Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Érzelmi kavalkád?!
Létrehozva: 2008. Április 16. 17:53
Sok téma forog a fórumon, és ezzel együtt sok vita. Hol szelídebb, hol durvább.
Érdekelne, hogy vajon az embert mi mozgatja, amikor az érzelmeit érinti egy-egy hsz-ás?
Gondolok arra, hogy a sajnálat sajnálatot , a szomorúság szomorúságot, a düh dühöt, a jókedv jókedvet hoz magával.
Viszont mi van akkor, ha valaki nem azonosul azzal az érzelemmel, amit a hsz-ló ki akar váltani egy másik hsz-ból?
Miért sértődik meg az, aki nem kap visszaigazolást az igazára?
Miért duzzog mégjobban, aki nem kap sajnálatot?
Miért dühös mégjobban az, akinek nem hagyják meg az utolsó szó jogát?
Ez Osho életének csupán egy aspektusa. Volt több is.
Oshot az írásain keresztül lehet megérteni. Naa de mit is beszélek? Nem Oshot kell megérteni, hanem azt, amiről beszél, ezáltal inkább önmagunkat.
Hasznos olvasmány mindahány írás, ami őáltala került ki a világba.
Nagyon szívesen.
Kaptál valami új megközelítést az íráson keresztül, amit eddig homály fedett?
Tudod, hogy mindig is ellene mentem annak, hogy ostoba módon belevessük magunkat abba a tévhitbe, ha pozitívan gondolkodunk, akkor angyalokká válunk, na meg még a földi létünk is tele lesz gyönyörökkel a bánat sírhantján.
A pozitív gondolkodás egy megvezetése olyan emberi gondolkodásnak, ami mindenféle befektetett munka nélkül akar gazdagsághoz jutni.
Na ilyen nem létezik. Semmiben. Sem lelki szinte sem anyagi szinten.
És hoztam még egy igazi őrangyalt is.
http://www.youtube.com/watch?v=qr77X7PH74w
Nem is a cikkhez, inkább csak a címéhez kapcsolódóan hoztam egy írást, amit ma olvastam. Valakiről, akinek eszébe se jutott, hogy unhatná az életet.
Az egyetlen hiábavalóság
Anyám hetvenéves korában azt mondta nekem:
— Nem, még nem jött el az én időm. Érzem, még sokáig élek!
Csodálkoztam határozott bizakodásán, mert akkor már tizedik éve béna volt, csonttá soványodott, és sötét fényű szeme egészen kifakult.
Lehetetlen, hogy ez már ne a vég lenne! — gondoltam meggyötörten.
Nyolcvanéves korában egyszer csak izgatottan imádkozni kezdett — gyermekkorától vallásos volt —, hogy tartsa meg őt az édes Jézus az ő gyermekei között. Pedig nemcsak minket szeretett boldogságosan. Várta ő évről évre a kikeletet is, a nyarat, az őszt, a telet. Minden évszaknak, de legjobban a tavasznak örvendett. Remegett a hangja, amikor megsejtette a földből kitörni készülő új életeket. Megrészegítette a napfény első meleg sugara.
Éjjel, nappal, egy egész hónapon át — bármit tettünk vele, közben folyton csak könyörgött, s minden szó felkiáltásként hangzott. Az élet elkötelezettje volt és rettegett a pusztulástól.
Lehetetlen, hogy ez az utolsó végakarata ne teljesüljön! — gondoltam tehetetlenül állva mellette. Ez a mindent betöltő és mindenkihez szóló fohász nem maradhat eredménytelen!
De hiába . . .
És éppen tavasz volt.
Az aranyeső virágzott.
És miért? Csak azért, mert nem tudják, nem értik amiről én beszélek.
És miért nem értik? Csak azért, mert sokkal kényelmesebb a nem tudni dolgokról. Ha valaki valamiről nem tud, azzal felelősséget sem kell vállalnia.
