Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Ti hogy díszítitek?-méz es
Torolt_felhasznalo_437106
Létrehozva: 2007. november 14. 14:35
Sziasztok!
Életemben most csináltam előszőr karácsonyi mézes sütit (ez most a főpróba). A süti stimmel is, viszont a díszítéssel gondban vagyok...
Ti hogy csináljátok? Tojásfehérjével vagy vízzel keveritek össze a porcukrot? Sűrűre vagy inkább kicsit hígabbra csináljátok?
Aztán mibe töltitek? nejlonba vagy van vmi spéci cucc? Nekem sehogy nem sikerül: hol túl nagy lyukat vágok a zacsira, hol kicsit, hol jön belőle, hol nem, ettől aztán az egész tök randa (pedig a fejemben olyan szépek lennének 
)
Várom a javaslatokat. Nem biztos, hogy itt leszek, mert a Manócska már unja az építőkockáit, ettől függetlenül szívesen veszek minden jótanácsot.
Huh de klassz, látszik, hogy közeleg a Karácsony, megélénkült a topic. Neked csirri külön örülök, hogy "ismét" vagy, hisz tavaly s rengete segítséget kaptunk Tőled-csak így mertem én is belevágni az igazi mézes sütögetésbe (ház, doboz stb).
Szóval üdv újra itt- még nekem mindig Te vagy a "mézes pápa" !!!
Csirri, koszonom a választ, és a dícséretet is, toled kulonosen jól esik!
Ma ismét mézest sutottem, hasonló szívek lesznek megint lakodalomba. A tésztát tegnap este gyúrtam be, egész éjjel azon aggódtam, hogy ez vajon jó lesz-e. De most egy jól sikerult, nagyon orulok neki. Egy kicsit bátrabban adtam hozzá a vizet,jó lágy lett este a tészta, és úgy tortént,ahogy írtad, reggelre felvette a vizet. Mindjárt délelott begyúrtam még egy adagot, így most a tanácsodat megfogadva, én is át fogom gyúrni kozben, csak én este, és holnap fogom sutni. Ebbol az adagból díszek lesznek, mécsestartók és ilyesmi...Nyakunkon a karácsony!
Jól sejted, a másféle liszt éppúgy lehet az ok, mint a víz eltérő mennyisége. Az eredeti receptben is van víz, óvatosan adagolva, kicsit lágyra beállítva a tésztát, mert állás közben "szikkad", felveszi a nedvességet a liszt.
Ha két külön adag tésztám van, akkor mindig úgy dolgozom belőle, hogy egyforma mennyiséget veszek mindkettőből, alaposan összegyúrom és úgy nyújtom ki.Így szoktam "megmenteni" a nem túl jól sikerült tésztát is.
Még egy apróság, amire mostanában jöttem rá: esténként szoktam begyúrni a tésztát, másnap pedig az egész mennyiséget jó alaposan átgyúrom, úgy pihentetem tovább. Így a levegő kiszorul belőle, egyenletesebb lesz az egész tészta.
Nagyon szépek a szívek, amiket készítettél!!!
Itt meg a többi termék, nagyon jó pofák.
vonat 1
vonat 2
mézes puszedli recept:
50g vaj vagy margarin,
60g kristálycukor,
125 g méz,
1 citrom,
250 g finomliszt,
1 tasak sütőpor,
1-1 mk őrölt fahéj, szegfűszeg,
1 tojás
a mézet a vajjal meg a cukorral felmelegítem, nem forralom. ha elolvadt a cukor akkor kihűtöm, beleteszem a tojást. a többi hozzávalót összegyúrom, összeállítom a tésztát.
hűtőbe teszem egy napig. vagy ha nem hűtőbe az sem baj. utána nyújtom, szaggatom, sütöm. ezt 200 fokos sütőben kell sütni 7 percig.
a 66 karácsonyi édesség c. könyv receptje alapján sütöttem eddig, de elég puhának tűnt. nem sok különbség van csirri receptje és az között, csak 5 dkg margarin kb, és 4 tojás. meg az, hogy az sütőporral készül.
este vagy holnap beírom, ha érdekel, de most rohanunk.
Csodaszépeket csináltál, az a havas házikó mesés! :)
Nem tudom mi lehet a ketto kozott a kulonbség, én még sutoport nem próbáltam, mindig szódabikarbónát használok. Te milyen recept szerint készíted a mézest?
Nekem is elofordult egyszer-kétszer,hogy szétesett,amit csináltam, ez foleg akkor fordult elo, ha túl puha volt a tészta.
Nyáron is csináltam egy két dolgot, na , az kész katasztrófa volt, olyan puha volt az osszes tészta a párás levegotol, mint a piskóta.
Kilyukasztottam az alját és az oldalakat is, és egy szaténszalaggal fűztem őket össze.
Ezek voltak az én tavalyi próbálkozásaim. (1-4)
Csirri tésztáját tenap én is kipróbáltam, de a megsült mézesek felülete nem volt sima, hanem hullámos lett. én sem tudom mi lehetett az oka. Van ötleted?
És kérdésem lenne még, hogy a szódabikarbóna és a sütőpor között mi a különbség a mézesek tekintetében?
Szemi a szivecskék csodaszépek.
Sziasztok!
Csirri, én ismét a mézestésztával kapcsolatban érdeklodnék nálad. Azóta is a te tésztádat használom, nekem ez jott be legjobban. Nemrégiben volt egy nagyobb megrendelésem, lakodalomba kellett 215 mézes szívet sutnom. Mivel nem tudtam, mennyi lisztbol álljak neki, begyúrtam 2 kg-ot. Kevés lett, így begyúrtam még egy adagot. Na , itt kezdodtek a problémák. Teljesen ugyanazokat az adagokat betartva, az elso adag mézes a formához képest inkább elterult kicsit. A második adag meg felfelé nott, így méretileg sokkal kisebb lett. Ezt így nem keverhettem ossze... Ezért sutottem egy harmadik adagot is, az szintén inkább felfelé ment, és egész világos maradt a színe.
