Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Érzelmi kavalkád?!
Létrehozva: 2008. Április 16. 17:53
Sok téma forog a fórumon, és ezzel együtt sok vita. Hol szelídebb, hol durvább.
Érdekelne, hogy vajon az embert mi mozgatja, amikor az érzelmeit érinti egy-egy hsz-ás?
Gondolok arra, hogy a sajnálat sajnálatot , a szomorúság szomorúságot, a düh dühöt, a jókedv jókedvet hoz magával.
Viszont mi van akkor, ha valaki nem azonosul azzal az érzelemmel, amit a hsz-ló ki akar váltani egy másik hsz-ból?
Miért sértődik meg az, aki nem kap visszaigazolást az igazára?
Miért duzzog mégjobban, aki nem kap sajnálatot?
Miért dühös mégjobban az, akinek nem hagyják meg az utolsó szó jogát?
Nem. A kérdés ez volt:
Magadról !
Magadtól!?
Megkönnyebbültem...-)
S amire te azt gondolod árthat az nem biztos ,hogy árt is a másiknak.
Egyszerűen feltettem a placcra a legegyszerűbb kérdést: miért?
Erre jöttem rá. Hogy megkérdezem.
A kérdés ez volt.
Magadról szeretnél valamit megtudni?
Akkor hol az ütközési pont?
Olvasgatom a beszélgetéseteket, de nem jöttem még rá, mi a mozgatórugója a pingpongmeccsnek.
Találgatni meg nem szeretnék.
Megtalálni az igazságot. Várj, nem, azt mondják, minél jobban akarod, annál távolabb kerülsz tőle.
Akkor inkább ne akard annyira.
Valaki egyszer megkérdezte tőlem, hogy kérdésre miért kell kérdéssel felelni?
Tényleg. Miért?
Magadról !
Magadtól!?
Valóban?
Fantsztikus, hogy milyen bölcs gondolatokat írsz.
És ezt te honét tudod?
Nekem ez úgy tűnik, folyamatosan menni valami után, hogy azt megtapasztalja az illető, jaj, csak legyen már igazság.
Holott az igazság mindig a jelenben, az illető adott szintjén mát ott van. Az a pillanatnyi igazsága, és az helyes. A saját szintjein, minden szinten van igazság. Épp ott, ahol tart.
"Bármi az igazság, mindenki azt látja, amit akar."
Mint minden, természetesen ez a mondat is olyan igazságot takar, amilyet hajlandó bárki meglátni az igazságból. Vagy éppen amire jelenleg képes.
Addig, amíg el nem jutok ahhoz az igazsághoz, amit már valóban annak lehet nevezni, addig természetesen csak részigazságot látok, de addig a részigazság számít igazságnak.
Ezzel nincs is semmi gond. Legalábbis akkor nincs vele semmi gond, amikor már ezt pontosan tudom.
Az indulásnál még minden homályos. Eltakarják az igazságnak még a kis szeletkéit is a vágyak, az elképzelések, a feltétezett önismeret, a hamis önkép, a magabiztosság tudata, stb.
Aztán szépen lassan kezdenek napvilágra kerülni ezek a hamis elképzelések, és szép lassan elkezd kirajzolódni, hogy ezen az "ismereten" túl van az az igazság, amit már igazságnak lehet nevezni.
Aztán pedig ezt az igazságot úgy megélni, hogy az már akkor nem önámításnem, nem féligazság.
Kalo Jenő azt képzeli magáról, hogy többet tud, mint más.
Mindössze annyit tehetek, hogy ecsetelem hamis dolgaidat, hogy megválhass tőlük. Csupán annyit tehetek érted, hogy kétségbe vonom, amiket hiszel, és a hitednek azt a rendszerét, amely boldogtalanná tesz. Mindössze annyit tehetek érted, hogy segítek felejteni."
Mindössze, mindössze.. Amiket itt leír azok nem csekély dolgok, hanem egyenes megkérdőjelezése más tudásának. Ehhez pofa kell.
A következeő sorokat Kalo Jenő idézőjelbe tette, de mert nem jelezte a forrrást, így azt vélem az ő írása.
De nem is az számít aki írta, hanem az, ami az írásban felismerhető.
