Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Érzelmi kavalkád?!
Létrehozva: 2008. Április 16. 17:53
Sok téma forog a fórumon, és ezzel együtt sok vita. Hol szelídebb, hol durvább.
Érdekelne, hogy vajon az embert mi mozgatja, amikor az érzelmeit érinti egy-egy hsz-ás?
Gondolok arra, hogy a sajnálat sajnálatot , a szomorúság szomorúságot, a düh dühöt, a jókedv jókedvet hoz magával.
Viszont mi van akkor, ha valaki nem azonosul azzal az érzelemmel, amit a hsz-ló ki akar váltani egy másik hsz-ból?
Miért sértődik meg az, aki nem kap visszaigazolást az igazára?
Miért duzzog mégjobban, aki nem kap sajnálatot?
Miért dühös mégjobban az, akinek nem hagyják meg az utolsó szó jogát?
Persze hogy nem ilyen egyszerű. :)
Nem olvastam el az egészet, de láttam, hogy eléggé ki lett vesézve a téma.
Azt gondolom, ehhez a kérdéshez, meg máshoz is
, úgy lehet közelíteni, ahogy a hopo...izé módszere is írja.
Megpróbálni megérteni a másikat.
De ha azt mondom, megértem, az még nem biztos, hogy valódi megértést is jelent.
Megkeresni magamban a problémát, ez lehet a megoldás, és aztán önmagamban gyógyítani. Ez viszont eléggé fájdalmas lehet.
Szerintem ennyi amit lehet tenni, persze lehet a végtelenségig is ragozni.
Az utolsó mondatodnál pedig kérdés, hogy vajon döntésképes-e az, aki benne csücsül a helyzetben. Ha nem, akkor kell a külső segítség.
De ki ítéli meg, hogy hol a határ, amikor mindenkinek máshol van?
Mert különbözik a zenei ízlésünk. Azér.
Ezt a legutóbbit is azóta még folyamatosan hallgatom.
Már az egész család dúdolja.
Kellemes napot.
Ma jön hozzám egy szakember tevékenykedni, ami egyben azt is jelenti a számomra, hogy munka lesz a keze nyomán.
Na de aztán már csak a buli, a szórakozás tölti ki az egész hétvégmet.
Ennek a topiknak a témája egyáltalán nem olyan egyszerűen megválaszolható, mint ahogy kiderülnek a hsz-okból is.
Én pl amit felvetettem, hogy egyáltalán nem mindegy, hogy beleszólok, vagy éppen "nyomatékosan" elmondom, hogy én mit látok, amin érdemes lenne változtatni.
Na meg az sem mindegy, hogy kinek mondok bármit is? Családon belül vagy éppen barátnak, vagy csak azért, mert.
Itt nem segítségről van szó, na meg az, akinek segítségre lenne szüksége, pont az nem kér segítséget.
Azon egyszerű oknál fogva, hogy ő nem képes felmérni azt, amiben ő már nyakig benne van.
Nem táncolhatok mindig olyan zenére, amit Te is szívesen fütyülnél.
Aztám mééér nem?
Kellemes nyári délutánt!
Sajnálod?
Ne tedd. Nem táncolhatok mindig olyan zenére, amit Te is szívesen fütyülnél.
Én azt hiszem, zenefüggő vagyok.
Néha túlzásokba esek. És nem is tudnék élni sem nélküle.
Érdekes topik. Szülőként nehéz meghúzni a határvonalat, és hajlamos vagyok beleszólni olyasmibe is a gyerekeimnél, amibe nem kéne. Próbálom magam fülöncsípni. Mindjárt megkérdem tőlük, sikerül-e legalább néhanap?
Egyébként meg az működik szerintem is, hogy annak lehet segíteni, aki kéri.
Kellemes napot.
Nos azt hiszem nem erre a zenére gondoltam akkor, mikor behatároltam a nekem tetszőt. Sajnálom, de az, hogy hozzád mi áll közel, az nem jelenti azt, hogy az hozzám is közel áll.
De hagyom is ezt a témát, mivel bennem nincs annyi zene utáni vágy, mint benned.
