Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Megőrjít az anyós!!!
Létrehozva: 2004. szeptember 20. 14:08
Sziasztok!
Tanácsot szeretnék kérni tőletek, anyós ügyben(igaz még csak jelölt:)).
A gondom, állandóan elszedi a ruháimat, folyamatosan a nyakamon lóg, hogy mit vegyen fel(sajna 1 a méretünk, és nincs olyan ruhám{néha még a bugyit is beleértve}amit egyedül hordtam volna). Folyamatosan mondja mi történt vele, stb. Aranyos, jókat szoktam hallgatni, ha ő beszél, mert mellette nem lehet szóhoz jutni, mégis beszélgetésnek nevezi, ha összedugjuk a fejünket. Egyszerűen az agyamra megy, olyan mint a 100 forintos: kétszínű és semmit sem ér, mert lusta csak pattogtat mindenkit, a drága fiacskáját(a páromat) is csak kihasználja, de ő nem veszi észre, a másik picifiú az atyaúristen. Önmaga egyedűl egy hatalmas nagy nulla. Az az igazság, hogy nagyon kezd belőle elegem lenni!!!
Tanácsot szeretnék kérni tőletek, anyós ügyben(igaz még csak jelölt:)).
A gondom, állandóan elszedi a ruháimat, folyamatosan a nyakamon lóg, hogy mit vegyen fel(sajna 1 a méretünk, és nincs olyan ruhám{néha még a bugyit is beleértve}amit egyedül hordtam volna). Folyamatosan mondja mi történt vele, stb. Aranyos, jókat szoktam hallgatni, ha ő beszél, mert mellette nem lehet szóhoz jutni, mégis beszélgetésnek nevezi, ha összedugjuk a fejünket. Egyszerűen az agyamra megy, olyan mint a 100 forintos: kétszínű és semmit sem ér, mert lusta csak pattogtat mindenkit, a drága fiacskáját(a páromat) is csak kihasználja, de ő nem veszi észre, a másik picifiú az atyaúristen. Önmaga egyedűl egy hatalmas nagy nulla. Az az igazság, hogy nagyon kezd belőle elegem lenni!!!
Most nagyon elegem van.
Nem látom a fényt az alagút végén.
Pedig megfogadtam, hogy soha többé nem foglalkozom vele. :(((
De most épp beteg vagyok, így hát a negatív dolgok is negatívabbak.
Alig látom a Kedvest, csak hétvégenként, és akkor is elszívja, hazaszívja. Hogy segítsen neki. Mert ilyen-meg-olyan segítségre van szüksége. Mert képtelen dolgokat egyedül megtanulni, és muszáj, hogy mindenki a segítségére legyen. A férje nem elég.
:(((((((((((
Megint kiborultam.
Ezt szerintem egy 4-5 éves gyerek nem igazán tudja hova tenni.
Persze a nővéremet szidja mindenhol, merthogy ő nem láthatja az unokáit.
Szerencsére a férj is tudja, hogy nem normális az anyja.
Főleg az egyik, múltkor a baránőm a 30. születésnapjára kis "bugyi" csipeszt kapott és mondta neki anyós ha virágot is akarsz szedjél magadnak a kertünkben:)
Te jó ég! Hát ez már nem is igaz! Hogy fordulhatott meg egyáltalán ilyen a fejében? Tényleg nem normális.
Neki a hitgyüli is egyfajta befektetés: azt szokta mondani, hogy ami pénzt ő oda befizet, annak pontosan a százszorosát kapja vissza a Teremtőtől. Ezt ő ki is számolta, talán még a könyvelésébe is bevezette. :-) (Azt viszont nem tudom, hogy a Teremtő hova fektette be anyósom pénzét, de nagyon jól forgatta meg, ha a százszorosát fizette vissza anyósomnak. )
A sógornőm gyesen van a 3 hónapos babájával. Anyósom 2 hete beállított hozzá, vitt magával egy ismeretlen, fiatal, terhes lányt is, aki újdonsült hitgyülis. A csaj valami hajón dolgozva szedte össze a pocakjában fejlődő gyermeket, pontosan azt se tudja, hogy kitől. Anyós azért vitte őt fel a sógornőmhöz, hogy megkérdezze tőle, hogy ha a csaj megszül, akkor a sógornőm nevelné-e azt a gyereket is. Ha már úgyis otthon van a saját gyerekével. . . És természetesen nem ingyen, hanem pénzért gondolta.
