Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Érzelmi kavalkád?!
Létrehozva: 2008. Április 16. 17:53
Sok téma forog a fórumon, és ezzel együtt sok vita. Hol szelídebb, hol durvább.
Érdekelne, hogy vajon az embert mi mozgatja, amikor az érzelmeit érinti egy-egy hsz-ás?
Gondolok arra, hogy a sajnálat sajnálatot , a szomorúság szomorúságot, a düh dühöt, a jókedv jókedvet hoz magával.
Viszont mi van akkor, ha valaki nem azonosul azzal az érzelemmel, amit a hsz-ló ki akar váltani egy másik hsz-ból?
Miért sértődik meg az, aki nem kap visszaigazolást az igazára?
Miért duzzog mégjobban, aki nem kap sajnálatot?
Miért dühös mégjobban az, akinek nem hagyják meg az utolsó szó jogát?
Ha eddig kételkedtem az összeesküvés elméletekben, ezentúl inkább átgondolom, hogy mennyire lehet valósnak vagy nem valósnak tekinteni egy összefüggést?
Ahogy most pl néztem az oltásról a legújabban elindított "hadjárat" topikot, hááát nagyon is ott tartok, hogy adjak a mondásnak teret, mi szerint nem zörög a haraszt, ha nem fújja fel valaki.
És igen, jól gondolkodnak azok, akik megnyerik maguknak a követőiket.
Ők azok, akik átgázolnak minden nézeten, minden érven, minden személyes szabadságon.
Ők a "bátor" követők, akik képesek lesöpörni mindent, ami esetleg ellentmondana az ésszerűségnek, de akár még a tényeknek is tán.
Szóval kb így lehet kiönteni a gyereket a vízzel együtt.
Hát ez kész!!!
Pengeeszes után szabadon egész reggel itt szétvidulom magam azon, hogy egy napja írtam utoljára, és még mindig fenn van a topik a nyolcadik frissen hsz-olt topikok között.
Komolyan mondom, számomra hihetetlen de igaz, és ehhez csak gratulálni tudok, mert aki tud az tud!
Pengeeszes(ek) és nickegyke jó munkát végzett. Ebből csak tanulni lehet.
Azt ugyan nem mondom, hogy azt kell megtanulni, hogy hogyan lehet rombolni, bár ez van benne.
Megtanít bennünket arra, hogy ne értékeljük a másik embert semmire, hiszen mi vagyunk a kakasok a szemétdombon.Megtanít bennünket arra, hogy senkit és semmit ne vegyünk figyelembe azon kívül, amit mi elkövetünk.
Megtanít bennünket arra, hogy minden értéket, amit mi nem ismerünk el értéknek, azt a sárba tiporjunk.
Megtanít bennünket arra, hogy hogyan legyünk érzelem mentesek, hogy ezzel megvédjük magunkat az élettől.
Megtanít bennünket arra, hogy...folytatás mindenkinek tetszése szerint.
Csak remélem, hogy amit leírtam egy képzeletbeli tanóra, és remélem, hogy egyszer végre felébredünk abból az álomból, amibe beleringatták ezt a fórumot.
Ha van tanulsága a jelenségnek akkor az az, ha az ember nem képes kiállni magáért, akkor bábuként vergődhet olyan kezekben, akik ismerik a bábu mozgatási "technikáját".
Van az a nickegyke, aki folyamatosan tükröt tart maga elé, csak azt az egy tükröt nem veszi figyelembe amit ő maga generál magának.
Ezen elmélkedtem, hogy tulajdonképpen mi is lehet emögött, mi lehet ennek az értelme úgy annak az egykének, mint annak, akinek azt képzeli, hogy tükröt tart?
Nos igazából nem sokra jutottam, mert amit gondolok, az az, hogy ennek semmi de semmi értelme, hacsak nem az, hogy egy beteg elme képtelen megkülönböztetni meghasadt részeit egymástól. Ilyen értelmében reménytelenné válik, hogy bármikor képes legyen felfogni cselekedetei súlyát, mit elkövet mások ellen.
Igen, de akkor mégis miért olyan irritáló? Már ha azt az egyke nevét is meglátja valaki, kiakad a vérnyomásmérő.
