Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Ma búcsúzol a tótól...
Tudod, az ember akkor és ott van otthon, ahol szeretik és ahol szeret. Ennek nincs köze a földrajzhoz.
Köszönj csak el a tavadtól. De ne félj. Megtalálod az otthonodat. Csak ijesztő a változás. Annyi jó dolog jön majd, ha engeded rádtalálni. Én tudom, ismersz:)
Annyira szeretném, hogy lásd, mennyit érsz, hogy milyen nagyszerű ember vagy, hogy gazdagság hozzád tartozni, és szétszaggatnám az, aki az ellenkezőjét hitette el veled. Most nagyon kell hinnem valami felső igazságszolgáltatásban, hogy nyugalmat tudjak találni.
Leszel te még nagyon boldog, Csillagszemű. Logikus: megígérted, hogy én az leszek, és nem lehetek az anélkül, hogy tudnám, te boldog vagy. Egyszerű a képlet.
Szóval, már csak miattam is:)
Majd mutatok neked másik tavat, jó? Neked is adom. Mégiscsak adhatok neked valamit.
Nagyon nagyon szeretlek téged, és mindig nagyon hiányzol.
Szeretnélek örökre "magam mellett" tudni, ha máshogy nem, akkor barátként. 
Szeretlek. (meg minden...
)
Nincsenek véletlenek.
Nincsenek véletlen és céltalan találkozások.
Nincsenek céltalan mozdulatok.
Csak még nem érted.
Mondd, hogy így van. Abszurd ez az egész. Vagy otromba viccei vannak az életnek, vagy egyikünk nagyon elbénázza a dolgokat. Vagy csak idő kellene.
Én nem bénázom. Csak vagyok, aki vagyok. Nem lehetek más. De te sem bénázol, mert te meg nem vagy bénázós fajta...Hát akkor az időn a sor.
Várj, légy türelmes és engedd megtörténni, aminek meg kell lennie, mert egyszer jó lesz. Neked egyszer még nagyon boldognak kell lenned. Így vagy úgy. Csak ne ragaszkodj mindenáron az így-hez. Szabj határt az önfeladásnak, ha meg tudod tenni. És adj esélyt annak, hogy másképp legyen.
Nem tudom, hol van az a bizonyos határ. Ahogy téged ismerlek, amikor ezt a kérdést komolyan felteszed magadnak, már rég túl vagy azon a határon.
Nem dönthetek helyetted. Csak vagyok. tudod, hogy ki, és ki nem leszek sosem. Ennyi van, és ez a tiéd, bárhogy döntesz.
Most az egyszer, ha meg tudod tenni, magadra gondolj.
Nincsenek véletlenek.
Nincsenek véletlen és céltalan találkozások.
Nincsenek céltalan mozdulatok.
Csak még nem érted.
Mondd, hogy így van. Abszurd ez az egész. Vagy otromba viccei vannak az életnek, vagy egyikünk nagyon elbénázza a dolgokat. Vagy csak idő kellene.
Én nem bénázom. Csak vagyok, aki vagyok. Nem lehetek más. De te sem bénázol, mert te meg nem vagy bénázós fajta...Hát akkor az időn a sor.
Várj, légy türelmes és engedd megtörténni, aminek meg kell lennie, mert egyszer jó lesz. Neked egyszer még nagyon boldognak kell lenned. Így vagy úgy. Csak ne ragaszkodj mindenáron az így-hez. Szabj határt az önfeladásnak, ha meg tudod tenni. És adj esélyt annak, hogy másképp legyen.
Nem tudom, hol van az a bizonyos határ. Ahogy téged ismerlek, amikor ezt a kérdést komolyan felteszed magadnak, már rég túl vagy azon a határon.
Nem dönthetek helyetted. Csak vagyok. tudod, hogy ki, és ki nem leszek sosem. Ennyi van, és ez a tiéd, bárhogy döntesz.
Most az egyszer, ha meg tudod tenni, magadra gondolj.
Nincsenek véletlenek.
Nincsenek véletlen és céltalan találkozások.
Nincsenek céltalan mozdulatok.
Csak még nem érted.
Mondd, hogy így van. Abszurd ez az egész. Vagy otromba viccei vannak az életnek, vagy egyikünk nagyon elbénázza a dolgokat. Vagy csak idő kellene.
