Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Érzelmi kavalkád?!
Létrehozva: 2008. Április 16. 17:53
Sok téma forog a fórumon, és ezzel együtt sok vita. Hol szelídebb, hol durvább.
Érdekelne, hogy vajon az embert mi mozgatja, amikor az érzelmeit érinti egy-egy hsz-ás?
Gondolok arra, hogy a sajnálat sajnálatot , a szomorúság szomorúságot, a düh dühöt, a jókedv jókedvet hoz magával.
Viszont mi van akkor, ha valaki nem azonosul azzal az érzelemmel, amit a hsz-ló ki akar váltani egy másik hsz-ból?
Miért sértődik meg az, aki nem kap visszaigazolást az igazára?
Miért duzzog mégjobban, aki nem kap sajnálatot?
Miért dühös mégjobban az, akinek nem hagyják meg az utolsó szó jogát?
Aki használja az internetet, annak meg kell tanulnia az óvatosságot.
A többi pedig a modikra van bízva.
Ez nagyon jó. Éppen a gyász kapcsán forgott az elmémben ez a téma.
A topikindító folyton a hiányra koncentrál, de ezt már nem is akartam neki felhozni, mivel a többi hozzáállassal sem tud mit kezdeni. Jelenleg legalábbis.
Ez is attól függ kinek és mikor és miben rejlik a veszély?
Ha valaki valamit nem ért, és azt fogadja el, ami legközelebb áll a szívéhez - az érzéseihez -, akkor lehet veszélyes, mert nem biztos, hogy éppen azt kell elfogadni, amit elfogad.
És ilyenkor teljesen mindegy, hogy az a másik szakember, vagy a sarki fűszeres. Bár azt hiszem ezt már elsütöttem párszor.
Úgy gondoltam, hogy a 2002-es előadásoknál tartok. :)
Szerintem érdemes az elejétől hallgatni a gondolatmenet miatt.
Hoztam egy kétperceset, ami nekem eléggé aktuális.
http://www.youtube.com/watch?v=SCs2TpRkGYM
Az egoval nincs is gond. A gond, ha egyáltalán gondnak nevezném, de inkább feladatként tekintek erre a témára, hogy az ego uralkodik az emberen, és nem fordítva.
Az egot érdemes megérteni és a magunk javára fordítani.
Ez akkor lehetséges, ha nem folyton az ellenkezés van szem előtt, hanem az együttműködés. Úgy másokkal mint az egoval.
Pontosabban ha az egoval képes vagyok jó viszonyt ápolni, akkor vagyok képes együttműködni másokkal is.
Jogos, bocsánat.
http://www.nlcafe.hu/forum/?fid=441&csatid=&topicid=305009
Erről a topikról volt szó, és benne a 127. hsz. tulajdonosáról.
Nézd, az már egy jó eredmény, ha ezt képes vagy lefordítani az idő szintjére.
Akkor innét már csak egy nagy ugrás, és ott is vagy a tíz év küszöbén.
Mert ego nélkül nem élhetünk. Mindenkinek van, volt és lesz, ha már nem, akkor már nem ebben a testben él tovább. Az ego a tapasztaláshoz kell.
Szerintem életünk nagy feladata, az elfogadás, Na ez megy rohadt nehezen...
Kb 10 évvel vagyok lemaradva ezekhez az előadásokhoz képest.
Itt a fórumon bárki lehet szakember. Akár te akár én. Szóval ha valaki itt minden hsz-ba arra ügyel, hogy bizonygassa a szakmabeliségét, ott valami azért nem stimmel. Nála.
Teljes mértékben egyetértek! Ugyanígy gondolom én is.
Ez is egy lehetőség.
A másik, hogy csak a hobbi szinten pszichológus.
Most csak beleolvastam, de kb értem miről szóltál.
Hasonló a helyzet olyankor is, amikor valaki energiával kezel embereket. Bele is halhat, ha pl amikor a saját energiáját használja, és nem gondoskodik feltöltésről.
Valójában nem is az a lényeg hogy szakember valaki vagy éppen nem, hanem inkább az, ahogy kezel dolgokat, embereket és azok érzéseit.
