Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Érzelmi kavalkád?!
Létrehozva: 2008. Április 16. 17:53
Sok téma forog a fórumon, és ezzel együtt sok vita. Hol szelídebb, hol durvább.
Érdekelne, hogy vajon az embert mi mozgatja, amikor az érzelmeit érinti egy-egy hsz-ás?
Gondolok arra, hogy a sajnálat sajnálatot , a szomorúság szomorúságot, a düh dühöt, a jókedv jókedvet hoz magával.
Viszont mi van akkor, ha valaki nem azonosul azzal az érzelemmel, amit a hsz-ló ki akar váltani egy másik hsz-ból?
Miért sértődik meg az, aki nem kap visszaigazolást az igazára?
Miért duzzog mégjobban, aki nem kap sajnálatot?
Miért dühös mégjobban az, akinek nem hagyják meg az utolsó szó jogát?
Érdekeseket írsz, és valahogy mégis az az érzésem, hogy fogalmam sincs, hogy amiket leírsz, az nálad miről szól.
Nem az abszolút igazságról, hanem a gondolatodról, amit írtál. Valahogy nem érzem át, hogy nálad hogy működnek a dolgok. Most vagy én vagyok az, aki egy kissé szűklátókörű, vagy te vagy egyre szűkszavúbb? :))
Pihentető alvás után e kellemes reggelen, újra itt.
Szóval nekem ez a kérdés ebben a formában egy kicsit bonyolult, mert én konkrétumokban jobban tudok gondolkodni. Amennyiben megértem, hogy a két fogalom csak hasonló, de nem ugyanaz, akkor természetesen ezzel a válasszal állok elő.
Természetemnél fogva elég hamar válaszolok kérdésekre, és abban az esetben elképzelhető az első variáció egész addig, amíg megértem azt, hogy másképpen lássam, mint ahogy én addig képzeltem.
A második feltevésre válaszolni sem merek, mert attól tartok, hogy beleesnék valamilyen saját csapdába. :))) Bár elég "igazságosnak" tartom magam, csak az a kérdés, hogy jó helyre látom-e az "igazságot"? :)
Milyen szerencsés vagy, hogy csak valamit nem értesz. :))
Én sok-sok valmit nem értek. :)))
És mielőtt válaszlnék, kipihenem magam, mert mostanra egy kicsit telitődőtt kicsiny buksim. :)
Azt mondod, amit érdemes...
Nálad, nálatok(?) mi az, amit érdemesnek tartotok megnézni?
Én nem szoktam műsort figyelni, hanem csak nyomkodom a távirányítót, és ahol kellemes hangulatot érzékelek, ott leragadok. :)
Én nem tévedésről, hanem ostobaságról beszélek. Olyat nem gondolok (?!), hogy mindig igazam van, bár nagyon szeretem ezt hinni. :)))
Ez tetszik, ahogy megfogalmaztad. Ezek a szavak, fogalmak valóban bejönnek. És tényleg vannak szituk, amikor fel lehet ébreszteni a lelkiismeretem, és tényleg elhiszem, hogy az nem helyes, amit én csinálok, teszek vagy mondok.
Persze talán a gyermekkor nevelési módszeréből is fakadhat ez a rettegés, csak már nem apuka, anyuka adja az instrukciókat. :)))
Szerintem fontos, hogy az embernek legyen EGY darab barátja/barátnője, akinek mindent elmondhat, és TUDJA, hogy nem fogja a fél városnak kibeszélni. Ha meg még az illető hasonlóan is gondolkodik, akkor az ő kívülállókénti rálátásával még használható tanácsokat is tud adni. Namost az én barátnőm ilyen, és ez kölcsönös. Jó, ha az ember időnként lerakhatja a dolgait valakinél.
Vállonsírás pedig valóban a megoldhatatlanságokra kell. Merthogy vannak ilyenek, igenis.
Ismeri. Galád család az Addams Family. Ez az első rész volt. Nagyon szelektáltan tévézünk. De amit érdemes, azt megnézzük. A port.hu-s vélemények általában megbízhatók.
