Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Érzelmi kavalkád?!
Létrehozva: 2008. Április 16. 17:53
Sok téma forog a fórumon, és ezzel együtt sok vita. Hol szelídebb, hol durvább.
Érdekelne, hogy vajon az embert mi mozgatja, amikor az érzelmeit érinti egy-egy hsz-ás?
Gondolok arra, hogy a sajnálat sajnálatot , a szomorúság szomorúságot, a düh dühöt, a jókedv jókedvet hoz magával.
Viszont mi van akkor, ha valaki nem azonosul azzal az érzelemmel, amit a hsz-ló ki akar váltani egy másik hsz-ból?
Miért sértődik meg az, aki nem kap visszaigazolást az igazára?
Miért duzzog mégjobban, aki nem kap sajnálatot?
Miért dühös mégjobban az, akinek nem hagyják meg az utolsó szó jogát?
Csak azt tudom, hogy számomra mit jelent ez a fogalom... Nőies tulajdonságokkal felruházott külső és belső...
Meg ne kérdezd melyek azok....hosszú lenne és nem teljes, mert némelyik része megfoghatatlan, csak egy érzet............
Ha megnézed a hsz-aimat abba a topikba, láthatod, hogy mi a véleményem erről az egészről.
Ő egy virtuóz. Állandóan váltogatja a személyiségjegyeit.
Volt ő már nagyon sok megjelenési forma. Ez sem más egy szerepnél.
Nos ezért aztán nézd úgy a topikot, hogy aki ott hozzászól, az nem hozzá szól, hanem a maga módján egy vágyott szerepet alakít ki magának.
Ne hümmögj...
alapvetően nem jellemző rám és nevelődtem is az évek folyamán, így aztán még az az egészséges mértékű is elmúlt ami talán még a kezdetekkor megvolt bennem......
Nem fér össze az emberi kapcsolatokról alkotott véleményemmel...
Elovastam és teljesen tipikus...Ugyan ezt eljátszotta velem is mikor ide kerültem és segíteni próbáltam. A végén szó szerint azt éreztem ami a cikkben szerepel, azaz csalódott voltam, rengeteg időt szántam rá és szembesültem azzal, hogy teljesen felesleges volt.
Mikor belinkelted a topikját beleolvastam és írtam egy hszt, amit aztán ki is töröltem. Majd rájön mindenki , pont úgy mint ahogyan én és még sokan mások előttem, utánam... Még mindig sajnáltam volna negatív színben feltüntetni, megteszi ezt Ő maga is....
Igazi nő? Az milyen egyébként?
nincs bennem birtoklási vágy
Ugye nem veszed zokon, hogy erre azt mondom, hmmm...?
Igazából mint anya-lánya kapcsolat számomra egy titok maradt az édesanyám, és sajnos elég elfogultan tudtam őt szemlélni, ezáltal sok nyitott kérdés maradt utána számomra.
Ezt egy kissé bonyolult lenne itt a fórumon átbeszélni.
Én elvileg Bika vagyok a javából, bár két alapvető tulajdonság mégsem jellemző rám...Bár imádok enni, soha sem voltam túlsúlyos és nincs bennem birtoklási vágy a szeretteimmel szemben...
Mire és miért vagy kíváncsi, mesélj !
-bár azt gondolom minden nő egy talány, már aki valóban igazi nő, nem csak a bikák...
Az anyukám bika szülött volt, és hát mit mondjak, ő egy kicsit másként működött, de talán megsem.
Egyszer nagyon-nagyon őszintén szívesen kikérdeznék egy jegy zsülöttjét arról, hogy hogyan élik az életüket?
Nekem még ennyi idő után is talány.
