Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Sni gyerekes szülők :-(
Létrehozva: 2013. május 25. 10:40
Sziasztok! Szeretnék beszélgetni olyan szülőkkel akik sni, (sajátos nevelésű igényű) gyermekük van. Tapasztalatokat szeretnék cserélni stb....Ez a sérülés adódhat születési oxigénhiánytól, vagy genetikailag, mindegy. Lényeg hogy beszélgessünk arról hogy hogyan lehet ezt feldolgozni, hogyan lehet segíteni az ilyen gyerekeken, és milyen értelmi szintre lehet felhozni őket amennyiben mindent megteszünk ennek érdekében, szóval mindenről. Nekem is egy ilyen gyermekem van, aki 5 éves, és most kerül át az állami oviból a speciális oviba :-(
Szia!
Én csak ma regisztráltam itt. Elolvastam amit írtál, és nagyon tudok vele azonosúlni. A te gyerkőcöd hány éves?
Az én kisfiam 10. Borzasztóan sajnálom őt mert nem tudja a tanítónéni és a gyerekes sem elfogadni a kis hülyeségeit.
A gyerekek fogyatékosnak titulálják, a tanárnő meg a magatartását 1-es és 2-esre értékeli. Azért mert órán a témához hozzászól akkor is ha azt mondja a pedagógus hogy most csöndben legyen. Szünetben pedig ölelgeti a társait, a lányokat meg gáncsolgatja, de csak úgy hogy elébe teszi a lábát. Persze kiközösítették és én úgy gondolom, hogy így próbálja felhívni a figyelmet magára. Külön tanárral írja meg a leckéjét és a pedagógus azt mondja okos gyere, neki semmi problémája nincs vele két személyes kapcsolatban. Amúgy én is elmondhatnám azokat a dolgokat amiket te leírtál, az én gyerekemről. Milyen iskolába jár a gyereked? Létezik olyan iskola ahol tolerálják a gyerek másságát és nem rosszaságnak, hülyének tüntetik fel? Úgy érzem, hogy a gyermekem lelkébe gázolnak bele, ill. nem tud egészséges önbizalom kifejlődni benne, mert nem érzi olyan értékesnek magát mint a többi gyerek. Egyszer azt mondta, hogy a legfőbb kívánsága az lenne, ha jó kisfiú lehetne. Ki mondta neki, hogy rossz? Nem igazán használjuk ezt a kifejezést, de hát 1-2 magatartás az rossz nem? Ha 3-ast kap azt mondja az nem rossz az már közepes. Különben nagyon sok örömünk van benne, annyira különleges kis szíve van.
Várom válaszod, előre is koszönöm!
Jut eszembe, ugyan nem rég óta, de olyan nemzetközi biztosítást is lehet kötni, az 5-6 olyan betegségre, aminek a gyógyítása nagyon sok pénzbe kerül egyébként, és ezzel megkeresik neked a világon lévő legjobb(ak) kezelést biztosító országot (szakembert, kórházat)és fizetnek minden költséget még a kisérőnek is.
(Nem vagyok biztosítási ügynök.
)
Többfélét lehet itthon is kötni és persze ezzel emelkedik a költsége is.
Gondolom ez nálatok is így van.
A emberek többsége nem értesül ezekről a lehetőségekről és nem köt ilyen biztosításokat, pedig nagyon sokan ennek a többszörösét fizetik ki a dokik zsebébe, és emellett nem kapnak előbbi vagy jobb ellátást. (Ugyanis, ha mindenki zsebbe fizet, akkor nincs KIK között előnyt nyújtani, de erre még nem jöttek rá honfitársaink.)
Azt nem tudtam hogy otthon van-e ilyen biztositas.
A biztositas fedezi az osszes koltseget, a vizsgalatokra, mutetekre ellatasra is?
Itt ez a maximum biztositas egy nyugdijnak kb a 8 % aval egyenlo ertekben.
Itton is lehet privát biztosítást kötni, ami nem olcsó, de kb annyi, amennyit egy viszonylag gyakran orvoshoz járó ember amúgy is a dokik zsebébe tömköd.
Időpontra kell menni, mindenki a legudvariasabb és a legmagasabb szintű ellátást biztosítják.
Ez itt is, és nálatok is, pénz kérdés.
Ausztraliaban elek 25 eve, itt a vilag egyik legmagasabb szinvonalu ellatasa van ugy szocialis mint eu. vonalon
Amikor 1994 ben a rakmutetem volt, mivel nagyon rossz allapotban voltam pszichesen, kulon szobaban 24 oras kulon nover volt mellettem, es ez allami korhazban volt.
Azota sok minden valtozott, ami a legjelentosebb hogy itt is lett varolista az allami korhazakban ha nem tul surgos a muteti beavatkozas, de a beutalo orvos meg tudja oldani hogy surgossegire tegyek az illetot.
Nekunk van sajat privat biztositasunk is ami teljes soronkivuliseget es luxus ellatast jelent az osszes privat korhazakban, orvosvalasztassal stb.
Nem olcso, de megeri.
