Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Szeretem, mégis megcsalom
Létrehozva: 2003. május 14. 10:33
Hello! Szeretném, ha leírnátok a véleményeteket a történetemmel kapcsolatosan: Már több, mint 5 éve férjnél vagyok. Minden tuti, kivéve a szex. . . Az nagyon kevés. Nekem. A párom persze nem így gondolja. Egy jó ideig elviseltem a dolgot, aztán jött egy alkalom és nem bírtam ellenállni. Nagyon jó volt! És most biztosan sokan elítéltek, de nem volt lelkiismeret-furdalásom!!! Aztán persze vége lett a dolognak, de nem ez volt az utolsó eset. . . Mostanában azon gondolkodom, hogy kellene valami megoldást találnom, hogy ne kelljen máshol keresnem a boldogságot! Mit tanácsoltok, mit tegyek?
:)
De igazán nem is Tőled, hanem magamtól is, magunktól is.
Mi úgy érezzük, hogy megfelelünk a párjainknak, szeretnek minket.
Szerintem a mi párjaink is - Vivi kivételével - úgy érzik, hogy teljesen megfelelnek nekünk, hogy szeretjük Őket.
Pedig nekünk hiányzik valami mellettük az életünkből. . .
Ennyi erővel lehet, hogy mi sem vagyunk elegek Nekik. . .
???
Még mielőtt végképp eltévedek.
Ne tessék eltántorítani! :)))
Néha találkozom olyan férfival, hogy akaratlanul is össezhasonlítom vele, és nem ő jön ki győztesen.
A kapcsolatunk elején észre sem vettem, hogy más hímnemű is van a világon. Egyszerűen nem láttam meg mást.
Most meg. . .
De pont ezt akarom elhessegetni magamtól!
Ha egyutt vagyunk akkor teljesen odavagyok érte,
tényleg ideális férj.
Na, akkor mi bajom van? Ha nincs velem, akkor valami hiányzik, és ez nem o.
Én meg. .
Szégyelhetem magam, most ezt érzem.
Lehet hogy valakinek o lenne az álomférfi, neked viszont kevés.
Pont, amikor próbálok megbékélni a helyzettel. . . :(
Annyira győzködöm magam!
Ő lett rám osztva a sorstól, és esetleg egy hülyeséggel elszúrhatom.
Azt nem szeretném.
Most ilyeneken töprengek. :) és :( egyszerr van!
Én ma megalkuvó hangulatban vagyok.
Lehet, hogy ebből a házasságból ennyit lehet csak kihozni, de más ennyivel is milyen boldog lenne.
Akkor meg mit elégedetlenkedem?
Végül is szeretnek engem, és én is szeretem őt.
Én ma csak ritkásan leszek, és csak fél 12-ig, de azért olvasgatlak Benneteket. . . :-)
de azért még a fél szemem nyitva, még akkor is, ha ájultan heverek :-))
Ahogy a hold mutatja az utat éjszaka , ugy vezérlem én ot. . . valahogy igy leforditva.
Mitol vagy olyan jol ? Tortént valami érdekes?
és te? mit kaptál ma reggel?
Biztos nagyon kis-igényű lehetett az illető. . . Nagyon gonosz vagyok? :)))
És mivel ő sem független, a lelkiismeret nála is komoly tényező.
Hogy úgy mondjam, egyszerre kell megszédülnünk.
Ha kitart addig a láng. . . úgyis belemégy. És ez így van rendjén.
Ki mondja, hogy ne tegyük?
Ki találta ki a monogámiát?
Mint a mellékelt példák is mutatják, az emberiség képtelen e szerint a norma szerint élni.
Aztán megint vissza, hogy az évtizedes hűséges asszonyka szerepből nehogy kiessek.
De mivel itt is az van, hogy ha be is vallja a férjének, de mindenképpen úgy tegye, hogy ne borítson túl nagyot, föleg nem ha vele akar maradni. . . ezt pedig értékelje át. Anno a férjenek is volt egy kapcsolata, azt is átvészelték, talán ezt is át fogják.
Persze fontos, hogy a ffi, aki a 3. független-e, vagy ott is egy egész calád borul. . . de én nem érzem azt ebböl a levélböl, és a válaszból sem, hogy ez a nö el akarna válni, vagy azt, hogy a 3. -at el akarná venni a családjától.
tehát a nö szemszögéböl, és jelenlegi problémája tekintetében tulajdonképpen édesmindegy, hogy a pasinak van-e családja.
Írtál egyébként neki?
Van vmi jósvádájú 50-es a láthatáron?:-)
Csak most tudtam ismét jönni.
Hogy mit kérdeznék?
Sem a csaj , sem a Soma nem tért ki arra, hog van egy csaldája a csajnak, az a pasi aki ezt az érzést tudja neki nyújtani, szabad-e, vagy esetleg nem. Mert a szerelem csodálatos dolog, isten ments, hogy bárki is kihagyja, mert még meghalni sem érdemes nélküle, mert akkor minek is élt?
Vajon hogy kaphatunk meg mindent az élettől, amire vágyunk? Szerintem egyszerre semmit! Mert egyszerre nem működik. Külön-külön igen! Az embernek viszont fel kell állítan i egy fontossági sorrendet. Abból biztos, hogy kimarad valami. Ha visszagondolok az elmúlt évekre, évtizedekre, akkor arra kell gondolnom, hgoy nagyon tudatosan éltem az életemet. Mivel nem lehet mindekitől mindet megkapni, így azéárt bizonyos idóőszakokban mindent megkaptam az élettől amiért érdemes élni. De erre csak mostanában jöttem rá, hogy az akkor törvényszerű, vagy öntörvényű életemben végül is külön külön megvolt minden. Értelem, érezelem, kaland, repülés, (nem drog!) boldogság, józanság, gyerekek, család, közöny, unalom, pokol.
Hát ezekről is kellett volna beszélni, mert így adott egy szabad utat az érzelmeknek és vajon mi van mögötte????
Hidd el, én is megjártam a poklot. Ja, persze a mennyországot is.
Meg Mercinek is.
Mert attól tartok, hogy nem.
Ma az van a lelkemben, hogy szeretném, ha ősz lenne, és találkoznánk és túllépnénk a szemezésen és közben nem érezném ilyen pocsékul magam az itthoniak miatt.