Most tette be valaki ezt az oldalt Méry topikjába. Amit eddig olvastam benne, érdekesnek tűnik.
http://www.azirastukreben.hu/az-energiavampir-kedven c-jatszmaja
Ebből a topikból kérném ismét kimoderálni semiramist (279.). Kezdjetek már vele valamit, kérlek, mert elképesztő, mennyire rám szállt. Lehet kérni priviben, nyilvánosban, szépen, csúnyán, nem tágít. Ragaszkodik ahhoz, hogy újra és újra megmondja a (szerinte) tutit, ossza észt, és leginkább sértegessen, rágalmazzon rosszindulatúan. idézet: mary-anne (3980) 2013-04-14 08:25:05 az egyke is ott offolNa én most megyek, mert nem bírom ki friss levegő nélkül.
Én kifejezetten magamra gondoltam.
Akiket megemlítesz, az egy más kategória. Szót sem érdemel. Csak éppen nehéz megállni szó nélkül.
Sőt most még az is felmerült ennek kapcsán bennem, hogy pont az ilyen hsz-ok miatt sikkad el az, amikor valakinek értelmes, odafigyelésre alkalmas mondandója van.
Ha valaki csak a negatív dolgokra képes figyelmet fordítani, meg sem hallja, észre sem veszi, ami a számára értékes lehet / ne.
Úgy vélem, mindannyian ösztönösen élünk. Az a képzetem alakult ki, hogy szeretnék olyanná válni, mint mikor megszülettem, csak már tudatosan.
A tudatosság elég furcsa megközelítéssel bír. A tudatosság nálam az, amiről az utolsó mondatodban szólsz, hogy arra figyelek, ami erősítést kíván.
Az égés szintén nem a pörgést jelenti az én fogalmaimban, azok az ikrek jegyűekre jellemző leginkább. A bikánál a pörgést nálam a gyorsan, gyorsan cselekedjük meg a mottóm.
Én az vagyok, aki arra ügyel, hogy milyen kemény a fal. :)) Szóval hidd el, kell ahhoz erőfeszítés, hogy megvárjam, míg leomlik az a fránya fal nélkülem.
Naná, hogy vibrálónak tartanak.
Persze, hogy nem lehet folyamatosan égni. Ezért aztán imádok "erőt gyűjteni". :))
Igen, az lényeges, hogy valaki elégedett legyen magával. És van ilyen ember?
Én biztosan nem voltam, és még mindig nem is vagyok, ezért aztán folyamatosan munkálkodom, hogy olyan képem legyen magamról, amilyen valójában vagyok. Én ebben látom a megnyugvást, ebből fakadóan a harmóniát.
Én nem szoktam sértődni, mindössze néha furcsállom, ha ismeretlen emberek elkezdenek vádaskodni, személyeskedni és pár hsz után szakértőként megnyilvánulni , ha mások életéről, egyéniségéről van szó..
Ez itt annyira jellemző !!
...és lássuk be, hogy sok esetben messze járnak az igazságtól, kimondottan bántásnak szánják...Ebben az esetben nem gondolnám, hogy aki ezért bevadul az azért teszi, mert találó volt a jellemzés a másik részéről...
Itt most nem Rád, vagy rám gondoltam, de ezt úgy is tudod.
Én ösztönösen élek, némely viselkedésforma ami segít a céljaim elérésében, mindössze ezek tudatosak bennem, ez is csak mert így tartom ésszerűnek.
Mindemellett nagyon vibrálónak tartanak mások és én is ezt érzem magamon, de a pihenést is ugyan ekkora elánnal teszem. Nekem nem egyenlő a türelem a nyugissággal... Vagyis szerintem nem egymásra ható tulajdonság ez a kettő.
A türelem egyfajta kivárása a dolgoknak, hogy nem mész fejjel a falnak, hogy gondolkodsz mielőtt cselekszel, hogy van önuralmad....de ettől még lehet valaki pörgős személyiség, mint ahogy rám is jellemző mindez.
Vagy Te másképp értelmezed ezeket a fogalmakat ?
Meg hát nem jó az élet minden területén ezer fokon égni, meg van annak a maga helye és ideje...
Valahogy azt érzem, hogy a harmónia a vonzó a megnyugtató, ugyan úgy egy otthon berendezésében, mint magában az emberben... Az állandó pörgés fárasztó tud lenni nekünk is, de talán a környezetünknek méginkább.