Mi az, amit másokban képes úgy megfogni, hogy annak ekkora hatása legyen?
Engem ő igazából annyira nem érdekel, mint a legmagasabb fán károgó varjú, de maga a jelenség valamiért érdekes lehetne, illetve érdekes lehetne megfejteni, hogy mi is történik az ilyen meghasadt személyiségtől származó támadásoknál másokban?
Az tükör kombináció nagyon is jó analóg módon tekintve.
Pontosan ez történik az életben is. Másként viselkedek minden emberrel szemben, ergo minden ember egy másik oldalamat mutatja.
Természetesen az ítéletet mondó magáról alkot ítéletet, de ha szerencsém van, akkor abban az ítéletben képes vagyok magamat is valahová elhelyezni, ami ilyen értelemben a hasznomra lehet.
Ha nem lennének az örökös gáncsoskodók, akkor nagy veszteség lenne, hiszen mindent megmutatnak magukból, amire szükségem van ahhoz, hogy az életemet élhetőbbé tegyem.
Hmmm... hogyan is mondhatnám, amit gondolok. Tudom, csak őszintén.
(Csak a zárójelben mondom, hogy a megítélés szót te használtad, tehát csak az alapján tudtam gondolni amit gondoltam erről)
Nos akkor talán valahogy másként kellene elbeszélnem ezt a dolgot, mert ez ahogy most szóltál róla, egy olyan kép, ami nem azt mondja amit én.
Természetesen minden embernek vannak tükrei, de felesleges minden embert emlegetni és felesleges tükröket többes számban emlegetni, hiszen valójában MINDEN EMBER MINDEN EMBERNEK TÜKRE, akivel csak találkozik élete folyamán.
Akkor most visszatérek a "megítélni" szóra. Egy másik ember alapján felismerhetem azt, aki én vagyok, ami más, mint az, hogy megítélem magam.
A tükör mindig objektív. Van olyan tükör, ami mást tükröz vissza, mint ami előtte van?
A másik ember véleménye fontos. Mert ha valakinek kialakul rólam egy véleménye, akkor az azért lehetett, mert valami olyat látott meg bennem, amit én közvetítettem számára.
Az már egy más dolog, hogy én mit teszek azzal a véleménnyel, hogy hogyan ítélem meg, hogy hasznosnak tartom-e a magam számára, vagy csak egyszerűen elvetem.
Köszönjük az infót, már ismerős előttünk, ők a Kulturális Kreatívok.
Valamikor nyitottam is topikot ezzel a címmel, ha jól emlékszem.
Talán majd évek múlva már többen fognak érdeklődni a téma felől, illetve többen érettek lesznek ennek befogadására, megértésre.
A félelem csak úgy nem szűnik meg, és csak úgy nem is alakul ki magától.
Azt mondják a bölcsek, hogy a félelem és a szeretet egy aspektus két pólusa.
Ahol szeretet van, ott nincs félelem. Erről én úgy vélekedek, hogy a félelem a bizalom hiányából fakad.
A félelem, amit érzünk valaminek, valakinek láttán, vagy éppen egy cselekedetként van jelen, az már csak vetítése a félelemnek.
Ezt ugyanúgy beleképzeljük valamibe, mint bármi mást.
Mert csak úgy félni hogyan is lehetne, ha annak a félelemnek nem adunk nevet?
Minden embernek vannak "tükrei "melynek segítségével reagál másik ember viselkedésére . Azért írom, hogy tükrei , mert gyakran nem objektiven tükrözi azt , amivel találkozik. Saját személyiségén átszűrve adja a tükörképet. Aki sok tükörképet kap ( és legtöbben így vagyunk a világon) . megkísérelheti , hogy ezeket a képeket összevesse. Azt is megteheti, hogy az irracionálisan pozitiv, vagy negatív képeket kihagyja . Így a visszatükröződésekből készíthet viszonylag objektív képet önmagáról. Azt, hogy ki hogyan ítél meg engem , az bocsi engem nem érdekel . Ha pozitiv a reakció, ( nem hamisan ) akkor úgy reagálok. Ha negatív_ mint emberekkel foglakozó egyének többsége _ nem törődöm vele érzelmileg. Megfontolom, miért alakult ki ez a negatív válasz, ha részem van benne változtatok. . DE Kialakítottam saját erkölcsi mércémet, melyet munkám során igyekeztem megtartani, lehetőleg elkerülve a hamis hízelgés és a fenyegető haszonlesés csapdáját . Minden embert nem analizálhatok behatóan , erre nem elég egy élet ,( nekem elég, ha menyeim tárgyszerű analizisét megkísérlem elvégezni családom érdekében )
Forradalom, most!