Én nem bénázom. Csak vagyok, aki vagyok. Nem lehetek más. De te sem bénázol, mert te meg nem vagy bénázós fajta...Hát akkor az időn a sor.
Várj, légy türelmes és engedd megtörténni, aminek meg kell lennie, mert egyszer jó lesz. Neked egyszer még nagyon boldognak kell lenned. Így vagy úgy. Csak ne ragaszkodj mindenáron az így-hez. Szabj határt az önfeladásnak, ha meg tudod tenni. És adj esélyt annak, hogy másképp legyen.
Nem tudom, hol van az a bizonyos határ. Ahogy téged ismerlek, amikor ezt a kérdést komolyan felteszed magadnak, már rég túl vagy azon a határon.
Nem dönthetek helyetted. Csak vagyok. tudod, hogy ki, és ki nem leszek sosem. Ennyi van, és ez a tiéd, bárhogy döntesz.
Most az egyszer, ha meg tudod tenni, magadra gondolj.
Veled ŕlmodtam ma is. A Biciklimen ülve a varosban tekerve napközben almodtam. Hogy megtörténik minden amit szeretnék. Elköltözöm a varosba ahol laksz, és sokat talalkozunk, és tudom, hogy mindennél boldogabb lennék...Tehat boldog vagyok. Ha latlak, ha érezlek. Hallhatlak és tovabb folytatodnak a szégyenlös beszélgetések, amelyek soran sose mondjuk ki ,hogy tökéletes, vagy hogy mennyire...Csak érezni a jot. Semmi bonyesz történet, semmi extra romantika. No drama... Csak te meg én. Ez mar tökéletes lenne. Minden reggel örültem amikor veled egy szobaban ébredtem fel. Lattalak lustan kimaszni az agybol, kocosan, borostasan. Ez minden reggel boldogga tett... Es minden este arrol almodoztam ,hogy ott fekszek egészen szorosan melletted az agyban és együtt kényelmetlenkedünk... Hat ezt jelented szamomra...
Kedves dlor!
Végre boldog vagyok, nem tudom miért csak úgy szimplán boldog.
Szerelmem!!
Életem legnagyobb Szerelme vagy,konkrétan Veled tudom elképzelni,hogy leéljük együtt az Életünket..
Voltak mások,próbáltam másokkal is,de nekem csak Te kellesz,a te illatodat szeretném érezni minden reggel,Téged átkarolva szeretnék elaludni minden éjjel..
Még a hülyeségeidet is szeretem,mert a Tiedé!!!
Sok sok hullámvölgyön-hegyen vagyunk túl..elszerettük volna engedni egymást többször is,de valahogy nem megy..Nem,mert Egymásnak vagyunk kitalálva..
Vannak eleve elrendelések,MI azok vagyunk..
De Te sajnos bizonytalankodsz,nem tudod mit is szeretnél valójában,holott ha a szívedre hallgatnál nem itt taratnánk..
Mindig Téged foglak Szeretni,de ez a huza-vona teljesen felőröl..
Nekem TE vagy a Minden..és nem tudom meddig tart,hogy rájöjj,Neked is ÉN
Még várok,türelmes vagyok,csak sajnos közben az idő rohan,és még mindig nem vagyunk együtt..minden percben hiányzol,minden percben Rád gondolok..
És arra vajon mikor lesz az végre,hogy Újra Együtt élünk??
Onnantól sohasem foglak már elengedni...
Ha Neked viszont nem kellek már,azt megmondhatnád,mert a bizonytalanságnál nincsen semmi rosszabb..és akkor elengedlek,még ha megszakad is a szívem..de Ráderőltetni nem fogom magam soha..
Egyet szeretnék igazán,hogy Együtt legünk boldogok,ha nem megy,akkor azt kívánom,hogy légy nagyon nagyon Boldog..és sose feljtsd el a hosszú éveibnket,és azt,hogy mennyire nagyon nagyon teljes szívemből és lelkemből SZERETLEK TÉGED!!!!!!!!!!!!
Drága Életem!
Örülök, hogy tudtunk pár szót váltani, hogy végre felvetted a telefont.
Nagyon sajnálom ami történt. Látod ez van mindig, amikor nem hiszed el a megérzéseimet, az álmaimat. Azt mondod, hogy ne kombináljak, mint a NŐK. De én is nő vagyok. Azt azért én sem gondoltam, hogy lehallgatja, vagy kihallgatja a telefonbeszélgetéseinket. Azt meg végképp nem, hogy követnek is minket. Remélem megérte nekik. Ennél nagyobb örömük az életben ne legyen.