Itt a fórumon bárki lehet szakember. Akár te akár én. Szóval ha valaki itt minden hsz-ba arra ügyel, hogy bizonygassa a szakmabeliségét, ott valami azért nem stimmel. Nála.
Mert ez esetben azt kell feltételeznem, hogy annyira bizonytalan a tudásában, hogy ezt kell erősítenie folyton.
Szóval azt gondolom, hogy ugyanúgy a maga érdekében használja a fórumot mint bármelyikünk, csak egy kicsit felsőbbrendű megközelítésben.
Bár igaz ami igaz, ez nem kellene, hogy az én gondom legyen, de ahogy alant írtam, nehezen viselem el, mikor az emberrel egy másik ember úgy bánik, mintha ő különb ember lenne a másiktól.
Az elmaradásról csak annyit, hogy nem gond. :))
Valamikor egyik topiktársunkra rákérdeztem, hogy miért nem ír, illetve nem egészen így, de ő így fogta fel, és zokon vette.
Akkor elhatároztam, hogy senkire nem fogok rákérdezni többé.
Aki ír, annak megköszönöm, és természetesen örülök, ha valaki érdeklődik a topiktéma iránt, de soha nem fogom "számon kérni" senkinek az elmaradását.
Nagyon szívesen.
Már egyszer hoztam, de most azért hoztam újra, mert azóta bővült a lista.
Meg amúgy is azt gondolom, mikor valami elém kerül, akkor abban nem a véletlen keze működik közre.
Jó a kérdés. Vaj' miért reagálunk úgy, ahogy reagálunk valakire?
Talán azért, mert a mi egónk is ott tart, ahol tart. :)) Ennél okosabb magyarázat jelenleg nincs a tarsolyomban.
Na jó, persze, tudjuk, hogy másként kellene felfogni, de ha magamból indulok ki, akkor talán az jár a legközelebb az igazsághoz, hogy egyrészt a természetem így van berendezve, hogy az igazság sokat jelent számomra, másrészt pedig a szociális érzékenységem is elég magas szintre hágott. Ez is hozzám tartozik.
Ezek úgymond "tények". Ehhez még hozzátartozik, hogy az életben beszerzett rossz érzések, tapasztalatok mára már annyira megduzzadtak, hogy egyre nehezebben viselem, ha ilyen megközelítéssel találkozom egy beszélgetés kapcsán.
Ezen kívül nagy bennem az idealista elképzelés a világról, bár ha azt veszem, akkor ezt nem is lenne nagyon nehéz betartani, főleg olyan emberek között, akiknek nem most kell megtanítani a viselkedést egy másik emberrel szemben.
Igen, nem kellene reagálni. De! Az én elképzelésem az, ha senki nem szól semmiért, akkor éppen az történik kicsiben - mármint itt a fórumon -, mint nagyban, hogy azt tesznek páran a "tömeggel", ami kedvükre van.
A fórumot elviselhetetlen hellyé tette az a pár nick, akik kényük kedvük szerint megengedetten vagy ki tudja miért tehetik meg, szétromboltak egy olyan közösséget, ahol jó volt lenni sok-sok témával sok-sok embernek.
Szóval igen, túl lehetne lépni mindenen, de... akkor mivé lenne az élet azok számára, akik folyton csak arra képesek, hogy túllépnek dolgokon?
Mert ha elég bölcs vagyok, hogy a maguk helyén kezeljem a dolgokat, akkor igen. Akkor rendben van.
De itt még nem tartok. Sem én, sem nagyon sokan azok, akik pl itt fórumoznak, de a való életben sem lehet sok embert találni, aki a bölcsesség okán képes a cselkevésre.
Így magáról a hallgatásról inkább úgy vélekedek, hogy az nem hallgatás, hanem elhallgatás, mert aki elhallgat, az nem bölcsességből hallgat el, hanem azért, mert nem meri felvállalni azt a konfliktust, ami egy összeütközéssel jár.
Még így virtuálisan sem mernek emberek kiállni azért az igazságért, amit magukban szent dologként kezelnek.
Köszi! Ezt berakom a könyvtárba és egyszer végighallgatom az egészet.
Biztos van közte olyan, amit nem hallottam.
