Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Érzelmi kavalkád?!
Létrehozva: 2008. Április 16. 17:53
Sok téma forog a fórumon, és ezzel együtt sok vita. Hol szelídebb, hol durvább.
Érdekelne, hogy vajon az embert mi mozgatja, amikor az érzelmeit érinti egy-egy hsz-ás?
Gondolok arra, hogy a sajnálat sajnálatot , a szomorúság szomorúságot, a düh dühöt, a jókedv jókedvet hoz magával.
Viszont mi van akkor, ha valaki nem azonosul azzal az érzelemmel, amit a hsz-ló ki akar váltani egy másik hsz-ból?
Miért sértődik meg az, aki nem kap visszaigazolást az igazára?
Miért duzzog mégjobban, aki nem kap sajnálatot?
Miért dühös mégjobban az, akinek nem hagyják meg az utolsó szó jogát?
Néztetek fel az égre mostanában nyugat felé?
Nagyon szép, a Hold, a Jupiter és a Vénusz vannak egymáshoz nagyon közel.
Ne hagyjátok ki, azt írják, még ma lesz ilyen látványos.
Kellemes napot.
Pont itt a lényeg! Hogy akkor most ki is az agymosott?
De ha játszanék a szavakkal, akkor azt mondanám, hogy inkább legyek agymosott, mármint ezoterikus vonalon, mert akkor legalább időnként be is tudok fogadni új dolgokat.
Mert aki nem agymosott, azt agyhalottnak is lehet nevezni, mert már annyira tele van - jobbára szemétre valóval - az agya, hogy már képtelen új dolgokat befogadni.
Na meg a mosolyogtató oldala, ha valamit kimosnak, akkor az ugye tisztává is válik.
Kellemes napot.
Hoztam egy videót, ami elég hosszú, de javaslom a meghallgatását mindenkinek, de különösen azoknak, akiknek az a téveszméjük, hogy ők tudják, mit jelent az "agymosás".
Pontosabban a lényeg az, hogy kik és mire használják az agymosást?
TUDOMÁNYOSAN!!!
http://www.youtube.com/w atch?v=v9fMw5EkRTc
Kellemes kirándulást!
Igazi tavaszi idő van, végre, most már csak nem jön vissza a hideg.
Itt homokon nem valami kövérre hízik a tyúkhúr, viszont hamar virágzik és szórja el a magját, kedvenc gazom.
Mindig mondom, hogy a túl sok sport nem egészséges, hát még aludni se lehet tőle?!
Palya Beától, kommentár nélkül.
http://www.youtube.com/watch?v=qLi2BbM01FkEgy újabb ébredést.
A tyúkhúrból finom saláta készíthető, a legfrissebb tavaszi zöldnövény.
Tegnap délután egy nagyon intenzív jógaórát éltem meg, este azt hittem, hogy ma fel sem tudok kelni.
Erre hajnali két óra óta nem alszom, négy órakor pedig olyan frissen keltem ki az ágyból, mint aki átaludt legalább nyolc órát.
Ma pedig, nehogy berozsdásodjanak az ízületeim, megyek újabb túrára.
Rövid életű topik lett, mivel a veszekedés leállt, a topikgazda pedig nem kívánt semmiféle kommentet fűzni a "hallottakhoz".
Szép álmokat!
Kemény meló ezen a hosszú hétvégén a frontvonalban.
Végre igazi tavasz van, holnap fogok veteményezni.
A tyúkhúr egyenesen felháborít, hogy képes máris virágozni, pedig még a hó is alig olvadt el.
Olvasnivaló is alig akad, biztos mindenki kihasználja az alkalmat, és nem a gépet püföli, hanem máshol vezeti le az energiákat.
De láttam, volt egy topik a családállításról, majd holnap elolvasom.
Hogy jobban lássa az igazságot?
Csak nem valami rosszat mondtam?
Kellemes napot.
Látom egyedül tartottad a frontot.
Én két napot a telken töltöttem, és füvet nyírtam.
Sajnos az utóbbi években elhanyagoltam a telket, de most ez a gyönyörű idő kicsalogatott, és nagyon jól éreztem magam.
Ráadásul a leszáradt ősrégi fűnek is annyi.
