Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Szexmentes házasság?!
Torolt_felhasznalo_266589
Létrehozva: 2006. február 16. 21:59
A párom és én 4 éve vagyunk együtt, 3 évvel ezelőt házasodtunk össze és van egy másfél éves babánk. Szeretjük egymást és biztosan tudom, hogy hűséges hozzám. A gond aszex terén van..sanos nem nagyon kívánja a szexet, illetve szinte eszébe sem jut, pedig fiatalok vagyunk mind2en, ő 33, én 26. Már sokszor vutatkoztunk korábban emiatt, de aztán ahoy telek a hónapok, jobbank láttam belenyugodni, m nem jó állandóan marakodni és nem is értem el vele semmit..iletve csak én "mentem tönkre" kissé lelkileg...próbálkoztam mindennel, aztn az lett a taktika, aző kérésére, hogy ne próbálkozzam semmivel, mert pont ez riasztja el, hadd maradjon neki a kezdeményezés...lassan belenyugodtam és vártam hogy ő kezdeményezzen...jó sokat kellett várnom, persze kb. 3 hétnél tovább nem bírtam és finoman kiprovokáltam a dolgot. Mikor elkezdtük (elkezdjük) akkor már maximálisan van kedve hozzá, ezzel nincs baj, csak az elkezdéssel...dolgozik, azért nem mondanám, hogy oylan sokat, elfárad, energiahiányra hivatkozik, tv-t néz...eszébe sem jut a szex!nekem viszont ez nagyon lelombozó...már 1,5 hónapja nem történt semmi köztünk, azelőtti hónapokban is havi 1x! nekem ez nagyon kevés....és szerintem nem vagyok ezzel egyedül. Kezdeményezni nem fogok, m már bele is fásultam...és nem is vezet jóra. Arra lennék kíváncsi, mi erről a véleményetek és más házastársak között ez hogy működik, milyen rendszerességgel. Ha másnak is vannak hasonló problémái szívesen olvasnék róluk. Hátha együtt jutunk valamire...vagy el kéne fogadnom hogy ő egyszerűen ilyen típus???akinek csak nagy ritkán van kedve szexelni??
Kedves astral!
Nagyon sajnállak!!! Szinte mintha pont az én problémámat írtad volna le!!!Én 27, ő 33, 4 éve vagyunk együtt! Tetszik, jóképű, de nincs sex. Odáig fajult a dolog, hogy bár szerettem, de megcsaltam!Van egy viszonyom jó ideje, melynek elsősorban a célja ebbéli vágyak kielégítése. Szexis, csinos nő vagyok, mondják mások. Mellette nem érzem nőnek magam!Ez a másik srác viszont a 100 százalékot hozza ki belőlem!
Egyet tudok, ugyan A BARÁTOM EL SZERETNE VENNI, DE NEM LÉPEM MEG EZT A LÉPÉST. Szex nélkül egész egyszerűen nem lehet élni!!! Halálra ítélt házasság!
És javulásra nem sok esélyt látok. Én is belefáradtam már. Már nem is kívánom őt. Szomorú dolog ez, hogy ide jutottunk.
Azért ez gáz szex nélkül de megkérdezném hogy te jól nézel ki, vagy olyan anya tipus vagy akit mindenki tisztel de essze ágába sincs vele ágyba bujni. A tanácsom a következö
1. tégy magad csinossá, fuj finom parfumot, flangálj a lakásba csipke csinos szexis fehérnemükbe
2. mindig olyan nyögve beszélj mintha már mindjár elélvezel
és lásd meg majd lassan éjel nappal kezelni fog a varázs veszöjével....
Mit szeretnél olvasni?
1, szerelem
2, család
3, szeretet
4, összetartozás azaz társ ha nem is mindenkor, mindenben
Részemről ennyire futja. A hűségről 10 éve nagy mellénnyel írtam volna, állatira hittem a férjemnek, igaz sejtettem hogy lehet néha 1-1 kaland, de bíztam benne, és én megcsalni, soha. Na, ennek lőttek, mulnak az évek kopik az érzelem, és más kell, esetleg átmenetileg, jön egy betegség, és kényszerpálya. Azért jó hogy megszülettél.
