Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Kedves Újhold!
Csak szeretném megosztani veled, hogy kaptam még egy napot.
Szóról szóra úgy, ahogy elképzeltem és ahogy szerettem volna.
Köszönöm...
Van helyzet, amikor nem lehet jól dönteni és nincs olyan megoldás, ami senkinek sem okoz fájdalmat...
Időt szeretnék, nagyon sok időt, de nincs...
Vagy egyetlen egy napot még.Ami szintén nincs, mert nem lehet...
De felejteni, azt nem szeretnék.Többet veszítenék...
Kívánom, hogy te is megtaláld a békességedet, kedves Újhold!
Megsirattam a soraidat...akár én is írhattam volna.
Mit is kívánjak neked? Megnyugvást?Tudod mit? Képzeld ide,amit te szeretnél,komolyan kívánom neked,és ne szenvedj sokat!!!Én tudom,mennyire nehéz.
Nagyon nem arról van szó, amire gondolsz!
Kedves FlosCampi!
Csak lazán...szerinted ő foglalkozik még veled? Kiábrándítalak, egyáltalán nem...
Hát mégis eljöttél szerdán, Csilagszemű, ahogy vártam...
És jó, hogy mostmár tudom: sem nem haragszol, sem baj nem történt veled. Ez nagyon jó. De látom, érzem, hogy valami mégis van. Mi? Miért nem mondod el?
Jaj...emlékszel?: "Több van benned, mint gondolnád...MAjd én kihozom, ne félj!"...Hm, kihoztad. De hogy jól tetted-e, nem tudom. Hogy éljek mostmár így tovább, drága? Hogy lehet ezt kibírni, de úgy, hogy ne építsek magam köré még a tiédnél is keményebb falat?
Óvakodj tőlem, Csillagszemű, nem állok jót magamért.
A te hibád, miért kellett ezt felébreszteni bennem? Hát nem volt jobb előtte?
Valaminek történnie kell, mert belebetegszem. Mondom, óvakodj tőlem.
A szeretett meg a becsület címet neki kéne elöbb megtanulnia!!
Én igy gondolom!!!
Jó, hogy legalább ide írhatok neked, Csillagszemű.
Igen, ez a része nagyon fáj. Hogy nem oszthatom meg veled tovább a gondolataimat, az érzéseimet...Ezért bánom. De csak ezért.
Egyébként akárhogy próbálom, nem sikerül bánni. Mert én csak kaptam, csak gazdagodtam...Tudom: így szeretted volna.Legalább ennek örülj egy kicsit, ha tudsz.
Ha egy kicsit közelebb engedsz magadhoz, talán megsejtem, hogyan reagálsz majd, és akkor nem engedem, hogy ide jussunk...Igen, Csillagszemű, azt kell mondanom, hogy a te hibád volt. Ez nem szemrehányás, csak tanulj belőle, és legközelebb próbálj meg bízni egy kicsit. Segítettem volna bízni tanulni, megnyílni, ha...de nincs HA. Te nem fogadtál el tőlem semmit, és gondolom, ezután sem fogsz.
Miért nem jelentkezel?
Haragszol és utálsz?
Vagy valami baj van? A munkahelyed?...Hallottam valamit, de semmi nem biztos a te "szakmádban", csupa fal mindenütt...Persze én civil vagyok. Az a 19-ei dolog? Én nem hiszek el semmit belőle, ha gyanúba kerülsz.
Vagy otthon?...Ebbe nem merek belegondolni, drága, annyira félek, hogy bajba sodortalak. Majd azt mondom, minden csak rajtam múlt, jó?
Hétfőn eljössz? Így nem tudok tervezni, készíteni magam... Megszervezni, hogy ne legyek itt...Vagy szívesen látnál?
Akarod, hogy legyen tovább?...
Mennyi mindent akartam akkor mondani, és mennyi kérdésre nem válaszoltál, Csillagszemű.
Emlékszel? Majd személyesen...És mostmár nem lesz több "személyesen"...
Vagy lesz? Akarod? Jól gondold meg, mit mondasz.Mert én azt hiszem, akarnám, ha te is.
Mire írtad akkor, hogy KÖSZÖNÖM?
Miért nem tudsz rám haragudni?
Milyen alternatívát kínáltál volna, ha hagyom?