Még ma sem jöttem rendbe a nagy ebéd miatt, mert amúgy nem eszem ennyit és ilyen húsos dolgokat. Talán péntekre kiürül a sok anyag:-))
Valamit nem értek. Mondjuk, hogy A és B szoros kapcsolatban levő fogalmak és szerintetek A azonos B-vel, szerintem pedig nem. Ha azt mondom, hogy ne tévesszétek össze A-t B-vel, akkor
1. azonnal válaszoltok, hogy a kettő igenis ugyanaz, vagy
2. mondogatom egy ideig, nem reagáltok, egészen addig, amíg nem mondok valami kritikát B-ről. Ekkor felháborodtok, hogy sértegetem A-t.
Ki melyik módszerrel vitatkozna velem?
Nekem a vállonsírás azt mondja, hogy valaki,
akinek megoldatlan problámái vannak, arra
használja fel mások vállát, hogy ott jól kisírja magát.
Természetes, hogy elmondjuk azt, ami velünk történik,
mert azzal máris közelebb lehet kerülni a megoldáshoz.
És igen, azért vagy a barátom, mert tudsz nevetni. (mosoly)
Az én hozzáállásomban nincs olyan, hogy valakin
nem múlik, ami vele történik.
Mindig mindennek van előzménye, csak a megfejtések
vannak rejtve.
Az, hogy elvesztette az illúzióját, az lehet,
hogy később csak a hasznára válik.
Ha ennek elenére valaki panaszkodni mer csak egy kérdés:
Nagyon megütöted magad drágám mikor lepotyantál a menyországból?
Nekem azok a legjobb barátaim akikel elbeszélgetjük gondjainkat ,bánatunkat és végül nevetébe feloldodva válunk szét. A kezdeti nagy gondok meg problémák szétváláskor már csak gyüszünyi apró dolognak tünnek amikről kiderül nem is annyira fontosak.
Aki már eljutott addig, hogy önmaga tud lenni, annak valóban nem fontos az, hogy az övé legyen az utolsó szó.
Csak ott van a bökkenő, amikor két ember között a vita inkább a veszekedéshez hasonló, ahol inkább a meggyőzés lenne mindkét fél igénye. Erre a fajta utolsó szóra gondoltam.
Ma este is volt erre példa az egyik topikban. :))
Ma már talán engedékenyebb vagyok akkor, amikor azt szeretném, hogy elfogadják a gondolkodásmódom. Viszont abban meg egyre kevésbé vagyok toleráns, ahogy ostoba emberek adnak hangot az ostobaságuknak.
Nem, azt hiszem nem akarom elfogadni azt, hogy az emberek altatják magukat mindenféle primitív elgondolásokkal.
Hű, akkor forgolódhattál az éjszaka, ha négy és fél órán keresztül ebédeltél :)))
Örülök, hogy jól érezted magad. Úgy látszik ti vagytok a ritka kivétel. Azért nekem továbbra is marad az eddigi meglátásom. :)
A barátnőd is ismeri magáról ezen kedves jelzőket? :))
Mi az a Galád család? Úgy látszik téged használlak fel, hogy tájékozódjak műsorügyben. :D))
Jó, hogy le tudod határolni, és ezáltal jól érezni magad a barátod társaságában.
Csak óvatosan bánj a válladdal, nehogy túlterhelje mások panasza.
Az indítóban hasonló gondolat van megfogalmazva, és emlékszem, amikor még "keservesen" éltem az életem, akkor bizony olyan ember barátságát tartottam a legjobb barátságnak, akivel hasonlóan tudtunk egymásnak panaszkodni. :))) Ma már nincsenek ilyen barátaim. :)
Fényesen. 4 és fél órát ebédeltünk, megnéztem a feleséget, gyereket, anyóst, sógornőt (fényképen), képben vagyok (a szintén új) foglalkozásában, kitárgyaltuk a Forma1 idei esélyeit, (ő Massás, én asszem idén Coulthardozok).