Szerencsére nálunk azért nincs erről szó. A fiam se nem szellemi fogyatákos, se nem mozgásképtelen. Írod, hogy külföldön élsz. Hol élsz? Szerencsés vagy azt hiszem, ebben az országban az egészségügyi ellátás nincs a topon és nem tudom lesz e valaha
Külföldön biztosan mást jelent az intézeti ellátás, itt nálunk inkább nem mondom mit... Egy ismerősöm nagymamája nemrég halt meg egy ilyen helyen és nem bántak túl szépen vele, sőt utólag is kiderültek dolgok. Néhány hónapja pedig egy mo-i intézetről szállingóztak itt olyan hírek, hogy az ott lakó fogyatékos embereket verték a gondozók, rendőrségi nyomozás indult az ügyben. Persze ezek extrém esetek, nem kell ennyire a legalját nézni. De az tény, hogy ég és föld a magyar és a külföldi ellátás közötti különbség.
Nekem vannak olyan ismerőseim, akik súlyos beteg gyereküket nevelik otthon. Tisztelem őket ezért, nagyon nehéz lehet. Én azt hiszem a súlyos beteg gyerekemet sem adnám be itt Mo-on. Hogy mi lenne ha külföldön élnék.........na azt nem tudom
Na errol beszelek. Es lehet hogy sokak szamara gonoszul hangzik, en nem nevelnem az ilyen gyerekemet. Nem tagadnam meg, latogatnam az intezetben de nem valoszinu pl. hogy hazahordanam rendszeresen.
Sok ember azert se meri meglepni ezt mert "mit szol a kulvilag?"
hat en nem tennem tonkre az eletemet egy olyan gyerekert akibol kesobb se lesz semmi.
Mas a helyzet ott ahol ha lassu is de tapasztalhato a fejlodes es kepes felnottkorara onallo eletet elni.
De ilyen serultet, vagy olyat aki teljesen mozgaskeptelen, kommunikaciokeptelen nem apolnek soha.
Van egy baratnom, akinek a fia 20 evesen balesetet szenvedett se beszelni se jarni nem tud. Intezetben van, jo helyen a szulei latogatjak, megkap mindent amire szuksege van.De haza nem vinnek, mert a baratnom a baleset utan apolta 18 honapig, azt mondta azert adtak az intezetbe mert elobb utobb meggyulolte volna a sajat fiat. Azert hogy az o eletet is tonkreteszi es ugyse tudnak rajta otthon se segiteni.
Szerintem maximalisan igaza van.
Szia! Koszonom a reszvetedet.
Koszi szepen a reszletes leirast, azt hiszem az atlag ember nem nagyon tudja mi a kulonbseg bizonyos eseteknek. Akiket en neha lattam azt hiszem azok leginkabb autistak voltak, de itt azokkal is ritkan talalkozik az ember, mert sokan egyaltalan nem jarnak iskolaba otthon tanitjak oket, vagy intezetben vannak , ahol hetvegere hozzak haza oket.
Mindenesetre sok kitartasra van szukseg a szuloknek ahol beteg a gyerek, foleg azert mert sok parkapcsolat csodot is mond ezekben az esetekben.
Nem volt konnyu. Viszont nekem nagyon jo a ferjem, mindig mindenben mellettem allt, remek pszichiaterem volt, es a baratok is sokat segitettek.
En kulfoldon elek, itt sokkal jelentosebb tamogatast kap az ember minden reszrol mint Mo on, es a tamogatasok ingyen vannak.
Az en fiamat 15 evesen diagnosztizaltak fiatalkori skizofreniaja volt, sajnos nem volt hajlando szedni a gyogyszereit sem, aztan amikor elkoltozott es egyedul lakott vegkeppen nem vigyazott magara. De mint felnott onallo jovedelemmel lakassal rendelkezo emberre nem lehet raeroltetni semmit hiaba a legjobb szandek is hozza.
Gumipok:
itt az hogy valakit bentlakasos intezmenybe adnak nem "intezetbe dugasnak " szamit. Lenyegesen jobb ellatast kap szakszeru apolast mintha otthon elni.
Ugyanigy itt nem szokas sem a szuloket sem a hazastarsat ha mar olyan beteg hogy az ellatasa tul nagy nehezseget ro a tarsara vagy a csaladra otthon apolni. Vilagszinvonalu az ellatas es sem a csaladnak sem a betegnek nem jobb ha otthon van.
Ez itt ugy mukodik hogy amikor egy par megoregszik legtobbszor eladjak a hazukat es bemennek egy nagyon jo otthonba, befizetnek egy bizonyos osszeget aminek egy reszet az orokosok visszakapjak ha az illeto meghal.
Itt nem szokas raakaszkodni a csaladra, arrol nem is beszelve hogy sokszor tobb ezer kmre lakik az illeto a gyereketol . Egy jo otthonban megvan a tokeletes ellatas, senkinek se kell felaldoznia magat.