Jön egy csodálatos hosszú hétvége, amit várhatóan a lehető legkellemesebben fogok eltölteni.
Azt ugyan még nem tudom, hogy ez a kellem milyen cselekvéssorból fog állni, de ez nem is számít.
Találtam egy idézetet, amin nagyon elgondolkodtam, és már pár napja nem is hagy nyugodni, így most ide is beteszem.
"A legkegyetlenebb hazugságot gyakran a hallgatás fejezi ki."
Robert Louis Stevenson
Ez most azért is aktuális, mivel nyílt egy topik arról, hogy beleszólunk-e mások életébe?
http://www.nlcafe.hu/forum/?fid=441&csatid=&topicid=295409
Szia!
Nem lehet, hogy a tavalyi naptárt használod?
Igen ezek is fontosak, de nekem a zene ennél sokkal többet jelent.
Ezt a kis gyöngyszemet tegnap találtam.
http://www.zeneszoveg.hu/dalszoveg/59325/mag ashegyi-underground/fogyo-hold-fele-zeneszoveg.htmlMaj dnem minden kritériumodnak megfelel, magyar, karakteres hang, csilingelő dallam, és ha nem is klasszikus, de a hagyományokra épít.
És a szöveg sem utolsó.
Kellemes napot.
Napok, amik úgy mennek el velem és mellettem, hogy észre sem veszem és már nincsenek is ott, ahol szerintem lenniük kellene.
Olyan egyszerű az életem és mégis mindig van valami, ami megváltoztatja azt, ami eddig volt.
A jóga vagy más, de mindenképpen jó hatással van a cselekvőképességemre.
Nos a zene. Nekem még mindig az, ami hagyományos, ahol még a dallamoknak jut a főszerep és az énekes egyedi hangja, ja és mindez természetesen magyarul.
http://www.youtube.com/watch?v=yHV04eSGzAA&ob=av2e
Nekem tetszik.
És még a párkapcsolati témához is passzol.
Mostanában nem is hallgattam F E-t, mert laptopon internetezek, és ezen nincs hang, illetve nagyon halk.
Na akkor most úgyis a konyhába tartok, bekapcsolom a nagy gépet, had halljam a lehetőségeket a kapcsolati megoldásokra.
Nekem csak magammal kell megoldanom a kapcsolati kérdést.
Az sem semmi.
Szép napot!
Egy tényleg kiadós eső után most kezd sütögetni nálunk a nap.
Végre igazi tavaszi idő van.
Olyan sokat írtál egyszerre, mondatonként lehetne válaszolni rá, de egyetértek nagy részével.
Természetesen a szerelem kell a kapcsolathoz, de kell még az is, hogy mindkét fél akarja, és hogy akkor is akarja, amikor már "elmúlik" a szerelem, vagy inkább hajlandóság legyen mindkettőjükben, hogy átminősítsék valami mássá, amire nem tudok jobb szót, mint a szeretet.
A szerelmet pedig úgy definiálnám
, akkor jön létre, amikor meglátom a másikban a valódi, isteni mivoltát, és akkor múlik el, amikor ezt a meglátást eltakarja már a hétköznapi kép, és akkor jön a kérdés: ki ő? én nem is őt szerettem!
A kapcsolat akkor folytatódhat, ha megtalálják újra egymásban azt a "különlegeset", amit valahol elveszítettek.
És persze közben az is szükséges, hogy reálisan lássák a felek önmagukat és a másikat is. De ez nem a szerelem jellemzője.
Az önsajnálathoz meg nem is kell szerelem, nekem pl megy anélkül is.
Nagyon jó a Farkas Erzsébet legutóbbi három előadása, talán egy kicsit ide is illik a téma. Alig várom a folytatást.
Csak lehetne kevesebb telefonáló.
Amikor a szerelem elmúlik, akkor nem törvényszerű, hogy maga a kapcsolat is megszűnik.
Bár a mai kapcsolatok úgy tűnnek, hogy ez alapján tart ameddig tart, aztán már nem kell tovább, amikor megszűnik a kémia.
