Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
MENEDÉKHÁZ Középkortól ..
Létrehozva: 2005. május 2. 13:38
Szervusztok régi és Új Barátaim, Ismerőseim!
Azt gondolom, hogy legalább egyszer az életében már mindenki érezte magát úgy, hogy szeretett volna elbújni egy kicsit a világ szeme elől.
Szeretett volna álmairól, titkairól beszélni valakivel, tanácsot kérni, vagy csak egyszerűen pihenésre vágyott.
Szeretett volna új emberekkel megismerkedni, segíteni másoknak, ha tud.
Szeretett volna mély fájdalmaira vígaszt találni, vagy valakitől jó szót, dicséretet, símogatás kapni.
A Menedékház befogad és oltalmaz Mindenkit, aki "jó szándékkal" érkezik. Az nem baj, ha valakinek más a véleménye! Itt, csak 1 szabály van: " nem szabad egymást megbántani!"
Sajnos a technika ördöge és a kelet-európai munkamorál megrtéfált, és a beígért időpontra nem tudtam kinyitni a HÁZ virtuális kapuját.
Így viszont több időm jutott a Vendégek fogadására! :)
Szépen feldíszítettem orgonával, violával és tulipánnal a házat, behűtöttem a pezsgőt, megsütöttem a krumplis pogácsát és a tortát, előkészítettem az esti gulyáspartihoz a bográcsot. Fát raktam a kandalló elé, ha kell, hát bedurrantunk! :)
Gondoltam az idősebbekre és a gyerekekre is, Nekik meleg takarót tettem a szobájukba.
A Menedékház ablakából messzire ellátni. A gyönyörű napsütésben mintha már látnék is valakiket felfelé kapaszkodni az eredei úton. Vajon kik ők? Rendszeres látogatók, vagy csak alkalmi kirándulók, akik eltévedtek? Netán egy "vihar" elől menekülő? Talán régi Barátok?
Akárkik is legyenek, szeretettel fogadom Őket! :))
A MENEDÉKHÁZ kapuja NYITVA áll!!
Csak egy zenét tettem fel.
Árpi!
Köszönjük, hogy ezen a nehéz napon gondoltál ránk és beszámoltál a temetésről.
Most nehéz lesz a családnak, nagy űrt hagyott maga után Ilike..de az élet megy tovább.
A képeket én is kérem természetesen.
Ha nincsenek meg az email címek, írj nekem a skypera..vagy elég ha nekem megküldöd és aztán én tovább küldöm.
Mindegyik zene gyönyörű volt, amit feltettél és a harangszók is.
Ildikó..én is meghallgattam a szép zenét..az szólt aláfestő zenének, amíg olvasgattam a hsz.-kat.
A harangszó is nagyon megható volt.
Kedves Árpi!
Én is köszönöm, hogy a nagy bánatod ellenére megírtad nekünk a valódi esemény történetét, és természetesen mindig örülünk majd, ha írsz nekünk. Kérem én is a fotókat!
Biztos vagyok abban, hogy a szerető családod igyekszik megkönnyíteni számodra a "hogyan tovább"-ot.
Ildikém a zene és a harangszó nagyon szép aláfestést adott a temetésnek. Pici kecskeméti harangszója felülmúlta az enyémet, nagyon híres, a "kecskeméti öreg templom nagy harangja". Majdnem ezt raktam fel én is, csak nem akartam olyan sokáig keresgélni. Milyen érdekes, szinte egy ütemre dobbant a szívünk és kerestük a harangszót.
Árpikám! Nagyon örülök, hogy jelentkeztél. Köszönjük a beszámolót a temetésről.
Abban biztos vagyok, hogy a fiaid segítenek talpon maradni, nagyon remek fiúk, és az egész család nagyon összetartó. Most eljött az ideje, hogy visszakapd azt a sok törődést, amit ők kaptak tőletek. Ilyen az élet, így kell lennie. Sokat beszéltünk erről Lacival, mi lesz veled ez után és ő is így gondolja. A képeket email-ben én is várom.
Ilike tovább él a topikban, a szellemét ébren tartjuk, soha sem felejtjük...
Kedves Árpád.
Köszönöm hogy megosztottad velünk e szomorú nap történését.
Kívánom és szeretném hogy lelked mielőbb nyugalmat találjon. A veszteség nagy, pótolhatatlan, de adjon erőt a tudat, hogy Ilike nem szenved tovább.
Nagy örömöt okozna ha továbbra is tarthatnánk a kapcsolatot, és hírt kaphatnánk felőletek. Szeretettel várunk.