Amit kerdeztel, en reszemrol ha olyan beteg lett volna a gyerekem igen, inkabb aldoztam volna anyagilag ra, de elhelyeztem volna egy jo intezetben ahelyett hogy otthon kinlodtam volna vele amig ramegy az egesz eletem az eredmenytelen harcra.
https://www.youtube.com/watch?v=7c5xPRBfjZY
Teljesen véletlenül találtam ezt a videót és gondoltam megosztom veletek is. Ő egy 9 éves autista kisfiú..........én meghatódtam rendesen miközben hallgattam
Szeretnék nektek jó példát írni
5 gyerekem van, a 4.kisfiam oxigénhiány miatt ICP-s
neki nem magatartási problémái voltak,hanem hypotoniás izomzat,fejlődésbeni elmaradás, táplálékallergia
2 éves korától járunk gyógytorna,fejlesztés,mindenféle terápiára
most 19 éves
egyáltalán nem elmebeteg,tanulásban akadályozott kategória, dysgraphia és hamar kifárad(részben,mert testileg is max.14 évesnek felel meg)
egy aranyos,kedves kisgyerek
kisebb gyerekekkel is nagyon szeret játszani,boldog,kedves gyerek
elég jól tanul,most már szakmát tanul speciális szakiskolában
biztosan befolyásolta a család életét, de sok szeretetet tud adni és mi is nagyon sokat tudunk tenni érte
mindenféle közösségbe jól be tud illeszkedni,táborozni,kirándulni járunk
sajnos vannak valóban olyan esetek, amikor a gyereknek az intézeti elhelyezés a legjobb megoldás,mert ott folyamatos ,szakszerű fejlesztést kaphat,de ez általában csak nagyon súlyos agykárosodottaknak,mozgásfejlesztésre szorulóknak szükséges
a siket vagy gyengénlátó -vak gyereknek szintén jót tehet a speciális intézeti nevelés, de őket senm feltétlen azért viszik oda,hogy szabaduljanak tőlük,hanem hogy a legjobb fejlesztést kaphassák
azt hiszem a legnehezebb az értelmi-idegrendszeri sérült gyerekeket nevelők helyzete,a környezet reakciói miatt, a testi probléma(látás-hallás-mozgássérültség nyilvánvaló)mivel látszólag egészséges gyerek viselkedése tér el az elvárttól
nem hinném,hogy veréssel javítani lehetne a gyerekem állapotán, neveletlen gyerekek mindig is voltak és lesznek is, nem szabad a sérült gyerekeket rossznak tartani és a szülőket elítélni a gyerek viselkedése miatt
nem hibásak a szülők,nem ők okoztak szándékosan bajt a gyereknek, nem szabad őket a beteg gyerek mellett még ezzel is terhelni
sok sikert és kitartást minden speciális igényű gyerekhez!
Szia Amarynda!
Nagyon sajnálom, ami a fiaddal történt!
Ami a mi gyerekeinkkel van az nem elmebetegség, hanem egy idegrendszeri éretlenség, amit lehet fejleszteni.Ez a fejlesztés sok meló nem vitás.Kell hozzájuk türelem, tolerancia, rengeteg szeretet (na nem mintha egy átlag gyerek ezt nem igényelné), több odafigyelés.Nagyon kell figyelni a reakcióikat és aszerint cselekednünk.Ez az éretlenség nagy valószínűséggel születéskori trauma, de lehet öröklött is.A születéskori oxigénhiány pl abban is megmutatkozhatott volna, hogy a fél testét nem használja vagy nem használja aktívan.Az elég szembetűnő ezért idejében elkezdik a fejlesztést, de a figyelmetlenséget diagnosztizálni babakorban elég nehéz.Egy szakember talán tudja, de egy anyuka nem biztos.Legfeljebb érzi, hogy minden nehezen megy, de nem panaszkodik, elvégre miért is?
Ez az éretlenség kb olyan, hogy az agy különböző területei nincsenek összhangban és ez okozhat problémákat.Míg pl az én gyerekem figyelemzavaros, amit úgy lehetne leírni, hogy ha éppen nyüzsög és akkor szólsz neki, akkor azt mondja, hogy igen anyu, oké anyu, de nem történik semmi.Neki úgy kell adni az utasítást, hogy gyere ide nézz a szemembe és figyelj.Elmondom, amit akarok és remélhetőleg nem csak egy mondathalmazt értelmezett, hanem a lényeget is.(Ahogy én elképzelem olyan lehet, mintha hozzád pl finnül beszélnének.Értesz belőle szavakat, de ha nem figyelsz, akkor csak az jön le neked, hogy mondtak valamit.)Mondjuk ez elég durva megfogalmazás, de talán így elképzelhető.A sok sok szeretet és dícséret azért kell, hogy tudja, hogy mi akkor is szeretjük őt, hogy ha elveszettnek is érzi magát néhány szituációban.Nekem pl egy aerobik edzés nehéz, na nem azért mert nincs hozzá erőm, hanem mert olyan gyorsan lépegetnek jobbra balra, hogy nem tudom követni.