Persze részemről nem határolnám be, hogy kinek melyik a szerencsésebb, fő hogy az illető elégedett legyen magával..
Abban igazad van, hogy ami a gyengébb bennünk azt erősíteni kell....ha zavar ez a gyengeség, akkor igen.
Találtam egy "gyöngyszemet".
Annyi kérdés-felelet van belefűzve az indítóba, hogy nem volt hozzá elég energiám végigolvasni.
http://www.nlcafe.hu/forum/?fid=441&csatid=134&topicid=306231
Például?
Igen lehet, hogy nem mindig helytállóak a következeteseim. tudod, emberből valék.
Ehhez viszont van egy jó mérce. Ha valaki megsértődik azon, amit róla "kinyilvánítok", ott talált, süllyedt, és az illető még nyomorultabbul fogja magát érezni, még jobban fog engem utálni..
Ahol elgondolkodik valaki a megnyilvánulásomon, talált süllyedt. és az illető örülhet a felfedezésre váró önmagának.
Aki harmóniában éli az életét, vagy legalábbis törekszik annak elérésére, na ott alakulhat ki egyfajta beszélgetés, ami mindenki javát szolgálja.
Azt gondolom erről, hogy rugalmasan kell kezelni ezt is, mint sok egyebet az életünkben. Nem kell semminek túl nagy jelentőséget tulajdonítani, a túlzások mindig negatív dolgokat szülnek.
Kinek mi a rugalmasság, kinek mi a túlzás? Ezek eléggé be nem határolható fogalmak.
Aztán ha valaki türelmes alapjáraton, neki nem kerül erőfeszítésébe, hogy türelmes legyen.
Mint ahogy az én tüzes természetem sem okoz problémát, mikor égnem kell.
De mi van akkor, ha ezt fordítva kell megoldanunk.
Neked tüzesnek kellene lenned, nekem türelmesnek.
Nálam itt kezdődik a tudatosság, amikor erre képessé teszem magam. Többek között.
Akkor rólam az jön le,...
Miután a bikajegy szülötte úgy tudom a Vénusz kegyeit bírja, mi lehet ennél fontosabb?
Minő egyezés.... én is ezt szoktam mondani...és azt is, hogy az még soha senkit nem tett boldoggá, hogy neki volt igaza és ezt tüzzel-vassal be is hajtotta másokon...
Márpedig értelmes embernek a boldogság érzet a legfőbb cél, ha ez megvan akkor minden megvan, különben nem éreznéd, hogy az vagy...
....én egyébként mindent jól csinálok ! 
-vagy legalább is meg vagyok győződve erről....
Miattatok megint beszippantott egy kis időre az nlc !!!!
Azt gondolom erről, hogy rugalmasan kell kezelni ezt is, mint sok egyebet az életünkben. Nem kell semminek túl nagy jelentőséget tulajdonítani, a túlzások mindig negatív dolgokat szülnek.
Most nem érek rá arra, hogy előtérbe helyezzem magamat és ezért csak annyira teszem, hogy az nekem így is megfelelő legyen, ne legyenek rossz érzéseim , ne érezzem, hogy nincs időm magamra bármilyen módon....Tehát csinálok magamnak annyit amennyi az életemnek ebben a szakaszában a boldogságomhoz nélkülözhetetlen...
Gondoltam már én is arra, hogy ha egyszer majd kirepülnek a lányaim és nem lesz rám szükség akkor..........hát akkor majd lesz rám másként és végre több időt tölthetünk majd kettesben a párommal, ismét hódolhatok nagy szenvedélyemnek az olvasásnak....stb....... Minden kornak megvan a mikéntje, én még most itt tartok. Ezt tudom mindenféle önelemzés nélkül is.
A dolgok csak úgy jönnek, megtörténnek és ahhoz, hogy pozitívan megéljük őket kell bizonyos alázat, türelem..... Azt gondolom nekem ez megvan.
Akkor rólam az jön le, hogy elsősorban a szex , valamint a "csalfaság" az érdeklődési köröm, ki tudja miért....