"Az igazság hirtelen lesz láthatóvá, egy bizonyos attitűd eredményeként. Így folyamatosan eltérhet a véleményed az enyémtől, és mégis látod az igazságot. Kell azonban a nyitottság attitűdje, a szándék, hogy fölfedezz valami újat. Ez a fontos, nem a velem való egyetértés, vagy egyetnemértés. Elvégre, amit átadok neked, annak nagy része valóban teória. Nincs olyan teória, amely adekvát módon fedi a valóságot. Így aztán nem az igazságról beszélek neked, hanem az igazság útjában álló akadályokról. Azokat tudom ecsetelni. Az igazságot nem. Azt senki sem képes. Mindössze annyit tehetek, hogy ecsetelem hamis dolgaidat, hogy megválhass tőlük. Csupán annyit tehetek érted, hogy kétségbe vonom, amiket hiszel, és a hitednek azt a rendszerét, amely boldogtalanná tesz. Mindössze annyit tehetek érted, hogy segítek felejteni."
És egy másik sorral kiegészítve:
"Bármi az igazság, mindenki azt látja, amit akar." - A pletykafészek c. filmből.
Érdekes, hogy te beszélsz "felnőtt képzésről", bármit is jelentsen ez a te szótáradban.
Nekem sem nagy szórakozás egy sértődött kislány odavágásait olvasgatni, de tanulok a párbeszédből. ;)
Jaj annyira jól megvoltam nélküled, te miért nem hagysz fel azzal, hogy engem kóstolgatsz?
Bármit írsz rólam, az nagyon durván hangzik, hogy éppen úgy látlak én téged?
Nos én újra befejeztem veled ezt a sehová nem vezető és semmire sem jó pingpongozást. És tudod miért? Mert így ÉRZEM.
Jaj, ne kezd már megint. Lejárt lemez. Nincs kedvem ezzel megint bíbelődni, hogy mikor írok többes számot és mikor nem.
Inkább maradj a magad dolgainál, és akkor nem kell azzal foglalkoznod, hogy én mikor mire mit írok.
Kérdezz a magad dolgában, és vagy fogadd el a választ, vagy ne fogadd el, de engem nem kell neked elemezned. Ezt én nagyon jól elvégzem magam is.
Tudod én pontosan tudom, hogy mit mire válaszoltam.
Az, hogy te nem érted, hmmm... azzal nem tudok mit kezdeni.
Aki megérti azt, amit írtam, na neki már nagy valószínűséggel van "felnőtt" képzése.
Azt, hogy többé nem helyrehozható. Például. Megsül, kiég, füstöl, büdös. Ha ugyanezt a kezével teszi, láthatja, mi fog történni. Nyugodt lehetsz felőle, hogy így is megtanulja. Egy ismerős családban két gyerek van. A kisebbik leesett a mászókáról, kitört a karja. A nagyobbik mellette volt, borzasztóan megijedt, és iszonyúan sajnálta a kistesóját. Onnantól fogva ő maga sokkal óvatosabban használta a mászókát, jobban odafigyelt, hogy hogyan kapaszkodik, hova lép. Nem kellett hozzá, hogy ő is leessen és kitörjön a karja.
Hogy hogy hogy jön ide az érzelem? Neked mit jelent "felnőttként" egy szerettednek a fájdalma?
Felnőttként? A korábbi írásodban a gyerek érzelmeiről kérdeztél a felnőtt irányába. Ha eldöntötted melyikre vagy kíváncsi, válaszolok.
Te írtál bizonytalanságot. Most miért kevered ide a kételyt?
Én nem kételkedem benne, hogy felnőtt vagyok. Te kételkedsz benne, hogy te az vagy? A kérdés ez volt, de erre nem válaszoltál.
Oké. Kiégetsz egy darab papírt, ruhadarabot. És? Abból mit lehet a gyereknek megtanulni? Mi lesz ebből az ő saját tapasztalása?
Hogy hogy hogy jön ide az érzelem? Neked mit jelent "felnőttként" egy szerettednek a fájdalma? Egy gyerek vaj' mit él át egy vasaló melege okozta fájdalmon keresztül, amit a rettegett doktor néninek be kellett kötni?
Nem mennyit, hanem szinte mindent.
Ezen még gondolkodnom kell, hogy van-e ezen kívül még valami, ami ennyire irányítja az életünket?
A kétely nem jelent bizonytalanságot is egyben.
Viszont valamiben biztosnak lenni, kételyre ad okot.
Nyilvánvalóan egyik testrészén sem. Fognék egy tárgyat, amit láthatóan megégetne a vasaló.
Hogy kerülnek ide az érzelmek?
Pontosan. Mert mi történik? Valamit nem teszek meg, mert megtiltották. Miért tiltották meg? Mert veszélyes. Ami veszélyes, attól félni kell.
Egy végeláthatatlan folyamat az érzelmi életben.