Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Érzelmi kavalkád?!
Létrehozva: 2008. Április 16. 17:53
Sok téma forog a fórumon, és ezzel együtt sok vita. Hol szelídebb, hol durvább.
Érdekelne, hogy vajon az embert mi mozgatja, amikor az érzelmeit érinti egy-egy hsz-ás?
Gondolok arra, hogy a sajnálat sajnálatot , a szomorúság szomorúságot, a düh dühöt, a jókedv jókedvet hoz magával.
Viszont mi van akkor, ha valaki nem azonosul azzal az érzelemmel, amit a hsz-ló ki akar váltani egy másik hsz-ból?
Miért sértődik meg az, aki nem kap visszaigazolást az igazára?
Miért duzzog mégjobban, aki nem kap sajnálatot?
Miért dühös mégjobban az, akinek nem hagyják meg az utolsó szó jogát?
Kedves Encsil, ha hagynám a csudába, akkor nem én lennék. Én nem vagyok az, aki ráhagy valakire valamit, ha az éppen nekem nem tetszik.
Kedves Törölt felhasználónk pl azonnal megtámadja azt a fajta eszmefuttatást, ami ugye senkihez nem kötődik, csupán egy mondat az alapja.
Vaj' neki mi oka van ilyen támadást véghezvinni? Engem ugyan nem sértett meg sem egyik, sem másik hozzászóló, mert igazából egyik sem szólt semmiről.
Ettől függetlenül bábu sem vagyok, főleg nem mások játékszereként nem kívánok működni.
Ebben az életemben biztosan nem lesz belőlem hallgatag bölcs, az majd a következő életem feladataként vár rám.
De nekem ez így van rendben, mert ezt az oldalam már ismerem, és nincs vele semmi problémám.
Érdekes ahogy engem folyton rendre akarsz utasítani.
Mit tehetek, mit nem. Néha azt veszem ki, hogy talán csak rossz napod lehet. Néha pedig azt, hogy nagyon akarsz kötözködni.
Ez a véleményem, és nem az elemzésem. Rólad.
Beleszóltál valamibe, amihez ha fórumosan akarnék válaszolni, akkor azt mondanám, hogy semmi közöd hozzá, hogy én mikor mire hogyan adok választ.
De én ennél "modorosabb" vagyok, és egyszerűen csak annyit mondok, hogy nézz bele abba a tükörbe, amit folyton kritizálsz. Vaj' kit mutat az a fránya tükör?
Ha engem látsz benne, akkor küldök neked Clint.
Ó, már megint Törölt felhasználó lettél, pedig válaszolni akartam.
Na mindegy, azt mondtam volna, hogy szerintem nem baj az, ha a másik ember viselkedését próbáljuk megérteni. Az övét sokkal könnyebb, mint a sajátunkat, mert ő rajtunk kívül van, jobb a rálátásunk. :)
Onnan már egy lépéssel közelebb kerülhetünk önmagunk megértéséhez.
Ezeket most találtam:
http://www.youtube.com/watch?v=u01dOx6e6h0
http://www.youtube.com/watch?v=qeDYPahYIxQ
Ha te így látod, akkor neked így is van.
Vagyis akkor te nem magadat elemzed, hanem a másikat.
ez csak egy megkésett hadüzenet
Igen, ez lehetséges.
Mint "érintett" azt gondolom erről, hogy aki hadakozik, az nem a külvilággal hadakozik, hanem önmagával.
Nekem semmi okom hadakozni mással, mert ha gondom van, akkor az nem a másik.
Ezért is fontos az önismeret, hogy tudjam, hogy én hogyan működök, hogy én mit miért teszek vagy nem teszek.
A külvilág csupán színházi kellék.
Szerintem ez csak egy megkésett hadüzenet.
Mert viccnek elég erőltetett.
Egy mondat, ami segít újabb gondolatok, meglátások felé.
Játék vagy tudatos cselekvés rejlik ebben a mondatban?
Nos egyik is másik is. De amire most gondolok az inkább az önámítás.
Aki leír egy ilyen kijelentést, vaj' mit gondolhat magáról?
Azt gondolja, hogy ő többet tud ezotéria területről bárkinél, vagy azt gondolja magában, hogy a másik minden tudást nélkülöző egyed?
Aki többet tud, arról azt gondolom, hogy egy ilyen mondatot még viccből sem írna le, hiszen neki van bőven tudása arról, hogy mit jelentenek a kimondott szavak, amik erősebbek a gondolatnál.
A kimondott szavak szinte már a cselekvéssel egyenlőek.
Viccből? Nos neki talán annak tűnik, de nem, nem vicc.
Ezzel a mondattal elismeri, hogy mennyire nem figyel a másikra, mennyire nem ismeri a másik embert, de magát a legkevésbé.