Nem kell egyedül szembenézned velük, hisz a Te bűnöd az Én bűnöm is. Tudod jól, hogy ehhez a játszmához ketten kellettünk.
Ha ebben az életünkben többé nem beszélhetünk, nem találkozhatunk, akkor is SZERETLEK
. Nem bántam meg semmit. Te se tedd. Szép éveket töltöttünk együtt. Legszebb ez az utolsó volt, minden nehézségével, megpróbáltatásával.
Állandóan egy kép úszik a szemem elé. A második nap mikor otthon voltál, felhívtál, és kértél (most is hallom a kétségbeesést) "Ugye eljössz munka után?" Látom magam előtt, ahogy ott vársz a kapuban, mert nem bírtam akkorra odaérni mikorra Te gondoltad. Azt az őszinte örömöt, hogy megérkeztem végre. Azt a zavartságot, mikor pár perc múlva hazaért a lányod. Búcsúzáskor kint a kapuban, mikor még beszélgettünk egy órát. Könyököltél a kerítésen, én meg támasztottam a nyírfát. Beszélgetés közben pár lépést közeledtünk, majd újra visszaléptünk a helyünkre.
Van egy másik kép is. Mikor beültél mellém az autóba és azt mondtad "...elmennék veled a világ végére is..."
Mindenre emlékszem. Amit beszéltünk, amit tettünk, melyik nap mikor jöttél velem szemben az úton, vagy kerültél el...
A szívem szakad meg
, de ki kell mondanom, amit már hónapokkal ezelőtt ki akartam mondani, csak nem tudtam, nem engedted.
Nem akarok több bonyodalmat, nem akarom, hogy mégjobban szenvedjünk.
ISTEN Veled Drága Életem!
Szeretni foglak még nagyon sokáig. Tündérbogár
"Búcsúzóul egy "jókívánság": HŰLJÖN RÁD A KABÁT!
"
Ezt a gondolatomat visszavonom.
Megint egy szokásos reggel, kinyitom a szemem felkelek és megyek kávét csinálni. Átfut az agyamon milyen nap is van, napi teendők,rágyújtok.Szar kedvem van.Te kijössz,mert felébredtél.Jó reggelt-köszöntjük egymást.Minden reggel átfut az agyamon az érzés:vajon ma fogunk szeretkezni?Nem hiszem. Mindig ez a válasz.Neked ez nem probléma, nem ÜGY, csak én fújom fel a dolgokat.Ezerszer megbeszéltük, de csak nemjutunk előre.Hát nem hagytál más választást, majd keresek valakit aki sexel velem.Nekem ez így nem jó.Vajon egyszer rájön? Ahogy én tavaly arra hogy ő megcsalt?Dehát neki semmi oka nem volt rá.Semmi.
És így telnek a napok.Óriási veszekedések közepette.Nem lenne jó már pontot tenni a végére?Magányos vagyok, és elegem van.Nem tudom meddig birom.
Nos... Kifutottam magam. El is fáradtam. Hála istennek, a hétfő nem tart örökké. Itt mindjárt vége van. Most pedig lesz egy forró fürdő, lazítás és remélem utána aludni fogok.
http://www.youtube.com/watch?v=V4eKFpXhfgw&feature=PlayList&p=13BEBA7FA29D5819
aztán elkezdődnek ismét azok a napok lassan, de nem ott nálad. Egy másik helyen. És véghez viszem a célom, amit akartam. Mert erős vagyok, hülye és vége a hétfőnek!!!!
Leírjam neked azt a szót amit nem is ismersz? SZERETLEK! Szerettelek az első perctől és csak később jöttem rá. Azon a napon mikor ő elhagyta a földi világot. Hozzád rohantam, mert semmi más nem vidított fel, csak te. Kár hogy nem ismered ezt a szót. Te nem is értheted a szavakat amiket írok. Hétfő...Mennyire utállak. Mennem kell futni.
Lehet most így könnyebb lesz? Nem tudom. Legalább leírtam, ha már mondani nem mondhatom, ha már érteni nem értheted....
Kösz édes, értek a csendből. Értek belőle, levonom a következményeket és okulok. egyszerre imádlak és utállak érte, hogy ezt tetted velem. Hogy újra lebeghettem és szerelmes lehettem, majd itt hagytál darabjaimra hullva. Szar ügy. Így jártam.