Nem nem tudja, csak másképp tudja. A te tudásod a tiéd, más tudása meg a Másáé.
"Előző életemben" is úgy voltam ezzel a pozitív gondolkodással, hogy zsigerből elutasítottam. Nem úgy, hogy én csak negatívan vagyok hajlandó gondolkodni, hanem úgy, hogy hadd éljem már meg, ha dühös, szomorú, indulatos vagyok! Kipróbáltam, hogy igyekeztem pozitívra fordítani ezeket a nagyonis emberi megnyilvánulásokat, de az lett az eredménye, hogy meghülyültem tőle. Na most akkor kivel is tettem jót vele? Mert magammal és a környezetemmel nem, az biztos.
Angyalka te még mindig nem tudod azt hogy jó ember nincs ...vagyios az csak egy aspektus mikor épeg jó vagy
Szeretem, amikor egy ellenvéleménnyel találkozom. Abból lehet egy értelmes beszélgetés, abból lehet egy felismerés, szóval abból bármi kerekedhet.
Amit viszont hiányolok, bár ez így ebben a formában nem egészen így van, az az, hogy mennyire érdektelen egy olyan téma, amiben az önboncolgatásnak lenne a helye. Bocsánat, önfelismerésnek.
Pedig ahogy Osho éppen a betett írásban is írja, nem az a veszély, hogy valaki megismeri önmagát, hanem az a veszélyes, aki megismeri önmagát.
Kritizálás? Te azt kritizálásnak mondod, amit ott lehetett hsz-okban olvasni?
Éppen a hsz-ok miatt nem a topikot linkeltem, hanem csak a témát.
Ha már elkezdtük Osho ismereteit, akkor itt a folytatás, amiből sok mindent ki lehet olvasni arról, hogy ő hogyan gondolkodott, és ebbe már benne van az is, ami az ő végét jelentette a társadalomban.
"A társadalom fél, nagyon fél azoktól, akik ismerik önmagukat. Nekik ugyanis van egyfajta hatalmuk, egyfajta aurájuk és vonzerejük, azaz karizmájuk, ami képes a fiatal, még életteli embereket kiemelni a hagyományos rabságból... Egy megvilágosodott embert nem lehet rabszolgává tenni. Ez a probléma: őt nem lehet bebörtönözni... Mindenképpen nehéz befogadni egy olyan géniuszt, aki tud valamit a bensőről, hiszen belőle elkerülhetetlenül felforgató erő lesz. A tömegek nem akarják, hogy háborgassák őket, még akkor sem, ha épp boldogtalanok: mert boldogtalanok ugyan, de hozzá vannak szokva a boldogtalanságukhoz. És így mindenki, aki nem boldogtalan, idegennek tűnik számukra. A megvilágosodott ember a legnagyobb idegen a világon: úgy tűnik, ő senkihez nem tartozik. Nincs az a szervezet, nincs az a közösség, nincs az a társadalom vagy nemzet, mely korlátok közé szorítaná."
OSHO.
Őrangyalka fél szeme a topikon.
Egy újabb írás Feldmár Andrástól, akit szintén lehet kritizálni, elítélni, de megérteni ugyanúgy.
Aki nem érti meg azt, amit ő kifejez, annak valóban egy unalmas élet lehet az osztályrésze.
Feldmár András egy izgalmas lehetőséget tár fel annak, aki képes arra, hogy meghaladja a mindenapi rutinjait, a mindenapi játszmáit.
http://www.nlcafe.hu/ezoteria/20131113/feldmar-eletun alom/
És egy másik, Farkas Erzsébet hanganyaga, ami érdekes módon éppen összecseng Feldmár András megfogalmazásával.
http://fixhd.tv/videotar/lejatszo/2182
Még egy gondolat arról, ki mit hogyan képes kivitelezni.
Én betettem egy írást azzal a szándékkal, hogy a pozitív gondolkodóknak legyen egy kis útmutatás arról, hogy mi az a pozitív gondolkodás, amibe beleszerelmesedtek.