Viselkedésében az én gyerekemnél kb annyi vehető észre, hogy néha úgy viselkedik, mint a Mr Bean, mint egy szórakozott ember.Pl egy áruházban beleült a napozóágyba és mosolygott.A Mr Beanben is az a vicces, hogy egy felnőtt ember viselkedésében egy gyereket utánoz.(pl beleles a másik újságjába, úgy kergeti a legyet, mint egy kisgyerek, stb...)
Volt egy hasonló osztálytársam.Akkor még nem volt nevelési tanácsadó és hasonlók, vagy legalábbis én nem hallottam róla, hogy lett volna.Akkor volt kisegítő iskola, ha jól tudom.A szülei nem tudom, hogy tettek-e valamit a gyerekükért, volt-e valami fejlesztés, vagy pszichológiai segítség.Elég kerge volt ez a fiú, de nem bántott senkit.Tanult a maga tempójában.Viszont ő volt az osztály bohóca.Most felnőttként diplomás informatikus, dolgozik, normális felnőtt ember.Nem magatehetetlen, magáról semmit sem tudó ember.Nem a szüleivel él.Egyszerűen más volt mint mi, de szerencséjére kinőtte.
Még valami.Az én gyerkőcömnél pl sokkal rosszabbul viselkednek azok a gyerekek, akiknek a családi háttere nem a legjobb.Kevés figyelem, mert a szülők elváltak.Azok a gyerekek inkább vadak, pimaszak.
Nem tudom, hogy ad -e ez így neked több infót, de hátha.Ha elmennél egy mostani nevelési tanácsadóba, nem mondanád meg, hogy ezek a gyerekek annyira problémásak lennének.De egy egész nap alatt azért adnak elég sok melót.
Én ott szeretném tudni a gyerekemet, ahol neki a legjobb,és a legtöbb hozható ki belőle, az állapotából. Ha ez otthon megoldható, akkor ott, ha intézetben, akkor ott, ha intézetben és otthon, akkor úgy.
De senki nem tudnék elítélni semmilyen döntése miatt, az ő helyzete, az ő élete, az ő döntése. És a szülők lelki-testi épsége is fontos, ne őrüljenek bele, ne legyenek mártírok. Kivéve, ha úgy döntenek...vagy ha nincs más választásul.
Tökéletesen egyetértek. Azt hiszem egy anya (már aki igazán anya, nem csak szült egyet) nem lenne képes soha többé tükörbe nézni, ha csak azért dugná be az intézetbe a gyereket, hogy ő kényelmesen élhessen.
Én is "érintett" vagyok, bár másképp, nekem van egy gyógyíthatatlan betegségem, ami rendesen felborította a szüleim életét (de nem cincálta szét a családot, ellenkezőleg), és esély volt rá, hogy a gyerekem is örökli a betegséget (de egyelőre úgy tűnik, hogy teljesen egészséges, szerencsére)
Babyface83, én mint szintén érintett, köszönöm a hozzászólásodat és a pozitív dolgokat amiket leírtál. Én sem tudnám ilyen helyre adni a gyerekemet, csak ahogy Kisskee is leírta egyik hsz-ében, max pár napra míg helyrejövök, de eddig még idáig sem jutotam el. Egy anya szerintem képtelen erre. Lehet, hogy még fiatalok vagyunk, előttünk az élet és ez most egy komoly nehézség ami nekünk adatott, de én pl nem tudnék elszámolni a lelkiismeretemmel, hogy vígan élek, a gyerekemet meg bedugtam egy intézetbe. Abban sem vagyok biztos, hogy nálunk a gyereknevelés örök életre szól és 30 évesen egy elmebeteggel élünk majd együtt, ahogy azt az egyik hsz-ben olvastam. Ezek a gyerekek nem elmebetegek, nem szellemi fogyatékosok. Javaslom elolvasni mindenkinek ezt a cikket:
Akik azt javasolják nekünk, hogy dugjuk intézetbe a gyerekünket mit mondanának azoknak az anyukáknak, akik súlyos beteg, mozgásképtelen, fogyatékos gyermeket nevelnek? Egyébként pedig sosem tudhatjuk mit hoz a holnap. Történnek szörnyű dolgok az életben. Előfordul, hogy az egyik nap még egészséges, boldogan rohangáló kisgyereket olyan baleset ér, hogy súlyos fogyatékosként kell tovább élnie az életét. Nem egy ilyen esetet láttam már és a szülők nem bedugták egy intézetbe a gyereküket, hanem úgy szerették tovább mint azelőtt és mindent megtettek érte, hogy élhető életet élhessen. Természetesen ez most nagyon durva hasonlat, de kikívánkozott belőlem mert bármi megtörténhet. Aki javasolja az intézetet van egyáltalán gyereke? Ha vele bármi történne bedugná egy intézetbe, hogy tőle megszabadulva boldog életet élhessen?
A lanyom osztalytarsanak van autista testvere. Amiket csinal gyerekkent meg elfogadhatoak (pl nyelvnyujtas arra akit nem szeret vagy levetkozik ha nyomja a ruhaja). Na most kepzeld el hogy egy felnott nyujtja ki a nyelvet vagy levetkozik egy aruhaz kozepen. Ha viszont nem viszik emberek koze akkor nem fog tudni szocializalodni.