A cím első pillanatra "ijesztő" lehet, de a tudat forradalmáról van benne szó. Remélem, nem gond, hogy felhívom a figyelmet erre az oldalra! Különös tekintettel ajánlom a kisfilmet az oldal alján! Szerintem sokkal több, mint érdekes....
A félelemhez kapcsolódva mások megközelítésében.
„Aki fejvesztve menekül a saját boldogsága elől, annak bizony
idővel sikerül megszöknie.”
Cserna-Szabó András
"Senki nem önszántából menekül... jól megtanították a menekülésre! Nagyon nehéz ezt a félelmet átkódolni, a zsigereinkben lapul. Nagyon mélyen gyökerező érzelmi reakciókat érint, és csak a feltétel nélküli szeretet gyógyíthatja. Az olyan szeretet, amely képes a szenvedélyre, a csodára - amely, önmagából szüli önmagát."
Farkas Erzsébet
A tükör mindenki "tulajdona", nem csak az enyém.
Mindenkinek lehetősége van belenézni a tükrön keresztül önmagába.
A tükörkép nem a megítélésekről szól. A megítélés az mindig arról szól, aki megítél valamilyen formában engem.
Ha egy másikban látok valamit - mint ahogy írtam ez akármilyen jelzős dolog lehet, nem feltétlen csak "rossz" vagy "jó" -, azt mindenképpen a magam tulajdonságai között kell fellelnem.
Azért vagyok képes látni a másikban, mert a magamét nem látom, ezáltal nem is tudom a magaménak, tehát azt képzelem, hogy a másik olyan, amilyennek én őt látom.
Akkor hozom is azt a példát, amiről egy helyütt szó esett, és ez a félelem.
Félelem valamitől, ami ismeretlen.
Mitől is tudnánk félni mástól, mint az ismeretlentől? Ilyen a mi témánk is, az önismeret.
A félelem attól, hogy vaj' mit találok magamon belül, ha jobban megnézem, hogy ki is vagyok én valójában?
Van egy képünk magunkról, ami vagy kedvező, vagy kedvezőtlen, de semmiképpen nem azok vagyunk mi, hanem annál sokkal többek, sokkal másabbak.
Amikor félelem van jelen, akkor az a félelem olyan témát hoz elém, ami bizonyítja, hogy jogom van félni. Ha viszont félek, akkor pontosan úgy működök, mint az állatok többsége, elkezdek fújni a másikra, akitől, amitől félek.
Tehát ha egy olyan téma kerül elém, amitől tartok, ami számomra félelmet okoz, akkor kezdek fújni, gondolva azt, hogy ez a megoldás, ezzel leszek képes visszatartani a félelmem tárgyát magamtól.
De lám csak lám, a félelem nem csitul, és egyre ádázabb küzdelem dúl bennem, egyre jobban igyekszem fújni, hogy eltereljem a félelem tárgyát.
Ez viszont egy végeláthatatlan küzdelem részévé válik, és ebben fel lehet őrlődni.
Ez okoz olyan traumákat, olyan élethelyzeteket, amiről azt lehet mondani, hogy én nem tehetek róla.
Még mindiga tükör analógiánál. Engem, viselkedésem , már emberek tükrözhetnek vissza . Ha a visszatükröző fél torz , csorba , kopott Teged lát annak önmagában . Te is azt látod, hogy ő ilyennek tükröz vissza. Ha több tükörből kapsz visszajelzést önmagad meg tudod ítélni a jelzésekből, hogy kb milyennek ítélnek meg mások. Sajnos teljesen objektív tükör nincs . Nálunk a zuhanyozóban levő tükörbe szeretek nézni, mert ott rosszabb megvilágítás miatt csak mimikai ráncaim látszanak. A fürdőszobai tükörben ,már a sok apró ránc is látható. No és ha a nagyítós tükör kell , akkor már
Nézd meg az összes tükörben Magad , de légy amennyire lehet pozitívan szubjektív.