Ez volt az én szándékom.
A motivációt figyelmen kívül hagyva te adtál egy más témát az egésznek.
Véleményeket hoztáll - amivel feltétlezem azonos hullámhosszon vagy -, arról, aki ezt a témát boncolgatja.
Nos kb így néz ki a világ. Arra figyel az ember, aki hangosabban veri a dobját.
Jelen esetben még én is beleestem ebbe a dobba.
Érdekesnek találom a felvetést.
Amikor írtam, hogy sok volt a "követője", ez meg sem fordult a fejemben, hogy vannak nemkívánatos egyedek akiket szintén sokan követtek.
Erre csak úgy tudok gondolni, hogy természetesen ezeknek az egyedeknek van egy olyan kisugárzásuk, hogy valamiért szállnak rájuk, mint az éjjeli lepke a fényre.
Ugyanakkor arra is gondolok, hogy ki mire kattan? Ha bennem nincs hajlam arra, hogy raboljak, akkor nagy valószínűséggel nem fogom követni, aki erre bíztatna.
Bocsánat, én szkeptikus írásnak, ezáltal szkeptikus véleménynek is tartom.
A wikit is emberek írják, tehát aki oda ír, ő a saját maga dolgát vetíti ble abba, amit odtesz.
Ha én írnám, hidd el, nem ez lenne ott.
Tudod ez épp olyan mint a Biblia. Megszámlálhatalan ember forgatja, értelmezi - persze azt is mindenki a maga módján, és nem feltétlen úgy, ahogy az megfelelne a leírt ételmezés szerint -, de azt is csak emberek írták, emberek állították össze valamilyen okkal.
Nem firtatni akarom az okokat, csak példának szántam.
Ugyanakkor mégis felmerül bennem, mert ugye én nem vagyok szekptikus, csak egy kételkedő, hogy mennyi az igazság ezekben a "ténykekben".
Mert ugye akit az irigyei pellengéreznek, ott bizony sok minden megkérdőjelezhető
van ilyen motivacio is emberekben .
Ezert is van az ,hogy nagy hoheroknak , despotaknak , vereskezu vezetoknek , vilag egeton urainak vannak, voltak hivei , akik halaluk utan is hirdetik nagysagukat.
Örülök, hogy hoztad a szkeptikus megfogalmazást Oshoról.
tevedes ez nem szkeptikus megfogalmazas ez a
http://hu.wikipedia.org/wiki/Osho
wikipedi a adataibol van Oshorol.
Érdekes írás, és biztosan van igazságalapja, mint annak is, hogy üldözték.
Ugyanakkor mégis felmerül bennem, mert ugye én nem vagyok szekptikus, csak egy kételkedő, hogy mennyi az igazság ezekben a "ténykekben".
Mert ugye akit az irigyei pellengéreznek, ott bizony sok minden megkérdőjelezhető.
Még az írás is feltételes módban fogalmaz, plusz még a tanítványi gazságot is Oshonak rója fel.
Ez azért érdekes, mert ez is lehet egy igazság, ugyankkor itt is csak az számít, hogy kiből mit lehet kihozni?
Azt, hogy ki mire adja a saját akaratát, ezért is egy más valakit okolni elég galádságnak tartom.
Ráadásként ha azt is figyelembe veszem, amit a megfogalmazó is említ, ennyi embert mozgósítani nem éppen a semmivel lehet. Úgy gondolom, hogy ennyi ember nem lehet hülye, hogy olyasmiért rajongjon, aminek semmi értelme.
Végezetül elfelejtette a cikk írója említeni, hogy az is bekerült a pletkák közé, hogy Osho halálát elősegítette, hogy megmérgezték a börtönben.
Na most ha kicsiben nézem, akkor itt köztünk is ugyanaz a harc megy.