Raadasul az egeszseges testver elkezdett furcsa dolgokat csinalni, utanozza az autista testveret hatha akkor pl nem kell iskolaba menni.
Ja, es az anyuka nagyon magaba zarkozott, nem tudom, hogy jarnak-e valahova a ferjevel vagy csak nevelik az autista gyerekuket 24 oraban.
Elnézést, hogy kicsit off leszek, de nem bírom megállni szó nélkül. Borzasztó lehet szegény topikindítónak ilyeneket olvasni, hogy bujtogatják a hozzászólók, hogy dugja be valami intézetbe, nehogy már rontsa a tökéletes idillt a tökéletlen gyerek... Úgy gondolom, hogy aki gyereket vállal, az fogadja el, hogy lehetnek a gyerekkel problémák. A gyerekvállalás egy életre szóló felelősség, nem lehet a gyereket elzavarni a háztól, ha a szülőknek nem tetszik, amit "kaptak". Ráadásul itt nem egy olyan betegségről van szó, ami által a gyerekből magatehetetlen felnőtt lesz...
Igen, nehéz problémás, beteg gyereket nevelni. De úgy gondolom, hogy az a párkapcsolat, amelyik erre rámegy, nos az olyan is. Egy igazán összetartó, kölcsönös szeretetben és kötődésben élő párt az ilyen gondok inkább csak mégobban összekovácsolnak. (tapasztalatból beszélek, mielőtt lehurrognátok).
Mégegyszer bocsánat, hogy nem tudtam hasznos infóval szolgálni, de úgy gondolom, hogy a topikindítónak inkább megerősítésre, támogatásra van szüksége, nem pedig olyan tanácsokra, hogy dugja diliházba a gyereket, hogy ne legyen vele gond otthon.
Ma már nagyon jó pedagógiai - pszichológiai vizsgálatok vannak - melyeket a Nevelési Tanácsadókban végeznek. Én ,mint gyógypedagógus -10 éve nem dolgozom a Nev. Tan.ban ....de már akkoriban hónapra pontosan megmondható volt egy gyerek fejlettsége sok -sok területen....Kimutatható a hiányossága - a fejlesztendő területe.Keress-találj egy jó fejlesztő pedagógust!
Te mint szülő a helyes étkezéstől /orvos is segíthet..pl. omega 3 / a sok mozgáson-masszírozáson-talpmasszázson -egyszerű ütős hagszer+ mondókák, versikék, dalocskák....,kézügyességfejlesztő gyurmázás ,festés, rajzolás....na és sok-sok jó alvás.....biztosításán sok-sok dícséret mellett ,sok -sok szeretettel nevelgesd nyugival a gyermeked. Ne siettesd, ne türelmetlenkedj, ne hasonlítgasd....minden gyerek fejlődése más-más....Hogy hova juttok...nem lehet előre megmondani....
Honnan lehet látni, hogy a gyerek rossz vagy sni-s?
Például amit a metrós kisfiúról írtál, hogy átérezted, mert nem szimplán rossz volt.
Egy sni-snél természetes, hogy a fegyelmezésnél az anyukája arcába nevet?
Annyi olyan gyereket látok, akik meg sem hallják, amit a szüleik kérnek, visszabeszélnek, rákiabálnak az anyukájukra, valamelyik kezet is emel, némelyiknek tenyérbemászó a viselkedése, már bocsánat. Sokszor el is gondolkodom, hogy vajon neveletlen vagy beteg? Mert egyéb "betegtüneteket" nem mutat, csak azt az iszonyatos leszarom a szüleimet stílust. De ha a szülőre nem hallgat, akkor kire fog, ki tud rá hatni?
Tudom, hogy sok a kérdés, de tényleg érdekel a téma.
Sajnálom ami veletek történt. Hogyan tudtad feldolgozni? Már ha fel lehet az ilyet :-( egyáltalán.
Reménykedem hogy a fejlesztésekkel képes lesz a fiam később önálló életre, annyira azért nem tartom reménytelennek a dolgot, vannak az én gyerekemnél sokkal súlyosabb esetek is, így azért bízom benne hogy pár dolgot kinő majd, és felfejlődik egy normál elfogadható szintre....
Hat nagy energiatok van neked is es a topicinditonak es es mindenkinek aki kibirja ezekkel a gyerekekkel hosszu tavon.Le a kalappal elottetek , foleg azert mert gondolom valahol mindannyian tudjatok akine ilyen gyereke van a gyerekneveles nem fog vegeterni 18 evesen. Lehet hogy addig kell rola gondoskodni amig eltek, es utana sem lesz kepes onallo eletre. En nem lennek kepes nevelni ilyen gyereket. Nekem skizofrenias volt a fiam de keson derult ki 19 evesen meghalt.
Vele a betegseg ellenere sem voltak megcsak megkozelitoleg se ilyen gondok megis nehez volt vele az elet.
A ti eletetek meg meg nehezebb, raadasul sokszor a parkapcsolatok is ramennek es a baratok is eltavolodnak mert nehez ezeket a gyerekeket a szulon kivul masnak elviselni.