Amennyiben nem okozok gondot, én szeretném ha elküldenéd részemre a képeket, előre is köszönöm.
Ilike mindig itt lesz velünk.
Jó éjszakát kívánok.
Én a temetés ideje alatt az általad feltett zenét hallgattam.....a gyertya lángja mellett emlékeztem.
Legyen nyugalmas éjszakája mindnyájunknak.
Köszönöm Anikó, megnyugtattál.
Kedves Árpád, köszönjük szépen a kedves szavaidat. Nagyon sajnáljuk, hogy ez történt, másképp kellett volna lennie. Amennyi drukkot, és jó kívánságot küldtünk, kértünk, meg kellett volna gyógyulnia Ilikének.
Köszönjük előre is, hogy jössz, és néha írsz is. Érdekel bennünket a családod, és te magad.
Aludj, pihenj, mert amin átmentetek az nagyon nagyon fárasztó és fájdalmas.
Ildi, most hallgattam meg a zenét. Gyönyörű szám. Köszi hogy feltetted.
Jó estét.
Látom mindenki elvonult a magányba.
Én nem voltam itthon, a szertartás után elmentem hazulról.
fél 8-kor jöttem haza.
Beszélgettünk itthon, Bea mondja állandóan Ilike jár az eszébe.
Mondja: Bármilyen kérdésre tudott válaszolni, bármit lehetett tőle kérdezni.... mindent tudott.
Bence: Válasz: Jaj de sajnálom, nagyon kedves ember volt.
Akkor mit mondjunk mi?
A halotti harangszó nagyon tetszett. Nem tudom az általam feltett zenét meghallgattátok-e? A hangulata, a képsorai ide passzoltak.
Mindenkinek jó éjszakát kívánok, remélem tudunk aludni, remélem a családtagok is, biztos mindenki nagyon kimerült az utolsó búcsúzásban.
Kedves lányok! Nagyon szépen köszönöm a magam és a család nevében ezt a virtuális búcsúzást drága Ilikénktől, végig olvastam mindent, nagyon szépen írtatok.
Az igazi temetésen nagyon sokan voltunk, minket, de főleg Ilikét nagyon sokan ismerték, szerették, tisztelték, mert Ő is barátságos, kedves volt mindenkivel. Egy papnő búcsúztatta, nagyon szépen beszélt, a meghatódottságot még jobban felfokozta a szép búcsú prédikációval. Református vallás szerint volt a temetés, 1 óra hosszat tartott.
Utána a családdal, a közeli rokonsággal és egy pár jó baráttal, akik külföldről jöttek, elmentünk 1 vendéglő különtermébe, ahol még az ebéd mellett elbeszélgettünk az Ilike betegségéről, meg egyáltalán az életünkről. Én csak még azt nem tudom, hogy lesz tovább, de remélem a gyerekek segíteni fognak talpon maradni, így is ígérték.Most ennyit szerettem volna mondani, ugye nem baj, hogy így kitárulkoztam.
Természetesen a topikot tovább is fogom olvasni, és ha nem veszitek zavarásnak, néha írok is. Holnap kapom vissza a fényképező gépemet, lehet hogy teszek fel pár képet, de inkáb szívesebben küldeném el e-mail-ben annak akit érdekel.
Kívánok mindenkinek jó éjszakát!
Jó estét!
Hazaértem én is a Menedékből. Valójában kisétáltam a Duna partra stéghez. Csend volt, ember sem járt arra. Pont elmélkedésre való idő volt. Beszélgettem Ilikével, megnyugodott a lelkem.
Jövő héten haza költözünk, csak jó idő esetén jövünk ki, egy két napra.
További szép estét!
Remélem nem kell órákat várnom a netre ęs elmegy a hsz-em
Vissza kellett lépnem a dolgos hétköznapokhoz.
Délelőtt szólt a lányom ma nem tudnak jönni Lajos napot köszönteni, mert a nászom hónapok óta vár valamilyen vizsgálatra és ma 5-re kell vinni.
Mondtam, nincs semmi baj..majd jöttök holnap.
Három óra felé jött a telefon...jönnek..csak este.
Úgy hogy mindent elővettem a hűtőből..neki álltam gyorsan sütni, most lettem kész.
Jöhetnek.
Ennek örülök, remélem ő is így látja majd!
Biztos lehetsz benn, hogy Árpáddal nem fog megszakadni a kapcsolat. nyilván kell neki idő, de semmi oka nincsen, hogy kilépjen ebből a kapcsolatból ami olyan sokat jelentett Ilusnak és szerintem neki is.