No comment!
Tudjátok lányok az se mindig jó ha az anyós butuska, az enyém nagyon okos. . . Éppen ezért iszonyatosan rafkós. Mindenkivel elhiteti hogy jó a viszonyunk és olyan jól csinálja hogy el is hiszik. Aztán meg a valóság. . . Mindenki rám fúj, hogy igazán tehetnék én is valamit a jó kapcsolatért. HA vesz vmit nekem (kizárólag turkálós holmit) végig hívja a fél családot és mellékesen megemlítihoyg csak "úgy" vett nekem egy szép blúzt. . .
Egyszer megtette velem azt hoyg kettesben voltunk és direkt eldöntendő kérdéseket tett fel nekem , amire ha nagyon megerőltettem magam se tudtam csak igennel vagy nemmel válaszolni. Aztán este elpanaszolta az apósnak hoyg mekkora bunkó vagyok nem voltam hajlandó vele beszélgetni. . .
Most ha találkozunk , anyiból áll a beszélgetésünk hyog én kérdezek. . ő válaszol az hoyg mi a szar van velem azt soha. Sőt amikor kirúgtak a melóhelyemről mosolyogva kérdezte mi történt ( egy hülye picsak csaj volt a főnököm)? Képzelhetitek hogy épp milyen lelki állapotban voltam akkor, közöltem vele hogy soha többet nem lesz női főnököm mert azok gonoszak és kétszínűek (remélem értette a célzást mert ő is főnök(NŐ) :)
Tegnap, miután kerülő úton visszakaptam a kocsimat, felhívtam anyóst, hogy legalább köszönje meg, vagy mi a szösz. Megköszönte, és megkérdezte, hogy most, hogy minden anyagi tartozását lerendezte felénk, és mindent visszaadott, amit kölcsönkért, indulhat-e tiszta lappal nálam. Azt válaszoltam neki, hogy nem. Mert az én problémám vele az anyagiakon túl morális jellegű, amit azzal, hogy visszaadta azt, ami az enyém, még nem váltott meg. Azt válaszolta, hogy "egy nap leszek én még áldás nektek!" (a hitgyüli, ugye. . . ). Én erre azt feleltem, hogy "alig várom". Nem tudom, ő mire gondolt, de amire én, azt inkább itt nem írnám le. . . . .
Nem olvastam végig, csak az utolsó 1-2 oldalt, de az is elég volt. Szörnyű, hogy ilyen anyósok vannak!! A legnagyobb baj az, hogy az enyém is ilyen!!! Ő is bejött a kórházba amikor szültem (most márciusban). A vicces az, hogy amikor megtudta, hogy terhes vagyok az első reakciója az volt, hogy "ÉS AKKOR MOST MI LESZ??". Az én helyzetem nem egyszerű, mert én szüleimmel élek együtt, a párom nem a férjem, nem is élünk egy háztartásba. Ő nem akar összeköltözni az én családommal, nekem meg eszembe sincs az anyjával egy fedél alatt élni. 2 percnél tovább nem bírom elviselni!! Képzeljétek 4 hónapos volt a kislányom amikor megkérdezte tőlem, hogy mikor ehet már csokit a gyerek?! Szerinttek ez normális?? Múltkor szegény babám beteg lett és ülünk az orvosnál, hát ki viharzik be?! A drága anyós. De, hogy honnan tudta meg, hogy ott vagyunk az a mai napig rejtély. Nemrégiben lementem sétálni a picilánnyal és két óra múlva amikor visszajöttünk a kapuba öszefutottunk a drága anyóssal. Azt mondta, hogy már másfél órája keres minket, mert akart jönni velünk sétálni! Hát ha ez normális?! Na mindegy. Ilyen dolgai vannak. És ezek még az egyszerűbbek. Bocsi, ha kicsit hosszúra sikerült, de olyan jól esett elmondani!