Szeretnék gyerekes lenni, és azt kívánni, hogy hiányozzak és fájjak neked, hogy megbánd tetteid és főképp a gyávaságod.
De nem leszek az. Azt kívánom, hogy légy boldog és ha csak valahol nagyon mélyen a szívedben elásva is, de lehessek a te titkod mindörökre.
Szeretlek, tiszta szívből, igazán, őszintén, szőröstül-bőröstül, mindezek ellenére is.
Hétfő van mindig a hétfők lesznek a legnehezebbek egy darabig. Úgy fáj hogy elveszítettem egy barátot aki kedves volt nekem. Ha nem lettek volna hülyék a körülmények. "Ha" mindig csak ha. De így történt. Miért is hibáztatom magam? Nem szabad magam hibáztatni, azért mert megszerettelek és többet kezdett jelenteni nekem ez az egész...Azért sem hibáztathatom magam, mert ő akkor hagyta el a földi világot. Ez is rajtam kívül álló ok! Azért történt az hülye üzenet...Mert akkor még nagyon sebezhető és szomorú voltam. Legyen már vége a hétfőnek, annyira utálom a hétfőt! Dolgoznom kell és még hol van a vége? Lefogadom hogy téged nem bánt ennyire az egész, biztosan vígan fütyürészel, csak én vagyok ekkora barom!
Kitartok, pár hét, hónap...? És jobb lesz. Erős vagyok, nagyon erős!! ERŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐSSSSSSSS!!!!
Drága Életem!
Nem értek semmit. Azt gondolom, annyit megérdemlek, hogy elém állj és közöld velem, hogy mi a bűnöm. Esetleg azt, hogy a Feleség rájött mindenre, (amit már amúgy is tudott, csak te nem hittél nekem) kiverte a biztosítékot. Nem csak ez a fontos.
Most azt érzem, hazudtál nekem mindvégig.
Tudod, feltétel nélkül szerettelek. Mindig ott voltam amikor szükséged volt rám.
Azt mondtad erős vagyok. Az vagyok tényleg. Belőled merítettem erőt.
Nem kérek rajtad számon semmit. Én csak ennyit értem neked. Nem baj.
Hiányozni fogok! Csak már késő lesz mire ráébredsz, mit vesztettél.
Búcsúzóul egy "jókívánság": HŰLJÖN RÁD A KABÁT!
Szerettelek: Kis Süket
Drága Életem!
Nem értek semmit. Azt gondolom, annyit megérdemlek, hogy elém állj és közöld velem, hogy mi a bűnöm. Esetleg azt, hogy a Feleség rájött mindenre, (amit már amúgy is tudott, csak te nem hittél nekem) kiverte a biztosítékot. Nem csak ez a fontos.
Most azt érzem, hazudtál nekem mindvégig.
Tudod, feltétel nélkül szerettelek. Mindig ott voltam amikor szükséged volt rám.
Azt mondtad erős vagyok. Az vagyok tényleg. Belőled merítettem erőt.
Nem kérek rajtad számon semmit. Én csak ennyit értem neked. Nem baj.
Hiányozni fogok! Csak már késő lesz mire ráébredsz, mit vesztettél.
Búcsúzóul egy "jókívánság": HŰLJÖN RÁD A KABÁT!
Szerettelek: Kis Süket
jó. ma várok. ma reménykedek. aztán ha nem lépsz, megkönnyítem mindkettőnk életét. kiszállok. igaz, semmi nincs, amiből ki lehetne szállni, de én ezt többé nem játszom, mert összetöröd a szívem. Most vagy szeretsz, vagy nem. De ez a kicsit szeretlek, kicsit nem, engem megbetegít, édes.
Kerüllek, hűvös leszek, nem mosolygok majd. Komolyan.
Úgy sajnálom, hogy nem vagyok elég jó neked. annyira sajnálom.
édes.
Nem bírom ezt a nem-kommunikálást. Fáj tőle a szívem nagyon.
Tudni szeretném, mit érzel, hogy hiányzom-e neked, gondolsz-e rám. Tudod, hogy holnap írhatsz. Pontosan tudod. Kérlek légy bátor és tedd meg, hogy írsz nekem. Írj nekem, beszélj velem drága!