Nálam még mindig ég a mécses... Az előbb vittem ki a teraszra, mert kicsit büdös, mert a kupolája a mécsestartónak műanyag és nem nagyon bírja a hőt. Persze megfogtam és jó forró volt, majdnem elejtettem.
Próbálom elterelni a gondolataimat, de sikertelenül. Olyan jó lenne, ha Árpád nem szakítaná meg velünk a kapcsolatot, és időnként írna a családról, az unokákról, akik szinte már nálunk is családtagok voltak... ha napi szinten nem is, de úgy időnként.
Valahogy így vagyunk ezzel mindannyian, nehéz elfogadni a tényeket.
Már délelőtt felmentem itthon a temetőbe, rendbe raktam a szüleim sírját, ez a sok eső ott is nyomot hagyott. Holnap Zeg.-re megyek.
Én ís így vagyok, Julika, már itthon vagyok, de nem nagyon találom a helyemet.
Mindenki rendesen haza ért? Elfáradtatok? Az esemény hatása alatt állunk...tudom..én sem találom a helyem, ki megyek, bejövök, a gép elé ülök, kikapcsolom a gépet...de remélem lassan vissza zökkenünk. Holnap péntek!!!!!
Ilike, kedves Szomszéd voltál, ilyen nincs sok kis
Hazánkban! Békés utat kívánok!
nagyon szép volt, ..köszönet érte.
A magyarországi szlovákoknak, így Békéscsabán is hagyománya volt a halotti tornak.
Halotti tor. A virrasztókat kaláccsal, friss kenyérrel, sajttal, kolbásszal és pálinkával kínálták. Temetés után először a templomba, imádkozás után haza mentek, ahol fehér vagy fekete-fehér szőttessel terített asztalok várták a sírásókat és a szűk családi kört. Régen borjú- vagy disznópörköltet, kenyeret, savanyúságot, pálinkát, bort, ma már inkább hideg ételeket kínálnak, sajtot, kolbászt, kenyeret, esetleg kalácsot (52). Volt család, ahol pl. birkapaprikást, vagy csirkepaprikást kínáltak (53).
Ma már csak kaláccsal, kolbásszal, sajttal és pálinkával kínálnak..legalább is a férjem családjában így volt szokás. És ami nekem érdekes volt, hogy a szertartás után elmentek ugye a a házhoz és ott az ajtóban volt egy lavór, szép szőttes törölköző és mindenkinek kezet kellett mosni. Persze volt aki csak a körmét dugta bele, mímelve vele a kézmosást.
Az én férjem temetésekor pizzát rendeltem , mert messziről jöttek, kb 20-25 en voltak, de volt finom vastag házi kolbász, Béla unokatestvére hozta, volt sajt és kalács..a szokásnak megfelelően.
A maradékból másnap szendvicset csináltam és a szomszédok átjöttek, áthívtam őket..nem szomorkodni, hanem Bélára emlékezni. A kertben üldögélve eszegettek iszogattak és olyan szépen emlékeztek Béláról hogy belefájdult a szívem, de jólesett.
Iluska ezt hallva már rohanna is a "kamrába"és hozná a készletét, ami kifogyhatatlan volt
Bejött Bálint...
Mama miért sírsz és miért ég a gyertya és miért szól a harang? Rossz hírt kaptál?
Igen, meghalt egy barátnőm...
Most neki írsz?
Neki is, meg a többi barátnőjének, együtt siratjuk...
Ha meghalt, akkor is tudja olvasni?
Igen, az égben...
Miért halt meg, beteg volt?
Igen.
A dédi is beteg, ő is meg fog halni?
Egyszer igen...
Szomorúan rám nézett az égszínkék szemeivel és kiment...
Jókedvet adj, és semmi mást, Uram!
A többivel megbirkózom magam.
Akkor a többi nem is érdekel,
szerencse, balsors, kudarc vagy siker.
Hadd mosolyogjak gondon és bajon,
nem kell más, csak ez az egy oltalom,
még magányom kiváltsága se kell,
sorsot cserélek, bárhol, bárkivel,
ha jókedvemből, önként tehetem;
s fölszabadít újra a fegyelem,
ha értelmét tudom és vállalom,
s nem páncélzat, de szárny a vállamon.
S hogy a holnap se legyen csupa gond,
de kezdődő és folytatódó bolond
kaland, mi egyszer véget ér ugyan –
ahhoz is csak jókedvet adj, Uram.