Tegnap egyébként (1 nap késéssel) visszahozta az autómat, ill. nem nekem hozta vissza, hanem lerakta a sógoroméknál, akik nem messze laknak tőlünk. A sógorom hozta át hozzánk a kocsit. Hozzám nem mert beállítani az anyós, he-he. Remélem, ez a jövőben is így marad. :-))
Miért nem indítanak topicot az anyósok?
Ez tényleg jó!!! :-)))
Az enyém azért nem, mert tök buta mindenhez, amihez egy csöpp ész kell!!
Képzeljétek, még a TV-távirányítón is csak 2-3 gombot ismer, a többit nem meri megnyomni!
Adtunk neki tavaly mobiltelefont, legyen nála, ha baj van. . .
Jéééézusom, leírtam (nagybetűkkel) a működését, többször elmagyaráztuk, reménytelen. . .
Inkább be se kapcsolta, nehogy foggyon az áram!!!. . .
De bezzeg a mocskolódásban nem szorul tanácsra!
Azért sem indítana topicot, mert a mocskolódásait titokban sziszegi (mint a kígyók) a barátnőivel. . .
Persze, minden hazugság, a szemembe abból semmit nem mer mondani, mert ő is tudja, hogy hazudik.
A barátnői viszont nem tudják, azt gondolják, tényleg olyan vagyok, amilyennek ő beállít. . .
Az én férjem egyke, ugyhogy anyósom minden gyűlölete rajtam csúcsosodik ki. . .
Sajnos a férjem hiába látja a nyilvánvaló rosszindulatot, egy rossz szót sem szólhatok az anyjára.
Többször bebizonyosodott, hogy miket művel ellenem, mégis nekem kellett nyelnem a gyomorfekélyemet. . .
Nekem még hivatalosan nem az anyósom de már most kersztbe tett nekünk , hogy lépjünk valamit az életben és senki nem tette ezt még szóvá neki csak ő tesz szóvá mindent, még ha nem is bunkón!
De csak az a jó amit ő mond!
Nem tudom milessz
Egyetlenegyszer égve felejtettem náluk a villanyt a pincében. Legközelebb anyós: (orr felhúz, száj lebiggyeszt, undok, rideg hang) "nálunk leszokták ám kapcsolni a villanyt" Én elnézést kérek, magamban morgok, hiszen még ha feltétlenül szükséges is ezt szóva tenni (bár én kb a huszadik alkalom után szólnék, akkor is kulturáltan), miért nem lehet normális hangnemben.
Egyszer ott ebédelünk, és hallom, ahogy kedélyesen elpoénkodnak azon, hogy a férjem testvérének a fia rendszeresen égve hagyja a villanyt a pincében. Jó, hogy a kis buksiját nem símogatták meg, komolyan, hogy a kis butus, hát nem édes, milyen feledékeny (25 éves egyébként). Oda kellett volna szólni neki, hogy "mi van, neked nem mondták, hogy itt le szokták kapcsolni a villanyt?", de persze ez akkor nem jutott eszemre. Valaki írta, hogy a legjobb replikák nem mindig jönnek ott és akkor elő, amikor kell, sajnos.
Szoktak lenni olyan beszólások, hogy miért nem indítanak az anyósok topikot (talán mert írni sem tudnak. . . :))))))) bocsiii. . . ), meg hogy mi lenne itt, ha ők is kitálalnának. Nagyon érdekes, hogy nem indítanak. Vajon miért? Na?
Hát azért, mert nem ők a szenvedő alanyaik az egész helyzetnek. Ők az okozóik (nagyon sokszor, és tisztelet a kivételnek) menyeik szenvedésének. Aláírom, van nagyon sok alapból 'hülye' meny is, mert emberek vagyunk. De azért bizony, sokszor a kedves idősebb fiús mamák nem bírják megemészteni, hogy itt NEM RIVÁLIS ÉRZELMEKRŐL VAN SZÓ. Punktum.