B.
Én a baleseti kórház előtt fizettem ugyanezért.Mondjuk,nekem szerencsém volt,mert meg tudtam vesztegetni a bohócot.
Annyi mindenért nem volt érdemes megszületnem. Most még ez is.
Senki nem tud igazán tartósan és jól hazudni?
Mi az hogy:
1. hűség
2. megcsalás
3. szerelem
4. szeretet
5. társ
6. család
meg még ezer fogalom állhatna itt. de minek. Basszus olyan fatalista tudok lenni!
Hát hazudjatok már valami rózsaszín gejl nyálat, egy kádnyit!
Könyörgöm!
Dehogy, nem írtál nekem semmi olyat. Este, tegnap, szinházban voltam, a Nagymező utcánál, persze parkolni ott a sok szinház miatt szabályosan kevesen tudnak. Én is járdán tudtam megállni, de úgy, hogy senkit, semmit nem akadályoztam. Kijöttünk és kerékbilincs, 15 ezer bírság, és este 10-kor mit csináljak, annyi nem is volt nálam. Olyan egyértelműen erre mennek rá, hogy undorító, rosszul lettem, vérnyomás fel, bőgtem, egy szemét dolog, mert építsenek parkolókat, és ha akkor szabálytalankodunk, büntessenek. Na de az kiadás, ez non-stop bevétel. Na emiatt nem írtam, heverem. Sziasztok, nyögöm a sokkot, és jövök. Elianne
Sziasztok lányok!
Sajnálattal olvasom ezt a topikot, mert nekem is furcsa a szexmentes pasi. Miközben olvastalak titekeet, sokmindenhez szerettem volna hozzászólni, ded most csak egyvalamit szereetnek kifejteni. Nem tetszeenek azok a beszólások, hogy sok nő a szexszért feláldozza a házasságát. Tessék már elfogadni, hogy a szex az egyik legtermészetesebb dolog a világon! Nálunk pont fordított a dolog: nő létemre én szeretem nézni a pornót és nem a párom, és volt olyan, hogy a férjem hazaérkezte előtt 10 perccel mentem el, mert épp beizgultam vmin, és mikor hazajött, elmondtam, hogy 10 percet késett, és vigyorgott és lázba hozta. Szülés után rámjött a depresszió, elég durva volt, és 3. v.4. napon, miután kijöttünk a kórházból, szinte rámásztam a férjemre, mert csak ez a közelség adhatott gyógymódot a problémámra. Mikor kiment USA-ba pár hónapra, minden hónapból itthon volt egy hetet. Miután másodjára, vagy harmadjára visszament, szinte már idegbajos voltam a szex hiányától, olyannyra, hogy mikor hazajött, szinte nem is szóltam hozzá. Pedig nem vagyok nimfomán, teljesen normális nő vagyok, normális vágyakkal megáldva. Az, ha feláldozzátok magatokat a hűség oltárán, az nem megoldás! Megértem a "gyerekes" kényszert, nekem is van, én is így gondolom, csak ott a probléma, hogy előbb-utóbb nem tudtok majd színlelni. A gyerekek pedig nem hülyék. Lehet, hogy egyszer odaáll majd eléd, és megkérdezi, hogy "Anyu, miért utálod Aput?" A kiegyensúlyozatlan kapcsolatokat mindig megsínyli a gyerek, akár tudtok róla, akár nem.