Én elhiszem, hogy szakember, sőt azt gondolom, hogy -amennyire itt megítélhető-akár jó is lehetett benne (emlékszem rá, amikor megjelent a fórumon), de kiégett. Régen járhatott szupervízión. Pedig tudnia kell, hogy a személyisége a munkaeszköze is egyben, tehát kötelessége lenne karbantarta(t)ni. Nem csak másoknak árt azzal, ha ezt elhanyagolja....
(bocs az el- és feltűnésemért, de hetekig nem volt gépem, épp csak a mail-eket tudtam megnézni a gyerkőc laptopján)
Igen, ír jókat, vagy sokszor az alap, amit ír, az rendben is volna, csak az építmény már nagyon düledezik az alapon, amit felépít belőle.
Biztosan nem szakember, ezt már nagyon sokszor bebizonyította.
Lehet valami gyorstalpaló "iskola", amivel bír, amiből meríti azt a kevés tudást, a többit meg mellékölti a saját belátása szerint.
És lássuk be, itt már csekély emberi hozzáállás az, amiről tanúbizonyságot tesz.
Törölték azt a hsz-t, de most bővebben is kifejtette ugyanazt.
Előfordul, hogy jókat ír, de hogy tényleg szakember lenne, az nagyon remélem, hogy nem igaz.
Valamiről lemaradtam, mert csak utalásokat látok.
Bár már azóta is született remekbe szabott vigasz.
Én meg hoztam újra Pál Feri atyát.
http://palferi.hu/2012-2013
Na majd ha majd a terveim valóra válnak...
De mi lesz akkor szegény trollokkal?
Nekem mostanában kicsit sűrűek a napjaim, nem nagyon tudok jönni. Zenét viszont hoztam.
http://www.youtube.com/watch?v=TEC4nZ-yga8
Megértelek, ha úgy látod, hogy itt nem mered felvállalni azokat a dolgokat, amik éppen foglalkoztatnak.
Magam is igyekszem inkább úgy írni, hogy az ne annyira személyes legyen, de velem ugye más a helyzet, én bármit írok, abból egy vasszerkezettel bármit át lehet alakítani bármivé.
Szóval az engem hidegen hagy, hogy ki mit gondol arról, amit én cselekszem vagy éppen nem, de az már egyáltalán nem hagy nyugodni, amikor az igazságtalanság felsőfokára fejleszti valaki azt, és támadásként, gúnyként használja fel.
Tudom, hogy aki így tesz, annak komoly gondjai vannak, de ettől még engem hurcol meg a fórumon, és nálam ez nincs rendben.
Az egész lényem az igazságosság mellé van rendelve - ismered a képletem :) -, gondolhatod, hogy akkor ez nekem mit jelent.
Néha én is írtam, remélem más, sokkal gyakorlatibb gondolkodásom nem bántott senkit.
Bármilyen hihetetlen, magam is nagyon gyakorlatias vagyok. Így ez nálam rendben is van.
Ami nálam veri a biztosítékot, az az, amikor fröcsögnek rám azért, mert merem vállalni azt, hogy az ember nem csak testből áll, és merem vállalni azt, hogy magam tehetek a magam sorsáért, és nem a sült galambot meg a tudósokat kell várni azért, hogy az életem élhető legyen ezen a földön.
Jelzőznek olyan dolgokban, amit elutasítanak, és felmagasztalják magukat azért, amiért olyan "okosok", hogy képtelenek felfogni, hogy nem csak az van a világon, ami szemnek és fülnek ad használható támpontot.
Igen, az érzelmekbe bármi beletartozik.
Te tudod a legjobban, ha egy egyént gyermekkorában bármilyen behatás ér, az mit művel vele felnőttkorban?
Tehát aki úgy működik, hogy folyton azt keresi, ahol bántani tud másokat, és viszályt viszályra halmoz, annak az egyénnek nagyon sérült a lelke, amit egyértelműen a gyermekkori behatásokkal lehet megérteni.
Valójában értem az ilyen embert, hiszen inkább sajnálatra méltó, de még magamnak is van bőven magammal dolgom, amíg el is tudom fogadni, vagyis előbb talán megérteni.