Előre vetít egy támadásképet, melyben meggyőződése szerint a másik "buktaélményre" számíthat tőle.
Ezt vaj' miből vezette le magának? Volt már ilyen? Van tapasztalása róla?
Ha valaki ezoterikus szinten kezdi élni az életét, ott már nincs helye az ilyen eszközöknek.
Ha viszont nincs benne fogékonyság az ezotéria területein bármiről, akkor hogyan is tudna "buktaélményben" részesíteni bárkit?
A tudást csak tudással lehet ütköztetni. Tehát ha van tudás, akkor nincs késztetés támadásra. Ha nincs tudás, akkor meg hol a támadási felület, ahol lehet ütközni?
Megfigyeltem, hogy vannak emberek, akik szinte csípőből tudnak úgy vitatkozni, hogy a másik még levegőt sem tud venni, ők már akármit, bármit vissza is lőnek.
Ez persze nagyon sok esetben csupán vagdalkozás, és mint ilyen nem mindenkor lehet azt mondani, hogy értékes információt takar, bár természetesen vannak olyanok is, akik nem ezt a stílust képviselik.
Azt gondolom, ez egy olyan tulajdonság, amit nem lehet megtanulni, de ebben a formában nem is érdemes.
Amikor egy bölcs ember megszólal, ő soha nem gyorsan kimondja, ami az eszébe jut, hanem hagy időt magának arra, hogy átgondolja, mit fog válaszként adni.
Én szeretem kimondani mindig, amit gondolok, de az legyen valós tartalom még akkor is, ha esetleg egy másiknak az fáj, vagy éppen úgy érzi, hogy bántó.
Az a szó, az a kijelentés, mely az igazságnak csupán a leheletét hordozza magán, nos, az arra készteti az embert, hogy védekező állásba helyezkedjen, hiszen az ilyen szavak, kijelentések egyértelműen támadásként kezelhetők.
A vitában amikor az egyik fél túlságosan is magához akarja vonni az "igazságot", akkor az már nem vita, hanem egy alárendelt viszony.
Azt írta le, ha a jobb egérgombbal rá klikk az oldalra, ahol vagy, akkor feljön egy ilyen tábla is: oldal adatainak frissítése címszó alatt.
Meg még valami, aminek nincs jelentősége, már nem is emlékszem, futótűz volt csupán.
Izgalmas lenne? Ez nekem fel sem tűnt.
Hát ennyit arról, hogy kinek mi mit jelent?
És ugye milyen izgalmas, ahogy a sok írásjelből kialakul az oldal képe, amit a felhasználó lát?
Olyan, mintha a teremtés folyamatába lehetne bepillantani.
Azta... micsoda sok felesleges írásjellel van tele ez a sok információ!
Már értem, hogy nekem miért is nem ez az oldala tetszik a számítógépnek.
Mozdony már leírta, nagyon segítőkész.
Többet én se nagyon tudok róla. Bármelyik oldalon megnézheted, jobb klikk, Oldal adatai...
Ha Biztonság-ra kattintasz, akkor meg tudod az is nézni, hogy vannak-e sütik a gépeden, és hogy hányszor látogattad meg az adott oldalt. Nem mondom meg, hogy nekem mennyit írt ki.
Az Oldal forrása is nagyon izgalmas. Azt tervezem, hogy egy kicsit beleásom magam ebbe a témába. Úgyhogy ha legközelebb kérdezel, már talán többet tudok mondani.
Időközben megérkezett számodra a szakszerű magyarázat arról, amit valaki úgy tud, hogy megtanulta.
Ezen elgondolkodtam. Sok minden van abban, hogy ki mibe fekteti azt a tanulást, amit.
Egy ismerősöm pl nem volt hajlandó megtanulni a számítógéppel dolgozni, így kijelentette, hogy ő ezt nem tudja. Elfogadták, mert annyira meggyőzően tudta állítani a nemtudáshoz való viszonyát.
Aztán lám csak lám, amikor kedve támadt a maga szórakoztatására használni a számítógépet, szépen megtanulta. De csak azt, ami őt érdekelte. Többet nem.
Igaza van? Igen, igaza. Miért tanulna meg többet valaminek a használatához, mint amire szüksége?
Mivel mindenkinek megvan a maga érdeklődési köre, természetszerűleg azzal fog foglalkozni az életében.
Van akinek a nyomozáshoz van tehetsége, ő biztosan arra használja a tudását, hogy kinyomozzon titkokat.
Van akinek az érdeklődése arra terjed ki, hogy az anyagi világ lexikonjait betéve tudja. Ő arra fogja felhasználni az idejét, hogy ezt a tudást megszerezze.