Az én anyósom azt mondta a férjemnek, amikor hozzám költözött: ha majd egyszer elválsz, akkor nyugodtan hazajöhetsz, a szobádat fenntartom neked.
Bumm. . . . mintha fejbe vágtak volna. Nos, ez 15 éve volt.
De még mindig nem esik jól.
Hogy mire képes az emberi butaság, korlátoltság és rosszindulat. . . :(((
Az én férjem is már elvált volt, mikor megismerkedtünk, ráadásul majd 10 évvel fiatalabb vagyok nála.
Anyósom mindenért ordított velem, ráncigált, társaságban leqrvázott, bejárt a házunkba és pár dolgot lenyúlt (fritőz, stb).
Ikerházban lakunk a rohadékkal, reggel 6-tól este 10-ig félóránként átjárt ellenőrizni minket.
Próbáltam vele jóban lenni, ajándékokkal kedveskedni, semmi sem jött be.
Semmiben sem segített, egy új ház ára ráment a 80 éves putri felújítására, mindent csak leszólt.
Aztán mikor már kínjában régebbi barátnőket szervezett be ebédre, míg én dolgoztam, kivágtam, mint a rongyot.
Most lassan 1 éve nem beszélünk, csak bevásárolunk neki, fizetjük a villanyát, stb - de ugyanúgy átkoz, mint régen.
Második feleség lévén - szerinte miattam vált el pici fia, szerintem csak ő gondolja így - nem is számítottam túl szívélyes fogadtatásra, amikor másfél év után meghívtak magukhoz (addig levegő voltam). Ehhez képest egész tűrhetően elbeszélgettünk, amikoris a férjem javasolta, hogy nézzük meg a kertet. Erre az anyós megrángatta a karom, hogy mit képzelek én, ki ne menjek, meglátnak a szomszédok. Ezt még meg is érteném, szégyelli, hogy elvált a fia, de akkor mi a francnak hívtak meg magukhoz?
Másik. Abban az időszakban elég stresszesen éltünk emiatt állandóan fájt a gyomrom. Férjem mindig adott ilyenkor egy korty unikumot. Mondanom sem kell, soha nem ittam le magam, szigorúan csak egy korty. Erre mondtam egyszer az anyóséknál - én balga, minek kellett megszólalnom - hogy amikor fáj a gyomrom, a férjem egy korty unikumot szokott itatni velem. Másnap felhívta a férjemet, hogy én miért nem megyek el dolgozni (otthon dolgoztam ugyanis, könyveltem, meg írtam mellette a szakdolimat), mert én napközben vedelem a piát otthon, látszik is rajtam, hogy alkoholista vagyok, stb, stb. Saját fülemmel hallottam, mert olyan hangosan ordított a férjem mobiljába.
Azóta is folyamatosan megy ez a stílus, úgyhogy gondolhatjátok mekkora örömmel várom a találkozást. Dehát mégiscsak a férjem anyja, legfeljebb beveszek 2 nyugtatót mielőtt elmegyünk hozzájuk.
De meg egyszerubb, ha kedvesen, de hatarozottan kijelented: nem a Mama fog itt lakni, amugy meg ugy tartja a mondas, sok jo ember kis helyen is elfer.
Csak tudom, hogy az adott szituban nem mindig jonnek ilyen siman a frappans valaszok.
Volt itt, akinek a ruhajat probalta fel anyosa. Na, az a masik eset, amikor meg lehet mondani: anyuka osszetevesztett engem a jelmezkolcsonzovel. Es higieniai okokbol kizarolag en szeretnem a fehernemumet hordani.
Lenyeg szerintem a csipos ironia, amire nem tud mit valaszolni, hanem magaba szall.