Pedig csak arról van szó, hogy a sütés -főzés mellett ezek azok a témák amik számomra érdekesek...Ezek talán a legfontosabb hétköznapi dolgok az életünkben,kinek melyik..... talán ezért...
és még nem sérültem, pedig már nem vagyok mai csirke.
Persze ezen is el tudnánk vitatkozgatni egyeskével, hogy miért nem veszem sérülésnek a negatív történéseket....ennek is biztos van mélyebb értelme, de én nem szoktam ennyire elmélyedni mindebben.
Elfogadom amit kapok, az a saját bejáratú sorsom.Ha rajtam múlik akkor csak a jót próbálom kihozni belőle, de ha érnek rossz dolgok is azon csak igyekszem nagyon hamar túl jutni, mást úgy sem tehetek... Talán ennyi lenne az ars poeticám..
Nekem túlzás az ő álláspontja , hogy ezt " fő állásban " teszi, de biztosan élethelyzete diktálja .
Nos igen, jól mondod, az élethelyzetem teszi. Igaz, én másként fogalmazom meg magamnak. Az én fogalmaimban ez azt jelenti, hogy ez az utam, ezt kell tennem, ide vezetett minden életem történése.
Gyakorlatilag ez csak kívülről tűnik túlzásnak, hiszen én magam ebben érzem jól magam.
Ahogy írtam is Katilinnak, külső szemmel - de sajnos még a sajátommal sem sokszor, sok mindenben - nem lehet tisztánlátni sorsokat, életek.
Akkor vagyok rendben, ha mindenki jól van körülöttem és ezért igyekszem is megtenni minden tőlem telhetőt..
Én is ezt tettem 69 éves koromig , amig dolgoztam és amig unokáim olyan kicsik voltam , hogy nagy szükség volt gondoskodára . Aztán a sok munka abbamaradt , az unokánk megnőttek, mi ketten maradtunk . Mi , akik mindig másokról gondoskodtunk. Most meg kell találnunk önmagunkat és egymást .
Igaza van -1- - nek , önmagunkkal is kell foglakoznunk. Nekem túlzás az ő álláspontja , hogy ezt " fő állásban " teszi, de biztosan élethelyzete diktálja .
Ne4kem sincs itt egyéb elérhetőségem , mint a nevem ! Az ember nem adja meg elérhetőségét anonym fórumban . Ennek az az értéke, hogy nem tudni ki rejtőzik a nicknév mögött . Így szabadon írod meg véleményerdet, mely nem csak fröcskölő, rosszindulatú lehet.
Szabadon szólsz hozzá bármely problémához . Egyébként , ha megnézed , ki milyebn topikba hányszor írt , az tükrözi érdeklődését sőt talán sérüléseit is.
Nos ha valamiben lehet illetve érdemes kételkedni akkor az az, hogy melyikünknek van "igaza"?
Erre azt szoktam mondani, hogy mindenkinek igaza van. Mármint a saját igazsága.
Így természetesen ebbe én nem tehetem bele azt, hogy márpediglen neked másként kéne tenned, vagy nem állapíthatom meg, hogy te valamit rosszul csinálsz.
Csak annyi történik, hogy én mást látok a bizonyos sorok mögött. De hogy érdemes-e arra figyelni? Talán igen, talán nem.
Én a magam életét igyekszem górcső alatt figyelni, így sok mindent ma már egészen másként látok, mint egykoron. És ezzel nem csak az én életemet látom másként.
Aha...értem...
Akkor nézzük, mit értesz Te a "magaddal törődni" fogalom alatt...Lehet, hogy kettőnknek ez nem ugyan azt jelenti ? ...és nem lehet, hogy a lényeg az , ha én elégedett és boldog életet élek....én szerintem ???
Visszaolvastam, talán nem a megfelelő szóhasználatot alkalmaztam, vagy csak valóban a saját fejemben lévő gondolatok miatt gondoltam amit gondoltam.
Bár ez nekem nagyon jól megy, hogy mindig azokat a gombokat nyomkodom, ahol van mit nyomkodni. Sajnos ez egyelőre nem tudatos tevékenység, amivel aztán gyakran kerülök nemkívánatos helyzetbe.
