Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Esztergom - nőgyógyász
Létrehozva: 2007. december 10. 14:41
sziasztok!
van ugyan már esztergomi szülészetrő topic, de úgy tűnik, az már teljesen kihalt... én esztergomi nőgyőgyászt keresek, aki megbízható, kedves...aki tud ajánlani valakit - vagy valakit nagyon nem ajánl - írjon nekem, legyen szíves! osszuk meg a tapasztalatainkat, segítsünk másoknak is! köszönöm!
van ugyan már esztergomi szülészetrő topic, de úgy tűnik, az már teljesen kihalt... én esztergomi nőgyőgyászt keresek, aki megbízható, kedves...aki tud ajánlani valakit - vagy valakit nagyon nem ajánl - írjon nekem, legyen szíves! osszuk meg a tapasztalatainkat, segítsünk másoknak is! köszönöm!
Zsuzska.
Nagyon aranyos a kisfiad:))Édesen szundizik._Most láttam amugy az adatlapodon te is nyergesi vagy???Merrefelé laksz ha nem titok?))És még azt is láttam,hogy tegnap volt a születésnapod.Fogadd jókivánságaimat ,isten éltessen nagyon sokáig:))))))))))))
Szia Émi.
Bababoltrol csak annyit tudok hozzászolni ,Esztergomban semmi jót nem találtunk,vagyis van de szegényes a kinálata szerintem,Dorog is.csak nagy babakocsik voltak mindenhol lapracsukosak ,vagy travel systemesek... mi meg pierre cardin babakocsit szerettünk volna ps 692-es multifunkciosat de a környéken nem volt seholsem... .(coletto és baby point ,v3 hasonlóak)coletto lett is volna itt nyergesen is 90-ér .
igy fehérváron vettük meg a nikica bababoltban valamivel olcsóbban , van webük is lehet rendelni.Azóta is sokszor betévedünk és vásárolunk ott ha anyosomnál járunk..A kiszolgálás első osztályú és a babakocsi is szuper volt.Babakocsikrol nagyvonalakban:.(tipp adás végett)Nagyon könnyű kezelni, nyitni és csukni ,nem nehéz. Cipelni sem probléma, .
Nem nehéz tárolni panellakásban sem, kicsi a helyigénye összecsukott állapotban. (mert egy váz)Nagyon praktikus lehet annak, akinek kis csomagtartójú autója van, nem foglal sok helyet. Amíg pici a baba elegendő csak a bébihordozót és a vázat vinni utazáshoz, viszont a mózeskosár is lapra csukódik, így az is kevés helyet foglal.Késöbb pedig ott a sportrésze.Mi párszor használtuk csak,épp multhéten adtuk el szivfájlalva de megfontolva, ugy voltunk vele jön a tél és a babahordózó már kicsi ha beöltöztetjük a manót,igy az árából vettünk egy autósülést és egy ernyökocsit télre ,ez igy böven elég amennyit kiviszem majd.,tavasszal meg fut a gyerekem már és nem fog elülni az biztos..most is nehéz vele már..... .Ezeket is onnan a nikicából szereztük be amugy..Aranyosak voltak kivihettük az üzletből beprobálni a kocsiba az ülést szóval csupa csupa jó élmény és kedves eladók.
Szia Zahyra.:)
A zenehallgatás valóban jót tesz a babának ezt alátámaszthatom.
Amikor Dorcsika még a pocimban volt apuci sokszor odabujt és énekelt neki,
amikor kibujt sokszor altatta apa és akkor is énekelt neki.
Ha sétálni megyünk akkor általában telefonrol hallgat "autohifit"
már igazi Ákos fan lett ez miatt:)
Kedvence Ákostol az Esőkirály.,ez volt a legtöbbet énekelve neki.
Nyugodtan dudolgassatok neki örülni fog érte.
Szia!:-)
Látod-látod, nincs is ennél csodálatosabb érzés amikor érezni a pici pocaklakókat:-D
Ma nekem is nagyon aktív volt, mintha cirkuszi mutatványokat végezne:-)
Gratulálok a jó eredményekhez!Ügyes vagy!Az apróságokat meg kilehet azért bírni, ne is legyen komolyabb gond és akkor minden a legnagyobb rendben lesz, a doki mentes időszakban kell menned védőnőhöz? Kézzsibbadás nekem is előjön amikor nálam is fejem alá kerül a karom, tényleg figyelni kell , hogy nyújtva legyenek a karok, bár ezt alvás alatt nem könnyű betartani:-)
Zenehallgatás közben érzed, hogy máshogy mocorog a babád?Nekem, akkor, ha előtte aktív volt, akkor nagyon jó hatással van rá:-)tényleg csodákra képes egy kis muzsika:-)Szerintem próbálkozz nyugodtan az énekléssel, mert neki így is a legszebb hang lesz és amikor itt lesz a dúdolás biztosan nyugtatóan fog rá hatni:-)
Nálunk is minden rendben, most vagyunk a 29.héten a cukorterhelés 120perces eredménye egy picit határeset lett, az orvos szerint nincsen semmi különösebb teendő, odafigyelés az étkezésre,(bár édességet eddig sem nagyon ettem, de most még annyit sem és jóval kevesebb szénhidrát, még több zöldség gyümölcs) jövő héten újra megnézik, remélem jobb lesz az érték!!Néha rámtör a derékfájás, de szerencsére semmi komoly és kismama torna sokat segít ezen:-)mindenkinek ajánlom:-)
Az új fészek alakul...a konyha nov elején érkezik, tervek szerint okt.végén költözünk, de addig is van sok dolog...na de mindent beosztottam,mert máshogy nem megy....
Babakelengyéket lassan elkezdtem nézegetni, vettem már egy két dolgot, közben kaptunk 2zsák ruhát, amit még átkell nézegetni-de azért még picit ráérünk- viszont a babakocsit a héten megrendeltük, mert itt nálunk nem olyan egyszerű a dolog, 10-12 hét alatt szállítják(vagy van vmelyik raktáron, de lehet azt nem is szeretné az ember megvenni)
hát komolyan mondom...1autó rendelése nem ilyen bonyolult...
Van vhol a környéken elfogadható árú bababolt?te hol tervezed a dolgok beszerzését??internetes rendelés?
További szép hetet kívánok!!!ÉS egyre aktívabb tornamutatványokat a pociban:-D
Üdv!
Sziasztok!
Émi: Köszi, jól vagyunk! :-))) Élvezem a babavárás minden pillanatát. A kisfiúnk már nagyon aktív, össze-vissza mocorog, forgolódik... 1x már az apukájának is sikerült éreznie. Most leszünk pénteken 24 hetesek, remélhetőleg utána már egyre többször érezheti a párom is ezt a csodálatos rugdosódást. :-)
Máté dokitól kaptam 1 hónap "szabadságot" túl vagyok minden eddig szokásos vizsgálaton, az első terheléses vércukormérésen is, szerencsére minden rendben is volt. Panaszom sincs, csupán egy-két kisebb kellemetlenséggel "küzdök", de azt hiszem ennyi meg igazán belefér.. :-)
néha bedugul az orrom, és az alvásnál van már egy kis problémám: zsibbad a kezem és az újjaim vége, bár az a csoda hogy gyerekkoromtól idáig tudtam így aludni. :-) ugyanis elég fura egy pózban alszom/aludtam- a fejem alá van gyűrve a karom. Ha sikerül figyelnem rá, és nyújtva hagyom akkor semmi problémám. Olvastam is, hogy ilyenkor nyújtott karokkal kell aludni, ha a zsibbadás előjön.
Így hogy ennyi szabad időm lett, már tervezgetem gondolatban a baba-kelengyét, és a baba szobát, de a megvalósítás még néhány hetet várat magára. Addig is a neten próbálok mindenféle információt beszerezni, hogy milyen ágyat, babakocsit válasszunk... stb.
Közben meg a "zene-terápiával" is próbálkozom... olvastam, hogy ha választunk egy szép dalt és minden este elalvás előtt meghallgatunk, akkor ez a dallam a babát a születése után is megnyugtatja, alvásra, elcsöndesedésre hajlamosítja. Sokáig keresgéltem, de végül sikerült rálelnem arra, amilyet pont elképzeltem. Énekléssel inkább nem próbálkoznék... bár szintén azt olvastam, hogy az is nagyon hatásos lehet,de egyenlőre praktikusabbnak tűnik az mp3-as lejátszó. :-)
Veletek mi újság??? Sikerült beköltözni az új fészekbe és berendezni???
Hogy állsz a baba-kelengyével??? Babakocsit választottál már?
Hány hetesek is vagytok??
Zsuzska: tündéri a kis Levente.. nagyon nyugodt babának tűnik a képek alapján... különben hogy viselkedik???
üdv, Betty
Szia Zsuzska!
Nagyon tündéri, gyönyörű a kisbabád!!!
Hogy telnek a napjaitok?Éjszaka gyakran ébren van Levente?Alakul azért a napirend? Szopizás továbbra is jól halad?
További szép napokat és csupa örömteli babázást
Sznix, Betty!Ti hogy vagytok???
Üdv!
Kedves Zsuzska!
Szívből gratulálnunk! :-)))
Örülök, hogy ilyen részletesen beszámoltál a "Vaszary-Hotelben" töltött napjaidról, nagyon jó volt olvasni ezeket a sorokat. Megnyugtató érzés, hogy ilyen emberek dolgoznak a szülészeten, és szívvel-lélekkel odaadóan végzik a munkájukat. :-) Te is nagyon-nagyon profi módon végigcsináltad az egészet ehhez is csak gratulálni tudok. :-)
Jó babázást, és azért néha-néha ha lesz Ránk is egy kis időd, várjuk az újabb beszámolókat a már itthon töltött időkről és a kis Levenete növekedéséről! :-)
Sok pusszi! Üdv, Betty
Drága pici Levi!
Kicsi rózsabimbó életed hajnalán,
szunnyadozz csak párnád hófehér haván.