Amugy kedvesem szulei elvaltak, anyuka kulfoldon el, ugyhogy en csak apost kapok, ha minden igaz, akivel nagyon birjuk egymast. :)
Onnek hogyan esett volna, ha eskuvo utan 2 nappal ilyan kommentarokat hall? Az EN lakasomban maga nem fogja az adohivatalt jatszani. vagy vmi hasonlot. Tudom, talan lenyelted, mert adsz eselyt neki es nem akarod elmergesiteni a viszonyt, de nalam az ilyen harpia elvagta volna magat orokre.
Nekem nem az allkapcsom, hanem az oklom szorult ossze. . .
Valahogy összeszorult az állkapcsom, ahogy olvastalak. . .
Ugyanabban a helyzetben vagyunk. :((((
Egyébként sorstársak vagyunk! Az én anyósom is idióta, gonosz. De mondjuk én már 1 éve nem beszélek vele. Ha a párom emgy hozzá, akkor nélkülem, Ö meg szintén nem jön hozzánk, de ha jönne is elmennék otthonról!
Majd csokorátadásnál megjegyezném anyósomnak, hogy húsevő virágot akartam neked venni. . . . . .
maci01: az is valami ha messze lakik, legalább nem tud annyira beleszólni az életetekbe, mintha ott lenne pár utcával arrébb, dehát nem is kell ezt neked magyarázni ahogy olvastalak.
Mi vidéki nagyvárosban lakunk, a párom szülei a város szélén élnek, a párommal a belvárosban lakunk, jó pár km-re tőlük. Anyós mondta a fiának, amikor eljött otthonról, hogy ne költözzön olyan messze!!! Utánna is hetekig hónapokig spekulált hogy tőlük a 3. -ik, meg a 10. ik házat el akarják adni, menjünk oda. Ilyenkor a párommal együtt felment bennünk a pumpa. Egy idő után abbamaradt ezzel, mert kitalált valami mást. Aztán akkor azzal cseszegetett minket.
Elképedve olvastam végig a hozzászólásokat. Nekem ezekhez képest arany anyósjelöltem van. Bár volt hasonló rossz is. Az sajnos túl közel lakott hozzám és minden alkalmat megragadott, hogy szétválasszon a párommal. A mostani kedvesemme már együtt lakunk jövőre lesz az esküvő. Szerencsére az anyós jó messze lakik. Viszonylag jó a kapcsolatunk de nincs olyan alkalom, hogyha megyünk látogatóba, hogy ne jegyezné meg, hogy én elvettem tőle a kicsi fiát, meg , hogy milyen jó lett volna ha a fia a suli után helyben nyit egy üzletet és helyi lánykát vesz el stb. . . "Apró" dolgok de sziven ütnek. És mellette állítja velem semmi baja.
Bocsi, hogy ilyen hosszú lett de jólesett kiírni magamból vikiknek akik hasonló cipőben járnak.
Éva
Most hétvégén lesz anyósom szülinapja, gondoltam nézek egy könyvet aminek a címe hogyan viselkedjünk helyesen a menyünkkel :) Már kínomban ilyenek járnak a fejemben. Persze majd valami szobanövényes könyvet kap majd, mert imádja a virágokat.
Amit irtál ez a vagyon miatti beszólás anyósod részéről mindig felháborít. Nincs joga beleszólni, megszabni a fiatalok életét, mikor mit, hogy meddig csináljatok, tanácsot, útmutatást lehet adni de annak másképpen kell lejönnie.
Nálunk az a helyzet, hogy anyagilag jobban áll az én családom mint az övék, ez persze csak anyósom lelkivilágát bántja, az én lakásomban lakunk a párommal, egy kanalat, egy nagy semmit adott a fiának útravalónak. (csak a ruháit hozta el)
Amikor mi összeházasodtunk és összeköltöztünk, anyósom megjegyezte, hogy a férjem írja fel, hogy mit és mennyi értékben hozott a lakásba (a lakás teljesen az enyém), mert ha elválunk, akkor az majd őt illeti meg. Teljesen jól esett ezt hallani két nappal az esküvő után.
Engem nagyon bánt a leendő anyósjelöltem viselkedése.