Ezt nem is nevezem kapcsolatnak.
A szerelem még nem kapcsolat. A szerelem csupán két fizikai síkon működő test összekapcsolódása.
Viszont ha ha nincs mi táplálja, mert a másik fél már nem működteti, akkor ott csupán az önsajnálat marad, és azt nem lehet szerelemnek nevezni.
De önsajnálat az is, amikor egy igazi kapcsolat megszűnik bármilyen ok folytán, és az ember egyedül marad önmagával, na meg a fájdalmával.
Tehát maradok annál, hogy akinek megszűnik bárminemű kapcsolata, neki marad az önsajnálat. :)) Vagy nem? ;)
Kellemes napot.
Saját és mások által hozott téma híján idézetet hozok, amivel maximálisan együtt tudok véleményezni.
"Egy párkapcsolatban a társunk előbb-utóbb törvényszerű módon a saját sebeinkre, elakadásainkra, neuralgikus pontjainkra hívja fel a figyelmet. Ez kikerülhetetlenül így van. Nem is szükséges, hogy ezzel valaki visszaéljen, bár sokszor van olyan élményünk, hogy a másik pont ott rúg belénk, ahol a legjobban fáj. Hogyan képes valaki, akiről egykor azt tudtam mondani, hogy a legjobban szeretem, ott belém rúgni, ahol a legjobban fáj? Úgy, hogy a nem tudatos pontokon való összekapcsolódásunk most is megvan. Nagyon is érezzük egymást, de most nem az egységben olvadunk össze, hanem egymás sebei, neuralgikus pontjai számára tartunk tükröt. Sokan ilyenkor azt mondják: ez a kapcsolat nem jó, nem adja meg nekem azt, amiért érdemes egy másik emberrel együtt élni! Ez a kapcsolat nem az! Pedig számos esetben nem a kapcsolattal van baj: ők jutottak el egy elakadásukig, amire a társuk ösztönösen hívta fel a figyelmet, tükröt tartva egy kidolgozatlan és félelmet keltő részüknek. Ez persze elég kellemetlen, és nyilván könnyebb a társunkat hibáztatni, mint a saját személyiségfejlődésünk munkás részére igent mondani."Pál Feri
Szerintem egy tőről fakadnak.
A búslakodást úgy tűnik nem lehet megspórolni, mert mindig csak utólag derül ki, hogy nem kellett volna.
Amiről írsz, az egy kapcsolat befejeződése, nem biztos, hogy ott van még szerelem, inkább már másról szól, ragaszkodás, kötődés, csalódás, vagy egyéb, de lehet tévedek, nem dolgozok nagy statisztikából.
Szép estét!
Én meg már azt hittem lesz valami jó kis olvasnivalóm.
Erről a témáról szól az egyik kedvenc dalom. Tele klisékkel, de szépen összefoglalja a lényeget.
http://youtu.be/AgzMZfS8m3UAz egy másik szerelem, amikor valami felé jó érzéssel van lélekben az ember.
Erre szoktam azt mondani, hogy szerelmes vagyok a szerelembe.
Ilyenkor csak a pillanat boldogsága, ami elragad.
Inkább csak arról a szeremről beszélek, ami megviseli az elhagyott szerelmest.
Emlékeimben visszalapozva ma már ezen nagyon el tudok csodálkozni, hogy mennyire felesleges volt időnként egy hosszabb búslakodás.
Kellemes napot.
Alapjáraton beszéltem a kölcsönös érzelemről, csupán a topikok gyakran ismétlődő témája az, hogy elhagytak, jajjj...
Az ilyen témájú topiknak jobbára csak a nyitóját olvasom el, mert amiket hozzászólnak, azok egy más kategóriába tartoznak, mint amit magam gondolok erről a témáról.
Vagy jön a többi panaszáradat, vagy rúgd ki, állj a magad lábára, és ilyenek váltakoznak.
Ja, meg az, hogy szemét a "másik". Mindig a másik.
Nekem például a zene az egyik szerelmem, mindig csak kapok tőle, nem vár viszonzást.
The Doors - Riders on the storm - felirattal
Kellemes estét.