Irtó ideges voltam, fogalmam sincs, hogy ez mitol volt. Talán a liszt lehet az oka? Mert a tobbi minden ugyanaz volt benne! Még a méz is ugyanarról a helyrol származott. Mutatok képet, hogy mekkora kulonbség volt koztuk.
Végul azért nagy nehezen osszehoztam, de sok "felesleg" keletkezett kozben.
A másik az, hogy nekem az eredeti receptedhez mindig kell víz, nem is kevés, anélkul nem tudom osszegyúrni a tésztát egyáltalán. Talán múlhat azon is a dolog, hogy épp mennyi víz kerul bele?
Segítségedet elore is koszonom! :)
1.-2. Itt látni a kulonbséget
3. Ilyenek lettek végul
4. Nagyobb szív, ezt én készítettem ajándékba az ifjú párnak
Sziasztok!
végigolvastam az egész fórumot, ráment egy pár napom, de megérte.
Először is gratulálok minden kezdő és haladó mézeskalács készítőnek, a munkáitok gyönyörűek, ízlésesek, és minden bizonnyal finomak is.
Magamról csak annyit szeretnék írni, hogy én is mindenféle kreatív dologban benne vagyok amiben csak lehet. Falat festek, fülbevalót készítek, és 4 éve próbálkozom a mézeskalács készítéssel. Nagyon örülök, hogy ráakadtam erre a fórumra, ami egyébként teljesen véletlen történt, de hiszek a sorsszerűségben.
Remélem idén karácsony előtt is újáéled a fórum, szeretnélek benneteket olvasni, és én is bekapcsolódnék ha lehet.
Köszönöm a rengeteg infót és a szívetmelengető képeket mindenkinek!
Sziasztok!
Már lehet kapni az Aldiban láttam előre gyártott mézeskalács házikót, szánkót és jászolt 1990 Ft-ért.
Már közeledik a karácsony :)
Nagy valószítnűséggel a héten lesz folytatás Egerről, de még után kell néznem egy dolognak a Csillagvizsgálóval kapcsolatban. Nagy valószinűséggel holnap megyek a Könyvtárba és ott fogok még írni egy kicsit. Nem szeretném, ha pontatlanságok lennének benne.
Csirri: én legutóbb egy dísztakarót készítettem a kis barátnőm lányának. Ezt varrtam és horgoltam, nekem tetszett, meg annak is aki kapta. Egyébként meg tényleg, csak akarat kérdése, mert alkalom az szinte midig akadhat.
Most mézessel már egy kicsit a nyárra gondolok, megyünk Horvátországba, s oda fogok vinni ajándékot. A terv már megvan, de még nem tudom a kivitelezést hogyan fogom végrehajtani. Eredetileg egy világítótornyot (3D-s) szerettem volna, de ez a nehezebb, mert ugye szállítani is kell. Most egy falikép fogalmazódott meg bennem, de ott még nincs pontos elképzelés, de az biztos, hogy azon is lesz világítótorony így írókával. Tehát még elgondolás alatt van.
Mindjárt itt a zuhé! Csak ne jöjjön jég!
Várom a folytatást Egerről!
Az ajándékokkal én is így vagyok! Azért nem tudom év közben megvenni a karácsonyit, mert egyszerűen nem bírom ki, hogy oda ne adjam, annyira kiváncsi vagyok, hogy tetszik-e a megajándékozottnak. Tulajdonképpen leginkább magam elől kellene eldugni a másoknak szánt ajándékokat....
Minden évben találkozok olyannal, aki elmondja, hogy évek óta (!) ugyanazokat a mézeseimet rakják a karácsonyfára...
Elmoból már mi is kinőttünk (a lányom most 17-én múlt 24 éves...), de olyan jó mindenféle figurákat varrni és kész szerencse, hogy a kolléganőmnek most van pici unokája
Most épp egy ágyterítőt készítünk neki a szobájába, patchwork blokkokkal. De varrtunk már zsákfotelt is, gyerek méretűt.
Hát ez az! Nekem is nagyobb öröm, hogy ha odaajándékozom, mint ha megtartom és felrakom a saját fámra!
A karácsony előtti hajtásban mindig az ad erőt, ha arra gondolok, hogy milyen sok család karácsonyában ott leszek egy picit a mézesek által. Közvetlenül (mert az én mézeseim vannak a fán), vagy közvetve (azok által, akik tőlem kaptak kedvet a mézesezéshez).
Az írókával kapcsolatban mostanában új tapasztalataim is vannak. Pl. a sötétkék zacsis Sweet Family porcukor egyáltalán nem szemcsés, ebből készítem az írókát pár hónapja. nem is szitálom, a csomagolásából adagolom.
Nem habverővel verem fel, hanem azzal a gumi hablapáttal keverem, amivel eddig csak átkotortam a zacsiba. Apránként adagolom a cukrot, mindig jól elkeverem, a vége felé adok hozzá ici-pici vizet, és ha még kell, akkor megint picike cukrot. Ha már jónak látom az állagát (a lapátról lecsurogva nem terül szét), akkor még 2-3 percig intenzíven keverem, mielőtt betöltöm a zacsiba.