A következtetésem abból fakadt, hogy másokkal foglalkozol, ahogy mondod, elég sokat.
Mivel ez a munkád, nekem ez egyértelműen azt mutatja, hogy ott nem te vagy a főszereplő.
Ugyanakkor akinek erre megy el az energiája, annak magára már nem sok jut már időben sem.
Vagy itt van ez a mondat is pl:
Akkor vagyok rendben, ha mindenki jól van körülöttem és ezért igyekszem is megtenni minden tőlem telhetőt..
Nekem ez is mást mond, mint amit te értesz alatta. Azt ne kérdezd, hogy ezt miért gondolom így, ez csak olyan egyéni istenadta tehetség, ami segít eligazodni az élet nevű rengetegben.
Ritkán tévedek, legfeljebb nem tudom átadni azt az ismeretet, amit én látok, érzek.
Igen, nagyon sok időt töltök másokkal, de ez valahol a lételemem is, így nem áldozat.
A munkám a hobbim is egyben, így aztán nem érzem magam elhanyagoltnak, ráadásul akikkel dolgozom azok rám épp úgy kíváncsiak, mint én rájuk,ezért aztán nem mondhatom, hogy nem törődünk velem is.
Fura, hogy miből következtettél arra, hogy nem foglalkoznék eleget magammal is.
Tény, hogy itt sem szabad általánosítani, azaz nem mindegy ki mire vágyik...Én nem szeretek egyedül lenni még otthon sem és hát gondoskodó tipus vagyok. Akkor vagyok rendben, ha mindenki jól van körülöttem és ezért igyekszem is megtenni minden tőlem telhetőt..
....és hát abszolút tisztában vagyok a saját működésemmel...Soha sem kellett önmagamat keresgélni, mindig is megvoltam magamnak...
Tényleg kíváncsi lennék miből gondoltad, hogy nem így van?-egy szó sem hangzott el ebben az irányban.
Igazából én a topikokat sem azért olvasgatom, vagy írogatok, mert magammal akarnék foglalkozni....nem, cseppet sem. Éppen , hogy másokra vagyok kíváncsi...életekre, történetekre, néha a hozzászólások közt megbújó egyéniségekre.
Most olvastam egy szellemes megközelítést arról, hogy milyen hülyékkel vitázni?
" Hülyékkel olyan vitázni, mint galambbal sakkozni.
Ledönti a bábukat, rászarik a táblára, aztán boldogan ugrál, hogy ő nyert."
Erről én úgy gondolkodom, hogy éppen azért, mert az életben másokkal foglalkozol, ez a topik meg éppen arra való, hogy mindenki önmagával foglalkozzon, tehát a különbségben rejlik a "rendeltetése".
Ha sok időt fordítasz másokra, és magadat elhanyagolod, akkor nem gondolod, hogy az egyfajta nemkívánatos helyzethez vezethet?
Ráadásul akkor tudsz másoknak is a legtöbbet nyújtani, ha te magad is tudod, hogy hogyan is működsz?
Úgy érzékelem, hogy az ember túlságosan lebecsüli azt a munkát, amit önmagán kellene elvégeznie, pedig a legszebb munkának én ezt tartom.
Teljesen igazat adok...igen is érdekesek vagyunk, ezt én talán jobban tudom mint sokan mások...
Ami talán speciális nálam az az, hogy a munkámmal együtt jár mások , ezzel együtt a saját lelkem kutatása, megnyitása
A legtöbb ember hosszú évek óta jár hozzám így aztán mindent tudok róluk és ez napi több órás beszélgetés eredménye, így aztán mióta nagyon sokat dolgozom ismét, fárasztó lenne, hogy itt is ezt tegyem... Amúgy is egész nap beszélgetek és a legtöbbször ez nem felszínes csevely
.. élőben jobban követhetők a napi változások, történések amikről írsz, mint itt........talán azért alakult ez így a fórumozással az én esetemben..