Én mondok valamit, és azonnal megtámad jó pár nick, és talán még fizikailag is szeretnék velem megértetni, hogy én milyen kifacsarodott eszméket terjesztek. Hogy azok a dolgok, amiket én képviselek, milyen gonosztól elrugaszkodott életfelfogást takarnak.
És miért? Csak azért, mert nem tudják, nem értik amiről én beszélek.
És miért nem értik? Csak azért, mert sokkal kényelmesebb a nem tudni dolgokról. Ha valaki valamiről nem tud, azzal felelősséget sem kell vállalnia.
És tudnék még sok egyebet írni a saját vonatkozású dolgokból, de gondolom nem te nem vagy vevő arra, hogy engem megismerj, mint ahogy azok sem, akik hasonlóan gondolkodnak.
Örülök, hogy hoztad a szkeptikus megfogalmazást Oshoról.
Gondolom ezzel te maximálisan azonodsítod magad. Bár egyszer már szívesebben hallanám a saját szavaid, a saját tapasztalásaid, mert azzal lehetne esetleg egy beszélgetést kezdeményezni.
Na de hagyom, ez egy fikció.
Örülök, hogy felhoztad Oshot , na igen a peldakep
Az értő olvasás mindig ajánlatos, amikor valaki egy vitát kezdeményez, mert anélkül félresiklik az, ami valóban odatartozna.
Olvastad valahol, hogy nekem van példaképem?
Olvastad valahol, hogy nekem Osho a példaképem?
Olvastad valahol, hogy mint embert magasztalom?
Oké, az utolsó kérdés megválaszolásába hiba csúszott, mert valóban azt írtam, hogy "ember". Igazad van, azt kellett volna írnom, az embernek a mondanivalóját értékelem nagyra.
Előre jelzem, olvastam Oshó életrajzát is annak a szemszögéből, aki nem éppen a népszerű oldalát látta annak, amit Oshó környezetében tapasztalt személyesen.
Mindezek fényébe amit te hoztál - ami persze egyáltlaán nem ismeretlen a számomra - és amit magam is olvastam, azt kell mondjam, engem egyáltalán nem érdekel , hogy másnak mi a tapasztalata, míg az enyémet jobbnak ítélem meg.
Mivel nekem nincs és nem is volt semmiféle elvárásom Oshotól, így meg is hallottam, de ami ennél több számomra, meg is értettem azokat a témákat, amiket továbbadott.
Amerikában a vagina gurujának hívták. Ő volt a szabad szerelem guruja, akinek a hatalma és mérhetetlen gazdagsága csúcsán 93 Rolls-Royce állt a rendelkezésére, karjait gyémántokkal kirakott színarany karórák borították, s aki arra biztatta híveit, hogy a legvadabb nemi kicsapongások segítségével keressék a megvilágosodást. Pályafutása során hatalmas lexikális tudásanyagra tett szert, s bár a különböző filozófiai tanok taglalása során nem egyszer súlyos ellentmondásokba keveredett önmagával, előadásai mindig egyedülállóak voltak a maguk nemében. A szegénység spirituális értékeit Osho nyíltan bírálta, gyűlölte és megvetette a nyomort – s életvitele, főleg a kései éveiben, igazán erre vallott. Több magánrepülőgépe volt, s lépéseit gépfegyveres kísérők biztosították. Rajneeshpuram néven egy hatalmas város felépítésébe kezdett az USA-ban, mely a felekezetének adott volna otthont. A Rajneesh-vállakozások több mint 100 millió dollárt halmoztak fel, s tanai, uralkodásának tíz éve alatt meghódították a világot. Szavain királyi hercegek, művészek, zenészek és filmsztárok csüngtek. Szemben azzal, mikor hívei Indiában még a tisztaság narancsszínű leplét viselték, az Amerikai Egyesült Államokban az elkeseredett hatalmi harcoktól a zsarolásokig, mérgezésekig, gyilkossági kísérletekig, nemi betegségekig és a közösség széthullásáig mindenben része lehetett.