Ringat jó anyácskád, ezer gondja van rád,
féltő szívvel virraszt, sok-sok éjszakán át! (Csanádi Imre)
Mikor megszületik 1 várva várt gyermek, az élet dolgai értelmet nyernek. Anyaszív, apaszív dobban meg 1 párban, új fénnyel ragyognak a világra hárman.
Zsuzska, gratulálok és kívánom, hogy sok-sok örömöd teljen Leventében!
Olyan jó volt pozitív dolgokat olvasni a szülészetről, mert már kezdek én is parázni, ahogy közeledik a nagy nap.
Pihenj sokat és csak a babával törődj!
na csak sikerült bemásolnom... tegnap valami volt a nettel és nem akarta az istenért sem az igazat. folytatom ahogy lesz időm.
puszi és köszi a gratulációkat
Nekem személy szerint nincs rossz tapasztalatom a csecsemősökkel. Pedig semmi jót nem hallottam rólunk és felkészültem arra, hogy semmit nem fognak segíteni és bunkóznak stb. Amit mindenki mond róluk. De kellemesen csalódtam. Nem ismertem senkit lent, és mégis rendesek voltak velem. Akármit kérdeztem kedvesen válaszoltak, és többször be is néztek ránk, hogy minden oké-e, segítség kell-e stb. A babával is jól bántak. Volt két csecsemős, aki tényleg nagyon rendes volt. A nevükre már nem emlékszem, de az egyik szőke rövid hajú volt. A másik talán Ildikó volt, vörös hajú, szemüveges. Ő volt Leventével mikor megszületett, és a hazamenetel előtti napon is. Úgy összebabusgatta, puszilgatta, simogatta, kimasszírozta belőle a pukikat ha fájt a pocija, fogta az ölébe, hemperegtek az ágyon. Tényleg olyan szeretettel foglalkozott vele. Mondta is hogy szívesen hazavinné, mert nagyon megszerette ezt a kisfiúcskát. De hozzá kell tenni, hogy nagyon igényli a bújást ez az édes kis baba. Szóval nekem csak jó tapasztalatom van velük.
09.01. Reggelre fogyott a baba 150 grammot. De ez természetes, hisz minden baba fogy az elején. Este tejbelövellés. Nem volt vészes, nekem nem durrant be úgy a cicim, mint másoknak. Éreztem, hogy keményebb, de nem fájt. Viszont akkorák lettek, hogy Pamela megirigyelné. A babácska már úgy tudta szívni a cicit, mint valami vákuumszivattyú. Annyira rátapadt, hogy a szája és a cici között egy cérnaszálat nem tudtam volna bedugni. Aztán mikor elég volt a tejcsiből, elégedetten félrehajtotta a fejecskéjét, 1-2 csepp még folyott ki a száján és bealudt.
09.02. Reggelre a fekete szurok helyett már sárga kakija volt. Jót tett az anyatej. Nagy volt az örömködés. Olyan édes volt, ahogy cicit kapott azonnal elkezdett kakálni. Kérdeztem, hogy ez normális, és mondták, hogy igen. A baba annyira örül a cicinek, hogy tejesen elernyed és átfolyik rajta a kaka. A pelenkázás, mondjuk nem tartozik a kedvencei közé. Úgy üvölt, mint a sakál. Aztán mikor bekapcsolom a ruhácskáján az utolsó kapcsot, abbahagyja és várja a kaját. Jaaj és úgy tud szorítani azzal a picike kis ujjacskáival, hogy a körme végei egészen elfehérednek. Ma egy kicsit hasfájós volt. Úgyhogy az egyik csecsemős dajkálgatta egy kicsit és kimasszírozta belőle a pukikat. Meg berakta őt a melegítőbe, ott olyan jót szunyókált. Tudjátok mondtam, hogy fázós. Aznap 3 kisbab volt lent és mindhárom egyszerre sírt, úgyhogy betolta mindegyiket a melegítőbe. Ott aludtak mind a hárman. Aztán jött a kajaidő és Levente kérte is a cicit. Jaaa, nem is mondtam, ma délután már 50grammot visszahízott.
09.03. hazajöhettünk, a baba a vizsgálatok során minden feladatot ügyesen megcsinlált. Egy kicsit úgy tűnt mintha sárgulna. Rá is írták a papírra, hogy 2 hét múlva vissza, ha sárga lesz. De nem kellett, mert szép a bőre nagyon.
Miután készen voltam, odaállt mellém Máté doki és most már nagyon nyugodtnak láttam. Egyfolytában csak mosolygott, mint aki azt gondolja, hogy „végre megnyugodhatok, most már nem lehet semmi gond se a babával, se a kismamámmal”. Aranyos volt nagyon!
Aztán betoltak a szobába. Nagyon durva volt. Ahogy el volt érzéstelenítve a lábam, úgy lógott, mint egy nagy dög tehetetlen gumiláb. Hiába akarod, nem tudod megmozdítani. Ez annyira fura érzés. Szóval összerámoltak az ágyon aztán bejöhetett hozzám a Balázs is. Nem sokkal később felhozták a babát is. Odatették majdnem meztelenen és olyan jó volt, ahogy összeért a bőrünk. Nem emelgethettem a fejem, úgyhogy csak óvatosan puszilgathattam. De az az érzés, hogy ez a kis törpike nemrég még a hasamban ficánkolt, és most itt van mellettem/tünk, és Ő a saját kisbabánk… úúúúú hát ez leírhatatlan. Nem tudok vele betelni azóta sem. Annyira édes kis pofikája van és olyan picike minden testrésze. Zabálnivaló! Fázós baba, azt mondták a csecsemősök,hogy ő fázósabb, mint az átlag babák. Olyan mint én, én is fagyos fajta vagyok. Cicizni nem akart, de még a szopóreflex sem volt meg 1,5 napig. Akkor egy kicsit aggódtam, de betudtam annak, hogy császáros baba és hamarabb jött egy picit és talán sokként élte meg azt, hogy kivették és elfáradt vagy valami ilyesmi.. Közben többször bejött Máté doki, ránk nézett, hogy minden rendben van-e. Tök jólesett! Aztán Balázs elment kajálni, és délután visszajött. Közben a babát levitték, nekem meg megindultak az utófájások. Jöttek a méhösszehúzódások és a hasfájás rendesen. Elkezdtem remegni, de én nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget. Jött a nővérke, mérte a vérnyomásomat, és nem merte megmondani, hogy mennyi. Inkább megmérette egy másik nővérrel. Ő sem mondta meg. Annyira nem foglalkoztam vele, mert nem érzetem magam rosszul csak fájt a hasam, mint az állat. Aztán hallom, hogy a folyosón mondják, hogy 220/100. Úha gondoltam az már nem lehet normális mert én 100/60-al mozgok. Az meg szinte a duplája. Hirtelen összeszaladt mindenki, hogy mi van velem. Máté doki is kérdezte, hogy nem fáj-e a fejem, és látok-e rendesen stb. aztán megkaptam a fájdalomcsillapítót infúzióba és ahogy az beért a vénámba, rögtön csökkent a remegés és a vérnyomásom is. Mire Balázs megjött már normál kerékvágásban voltam. Tök szomjas voltam egész nap, megittam 4,5 l vizet. (Az egyik nővér már rám is szólt, hogy fogjam vissza az ivást, mert sokat kell cserélgetni a katéteres zacskómat és átmosom, amit beadnak infúzióba…) Visszahozták a babát, szopóreflex még mindig nem volt. Nem is nagyon beszélgettünk Balázzsal, csak néztük ezt az édes kis babácskát, néztük egymást és nem hittük el hogy Ő a mienk. Igazi szerelemgyerek, akit szeretettel vártak a szülei! Aztán estefele bejött még Máté doki civilben elbúcsúzni, akkor mondta is, hogy most már ő is megnyugodott, de holnap reggel első útja hozzám vezet és szépen felállunk az ágyból és lemegyünk a csecsemőosztályra. Aztán mindenki lelépett, a fájdalom is kezdett alábbhagyni. Illetve jobb oldalamon a vágás szélén fájt a hasam marhára. Ott kezdték a varrást és nagyon érzékeny volt. Az este még azért szenvedtem rendesen. De megpróbáltam kicsit fordulni oldalra, mert azt mondták, hogy akkor könnyebb lesz másnap felállni. Sokszor volt bent az éjszaka folyamán Böbe az éjszakás szülésznő. Mindig kérdezte, hogy vagyok, letisztogatott, ha kérdésem volt válaszolt. Nagyon kedves volt.
08:31. Reggel 4-kor megpróbáltunk talpra állni. Nem is volt olyan nagyon vészes. Az jobban zavart, hogy véreztem és összegányoltam az ágyat. Utána visszafeküdhettem még. Aztán 7 -8 óra fele felültem és úgy is maradtam, hátha könnyebb az „újrafelállás”. Könnyebb is volt. Jött Máté doki, elégedett volt velem, hogy segítség nélkül, a körülményekhez képest ügyesen felálltam. Összepakolták a cuccaimat egy taligára és indulás egy emelettel lejjebb. Hát a menés, még úgy ahogy elviselhető volt, de lent olyan mocskos magas ágyak vannak, hogy alig bírtam rá felülni. Bakker, mint egy hátaslóra úgy kellett felmászni. A felülés leülés felállás az nagyon fájdalmas volt. Mindenki mondta, hogy napról napra jobb lesz. Akkor úgy éreztem, hogy ha még egyszer meghallom valakitől, széttörök valamit. De igazuk lett. Csak türelmesen ki kellett várni. Az első három nap az, ami rettenet aztán utána már elviselhető. Behozták a babát taligába, és 11-kor elkezdett cupponi. Hát mit van mit tenni szopási reflex ugye eddig nem működött nála, én azért a cuppogást már annak vettem, úgyhogy cicire tettem egyedül. Azonnal sikerült is elkapnia, szívta is a kis drága. És egyre ügyesebb lett. Az első pillanattól fogva jól tettem cicire, úgyhogy nem sebesedett ki egyáltalán a mellem azóta sem. Hozzá kell tenni, hogy kedden és csütörtökön ott vannak a szoptatási tanácsadók és tök sok mindent lehet tőlük kérdezni. Mondták, hogy tegyük majd cicire a babát. Nekem jó tapasztalatom van velük. Valószínűleg ezért nem sebesedtem ki. Amúgy nem kell drága krémeket megvenni, elég ha vesztek sima lanolint amit az egomi kórházi patikában kis tégelyben adnak 160 Ft-ért.