Amióta így csinálom sokkal könnyebben megy az íróka készítés, nem kell a darálóval bíbelődni. Úgy veszem észre, így leperegni is kevésbé tud a megszáradt íróka a mézesről...
csirri, szemirámisz: Karácsonykor, de azt hiszem minden alkalommal alig várom, hogy átadhassam a magam készítette ajándékot. Nekem is legnagyobb öröm, ha az ajándékozott örül, ez jelenti számomra az elismerést. Az üdvözlőlapokat is magam készítem, s van olyan család, ahol már 10-12 éve gyűjtik, s elmondásuk szerint karácsony előtt az összes ünnepit előveszik és az is benne van a nappalijuk díszítésében, s alig várják, hogy az éppen aktuálisat megkapják, mert soha nem tudják elképzelni, megint milyen újdonságot fogok kitalálni.
Azért majd próbálkozok én is a csipkemintával! Nálam is a zacsi a nyerő, csirri után szabadon!
A blogra, amit megadtam nagyjából havonta tudok valami újdonságot felrakni, többre - a korábban említett szerteágazó érdeklődésem miatt - egyszerűen nincs időm. Most befejeződik a főiskola bemutatása a csillagdával, aztán indul valami új, még nem döntöttem el, hogy a várral folytatom, vagy templomok felé indulok, netán valami mást választok.
Ebből az Elmo őrületből kimaradtam, az én lányom már kinőtte ezeket! Kisebb meg most nincs a környezetemben.
Csirri,én karácsony elott szó szerint így jártam! Én eddig még csak magunknak készítettem mézest, aztán felraktam a blogomba, meg a facebookra a fényképalbumomba, és egyszercsak egyre-másra jottek a rendelések! Persze a legutolsó héten! Na, elmaradt a takarítás, magunknak sutés, minden. De nem bántam, ez így volt jó! Orom volt nézni mások oromét, mikor elvitték a mézeseket. Komolyan mondom,hogy nekem tobbet ért bármilyen ajándéknál ez.
Nagyon kreatív és ugyes vagy, ez a HelloKitty irtó aranyos!
Adelid, én most karácsony elott csináltam életemben eloszor ezeket csipkemintákat. Nekem konnyebb,mint mondjuk virágot rajzolni... Bár sok múlik az írókán, mert ha nem találom el az állagát, akkor ez is csak kínlódás.
Nekem ez a legnehezebb része,hogy megfeleleo legyen a surusége.
Van, hogy épp jó lenne, de mégis olyan nehézkesen jon ki a zacskóból,mintha szemcsés lenne. Pedig porcukrot használtam, azt is átdaráltam-átszitáltam, mást nem tudok tenni vele. :((
Zacsit használok egyébként,szerintem attól egyszerubbet még nem találtak ki.
Megnéztem az Egerről készített lapodat, gratulálok! Nagyon szép, és rengeteg infót raktál fel.
A Hello Kitty nagy siker volt, most a kedvenc babája mellett őt is hurcolássza magával Mirácska. Karácsonyra ezt az Elmo figurát készítettem neki, ugyanis boltban sehol nem lehetett már kapni. Nagy volt az öröm akkor is.
Nagyon szeretek textilből varrni babákat, állatokat, mindenfélét.
Irigyellek a külön szobáért, nekem is nagy vágyam, hogy legyen egy kuckóm, ahol szépen berendezkedhetek és nem a lakást kell "feláldozni" - de ez egyenlőre elérhetetlennek látszik... Addig meg marad az örökös pakolás...
A karácsony előtti időszak mindig a legpörgősebb nálam, ilyenkor mindig bejön valami nagyobb megrendelés - rendszerint szinte az utolsó pillanatban... Volt úgy, hogy a mi karácsonyfánkra már nem jutott mézeskalács. Az utolsó napon odaajándékoztam azt, amit magunknak szántam, újabb adagot sütni meg se energiám se időm nem volt. Viszont így is jó volt, mert aki kapta, nagyon örült neki.
Nem engedte a linket betenni. Most még egyszer megpróbálom.
Nem megy most sem, így csak bemásolom a címét aztán be lehet írni a böngészőbe vagy jobb egérrel katt és utána ugrás a webhelyre http://utazasadelid.blogspot.com/.
Nahát csirri! A Hello Kittyvel eszembe juttattad, hogy évekkel ezelőtt én is varrtam a hugimnak egy nyuszicsaládot. Négy különböző méretű és színű nyúl. Akkor még sajnos nem fotóztam s már nem tudom, hogy megvannak-e még.
Abban az időben biológia-földrajzra nagyon nehéz volt bejutni. Én biológia -technika szakon végeztem 1985-ben.
De jó, hogy másnál is így van - gondolok itt a lakásodra, ami műhelynek néz ki. Nálam ugyan csak egy szoba néz így ki, de ez inkább annak köszönhető, hogy családi házban lakunk és kisajátíthattam magamnak a tetőtéri szobát.
Az általad említett betegségben szenvedek én is. Karácsony előtt mindig megjegyzem, olyan kár, hogy a nap nem 48 órából áll. Akkor talán lenne időm mindenre.
És még egy, ha már annyira szereted a városomat! Indítottam egy blogot városomról, s ha kíváncsiak vagytok rá, hogy egy egri hogyan mutatja be városát akkor ajánlom ezt neked is, de természetesen megnézheti bárki más is.
Olyan ügyesen csinálod ezt a csipkemintás díszítést!
Én is próbáltam már, de az eredmény nem lett valami híres. Biztosan te is sokat gyakoroltál már vele.
Olyan szép vékonyak a vonalaid, nekem nagyon ritkán sikerül így. Te is a zacskós módszerrel készíted?