Melyik ez a topik, hadd olvassak én is.
Szerelem sokféle van, az ember mindet igaznak hiszi, míg el nem múlik.
Aztán ha nem egyszerre múlik el, akkor az egyik fél mindenképp csalódott lesz.
A szeretet az meg jó esetben nem múlik el, ha tényleg az. Ha elmúlik, akkor meg nem volt az.
De a szeretet nem vár viszonzást, szerintem.
Az utolsó meg jó kérdés.
Egy pár sort emelnék ki amiben a lényeget látom.
Rettenetes csalódásunkban pedig agyonszekírozzuk egymást, kapcsolatot romboló módon fejezzük ki a betöltetlen vágyainkat és hiányainkat, mert elkezdtünk félni. Holott pontosan ott van az életünknek a kulcsa, ott kellene valamit az életünkkel kezdeni, ahol ezek a nagyon mély vágyak meghúzódnak!
És egy idézet Mozdonynak, mert hogy ebben a topikban nem tudok offolni.
"Amikor a szerelem ereje csökken, kezdjük azt érezni, hogy már nem dédelget úgy a Brünhilda, mint régen. Sőt, ha hazamegyek, elkezdi mondani, hogy már három hete kérem, hogy verd be azt a szöget a falba! Vagyis elkezdődik a távolodás, és közben egyre-másra érnek minket a csalódások, hogy mégsem ő az, aki a sebeimet gyógyítja, aki az összes ki nem mondott vágyamat betölti! Nem ő az! Ilyenkor sokan máris kilépnek. Azt mondják, ha nem ő az, akkor keresni kell tovább az igazit! Az esetek többségében az ember nem is tudja megfogalmazni, mit nem kap meg, hanem felszínes dolgokon veszekszik, mint például, hogy a másikkal nem lehet élni, mert rendetlen. Valójában azonban nem abban szoktunk csalódni, hogy a másik kicsit rendetlen, néha szokott késni, vagy levágatta a haját, miközben nekünk a hosszú az esetünk, hanem arról van szó, hogy a magunk számára sem tudatos elvárásaink, amelyek egy ideig beteljesedni látszottak, kezdenek fényévnyi távolságra tűnni, és ezt elviselhetetlennek érezzük. Rettenetes csalódásunkban pedig agyonszekírozzuk egymást, kapcsolatot romboló módon fejezzük ki a betöltetlen vágyainkat és hiányainkat, mert elkezdtünk félni. Holott pontosan ott van az életünknek a kulcsa, ott kellene valamit az életünkkel kezdeni, ahol ezek a nagyon mély vágyak meghúzódnak!"Pál Feri
Kellemes napot.
Olvasva a fórumot most jutott el a tudatomig az a fajta felismerés, hogy milyen szeretet az, amit nem viszonos a másik?
Talán nem is a szeretet, hanem inkább a szerelem.
Amikor elhagynak valakit, az elhagyott jobbára az, aki ettől szenved, és azt érzi, hogy belehal a szerelembe.
Itt jön a kérdésem, hogy a szerelemnek viszonzott érzelmen kéne alapulnia, de ha nincs viszonzás, akkor hol a szerelem?
Köszönöm a tanácsot, de az olyan
csúnya.
Ebben a kertészkedős topikban, amit olvasok, volt egy jó kifejezés, hóbortkertészkedés, én is valahogy így csinálom. Az is fontos, hogy tetszetős legyen.
Aztán jöhet majd az esőtánc.
Viszont nagyon szép most a málnám és az eprem.
Kapható fátyolfólia. Fekete és fehér is. A feketét hosszavbb időre teszik le, a fehéret csak amig kibujnak a növénykék. A fekete alatt elpusztulnak a gyomok. Mindkettő átengedi a nedvességet és nem engedi olyan györsan kiszáradni a talajt . A feketét és az epresbe tettem.
Bocsi, hogy nem fenkölt dolgokról írok, de az élet mindennapi gondjai is megviselik tűrőképességeinket
Kellemes napot.
Érthető volt.