Szia Zsuzska!
Gratula a babához, ügyesen végigcsináltad!
Cicizés ügyben főleg gratula, ha még nem sebesedtél ki a cicin.
Sok boldogságot Nektek, élvezd az anyaság minden örömét!
Puszi! Kinga
Szia Zsuzska!!!
ÓRIÁSI GRATULÁCIÓ NEKETK ÉS SOK SOK BOLDOGSÁGOT!!!!!!!!!!!!!!
Annyira jóóóó volt olvasni a szülés történetedet, bekell valljam meg is könnyeztem, gyönyörű érzés lehetett, amikor párod is ott volt és csak csodáltátok a pici manótokat
Máté doki tényleg szenzációs volt:-)Le a kalappal előtte
Vigyázzatok magatokra és csupa csupa örömöt Nektek!!!!
Üdv!
Baba:))
Ez mennyire igaz!!!
Egérke:) Van jó tapasztalatom is ,csak sajna nem a szülészetről..pedig egy szülés nagy dolog és tényleg csak a szépet kéne látni..ezért is bosszant a dolog és nem szülök itt sohatöbbé,fogadtam meg.
Nem nyüsszögni akarok,de ha csak annyit mondok,hogy a friss majdnem 2 hetes császáromba a sebészeten érzéstelenitő nélkül nyitották meg a varratot és bört a kis ollójukkal meg dugdosták bele az átmosáshoz a csövet majd csipesszel a draint akkor szerintem nem vagyok kényes...
3 héten keresztül több napon keresztül jártam be kezeltetni és állitom az már semmi nem volt ahoz képest amit én a szülészeten átéltem amikor talpra állitottak elöször .
Majd a közel 24 órája mütött sebemmel kinoztak 2 óránként a szoptatási tanácsadok 1 órát a ----felfekszünk az ágyba , áá mégse beleülünk a kerti székbekapaszkodás nélkül és fel is állunk a 3 kilós babával,hogy véletlenül se érezz kapaszkodási késztetést----- szóval a jó kis hasizom erősitő tornájukkal..!!!!Hát köszi én is szivesen eljátszanám velük!!!Had érezzék.Szivesen raknék fel fotot ami bent készült, meg ami már itthon 2 hétre rá a sebemröl de rosszullenétek ,elég ha annyit irok varratol lefele fekete(nemtuloztam)az egész ....varrattól felfelé pedig lila kék zöld sárga egész köldökig.... valamint akkora a vágás és kanyarodik felfelé rajtam---szomszédom 1 hónappal szült késöbb amikor hazajött mutatta hát az 1 hetesen gyönyörü volt alig látszodott...na de hagyjuk..nem akarok emlékezni rá.
8:30-a: nem sokat aludtam éjjel, tök izgatott voltam, hogy végre ma már találkozhatok a kisbabámmal. Reggel Nst, költözés a császáros szobába, beszúrta Máté doki a kanült és jöhet az infúzió. Kanülre visszatérve, olyan pipec módon szúrt meg, hogy nem is fájt, ráadásul nincs meg a helye sem. (amit tavaly Pesten szúrtak 4-ből 3-nak még a mai napig látszik a kráter nagyságú nyoma, és azok a szúrások fájtak, mint az állat). Aztán bekötötték a katétert (az sem volt vés
(kivágom ezt a szutykos gépünket, lemarad az egész amit írtam)
Miután készen voltam, odaállt mellém Máté doki és most már nagyon nyugodtnak láttam. Egyfolytában csak mosolygott, mint aki azt gondolja, hogy „végre megnyugodhatok, most már nem lehet semmi gond se a babával, se a kismamámmal”. Aranyos volt nagyon!
Aztán betoltak a szobába. Nagyon durva volt. Ahogy el volt érzéstelenítve a lábam, úgy lógott, mint egy nagy dög tehetetlen gumiláb. Hiába akarod, nem tudod megmozdítani. Ez annyira fura érzés. Szóval összerámoltak az ágyon aztán bejöhetett hozzám a Balázs is. Nem sokkal később felhozták a babát is. Odatették majdnem meztelenen és olyan jó volt, ahogy összeért a bőrünk. Nem emelgethettem a fejem, úgyhogy csak óvatosan puszilgathattam. De az az érzés, hogy ez a kis törpike nemrég még a hasamban ficánkolt, és most itt van mellettem/tünk, és Ő a saját kisbabánk… úúúúú hát ez leírhatatlan. Nem tudok vele betelni azóta sem. Annyira édes kis pofikája van és olyan picike minden testrésze. Zabálnivaló! Fázós baba, azt mondták a csecsemősök,hogy ő fázósabb, mint az átlag babák. Olyan mint én, én is fagyos fajta vagyok. Cicizni nem akart, de még a szopóreflex sem volt meg 1,5 napig. Akkor egy kicsit aggódtam, de betudtam annak, hogy császáros baba és hamarabb jött egy picit és talán sokként élte meg azt, hogy kivették és elfáradt vagy valami ilyesmi.. Közben többször bejött Máté doki, ránk nézett, hogy minden rendben van-e. Tök jólesett! Aztán Balázs elment kajálni, és délután visszajött. Közben a babát levitték, nekem meg megindultak az utófájások. Jöttek a méhösszehúzódások és a hasfájás rendesen. Elkezdtem remegni, de én nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget. Jött a nővérke, mérte a vérnyomásomat, és nem merte megmondani, hogy mennyi. Inkább megmérette egy másik nővérrel. Ő sem mondta meg. Annyira nem foglalkoztam vele, mert nem érzetem magam rosszul csak fájt a hasam, mint az állat. Aztán hallom, hogy a folyosón mondják, hogy 220/100. Úha gondoltam az már nem lehet normális mert én 100/60-al mozgok. Az meg szinte a duplája. Hirtelen összeszaladt mindenki, hogy mi van velem. Máté doki is kérdezte, hogy nem fáj-e a fejem, és látok-e rendesen stb. aztán megkaptam a fájdalomcsillapítót infúzióba és ahogy az beért a vénámba, rögtön csökkent a remegés és a vérnyomásom is. Mire Balázs megjött már normál kerékvágásban voltam. Tök szomjas voltam egész nap, megittam 4,5 l vizet. (Az egyik nővér már rám is szólt, hogy fogjam vissza az ivást, mert sokat kell cserélgetni a katéteres zacskómat és átmosom, amit beadnak infúzióba…) Visszahozták a babát, szopóreflex még mindig nem volt. Nem is nagyon beszélgettünk Balázzsal, csak néztük ezt az édes kis babácskát, néztük egymást és nem hittük el hogy Ő a mienk. Igazi szerelemgyerek, akit szeretettel vártak a szülei! Aztán estefele bejött még Máté doki civilben elbúcsúzni, akkor mondta is, hogy most már ő is megnyugodott, de holnap reggel első útja hozzám vezet és szépen felállunk az ágyból és lemegyünk a csecsemőosztályra. Aztán mindenki lelépett, a fájdalom is kezdett alábbhagyni. Illetve jobb oldalamon a vágás szélén fájt a hasam marhára. Ott kezdték a varrást és nagyon érzékeny volt. Az este még azért szenvedtem rendesen. De megpróbáltam kicsit fordulni oldalra, mert azt mondták, hogy akkor könnyebb lesz másnap felállni. Sokszor volt bent az éjszaka folyamán Böbe az éjszakás szülésznő. Mindig kérdezte, hogy vagyok, letisztogatott, ha kérdésem volt válaszolt. Nagyon kedves volt.