Nekem ez a mézeskalácskönyv olyan, mintha tényleg varrva lenne! Lehet a szemem csal meg! Kopcsiknál a Marcipániában már láttam ilyet, de nála a szememmel közelről láttam ez meg mégiscsak net! Azért nagyon szép. Fényes és mégis szinte lehet látni a szálakat! Nem nagyon értem, a külső mézes meg cukormáz, de nekem e belső teljesen varrottnak látszik, vagy legalábbis annak tűnik.
A mohakonyha oldalát már én is meglátogattam egyszer-kétszer. Gyönyörűségeg vannak ott, ehhez én még gyík kezdő vagyok.
Nagyon jó! Anno a Tanárképzőre jelentkeztem biológia-földrajz szakra. Nem vettek fel...
Nem voltam még ott vásáron, messze van Budapesttől. Pedig nagyon szeretem a várost.
Tavaly viszont egy nagyon kedves hölggyel ismerkedtem meg Egerből, együtt nyaraltunk két hétig Görögországban. Már az utazás előtt megtaláltuk egymást a neten, mire indultunk már jó barátságban voltunk, látatlanban. A kórház sebészetén dolgozik, rendszeresen levelezünk, beszélgetünk azóta is, épp az előbb írtam neki e-mailt.
Én is mindig többféle dolgot csinálok egyszerre, tegnap csináltam ezt a Hello Kittyt, kolléganőm 1,5 éves unokájának gyereknapra.
Folyton tele vagyok tervekkel, töredéke valósul meg... Néha úgy érzem, hogy ez egy betegség. Vele született. Öröklődő. Fertőző. Ráadásul halálos (amíg élünk ilyenek leszünk....)
Mondjuk nem bánom, el se tudom magam képzelni másnak... A panellakásom meg inkább műhely, mint normális lakás.... 
Sziasztok!
Sencike, nekem nagyon tetszik a dobozkád! Olyan szép precízen van korberakba kis részekbol.
Nálam is rendeltek most két dobozkát júniusra, én szív alakút fogok, és bele szintén aprómézeseket rakok. Nekem legjobban ez a csipkemintás díszítés megy, de azért próbálgatom a tobbit is. Úgy vagyok,mint te,hogy a fejemben olyan szépek azok a minták, aztán a mézesen már nem annyira.
Legtobbszor az íróka állaga okozza a galibát, nehezen találom el.
Viszont nekem az égvilágon semmi kézugyességem nincs, nem tudok szépen rajzolni, sosem hímeztem vagy varrtam... úgyhogy én onmagamhoz képest egy csoda vagyok a mézesek terén.
Adelid, mutatok neked egy ilyen szines, kalocsai mintás mézeskalácsot, szerintem gyonyoru lett. Ebben a blogban /Mohakonyha/ találsz tobb ilyen szépséget is, nagyon ugyes az elkovetojuk.
Csirri, de szép is ez a két mézes szív!
Egyszeruségében tokéletes! A kevesebb néha tényleg tobb. 
De azért ha ízlésésesen van csinálva, akkor a tobb színu is lehet szép...
1. ilyesmiket csinálok szivesen... a foto minosége nem a legjobb, éjjel fényképeztem.
2. ez az a "hímzett" mézes konyv...
Szia csirri!
Nem titok, miért lenne az. Egerben lakom. Jártál már itt esetleg valami vásáron? Nyáron szokott lenni a Középkori Piactér a Dobó téren. Ott egy zempléni mézesezővle találkoztam s beszélgettem. Valahol meg is van a névjegykártyája, mert mondta, ha arra járok hívjam fel nyugodtan, s körbevisz a kis "üzemében". Elbeszélgettünk a mézeskalácsról, a díszítésről, egyebekről.
Csodaszép ez a két szívecskéd is.
Nekem a párom szokott hasonlókat mondani, mit neked anyukád mondott. Most is kötök, horgolok, varrok párhuzamosan, s eközben csináltam a két 50 éves évfordulóra a mézest.
Na megyek is mert megmelegedett a mosogatáshoz a vizem s az ebéd utánit még elmosogatom.
Az én érdeklődésem is csapong rendesen, de el se tudom képzelni, hogy csak egyféle dologgal foglalkozzak. Anyukám mindig mondogatta nekem, hogy épp csak harangot nem öntöttem még... Mindig azt választoltam neki, hogy ez már csak hely- és idő kérdése, a helyet meg már keresem
Az biztos, hogy nagyfokú érdeklődés kell ahhoz, hogy BÁRMIVEL komolyan, mélységekig és sokáig foglalkozzon az ember. Hugod még biztosan nem találta meg azt az elfoglaltságot, amiben igazán örömét leli, ami nagyon le tudja kötni a figyelmét és nem un meg hamar. Nekem ez a mézesbáb
Hol laksz pontosan - már ha elárulhatod...
Tudom, hogy Kövesden van mézeskalácsos foglalkozás, ismerem is, aki tartja.
A néprajzosnak az volt a baja, hogy egy textilen alkalmazott motívumot vittem át más anyagra. Megkérdeztem, hogy akkor mit lehet, de csak a vállát vonogatta....
Na, utána alakult ki, hogy "semleges" virágokat rajzolok, így már az épp most bezárt "Élő Népművészet" kiállításra elfogadták ezeket a mézeseimet, pedig ugyanaz a néprajzos is benne volt a zsűriben....
Igen valóban elszánás kérdése a faragás. Akkor megint ott tartanék hogy sokféle érdekel, s egyiket sem csinálom tökéletesen. Bár a tökéletesség nálam egy elérhetetlen fogalom szinte. Mindig van mit másképp csinálni, mert éppen úgy nem tetszett.