A negatív érzelmek valóban ártanak. Ártanak annak elsősorban, aki gerjeszti, ezt jól mondod, de ártanak annak is, aki erre érzékeny.
Hiszen mindkét félben ott van az alap, amire rezonál ez a nemkívánt érzelem.
Viszont ebben van annyi jó is, ha valaki erre felkapja a fejét, hogy észreveszi az ebben lévő változtatás lehetőségét, akkor neki nyert ügy lehet a kimenetel.
Ettől függetlenül ez nem célravezető módszer, és ezt minden jóérzésű ember pontosan felismeri.
Egy ember sem lehet egy másik ember bírája.
Arról már nem is beszélve, minden bírálat amit mások felé közvetítünk, az a magunk bírálata, hiszen olyankor magunkkal nem vagyunk megelégedve, és azt bíráljuk.
A topik léte nagyban függ attól is, hogy van-e mondanivaló?
Ahhoz viszont az is hozzátartozik, hogy van-e valakinek akkora vágya, hogy akarja magát megismerni kendőzetlenül, van-e mersze magáról illetve az őt érintő problémáról beszélni?
Kellemes volt olvasgatni a topik beírásait . Néha én is írtam, remélem más, sokkal gyakorlatibb gondolkodásom nem bántott senkit.
Most , hogy az utóbbi írásokat olvasom, összezavarodtam. Az érzelmek kavalkádjába beletartozik az is, ha egyesek okoskodnak, esetleg ezt vulgárisan , vagy rossz szándékkal teszik. A rosszindulat és énünk kitejesztése is érzelmek közé tartozik. A z ilyen negatív érzelem többet árt annak, aki érzi, mint annak, akivel szemben érzi. Aki magát túlértékeli, csalhatatlannak tartja sokszor találkozhat olyan negatív reakcióval, mely károkat okozhat neki akár a szakmájában , hétköznapi kapcsolataiban is.
Sajnálnám, ha megszűnne a topik, mert sok érdekes , okos gondolatot olvastam itt
Na igen.
Engem is most megtámogattak "fentről".
Valamit biztosan jól csinálok, mert a "szakma" ugyanazt mondja el, amit én magam végigéltem, végigcsináltam.
Azt még nem mondtam, hogy ott én lennék az atyaúristen.
Ja, nem pontosan illenek ide a szerepek, de felfedezhető némi párhuzam.
Brian Stokes Mitchell előadásában is érdemes meghallgatni.
http://www.youtube.com/watch?v=LgzXwpePTTU
A penge és szárnysegéd nálam nem éppen ebben a sorrendben található.
Érdekes ez a téma egyébiránt. Talán már írtam, hogy először engem felingerelt, ahogy bántak a lovaggal, így aztán sokáig nem is tudtam, hogy miről is szól a darab, mert képtelen voltam megismerkedni vele.
Vaj' miért is okozott nekem érzelmi defektet a téma?
Ebből is szép kis tanulmány lehetne írni.
Ja, olvastam Mozdonyt. Nagyon penge.
És a szárnysegédje is.
Nem tudom, miért jut mindig ez a jelenet eszembe...
http://www.youtube.com/watch?v=wn-IKBjd8Xs
Hát az bizony előfordulhat.
Nem légmentesen zártak a topikok.
Hasonló jellegű, mint az nlc? mert akkor érdekelne az infó továbbra is.
Az egyik topikban egy közismert embert tettek ki a porondra elemzésképpen.
Nos nekem eddig nem igazán volt a kedvencem, de ettől függetlenül rosszat sem mondtam rá.
A topikban annyira lehúzták őt, hogy kedvem lett megnézni a videót, ami alapján elindult a téma.
Remek beszélgetésben volt részem, és nagyon örülök, hogy megnéztem, és nem arra figyeltem, hogy úgy sem fog tetszeni.
Viszont ezen az úton tovább kalandoztam, és valahogy arra jutottam, hogy ami van, az soha nem jó.
Amire gondolok az a nyuszi és sapkája szindróma.
Témától függően ahogy tálalva van, abból valahogy mindig a másik oldal jön ki, mint ami valóba van.
De ha másként tálalják, mondjuk a nemkívánatos oldalt, akkor a pártolók jönnek ki belőle.