Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Érzelmi kavalkád?!
Létrehozva: 2008. Április 16. 17:53
Sok téma forog a fórumon, és ezzel együtt sok vita. Hol szelídebb, hol durvább.
Érdekelne, hogy vajon az embert mi mozgatja, amikor az érzelmeit érinti egy-egy hsz-ás?
Gondolok arra, hogy a sajnálat sajnálatot , a szomorúság szomorúságot, a düh dühöt, a jókedv jókedvet hoz magával.
Viszont mi van akkor, ha valaki nem azonosul azzal az érzelemmel, amit a hsz-ló ki akar váltani egy másik hsz-ból?
Miért sértődik meg az, aki nem kap visszaigazolást az igazára?
Miért duzzog mégjobban, aki nem kap sajnálatot?
Miért dühös mégjobban az, akinek nem hagyják meg az utolsó szó jogát?
Együttérzek veled, és örülök magamnak.
Így o.k.?
Hát ezért nem sikerül nekem!
Én állandóan lazázok!
Ez gáz?
Most jól megkapjuk!
Á, ááámerikában addigra már a múzeum tulajdona lenne, és ők fizetnék a költségeket.
Nna jó, megint itt maradt, ami kimaradt
Ezt nevezem én tiszta kommunikációnak
Ami az előzőből kimaradt:
A teli szájas volt az utolsó az előbb, a többi meg előtte.
Én is így jártam
Szokásomhoz híven jó sokat és természetesen remekül megfogalmazva írtam, és mikor átjött ránéztem, és nem értettem, hogy mi történt.
Én már csak ilyen telhetetlen vagyok!
DE most legalább nem vádolhatnak azzal, hogy bőbeszédű vagyok!
És most sem!!
A smileyk már működnek, most a szöveg nem megy.
Egy csomót körmöltem az előző hsz-emben és nem küldte el!!!!!
Szia -1-!
Szerintem lényegében hasonlóképpen gondolkodunk!
Lehetek könnyedebb is!
Bízom benne, hogy még a "munkásembernek" is gyönyörű ez a mai nap.
Ha előbb meghalok, előbb jöhetek vissza
Nem egy utolsó szempont! 
Nekem mindig akkor írja, hogy nem adtam meg szöveget, amikor jól átgondolt, logikailag tökéletesen felépített, irodalmias mondatszerkesztéssel sikerült valamit megalkotnom.
Lehet, most is.
Lássuk. De azért nincs ez így jól.
Honnan vannak nevetgélős fejecskéid? Megjavult a renccer?
Azt én is szívből remélem, hogy többé már nem lesz akkora hatalma az egyháznak, hogy ennyire megcsonkítsa az emberi lelket mindenféle kénköves szörnyűséggel.
Nem egészen így látom, sőt magam is volt idő, amikor bizony nem értettem, hogy mi miért történik velem, körülöttem.
Az, aki belegabalyodik az érzelmekbe, sajnos ő ezt nem látja, és ott bizony hiába az érvek, az "okos" szó. Ezt itt a fórumon is láthatod, pedig itt még élnek, akiknek mindez gondot okoz.
Akkor menjen a lúzer segítségért. Azért van a pszichológus. De ne már a másik lelkiismeretére próbáljon erőszakkal hatni! "Öngyilkos leszek, ha nem maradsz velem!" Legyél b+. Mi a nemi erőszak, ha nem ez!!
Nem vagyok egy bűnközpontú. Ki ítél, és milyen alapon? Belenéztem egyszer egy katolikus hittankönyvbe, a bűnöket tárgyalta. Fő- mellék, nem tudom milyen. Na de egy 8 évesnek? Lótúrót.
Remélem nem teszik kötelezővé. Én az etikát, mint tantárgyat is max. elméleti szinten (filozófiatörténetileg) tudnám elfogadni. Ismerje meg az alany az összes nézetet, aztán döntse el, neki mi a jó. Addig meg a tisztelt szülő próbáljon PÉLDÁVAL nevelni.
Ha a templomtoronynak meg gatyája lenne, az lenne a legmagasabb legény a faluban:=))))
Na, de nem minden döntési helyzet ugyanilyen? A mi lett volna ha-n töprengeni nagyon kontraproduktív és frusztráló.
Persze a nagy Kaszással történt randi után már nem nagyon töpreng az ember semmin. Ebben a testében. De fönt még tanulságos lehet.
