Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Szeretem, mégis megcsalom
Létrehozva: 2003. május 14. 10:33
Hello! Szeretném, ha leírnátok a véleményeteket a történetemmel kapcsolatosan: Már több, mint 5 éve férjnél vagyok. Minden tuti, kivéve a szex. . . Az nagyon kevés. Nekem. A párom persze nem így gondolja. Egy jó ideig elviseltem a dolgot, aztán jött egy alkalom és nem bírtam ellenállni. Nagyon jó volt! És most biztosan sokan elítéltek, de nem volt lelkiismeret-furdalásom!!! Aztán persze vége lett a dolognak, de nem ez volt az utolsó eset. . . Mostanában azon gondolkodom, hogy kellene valami megoldást találnom, hogy ne kelljen máshol keresnem a boldogságot! Mit tanácsoltok, mit tegyek?
Nem arra, hogy barnának mondja a haját, közben kopaszodó öszes. :-)
Kardinálisabb dolgokra.
Az egzisztenciájával kapcsolatosan, az élményeivel, életével kapcsolatban. . . tudjátok apróságok amitöl számunkra izgatóvá válik egy pasas. :-)
Tudjátok ti azt!!:-)))
Persze ez abszolt de igaz mindkét félre, adott esetben mondhatnék, írhatnék én is bármit.
Azért ennyi helyzeti elönye van a saját környezetböl kihorgászott pasinak, nem?:-)
Tényleg nagyon ismerjuk egymást, még a rossz tulajdonságainkat is. Majd mindent megirok milyen volt.
És tudjátok ami nekem nagyon fura az ilyen netes kapcsolatokban, hogy mire a találkozásra kerül a sor, addigra már nagyon ismeritek egymást, és akkor már tényleg csak a fizikai érintkezés van hátra. Olyan fura ez. . . .
Vagy személyesen még nem találkoztatok?Én azt hittem ismeritek egymást, úgy emlékeztem, hogy vhol olyan helyen dolgozik ahol neked ismerösöd, vagy vmi ilyesmi.
Biztos rosszul emlékeztem.
megjött az ember. és nagyon aranyos és édes és kedves. és mivel kicsit tompa és egykedvű vagyok (a szemüvegtől :-( ezzel akár el is intézhetnénk a dolgot.
de lassan megpróbálom összeszedni a gondolataimat és elbeszélgetni vele. . .
Kinek hogy telt a hétvége? Nekem. . . nem is tudom, volt már jobb is, de azt hiszem egyre jobban alakulunk. Ydeman! Jó az ötleted, én ilyenkor csokit kapok (mert azt nagyon imádom). A hízelgésről pedig annyit, hogy én előszeretettel alkalmazom. Hozzábújok és biztosítom arról, hogy nekem ő a legjobb. És ezt egyre inkább így gondolom.
Hú nagyon izgulok !
Ma reggel nem volt rózsacsokor, virágoskert, gyümölcskosár?:-)
Hát ilyet!:-)
Izgulsz a randi miatt?
Ki hogy van ma?
Merci, a kertész jelentkezett?:-)
sziasztok!
Hiányoztam?:-))))
Elfelejtettem, hogy ma nem leszek gépközelben.
Holnap jövök, mindenkinek szép napot kívánok!
:)
Enci!:
Lújzának igaza van! Te sem vagy már a régi, ha megkérdezed a párodat!
Nekem is ez a legnagyobb bajom, hogy már nem figyelnek annyira rám. De én ezt szóvá teszem újra és újra, (persze nem veszekedés formájában, hanem bújással) és idővel igenis táptalajra talál a dolog :-)
A férfiaknak lássuk be az kell, hogy hízelegjenek nekik. . .
Én pl. azt találtam ki, hogy mivel barátom nem szeret virágozni, azt mondtam: ha mész az utcán, és látsz egy szép virágot, "gondolt azt nekem". Aztán elmondja, milyen virágot gondolt nekem. Így nem kell költeni, sem pedig leszakítania.