08:31. Reggel 4-kor megpróbáltunk talpra állni. Nem is volt olyan nagyon vészes. Az jobban zavart, hogy véreztem és összegányoltam az ágyat. Utána visszafeküdhettem még. Aztán 7 -8 óra fele felültem és úgy is maradtam, hátha könnyebb az „újrafelállás”. Könnyebb is volt. Jött Máté doki, elégedett volt velem, hogy segítség nélkül, a körülményekhez képest ügyesen felálltam. Összepakolták a cuccaimat egy taligára és indulás egy emelettel lejjebb. Hát a menés, még úgy ahogy elviselhető volt, de lent olyan mocskos magas ágyak vannak, hogy alig bírtam rá felülni. Bakker, mint egy hátaslóra úgy kellett felmászni. A felülés leülés felállás az nagyon fájdalmas volt. Mindenki mondta, hogy napról napra jobb lesz. Akkor úgy éreztem, hogy ha még egyszer meghallom valakitől, széttörök valamit. De igazuk lett. Csak türelmesen ki kellett várni. Az első három nap az, ami rettenet aztán utána már elviselhető. Behozták a babát taligába, és 11-kor elkezdett cupponi. Hát mit van mit tenni szopási reflex ugye eddig nem működött nála, én azért a cuppogást már annak vettem, úgyhogy cicire tettem egyedül. Azonnal sikerült is elkapnia, szívta is a kis drága. És egyre ügyesebb lett. Az első pillanattól fogva jól tettem cicire, úgyhogy nem sebesedett ki egyáltalán a mellem azóta sem. Hozzá kell tenni, hogy kedden és csütörtökö
8:30-a: nem sokat aludtam éjjel, tök izgatott voltam, hogy végre ma már találkozhatok a kisbabámmal. Reggel Nst, költözés a császáros szobába, beszúrta Máté doki a kanült és jöhet az infúzió. Kanülre visszatérve, olyan pipec módon szúrt meg, hogy nem is fájt, ráadásul nincs meg a helye sem. (amit tavaly Pesten szúrtak 4-ből 3-nak még a mai napig látszik a kráter nagyságú nyoma, és azok a szúrások fájtak, mint az állat). Aztán bekötötték a katétert (az sem volt vészes, inkább kellemetlen) és vártuk az aneszteseket. Végre megérkeztek, jött értem a beteghordozós Ricsi( asszem’ így hívták) és betolt a műtőbe. Kérdezte, hogy félek-e, mondtam, hogy nem. Már nagyon vártam ezt a pillanatot, én jól vagyok, baba jól van, Máté dokiban 100%-ban megbízok és tudom, hogy az ő kezei alatt jó helyen vagyok. Beértünk a szobába, már ott állt mindenki bemosakodva, beöltözve, készen álltak a műtétre. Máté doki rám mosolygott, akkor aztán végképp megnyugodtam. Rajta viszont izgatottságot láttam, már nagyon várta, hogy megszülessen ez a babácska. Beadták az edát, azt is nagyon ügyesen bökték, elém került a paraván, kikötözték a kezeimet, nézték a vérnyomásom, ami kicsit leesett és hányingerem lett, de csak 1-2 percig tartott. Aztán elkezdett böködni az anesztes hölgy, hogy hol mit érzek. Szentjóbi doki lefertőtlenítette a hasamat, aztán kezdődött a császár. Mikor a magzatvíz elfolyott úgy megkönnyebbültem. Vége volt a túlnyomásnak a hasamban. Utána a melleim között éreztem nyomást, mintha alig kapnék levegőt, vagy valami ilyesmi érzés volt. Aztán hallom, mikor mondta a doki, hogy megvan az egyik lába, megkereste a másikat és ki is vette pikk-pakk. 9:58-kor pontosan. Megmutatta a kis ázott üvöltő békámat. Közben kint ült a folyosón a férjem, meg a szobatársaim. Azt mondták, hogy olyan hangosan kiabált a kis Levi, hogy zengett tőle az egész emelet. A műtőben folytatódott a munka, gondolom kiszedték a méhlepényt stb. Azt éreztem, hogy „mosogatnak” bennem. Megkezdődött a varrás, illetve hímzés. (Bent azt mondják, hogy ránézésre megállapítják, hogy ki varrt össze. Mert Máté doktor nem varr, hanem hímez, olyan jó munkát végez.) Közben még visszahozták a babácskát, jól megpuszilgattam. 3kg 47 cm. Nem is lett dagi baba. Nagyon formás kisfiú. Úgy húzta fel az orrocskáját, ahogy a 4D-s képeken. Olyan szép kisbaba. Még a könnyem is kicsordult. Olyan finom kis puha bőre volt, és olyan jó volt hozzáérni. Nem is tudom, hogy fogom kibírni, hogy ne puszilgassam egész nap. El fog kopni a bőre, vagy az én szám. (második verziónak a párom néha örülne)
Miután készen voltam, odaállt mellém Máté doki és most már nagyon nyugodtnak láttam. Egyfolytában csak mosolygott, mint aki
nem írja ki rendesen a hozzászólásokat ez a szutyi... pedig írtam egy csomót...
újrapróba...
Egész máshogy látom a kórházi dolgozók munkáját, egy csomó mindent megtapasztaltam, a műtétre felkészültem, nem féltem és nem is izgultam egy fikarcnyit sem. Az 5 hét alatt mindent megtudakoltam előre, így tudtam mi vár rám, milyen sorrendben, semmi meglepetés nem érhetett, de talán könnyebb volt így Máté dokinak is. Iszonyat rendes volt velem, amíg bent voltam (máskor is), minden nap rámnézett, hogy minden rendben van-e, jól érzem-e magam, nincs-e fájásom, stb. a babácska flo-ját is minden nap megnézte és az is, hogy milyen pózban fekszik éppen. Ha netán nem volt bent a kórházban 1-1 napot (ez igen ritka volt) akkor pedig telefonon beszéltük meg, mi történt aznap, milyenek lettek az Nst-k stb. Szóval maximális figyelmet kaptunk a kis Leventével.
Az utolsó héten már úgy volt, hogy minden nap több doki is nézte a pocaklakót. Így döntöttek a 30-a mellett, de ezt azt hiszem már írtam.
08.29-e. Bea volt az emeletünkön az ügyeletes szülésznő, ő készített elő a másnapra. Összeírtuk a papírokat (mi lesz a baba neve, szülői adatok stb), megmért, újra átbeszéltük a sorrendet mi, hogy lesz, katéter, infúzió, éjféltől se enni se inni, stb. Ezen a napon már 69kg voltam, azaz fogytam 2kg-ot.
I. rész:
Sziasztok!
Nem is tudom hol kezdjem… 5hét+1nap amit a „Vaszary Hotelben” töltöttem. Végülis annyira nem volt szörnyű. Nyilván szívesebben lettem volna itthon, de ha baj lett volna sosem bocsátottam volna meg magamnak. Így jobb, hogy szem előtt voltam. Mindent betartottam, amit kért tőlem Máté doki, közös érdek volt. Nem is volt semmi gond. Van egy édes kis babám, akit nagyon vártam már és egész nap szeretgetem Őt. És apukája is!!!!
Egész máshogy látom a kórházi dolgozók munkáját, egy csomó mindent megtapasztaltam, a műtétre felkészültem, nem féltem és nem is izgultam egy fikarcnyit sem. Az 5 hét alatt mindent megtudakoltam előre, így tudtam mi vár rám, milyen sorrendben, semmi meglepetés nem érhetett, de talán könnyebb volt így Máté dokinak is. Iszonyat rendes volt velem, amíg bent voltam (máskor is), minden nap rámnéze
I. rész:
Sziasztok!
Nem is tudom hol kezdjem… 5hét+1nap amit a „Vaszary Hotelben” töltöttem. Végülis annyira nem volt szörnyű. Nyilván szívesebben lettem volna itthon, de ha baj lett volna sosem bocsátottam volna meg magamnak. Így jobb, hogy szem előtt voltam. Mindent betartottam, amit kért tőlem Máté doki, közös érdek volt. Nem is volt semmi gond. Van egy édes kis babám, akit nagyon vártam már és egész nap szeretgetem Őt. És apukája is!!!!
adelinababa!
A Karcsu doki keddenként renedel magánban megint, a kórházban nem tudom van-e.
Szia!
Persze azért vannak jó dolgok is csak az ember a rosszabbat könnyebben megjegyzi és nehezen felejti!
Mondjuk én nem sok jót kaptam!
Na erről beszélek én is:-((((
Sajnos tényleg sok csecsemős nem oda való lenne.
Hát ez nem éppen baba-barát dolog!
Csajok!
Most már valami jót is légyszi, légyszi!!
Sziasztok csajok!
Bizony, abban a kórházban történnek ilyen eszetlenségek. Én is azt mondom, hogy a csecsemősöktől sírhatnékom van, mert páros lábbal rúgnám ki mindet az utcára...Bizonyára akad állás nélküli ápolónő bőven...
nekem az volt a gondom velük, h rengeteg tejem volt, majd szétdurrantam, de nem engedtek fejni, viszont kislányom nem evett meg egyszerre 2dl-t. Gondolhatjátok, h alig vártam a hazamenetel napját. És bizony, tápszert csak az éhhalál szélén adnak a babának.:((( Engem csak az bosszant, h ez a "baba-mama-barát" hozzáállás. :(
Szia Jucus!
Hát....nem semmi hogy veled mik meg nem történtek már ebben a korházban!
Én sem így terveztem hogy a második gyermekemet is itt fogom megszülni,de így hozta az élet!
csak azt nem tudom az hogy fog lejönni,hogy eddig ugye a Berbik volt az orvosom és most mást választok!
Bár lehet meg sem ismer már.
Hát nekem nem kell mondanod,ugyanezt irtam én is...csak kinoztak,hogy szoptassak..kedden császároztak szombatra volt tejem!!!Minek??ök nemtudják,hogy akit császároznak annak késöbb van teje..mindig azzal a csepp elötejjel foglalkoztak ami semmi szinte.. Szerinted mit evett a gyerekem??Azt amit neked!!Semmit....én is kivoltam..szörnyü volt nézni..de péntek este is csak azért adtak enni neki mert a doktornö kérte ..én a szobába bögtem a gyerekem meg ott mert kivittem,hogy adjanak már neki vizet..azt ilyen flegmán mondja nekem a nö VIZET??nem mondom hagyjuk éhen halni jó-...nemtudtam mit tenni bementem a szobámba na és akkor jötta a doktornéni aztán látta kivagyok kérdezte miért mondtam erre szolt nekik adjanak már tápot neki...
Tudom nem idetartozik de annyira belelendültem ,hogy most dejavu érzésem miatt elöntött a düh ettöl a kórháztól,hogy mesélek még..
Nyáron a nagy melegben többször voltam rosszul a tüneteim váratlanul törtek rám melyek a következök voltak mellkas nyomás -fájdalom,mintha valaki rámült volna a 100kilójával ,bal kezem fájdalma szapora szivverés ,alig kaptam levegöt nem győztem hidegvizzel borogatni magam ez ugy egy órás procedura volt..azthittem belehalok.