Látod, azt hogy a matyórózsákat rossz szemmel nézte az a néprajzos valaki, én sem értem. Ha ötvözzük a hagyományokat akkor már nem jó. Így is úgy is hagyományőrzés, az pedig mindig a készítőn múlik, hogy megmondja-e, honnan merítette a motívumhoz az ihletet. Szerintem a mézeseket sok dologgal lehet díszíteni. Tudom, hogy Mezőkövesden most is vannak mézeskalácssütő foglalkozások igény szerint a Hadas-ban. Jó nem a magyó motívumokra mennek rá, de ez is hagyomány. Én Mezőkövesdtől kb. 25 km-re lakom, valahogy a nagyikám révén kerültem én is kapcsolatba a hímzéssel. Ő ugyan nem volt kövesdi, de hímezni mindig szeretett, így aztán előbb utóbb én is megfertőződtem vele. Azért biztos kell hozzá valami belső indíttatás is, mert a hugom tud ugyan de neki sokkal kevesebb a türelme a kézimunkákhoz.
Sencike: ügyes vagy, én sem vagyok egy szupi, de csirri is mondta, gyakorlat teszi a mestert. Meglátod egyre jobban fog menni.
Sziasztok, szia csirri!
čn is nagyon örülök ennek a topiknak! tavaly karácsony után találtam rá, el is tettem a kedvencek közé, hogy jól fog jönni a következö ünnep elött! Aztán szépen végigolvastam az egészet, rengeteget tanulva csirri jó tanácsaiból és a hozzászólásokból.
Azóta is be-benézek. Most jöttem megmutatni elsö mézesdobozomat. Egy kedves barátnak készült 50. szülinapra. A díszítés lehetne szebb, de nem vagyok valami rajztehetség...
Talán a következö jobban sikerül. Nemsokára el is kell készítenem, anyukámnak lesz most júniusban a 60. születésnapja. Szerintem már számít rá
Végignézte, hogy készül az elsö. Elöször nem értette, mit akarok én csinálni, dobozt mézeskalácsból??? Még sosem látott olyat, nem is hallott róla. Mutattam neki képeket a neten. Nagyon tetszett neki!
Majd jövök megint a képekkel.
Addig is jó mézesezést mindenkinek!
Üdv, Sencike
Van olyan ismerősöm (amúgy egy huszonéves, törékeny, kicsi "leányzó"), aki mézeskalácsozott, egy fafaragótól megrendelt egy ütőfát, de nem győzte kivárni, hogy elkészüljön, ezért nekiállt magának készíteni. Tavaly lett az ütőfáival a "Népművészet Ifjú Mestere".... Vagyis csak elszánás kérdése az egész
A mellékelt fotóról "lejön" talán, hogy a matyó mintavilágon nőttem fel. Nagyikám mezőkövesdi volt, minden nyarat nála töltöttem, természetes, hogy azokat a motívumokat rajzoltam, amióta csak az eszem tudom. A matyó minták hímzése volt szinte az első kézműves tevékenység, amit megtanultam. Nagyi is, és minden szomszédasszonya bedolgozott a Matyózháznak, délutánonként összeültek és együtt hímeztek - én meg ott sertepertéltem körülöttük mindig, így bevontak a munkába.
Ezek a motívumok "benne vannak a kezemben", szerintem nagyon látszik, a virágok, levelek formáján, a mintaszerkesztésen.
Direktben matyórózsát nem nagyon szoktam mézesre tenni, mert egy kiállításon, évekkel ezelőtt, egy néprajzos nőnek nem tetszett - nem nagyon értettem, miért, de azóta inkább "semleges" virágokat rajzolok.
A színezés a mézesen nálam kimerül a pirosban és a zöldben, más színt nem használok. Több színnel szerintem már nem lenne szép, átmenne "búcsús mézesbe"...
Én is örülök ennek a topicnak, jó látni, hogy azért másokat is érdekel a mézesezés. Mondjuk ezt kézműves vásárokon is látom, de ilyen mélységekig azért ott nem lehet megbeszélni a problémákat, meg tanácsokat adni egymásnak, tanulni a többiektől. Nincs rá idő. Itt meg jól elbeszélgethetünk, akit érdekel bekapcsolódik, de már az is sokat tanulhat, aki csak végigböngészi az eddigi bejegyzéseket.
Látod csirri, én is amikor megnéztem az ütőfák árát, hát majdnem hátast dobtam, s azon gondolkodtam hogyan lehetne egyszerűbben megcsinálni. Most ahogy mondod két választásom van, vagy megtanulok ütőfát faragni
(el tudom képzelni magam) vagy nem lesz ütőfás mézesem. Azért azt hiszem nem nagy tragédia, mert én is szeretek írókázni (csak nem tudok még profin, de tudom gyakorlat teszi a mestert). Van amikor jól sikerül, van amikor kevésbé. De hát én nem készítek túl gyakran mézest. lehet azt mondani, 1-2 havonta egy adagot, természetesen karácsony előtt többet. Meg ha jön pl. ilyen alkalom, mint az utóbbi.
Csirri mi a véleményed róla - most pattant az eszembe - lehetne mézes tárgyakon kalocsai virágos vagy matyós motívumokat használni? Régebben én terveztem terítőket is, s nem okozott gondot kivarrni egyet a megfelelő színvilággal. Ennél természetesen csak a formavilágra gondolok nem gondotam színezésre, mert az már inkább művészet lenne.
És úgy örülök, hogy létrejött ez a topik, köszönhetően PankuszMankusz-nak. Néha-néha benézek jegyzett-e ide valaki valamit?