Legfeljebb én értettem másként, mint ahogy te szántad. 
Alapjáraton így indulnak a félreértések, és persze annak hozadékaként a sértődések.
Annyira el tud mérgesedni egy-egy kommunikációból fakadó meg nem értés, hogy aztán már kibogozhatatlanná válik annak eredete.
Jómagam ha valamit nem értek, vagy esetleg mást tapasztalok, mint aminek ott helye illene lennie, inkább megkérdezem, rákérdezek, hogy jól érzékelem-e?
Persze a válasz általában mindig megnyugtató, de ez esetben már nem kell vele törődni, ilyenkor már annak legyen lelke rajta, aki képtelen még kérdésre is elmondani ha esetleg valami bántja.
Ennyire félreérthető volt?
Még jó, hogy tisztáztuk.
Én meg már azt hittem, hogy dicséretben részesíted akik így gúnyolódnak másokon.
Mert ha még elmés lenne...
Jaj drágám, ők kart karba öltve vágtáznak át a fórumon.
Ja, és több lábon állva.
Van egy új topik, amit olvasgatok, ott a talajtakarást írják, ezt kéne itt is kipróbálni, de borzasztó kevés volt a csapadék, ha lem lesz, szerintem hiába takargatom.
Ez a homokos talaj
, nem birom megszeretni.
Nálam a tehetséget más mércével mérik.
Amiről azt mondod, hogy tehetség, az semmi más, mint a szavak kiforgatása. És ez még nekem is nagyon jól megy.
Nkem meg az erkélyen elfagytak a muskátli hajtások.
Én a locsolást annyira nem tartom jó dolognak, mert azt tapasztaltam, hogy inkább ártok a föld vízháztartásának, ezzel együtt a növénynek is.
Na igen, a tegnapi elég érdekes volt.
Tudod, van aki tud érvelni valami mellett is és ellene is.
Ehhez kell az igazi tehetség.
Csak annyi volt, hogy ne mondhassam, hogy nem esett semmi.
A dió lefagyott, a gyümölcsfák szintén, mindent locsolni kellene, csak nem tudom, megéri-e, ha nem lesz továbbra sem eső.
Mintha már a természet se tudná a dolgát. :(
Én meg szeretem az nlc-s pletyit.
Erre azért ne vegyél mérget.
A titokról egy szót sem ejtettem. Honnét veszed, hogy átráztak?
Na ugye hogy ugye.
Még hogy nem látható a virtuális világban az, aminek látszania kell.
Ja igen, és Mozdony sem maradhatott ki a titkok listájáról.
Beszélgettünk arról, hogy milyen jó műsorok mennek a módis topikban.
Kiderült, hogy rajtam kívül más is megnézi, hogy mi az aktuális műsor, mikor feljön a topik.
Erre mikor hazaértem, csak úgy bekukkantottam oda, és hát tényleg.
Kellemes napot.
Odaért az eső? Itt esett, gyűjtöttem egy keveset, elküldjem?
Tegnap volt egy nlc atlálkozó, megint megismertem új embereket.
Ééés, kiderült, hogy Winy valóban itt él él Magyarországon.
Meg még valami, de most az nem jut az eszembe.
Szeretem a titkokat.
A kis élólényeknek lényegesen fejlettebb az érzékenység felfogó képessége. Ez a gondozó szereti is, megsimogatja, eteti . biztonságot nyújt neki. munkám során sok picivel találkoztam , az óvodásokkal már nagyon jó kapcsolatom alakult ki. Szívesen jöttek hozzám, tudták melyik fiókban van a matrica. a bátrabbak önkiszolgálók lettek. A kicsikat megdicsértem , látszott rajtuk, hogy jólesik nekik. De , ha fáradt voltam , vagy feszült , érezték , hogy a dicséret nem szívből jön, nem örültek.
Igen az előadásra mentem Pestre -Szerencsére ingyen utazom ( bár én kissé túlzottnak tartom ezt a fokú kedvezményt !)
Látom, sokat dolgoztál vele, beérett a gyümölcs.
Kösz a segítséget, így már biztos komolyan fognak venni.