Miért nem teszed meg te az első lépést? Félsz?
Ha tudnád, hogy te mennyire bennem élsz... hogy állandóan itt vagy a fejemben, a szívemben, vajon mit szólnál hozzá? Örülnél neki? Vagy megrémülnél?
Szia!Éjjel sírtam egy picit, meg reggel is. De most jobb. És napról napra jobb lesz. És tudod igazságtalannak tartom ezt az egészet. Én azt most igenis komolyan veszem, hogy befejeztem mindent. Az fáj a legjobban, hogy félreismersz. De az a cél amit kitűztem akkor magam elé..Nos azt akkor is meg fogom valósítani. És tudod mit? Egyáltalán nem kell a segítséged. Megoldom másképp. És igen tényleg az még barátnak sem jó aki a legnehezebb helyzetben hagyja ott a másikat. Nem kívánom neked, hogy egyszer te is ilyen lelki körülmények között legyél. Azt nem érted meg, hogy itt tényleg nem csak te voltál a dologban. Nekem meghalt valakim, amit máig sem tudtam feldolgozni, ez elszakított engem picit a mindennapi élettől. Keresztül mentem egy betegségen. Ezt próbáltam elmondani, de nem értetted. Amúgy kedveltelek, de nem annyira súlyosan mint ahogy gondolod. Elmebeteg nem vagyok. Majd ha egyszer ilyen helyzetbe kerülsz, (de én azt nem kívánom neked) akkor megérted. Nem hívlak és nem akarom megbeszélni. Te nyomoztál utánam ebben 100 vagyok és hibás következtetéseket vontál le rólam. Az a beteges. Nem én.
Erős vagyok és az is maradok és nincs szükségem rád sem a segítségedre! És nem azt akartam, mint ahogy gondolod! Amit addig tettél értem azt köszönöm.
Köszönöm a hetet ami az elsö percétöl szép volt. Ugy nézel ki mint az elsö szerelmem, ami 5 évig lŕngolt, és ugy hivnak mint az utolso szerelmemet hivtŕk, aki fél éve örökre maga mögött hagyta ezt a földi poklot. Az elsö pillanattol fogva hozzŕd huzott minden, a mosolyod a szavaid, a hallgatŕsod. és ettöl a pillanattol vonzottalak be téged, mindketten tudtuk, hogy ez az amit mi mindig is kerestünk. De...mindig van egy de. A gyŕvasŕgunk, a kötöttségeink. én léptem, te nem tetted meg, nem is tetted volna soha. Minden percemben velem van a mosolyod, a szemed villanŕsa, a tekinteted, ahogyan rŕmszegezed minden percben, ami szavad nélkül is a legszebb bokokkal ŕrasztott el, és bearanyozta a létemet. Te az enyém, én a tied. ŕlmomban meg is valosulhat ez minden este.amit a barŕtod mellett töltök, aki csak egy tévedés. mindig is az volt. a gyengeségem. ez is csak megmutatja, hogy nem érdemlek mŕst. te a te gyengeséged mellett szomorkodsz, én az enyém mellett virrasztok éjszakŕkon ŕt, és a mosolyodra gondolok. ami bearanyoz még mindig minden percet, és orŕt és nappalt. ez nem hazugsŕg, hiszen egy szot se ejtettünk. csak néztünk, és néztünk, egymŕs szemébe. nem kell kimondanom, hogy mit érzek, és szavakkal lekicsinyiteni, megfoghatovŕ tenni. Mert te tudod és én tudom. Mégse fŕj kevésbé. A mindent is feladnŕm érted, a közelségedért.
A te szíved is vérzik, miért tagadtad le az érzéseidet amikor kérdeztem? Azért van ez most. Megspórolhattuk volna ezt a kört, kell ez a hülyeség. Mondtam hogy beszéljük meg személyesen te akkor letagadtad az érzést.
Visszadobtam. Nem tudom meddig tart még ez a pin-pong játszma. Miért félsz ettől az érzéstől? Mindenen lehet változtatni. Talán meg kellett volna beszélni nekünk akkor, mikor kérdeztem, kérlek ne sebezz most mert akkor tényleg befejeztem.Nagyon türelmes leszek esküszöm, de erre most már tényleg egy igaz, azt várom hogy te is valld végre be igazán!!! Tudom hogy bika vagy, biztos nehéz, de ezt már nem tagadhatod. Hajnali 3.30kor írtad. Kicsit még konkrétabban légy szíves.Mondd hogy te is sajnálod és hogy nagyon vársz. Azon már ugysem tudunk változtani hogy kikevertük a szart. Ez rajtunk kívül áll, ez csak a szívünk.Félsz hogy boldogok is lehetnénk...már csak egy kis idő bírd ki.....