/Garai G./
Én is itt állok Veletek, leteszem a virágaimat, gyertyát is gyújtottam a gyertyagyújtó oldalon. Drága Ilike, remélem, Lacikám üdvözöl odaát! Persze a többiek is mind, rokonok, barátok, ismerősök!
Isten veled Ilikénk.
Isten veled Ilike.
Isten veled Ilikénk
..olyan szépen szól a harang. ..mi is elkísérünk.
Ezt kerestem én is... még jó, hogy nem találtam...
Drága Barátnőnk, most az anyaföld fogad magába.
Személyesen nem állunk sirodnál, de lelkünk gondolatunk gyászoló családod mögött ott van.
Pötyognak könnyeink, szivünk fáj elvesztettünk egy kedves, vidám társat, aki bajait mindig optimizmussal viselte, akivel sok vidám órát töltöttünk együtt.
Az élet furcsa fintora, hogy az a nevető, mozgékony, családot, barátot szerető ember, egyszer csak padlóra került, s elment valahova, talán a csillagok közé
.
Bucsuzunk töled, de nem felejtünk, hisz emléked, képed, itt marad közöttünk.
Nyugodj békében.
Csak... hagyd őt elmenni! Lásd őt újra olyannak, amilyennek szeretted. Emlékezz a nevetésére, a hangjára és azokra a napokra, amikor boldog volt. Képzeld el, amint a napsugarak körülölelik a testét, és begyógyítják minden sebét... Örülj az örömének, hogy hazamehet, és engedd el a kezét...
A. O. Esther
Érte szól a harang...
Nyugodj békében Nővérkém!
Harangszó kísérjen égi utadon...isten veled, Iluska!
Én is itt vagyok. Már ég a mécses. Elszállt a hsz.-em, talán nem véletlen.
Ilike, örökké velünk maradsz. Nyugodj békében.
Gondolatban Nagyszalontán vagyok. Előttem van a sírhelyük, hiszen olyan sokszor mutatta, hol nyugszik a fia, milyen sírt gondoz. leteszem a megemlékezés virágait.
Én is itt vagyok. Nálam is ég a mécses.
Ilike örökké velünk maradsz. Nyugodj békében.
Nyugodjon békében...
A gyertya nálam is ég...
Itt vagyok, gyertát gyújtottam és könnyes szemmel, fájó szívvel búcsúzom Tőle, Akitől annyi kedves figyelmet és szerető szót kaptam.
Már én is felértem. A mécsesem hoztam, de külön 3-t Marika, Julcsika. Ilike most már együtt vannak oda át.
Nem felejtjük öket.
Nyugodjanak békében.
Én is felballagtam...
,,Megpihent a meggyötört szív, mely annyi fájdalmat megért,
Fáradt teste elpihent az örök élet mezején.
A sok fájdalom mind elillant, tovatűnt egy perc alatt,
Erre várt e megfáradt szív, erre kérte az Urat."
Sebünk be nem gyógyul
Könnyünk el nem apad
Zokogunk fájdalmunk
Nehéz súlya alatt.
Én is itt vagyok.
,Én nem haltam meg, az, ami nektek voltam, még mindig vagyok. Nevezzetek a nevemen, beszéljetek hozzám olyan könnyen és egyszerűen, ahogy mindig. Nevessetek és gondoljatok rám, hiszen én itt vagyok veletek, csak én az út másik oldalán megyek.
Sacika tette fel, de annyira igaznak érzem. Így gondolta Ilike is.
Hoztam egy gyönyörű zenét.
"Ne állj zokogva síromnál, nem vagyok ott....nem alszom.
Ott vagyok az ezer szélben ami fúj
Én vagyok a gyémánt csillogás a havon
Én vagyok a napfény az érett gabonán
Én vagyok a szelíd őszi eső.
Amikor felébreszt a reggeli zsivaj..ott vagyok minden hangban Veled.
A csendesen köröző madár dalában.
De én vagyok a csillag is mely Rád süt az éjszakában.
Ne állj zokogva síromnál...nem haltam meg.
Ott vagyok a mosolyodban és én adok hitet, ha nem hinnél semmiben már.
Nem vagyok ott...nincs is halál."
Drága Ilike... nyugodjál békében !
Szervusztok!
Én is vagyok. Egy sírcsokrot hoztam, és a macikat. Ők is utolsó útjára kísérik Iluskát.
Én is elindulok, a gyertya nálam is ég.