Na, én is ilyen vagyok! Magammal sokkal kritikusabb, mint másokkal... Szerintem így van jól, ez visz minket előre. Ha elégedettek lennénk magunkkal, az akadályozna a fejlődésben
Szépek, amiket készítettél!
Az ütőfás mézessel csak egy "apró" gondom van: nagyon drága az ütőfa... Főleg az, amelyik úgy van elkészítve, hogy igazán jól használható. Ja, és még egy "gond": írókázni nagyon szeretek
Egyébként régen a mézeskalácsosok maguknak faragták az ütőfát körtefából, és folyamatosan javítgatták, utánafaragták, ahol úgy érezték, hogy nem elég jó. Érteni kellett a mézeshez is, meg a fához is.
Szerintem se kell félni a tojásfehérjétől, alaposan meg kell mosni a tojáshéjat feltörés előtt, de azt amúgy is megteszi az ember, még rántottánál is. A cukor olyan sok az írókában, hogy az tutira kipusztít minden esetleges bacit. Több, mint 20 éve mézesezek, még soha, semmilyen problémát nem okozott senkinek a tojásfehérjés íróka, gyerekeknek se. Pedig sokszor meg se várják, hogy megszáradjon, rögtön megeszik a mézest, amit mondjuk foglalkozáson készítenek. Sőt, igyekeznek minél több írókát rányomni
Ekkora erővel a habcsókot se szabad megenni. Ugyanaz az anyaga....
Ha nem írókázni akar valaki, csak bevonni a mézest, puszedlit csinálni, akkor jó. Tényleg lehet víz helyett gyümölcslével keverni (pl. citrom, narancs, málna, stb.). De az már nem mézesbáb.
Vannak olyan mézeskalácsosok, akik gőz felett felvert aztán visszahűtött tojásfehérjés írókát használnak. Ezt egyébként a mézeskalácsos tanfolyamokon oktatják is. A végeredmény ugyanaz, ki mit szokik meg. Egyébként ezt se a "baciirtás" okán csinálják, csak egy módszer a többi mellett...
Orvosi fecsivel szerintem nem lehet túl precízen írókázni, mert a dugattyút nyomni és ugyanakkor irányítani is....
Persze, lehet, hogy vannak ilyen ügyes emberek... Lehet, hogy csak megszokás, tanulás kérdése. Problémának érzem még, hogy folyamatosan töltögetni kell, mert egyszerre nem sok fér a fecsibe. Közben vigyázni a kikevert írókára, nehogy megszáradjon a teteje. Macerás, az biztos... A zacsinál jobb és egyszerűbb módszert még nem láttam (persze ez is lehet a tudásomon egy jókora hézag...)
Szívesen megnéznék egy fecskendővel írókázott mézest...
csirri, szemirámisz: Köszönöm. Fogok próbálkozni a kevesebb szódabikarbónával is ilyen esetben.
Azt meg már el kell fogadnom, hogy ilyen vagyok mindenben képes vagyok hibát találni, legtöbbször a sajátomban. Anyósom, meg a férjem a fő meósom,, s azt mondják nem is én lennék, ha meg lennék elégedve valamelyik munkámmal. Azért előfordul, mert a fonott kalácsommal az esetek többségében meg vagyok elégedve.
csirri: Igen, 61-ben születtem.
Gyönyörűek a munkáid! Nem győzöm csodálni, meg azért sok ihletet is merítek a díszítéshez a mézesesek munkáiból.
Legközelebb ki fogom próbálni a szálirányos dolgot, lehet benne valami.
Most is alkottam a héten, azért is nem jártam erre korábban. Szintén 50 éves születésnapra voltunk hivatalosak. Az ünnepeltnek készítettem.
Az ütőfás mézesek is a szerelmeim, de azt hiszem azokat meghagyom másnak készíteni.
Krill_a: Én még nem csináltam vizes cukorral, de másról már hallottam, hogy készített ilyet. Lehet, hogy jó azzal is. Én ugyan tartok a szalmonellától, de szerintem ahhoz el is kell tudni, hogy szaporodjanak azok a lényecskék, a sok cukor ehhez talán nem kedvező. Ettől függetlenül előfordulhat, hogy gondot okoz, ha a szervezetbe bekerül. Én ellenőrzött helyről vásárolok tojást, s betartom a tojásnál szokásos biztonsági intézkedéset, még hál'Istennek soha nem volt ilyen gondunk.
Mindenkinek további jó mézesezést.
Általában fehér vagy gyümölcslével színezett fehércsokival szoktam bevonni/diszíteni.
Ha mégis a cukros verzió, akkor csakis vízzel keverem ki és úgy kenem be. A tojásfehérjét nem tartom jó ötletnek, pláne ha gyerek is eszik belőle. Rengeteg baci meg szalmonella forrás. És a gőz fölött kicsit verem a habot nem elég.
Egy ideje frissen facsart, szűrt narancslével helyettesítem a vizet a porcukorban. Mennyei lett az ízhatás.
A cukornak elég sűrűnek kell lennie és forrón szoktam rákenni. Ha dízsítés akkor hidegen kell, mert megolvad a cukor és szétfolyik. Ehhez a legjobb üres injekciós föcsi. Orvosi műszerboltban kapni, olyan közepes lyukú kell hozzá. Az eladónak nem kell az orrára kötni mire kell. 
Jajj, ezek milyen gyonyoruek, nagyon tetszekenk.
Húsvétkor voltunk a szentendrei skanzenben, ott sutottek ilyen utofás mézeseket,azok is nagyon szépek voltak!
Igen, látni rajta a kulonbséget... Most elokerestem én is két "maradékot". A tojás forma a te tésztád, a szív forma a kevesebb méz és szodabikarbónás. Szemmel látható a kulonbség...