A karmát most nem tenném bele, én szeretek csak a mostanról gondolkodni. De ha beleveszem, akkor pedig nagyon is félnék attól a sok keresztényi útmutatástól, amiben a halálos bűnöm pl, ha önkezűleg önként.
A szerelmi és egyéb bánat öngyilkosság minden esetben segítségkérés, tehát ha nem szép csendben, akkor ott bizony elkélne a segítség.
OK, lehet, hogy karmailag értelme van, de legfeljebb majd egy új életben újrakezdi.
Mert reggel a tvben volt valami faszi, aki ott nyafizott, hogy ő szerelmi bánatában gyújtotta fel magát (vagy mi), és itt akadtam fenn, mert az ilyenek MÁSOKAT tesznek felelőssé a saját elcsesződésükért, holott, ha történik valami, amit nem tudok befolyásolni (nyilván nem véletlenül), akkor meg kell birkóznom ÖNMAGAMMAL, hogy túllegyek rajta.
Na, erre mondtam én, hogy aki akar, az öngyilkos lesz, megcsinálja, nem pedig próbálkozik. Csöndben, és biztosra megy. Na, ezen egy ismerősöm úgy kiakadt, hogy elmondott minden istentagadó gyilkos némbernek, mert szerinte mindenkinek kötelessége tűrni mindvégig, és aki nem ezt gondolja, az egy elvetemült stbstb (nem jegyeztem meg, mi minden). Így mától eggyel kevesebb ismerősöm van.
A sorozatokkal meg nincs semmi baj.
Ó az ördög nem csak nálad van otthon.
Részletek? Nagyon kiváncsi a természetem.
Most azt gondolom, hogy ami az emberrel történik, annak értelme van még akkor is, amikor ezzel nem értünk egyet, vagy éppen vádoljuk a jó istent, hogy miért teszi ezt velünk?
Hát ezt nem hiszem el. A zöme a hsz-omnak eltünt. Hová tették?
Írhatom újra, csak aztán menetközben meg ne változzon a véleményem.
Hát a sorozatok. :)) Tudod, amiket mindenki cikinek tart, és közben pontosan tudja, hogy kivel mikor mi történik. :)))
Mér, mi a péntek esti tv műsor?
Hogy le vagyok már maradva tv műsorban!!
Örülök, hogy itt nem én vagyok az ördög maga, mert ma délután azt is megkaptam. Bár, gondoltam, hogy itt nem leszek, ezért is ide jöttem.
Amúgy meg, ha belátja, hogy igen, gyenge, és nem csinálja tovább, akkor sztem nyugodtan intézze el magát. Bár ehhez is kell erő. Gondolj bele, lassú megvakulás, hogy tudod, mi a vége, vagy egy kezdődő Alzheimer esetén szerintem jobb még épen elmenni.
Persze gondolom ezt egészségesen, aztán, ha az ember odakerül, akkor lehet, másként látja. Mindenesetre az is döntés. De holmi társadalmi megítélés, vagy MÁSOK vallásos meggyőződése miatt elutasítani a lehetőséget botorság.
Hát igen, nagyon szép nyugis nap volt. Annyira, hogy meglepődtem a péntek esti tv műsoron. :))
Nos vélemény. Mindenkinek jogában áll az életét akkor és úgy befejezni, amikor úgy látja, hogy neki eddig tartott. :(
A magam részéről viszont úgy gondolom, hogy fogalmam sincs. :)
Az, aki végetvet az életétnek, az nem tudja a felelősséget felvállalni a saját életéért, és gyenge a nehézségek elviselésére. Szerintem ezen az állapoton sokan - ha nem mindenki -, legalább egyszer keresztül megy, de mégsem áll itt meg, hanem tovább lép.
Aki olyan beteg, hogy nincs kilátás a gyógyulásra, hát ott már vannak kétségeim, hogy mi lenne a helyes. Addig, amíg valaki el tudja fogadni, hogy betegen is lehet élni, annak valószínű megmarad a hogyan tovább gondolata.
A saját véleményem ebben a pillanatban az, hogy az embernek addig kell élnie, amíg természetes úton eltávozik.
histi=hiszti
Irigyellek, hogy ma pihenhettél, én ma is teljesen lemerültem, és még holnap sem láblógathatok. Na, de majd a jövő héten!!!
Ok, Te akartál új biliárdgolyót!
A nagy véleménytoleranciában mit szólsz ahhoz, hogy szerintem mindenkinek joga van akkor és úgy befejezni az életét, amikor, és ahogyan akarja. Persze, most nem a hirtelen felindulásból, meg a histiből elkövetett öngyilkossági kísérletekre gondolok (melyek persze csak figyelemfelhívások), hanem arra, amikor az illető átgondoltan, a körülmények ismeretében eldönti, hogy elég volt.