Akkor most egy kicsit a tükörképről, mert ez a téma elég furfangos.
A te gondolatmeneteden haladva, ha egy töredezett tükörbe belenéz valaki, az a tükör is őt mutatja még akkor is, ha az egy eltorzult arcot tükröz vissza.
Tehát ha egy valóságos tükröt veszek alapul, akármilyen hibás az a tükör, mindig azt tükrözi vissza, aki belenéz, ami a tükörben láthat. A tükör önmagában csak arra képes, hogy azt tükrözze vissza, ami a "látószögébe" belefér.
Vagyis ha analóg veszem a torz tükröt, akkor éppen az történik az életben is, ha egy olyan emberi lény kerül elém, akiben valamit meglátok - és ez akármi is lehet akármilyen jelzővel -, az engem mutat.
Pontosan úgy, mint egy "valóságos" tükör. Csak nem az arcom, a testem a tárgya, hanem az emberi mivoltom. Az, amilyen én valójában vagyok.
A példa tárgyát képező emberi lény valójában önmagát látta meg abban az írásban, de elmulasztotta, mert fogalma sincs arról ahogy ő működik, éppen ezért szórja az igét az ő nagyszerű tulajdonságáról, és akar mást beállítani a maga helyére akkor, amikor neki nemtetsző dologgal találkozik.
A vita tárgy annyira nem is érdekes, mert aki ezt írta, az a témától bőven eltért, de ő úgy gondolta, hogy "kioktathat" engem, míg ő felmagasztalja magát egy álarc mögé rejtőzve.
Így hozott egy idézetet egy írásból, amit én írtam, csak a helyzet az, hogy fogalma sincs arról, amit én leírtam, így csak a másolás jutott neki osztályrészül.
Magyarul öngólt lőtt, csak ezt ő nem tudja. Ez az önismeret része lenne, amiből neki jelenleg nem sok jutott.
A tükör, amibe belenézett, az őt mutatta, de ő csak engem akart belelátni.
Nem értem a vita lényegét (NEM, IS TUDOK BELEFOLYNI ) ,, de a tükörkép , mely keletkezik nem csak a tükrözendő alany tulajdonságitól függ. Egy kopott, repedezett , homályos tükörben a világszépe is lehet ronda . Ha még úgy is fordítják a tükröt, hogy a lehető legrosszabb fénybeállítás mellett mutassa a tükörképet . akkor az anyja sem ismeri fel kiről van szó.
Így lesz teljes az anonymitás, mert a rossz minőségű tükrön keletkezett tükörképről senki sem ismer fel. Aki pedig valóságodban ismer azt mondja , ennek az ócska tükörnek már régen a a szemétben lenne a helye.
Ezt a részt nem véletlen ajánlottam.
Éppen azoknak javallom, akik még ott tartanak, hogy az ilyen beszélgetésről az a véleményük, hogy ez egy badarság.
Aki már elindult valamerre arra teljesen igaz, amit írtál.
Írtam neked egy üzenetet. Láttad?
Hoztam én is egy előadást.
Csak úgy.
Valakinek talán érdekes lehet.
http://www.fenyportal.hu/cikk.481.ken_wilber_le allitja_az_agyhullamait_es_belep_a_nirvanaba.html
A hsz amiből ez a gondolatsor született a következő:
Szívesen ajánlom figyelmedbe, tanulmányozd.
Remélem, ismerős sorok ezek, tőled!
"Mit jelent adott esetben a szó, hogy keménység? Gondolok itt az emberi természetet illetően.
Nekem részem van erről sokat hallani, amikor engem jellemeznek. Eleinte bántott, de mára megértettem, hogy ez vagyok én, és ezzel nincs semmi baj, hiszen ez a dolgom.
Viszont amit tanulnom kell, hogy hogyan is legyek kemény?
Meg még azt is, hogy kivel és mikor legyek kemény?
Számomra nyilvánvaló, hogy először magammal legyek kemény, hiszen csak akkor kapok olyan eredményt, amivel meg lehetek elégedve."