Úgy vettem észre, hogy a mézes színét igazából a szódabikarbóna mennyisége határozza meg és a mézé. Mondjuk a sütő is közrejátszik, gázsütőben nem lesz olyan szép, mint villanyban. Szerintem ez attól van, hogy a gáz alulról süt, a villany meg mindkét oldalról egyszerre.
Csináltam már olyan tésztát, ami mindenben a receptem volt, de teljesen kihagytam a szódabikarbónát, mert az volt az egyik feladat (egy mézeskalácsos versenyen), hogy ütőfás mézest készítsünk.
A mellékelt képen is láthatod a különbséget. Leginkább a 2. képen látszik, a baba teste szódabikarbónás tészta, a rajta levő "vizesnyolcas" díszítés pedig ugyanaz, amiből a 3. képen látható bölcső készült.
Azért gondoltam, hogy fele mennyiségű szódabikarbónával kellene kipróbálni a dobozokat, hogy a színe azért megmaradjon, de ne dagadjon annyira.
A dobozok elemeit amúgy a sütőlapon szoktam kiszabni, így az áthelyezés nem okoz gondot. Nagyobb darabokat nem is késsel (az is elhúzza esetleg...), hanem pizzavágóval szabok körbe, ahova az nem fér be, ott kis kést használok (behajlások, pl. a szívnél).
Egy szó, mint száz: kisérletezni kell, megtalálni azt a módszert, amivel a legjobb lesz az eredmény, jártatni az agyunkat, hogy lenne jobb... Ez is az egyik szépsége a mézesezésnek szerintem. Ha "elrontjuk" a formát, még mindig meg lehet enni és újra próbálkozni
Sziasztok!
Adelid, szerintem a dobozkáid szuperek lettek, ezekkel egyáltalán nincs semmi baj! Nem csodálom,hogy el voltak ájulva, akik kapták!
Szerintem a mézeskalácshoz hozzá is tartozik ez a pici egyenetlenség, ettol /is/lesz egyedi, kézmuves termék... Tokéleteset a gép tudna csinálni, de ugye annak meg épp a lelke hiányzik, ami ezekben benne van.
Csirri, én karácsonykor kipróbáltam egy másik receptet is, /mert egyébként a tiédet csinálom mindig/ akkor épp fára csináltam díszeket és mécsestartókat.
Sokkal kevesebb szódabikarbóna ment bele, de kevesebb vaj és kb. fele annyi méz. A formáját gyonyoruen megtartotta, nem dagadt,púposodott. De nekem mégsem tetszett. A színe nem volt olyan szép,mint a tiédnek, hanem kicsit olyan szurkés... Az illata is messze elmaradt. Ráadásul megenni azt biztos nem lehet, mert sokkal keményebb lett. Eloszor gondoltam,hogy a dísztárgyakra majd olyat használok, de aztán letettem róla.
Inkább ne legyen olyan tokéletes, de legyen színe-íze-illata!
Nincs ezeknek a dobozoknak semmi bajuk, nagyon jól sikerültek!! Ha valahol kicsit ferde, azt tényleg csak mi látjuk, meg aztán szerintem hozzátartozik, ettől lesz bájos, egyedi.
Azt vettem észre, hogy ha kicsit keményebbre sikerül a tészta, akkor nem annyira hajlamos a ferdülésre, mintha puhább. Lehet, hogy dobozhoz elég lenne fele mennyiségű szódabikarbóna is a tésztába.... Ez most jutott eszembe, ki kellene próbálni...
Az is fontos, hogy a tésztalapok "szálirányban" legyenek vágva, vagyis a kinyújtott tésztára ne tegyük a karton szabásmintát ferdén, hanem mindig a nyújtási irányokba. Remélem érthető... Tudod, mint a textilnél: szálirányba szabjuk, ferdén csak akkor, ha valami miatt nyújtani akarjuk az anyagot (mondjuk ferdepánt készítéséhez vagy fodrozáshoz). Ebből a szempontból a mézestészta olyan, mint a textil. Ezt a szíveknél vettem észre, ha ferdén szúrom ki, akkor nem lesz szimmetrikus, elferdül.
Te 61-ben születtél? Mert én meg 60-ban...
Most már megmutatom mit alkottam vele. Egy doboz volt a tervem, természetesen mézesekkel töltve. Az OK, hogy lefaragom, de nekem sokkal jobban tetszett volna, ha a legalább a tetejét, meg az oldalát, ami kilátszik nem kellett volna faragnom. Hozzáteszem a látszó éleket nem faragtam, de akik kapták nem reklamáltak érte, ez csak az én maximalizmusom magammal szemben. Azért akik kapták el voltak tőle rendesen ájulva, néhány azt mondta közülük, hogy ha megfeszülne sem tudna ilyet készíteni.
Elmesélem a történetet. Van az nlc-n egy topik 61-esek ide címmel. Ott eléggé jól összejöttünk, s először két évvel ezelőtt én szerveztem egy topiktalálkozót Egerbe. Akkor ismerkedtünk meg személyesen is. Most eljött életünkben a kerek évforduló, s úgy gondoltuk ezt is egy találkozással kell megünnepelnünk. Most a találkozó Pakson volt. Ide készítettem. De hogy ne csak a szám járjon mindjárt rakom a képeket is.
Tehát én a sülésnél arra gondolok, hogy azért nem tágul egyenletesen, mert bármennyire igyekszünk, szerintem teljesen egyenletesre a hozzávalókat nem tudjuk összekeverni, s akkor az anyagok elétrő tulajdonságai miatt nem azonos a sütési tulajdonság, ami ugyan az ízben egy cseppet sem érződik, de a formában látszik.