Persze ezt el kellett mondanom vagy 5x, de már 2x is gondolt nekem virágot! :-*
Azzal, hogy a nehéz időszakokban is kitartó voltam/vagyok megtapasztaltam, hogy igenis van még szerelem és szenvedély a hosszú kapcsolatokban is! Néha úgy tudok égni érte, mint a "legelején"!
Bennem is újra és újra fellángol, ha valami újat látok, tapasztalok, ami tetszik a páromban.
Ezért kellenek az újítások, de legalább a változatosság!
Bár én nem vagyok férjezett, 4, 5 éve vagyok együtt a barátommal, abból már 2 éve együtt élünk. Ő miskolci, én pesti vagyok.
Amíg csak hétvégén tudtunk találkozni naaaagy volt a szerelem és szenvedély! Amióta együtt élünk minden nagyon megváltozott. De én már nem sírom vissza a régi dolgokat, sőt, örülök, hogy vége annak a töményen édes időszaknak, mert már nem is bírnám idegekkel.
Szóval most szeretjük egymást. Néha úgy érzem, nem szerelemmel szeretem.
Sokszor eszembe jut, hogy talán mástól többet kaphatnék.
De
Szerintem nem érdemes azt az embert akit nagyon szeretünk, tisztelünk, van múltunk, emlékeink, feladni csak a szerelem miatt! Ezt csak azok tehetik meg, akiket a szex és a tömény érzelem jobban érdekel, mint a szeretet.
Én úgy vagyok vele, hogy tudom, egyszerűen nincs másra szükségem, ezért nem keresek, nem adok lehetőséget más férfinak, még ha közeledik sem. Mert minek?!
Csak Őt akarom szeretni, mert tudom, hogy a másik férfi iránti kísértés csak időleges. El fog múlni, ha nem kapom meg. De ha belemegyek, szörnyen nehéz szabadulni tőle.
Egy kapcsolatban mindig eljön az az idő, mikor elcsendesedik. Az a fordulópont, amikor az ember elbizonytalanodik. De kitartónak kell lenni - ha szeretni akarjuk a másikat -, és túllendülni ezen az időszakon.
Ahogy az élet maga - szerintem - a párkapcsolat is hullámzik (vannak emelkedők, és völgyek).
Ha kételkedünk, meg kell beszélni a másikkal. Mi a probléma? Miért unalmas? Miért szürkült be? Mit lehetne tenni ellene? (ált. közös program, vagy a szexuális élet színesítése) Fontos, hogy legyen közös program, hogy legyenek élmények, amikről beszélni lehet!
Ezek a dolgok egyben pszichológi tények is. Kétféle kapcsolatot/típust különböztet meg a pszich. : romatikus szerelem (csak a tömény szerelem+szex), és társ-szerelem (ami inkább kötődés és szeretet). A fiatalokra az előbbi jellemző. De ha valaki hosszú távon boldog akar lenni, akkor lépjen az utóbbiba, és TEGYEN ÉRTE, hogy élvezhető, és boldog maradjon a kapcsolat!
Ne felejtsük, hogy nem a kapcsolat van az emberért, hanem az ember a kapcsolatért! A mi felelősségünk, hogy ápoljuk! Másikat keresni csak kifogás és gyávaság!
Persze mindennek van határa. Természetesen itt mellőzük a családi erőszak, igazán rossz kapcsolat, stb. intézményét - ami nem megcsalással, hanem elválással kell hogy végződjön.
bocsánat az okoskodásért, csak gondoltam hátha segít egy kicsit amit gondolok erről.
üdv.