Egyik kedves bnöm aszisztens és ő tippelt ,hogy hátha kmerültségtöl és amin ugye ettöl a fantasztikus szüléstöl keresztül mentem pánikbetegség..ugye háziorvoshoz nem megyünk ám...
na de egyszer ugy rám tört ,hogy ne birtam tovább férjem autóba pattant velem félóra szenvedés után és bevitt az ügyeletre ami zárva volt pedig 4 óra elmult..na mindegy...egyszercsak bejutottunk...sokat kelett várni pedig csak mi voltunk..még beljebb jutottunk..ott kérdeztek furcsákat majd csináltak egy ekg-t..az ügyeletes doktorbácsi érdekesen nézegette..kérdeztük baj van??mondta reméljük semmi komoly és továbbküldött a belgyógyászatra...ahol a belgyógyászdoktorbácsi aztmondta jé de érdekes ez az ekg..mintha forditva kötötték volna össze az elektrodákat...és csinált másikat...kérdeztem baj van??áá nem ez csak biztos reflux attól fájt amit éreztem..na gondoltam magamban ennyire ne nézzen már mártirnak hogy attol nem akarnék meghalni...mindegy ráhagytam a papirral elbicegtem a házidokimhoz aki egyböl megállapitotta,hogy a T hullámmal vagy mivel nem stimmel valami... mutatta hol kéne lenni és hol van jó mélyen attol...na mindegy kérdi melyik ekg volt hamarabb..mutattam melyik és hogy aztmondták rá a belen ,hogy rosszul kötötték össze ..erre ö szerintem meg ezt kötötték rosszul össze amit a belen csináltak..na mindegy adott gyógyszert..amikor megláttam mi az csak annyit mondtam ez ismerös..a nagymamám szedett ilyet ,meg fujta a nyelve alá ..ugye egyböl kérdezte van a családban szivkoszórúér probléma vagy más szivbaj akkor??mondtam nemtudom mert a szüleim már rég meghaltak nem is ismertem öket csak a mamámat és bizony ö ezt használta...na aztmondta ha jön a roszullét akkor tegyem a nyelvem alá--pár perc és jobban kell legyek..ha az amire gondol ,ha nem akkor max megfájdul a fejem--hát sajnos volt rá szükségem és elmult..visszamentem és mondtam neki..most megyek majd uh-ra...és a belgyógyász szerint reflux!!!na ez a vicc...
Másik szép kis sztorim ..sikerült a babát rábiznom keresztanyuékra..beautózu nk a börgyógyászatra ,hogy a psoriázisomra irassak egy nyamvadt 800ft os szeszt...elindulunk a parkolobol a bejárathoz..szép tábla az ajtón..BEJÁRAT a kórház felöl...viszamegyünk a kórházba nem nyilik onnan sem az ajtó rajta felirat csak orvosoknak bejáró..és zárva..hm lehet hülyék vagyunk??mégegyszer vissza ki a tuloldalra...nem onnan beirányit a tábla na elkaptuk az ört mondja már meg a tetöröl kell bemászni ha onnan ide innen odairányitanak???szegény ugye nem tehet semmiröl csak értetlenül néz,nemtudja okés...visszamegyünk pár takaritónö "hasonloan nemtudják holkell bemenni betegek "és növérek a folyoson..férjem megrángatja a kilincsnél jol az ajtot és morog hol kell bemenni??mire az egyik növér biztos már nincs rendelés!! Mire mi hát 2 ig van és még csak 1 óra!!!hü de mérgesek voltunk a többi beteggel együtt..hol lehet itt panaszt tenni??mutatják ott a gazdasági épületben na irány át..ez már a sokadik hülyeség amit lenyelek ennek a kórháznak..átmegyünk megtesszük onnan át telefonálnakés közlik van rendelés..biztos csak a kilincset kelett volna lenyomni!!!!na ezt a pofátlanságot..majdnem kitéptük az ajtót többed magunkal láttuk zárva van.,nyugi mire viszaértünk leheletnyire nyitva volt bementünk persze csak mi voltunk ott üres a váró mihelyt felirattam a szeszem:))már kattant is a zár nem fogadnak több beteget rendelési idöben hogy képzeljük:!!!Na egyet megtanultam mostanra akkora a pofám ,hogy csak na engem mégegyszer senki nem hülyit be és nem leszek nyuszika...amihez van jogom az igenis jár...csak tudnám azt is ki adta a nevét a 0.4 es clexanomhoz ami nincs a záromon ugyanis olyan kedvesen pesten mondták el azt is hogy nyugodtan ne adjam mert ekkora hematomával örüljek ,hogy még nem kaptam trombozist és a szülés utáni 4-ik héten nagyon vigyázzak...meghát a hematologus is szülés elött nagyobbat ajánlott,de van aki okosabb attol azért és jobban tudja csak a nevét nem adja...jo nagy nyuszi voltam már bánom!!!!
Itt a vége fuss el véle
Köszi hogy beírtad:-))
nagyon rendes vagy!
Persze mindenképpen utánanézek mert ha lehet őt szeretném!
Nem tudom majd megkérdezem!
Azt tudom hogy a magánrendelése ott van a pósta mellett.
Sok szerencsét a Berbik dokibácsihoz:-)))
Hát a csecsemősökről meg ne is beszéljünk!
Ugye császárral született a kislányom!
szegénykém szivta a cicit de nem jött belőle semmi.
Már a 3.napon tartottunk mikor este szóltam a nővérnek hogy csináljanak valamit,adjanak neki enni mert éhes!
Mondom neki:szegénykém nem hallja milyen keservesen sír mert éhes!
Erre ő:adja a kezét a szájába és akkor nem fog sírni!
nagyon elkapott az ideg.
Akármit csináltam nem tettek semmit.
Reggel ugye váltás volt,én kivittem kicsimet a nővérekhez mert elmentem zuhanyozni.
Jön be a nővér utánam nagy sebbel-lobbal azt mondja nekem hogy anyuka.....ez a gyerek ez éhes!
Na nekem sem kellett több,kiosztottam rendesen.
Tényleg mondom???Egész éjjel ezt pofáztam hogy adjanak neki enni...Na és akkor megetették végre!
Komolyan már azon voltam hogy mondom a csajszinak aki mellettem lévő ágyon feküdt(rengeteg teje volt)hogy szoptassa már meg!
Úgyhogy ennyit erről!
Szia!
A kórház honlapján sem szerepel a Dr. Karcsú neve... bár lehet nem frissítették régóta..
Ott a köv. doktorok vannak:
http://www.vaszary.hu/depts.htm
Elég sokszor megfordultam mostanában a kórházban, de én még nem találkoztam a Karcsú doktorral, csak 1x láttam "civilben" amikor épp unokája született.
Azért próbálj utána járni...
Szülészet-Nőgyógyászat
osztályvezető: Dr Berbik István
Dr. Horváth Magdolna
főorvos
Dr. Máté Imre
szakorvos
dr. Herbály Judit
dr. Jeney Krisztina
dr. Hutóczki Csaba
Férjem unokatesója szült nála utoljára tavaly év végén, innen tudom. De próbáld meg felhívni, lehet meggondolta magát
Berbik valóban nagyon elfoglalt, túl vállalta magát. Igaz, ha bármi bajom van, egyből hívom és megyek be a kórházba. Addig keresem, amíg meg nem találom (nem egyszerű) és csak kérdezek-kérdezek. Nem hagyom magam, mert tényleg lerendezne egy szóval. A szülést pedig majd meglátjuk...
:)) Bea valóban nagyon jó fej:))Biztos felvidit:)
Nekem még Ildi volt nagyon szimpi öt nagyon szerettem,és Kriszti.
Ök mindig segitettek ha az embernek baja volt több mindent mint bárki más.Sajnálom is ,hogy nem mindenkinek tudtam"megköszönni" a segitségét amikor jöttem haza.Nekem még aki nagyon szimpatikus az a Soós Dr.Úr..Sokan nem csipik nem mernek hozzá visszamenni 6 hét múlva hát nemtudom szerintem aranyos..mindig megnevettet amikor hozzá megyünk.Bár több orvos olyan lenne..
Amugy igen rosz érzés volt ez az egész história mert maga aki a mütétet csinálta nagyon kedves volt hozzám., bejött utána is megnézni,hogy vagyok többször ..Érdekelte öt és nem hiszem ,hogy azért mert azvolt ami..Szivem szerint "megköszöntem"volna igy is ,hogy nem voltam épp a legjobb anyagi helyzetben ..na hagyjuk ebbe nem megyek bele miért nem tettük a végén.
Az bosszant ,hogy arra a nyavajás clexanra fogják és,hogy bentfekve intézkedtem legyen már valami a -hátuk mögött -hát azután nem néztek szépen és jó szemmel de mit tehettem volna annyira fájt..hiába mondtam..Más már sétált a 3 napon tök jól én meg az 5-ik héten is alig birtam menni nemhogy elötte bármit is csinálni...nem mertem lefeküdni mert féltem felkell keljek arrol az ágyról ülve akartam aludni is..
de élö példa ismerösöm,hogy aki nem látott clexant és elöttem szült 1-2 héttel annak is ilyen lett a sebe és amikor én váratlanul hazajöhettem neki éppen akkor kelett befeküdni hogy ALTATÁSBAN takaritsák ki amit addig le sem tojtak hogy neki is olyan és ugy volt otthon...Mondta meglepödött honnan találták meg a lakásuk teloszámát is..mert a mobilján nem érték el..És ha tudták nekem ettöl van bár aki tatabányán nagyonn adag clexan után szült semmi baja nem lett.!!!!!Akkor miért nem hagytak pihenni miért kelett tizenxórára felállitani ha tudták ,hogy nehezebben alvad a vérem??Miért ugráltattak lent is agyerekágyon ha azt is tudták hogy nincs tejem és a császár utáni 4 napa jött megf..szerintem nem én voltam az egyetlen akinek nem volt egyböl teje...
na mindegy sok sok minden rosszul esett.,sokat sirtam bent életem legszebb emléke kelett volna ,hogy legyen ehelyett egy rémálom lett az egész szülés..