Köszönöm... :)
A történetek érdekelnek,a reakciók zavarnak, így aztán hónapokat kihagyok. Most is csak egy üzenet váltás miatt vagyok itt néha, mert rámírt valaki és közben végiglapozgattam az épp frissült topikokat.
Az itteni életem nem volt olyan hosszú és tartalmas, hogy megadjam az emailcímem, vagy a fb. elérhetőségem, így aztán csak itt érnek el akik innen ismernek..
Én is olvasgatok szakmai, politikai, gazdasági rovatokat és valóban mindenhol vannak személyeskedő hozzászólók...
Remélhetőleg az emberek többsége felfogja ha károsan hat rájuk az ilyen és kikerülik ezeket a helyeket, végül is nem kötelező sem véleményeket olvasni, sem megjegyzést fűzni bármihez...
Azért ami még számomra is nevetséges, hogy egy főzőcskéző oldalon is mennyi rosszindulatú megjegyzést tudnak hozzáfűzni emberek egy -egy recepthez !!!
Most komolyan, akkor mit várunk mi komolyabb, vagy jobban megmozgató témákban.. ?!
Nagyon tetszik a meglátásod.
Akkor most arra reagálok, amitől unalmassá vagy éppen érdekessé válnak a mondanivalók.
Az, hogy nap mint nap mi történik velünk, az csupán egy melléktermék annak a fényében, hogy mire tesszük magunkat alkalmassá.
Ha ennek az okait firtatjuk, na az az, ami már nagyon is érdekes, és nem unalmas.
Gyakorlatilag mindig vannak bennünk olyan dolgok, amikkel szembe kell néznünk. Persze nem muszáj, csak ha nem tesszük, akkor jönnek elő a mindenféle nyavalyáink.
Addig addig söpörjük a szemetünket a szőnyeg alá, míg éppen magunk fogunk benne orra bukni.
Igazából csak a történések mikéntjénél van olyan, hogy folyamatosan ugyanazt írjuk le, amit már ezerszer átrágtunk. De ha belemélyedünk magunkba, akkor mindig új és új dolgok kerülnek a felszínre, és az már minden, csak nem unalmas.
Igen, ismerem az érzést.... Az előző helyemen három évig fórumoztam, valóban , mint egy család....de én is kiégtem, mert már szembesültem minden témában a saját véleményemmel és ugyan úgy a többiekével....
Talán el sem kellett volna olvasnom őket és tudtam volna ki mire mit fog reagálni....aztán már csak egymással beszélgettünk, a történetekbe bele sem mélyedve és utána abbahagytam, mert felfogtam a jeleket...
Igazából a történetek valóban tipikusak, de az ember maga mindig más és más...Ilyenkor talán nem is őket unjuk meg, hanem a saját véleményünket,(és a többiekét) amit már több százszor leírtunk ezekben a témákban..
Tisztelet a kivételnek, amilyen Te is vagy. :) Nekem már nagyon kell unatkoznom, ha semmit nem találok ami lekötne, csak olyankor olvasgatok bele,viszont a beleszóláshoz már nagyon nagy motiváció kell és ilyen nem nagyon adódik.. de szerencsére nem lesz szegényebb a fórum sem itt, sem ott nélkülem..
...és ezt nem is bánom. Nagyon sok időt elvesz más dolgoktól ha belemélyedünk és az élet meg csak elmegy mellettünk, mintha nem is léteznénk..
Ide azért még az hozzákívánkozik, hogy az a nick nagy valószínűséggel nem küzd ezekkel a dolgokkal.
A sok fórumozás meghozza azokat az érzéseket is, hogy ki lehet szűrni azokat a témákat, amik valamilyen mellékes okkal jönnek létre.
Pl nála meg lehet figyelni a stílusban azt a tudatosságot, ahogy fűzi a mondandóját.
Aki ilyen élettel bír, mint amit ő felvázol, annak nem ilyen tiszták a gondolatai, a mondavalóját egyértelműen nem tudja átadni.
