Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Szeretem, mégis megcsalom
Létrehozva: 2003. május 14. 10:33
Hello! Szeretném, ha leírnátok a véleményeteket a történetemmel kapcsolatosan: Már több, mint 5 éve férjnél vagyok. Minden tuti, kivéve a szex. . . Az nagyon kevés. Nekem. A párom persze nem így gondolja. Egy jó ideig elviseltem a dolgot, aztán jött egy alkalom és nem bírtam ellenállni. Nagyon jó volt! És most biztosan sokan elítéltek, de nem volt lelkiismeret-furdalásom!!! Aztán persze vége lett a dolognak, de nem ez volt az utolsó eset. . . Mostanában azon gondolkodom, hogy kellene valami megoldást találnom, hogy ne kelljen máshol keresnem a boldogságot! Mit tanácsoltok, mit tegyek?
Végre valahára!Mit szeretnél neki írni?Milyen kérdések fogalmazódtak meg benned?Sajnos én egy kicsit látom benne a saját életem. . . engem elgondolkoztatott a válasz is.
nekem vhogy ez a nöci nagyon bejön, szeretem a dolgokhoz, az élethez való hozzáállását
Neked is fáj a fejed?:-(
Eololvastam a Soma levelét, azért lene hozzá egy pár kérdésem. Hogy is lehet neki írni? Tudjátok!
Én szeretem ezt a csajt, klasszt nő, egy egyéniség, Ő a SOMA nekem, de azért Ő is cska ember és ebben a válaszban, nagon sok melléfogás volt, kérdés nélküli válaszok, amik helyt is álltak volna!, de. . . . . . . . . . . .
ha tudjátok hogyan kell írni segítsetek!
Különben hogy vagítok? Én ma elég sz. . . l, biztos az időtől amihez hozzájárul a zsenge korom!. ))))))))
Azzal a cikkel indítottam ma én is a napot. . . . . . .
:-)
Igen, én is olvastam.
Elgondolkodtató.
Azt hiszem ez az, amire az ember azt mondja, hogy "húúúúú, nem irigylem", mert én belül mélyen egyetértek Somával.
Csak hát cselekedni sokkal nehezebb, mint homokba dugni az ember fejét. . .
jelentem Anyukám kitartó munkájának köszönhetően egyre jobban vagyok!
A "hütlen asszonyt "felvesszük tagnak?:-)
Érdekesen látja Soma. . . szerintetek is?
Ma nagyon korán itt vagyok!:-)Remélem mindenki nagy örömére!:-)
Csak két mondat erejéig visszatérnék a tegnapelötti témánkoz. . . megnyugodhattok, nem küldtem el a levelet, és nem is fogom, már nem fontos.
Bár még mindig állandóan a telefonomat lesem, de jól vagyok. . . és ezt köszönhetem neketek is!:-))
Köszönöm!:-)
De tapicskol ö is rendesen egy helyben. :-(
Sziasztok!
Amikor itt vagyok, mindig csend, pangás van, amikor meg elmegyek, utólag csak olvasom, milyen érdekes dolgok történnek.
Mondjuk most kivétel a tegnapi nap, véletlenül jókor voltam itt. . :-))
:-)))
De azért örülök, hogy legalább Neked tetszett az eszmefuttatásom. :-))
Megfelel mádám?:-)
Pedig disznóság, mert azért van ám nálunk igyekezet! Ilyenkor elbizonytalanodom, hogy mit is akarok valójában.
Na jó, nem rontom el a hangulatot a hülye nyafogásommal!
Már úgyis mindjárt lépnem kell. . . :(
Hm-hm, naháááááááááááááát!
:-)))
Nem szemrehányásképpen mondom!
Ma én is csak elvétve fordulok elő
Vivi és Merci elment, Szitakötő és én néha vagyogatunk.
Én most éppen háziasszonykodom, úgyhogy csak hellyel-közzel nézek ide.
:)
Te direkt cukkolsz, mi?:-)
. . . na most meg, mire elküldeném, kiderül, hogy mégsem.
Nem kaptam levelet, kaptam egy sms-t, amiből kiderült, hogy nincs gépközelben a kedvesem.
El tudod kébzelni mi lessz !
Szép napot mindenkinek !
Sziasztok
Irigyellek egy kicsit azért ami most a szívedben van. . . jó ugye?:-)
Nem adtam fel a levelet. :-(
Sugi, kaptál már levelet?