Topicindito: nem tudom en nem otthon elek, biztosan van ilyen intezet, tudod lehet hogy "megkoveznenek" de belegondoltal mi lesz ha meg 30 eves koraban is igy fog elni melletted csak akkor mar nem lesz se fejlesztes se iskola se mas. Csak kinlodas napi szinten egy elmebeteg felnottel.
Borzaszto dolog, es oszinten szolva bar ilyet alszemerembol ki se szabad mondani, az egesz ertelmetlen kinlodas eredmenyek nelkul.
Azt én is remélem :-)
Ez a hétvégénk viszonylag hisztimentesen zajlott, és a ma reggeli oviba készülődéssel sem volt gond, megmosta a fogát, felöltözött, elsétáltunk az oviba, ott tőlem aztán ki is rosszalkodhatja magát :-)) Csak itthon legyen nyugisabb :-)
Holnap délben megyünk beíratkozni az új oviba, kíváncsi leszek a többi kisgyerekre , és jó lenne összeismerkedni kicsit a szüleikkel is
Azt mondta, hogy javulhat a helyzet.Remélem nem csak vigasztalásból mondta.
Ezért vagyunk szülők, hogy mindent megtegyünk értük. :)
Ha mi nem tennénk meg, akkor mi lenne velük?Ha mi nem fogadjuk el őket így, ahogy vannak, akkor hogy várhatunk mástól toleranciát?
És ahogy az egyik tanítónő mondta, egy rosszabb képességekkel és lehetőségekkel megáldott gyereket is fel lehet hozni olyan szintre, hogy benne legyen az átlagban és egy jóképességű gyereket is el lehet rontani a nemtörödöm szülői hozzáállással.Tehát sok múlik rajtunk szülőkön.
Mi is közben mondókát mondtunk és ritmusra csináltuk a feladatokat, de utána azonnal dícsértem.Vagy előtte mondtam viccesen, hogy milyen feladat jön.Néha átkölthette a mondókát is, hogy egy kicsit viccesebb legyen.
Most a nevelési tanácsadóban is olyan atornatanárnéni, hogy midig dícsér valakit.A gyerekek imádják és próbálnak jobbak és jobbak lenni.Nagyon tudja motiválni őket a dícséret.
Nagyon megértek mindenkit, aki sni-s gyereket nevel... unokám is az volt évekig, iskola előt veték le róla a minősítést. Pedig vele ennyi probléma nem is volt... volt napirendje, ithon szófogadó volt, le tudta magát kötni st. De a bölcsiben (2 éves korában került be) csak így becézték: "a sírós". Mert állandóan zokogott valamin. Nem is lehetett beszoktatni, ebéd után elhoztam haza, itthon altattam el a délutáni alváshoz.
Nálunk is megvolt az, hogy finoman célozgattak az ovónők arra, hogy a gyerek esetleg autista, meg hogy vigyük ide-oda. Vittem is , kiderült szerzett hallásproblémája van, torzítva érti (illetve nem érti) a szavakat, emiatt nem tud tisztán beszélni, emiatt sír állandóan mert frusztrálja. No akkor ideiglenesen a proetz kezelés a fül problémát megoldotta, de akkor meg kiderült róla, hogy diszfáziás, azaz beszédértési és beszédértelmezési zavara van, akkor hordtam a beszédjavítóba. Na szépen haladtunk, akkor volt a beiskolázás - közben kiveték az orrmanduláját, kiderült, hogy olyan nagy volt, hogy a dobhártyája emiatt homorúvá vált és állandó vizenyő volt mögötte - 5 hét alat tökéletesen letisztult a beszédje a műtét után hálistennek. A beszédjavító elküldte a tanulási képességeket vitsgáló bizottsághoz, ott leveték róla az sni minősítést, viszot jelezték, hogy tanulási problémák várhatóak, merthogy diszlexiás minden valószinüség szerint. No meg a diszfáziája is éppenhogy normalizálódott, a mai napig kimerül, ha túlságosan hosszú mondatokkal magyaráznak neki.
Diszlexiája nem lett (vagy ha van is, nagyon enyhe, nem hangsúlyoz rendesen, egyenlőre ennyi), önállóan iratkozott be az iskolai könyvtárba elsőnek az osztályból, és el is olvassa amit kikölcsönöz!
De itt meg az iskolai pszichológusnő mondta, hogy figyelemzavara van, ebből adódik minden baja. MOst is járunk hozzá, mert rosszul tűri a kudarcokat, és önbüntető, ha valami miatt lemarad, elkezdi magát pofozni, amit nehezen visel a tanitónője. De azért haladunk vele szépen, egyrészt már 8 és fél éves nagyfiú, másrészt egyre inább azon az állásponton vagyunk, hogy leszarjuk, majd kinövi előbb utóbb és kész. Megteszünk mindent amit kell, de elég volt a folytonos lelkifurdalásból meg idegeskedésből, hogy ma mivel fogadnak az iskolában vagy milyen beírás van az üzenőben.