Nemtudom itt irjátok Berbik Dr úrat,hogy nem foglalkozik a beteggel hát nekem akkor egyböl probálta kitakaritani a sebem. ahogy a tudomásukra jutott a sebészetröl a dolog.Arrol nem beszélve hagyhatott volna szenvedni is a szülésnél is mégis felajánlotta a császárt..Több kismama mondta ,akinek meg más fogadott orvosa volt hogy hasonloan volt olyan bajuk mint nekem(zöld viz,nemtágultak megfelelöen)de öket hagyták szenvedni bizony több órákat is és ugyanaz lett a vége akkor minek???Igaz nekem a szivhang is necces volt a babának..Na mindegy .Lényeg a ba jól volt és az a lényeg inkább én szenvedjek ne ö..De .én ugyvagyok vele itt többet tutira nem szülök mert nem szeretnék..Fogadott orvos ide vagy oda..de ,hogy irjak még valamit a másik kedves ismerösömnek itt volt orvosa hát nem volt elégedett vele mert valami labormintát elcseréltek neki és a kutyáknál jellemzö tünet szerepelt rajta fertözésként..majdbeszart szó szerint sirt meg minden....Idöközben elköltöztek és máshol szült ..állitolag valami hiperszuper dokit ajánlottak neki ott ..dicsérték nagyon ..hát a hiperszuper doki most azthiszem perelve lesz..szomorú hogy egy problémamentes terhesség majdnem tragédiával végzödött....a baba ujralett élesztve a lány majdnem otthagyta a fogát ..valami komplikáció lépett fel amit a szülésznö látott de a dokinak nem mert dirigálni...császározni kelett volna állitólag de a doki megszülette..vákummal kirángatta a babát belölle nyakán a zsinorral fájás nélkül..A lány majdnem elvérzett vért kapott nem is keveset a csontjai szétmentek volt ortopédusnál...a baba hetekig intenziven volt távol tölle majd aztán átvitték öket pestre 6 hetesen hagyták el a kórházat..most azon imádkoznak ne legyen a babának apilepsziája az oxigénhiáyntol.mert ezt mondták nekik és minden vizsgálatra kell hordák ami létezik...A szülésznö szülés után magasvérnyomással befeküdt az osztályra..a lánynak meg nem kelett kifizetnie a magánszobát amiben szülés után volt most azthiszik ezzel elvan intézve amit elrontottak??(( Nem irom le a kórház nevét de nyugatra van a határhoz közel.-
Szia!
Hát akkor én ezt nagyon nem értem!
Hiszen van neki magánrendelése is ,meg most hogy ott voltam első vizsgálaton akkor is találkoztam vele és ment a többiekkel eggyütt gyülésre!
Én úgy hallottam hogy elérte a nyugdíj korhatárt de nem ment még nyugdíjba!
Majd utánajárok!
mondjuk te tudod hogy kihez jársz,de szerintem kicsit lehet csalódni fogsz,mert most még elfoglaltabb és kevesebb idő jut a kismamáira.
Most is hogy ott voltam vizsgálaton jött pár kismama akiknek mondta hogy üljenek le nyugodtan,mindjárt jön.
Ez volt reggel 8-kor jött is csak nem 8-körül hanem fél 11-kor.
Én nem akarok róla rosszat mondani de nem választanám megint őt!
Üdv!
adelinababa, Karcsú doki nyugdíjba ment tavaly év végén.
Viszont, amit írtál Berbikről, az aggaszt, mert én is hozzá járok. Terhesgondozás alatt én is úgy érzem, hogy megcsinálja az uh-ot és annyi. Nem mond semmit magától, nem vizsgál meg stb.
Barátnőimnem mondjuk jó tapasztalata van vele....na majd meglátom velem milyen lesz.
Szülésznőt szintén fogadok, nekem Beát ajánlották. Ő sokkal fontosabb szereplő, mint a doki sztem.
Hát jucus....nem semmi amiken átmentél.
Tudja esetleg valaki hogy Karcsu Józsefnek mik most a tarifái?
Most vagyok 5 hetes,de őt szeretném!
Mikor kislányommal terhes voltam akkor is őt akartam de nagy szerencsétlenségemre összekevertem egy másik orvossal,szerintem nem kell mondanom hogy melyikkel így nem ő lett.
Változtatni nem akartam de már megbántam!
Akkor az én orvosom Berbik doki lett,de csalódtam benne.
Minden alkalommal fizettem neki és hát.....nem igazán foglalkozott velem!
Kislányom karácsony előtt született meg.
Mivel jött a karácsony így befektetett a korházba,azzal hogy márpedig biztos már meg kellene születnie pedig még volt pár napom!
Egyik nap azt mondta hogy menjek le a szülőszobára kipróbálnak valamit!
sejtettem hogy mit akar.....mondom neki hogy én nem szeretném ha még megindítanák a szülést.
Erre azt mondja hogy áááá nem azt akarja.
Mint kiderült oxitocinra tetetett.
Akkor nem indult meg a szülés.
Másnap hajnalban elment a nyákdugó na egyből rákötettett megint.
Hajnali fél 3-kor elkezdődött és délben még mindíg semmi.
Növelték az adagot de már nagyon nem bírtam,fölkelni sem engedett.
mondom neki doktor úr nem lehetne valamit csinálni,mert már nem bírom.
Erre ő:én is tegnap este óta itt vagyok nyugi.
nagyon bíztató volt .
Még jó hogy szerencsémre egy nagyon rendes szülésznő volt akkor ő tartotta bennem a lelket.
Mai napig áldom őt,hogy olyan rendes volt!
Teljes nevére nem emlékszem csak annyira hogy valami Györgyinek hívták.
Délután fél 3-kor szóltam neki hogy fáj a fejem.
megmérte a vérnyomásom és nagyon magas volt!
Szólt a dokimnak aki egész vajúdás alatt csak egyszer volt bent nálam hogy mi van.
Bejött ennyit mondott:ha ezt tudom nem vártam volna ennyit hogy sikerül-e simán megszülni csak kiváncsi voltam.
Nagyon mérges lettem!
Aztán már vittek is a műtőbe..
Meglett a kislányom sem aznap,sem másnap rám sem nézett.
Még a csöveket is egy másik doki szedte ki belőlem másnap.(arról nem is beszélve hogy úgy tépte ki mivel nem tetszett neki hogy neki kell megcsinálnia mikor nem is ő az orvosom.
Aztán dokimról se kép,se hang addig a napig míg el nem jött a hazamenetel napja.
Akkor bezzeg be tudott jönni a borítékért!
nagyon nem érdemelte meg!
Lehet hogy most nem fog tetszeni neki hogy mást választok de nem is érdekel.
Nem voltam vele megelégedve!
A másik akit soha nem választanák az a Horváth Magda!
nagyon durva egy nő.
Úgy bánik az emberrel mintha állat lenne.
Szóval aki tud valami Karcsú tarifáiról az megírná?
Köszönöm!
Hát nem semmi..
Hétfőn szintén felnyitás, tisztítás, kimosás és drain. Kedden már 2 hete voltam műtve!
Szerdán újra felnyitás, tisztítás, kimosás és drain. Utána egy hétig pihi, egy hét múlva 3 hetes műtött sebbel csak tisztitás és sebkimosás, 4 hetes műtött sebbel szintén csak tisztitás és sebkimosás. Kb. 5 hétre a mütéttől már tudtam szebben járni, fürdeni és elmúlt végre a lázam és a hőemelkedésem. Ez idő közben megjártam Budapestet is, mivel kedves gyermekorvosom (tényleg egy lelkiismeretes angyal) amikor kijöttem a kórházból meglátogatott és elszörnyedt az állapotom láttán. Egyből intézett időpontot egy pesti orvos ismerősénél, aki megvizsgált. Azt mondta 2 naponta kell a sebemet takarítani, de 2 naponta nem tudtam Pestre feljárni, így ugye ezt Esztergomban orvosoltuk a fenti módon. Valamint elmondta, hogy továbbra is a 0.6 Clexane-t szúrjam és ne a 0.4-t, mert a császár utáni negyedik hét a legveszélyesebb trombózis szempontjából.
Amikor már kezemben volt a zárójelentés (3 héttel szülés után) meg sem lepődtem, hogy nem látom rajta annak az orvosnak a nevét, aki a 0.4 Clexane-t javasolta. Érdekes. Azt kell állítólag használni, de nevét senki nem adja hozzá? Bár az hagyján, igazából azt sem mondták itt Esztergomban, hogy meddig kell...
A történet folytatódik. Kedves ismerösömmel beszélgetve összeállt a kép, ő előttem szült nem sokkal. Amikor engem viharos gyorsasággal, semmivel nem törődve végül mégis hazaengedtek, őt másnap a LAKÁS telefonján megkeresték, hogy 26-án, azaz egy nappal az én hazajövetelem után feküdjön be újra. Ugyanis az ő hematómáját (ami nem volt kezelve), hirtelen mégis ki kell tisztítani. Meg is lepődött, mert addig le volt szarva nagy ívben. Befeküdt hát és neki altatásban takarították ki ott a nőgyógyászaton, ahol nekem csak megpiszkálták ugyebár.
Másik kedves ismerősöm szintén ment szülni 0.8 Clexane-val - ezt csak azért írom mert nekem azt mondták attól lett ilyen "szép" a sebem -, de ahogy bement már küldték is tovább Tatabányára, ahol 5 nap után minden komplikáció nélkül meg lett a baba és hazajött haematóma nélkül...
Nem értem. Nekem attól lett ilyen, neki attól lett nem ilyen és annak is attól lett ilyen, aki életében nem látott Clexane-t sem...
2010.08.06.: Jelenleg ott tartok, hogy még fél évet kell várjak egy újabb vizsgálatra, hogy kiderüljön egészséges vagyok-e már. A kezelőorvosom szerint ugyanis sérvem van, a sebészek szerint viszont ez annak a szép nagy haematomának az ürege ami még mindig fájdogál. Fél év múlva kiderül...
Apropó, zárszóként megjegyzem, nem csak a szüléssel jártam így. 6 hetes fejlődésneurológiai vizsgálatra jelentkezve kiderült, hogy a babámnak nincs még lakcímkártyája, hoppá. Én vártam a postán keresztül, de nem jött...
Bementem az okmányirodába ahol közölték, hogy ott kell megkapjam ahol született a baba. Persze, hogy nem jött postán, na de én ott nem kaptam meg. Gyors telefon Esztergomba, közli az ügyintéző az ottani okmányirodából, hogy pedig ők kiküldték a kórházba, biztosan nem kaptam meg??? Hát nem. A kórházban bementem a gazdasági irodának nevezett épületbe, ahol szintén aláírásommal igazoltam anno, hogy mit vettem át. Mindent igazából amit elvittek tőlem a baba dokumentumjainak kiállításához, csak a lakcímkártyát nem... Kérdem én hol van akkor? Az okmányiroda kikülte a kórházba, de ott nem kaptam meg, biztos meglépett útközben. És közölték,hogy sajnálják, de akkor nekem kell csináltatni PÓTLÁST, persze pénzért! Én fizessek és futkározzak utána, amikor ők elhagyják?! Ha alkalmatlan a szakmájára az ügyintézőjük, akkor mondjon le!!! Vagy futkározzon ő nekem és fizesse ő ki... Na és akkor ne legyek mérges, ááá dehogy...