Yd
Gyönyörű a vers és értem mire gondolsz. Szeretem a verseket, de ezt nem ismertem eddig. Ne haragudj, hogy nem írtam, de sürgősen el kellett mennem. Gondolkodtam azon, amit írtál. Nem is tudom, igazad van, talán ő is olyan lenne egy idő után. Annyi különbséggel, hogy a mostani párommal legalább van közös múltunk és nagyon jól megértjük egymást. Sokszor olyanok vagyunk mint -és ez egy kissé aggasztó- mint két testvér. Ennek ellenére szeretjük egymást és nemrég költöztünk össze. Hát igen, ha belegondolok, akkor mindig megútálom magamat azért, amit teszek vele. Tulajdonképpen nincs lelkiismeretfurdalásom, de rosszul érzem magam. Hirtelen jött ez a dolog a másik férfival és nem is úgy indult, hogy mi egymásba szeretünk, de sajnos így alakult. Már jó ideje megfogalmazódott bennem, hogy hamarosan döntenem kell. A választási lehetőségeim: elhagyom a páromat és irány az ország másik vége a szeretőmmel (természetesen az ő családja nélkül) vagy maradok otthon az én páromnál és teljesen megváltozom. Nos, egyre tisztábban látok -és ehhez te is besegítettél egy kicsit- nem hagyom el a kedvesemet. Mert mindezek ellenére szeretjük egymást (bár ő mit sem sejt félrelépéseimről) és ő tényleg elfogad olyannak, amilyen vagyok. Na meg vele el tudom képzelni az életemet. A másikkal nem. Azt hiszem, hogy ebből nemsokára szakítás lesz. A szeretőm (nem szeretem ezt a szót, de így egyszerűbb) már lebukott, igaz nem lett nagy baj, de én nem akarok részt venni egy család szétrombolásában (még akkor sem, ha már nem ér sokat a kapcsolat). Most tehát minden erőmmel azon vagyok, hogy megváltozzam. Ha a másik ő nem lesz, én biztosan nem keresek mást. Mert így is elveszítek egy olyan férfit, akit szeretek.
Hétfőn bizonytalan időpontban jövök, írj nyugodtan. Kellemes hétvégét mindenkinek! :-)
A szökevény szerelem
Annyi év, annyi év:
a szerelem tart-e még?
Azt hiszem, kedvesem,
ez már rég nem szerelem.
A szerelem meggyujtott,
meggyujtott és elfutott,
itthagyott,
itthagyott.
Mintha két szép fa ég
puszta környék közepén
és a lángjuk összecsap,
s most a két fa egy fa csak:
pirosak,
pirosak.
Nem is két fa, két olajkut
és a lángjuk összecsap -
mélyek, el nem alszanak.
A szerelem messze van már
és kacag,
és kacag.
Mit kell itt még szerelem,
kedvesem?
Úgy tudlak már csak szeretni
mint magamat szeretem,
égve s égetve, kegyetlen
s érzem, hogy kacag mögöttem
a szökevény szerelem.
Nem gondolod, hogy egy kicsit igazságtalan vagy? Nem mindenki azért csalja meg a párját, mert pusztán szexre vágyik. Én például a mostani -mondjuk így- szeretőmmel még le sem feküdtem. Szerintem a férfiak egy idő után elkényelmesednek és nem figyelnek oda eléggé a nőkre. És ha ilyenkor jön valaki, aki odafigyel rád és igazán tetszel neki, akkor egy kicsit elgondolkodsz. Igen, ilyen volt a párom is az elején, mostanra ő is kényelmes lett és nem figyel már rám annyira. Ennek ellenére szeret és én is szeretem. Igaz, megcsalom, de mégis szeretem. És a másiktól nem igazán az élvezetekre van szükségem inkább csak egy ölelésre vagy egy jó nagy beszélgetésre meg hogy valaki gyengéd legyen és figyeljen rád. Nem tudom, hogy nálad mi a helyzet ezen a téren. Hogy voltál vagy vagy-e ilyen helyzetben. Ha igen, akkor jól tudod, hogy elkezdeni sem könnyű (nekem legalábbis nem volt az), de befejezni még nehezebb. Te nem így gondolod?