Nem, én azokat a mondókákat mondom, amiket írtak hozzá. De mindig javítom, hogy hogyan kéne csinálnia, vagy ha rosszul csinálja, akkor újrakezdjük. Nagyon nem akarja csinálni.
De nehéz is. Van egy húga, aki állandóa ott van, és tiszta féltékenységi jeleneteket rendez közben. Szóval így nem egyszerű.
Most megpróbálom majd a kistesót lepasszolni, hátha úgy egyszerűbb lesz.
Tudom, hoyg utálja a tornát, így bennem is van már egy ellenérzés, így egymásra hatva elég rosszul sül el általában.
Amúgy nem olyan nehezen kezelhető, és igazából az utóbbi időben szinte sose kell fegyelmezni, csak a tornán buknak ki mindig ezek a dolgok. szóval ha nem csináljuk a tornát, akkor teljesen normálsi, jól kezelhető.
Ezért nem tudom, hoyg ér-e annyit pluszban a torna, amennyit vesztünk miatta...
Azt hiszem inkább nem veszem magamra ezt, mert nem jellemző rám a következetlenség. Egyébként nem állítom, hogy természetes "rosszaság" nincs a fiamban mert a nagyszülőkkel bizony próbálgatja az erejét rendesen. Velem nem, én szigorúbban fogom és ha pl. kettesben vagyunk legtöbbször olyan mint a kisangyal. De látom rajta, hogy miben más mint egy átlagos gyerek. Látszik, hogy mi az ami a rosszaság része a dolognak és mi az, amiről nem tehet és amivel szemben tehetetlen vagyok. Ezek a dolgok mondjuk kívülállóknak rosszaságnak tűnnek, de én tudok különbséget tenni és azok is, akik ilyen gyerkőccel élnek együtt. Múltkor láttam a metrón egy kisfiút az anyukájával, 3 éves lehetett. Olyanokat csinált, hogy az utasok többsége már nagyon ráncolta a szemöldökét, én csak néztem magam elé és arra gondoltam, hogy na igen, átérzem. Látszott, hogy nem szimplán rossz a gyerek, hanem valami más is van a dologban. Szegény anyuka már tiszta piros volt, egyszerűen nem tudott mit kezdeni a gyerekkel, aki egyre "rosszabb" volt és minden fegyelmezési kísérletre csak hangosan nevetett. Pár éve még én is kiakadtam volna ezen, ma már nem teszem.
Egyébként szerintem régen is voltak ilyen gyerekek, bár az tény, hogy az elmúlt években sokkal több van. 20 éve dolgoztam az egészségügyben és volt egy ilyen kisfiú, 6-7 éves lehetett. A kórház dolgozói is teljesen kivoltak tőle, EEG vizsgálaton a vizsgálatot végző nő olyan gusztustalan stílusban beszélt vele (mert nem tudott kellő ideig csukott szemmel feküdni), hogy a gyerek sírvafakadt. Igen, sok esetben még mindig azt mondják az ilyen gyerekekre, hogy szimplán rosszak. Egyébként szerintem nekik is rossz lehet ez az állandó pörgés, figyelmetlenség, nem csak nekünk szülőknek.
Nálunk egyébként az ok koraszülés és az ebből fakadó oxigénhiány. Csoda, hogy "csak" ennyi bajunk van azok után amin keresztülmentünk.
LEhet, hogy vigasztal:az egyik ilyen fejlesztő pedagógus azt mondta, hogy kamaszkor körül a hormonok hatására jelentősen javulhat a helyzet.JAvasolta a magnézium szedését, de ezt azért én dokitól kérdezném meg.Valamint a szezámmagot mondta, hogy jó, de hogy miért azt nem tudom.Mindenesetre nem árthat egy egy kanál szezámmag a müzlijébe vagy a pogácsája tetejére szórva.
Én reménykedem benne, mert egy ilyen kisgyerekkor után igazán jól jönne egy könnyebb kamaszkor.Aztán, hogy mi lesz???Majd 10 év múlva megmondom milyen volt. :D
Én próbálom dícsérni sokat és mindig hozzáteszem, hogy ezt meg azt is ha ilyen ügyesen csinálná, akkor igazán boldog lennék.De sokszor ki is akadok rendesen.Kap lecseszést is rendesen.Minden napra jut valami.Hát ez van.
Nálunk egyértelműen javult a kapcsolatunk a torna hatására.Nagyon sokat dícsértem közben.Ha nem volt annyira ügyes, akkor is dícsértem, hogy a kezdetekhez képest mennyit javult.Gondolom ez motiválta.
Ha éppen nem volt dícsérni való, akkor próbáltuk viccesen.Hogy most a kis palacsinta kitekeredik, hogy megszórhassuk kakaóval.De aztán gyorsan vissza is tekeredik, hogy a kakaó ne szóródjon le róla.Tudom, hogy ez hülyeség, de ő nagyon élvezte ezeket.Úgy látom, hogy szerencsénkre.
Te sokat beszéltél hozzá tprna közben?Én attól a nőtől lestem el, aki mutatta a gyakorlatokat.Nagyon ért a gyerekekhez. :)
Amiről te írsz, az a neveletlen gyerek.Akikről mi írunk, fejlesztésre szoruló gyerekek.