Bhagwant akkoriban már sokféle súlyos betegség gyötörte, többek között cukorbetegség, asztma, és sokféle allergia, valamint szélsőségesen hipochonder volt.
Az Amerikai Egyesült Államok elleni, eddigi egyetlen sikeres biológiai terrortámadást – amelyről elkövetéskor még nem is derült ki, hogy miről volt szó tulajdonképpen – 1984-ben követték el Bhagwan Shree Rajneesh követői. Szalmonellával (Salmonella Typhiuriummal) fertőztek meg egy tíz étteremből álló salátabár-hálózatott, aminek következtében több ezer ember betegedett meg.
Négy év megfeszített rendőrségi nyomozás és több kötetnyi nyomozati anyag eredményeképpen, 1985. október 26-án az USA-beli Charlotte-ban tartóztatták le, amikor éppen menekülni próbált Amerikából. Pár órával később, Németországban letartóztatták Ma Anand Sílát, a Rajneesh-szervezet elnökét, gyilkossági kísérlet és gyilkosság céljából történő összeesküvés vádjával.
Bhagwant 1985. november 15-én Portlandban, tízévi felfüggesztett börtönbüntetésre és 400 000 dollár pénzbüntetésre ítélték embercsempészet és ál-házasságkötések, valamint további harmincféle, bizonyított bűncselekmény vádjával.
Számtalan tanítványa hagyta ott a mozgalmat, s Bhagwan, miután rádöbbent, hogy szépen felépített mesés gazdagságú birodalma összeomlóban van, a következő szavakkal fenyegette a távozókat: „Ha elhagytok, örökre kísérteni foglak benneteket, soha nem lesz tőlem békességetek”.
1985 végén Bhagwan Shree Rajneesht végleg kitoloncolták az Amerikai Egyesült Államokból.
Az utolsó évek
A guru, aki Isten szerepét akarta játszani, belebukott a hatalom és a mérhetetlen gazdagság hajszolásába. Rajneesh 1985 végén visszatért az indiai Púnába, s változásként a Bhagwan név helyett a buddhista Osho címmel szólíttatta magát. Ettől eltekintve változatlanul hirdette tovább a tanait. 1990. január 19-én, 58 éves korában hunyt el, hosszú betegeskedés után.[/b]"
http://hu.wikipedia.org/wiki/Osho
pounderst ibbons
irta a szkeptikus Forumon
Örülök, hogy felhoztad Oshot , na igen a peldakep
http://hu.wikipedia.org/wiki/Osho
"Jó l mutatja, hogy mennyire nem ismered még a saját példaképeidet sem...Az 1960-as évek elején Osho első hivatalos tanítványnak, Lakshminak a lelkesedése volt a szellemi megalkotója mindannak, amit ma Bhagwan-, vagy Osho-jelenségnek nevezhetünk. Rajneesh nagyon különleges és újszerű előadásainak hatására, egyre több ember szeretett volna a közelébe férkőzni, és állandó közeli tanítványává válni. Lakshmi volt az első, aki – miután a tökéletes bölcsességet és tisztaságot, a végső mestert látta Rajneeshban – megkérte őt, hogy fogadja tanítványává.
Az egyetemről, ahol Rajneesh Indiában tanított, csakhamar kitiltották a jóga-foglalkozásai kapcsán napvilágra került szexuális visszaélések, kábítószer-terjesztés és bírósági perek miatt (a hívek befolyásolására, hogy nagyobb adományokat csaljon ki tőlük, Extasyt, MDMA-t használt).