Mihez készítetted a téglalapokat?
Mert ha mondjuk valami 3D-s darab elemének, akkor meg lehet (sőt, kell is!) faragni azokat az éleket, amik egymáshoz lesznek ragasztva.
A mézes sülés közben nem mindenhol dagad egyformán - ne kérdezd miért, fogalmam sincs róla...
Megpróbálhatod, hogy a sütőlemezen vágod ki a végleges formát, így az áthelyezéskor keletkező deformációt meg tudod akadályozni. De még így se tuti, hogy egyenesre sül...
Na, ezek szerint a fóliahegesztőm nem annyira tökéletes már... Nem is csoda, vagy 10 éve nyomom, több ezer mézest becsomagoltam már vele.
Vigyázok is rá, mint a szemem fényére, mert már csak olyanokat lehet kapni, amiben 2 hegesztőszál van, duplán, csúnyán hegeszt.
Amikor már egészen lassan folyik le és ami lefolyt nem terül el, akkor jó az íróka. Ha már nem folyik túlságosan sok benne a porcukor, nehéz lesz kinyomni és nem tapad meg rendesen a felületen, könnyen lepereg. Ha mégis sikerült túladagolni a cukrot, akkor pár csepp vizet lehet belekeverni, amíg jó lesz. A vége felé már csak nagyon apránként adagolom a cukrot.
Sziasztok!
Én is közvetve csirritől kaptam kedvet a mézeshez, s csinálom is csak nem éppen olyan szuper eredménnyel mint ti. Azért közvetve, mert a barátnőm ajánlotta a csirri könyvében található receptet, hogy az neki mindig jó lett. Na így kerültem én a mézes közelébe. Hozzátok képest még kezdő vagyok. Legtöbb gondot nekem is az íróka okozza. Sosem akar úgy sikerülni, ahogy szeretném. Jó ,hogy a gyárit is kipróbáltátok az írókához, nekem mindig a darálás okozott sok gondot, s aztán meg eldugult a zacsi. Most is éppen mézeseztem délután, s a jövő héten jövök, s felteszem a képeket is. Nem egészen tökéletesek, mert a téglalapok oldalai valamiért enyhén domborúak lettek. Kérdésem: Mi a titka, hogy az egyenesen elvágott tészta, amit utána még vonalzó mellett egyenesre is igazítok a tepsiben, a sütés után is egyenes legyen. Most csináltam először ilyet, már gyanítom, hogy ennél vékonyabbra kell nyújtani a tésztát, mert a vastagabb sütés közben jobban átalakul. A vékonyabbb tésztából készültek nem domborodtak ki annyira.
Jó sütögetést mindenkinek, meg díszítést is!
Hát fóliahegesztom sajnos nincs. :( Nekem még szerencsére nem jott szét a zacsi. A gyakorlaton biztosan sok múlik, de úgy szeretném egyszer éloben látni, hogy nektek milyen suruségu az az íróka...
Ha már nem csurog le még lassan sem a habverorol, akkor már suru? Tehát le kell csurogjon, csak lassan? Hú, tudom,hogy ezt így írásban nehéz elmagyarázni. :))
Bigacsiga, hát bennem is sokszor ébreszt komplexusokat Moha. Az ovéi tényleg annyira tokéletesek, fogalmam sincs, hogyan képes rá.. :)
Igen, az önzáró zacsi a jó, de ha átlósan félbe van hegesztve fóliahegesztővel, akkor sokkal könnyebb rá kicsi lyukat vágni.
Bigacsiga írja a keményítőt, ehhez nem tudok hozzászólni, mert nem szoktam használni, de szerintem a porcukor is "fel van javítva" gyárilag keményítővel, mert más az állaga az írókának, mint amikor tisztán kristálycukrot darálunk le és abból készül.
Kipróbálhatod, bár a vonal vastagsága nem ettől függ, hanem csakis attól, hogy mekkora lyukat sikerül vágni a zacskóra.... Amióta porcukrot használok nem dugul el a lyuk, vagyis egészen vékonyan lehet írókázni.
Nem szoktam előtte felverni a tojásfehérjét, csak rögtön adagolom a porcukrot, adagonként egyneműsítem. Eleinte lehet többet beleszórni, aztán már csak apránként, és a kavarót gyakran felemelgetve figyelni, hogy folyik le róla a máz. Ha nem terül el, akkor jó. Ez után szoktam még 2-3 percig intenzíven keverni. Azt is észrevettem, hogy visszakristályosodásra, szétesésre sem hajlamos, nem úgy, mint a darált cukorból készült.
Elég sok buktatója van ennek a mézeskalácsozásnak, ugye?
Sok minden megy érzésre meg eltalálásra, ezt meg csak gyakorlattal lehet fejleszteni....
Még egy apró "trükk": mostanában már az önzáró tasak se a régi (persze az is lehet, hogy a jó öreg fóliahegesztőm nem annyira tökéletes már...) Volt úgy, hogy egymás után 3 fakadt szét munka közben
Ekkor azt találtam ki, hogy miután betöltöm a mázat és összekötöttem befőttes gumival, akkor a két hegesztési varratra simítok maszkoló ragasztó szalagot (ez a neve...). Ez kb. 1 cm széles, olyan halvány sárgás színű, lapos tekercsben kapható ragasztó. (Festésnél használják, ezzel fedik le azt a felületet, amit nem akarnak lefesteni. Száradás után leszedik, és az alap színe fog látszani a ragasztó helyén)
Ez jó módszernek bizonyult, azóta nem szakadnak el a zacskók.