Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Kedves Z.,
tegnap volt a szuletésnapom, a 40-ik. Tavaly nyáron kolcsonoztem Neked jó kis osszeget és szavadat adtad, hogy ezen a napon fogod visszaadni. Még annyit sem voltál képes írni, hogy bocsánat, de nincs pénzem. MAJD. Mert ugye a majd az Neked oly jól megy. Pénteken mondtad, MAJD szombaton felkoszontelek. Mire volt jó ez a kijelentés? Azóta se kép, se hang.
Tudod kérni sem merem Toled, mert én leszek az idióta, ahogy szoktad mondani mindenkire, akivel bajod van. Mégis kinek mondjam el? Ketten tudunk csak róla (elmondom hát mindenkinek). Viszont elmentettem a viberes uzeneteket, így van bizonyítékom, hogy tartozol. A lányod és a férjem lehet érdekesnek olvasmánynak találná. Melyikuknek kuldjem át eloszor? Akkor leszek csak idióta a szemedben. Nem mintha ezen kívul nem lennék az. Megaláztál, lenéztél, testi és lelki fájdalmat okoztál. Én pedig turtem Neked mindezt az átkozott pénz miatt, hátha visszaadod. De nem. Az én értékrendem szerint az adott szó szent. A Tiéd szerint...?
Befizettem a tanulópénzt rendesen. Hiába, okos ember más hibáján, a buta a magáén tanul. Nincsenek illúzióim Veled kapcsolatban. Nem foglak minosíteni sem, mint ahogy azt Te teszed az emberekkel. Tisztelet a kivételnek. Viszont bármelyik barátodbol lehet ellenség, bármilyen ellenségedbol lehet barát. Ezt egy kozos barátunk mondta, Te ilyen vagy. Ahogy a helyzet adja magát. Észrevettem én is.
Elfogadtalak olyannak, amilyen vagy. Viszont koszonom, nem kérem tovább ezt a státuszt, ahol Neked jogaid vannak, nekem pedig csak kotelességeim. Várok még egy ideig, hátha jelentkezel, mert egyenlore nem szeretnék bilit borítani. De lehet hogy az lesz...
E.
Szia Drágám!
Jól vagyok, remélem Te is! Viszont nagyon hiányzol! Hiányzík a szívemnek az a része amit neked adtam, ami örökre a tiéd!
https://www.youtube.com/watch?v=cBH20t6WEwM
Kedves N,
Csak eltűntél hirtelen és szó nélkül, engem meg itthagytál a kérdéssel hogy miért? Miért tetted, illetve miért nem jelentkezel azóta sem? Azt hittem igaz barátra leltem a személyedben vagy legalább vagy annyira őszinte hogy közöld bocs, de már nem érek rá veled foglalkozni. Szerettem volna megérteni mi történt, de már nem érdekes. Elengedlek, elfelejtelek, többet nem kereslek.
Isten Veled, kedves barátom! Kivánom bárhol vagy, légy boldog!
Heirich Heine: Bánat
Tudod mi a bánat?
Várni valakit ki nem jön el többé.
Eljönni onnan, hol boldog voltál,
S otthagyni szívedet örökké!
Szeretni valakit, ki nem szeret téged,
Könnyeket tagadni, mik szemedben égnek.
Kergetni egy álmot,soha el nem érni,
Csalódott szívvel mindig csak remélni!
Megalázva írni egy könyörgő levelet,
Szívdobogva várni, s nem jön rá felelet.
Szavakat idézni, mik lelkedre hulltak,
Rózsákat őrizni, mik elfakultak.
Hideg búcsúzásnál egy csókot koldulni,
Mással látni meg őt és utána fordulni.
Kacagni hamis lemondással,
Hazamenni,sírni könnyes zokogással.
Otthon átkönnyezni hosszú éjszakákat,
S imádkozni,
Hogy sose tudja meg
Mi is az a bánat.
A szív gyorsan elárulja önmagát,
De mást lát a két szemem,
Messze túl a könnyeken,
Hogy még mindig te vagy a mindenem.
Ha az kérdezné tőlem most valaki,
Mondjam meg mit jelentesz nekem?
Tán büszkeségből azt felelném,
Semmit, csak múló szerelem.
Elmegyünk majd egymás mellett,
S a két szemed rám nevet.
Kacagva köszöntelek én is,
De hangom kissé megremeg.
Mosolygok az utcasarokig.
Aztán, hogy elfordulok,
Fáradt szememhez nyúlok,
S egy könnycseppet elmorzsolok.
A válás mindig nehéz,
De rosszul itélsz,
Nem bántam meg
Bárhogy is volt, nem bántam meg.
Szívemben mindig lesz egy hely emlékednek.
Elfelejtem azt, hogy rossz vége lett
És csak az maradsz,
Ki engem boldoggá tett.
Elmentél tőlem kedves,
S én hagytam, hogy menj csak el.
Hiába lett volna minden,
Ki menni akar, engedni kell.
Mosolygott hozzá az arcom,
De mögé, már senki sem néz.
Játszani a közönyös embert,
Most látom csak míly nehéz.
Ha azt kérdezné most tőlem valaki
Mondjam meg, mit jelentesz nekem?!
Egy pillanatra zavarba jönnék,
S nem tudnék szólni hirtelen!
S nagysokára mondanám halkan
Semmiség, csupán az életem.
S nem venné észre rajtam senki sem,
Hogy könnyes lett a szemem!
Drága ......!
Jó lett volna, ha megtudjuk beszélni, mostmár késő úgy érzem. De, ha nem lenne késő akkor sem hiszem, hogy ez valaha szóba fog kerülni köztünk.
Mindig megjátszom magam elötted, hogy azthidd már nem vagyok szerelmes beléd.
Hiányzol!
Most nincs senkid, de hamarosan lesz!
Ha lesz akkor sem fog úgy szeretni téged ahogy én szerettelek volna! Beleőrülök a tudatba, hogy nem kellek nekd. Mindez egy butaság miatt.
Miért fájsz nekem ennyire?
Szeretlek.
Ha újra ott állnál az ablakom alatt, lemennék hozzád, átölelnélek és nem engednélek el soha.
Képtelen vagyok mást elfogadni, mást szeretni. Nem megy.