Aztán vannak, akiknek kevés az anyagi világ magyarázata olyankor, amikor valami megmagyarázhatatlan az anyagból kiindulva, ők azt tanulják meg, hogy milyen megközelítéssel juthatnának ezen a téren több ismerethez.
A sorrend nem számít. Nem számít, hogy valaki az anyagi világban akar tudáshoz jutni, vagy a szellemi világból akarja meríteni a tudását.
Viszont az már érdekesebb, aki az anyagi világ tudását birtokolja, annak homály fedi a szellemi tudást. Így aztán valami téves elképzelés alapján - és persze a nemtudás birtokában - képtelen megérteni, hogy van egy másik világ, amibe neki most éppen nincs betekintésre lehetősége.
Úgy imádom a fórumot.
Két linket teszek be, ahol is érdemes az utolsó hsz-okat figyelni ugyanattól a nicktől.
http://www.nlcafe.hu/forum/?fid=441&csatid=&topicid=305501#step1
http://www.nlcafe.hu/forum/?fid=441&csatid=&topicid=305522#step1
Nem kell feliratkozni.
Ajándékba kapsz egy narancsot.
Na jó, de asszem itt senki se iratkozott fel a trollok csatornájára, mégis majd minden fórumozóra jut egy "klón".
Hol lehet leiratkozni?
Ja, ezen filózok, hogy most akkor van eredeti, meg van másolat?
De ha van másolat, akkor melyik az eredeti?
Ha meg nincs másolat, csak eredeti... no ebbe már bele sem gondolok.
Nahát-nahát-lám-lám!
Micsoda "véletlen hasonlóság"!
Emlékeztek még rá? Olyannyira találó.
http://www.youtube.com/watch?v=CexMC2Tgwgg
És ez?
http://www.technet.hu/hir/20130308/fizess_ha_trollkod ni_akarsz/
Ezzel ugye nem azt szeretnéd közölni, hogy meghívod őt ebbe a topikba?
A kisgépen lehetetlen meghallgatni, annyira halkan beszél.
A cím: Az elme ereje. Vujisics Tr... műsorában.
Talán ha így beírod, akkor nálad is elővarázsolódik.
Megnéztem, nálam nem okoz gondot.
Talán a gépnél lehet valami félre információ?
Azt mondja, őt is félrevezették.
Pedig nem. Csupán statisztikai adatokra építenek kísérletet.
Ami viszont a lényeg, az eltűnik a sok laboratóriumi kísérlet közben. Maga az ember.
Hol van olyankor az ember? Hol vannak a mindennapi dolgai? Hol van, amire ő alkalmas? Mire képes a teste? Hogyan reagál különféle behatásokra?
Találtam egy nagyon érdekes előadást.
Kifejezetten ajánlom a tudomány elvakult híveinek. Tanulságos.
Amit az orvosok nem tudnak a felírt gyógyszerekről
Amikor megtörténik valakivel valami nemkívánatos esemény, akkor azt a jelzőt aggatjuk rá, "szerencsétlenség", "katasztrófa", stb.
Felcímkézzük aszerint, ahogy éppen bennünket az esemény érint.
Aztán jön, hegy jaj mit tetem, mit nem tettem, tehettem volna, nem tehetek róla, szintén stb, kinek kinek a felfogása szerint.
Jelenleg amire felfigyeltem az az, hogy tehettem volna.
Azaz tehettem volna, de nem tettem.
Ez újabb ok arra, hogy szegény, akit szerencsétlenség ért, még szerencsétlenebb képet alkosson magáról.
A másik, amikor elhangzik, hogy tehettem volna, de nem tettem, az olyankor van, mikor valaki mondjuk elmulasztja, hogy pl. orvoshoz forduljon. Azaz nem vettem igénybe egy külső "segítséget".
Ebben az esetben is csupán önvád az, ami kialakul.
Az én felfogásom szerint az élet minden percében igyekezni kell úgy élni, hogy mindent megteszek, ami jelenleg tőlem telik.
Ez természetszerűleg nem a belenyugvás, hogy hát ennyi az, amit képes vagyok megtenni.
Ez egy intenzív tevés akarnokság nélkül. Teszek azért, hogy az életemben jelen lévő dolgokkal foglalkozzak úgy, hogy felismerem, elfogadom, az életem részeként kezelem.
Orvosok, akik valóban orvosként igyekeznek működni.
http://www.youtube.com/watch?v=_8VRcuhhAtQ
Csak egy kis szösszenet.
http://www.youtube.com/watch?v=5vlJ1nPYIDo
Egyke? Kire gondolsz ez alatt? Én a nickegykére. De az nem én vagyok.
Mármint nem érted, hogy mit akar jelenteni, vagy mi a mi?
Szívesen kifejtem neked, de itt ennél több szót nem érdemes hozzátenni.