Tényleg veszélyes. Most, hogy átgondolom, tényleg!!!
Valaki, aki csak olvasni tud, akinek fogalma sincs arról a pár szóról, hogy mit is jelent, hogy mit is takar, az csak másolni képes. Na de hol marad az értés?
"A blogot valójában te írod. :)
Én csak a szavakat adom hozzá."
Pedig nagyon fontos figyelmeztetés a "gyanútlan" olvasó számára.
Igen, a ragozás az úgy szól, hogy mindez én vagyok. Mindez az én felismerésem.
Csak van benne egy kis csavar.
Valaki tükröt mutatott, ezáltal voltam képes minderre rálátni. A tükör pedig pl az ilyen ember, akinek fogalma sincs arról, hogy mekkora tükör az, amit őbenne / őáltala meglátok.
Az ő cselekedetei azok, amikről jönnek a felismerések. Nekem. Nagy ajándék lenne a számára, ha megérthetné.
Az, hogy milyen véleményem van a moderációról, az közismert. Igaz, ezért a moderátorok bőven tesznek is. Lankadatlanul.
DE! Van itt valami, amire azért figyeltem föl, mert érdekes módon EZT nem találták moderálásra méltónak, pedig nagyon is személyeskedés, sőt OFF!
Na de ez az én "sorsom", hogy egy moderátor a maga szubjektív ítéletét beleviheti a törölt hsz-ba.
Egyértelmű, hogy az én felfogásom nagyon messze áll a hétköznapi közfelfogástól, de hogy ennyire veszélyes lenne, azért az érdekes számomra.
Pedig az, ha ennyire törölni kell akkor, amikor minden ocsmány megjegyzés rólam maradhat, míg én, aki "modorosan" fejezem ki magam - egy kedves fórumtársam szerint, amiben van igazság csak másként gondolok a jelzőre - én üldözendő vagyok a fórumon.
Akkor itt van valami igazság. Mármint nem a moderálás részéről, hanem abban, amit kimondok.
Van olyan hányadék nick, pardon jó pár nickegyke, aki abban éli ki mazochista hajlamait, hogy folyton koslat utánam, és jelentgeti minden egyes szavam.
Javasolom MINDENKINEK, akinek gondja van velem, hogy nézzen szembe önmagával, és ítélje már el magát mindazért, amiért engem ítél el, mert ebben megtalálja a saját igazságát.
JÓ MUNKÁT KÍVÁNOK MINDENKINEK, AKINEK EZ A GONDJA VELEM! Akarom mondani ÖNMAGÁVAL.
Igen, egy kicsit túlfűtött, impulzív típus.
Nekem nincs tőle könyvem, de felteszem ami késik nem múlik.
Olvastam írásokat, amik az ő gondolatait adják vissza, és talán azért jobb olvasva, mert ott összeszedettebben vannak a dolgok, míg élőbeszédben megtöri a mondandót amikor be-beszúr valami megjegyzést, ami éppen eszébe jut, valamit, ami akkor ott nem igazán mondható odavalónak a témát tekintve.
Ahogy olvasom, két dolog, amit érdemesnek tatok kiemelni.
"...nélkülözhetetlen az egyensúly megtalálása az empatikus hozzáállás, az együttérzés és a kívül maradás, a távolságtartás között. A mérleg felborulása árthat segítettnek és segítőnek egyaránt."
Igen, tudni kellene kívül maradni. Egy kedves fórumtárs szavaival élve, partvonalon maradni, és csak figyelni, és nem belevinni saját érzéseket, érzelmeket valakinek a problémájába.
"A különböző relaxációs-meditációs technikák elsajátítása és alkalmazása is hatékony kiégés megelőzésében, illetve kezelésében, mely elősegíti a stresszes mindennapokban a pihenést, a „befelé” tekintést, a bensőséges elmélyülést. (Pl.: jóga, autogén tréning, progresszív relaxáció, légzőgyakorlatok.) "
Nos ez azért érdekes, mert az ilyen gyakorlatokat támadja az, akinek éppen a legnagyobb szüksége lenne rá.
Van pár szlogen mondat, amire időnként rákattan a fórum közösség.
