Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Pedig lemaradtak valamiről...
Tanulságos is a könyv, meg nagyon hangulatos is. Nekem az tetszett nagyon, amikor leírtad a saját tanulási időszakodat... Emlékszem, már este tíz is elmúlt, de nem tudtam letenni. Végülis valami éjfél körül mentem aludni, másnap meg kelés...
A jó könyvekkel sajnos van, hogy így járok...
Hai!
De értettem...igaz abból a garnitúrából nem sokan jöttek el a nyeremény könyvért...
Kell is az !
Anélkül dögunalom lenne az élet ! 
Spártai... hú az a film... több mint egy film...
Hai!
Nem szenvedély...életforma.
Nem a póker. Hanem a játék-harc. Ugyanis nekem minden játék és halálos harc is egyben...
Enélkül lélegezni sem tudok.
Aktualitásában azt mondanám, egy SPÁRTAI harcos van bennem...
Sziasztok !
Juhéjjj ! neked ez egy nagy szenvedély !
De kell is az embernek valamilyen olyan kedvtelésének lennie, amit nagyon szeret !
Hai!
Semmi gond...de azért azt nem árt tudni, hogy nem vagyunk instant próbléma megoldó topic...
Hai!
Nem semmi anyagot tettél le nekünk megint az asztalra....
Amúgy a mag és a Názáreti kapcsán az elszórt mag példabeszéde, is téged s mondandódat igazolja.
Hai!
Elnézést mindenkitől, de tegnap reggel 10-től estig egy pókerversenyen voltam...
Hai!
Ma a 149. nap van...
Jó reggelt mindenkinek !
Jár erre ma valaki ?
Sziasztok !
Belestem... látom a szép idő megtette a maga hatását !
Az ember igazi „munkája” valahol itt kezdődik. A magához vett táplálékot át kell alakítania egy magán túlmutató, isteni minőséggé, s ezzel egy időben önmaga is alakul, ahogyan azt Jézus is említette volt, az evangelisták szerint.
Vegyétek és egyétek, mert ez az én testem! Az eddigiek alapján Jézus a kezdet (mag), az út (kenyér) és a cél. Nem a vég, mert a vég, már túlmutat Jézuson.
Talán ennyit a kenyérről.
A zsír, már egy nehezebb/mélyebb/rejtettebb problémakört ölel fel. A testibb régiókból kiindulva, a „zsíros” jelző a gazdag, tehetős embert illette. A föld zsírja jelentette egyfelől a föld ajándékait (termés), de a jó termőföldben, valóban ott van egy zsírszerű anyag (penészféleség) is. S egyben jelentette a föld teremtő, termő erejét is.
Most nem sorolnám fel a zsírral kapcsolatos szavakat (zsírozás) és az azokból levezethető analógiákat. S a zsírt, itt be is fejezem, mert nem is ez a legfontosabb mondanivalóm.
Miért jobb ízű a nagymama kenyere? Miért viszik jobban az egyik kenyeret, s a másikat kevésbé? A marketing elméleteket hagyjuk a sutban. A titok az emberben van, és nem a kenyérben. Mármint abban az emberben, aki a kenyeret készíti. A nagymamák és anyák, egykor mindenüket belesütötték a kenyérbe. Minden apró örömüket, boldogságukat, felelősségtudatukat, adni vágyásukat, szeretetüket. Egyszóval: önmaguk esszenciáját adták hozzá a kenyérhez. Ott volt velük a múlt asszonyainak emlékezete, az új házba hozott, örökölt, de folytonosan megújuló kovászban.
Persze, nem csak a kenyérben, hanem minden ember készítette ételben ott van a készítő lenyomata. Az ételben ott a szakács, mint a szoborban a szobrász, festett képben a festő. Így nagyon nem mindegy, hogy ki és miként, milyen hangulatban, milyen lelkiállapotban készíti az ételt. A Shao-lin templom szerzetesei pihenni küldik a szakácsot, ha látják rajta, hogy fáradt, rosszkedvű. Az ok nyilvánvaló: ezen érzéseit „belefőzné az ételbe” és jó eséllyel fertőzné tovább a többieket. Ugyan így a jókedv, boldogság, nyugalom is „fertőző”. Azért, sose felejtsük el Jézus mondását: „Nem az fertőz benneteket, ami a szátokon bémegy, hanem az, ami szátokat elhagyja.”
A mai, futószalagos ételek(nek látszó tárgyak) készítésénél nem csak a nyomelemek vesznek el, hanem az olyan elemek is, melyet egy elektron mikroszkóp sem mutatna ki. Az emberi kapocs mágiája.
S ez a zsíros kenyér. Az alap, a föld ahonnan minden növekedésnek indul: az emberi szeretet mágiája. A szeretet mely összeköti anyát és gyermekét, nagymamát és unokáját. Feleséget a férjével. Barátokat egy pohár bor mellett. Ismerőst az ismeretlennel. A rejtélyes összekötő kapocs: az önátadás jézusi mágiája.
Figyelmeztetés!
