rendkívülivel, az emberivel, a jóindulatúval és az udvariassal; tehát az ünneppel."
Márai Sándor
Kellemes időtöltést!
Friss, ropogós lávatekercseket hoztam, desszertnek ebéd utánra.
Hosszú hétvége.....
imádom.