Varga Viktor legújabb klipje.
http://www.youtube.com/watch?v=WiaBqsZUNg4Szép napot, kellemes
tüntetéstünneplést mindenkinek!Hoztam egy idézetet.
Egyperces Zen filozófia.
Az igazság és a szavak nincsenek egymással összefüggésben. Az igazságot a Holdhoz lehet hasonlítani. A szavak pedig olyanok, mint az ujjam. Felhasználhatom az ujjamat, hogy megmutassam neked az igazságot, de az ujjam nem lesz azonos a Holddal, és neked ugye nincs is szükséged az ujjamra, hogy megpillantsd a Holdat? A nyelv pusztán az igazság megmutatásának eszköze. Segítségünkre lehet abban, hogy elérjük a megvilágosodást. Ha viszont összetévesztjük a szavakat az igazsággal, az éppen olyan nevetséges, mintha egy ujjat tévesztenénk össze a Holddal.Persze, hogy tudom...:-)) Imádom!
Én nem csak a gondokra értettem. Tkp. életünk minden pillanata egy döntés következménye....a hatását pedig mindenki a saját szemszögéből ítéli meg.
Hogy miért vagy ott ahol?
Hát ha te nem tudod, akkor az már baj.
A döntéseid következménye akkor okozhat a családnak gondot, ha azt akarod elérni, hogyy az történjék, amit te akarsz, amit te látsz jónak.
Ha az történik, hogy csak a magad életére vonatkoznak a döntéseid, akkor azért az egy kissé más.
Ha a család helyett döntesz, akkor már nem arról van szó, hogy a döntéseid a családra is hatnak, hanem arról, hogy te döntesz a családodról is.
Azt gondolom, hogy a család az aki leginkább részesül egy döntésem következményeiből, vagy hatásaiból. Az ennél tágabb környezet lényegesen kisebb mértékben kapja meg a hatásokat.
Nálam ez a tanfolyam része, amit végzek...jó persze most jöhet az a kérdés, hogy miért vagyok ott....okkal az biztos..:-)))
Erre a másikban válaszolok...:-)))
Egész nap semmi mozgás, most meg nem győzök visszaolvasni....nafene:-))
Ezt majd reggel átolvasom.
Most már fáradt vagyok, pihibe helyezem magam.
A csillagok is a megoldásra inspirálnak.
http://csillagmag.hu/csillaguzenetek/mar cius-14-az-alapok-atalakitasa/Igen, ez pontosan így működik.
Én teremtem meg a vlaóságomat.
Akkor majd hozom még egy párszor.
Meglásd, a végén majd megszereted.
Eddig mindig az ellenkezőjét mantráztam magamnak, persze nem azért, mert ezt akartam, hanem mert ez jött.
Most ráéreztem, hogy ez a mantra jobban tetszik.
Ja, az igeidők, erre még figyelnem kell.
A vezérfonal jó irány.
Ezen most jót derültem. Honnét tudod, hogy menni fog valami, ami még nem megy?
Ha már rájöttél, akkor már menne is. Vagy nem? Már most. Nem majd.
A döntéseink nem csak a családra vonatkoznak, hanem mindenkire.
Az, hogy azt képzeljük, hogy csak a családunk érintett, az már érzelmi szinten működik.
Nekem nagyon sok mindenre a meditatív állapotban jött válasz.
Ezek természetesen nem konkrét dolgok, inkább felismerések.
Nekem ez bevált, azt hiszem maradok ennél.
Valamikor nagyon igyekeztem volna megtudni mindent, amit "nem tudok", de mára már eléggé lehiggadtam.
Nem mind arany, ami fénylik.
Á, dehogy, ez csak olyan saját tapasztalaton alapuló spekuláció.
A Grace Klinika? Én az újakat nézem, amiket most adnak le Amerikában.
Ja, voltak benne elég depis részek is, de aztán mindig jóra fordul. Vagy nem. Kell a dráma egy ilyen sororzatban. Én szeretem.
De igen, uncsi. Legalább annyira uncsi, mint a könyveket olvasni.
Érdekesnek találom az "arany" meglátásaidat. Ezeket olvastad valahol?
Nem tudom ez volt-e már, a kanadai kedvencemitől egy fergeteges feldolgozás. Az eredeti a nyomába se ér.
http://www.youtube.com/watch?v=Lf2db4hD6zIEz most milyen túráról van szó?