Az alábbi szösszenet, az elkötelezett vegetáriánusoknál nem kívánt mellékhatásokat okozhat. Ezért kérem, hogy olvasás előtt konzultáljanak orvosukkal és gyógyszerészükkel! A képernyő bal sarkában nem látszik, de kéretik odaképzelni egy piros kört, benne a 18-as számmal.
Be kell, valljam, első gondolatom a konyhaművészet metafizikájának kibontása volt. Vangelis Pulstar-jának meghallgatása, és egy pohár somlai elkortyolgatása után arra a megállapításra jutottam, hogy ez túl nagy falat így, első lépés gyanánt. Talán egy kicsit később. Sok év, s jónehány elrontott vadmalac ragú szükséges a kellő tudás elsajátításához.
Rögtön ezután beugrott a kenyér, szalonna, hagyma hármasa ugrott be. Majd e hármas utolsó összetevőjét finomítottam erős zöldpaprikára, hátha a valakiben ellenérzést kelt a hagyma. Ennél lentebb nem engedhetem a színvonalat. S ehhez -horribile dictu- hozzátartozik egy icce nagyrédei vörös is. Ám e négy elem kifejtése, még mindig megkövetelne egy kisebb könyvnyi méretet, ezért a tétel esszenciáját tovább finomítottam, egészen a zsíros kenyérig.
Miért is a zsíros kenyér? A materialista realizmus megközelítése szerint egyenes az út a szalonnától a zsírig. Nem tagadom, ez az megközelítés is helyes. Mégis valószerűbb a szintetikus megközelítés. A zsíros kenyér a magyar konyha, talán leghétköznapibb étke. S mára, holmi modernségre és egészséges táplálkozásra, koleszterin szintre való hivatkozással ki is szorult egykori, jól megérdemelt helyéről. Pedig mi fogható ahhoz, mikor a nagymama megkent egy szelet, frissen sült kenyeret zsírral! Ennél felségesebb már csak a frissen sült kenyér és a frissen köpült vaj elegye lehetett, de ez már egy másik eszmefuttatást vetít előre.
S mikor négy, öt jó barát összegyűlt egy csopaki pincénél (bár a földrajzi hely tulajdonképpen lényegtelen), az öreg Mester tavalyi termését, vagy újborát felmagasztalni, az elmaradhatatlan zsíros kenyér alapozta meg az Úr teremtő mámorának méltó befogadását.
Az anyagi szinten egy kicsit túllépve, induljunk el a misztikus analitika labirintusába! Bocsáss meg nékem kedves olvasó, ha néha eltévednék, ennek oka, a túlzott mértékű bor, mellyel emlékeim és gondolataim megöntöztem.
Tehát, a kenyér.
Ősi, szent misztérium. S csak az érezheti át e szentség halovány magasztosságát, aki legalább egyszer maga készítette el kenyerét. Arra már gondolni sem merek, hogy saját termesztésű gabonából, hiszen nem azt a kort éljük már. Legjobban t'án a régi népmese világítja meg e szentség lényegét.
Az ördög el akarja vinni a szegény embert vagy gyermekét. Az ember ezt előre tudja és egy cipót tesz ki az asztalra, hogy helyette az feleljen az ördögnek. A cipó azt mondja az ördögnek, hogy gazdáját csak akkor viheti el, ha mindazt kiállja, amit ő. Felsorolja szenvedéseit (ősszel földbe tették, egész télen át ott várakozott. Aztán megnőtt, levagdalták, csomóba kötötték, szekérre rakták, rúddal lenyomtatták, asztagba rakták, rátapostak, összeverték, megőrölték, megdagasztották, tüzes kemencébe dugták, darabokra hasogatták stb.), mire az ördög rémülten távozik.
Igen, a kávé már csak úgy jó !
A baglyok jófejek, nem csodálom, hogy kíváncsi rájuk a fiad !
"Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás:
Alattad a föld, fölötted az ég,
s benned a létra."
Mostanában nincs nap, hogy ne jutnának eszembe ezek a sorok...
Napfényes szombat: megyünk a vadasparkba. Andris (kisebbik) már transzban van, annyira szeretne baglyot látni!
De előbb még kávé! Sok! Finom! Forró!
"A kávé legyen forró, mint a pokol; fekete, mint az ördög; tiszta, mint az angyal; édes, mint a szerelem." /Talleyrand/
Sziasztok !
Jó reggelt mindenkinek !
Főként a főzés! Nem is értem, miért nem érzik az embereke, hogy az az egyik legnagyobb ezoterikus dolog az életükben. :o)
Hai!
Ebben is azonosan látunk s gondolkodunk...így van ....de nem tudom a többiek hogyan látják? Igaz ez egy kicsit álszent duma, mert volt azért már itt is minden, csak gőzmozdony nem...
Fözőcskézéstől a rádiókabaréig...
Minden ezotéria. Csak az egyes ember nézőpontja más. :o)
Szerénytelen személyemet általában azzal vádolják, hogy mindenben "elvont" tartalmat keresek.
Talán nem ok nélkül... :o)))