A mozdulataiból, mondataiból, a viselkedéséből látszik hogy nem kedvel :( Nem adtam okot rá a viselkedésemmel, hogy ne kedveljen. Sose bocsátja meg nekem hogy elhoztam a fiát otthonról, ami a világ legtermészetesebb dolga lenne ugyebár. Akár fejre is állhatok akkor se fog szeretni sose, és egyszer elszólta magát, hogy örülne ha tönkremenne a kapcsolatom a fiával.
Sose viselkedtem vele úgy hogy lenne mit megbánnom, ill. tiszta a lelkiismeretem, de anyósomnak lenne mit elszámolnia néhány dolgáról.
Nem tudom mivel vivtam ki a sorsot, hogy ilyen büntetést érdemlek. Nagyon le tud küldeni lelkileg a padlóra anyósom, pedig életvidám vagyok, de őmiatta elég sokat sirok magamba, mivel magamba nyelő vagyok. (tudom nem egészséges dolog, de ez más téma lenne)
Sose kaptam semmi támogatást tőle, se lelkileg, se emberileg se sehogy. Bezzeg én mindig "kinyaltam" a seggét hogy legalább kicsit jobb legyen a kapcsolatunk, és nagyon bánt hogy ő nem akar semmit változtatni.
Anyósomnak a két fián, és a férjén kívül megáll a tudomány család terén, más nem létezik őrajtuk kívül, pedig van 2 unoka is a másik fiáék részéről.
Beletörődtem hogy a párom anyukája olyan amilyen, de nagyon sokat szenvedek miatta, jah és nem mint anyóst utálom hanem mint embert.
Viszont anyósom ma megint kap tőlem egy adag nevelő célzatú leb. szást (nekem már úgyis mindegy). Ugyanis tegnap egyszerűen nem hozta vissza az autómat, eltűnt, mint szürke szamár a ködben. Nem lepődtem meg rajta, ezt már századszor játssza el. Remélem, ma megjelenik, mert már érik egy újabb szónoklat a tisztességről, szavahihetőségről és nemcsak a saját, hanem mások érdekeinek, életvitelének a tiszteletben tartásáról.
Hát ezt a pofátlanságot, ez már vérlázító, komolyan mondom. Nem is tudok rá mit mondani hirtelen. Fogalmam sincs, hogy milyen megoldást lehetne találni. Ezek szerint nem ért sem a szép, sem a csúnya szóból. Nem tudom, hogy írtad-e már, hogy el tudnátok-e tőle költözni, mert nem tudtam minden hozzászólást elolvasni, de szerintem az lenne a legjobb.
Tegnap végkép kiakadtam, amikor hazajött elkezdtem vele üvöltözni. . . A drága belevarrta az egyik gatyájába az Övemet. . . hogy el ne tudjon fordulni, mert képtelen megjegyezni, hogy kell állnia. . . erre kitéptem a nadrágból, este pedig megmondtam neki a magamét. . . nem érdekelte. . . ma reggel el akarta kérni az egyik blúzom. . . nem érdekelt. . .
Egyébként ami aztán nagyon bánt, hoyg a másik menyét imádja isteníti. Egy olyan nőt akit mellesleg mindenkiutál, se barátnője se senkije, a férjénél mindent elér, még azt is hogy a saját testvérével se beszéljen, a srác a saját legénybúcúsjára se mehetett el. A csaj lusta, múltkor véletlenóül hallottam, hogy nem hajlandó főzni mert bűdös lesz a konyhában, ha a férje vasalt inget akar akkor csinálja meg. Persze jó hozzáállás lenne ha mellette dolgozna, de nem, gyesen van és neki minden erejével a picire kell koncentrálnia. A kedves férje meg hazafelé beugrk a mekibe mert olyan éhes , persze csak az autós mekibe, mert 5-ig dolgozik akor 1/26-ra szigorúan meg kell érkeznie.
Mert ha őt is utálná tiszta sor lenne, ő ilyen féltékeny anyuka.