Szerintem te egészséges vagy... ezt abból gondolom, hogy azt írod: utána legszívesebben lehánynád magad
Nem tudom, mért vagytok ilyenek, egyébként a tulajdon barátom is ilyen
: ha egy csinos csaj leszólítaná két-három sör után, és azt mondaná neki, hogy gyere vélem, tuti, hogy menne
nincsenek illúzióim... aztán persze másnap fogadkozna, meg gondosan titkolná, ami történt... ezt ő maga mondta, hogy ez így működik... úgy látszik, így vagytok beprogramozva
Azért ez nem fordul elő túl sűrűn, ugye? Mármint hogy a csaj azt mondja, gyere...
Na mármost szerintem amíg ez alkalmi, meg amíg fogadkozik másnap reggel, meg lehányja magát, meg alibit gyárt, meg gondosan titkolja előttem, ami történt... addig... hát istenem... addig nincs mást tenni: imádkozom, hogy a csaj ne mondja neki azt, hogy gyere vélem
Ja, és persze meg ne tudjam, mert MEGTÉPEM
Namármost viszont ha az én barátom elkezdene szervezni, meg telefonálgatni, meg egy bizonyos/minél több nőt (lehetőleg mindet, kiv. a nagyon rondákat meg a büdöseket
 
becserkészni, és ez utóbbiból sportot űzne, az azt hiszem, gáz lenne.
Ezt gondolom. Egyetértesz?
Szia!
Én is így gondolom, tehát hogy nem megoldás az, hogy akkor elmegyek máshoz... a szeretőmhöz...
Egyébként nem csak a Nők Lapja Cafén látom ezt, hanem a valóságban is... mármint hogy apu csalja anyut, anyu csalja aput, fikázzák egymást, és otthon úgy tesznek, mintha minden a legnagyobb rendben lenne... KETTŐ párocskát ismerek, akiknél nem ez megy, KETTŐT... ja, és nem húszéves vagyok...
Egyébként arra lennék kíváncsi, hogy akik benne maradnak egy ilyen házasságban, vajon mért maradnak benne. És hagyjuk a süket dumát, hogy a gyerekek miatt, mert a gyereknek sokkal jobb szerintem, ha nem a cirkuszban nő fel (én ÖRÜLTEM, amikor elváltak a szüleim, mert megszűnt a mindennapos CIRKUSZ), CSEND lett és BÉKE.
Egyébként kíváncsi vagyok a véleményedre... szerinted a házasság öli meg a szerelmet, (tehát a papír), a gyerek születése vagy pedig az együttélés?
De legalább bátran a szemébe nézhetsz.
Drága Hölgyeim! Azért nem mindig a nők az áldozatok.Azt aláirom,hogy a nőkben nagyobb a hajlam arra,hogy a családot összetartsák de nálunk pont forditva van.
visszaolvasok holnap reggelig.
Kircsilány: "csak" 29 éves vagyok, valóban nem túl öreg. de nem hiszem, hogy annyira naiv lennék.. ismerem a családomat és nyugodt lélekkel merem kimondani (ugyanígy a férjem szüleire) hogy nem voltak titkos kis kilengéseik!
Tanonc: nem állítom, hogy nincs benne a megszokás egy évtizedekig tartó házasságban. de kitartani jóban-rosszban nem feltétlenül megszokásból szoktak az emberek. (sőt nem is az anyagi helyzet, meg a gyerekek miatt)
Ehhez kettő kell. Én a lelkemet kitettem, plusz nyáron és decemberben dolgoztam, tehát a gyerek mellett volt időm, energiám. Azonban benne az igény sem volt meg, hogy tartsuk frissen, letette a seggét, és hagyta, hogy tegyek értünk vmit ha akarok. Meguntam, de tudtam, ha én is feladom, ennek vége. Kb. így is lett, de egyedül nem megy. Ez sem, kettőnek kell adni, mert ha egyoldalu és viszonzatlan akkor besokall az ember. Most is jobban élünk mint sok pár 30 év után, de én tudom, hogy sokkal jobban is lehetne. Tenni kellene érte, programok, élmények és a szexért is. Ja, írtam pár napja egy gyógynövényes szert, ami energianövelő és szexre is jó ezáltal. MACAVIVE A NEVE.