Hello
megembereltem magam és írtam neked. rövid voltam nagyon, tudom. kíváncsi vagyok mit lépsz. ha most nem sikerül akkor befejeztem és nem megyek vissza soha többé. hát kíváncsi vagyok most már nagyon mit lépsz.be vagyok carva....
de már nem érdekel. lesz ami lesz meglátjuk. egyen meg a fene te hülye bika!!!
Nem kiirtani kell magadból a fájdalmat.
Elfogadni, megtanulni, hogy az is Te vagy. A részed.
Együtt élni vele, amíg szükséges.
Szép lassan hozzádszelídül.
Talán még meg is szépül. Majd egyszer.
Sziasztok!
Ez nektek szól akik ide írogatnak! Kívánok mindenkinek kitartást és szebb napokat.Nehéz dolog elengedni egy érzést...Írjatok, írjatok és írjatok, úgy egy idő után minden könyebb lesz.
Nagyon jó 5let ez a topic, én csak úgy tudom elengedni ezt a fájdalmat ha kiírom magamból. 
Kitartás mindenkinek!! A lényeg hogy kiiírtsátok a fájdalmat!! Gyerünk!! ÉS hülyét ne csináljatok magatokból!!
"Ez az utolsó levél; álmok között
Szülték bennem a csillagok.
A remény belőlem elköltözött,
Nem is jöhetnek jobb napok.
Ez egy utolsó levél, egy meg nem írt,
Egy befelé kiáltó pillanat.
Nem szántja toll a jó papírt,
Szememben lángok vallanak.
Ez egy utolsó levél és vége van.
Éreztem valamit, azt hiszem,
Szégyellni kéne most magam."
Ákos-Az utolsó levél
légy olyan kedves édes, mondd el, hogy mi zajlik most benned!
kérlek ne félj, kérlek írj! kérlek jelentkezz!
Kedvesem, szeretnem, hogy tudd, hogy milyen sokat gondolok Rad. Annyi mindent megeltunk egyutt, annyira hianyzol, annyira faj, hogy nem vagyok veled. Haromszor kerdeztel es en haromszor mondtam nemet. Gyava voltam. Feltem, hogy elveszitelek. De a mai napig velem vagy: nem veszitettelek el! Rad gondolok, es te hivsz! Hianyzol. Mindig is fogsz...
Á tudom mit tegyek!Ellopom a gitárodat!Biztos azon játszol esténként azért bírod!
Azt tudtad, hogy aznap mikor játszottál nekem, utána végig bőgtem a haza utat a buszon és az utcán? Arra a percre gondoltam amikor az a rohadt gyűrű volt karácsonykor véletlen a krakerben.. És arra amit mondtál. Tudom csak vicc volt, de neked is kiült a rémület az arcodra.
Sosem felejtelek el, mégha nem is lehetsz az enyém soha! Hát ez az élet, rossz időben és rossz helyen találkoztunk. ÉS hiszek-e abban? Igen.
Semmi sem lehetetlen, de ha te nem akarod és nincs rá erőd akkor megette az egészet a fene.
Hello!
Írom megint.
Muszály kiírtani a fájdalmat magamból. Ez a nap is borzalmas nekem. Reggel amikor felkeltem tele sírtam kb. 10 zsebkendőt. Olyan borzalmas érzés jött rám hogy azt hittem bele pusztulok. Nem bírom ezt a csendet viselni. Nem tudok vissza menni sem már, pedig muszály lenne. Ez lenne az egyetlen út, hogy talpra álljak. De annyira félek, hogy arra szavak sincsenek. Soha nem gondoltam volna, hogy valaha ilyen hatással leszünk egymásra. Dolgozni is nagyon nehéz mikor az embernek folyton ezen jár a feje.