Most pl amit többször olvastam az, hogy: MOND(D) VAGY ÉPPEN NE MOND(D), ÚGYSEM ÉRTI / ÉRTIK!
Ez a szlogen kifejezés, kijelentés nagyon tetszik nekem.
Igaz, értelme az nincs sem a kijelentésnek, sem annak, aki kijelenti.
Amit észrevettem ez megint éppen azok keze alól - gondolatot mégsem mondhatok, mert nem lenne igaz - kerül ki a fórumra, akiknek éppen hogy csekély az értelmi felfogó képességük, tehát ezzel akarják igazolni maguk előtt is azt, hogy az, amit ők elmondanak, annak akkora a tartalma, hogy azt képtelenség egy másik póri léleknek értelmezni.Igen és is olvastam pár epés megjegyzését, nekem is bebüfögött párat . Csak engem ez nem érint. Úgy érzem saját személyiségében történő rothadást kell kibüfögnie, mert bántja a bűz , amit ez áraszt .Lehet, hogy munkahelyén éri sok sérelem személyiségével kapcsolatban ,vagy nem kap elég elismerést és ezeket a sérelmeit hozza ide anonym , hogy legyen valaki akit lehengerelhet, ahol ő lehet a bölcs, okos. Kezeljétek úgy ezeket a beszólásokat, hogy ő ezzel próbálja kompenzálni a sérüléseket, amik élik. Ha így tesztek, ez védőhálót képez körétek. Nem tud sérteni s sértő szándék. A mondandója lehet, hogy van benne ráció és az nem vitatom, mert a stílusa miatt nem engedem magamhoz közel. Lehet, hogy munkahelyi kiégettségét próbálja itt levezetni. Ha munkahelyén teszi sokkal többet árt , mert ott segítségre szoruló emberekkel van kapcsolatban . Lehet, hogy itt a topikban mi is segítségre szoruló emberek vagyunk, de nem gyógyításra szorulunk. Elég egy empátiás meghallgatás , esetleg kétségeink elfogadása, vagy nem bántó módon vele való vita . Ezt diktálná az a fajta kommunikációs lehetőség . Gondolataink, érzéseink más nézőpontból történő megvilágítása bennünk is dolgozhat, segíthet.
Nem biztos , hogy szó szerint idézem Teréz anyát
Ha mindenki tisztaságot teremtene környezetében , tisztaság lenne a világon !
Aztán jött Róniával váltott hsz, és azonnal felül is vizsgáltam a saját elgondolásomat arról, hogy minek van értelme, illetve van-e értelme bármilyen hozzászólásnak?
Na lelkiismeretem az nincs...:-))
Úgy tetszett, ahogy írtad, hogy gyanúúúús....
Egy kis ízelítő abból a stílusból, amit nem tudnak abbahagyni az olyanok, akiknek mondanivaló híján csupán a támadás, a mocskolódás, a mások lejáratása jut.
1) Temahoz szoljal , legyszives.
Miért is utasít engem egy másik fórumozó, hogy mit tehetek vagy éppen tegyek?
Ő a Mozdony, akiről mint tudjuk, éppen ez a jellemző.
2) OFF Miert kersz olyat mirol magad is tudod, hogy a kerdezett keptelen .
Jön nyeszetteszes, és megtámogatja az első hsz-t. Igaz, hogy a topiktémához semmit nem tesz hozzá, de odaböfögi azt, amit éppen rőla lehetne elmondani.
Szóval odaböfögnek bármit bárhová, majd hibáztatnak, okolnak, támadnak másokat azzal, amit ők művelnek.
Tessék mondani hogyan lehet emellett szó nélkül elmenni?
Olyan mértékben felingerel ez a mocskolódás, ha itt lenne a kezem között a nyaka, akkor biztosan nyomot hagynék rajta.
Hajjaj, mit követel tőled a lekiismereted?
Hogy lettél a gyanús személyből gyanúsított személy?
Jelenleg, de ez biztosan fog változni. Még túl friss a téma.
Legalábbis a gyerekei miatt remélhetőleg nem fog beleragadni ebbe az állapotba.
Itt van részletesebben...
Most mennem kell.
Sziasztok!