A történetnek itt vége. Se jót, se rosszat nem írok, ugyanis az egész kórházat nem minősíthetem néhány ember magatartása, hozzáállása miatt. Sajnos ha előre nem utalsz arra ,hogy anyagilag finanszirozod a fáradozást,hogy rád nézzenek akkor le sem tojnak. napokig..Legközelebb élek inkább a lehetöségemmel és időben leköltözök anyósomhoz Fehérvárra szülni...
Majd nem sokkal rá már közölték is, hogy fel is vágtak és hamarosan meg lesz a babucikám. Elmondhatatlanul csodálatos, de egyben furcsa is volt ez a nagy találkozás, kevergett bennem a félelem és az öröm, a hihetetlen, hogy túl vagyok rajta és tényleg az én babám érzés, hogy anyuka lettem!
Innentől jött a rosszabik rész, 24 óra mozdulatlan fekvés, még a fejet sem szabad felemelni :( Alig vártam, hogy másnap talpra állhassak.
2010.02.17 SZERDA: Eljött a másnap hajnal, műtét után 18 órával talpra is állítottak, ami nem volt túl kellemes. Úgy éreztem mintha téglával lenne kitömve a hasam és egyszerűen képtelen voltam kiegyenesedni, mint aki alagútban van úgy mentem. Hamar vissza is fekhettem a príma, magas ágyra, ami szintén nagyon fájt. Reggel 8 óráig hagytak pihenni, amikor is megjelent a nővérke, hogy lekísérjen a gyerekágyra. Leérkezésemet követően majd elájultam, annyira el voltam fehéredve, patakokba folyt a víz rólam. Egyböl le is feküdtem egy pár percre, majd mentem is a babumért.
A gondok itt jöttek!!! A kisbabámmal visszatérve a szobámba nem sokkal rá megjelentek a "szoptatási tanácsadók", találkoztam már velük tegnap is a császár után. Kérték, hogy próbáljuk Dorinát szoptatni. Nem vitatkoztam, bár tudtam, hogy nincs még tejem, de legyen. Kb. 24 órája voltam túl a műtéten ekkor.
Szóval akkor bal cici, jobb cici, semmi csak sírás. Kérték hadd fogják meg a cicim, majd segítenek, jól meghúzogatták és közben erősen nyomták a baba fejét rá, de csak sírás... így nem megy, akkor keljek fel és üljek le vele a székbe és próbáljam meg úgy. OK, jobb, bal, de megint semmi. Megpróbálták odapaszírozni a fejét erőszakosan, hát ez a babának egyáltalán nem tetszett, még jobban elkezdett sirni. A következőt fogjuk akkor tenni - mondták -, hozunk bimbóvédőt. Így is lett, szintén jobb, bal, de semmi, biztos kisebb méretű bimbóvédő kell, mert ez lepotyog... Na, hozták a kisebbet, megint jobb, bal... de semmi, a gyerekem már keservesen ordít a gyötréstől. Akkor keljek fel a székből!!! Úgy, hogy 24 órás műtött seb a hasamon, a kezemben a 3 kilós bébi és kapaszkodni sem tudok, magyarán full hasizomból. Hát, azt hittem szó szerint beszarok. Na, probáljunk fejni, elkezdték húzogatni a cicim, valami kis csepp megjelent, próbáljuk ki a fejőgépet is! Jobb, bal, lejött kb. 2ml tej, egy csepp volt, egy kis fecskendőbe bele is fért... ez nagyjából egy órás procedúra volt, én már szét voltam gyötörve és közölték, hogy 2 óránként kell szoptatni, tehát 2 óra múlva visszajönnek. Jöttek is, ismét egy órás erőszak kezdödött és 2 órára rá megint, itt már komolyan sírhatnékom volt. Egyébként ismert az a tény, hogy a császárosok teje később jön meg, akkor viszont minek erőltetni?! A sok székből felállás kapaszkodás nélkül, meg az ágyra felfekvés-leszállás, hát kimeritő volt. Az ágy elég magas és kapaszkodni sem lehet semmibe, csak süllyed az ember még jobban bele... Nagyon fájt a sebem, délután pedig 31 órával a műtét után elkezdett vérezni. Ez volt az eredménye!!! Jött Dr. Jenei Krisztina és megvizsgált, aztán Dr. Máté Imre tett rá nyomást, ami egyébként egy zacsek infúziót takart, hogy majd az elállítja a vérzést. Így is lett, elállt.
2010.02.18 CSÜTÖRTÖK: A mai nap is hasonlóan telt el, nulla pihenéssel, amitől már ki voltam készülve. A tegnapi vérzés miatt vettek vért is. Estére belázasodtam... És innentől kezdve minden nap lázam vagy hőemelkedésem volt. Valamint megállapították, hogy a 0.6-os Clexane helyett most már 0.4 kell.
2010.02.19 PÉNTEK: Ma már haza kívántam magamat, ugyanis otthon nem kell ugrálnom, van segítségem. Az ágyam sem 80 cm-ről kezdődik és van mibe kapaszkodnom. Máté doktor úr azt mondta, ha jó lesz az eredményem hazamehetek. Ám az eredmény meglett délutánra és nem lett a legjobb, a CRP-m 125 lett, maradnom kell. Majd hétfőn lesz újabb vérvétel és meglátjuk. Kaptam Augmentint és Cliont, amiről néhány csecsemősnővér véleménye az volt, hogy a lefejt tejet öntsem ki miatta, míg másoké az, hogy ne. Na, ilyenkor mi van?!
2010.02.20 és 21: Azaz hétvége, végre bedurrantak a cicik és megjött a tej.
2010.02.22 HÉTFŐ: Sajnos az újabb véreredmény rossz, a CRP 116 még mindig, semmit nem ment le. Így nem mehetek haza. Bővül a gyógyszertáram Dalacinnal is...
2010.02.23 KEDD: Egy hetes császárral sírva hívtam fel unokabátyámat (ő anno a sebészeten dolgozott) , segítsen nekem,szoljon ott valakinek, mert a sebemet hintőporozzák és nagyon fáj, feszít. Hiába szólok, az a válasz, hogy ami trutyi van az úgyis utat tör magának, így is kiürül. Nem lenne egyszerűbb betenni egy csövet (drain)?! Vagy leszívni??? Anno a cicimben és a derékműtétemnél is bent volt hetekig a drain hadd tisztuljon, itt meg semmi. Na, ő intézkedett végül. Ám a sebészetre nem mehetek, mert még bent fekszem a nőgyógyászoknál, így nekik kell ezt megoldani...
2010.02.24 SZERDA: Jön a szülésznő a lemosóval, hogy a szokásos sebtakarítás következik. Nagy nehezen felfekszem az ágyra, mire mondja, hogy nem itt... Felvittek az emeletre a műtőkhöz, majd ott felmászattak a "kecskére". Berbik főorvos úr jobb oldalon megnyitotta a varratot és megpróbálta leszívni a haematomát, de nem sok eredménye volt. Viszont a frissen megnyitott sebből délutánra jócskán elszivárgott a cucc, ez már jobb érzés volt. Jobb oldalon a java feszülés megszűnt, de a bal oldalon még ugyanúgy fájt.
2010.02.25 CSÜTÖRTÖK: El sem hiszem amit hallok, hazamehetek állítólag a lelkiállapotomra való tekintettel... Kaptam egy pár Dalacint otthonra, mostanra már senkit nem zavart hőemelkedésem/lázam (mikor melyik éppen...) és a hétfői igen magas CRP értékem sem. Valószínű, ha péntektől hétfőig nem ment le, akkor hétfőtől csütörtökig sem túlzottan. Ennyi erővel már hazajöhettem volna pénteken is és megspóroltam volna magamnak egy csomó kellemetlen élményt...
Tehát hazajöttem, de persze zárójelentést ekkor még nem kaptam, csak késöbb derült ki igazán egy bennfenntes ismerőstől miért is nem. A zárójelentésem szerint tök jól vagyok, minden oké és ha visszakerülnék nehogy gáz legyen már belőle...
Így visszakerültem a szülőszobába, bekötöttek egy infúziót és a katétert, majd toltak is a mütőbe. Meg kell jegyezzem, a szülésznők nagyon kedvesek és aranyosak voltak. Valamint azt is, hogy az esti szuri itt már 15 órája volt bennem, tehát nem lehet ezt kiszámolni mikor nem kellett volna már beadnom.
Időközben szülésig férjem elvesztette állását, így sajnos mégsem tudtunk megfogadni a szülésre orvost.
Sebaj.
Tehát közeleg az idöpont, a várva várt nagy nap, a nagy találkozás, azaz a maga a szülés.
Kezelőorvosommal történő beszélgetés a következő:
Dr.: Jövő héten hétfőn /2010.02.08/ befektetem a kórházba.
Én : Dehát szombatra vagyok kiírva /2010.02.13/. Minek kell befeküdnöm?
Dr.: A Clexane miatt!
Én : Miért, mit fognak velem ott csinálni?
Dr.: Semmit.
Én.: Akkor minek feküdjek be?
Dr.: Nézze, nem szeretném ha Ön csak úgy behullana az utcáról szülni, ezért.
Én : És ha túlhordom 2 héttel akkor 3 hétig bent fogok feküdni?
Dr.: Nézze, én minél hamarabb befejezném ezt a terhességet, ha kell akár császárral is.
Khm, igen. Jó pénzért, ahogyan egy ismerős süttői lánynak is, kamuból kitalált diagnózissal ugyebár... Sajna én csóró vagyok, a csórója meg pusztuljon ugye... Tisztelet a kivételnek, nem minden orvos gondolja így szerencsére.