Én már 40 leszek, mi kb. 5 éve ismerjük egymást, részemről ez tisztán barátság, már említett okok miatt. Az elején lehetett volna más, de aztán kiderült, hogy tudunk beszélgetni, van azonos hullámhossz, úgyhogy mire benne (kimondatlanul, de érezhetően) megérett a többre vágyás, akkor én már a világért se kockáztattam volna.
3-tól meg a frissen költözött kisgyerekes, magát agyondolgozó vállonsírós bartánőmnél voltam (most nem vállonsírós céllal, csak úgy), és éjfél körül értem haza.
Nemsokára Galád család a tv-ben, majd alváspótlás.
Hoztam valamit, ebben a gondolatsorban valószínű egyetértünk, ha egyformán értjük. :)
“Ha valakivel találkozol, gondolj arra, hogy a találkozás mögött ezer és ezeregy ok rejlik. Minden emberi kapcsolat szent egymásratalálás. A másik emberben önmagad másik felét ismered fel, minden vonásában saját vonásaidat látod meg. Amit róla gondolsz, magadról gondolod. Amit vele teszel, magaddal teszed. Amit róla képzelsz, azt magadról képzeled. Mindaz, amit neki kívánsz, egy napon veled fog megtörténni.”
(Tatiosz)
Napfényes ünnepnapot! :)
Szeretnék olyan erőt, amellyel tönkre tudnám tenni azt a szemléletmódot, amiben minden olyan kategórikus.
Persze tudom, hogy attól szép a világunk, hogy ennyire különbözőek vagyunk. :)))
Egyik oldalon harcolnék azért, hogy harmónia vegye körül az élőket, másik oldalon pedig tudom, hogy magamban találom meg a harmóniát.
Furcsa kettősség, ami állandóan munkálkodik mindenben.
Volt itt a fórum egy topik, ahol pont egy előítéletes társaság gyűlt össze. Hát nekem nem sikerült az észérvelés, mert azonnal fal, amitől aztán nincs bennem tovább észérv.
Ilyenkor - vagy máskor is? - úgy leblokkolok, hogy semmi értelmes nem jut az eszembe, csak sopánkázni tudok azon, hát ilyet, hát ilyet. :)))
Az rendben, hogy ami szíveden a szádon, csak arra is figyelj, hogy mi jön ki a szádon. :)
Szerintem nincs barátság férfi és nő között. Vagy legalábbis fiatal korban. Persze tudom, hogy ez nem kor függő, de fiatal korban jobban elhiszi magáról valaki, hogy ő majd változtat elavult nézeteken.
Mindig van valamiféle vonzalom, ami hol egyiknél, hol a másiknál erősebb. Anno nekem is volt egy barátom, amíg fel nem világosított, hogy ő nem csak a barátom akar lenni. Így asztán a barátom sem lett, mert nem kívántam az érzésein tapicskolni. :)
Kellemes időtöltést a mai kellemes esős napra!
Én tudok veszekedni, bár ez ma már egyre kevésbé jellemző.
De a bunkóságot még akkor is kerülöm.
Sőt, sokszor itt ér utol az az érzés, hogy teljesen felesleges is. Ha észreveszem magam időben, akkor elütöm valami hülyeséggel, de ha belemegyek, akkor bizony én vagyok a torkos borz :)))
Búcsúzom, legyen nyugodt éjszakád! :)
Ne keseríts el. :(
Azzal egyébként nincs bajom, ha én magyarázok bele, abból egész jól kiszoktam jönni. :)
Inkább az szokott gondot okozni, hogy az enyémbe magyaráznak bele olyat, amit egyszerű fejecskémmel soha nem gondoltam volna :)
Most a pirulós fejecske menne, ha menne
Köszönöm, de nincsenek nagy illúzióem ezzel kapcsolatban. :)
De azért azt valóban szeretném elérni, hogy tiszta kommunikációval tudjak kommunikálni.
Úgy mondják, hogy mindekitől lehet tanulni. Azt hiszem, ha tőled valamit meg kellen tanulnom, az a sallangmentes, tiszta kifejezés mód, és a szűkszavúság. Egyenlőre mindtől távol vagyok :)))
A pasi még megbocsájtható lett volna!
:O
De a szintelen!
:)))