A pizzázás után lesz? Vagy lemaradtam a vezérfonalról?
De hogy a témához is szóljak, ne csak offoljak.
Azt gondoltam magamról, hogy nekem nem megy ez az egész itt és mostban lenni (többek között, hogy ez sem megy
), nem a mi lett volna ha akkor másképp lett volna..., vagy mi is lehetett volna ha nem így lenne ahogy van... idejében létezni.
De rájöttem, menni fog, meg tudom csinálni. Képes vagyok rá.
És ezt ezennel világgá is kürtöltem.
Épp ezt akartam kérdezni, de hát én elég
betoji vagyok
, hogy nem volt-e félelmetes.
Nem lehet, hogy ami ott mélyen van, annak ott is van a helye, és esetleg túl korán kerülhet felszínre?
Bár ahogy írod, pozitív volt az élményed. :)
Próbáltam a neten okosodni, nem nagyon sikerült.
Ez egy irányított dolog? Miben különbözik a meditatív állapottól, és esetleg onnan is elérhető?
Találtam "szakirodalmat", itt valami ilyesmit ir.
A döntéseinkben mindkettő benne van. Azt gondolom a kiszámíthatatlanság (tudatalatti) és a kiszámíthatóság (tudat) mindig részt vesz benne. Ez elkerülhetetlen, és azért van, hogy vegyük észre a különbséget.....bár meggyőződésem, hogy a tudatalattiban minden benne van, csak nem értjük sokszor, meg idő kell hozzá ha átjön az info a tudatba, hogy mit kezdjünk vele...
Transzállapot először ijesztő volt számomra, viszont, ahogy leküzdtem a félelemeimet, olyan infokhoz jutottam, ami fontos volt az életemben történt dolgok feldolgozásában, megértésében és elfogadásában. A meditáció nem "megy" ennyire mélyre.....
A másik sorsa akkro tartozik rám, ha közeli viszonyban állunk egymással (gyerek, társ, szülő)....az én döntésem hat rájuk....így értettem.
Nem lesz uncsi, ez a nagy egyetértés?
Én azt gondolom, akkor is változhatnak a dolgok, ha azt szeretnénk, hogy ne változzanak. Akkor juszt se maradnak ugyanolyanok.
Na persze úgy is uncsi lenne.
Én lemondtam a vasárnapi jövőmenő programot, és töltöttem a lemerült duracell elemeket.
A kedvenc sorozatomat nem tudtam folytatni, mert a régi helyén nem voltak meg az új részek, mióta a megavideót kilőtték, de tegnap találtam egy új helyet, ahol minden fent van.
Két részt meg is néztem gyorsan.
Szóval nagyjából semmit nem csináltam, de az jó volt.
Itt a lényeg. Hogy soha nem tudjuk, hogy a döntéseink milyen kiszámítható vagy éppen kiszámíthatatlan alapon történnek?
Itt van annak a lényege, hogy azért kell ismerni önmagát az embernek, hogy pontosan tudja, hogy éppen mi motiválja.
Az érzelem diktálja az életét, vagy képes a saját kezében tartani a döntéseit?
A transz állapottal semmi bajom. Így aztán nem is csinálom.
Amúgy már ritkán gondolok olyanra, hogy mi lett volna ha...
Ma már beépült az életembe az, hogy csak az van, ami van, és az nincs, ami lehetett volna.
A mások sorsa pedig végképp nem tartozik rám ebben a vonatkozásban.
Talán ide vonatkoztathatom a mondást, ha a másik azt mondja, akkor kútba ugrasz?
Én akárhogy döntök a saját életemben, a másik embernek is megvan a választási lehetősége, hogy mit dönt kialakult helyzetben?
Ami nem publikus azt a nyári nyugati hegységekben lévő túráinkon lebeszéljük.
Mi a gondod vele? Transzállapottal?