Istenem, ha tudnád, milyen élesek még az emlékeim...Azt gondoltam, ahogy múlik az idő, majd kikopik belőlem az a nap, de nem...És mostmár jön az az első nap is, a mozgólépcső, a tea illata, az ujjad az arcomon...Arra vajon emlékszel?
Azt hiszem, nem tudod, mit tettél velem. De nem fogok haragudni, hálás leszek, ha egyszer elmúlik. Magamra hagytál mindazzal, amit magamban megtaláltam, és veled oszthattam volna meg (ha mással osztanám meg, persze iszonyúan haragudnál...). Ha ezt kibírom, erősebb leszek, mint a te falaid. De akkor már lehet, hogy hiába jössz...
Ha még jönni akarsz, siess,Csillagszemű...
Mátrix Neom hova tüntél?
Nem értelek, hogy egy perced sincs a barátaidra. Nem értem, egyszerűen nem értem. Ennyire nem lehetsz beszabályozva otthon. Fel nem fogom, hogy történhetett ilyen Veled. Te ezt úgysem fogod sokáig bírni, mert nagyon erős a szabadságvágyad, viszont amíg úgy mozgat, mint egy bábut, azt tesz veled, amit akar. Zsarolhat, veszekedhet és az lesz amit Ő akar....észrevétlen eszi meg az életed....Te mindent megteszel érte, míg Ő simán átgyalogol rajtad, mert a szemében van....
De ha te tényleg ezt akarod...szíved rajta...hústömeg...ha neked ez kell, hát élvezd!
Megint veled álmodtam, Csillagszemű...Megint az alatt az Üllői úti fal alatt álltunk. Emlékszel?:
"holnapra talán elhiszed
csak falak zuhantak valahol
és illatom
csak szálló téglapor..."
Gondoltad volna, hogy ez lesz belőle?
Minél tovább gondolkodom rajtad, annál kevésbé értelek...
De nem haragszom rád, és ha sokszor leírom, talán magam is elhiszem, hogy nem is fáj.
Nyugodj meg: mindenről én tehetek.Látnom kellett volna, hogy ez lesz a vége. Talán láttam is, csak gyenge voltam.
De nem kérek bocsánatot, megígérted, hogy szólsz, ha van miért...
kac-kac milyen az a fránya banánhéj.....
Hiába erölködsz ennyire.....spóróld meg a fáradságot
Szisza 85!!
Én a helyedben a Föld színéről is eltünnék!!!!
Majd egyszer veled müvelik ugyanezt amit te müvelsz a máséval akkor majd megláttod milyen frankó érzés!!!!!!Én csak ezt kívánom neked!!!ISMERD MEG!!! Azthiszed hogy ezzel győzzől???Sőt ellenkezőleg saját magad ásod....ásod....ásod.....és te még erre büszke is vagy.....mondhatom.....!És még te vagy nőből!!!Böszkeséged az nincs a becsületről meg fogalmad sincs!Tudod egyáltalán mi az élet??Hát amit müvelsz az nem azt tanúsitja hogy igen!!Csak azt hogy egy gyerek vagy és addig nem nyugszol amig nem kapod meg amit akarsz.....!Talán már jó lenne felnőni és saját célok után nézni nem más céljai után!!!
És akkor most kövezettek meg!!!! gonosz voltam ????
Igen mert ez az igazság!!!
http://www.youtube.com/watch?v=8U0iUyeAnvs
Nagyo n hiányzol....
Hiányzol, Csillagszemű, magam sem értem, miért.
Ne gyere el hétfőn, jó? Mostmár nem a saját érdekedben, hanem az én kedvemért, mert ennek az egésznek nem látom a végét...
Ide majd írok neked néha, ha nem bánod.
Figyelj, Csillagszemű, tudom, hogy nem helyes, és hogy nem vagyok normális...De minden szerdán várlak, hátha csoda történik...Tudom, hogy nem. Csak valahol mélyen mégis várom. Hiába értelmetlen.
De ne gyere. Nem akarom, hogy fájjon neked.
Tudod, mi a legelképesztőbb? Te vagy, és mindaz, ami történt, az első, amikor nincs "miért".
Szia Csillagszemű!
Olyan jó lett volna, ha egy kicsit jobban bízol bennem, és beengedsz a falaid mögé...Akkor most nem félnék és nem lenne ennyi kérdésem, amit, tudom, már soha nem tehetek föl.