Te hogy vagy képes viselni azt, hogy nem szólsz egy szót sem? Meghallgatam azt a rohadék zenét is. Szörnyű, mint egy horror film. Neked ez van a lelkedben? Miért? Vagy csak szereted ezt a számot? Ha ez van a lelkedben, miért nem írsz, hogy beszéljük meg, vagy tegyünk valamit. Ezt nem lehet így tovább viselni. Arra vársz hogy én szóljak hogy mégis beszéljünk? Nem tudom. Az hogy leittad magad nem old meg semmit. Hiába írtad ezt, értsd meg neked kell szólnod valamit!! Egyszer velem eljátszottad. Én ha belepuszutlok akkor sem szólok....Tudom hogy felvagy és te sem alszol. Meddig bírod még? Nagyon erős vagy. Ezt akarod bizonyítani? Az fáj, hogy az elején szemét voltam veled? Én is pontosan ugyanazt akarom mint te!!! Értsd meg, csak másképp működünk.Megírtam hogy ne haragudj, többször bocsánatot is kértem.Ennél többet nem tudok tenni. Nagyon fáradt vagyok.
Ha zene nélkül volna dallam,
egy soha meg nem szólalt dalban,
megtudnád,
mit is akartam...
Írom
azt a két rohadt szót kihagyhattad volna. És nem kellet volna a levél utána, hogy mire koncentráljak. Kösz, tudom én is.
Ne haragudj de te nem vagy normális. Te mondtad hogy szóljak. Szóltam akkor és...?
Utána meg írod hogy szereted, hogy egyre közelebb vagyok, mihez? Te szereted ezt a lelki zsarolást? Én vagyok bonyi? Nem te vagy az! Hitegetsz? Az utolsó motivációdat azt zsebre teheted. Mégis mit képzelsz te magadról?
Ki fog veled szóba állni ez után?...Kihúzod az érzelmeimet aztán csendben lapítol.Szemét húzás. 
Azt gondolom te csak azt élvezed, hogy kizsarolsz belőlem mindent és növelheted az egód.
Amikor meg találkozunk véletlen, te vagy a világ legkedvesebb embere. Nem értem.
Fenébe nem értelek. Nem nem fogok írni az biztos, ha beledöglök akkor sem.
Megmondtad amit megmondtál. Én meg akkor befejeztem.
Köszönöm édesem, köszönöm, köszönöm, köszönöm.
Tegnap este megint megmutattál egy picit a szívedből.
A mai napot nagyon sajnálom. Azt hiszed szívesen küldtelek el? Muszáj volt. Láttad, hogy remegtem érted. Nem félelemből, hanem izgalomtól, tőled. Ahogyan a kezemet fogtad, az most megint erőt ad.
Kérlek édes, írj nekem megint. Küldj verset, vagy akár üres levelet. Ne felejtsd el, csókot kérek szülinapra.
Legszívesebben sírnék és ordítanék és toporzékolnék!!!!!!
HOgy vehetsz ennyire semmibe???
HOgyan működsz te egyáltalán?
Miért hitegettél?
Miért játszottál velem?
És a legfájóbb az egészben az, hogy sejtem, hogy nem fogok választ kapni a kérdéseimre soha. Ebbe belenyugodni....ez az én feladatom most.
Pár óra, és letelik a 4 nap. és te nem léptél, nem reagáltál, nem köszöntél be, pedig itt mész el az ajtóm mellett nap mint nap. Hát fáj, nagyon-nagyon fáj. Nem fenyegetőzésből, de ezek után kénytelen vagyok megkeményíteni a szívem, mert nem szeretném folytatni ezt a szenvedést. Szeretnélek elengedi, és mosolyogni a butaságomon.
édesem, miért? miért küldesz nekem verset, ha nem jelentek semmit neked???
És miért nem válaszolsz a levelemre, hmm??? Megrémisztettelek?Vagy nevetségesnek tartasz? Vagy sajnálsz???? Őszintén nem értem.
Csillagszemű!
Valami halálbiztos radarod lehet, hogy épp most kerestél meg...
Azt hittem, már az árnyékodat is elfelejtettem.
Tudok mindent. Szemmel tartottalak, ahogy te engem. A fiadat, aki nincs, veled sirattam el.
Nem tudom, van-e bátorságom. Tudom, hogy szükséged van rám, hogy most el tudod fogadni, amit adhattam volna, de félek, hogy nem vagyok elég erős. Eddig azt hittem, hogy igen, de nem bízom a falaimban.
Még mindig szép vagy és még mindig Óriás. És hozzám ugyanolyan közeli.
Csak nagyon félek.