Ekkor tanítványai segítségével önálló vallási szervezet kialakításába fogott. Lakshmi megtervezte a hivatalos öltözetet, és állandó lakást szerzett az összejövetelek részére, valamint Rajneesh állandó lakás-gondjának a megoldására. Népszerűsítő könyvet írt a „megvilágosodott mesterről”, amellyel kiadóknál házalt. Ekkoriban változtatta meg Rajneesh az Acarya (acsarja: professzor) rangot Bhagwanra. Eredetileg ugyan a Maharishit (Nagy Látó) szerette volna használni, de az akkoriban már foglalt volt (Maharisi Mahes jógi). Természetesen az indiaiaknak nem szívesen akaródzott Rajneesht Bhagwanként elfogadni, mert az túlságosan is tiszteletreméltó cím volt az „önmagát előléptető”, akkor már „szex-guruként” ismert tanítóhoz. Hogy hírnevét táplálja, Bhagwan hatalmas mennyiségű, gondosan megvilágított műtermi fényképet készíttetett magáról, drámai beállításokkal bemutatva az átszellemült és megvilágosodott spirituális tanítót.
Fotók és publikációk, életrajzi és tanító jellegű könyvek lepték el az utcákat. Művészek, írók, színészek, zenészek, televíziós személyiségek keresték fel Bhagwan indiai ashramját, a világ minden tájáról, csak hogy a messzi földön híressé vált tanító közelében lehessenek.
Élete az Amerikai Egyesült Államokban [szerkesztés]
Hoztam általam nagyra értékelt embertől, Oshotól egy írást.
Ez akár pozitív gondolkodó vagy akár nem, akár ellenzed a pozitív gondolkodást, akár magad is ebben utazol, mindenképpen hasznos lehet.
http://www.thesecret.hu/blogok/kazsu/osho-pozitiv-go ndolkodas-ellen
Kellemes olvasást.
Ahogy látom ritkán jártok már a fórumra.
Az az igazság, hogy én benézegetek, csak már nem nagyon van itt mit nézegetni.
A trollok meg besavanyodtak
, a régi nótát fújják, szerintem már ők is unják, miattuk se érdemes ide járni.
Az enelcé szép lassan kimúlik.
http://www.youtube.com/watch?v=D6RaU9n4ZuI
Jó utat!
Ó nem, dehogy, csak annak, aki érti, annak mondaná ezt.
De hogy ez te lennél? Á, én ezt sehol nem mondtam.
Nézd, te azt vitatsz amit akarsz.
De azt elvitatni, hogy ha - HA - nekem valami kőbe lenne vésve, na azt felesleges lenne tőlem elvitatni.
De ez csak az egyik oldala.
A másik pedig az, ha te kőbevésettnek találsz valamit, az a te megítélésed, és nem az én közlésem. Legalábbis én nem találkoztam ilyennel az írásomban.
Szóval van még további felvetésed? Csak nyugodtan mondd el.
Talán egyszer rájössz, hogy milyen szélmalomharcot vívsz önmagaddal.
Meg talán egysszer arra is felfigyelsz, hogy az energiádat arra fordítod, hogy engem találj meg olyan dolgokkal, amit nem neked szánok. De még ha neked szánnám, akkor is az kellene legyen a reakciója annak, aki érti miről van szó, hogy: átgondolom.
Előfordul, hogy félremegy a ragozás, de még így sem lehet elérteni.
Viszont ajánlatos mindenkinek megalkotnia a saját véleményét ahelyett, hogy piszkálja a másikat azért a véleményért, amit éppen képvisel.
Hát ezzel nem lehet vitatkozni.
Csak úgy írtad le a szemléleted, mintha valami kőbe vésett örök érvényű törvény volna. Pedig nem az.
Ahogy látom ritkán jártok már a fórumra. Meg tudom érteni.
Ma kedvem volt, meg időm is, hogy egy kicsit itt tébláboljak.
Egyik meglepetés a másik után követte egymást.
A módis topikba betett helyesírásszabályozóra tett hsz-om kitörölték.
Mert nem odavaló. DE! Amit Zöldike beírt egy hónappal ezelőtt, az még ugye megvan.
Kettős mérce? Részrehajlás? Hát persze, emezt -1- nick tette be, őt nem akarjuk látni, láttatni, mert még a végén kiderülnek nemkívánt dolgok.
A másik. Zöldalmaa indított egy topikot, amiben szegény nagyon akarta magát sajnálni.