Tudod mi a gáz, amikor fogalmad sem volt arról, hogy az életed legfontosabb döntései mögött egy fájdalmas félelem húzódik meg. A múlton már nem tudsz változtatni, csak az emberben ott bújkál, hogy mi lett volna ha már akkor tudatában vagyok dolgoknak...? Menniyben változott volna a Sorsom, de főleg azoké, akik miattam vannak benne....talán érthető mir ecélzok. Tudom, a ha egy marhaság..:-))
Vannak még feldolgozatlan sérelmeim ezzel kapcsolatban , főleg akkor, amikor az szembesít vele, aki okozta ezeket, de úgy, hogy az én hibámként hozza fel...
Valszeg azért hordoztam évekig tudattalanul ezeket, és tudom miért járok oda, ahova.....hú, annyi dolog felszínre került.....de ezt nem itt fogom kitárgyalni...:-))
Van még egy gondolatom a "pap"-ról .
Valamikor a papok "uralták" a tudást, ők voltak azok, akik megítélték, hogy mennyi tudást képes befogadni az isten áldotta nép.
A nép felfejlődött, a papság maradt a "titkos" tanok ösvényén.
Tehát pl számomra ez a pap azt jelképezi, hogy felismerte, hogy ma már a nép több tudás befogadására képes, és ehhez igazítja a "papságát".
Szia, én magam nem pártolom a transz-perszonális állapotot.
De azt mindenképpen érdemes bárkinek elgondolnia, hogy tényleg, miért érintenek meg engem különböző dolgok, miért hoznak ki belőlem érzelmeket?
Az érzelem nem visz sehová. Gyakorlatilag talán nincs is más funkciója, minthogy tényleg rálássunk a saját érzelmi rugóinkra.
Nekem egyelőre nagy talány, hogy akik itt a fórumon vehemensen és sajnos azt mondom, hogy elég gusztustalan módon hadjáratot intéznek egy olyan témában, ami nekem az életemet jelenti, hogy mikor tapasztaltam meg hasonló visszajelzéseket gyermekként?
Elképzelésem ugyan van, de valamiért nem "merem" megnézni a pontos érzelmi töltetet.
Talán a tudat mélyén ott van az a fájdalom, amit meg kellene látnom, és ami ellen kézzel-lábbal tiltakozom. Mármint az ellen, hogy nekem van ilyen fájdalmam.
Szia!
"Érdekes" ezt hallani egy pap szájából.....de viccet félretéve, milyen igaza van. Anélkül, hogy nagyon sokat elárulnék itt, csináltam egy belső utazást, pontosan ezt tettem, amit ő írt, "megkerestem" 12 éves gyerekkori önmagam és megadtam neki "mindent", amit akkor nem kapott meg és közben szembesültem azzal, hogy mi miért történt azóta az életemben úgy, ahogy... (transzállapotban történt mindez).
Olvasnivaló és aztán átgondolni való ez a rövid kis idézet.
"Ha valaki nem kap segítséget abban, hogy az életét segítő módon értelmezni tudja a gyermekkorában átélt fájó tapasztalatait, akkor könnyen beleragadhat a sérelmeibe. Megrekedhet a fájdalmaiban. Akkor - lehet akár 20, akár 75 éves - lakik benne egy kisgyerek, akit elutasítottak, megsebeztek, és aki hasonló élethelyzetekben felnőttként is meglepően heves érzelmi reakciókat mutat, és maga sem érti, hogy egyetlen mondat miért billenti ki az egyensúlyából. Néha tehát szükséges visszamennünk a múltba, elbeszélgetni gyerekkori önmagunkkal, megkérdezni tőle, mit élt át, mire vágyott - és már felnőttként értelmet adni valaminek, amiben nem kaptunk segítséget akkor, amikor szükségünk lett volna rá. Jó, ha tudjuk: ezeknek az eseményeknek egy részét el is felejtettük, ami megmaradt belőlük, az csak az érzés, a fájdalom. Ahol tehát meglepő, a helyzethez nem igazodó érzelmi reakcióink támadnak, ott általában olyan régi történet van elásva, amelyre nem is emlékszünk. Ilyenkor érdemes elkezdeni nyomozni - mi lehetett az eredeti történet?"
Pál Feri
Ahogy olvasom, nekem úgy tűnik, ebben egyet érthetünk.
Mármint abban, hogy mit adnak a könyvek.
Meg abban is, hogy csak olvasni, na meg csak beszélni, nem elég.
Ahhoz, hogy a dolgok változzanak tenni is kell.