Eljöttem a rendelőből és hazafelé azon tűnődtem mi a különbség, ha csak úgy "behullok az utcáról szülni" vagy ha ott jön rám spontán? Hát semmi, ott is ugyanúgy rám jöhet a szülés ha beadtam a szurit rá egy órára, mint akár itthon. Ugyanis a haematológus korábban mondta, hogy vajudás előtt 12 órával ne szúrjam be... Honnan tudjam mikor kezdek vajudni??? Na mindegy.
Tehát eljött február 8. Befeküdtem a kórházba, mindent ugyanúgy csináltam, mint itthon, este 7 órakor beadtam a szurit és szedtem a saját gyógyszeremet (szokás szerint...) az Augmentint szintén, mert felírt nekem egy dobozzal ha befekszek azt kezdjem el szedni. Közeledett a várva várt nap, majd el is érkezett a kiírás szerinti szülés, de semmi sem történt. A változás annyi volt, hogy innentől napi 3x volt NST és minden nap magzatvíz vizsgálat, ami egyszer kimaradt ugyan, de sebaj.
Mivel már rég igértem a történeteket(Föleg Wycának) igy most már megosztom a szülés alatti tapasztalataimat az esztergomi nőgyógyászatról.
Amikor még én is babás voltam szívesen olvasgattam ezt a fórumot és a hasonló bejegyzéseket, történeteket a szülésről és a vele kapcsolatos dolgokról.
A történet nem éppen a legszebb lesz, ugyanis engem igazából javarészt csak negatív dolog ért odabent, ennek ellenére nem lejárató szándékból írok, csak a tényeket írom le.
A terhességem igazából minden komplikáció nélkül zajlott azt leszámítva, hogy megelőzésképpen egy örökölt betegségem miatt véralvadásgátló injekciót kellett szúrjak (ez még késöbb érdekes lesz).
Évekkel ezelőtt elvégeztek rajtam egy vérvizsgálatot fogamzásgátlóval kapcsolatos problémák miatt és ekkor derült fény egy genetikai hibára (Leiden), emiatt azt az utasítást kaptam a leletem mellé, ha majd egyszer babát várok ezt a papírt feltétlen vigyem magammal a nőgyógyászati vizsgálatra. Nem értettem miért? Magyarázatot nem kaptam, így hát saját érdekemben úgy döntöttem utána járok majd a dolgoknak miért is fontos ez annyira.
Amikor terhes lettem elmentem hát haematológushoz, aki ezt a fentebb említett injekciót ajánlotta (minden vérvétel és vizsgálat nélkül), de azzal a lendülettel át is irányitott a nőgyógyászomhoz, hogy a továbbiakban majd már ő intézi nekem a receptfelírást és a minden további tennivalót.
Csak a terhességem vége felé szereztem tudomást egy pesti orvostól arról, hogy folyamatos vérvizsgálat kellett volna az injekció adása mellett szoros nőgyógyászati és haematológiai együttműködéssel. Az adagolás miatt a testsúly is meghatározó, erre egyébként nekem senki nem figyelt. Fontos még, hogy a Leiden-pozitív kismamák általában császárral szülnek a nagyobb vérveszteség elkerülése miatt, illetve mert természetes szülésnél a hajszálerek elpattanása és egyéb érdekességek kockázata is fennáll. Mindezt persze már a szülés után tudtam meg...
A történet (v)eleje tulajdonképpen itt indul:
A 32-ik hét körül iszonyatos fájdalmaim, görcseim lettek a derekamnál, nagyjából vesetájékon. Egy darabig el voltam velük, de egy hét után már úgy gondoltam mindenképpen meg kellene konzultálnom a nőgyógyászommal mi is lehet ez. Én a vesémre tippeltem, ugyanis Algopyrin + No-Spa kúrára rendszerint enyhültek a panaszaim.
A nődokim fenyegető koraszülés jeleit állapította meg ebből és azonnal beküldött a kórházba "pár napra", mondván magam és kisbabám érdekében, mert a méhszájam is 1000-es. Persze, természetesen én sem akartam rosszat magamnak, főleg nem a picuromnak. A kórházba érkezésem első napját a vajúdóban töltöttem egy palack magnesium infúzió társaságában, ami estére le is csepegett, így felkerültem még aznap az osztályra. Hajnalban megtörtént a szokásos rutinvizsgálat, mint minden "friss" befekvőnél: vér és vizelet vizsgálat.
Természetesen az általam említett tünetek ugyanúgy rohamoztak amit vizitnél másnap reggel meg is emlitettem, de nem nagyon foglakoztak vele. Koraszülés veszély elmúlt... igazából szerintem nem is volt, a meglévő fájdalmaim nem azt jelezték, de a második napon még nem engednek ugyebár haza. Kaptam ott is az Algopyrin + No-Spa szurikat folyamatosan. Közben a bent eltöltött harmadik napon megjöttek az eredményeim, baci van a pisimben, na akkor meg már ezért nem mehettem haza. Innentől elkezdődött egy 5 napos Augmentin kúra, de nekem továbbra is ugyanúgy fájt a derekam, amit még mindig nem voltak hajlandóak megvizsgálni. Végül azt a választ kaptam, hogy valószínűleg a baba ráfeküdt a vesémre, ez a fájdalom attól lehet és akkor ez így is maradhat szülésig is akár... Na, a dolog végül odáig fajult, hogy innentől kezdve úgy éreztem minden mindegy és mindennap könyörögtem hadd menjek haza, otthon is ugyanúgy tudok fájni és gyógyszert szedni... Először kaptam is egy ígéretet, hogy hamarosan mehetek, de aztán inkább mégsem, mert otthon biztos nem pihenek és ezzel sokat kell ám feküdni. Erre már rákontráztam, hogy ha én véralvadásgátlót szúrok nekem talán nem a legegészségesebb sokat feküdni a trombózishajlamommal, különben is jó lenne felülvizsgálni az adagomat, mert amióta haematológus látott már híztam 10 kilót (54-ről 64-re). Azt a választ kaptam, hogy ha ennyit híztam ne is lepődjek meg, hogy ennyi bajom van. :) Na, mennyi is ??!!?? - kérdem én -, ettől van az örökletes véralvadás bajom is talán? Vagy talán a bacis pisi? Vagy miről is beszélünk? A vesémen kívül más nem fáj, persze azzal pont nem bajlódnak. A Clexane-nal kapcsolatban pedig azt mondták, hogy manapság már a combnyaktörött betegek is szúrják (szintén megelőzésképpen trombózis ellen), akik hetekig fekszenek, én meg EGÉSZSÉGES ember vagyok, szúrjam nyugodtan. /Na igen, de a combnyaktörött talán nem örökölt ilyen véralvadás betegséget, én meg igen.../ Na, itt az ellentmondás: most egészséges vagy beteg?! Ha egészséges vagyok, akkor haza is mehetek ugyan... de persze nem mehetek, tehát mégis egyből beteg vagyok. :)
Másnap ismét új helyzet állt elő: már úgy kezdődött a vizit, hogy valószínűleg tartós beteg leszek, szülésig (azaz még 7 hétig!!!), mert ezzel nem engedhetnek haza (véralvadásgátló szedés), de menjek át a haematológushoz és majd ő megmondja mekkora adag kell most. Ez már ugye a negyedik napon zajlott, viszont a haematológus csak egy nap rendel hetente. Ekkor még +5 napra volt a rendelése, azaz kilencedik kórházban eltöltött napomon, ekkor már tudtam addig nem mehetek semmiképpen sem haza. Végre eljött a 9-ik nap, a haematológus duplájára emelte a testsúlyom miatt az adagot és kijelentette, hogy emiatt NEM kell kórházban maradnom, főleg NEM fektetve!!! Ezt amikor visszatértem a nőgyógyászatra közöltem is, persze szintén senkit nem érdekelt a dolog... Akkor sem mehetek haza... Nem kell mondanom, anyósom pipa lett és bepattant a kocsiba, cirka 2 óra múlva meg is érkezett a hosszú útról jó mérgesen - ő székesfehérvári egyébként -, hogy ne jöjjenek már a sokadik nem idetartozó nyavajával ami miatt benntartanak.
Ami miatt bementem az ugyanúgy fáj... ami meg szerintük volt elmúlt (koraszülés veszélye, baktérium a vizeletben?), tehát jelenleg helyette benntartanak minden mással, lassan azzal is, hogy túl rövid a hajam. Tippelgetnek össze-vissza, nem lenne egyszerűbb megnézni UH-val a vesémet is, valóban attól fáj-e, hogy a baba nyomja? Erre jött a kérdés az egyik ragyogó orvostól: miért, nem néztük még meg??? Hát képzelje, ez már a kilencedik nap és NEM!!! Na, egyből meg lett nézve a vesém, amíg le nem száll a baba róla fájni fog. Tehát úgy véltük akkor már valóban nem szükséges bent feküdni, ez nem indokolja, így akkor távoznék már... Amivel bementem vesegörcs, valójában azzal is jövök haza, ugyanúgy szenvedek. Tehát ez csak egy jó kis pénz a kórháznak, semmi másról nem szólt a dolog, hogy én még mindig ott voltam. A poén az, hogy a saját gyógyszereimet szedtem végig, mert a kórháznak nem volt... :) Tehát ez vicc. De ott jó kezekben vagyok. Na, miért is? A story vége: a 10-ik napon hazajöhettem végre és ebben közrejátszott az is, hogy elfogyott a Clexane-om, bentfekvőnek ugyanis nem írhatnak fel receptet, ingyen ugye adni meg nem fognak... :D De a kezelő nőgyógyászomat meglátogatva egyből fektetett is volna vissza a vérprobléma miatt, mert az ám nagyon veszélyes! Eddig nem volt az, de most hirtelen az lett...
A történet szülés előtti része ennyi lenne. Következik a szülés! :)
Hello Csajok!
Zsuzska babája tényleg nagyon édes, szép formás pofija van, helyes nózival. Ti is láthattok róla képeket, ha szemfülesek vagytok :-)