Hétfőn délelőtt vagy esetleg vasárnap délután itt vagyok, ha itt leszel, szívesen beszélgetek Veled. :)
Mindenkinek nagyon klassz hétvégét kívánok!
:)
Ha van még egy kis időd elmélyedhetnénk a témában. Nem néztem, hogy eddig mit írtatok. Egyébként mi három és fél éve vagyunk együtt, de nem vagyunk házasok. Nem akarom feladni a mostani kapcsolatomat, mert szeretem őt, de valami mégis hiányzik, amit a másik férfi meg tud adni. Vele viszont nagyon ritkán találkozom és hát neki is családja van (egy éven belül pedig az ország másik végébe fog költözni). Nem tudom mit tegyek, tanácstalan vagyok.
De ha az addigi párom nem elég jó, vagy jön jobb - hát akkor evidens, mit kell tenni: továbbállni, hiszen hogy is lehetne bárki képes arra, hogy valami áldozatot is hozzon a MÁSIKÉRT. . .
Tévedés ne essék, egyáltalán nem ítélem el a nézet képviselőit. Csak sajnálom őket, és sajnálom a párjukat (múlt-, jelen- és jövendő-belieket), meg a gyerekeiket.
Persze az embernek szüksége van a szexre, mint élvezeti forrásra is. Ez egy kézzelfogható, sürgető szükséglet, könnyű felismerni.
De van köztetek olyan, akinek TÁRSRA nincs szüksége? Olyan társra, aki nem csak, sőt nem is elsősorban akkor van veled, amikor MEGÉRI, amikor az élvezetek csúcsára juttatod, amikor NEKI senki sem ad több és nagyobb gyönyört? Én eddig azt hittem, hogy legalább a nők még tudják, hogy nem csak addig szeretnének maguk mellett tudni valakit, amíg az orgazmus tart. . .
Vagy azt hiszitek, hogy lehet egyszerre a kettőt? Lehet úgy élni, hogy ti akkor léptek tovább egy kapcsolatból, amikor a nagyobb élvezet, az újabb szerelem, a pillanatnyi vágy éppen azt sugallja - de a társatok éppen akkor marad mellettetek, amikor nem kiérdemlitek, csak egyszerűen SZÜKSÉGETEK LENNE RÁ? Miért maradjon ezután veletek a párotok akkor, amikor terhesség közben/ után nem a tiétek lesz a legbombázóbb alak; hónapokon át éjszakánként 2-3-4 gyerek-riasztás után esetleg nem az lesz az egyetlen gondolatotok, hogy milyen újabb figurát nyomjatok az ágyban; vagy csak egyszerűen felbukkan valaki még nálatok is jobb, aki még "több dimenziós élményekhez juttatja" (idézet valakitől a topikból)?
Mióta vagytok együtt?
A párod nem gyanít semmit?
. . . a szerelemnek nagyon nehéz ellenállni. . .
:-))))
Sokáig gondoltam azt, hogy én soha nem lennék képes megcsalni a barátomat, de mégis megtörtént. Sajnos nem is egyszer, de rövid idő után mindent elfelejtettem, szerettem tovább életem párját. Csak most jött egy másik, akibe szintén beleszerettem. Erről is azt gondoltam, hogy lehetetlen, mert kettőt nem lehet szeretni. Én mégis ezt teszem. Ráadásul ő is szeret engem és mögötte egy egész család áll gyerekkel együtt. Szerintetek mit tegyek, hogy szabaduljak innen?
És akkor közösen munkálkodhatnánk a jobb házasságon.
Fel sem merül benne, hogy én többre vágyhatok!
Egészen elcsodálkozott, amikor rmondtam neki.
A kényelm-faktor is, persze. . . . . . . .
Megszerezni és megtartani - ezt nem ismerik ők szerintm.
de kifelejtetted a "kényelem-faktort" a számításodból, ami a férfiaknál szerintem nagyon erősen befolyásol.