Ma keveredtem vitába valakivel erről, és kissé felhúzta magát az illető. Én annyira nem, mert már rég kialakult a véleményem (gondolom sejted, milyen).
A reggelt átaludtam, így egyből ragyogó napot kaptam :)
A mai napom itthon töltöm, egy kicsit lustálkodva, és ezt nagyon élvezem.
Viszont ez a mesevilág nem tudom mit ad? Azt tapasztalom - és másoktól is ezt hallom -, hogy a gyerekek nézik a filmeket, odatapadnak a képernyő elé, és közben fogalmuk sincs, hogy mi az, amit éppen látnak. Én mondjuk kevés gyerekeknek szánt filmben találok mondanivalót. Hát hiába... :)) Az idő nem nekem kedvez. :)))
Mindegyik szó önálló életet él.
Nekem az egyik tanítóm azt mondta, hogy 50 %-ig fogadd el, amit én mondok - azaz legyen meg a bizalmad bennem -, a másik 50 %-ot tapasztald meg.
Ezt megfordítanám, hogy "Ha nem hiszel valamiben, azt tudat alatt sem fogadod el", amit tudat alatt tudok, azt tudom elfogani. Amiben kételkedek, ott a belső én az, aki erre késztet.
Valóban minden mindennel összefügg, de ha a szavaknak nem adunk azonos értelmet, akkor van a félreértés. :))
Arra törekszem, hogy valamennyien jól értsük egymást. :))
Én inkább racionálisnak tartom magam. Először elfogadom a nekem "tetsző" dolgokat, majd igyekszem megtapasztalni.
A magasröptű gondolatmenetek csak álcák, tulajdonképpen mi sem értjük, csak próbálkozunk, hogy egyszercsak azonos hullámhosszra kerülünk. :)))
A tudatalattiba merülés jó ötlet, valósítsd meg. :) Az az egy nap arra éppen elég lesz. :)
Jöhet a következő biliárdgolyó. :)))
A biliárdot a topiktabumentes hozzáállásra írtam, hátha kiderül, van-e ilyen lyukmentes-háromgolyós. Azt hiszem, a tudatalattimba kéne merülnöm egy jó kidós pihenésre. És még két nap munka, és csak egy nap szünet. Elsejét meg meg se érem. Álmon halok.
Bocs, de muszáj itt nyafiznom, a gyerekemnek nem adhatom le mindezt.
sem tudok részemről semmit.
A szelektív hallás és az, hogy kiszűröm magamnak azt,
amit én arra érdemesnek tartok, nálam különböző
elbírálásban részesül.
A szelektív hallást nem fejlesztettem ki magamban,
éppen ezért mindig mindenre van válaszom. :)
A szűrő arra jó, hogy azt építsem be az én életembe,
amit én arra érdemesnek ítélek meg. Eddig működik. :)
Ha nem hiszel valamiben, azt tudat alatt sem fogadod el.
De biztos előfordult már Veled is, hogy találkoztál valakivel, és olyan mély bizalmat éreztél, hogy feltétel nélkül elfogadtad amit mondott, vagy csinált.
Tehát tudat alatt is hiteles volt az illető.
Én is a szkeptikusok közé tartozom, elsőre mindent fenntartással kezelek. De, kíváncsi is vagyok, ezért megpróbálok mindent több szemszögből megvizsgálni.
Számomra ezek a fajta tapasztalatok már sok felismerést hoztak.
Szrencsére olyan tanítóim is vannak, akik arra ösztönöznek, hogy ne higyjek el semmit csak azért, mert Ők mondják. Elküldenek, hogy tapasztaljam meg.
Még nem csalódtam Bennük.
Tehát a hit, bizalmon alapul.
Remélem kihámozható, mit akartam mondani.
Arra, hogy hiszek-e, a válaszom az szokott lenni, hogy nem hiszek, hanem tudom. Már amit tudok. :))
A tudatalatti, amit viszont szívesebben nevezek belső tudásnak, arról meg vagyok, voltam győződve, hogy működik.
Amúgy pedig nap mint nap foglalkozol vele, csak nem vagy tudatában. :)) És ez az, amire az embernek rá kellene eszmélnie, hogy tudatosssá tegye a mindennapjait.
Járkáltál már harmatos fűben? Ha nem, tedd meg. :)