Akit érdekel, a Gyógynövény boltokban, Fitotékákban kérdezze meg a véleményüket.
szerintem ha egy ember olyan helyzetbe kerül, hogy sokáig csak őrlődik, és nem tud dönteni, elmozdulni, akkor fölös abban az állapotban maradnia, hogy "mittegyek"? akkor kicsit önmagára kell koncentrálnia, ha házassággal vannak problémák, akkor azt hagyni, többi dolgaiban lépegetni előrefele. mert némi sikerélmény, öröm másban, könnyíti egyrészt életét, másrészt döntését, helyzetre való rálátását. akkor az idő megoldja
ha nagyon elmerül a megoldhatatlannak látszó problémában, csak merül lefele, és egyre rosszabbul érzi magát, semmihez sem lesz ereje, mert eluralja életét ez a megoldhatatlanság. ha sokideig nem tud ellépni valamerre, akkor másra kell koncentrálnia, közben ő is, vágyai, tervei is elviszik valamerre, és "könnyebb" lesz a döntés, cselekvés
hát én még nemtalálkoztam, "mintamesében" sorsokkal
de asziszem, házasságot, családalapítást, gyerekvállalást meg kell gondolni. mert azért nyugicsek esetében is ugyi ha már nászúton problémák voltak, valszeg előtte sem rózsaszín lebegés és minden tökéletes állapot uralkodott
én azért őszintén úgy gondolom, nagyon kevés dolog létezik, mi valóban megköti ember kezét, hogy sorsán változtatni tudjon. inkább magyarázatok-mentségek ezek ahhoz, hogy az ember szembenézzen nehézségekkel, főleg nagyon nehéz ez, ha előtte sokáig egy adott életet élt, és a még megnemélt, elképzelt jövője teljesen más, és csupán önmagára számíthat, nem gondolkodhat"párosban"
anyagiakkal kapcsolatban is úgy gondolom, nagyon-nagyon keveseknek adatik meg, hogy egy keresetből tartsanak el egy családot. és azt is gondolom, sokkal nehezebb helyzetben lehet egy nő, ha már induláskor is egymaga kell előteremtse életfeltételeket: lakást, munkát ésatöbbit. ha házasságból kell kilépnie, akkor már vannak közösen elért javak, és nem nulláról indul. de nulláról is kezdik jósokan. elhiszem, hogy vannak helyzetek, amik nehezek, és nem lehet azonnal lépni, de ha valaki akar, akkor munkálkodjon azon, hogy megteremtse ezeket minél előbb a maga számára. már az is nagyot segít lelkén, gondjain, ha látja magaelőtt a célokat, amiket el akar érni, és azokon dolgozik. nehéz elszakadni érzelmileg és anyagilag is egy megszokott élettől, megszokott társtól, szerintem ezt senkisem vitatja. de ha az ember már nagyon boldogtalan, és közös jövőben nem lát semmi javulást, perspektívát, akkor még mindig jobb egy újéletben gondolkodni, cselekedni, mi meglehet, nehezebb lesz vagy nehezebben indul, mint beletörődni abba, hogy ez már ígymarad az ember élete végéig
ha meg valaki maradni akar, vagy úgyérzi, nincs más választása, mint a "maradás", akkor munkálkodjon azon, hogy ebből a lehető legjobbat hozza ki. akkor fektessen energiát abba, hogy a meglévő helyzetbe csempésszen örömöket, célokat, mert hát nagyon gyorsan telik az idő
Sajnos így van, mert terápia, ügyvéd bármi, eldöntheti, hogy belehúz, de pár hét és visszasüpped, gondolj bármire amit az ember magára eröltet az nem megy hosszutávon. A legkisebb dolog pl. nem tudok rendet tartani a szekrényemben, megcsinálom és állatira koncentráltam egy ideig, aztán egy kapkodós nap és borul minden. Pedig ez "semmiség".