Megkapta. Mármint a bántásokat, ami alapján akár egy életre is sajnálhatja magát.
Ő eltűnt, vagy eltűntették, az nem derült ki, de az érdekesség az, hogy a topik is törölve lett.
Hányszor lehetett olvasni, hogy topikot senkinek a kérése nem törölnek?
Itt meg még csak nem is kérték a törlését a topiknak.
Paff neki. Újabb mérce.
Ki érti ezt a sok mérőeszközt, ami nem kompatibilis egymással?
Egy biztos, ez a fórum már csak arra jó, hogy neve legyen a gyereknek.
Úgy látom a hsz-okból, hogy aki még itt van, jobbára csak nosztalgiából marad ezen a fórumon.
És ez az, amit megértek. Mert amikor feljövök, magam is csak valami régi idők emlékét szeretném újraélni.
De ebbe még az is beletartozna, hogy lássam az elütött betűimet. Mert így újra át kell néznem az egész irományt, viszont ettől még a tartalmat nem módosítom.
Valamit mindig akar közölni az "örök Erika".
Ha mást nem, akkor azt a vágyát, hogy képes legyen megérteni egyszer önmagát.
Egy kicsit félrement a ragozás, így aztán azt értek alatta, amit akarok.
De igen, ha nem volt világos abból, ahogy foglamaztam, akkor igen, megerősíthetem, hogy ez az ÉN véleményem.
És nem, nem kell osztozni velem senkinek ezen a véleményen.
Viszont ajánlatos mindenkinek megalkotnia a saját véleményét ahelyett, hogy piszkálja a másikat azért a véleményért, amit éppen képvisel.
Szeretnél valamit közölni kedves "Erika"?
Vagy szeretnél megtudni valamit? Kérdezz nyugodtan.
De ezeket persze csak rád igazak, más meg másképp vélekedik erről.
Egyre kevésbé töprengek azon, hogy ki mit miért és egyebek, foglalkozik azzal, amivel éppen foglalkozik?
Gondolok itt arra, aki állandóan mások életére hegyezi ki a figyelmét, más szemében keresi meg önmaga gerendáját, vagy éppen gúnyneveken töri okos kis fejecskéjét, amit másokra ragaszthat.
Mint mindig a példák sora végtelenített film is lehetne.
Persze mint most is, időnként bennem is felmerülnek kérdések, hogy vaj' ez mire jó a "másiknak"?
Tovább haladva pedig az, hogy vaj' ez miért került az én látószögembe mint téma?
Sajnos vagy nem sajnos, bennem úgy működnek a dolgok, hogy nehezen viselem el a bántásokat, lett légyen az akár tettleges, vagy éppen érzelmi bántás.
Viszont azt tudom, hogy akár a bántó, akár a bántott, teljes mértékben érzelmi alapon reagál arra, ami őt / őket foglakoztatja, akár csak engem.
Az embert úgy alkották meg, hogy legyen neki tanulni valója - persze nem a könyvek okosságára gondolok jelen esetben, hanem az érzelmi területekre.
Amikor reagálunk bármire / bárkire, csak úgy tudunk reagálni, ahogy az bennünk megjelenik érzelmi szinten. Ha van vele dolog, akkor sértetten, háborogva, vagyis nem kívánt módon. Ha nincs vele dolog, akkor átlépve, vagy éppen humorral fogadva.
Egy rövid beszélgetés Feldmár Andrással.
https://www.youtube.com/watch?v=J9uj-ubb -iA
Ezt a videót viszont tudom ajánlani mindenkinek.
Igaz, jobbára a szülőkhöz szól, de aki meghallgatja, azt is észreveheti, hogy vele hogy bántak a szülei, ebből fakadóan mit tudott kihozni magából?
Szóval a szavak ereje egy pszhihológus szerint.
https://www.youtube.com/watch?v=O7CuvvOR_Bw&feature=youtube_gdata_player