Hidd el, nem tudnál elérni semmit egy pofonnal, sem többel, legfeljebb még plusz fizikai és lelki sérülései is lennének.
Azért tudom ezt így egyértelműen, mert van másik gyerekem is, akivel bírok.(Ő nem sürgősségi császárral született.)
VAlamint elgondolkodtató, hogy ha valóban nem lennének ilyen gyerekek, akkor miért lenne rá fejlesztés?Ha az a válasz, hogy a pénzért, akkor ez sem igaz, mert a nevelési tanácsadóban ingyen kaphatnak az ilyen gyerekek fejlesztést.
Hogy régen miért nem voltak ilyen gyerekek?Biztos, hogy nem voltak?Inkább csak nem diagnosztizálták ezeket az eseteket.Azt mondták rájuk, hogy rossz gyerekek és itt vége is volt az egésznek.Nem mondhatod, hogy nem neveljük ezeket a gyerekeket (a többi hasonló szülő és én), mert neveljük őket, külön fejlesztésre visszük őket és minden pillanatban figyeljük őket.Minden egyes pozitív fejlődésnek örülünk.Régen több esetben a szülés során olyan károsodást szenvedtek, hogy azt már fejlesztéssel sem lehetett helyrehozni.Ha enyhébb problémák voltak, akkor esetleg kimozoghatták ezek a gyerekek.Esetleg.
Tudom, hogy nem foglak meggyőzni, de már nem is akarok senkit meggyőzni erről.
Most ezt konkrétan olyan szülőknek írod itt, akik az átlagnál jobban odafigyelnek a gyerekükre. Olyanoknak, akik nem mernek több gyereket vállalni, mert azt gondolják, hogy a másik gyerekkel is ennyi küszködés lesz.
Ha ez egy pofonnal megoldható lenne, arra már rég rájöttek volna.
A vak gyereket ütheted-verheted, akkor se fogja tudni, melyik labda kék, melyik sárga...
Itt konkrétan oxigénhiányos gyerekekről van szó, akiknek idegerendszeri gyengeség/probléma kimutatható.
Csinálnál tornát egy ilyen gyerekkel, rájönnél, hogy lényegesen egyszerűbb lenne lekeverni nekik egy pofont...
Amúgy igen, szerintem is probléma, ha a szülők nem következetesek, nincsenek korlátok, határok. De ezt most szerintem rossz helyen vetetted fel...
Sziasztok!
Olvasgattam a hsz-eket, én is érintett vagyok a témában. Az én fiam 4 éves és nagyon hasonló problémákkal küzdünk. Kisskee, ahogy olvasom amiket írsz..........sok dolgot mintha rólunk mintáztak volna.
Sokszor egyébként én is teljesen kivagyok már. Könnyű kívülállóként olyat mondani, hogy adjuk be valahova a gyerekeinket mert nekünk úgy könnyebb és jobb lenne. Aki ebben nincs benne napi szinten, nem éli át, az nem is tudja milyen ez. Hogy az ember fejében valóban megfordulnak ilyen gondolatok, hogy ez lenne a legjobb megoldás mert az ember élete teljesen rámegy erre. Van, hogy ki tudnék rohanni a világból annyira elegem van. De odáig nehezen tudom elképzelni, hogy el is jutnék, hogy összecsomagoljam a cuccait és közöljem vele, hogy pá, ég veled, anyu nyugalmat akar. Mégiscsak a gyerekemről van szó és ha én mint az anyja nem fogadom el így ahogy van, akkor ki? Az óvodákban és az iskolákban is látom, hogy mi megy. Hiába pedagógusok, szakemberek dolgoznak ott, mégsem tudják sokan elfogadni ezeket a gyerekeket. Az én fiam eddig nem járt óvodába, szeptembertől fog. Jelenleg bizottsági időpontra várunk mert hivatalosan még nem sni. Addig egy hagyományos állami óvodába irattam be, ahol beszéltem a vezetőnővel, aki nagyon-nagyon rendes volt és megértő. De rettegek előre az óvodától, nem lesz könnyű dolga az óvónéninek (sem)
Az utcán az emberek beszólnak, hogy milyen rossz, neveletlen, kijárna neki egy nagy pofon. Rohangál, nagyon dacos, kb fél éve hisztis is. A játszótérre már be sem megyek vele mert odamegy mindenkihez és elszedi a cuccaikat. Nem feltétlenül játékot, hanem akár egy üveg ásványvizet is. Az urcán ha sétálunk odarohan idegen emberekhez, hiába mondom, hogy nem szabad, nem illik. Vásárolni menni vele katasztrófa, ha nem muszáj nem is szoktam. Leszedi a dolgokat a polcról, mindent meg akar nézni. Nem azért mert kell neki, hanem mert csak. Sorbanállni nem lehet vele mert nem áll mellettem mint egy átlagos gyerek. Ha valaki kívülállóként néz minket tutira meg van a véleménye, sokszor szégyenkezem is. Nem egyszeű az élet az biztos...