Mert én megnyitottam magam neked, mint még senkinek, közel engedtelek magamhoz, és fenntartás nélkül adtam oda magamat.
Én nem haragszom rád, hisz nincs miért, az én döntésem volt, hogy történt ami történt. És mindenért nagyon hálás vagyok. De ezt úgyis tudod.
Csak nagyon szeretném, ha nem haragudnál, nem gyűlölnél meg...megígérted. Mondtam: nem akarok ártani neked, és nem várok semmit. Nagyon sokmindent odaadnék azért, hogy jó szívvel tudj gondolni rám.
Ó, és tudod, az a fal az Üllői úton, ami leomlott...jó, hogy már nem voltál ott. Ha nem jössz el aznap hozzám, még ott lettél volna...
Te aztán jól törölted magad a rendszerből..
Mátrix
Jól eltüntél....
...lehet sok ember senki....
...de lehet egy ember a mindenki....
...akiért érdemes felkelni....
Ébredni...
"Aki másokat lekicsinyel, az sose nagy."
/J. G. Seume/
"Nem akkor leszünk magabiztosak, ha mindig igazunk van, hanem akkor, ha nem félünk a tévedéstől."
/Peter T . McIntyre/
Egyszerűen: gonosz vagy-és lassan elborít a gonoszságod súlya.
Erölködsz a technikáid és hazugságaid tömkelegével-és csak magadnak ártasz.
Mikor veszed észre: hogy akár mivel is próbálkozol már elég régóta semmivel nem tudsz nekünk ártani?
Vajon feltűnt,hogy nem vagyok bent????
Örülök, és egyben félek. Nagyon. Jó, hogy újra szóba állunk egymással, de félek, mi lesz így? Te tudod, hogy mi a helyzet, én meg csak abban reménykedem, hogy nem vagy szemét, és nem csevegsz csak azért velem, hogy haverkodjunk, vagy hogy ne unatkozz.
Néha kétségeim vannak, hogy mit is érzek én tulajdonképpen, de tegnap, amikor rámköszöntél, hirtelen ezerrel kezdett verni a szívem, égett a fülem és úgy éreztem, talán túl sok ez az öröm, nem bírom el. Hát ezt érzem. Kérlek, ne használd ki...
szeretném, ha már végre megnyílnál, és feladnád a mostani tartózkodást, őszinteséget várnék.
Írd már meg végre!
Utolsó alkalom, hogy itt járok az NLC-n egy jó darabig.
Így 1-2 stressz forrással kevesebb lesz az életemben.
Üdv,
N.S.
Olyan rossz, hogy meg se beszélhetem veled, hogy mennyire hiányzik a társaságod. Újra és újra azon kapom magam, hogy szeretnék írnék egy sms-t, csak úgy, hogy mi történt velem, képzeld... és mindig megállnak az ujjaim, mielőtt belefognék mert tudom, hogy úgysem lenne semmi értelme.
Remélem, még lesz egymással dolgunk az életben. Remélem egyszer választ kapok a miértjeimre, és remélem nagyon, hogy egyszer őszinte is mersz majd lenni hozzám.
http://www.nlcafe.hu/forum/?fid=441&topicid=186433&forumuser=nevtelen_senki&forumuserid=1151331
http://www.nlcafe.hu/forum/?fid=441&topicid=208616&forumuser=nevtelen_senki&forumuserid=1151331
Sok idő eltelt azóta, hogy megismerkedtünk. Már 3 éve.. És ennyi ideje nem láttuk egymást, mégis eszembe jutsz.
Mikor lehetőségem lett volna lépni, nem ismertem fel, mit érzek, mikor rájöttem, már késő volt, elvesztettelek. Volt idő, amikor gyűlöltelek, te is tudod, miért. Aztán már nem éreztem semmit, közömbös lettél számomra. S mostanában újra eszembe jut, mi lett volna, ha...
Az örök kérdés.
Ha találkoznánk, nem tudom, mit tennék. Félve néznék rád, minden olyan mint régen volt? És nem lenne olyan. Elfelejtettél, nem gondolsz rám, nem érzed.
Úgy tűnt, tökéletesen megértjük egymást, a lelkem másik fele voltál, akármekkora közhely is ez. És tessék, ez lett belőle.
Ha nem lett volna az a sor akadály, mi lenne?