:-)
:-)))))))
Holnap itt legyél az indulásnál!:-)
Es mivel otthon a szex is jo, a barátommal egyenlore maradunk a rozsánál.
A jovo héttol nagyon izgulok, ha eljon hozzám.
Annak idején is ilyen volt, mégis beleszerettél, nemde?
De mégis tetszik ha vki csapja a szelet, rózsát, és szivárványt küld.
Mi nök meg ilyenek vagyunk.
Na, jól meg is oldottam az emberiség problémáját. :-)
Igazábol mi az elején se sokat beszélgettunk. A férjem olyan csendes, ha kérdem pl. tole hogy miert nem monta hogy tetszik az uj ruhám azt mondja minek mondja. Ha ne tetszene szolna.
Ugye tudod, Anyu, hogy mitöl vigyorgok???:-))))
az elején feltételezem neki is volt mondanivalód, mindent át akartál adni. . . egyszer csak kifogysz az emlékeidböl, mert a Te emlékeid átváltoznak a Ti emlékeitekké, és akkor azt már együtt élitek, és ugye azon túl, hogy esetleg megbeszélitek, nem mesélitek újra, és újra.
Ellenben egy új barátnak, vagy a barátnödnek minden infó, minden emléked, és emléketek új.
Érted?
A férjed már tudja mindazt, amit a kedvesednek még csak most mondasz el.
Vagy ha nem tudja, (mondjuk a napközben történteket), akkor azért nem tudja, mert már nem vagytok abban a fázisban, hogy mindent tudni akarjon Rólad. . .
És Te sem akarsz feltétlenül mindent elmondani. . .
Már nincs meg az a vágy.
Nem lehet meg, mert túl jól ismeritek egymást.
Ez volna az amit keresek???
Ha vhova beülünk, étterem, cuki, nem feltétlenül tudunk kardinális dolgokról beszélni, egy két odavetett mondat, kritika, összenézés. . . de ez baj?Ilyenkor nagyon kellene trécselnünk, mint a barátnöknek?
Szerintem nem baj. Bár néha szíven üt, hogy vajon látják-e rajtunk az emberek, hogy már 10éve együtt vagyunk?És mit látnak, hogy unjuk egymást?
Pedig nem.
Mert este ha hazamegyünk, meg be nem áll a szája, sokszor még csendre is intem szegényt, hogy nem lehetne-e, hogy egy kicsoit most ne szóljunk egymáshoz?:-)
Szóval tényleg van ilyen csend, és van olyan csend.
Hú, itt mi lányok mindennek többértelmet adunk!Tök jó!:-)
Mert az sem feltétlenül jó, ha mindenki el van foglalva a saját gondolataival. . .
Talán az arány nem mindegy.
Meg a körülmények.
Hogy mondjuk ha fekszetek egymás mellett, vagy jössz-mész a lakásban, elmenve a másik mellett megsimogatod-e, megérinted-e néha.
Szóval hogy a csönd meghitt, kellemes csönd-e, vagy üres, esetleg elzárkózó. . .
:-)
Nem tudom, talán mert egészen más az érzelmi viszonyulás, mások az elvárások.
Meg mert Ő is nő, és emiatt jobban ért Téged, mint a párod.
Ez az egész olyan elcsépelt és szomorú. Sokan írták már le, de tényleg igaz, hogy a nő az elején mindenét odaadja, a leghőbb vágya az, hogy a férfi teljesen megismerje, elfogadja és így szeresse. És fordítva is ezt szeretné, hogy minél jobban megismerje a férfit.
Ám amikor ez megtörténik, és megismerik egymást, akkor oda az izgalom, amivel ez az egész procedúra jár, és enélkül az izgalom nélkül valahogy sivár az élet.
Az előbb pont erre akartam utalni a kérdésemmel. Azok a párok, akik tényleg boldogan élnek együtt sok-sok tíz éveket, valahogy mindig találnak újat a másikban.
Lehet, hogy mi elsietjük?
Túl erős a vágy, hogy mindent megkapjunk egyszerre és mindent odaadjunk?
Aztán amikor már nincs mit adnunk, nem találunk újdonságot a párunkban, akkor hiányérzetünk támad?
És miért nem tudunk apránként ismerkedni, vagy miért nem tudunk folyton megújulni?
Mit tudnak azok a párok vajon, amit mi nem?
a másik meg az, amikor azért van csönd, mert mindenki el van foglalva a saját gondolataival.