Aztán itt van még az is, hogy a régi fórumozók már jobban ismerik egymást, így a nickváltogatásnak sincs sok értelme, mert az is megismerhető, hogy kinek milyen irányban haladnak a gondolatai, mi az érdeklődési köre.
Annyira kevesen maradtunk már, hogy olyanok lettünk, mint egy "igazi" család. Annak minden nyűgjével és ellentettjével együtt.
Ilyet én is láttam már itt. Viszont tény, hogy páran segíteni is próbáltunk , rávezetni, hogy az életnek nem csak sötét oldala van, meg hogy mindenkiben kell, hogy legyen szerethető tulajdonság...stb... Csodák csodájára győzött az önutálat. A végén még a jószándékú emberből is dühöt vált ki, ha a létező összes ellenérvre további önrombolás a válasz, mintha nem is irtál volna egy szót sem azidáig...
Ezek az emberek terápiás céllal jönnek ide, de valójában ugyan úgy önigazolást keresnek, mint mindenki más....Arra, hogy joggal nem szeretik magukat. Kifordult gondolkodás és valóban szakemberért kiált.
Persze egyértelmű, hogy nem az a megfelelő viselkedés, hogy már az elején belerúgunk....talán kicsit később ( ! ?).... (természetesen csak humorizálni próbáltam)
....és még egy gondolat.....Friss topikolvasó nem fog fröcsögni és bántani... A régieknek meg már nincs új a nap alatt, legalább is többen azt képzelik az itteniek közül...
Tehát elindul egy történet, egy beszélgetés és ők már látják a végét, tipikusnak hiszik, általánosítanak, mert már volt itt többszáz ilyen amit végig kísértek több ezer hszon keresztül.... Valahogy azt gondolják minden ilyen ember egyforma, mert ez és ez történt velük....és unják már az első mondat után, hogy ismét normálisan, segíteni próbáljanak, mint talán a fórumozós életük legelején, amikor még érdekelte őket mások problémája...
Talán itt a gond...kiégnek az emberek és abba kellene hagyni , más időtöltés után kellene nézni, mielőtt bántani kezdenének másokat, csak mert a problémájuk "tipikus".....
"Olyan nagyképűen, magabiztosan szoktunk ítélni! Megvan a véleményünk: ez ilyen, az olyan. Pedig dehogy tudjuk, milyen a másik ember!
Egy másik életből csak a felszínt látjuk, a jéghegy csúcsát. De hogy mi is történt egy másik ember életében a születésétől kezdve mostanáig, hogy mitől lett ilyenné, milyen terheket hordoz, mennyi érték és szépség van benne, csak talán nem volt, aki előcsalogassa, észrevegye - sokszor alig-alig sejtjük!"
(Székely János)
Valóban csinos vagy és ha 10 évvel idősebb , büszke lehetsz Magadra.
Előző beírásom elszállt , most megismételem valahogy.
Nem tudom , hogy a fórum laposodik, bántódik, vagy javul, mert ha belenézek és nem érdekel amit írnak, tovább lépek Nem elemezgetem , különösen , ha szemmel láthatóan primitívnek indul. Szakmai lapok fórumait is szoktam nézni , néha ott is bántó a személyeskedés .
A mai kor rohanása a személyes kapcsolatok ellazulásához vezet . Nem érnek rá, nem egy időben szabadok, nehéz találkozni egymással Marad a telefon vagy az internet. Személytelenebb az emberek kapcsolatrendszere . Ez sok lelki sérülést okoz, melyet itt egy személytelen közegben levezethet . De mivel a közeg személytelen , kár személyeskedni, mert más bántásával vezetem le frusztrációimat . Ha pedig teszi valaki , akinek szól ne reagáljon rá, mert nem biztos , hogy személyének szól, ő csak az ürügy .
Ha nem érdekel a café , ne lépj be , biztosan találsz érdekesebb virtuális közösséget is.
Csak bizonyos mértékig virtuális világ. Sokan ismerjük egymást személyesen is.
Ettől függetlenül, nekem nincs különbség, hogy virtuális vagy nem, aki amit kimond, azért felsőséggel tartozik. Már ha van nékije olyanja. Ja!