Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Öööö, ezt most miért is nekem címezted?
Vagy mellékattintottál?
Miert,----miert,---miert??
Jobb lesz ha TE is megszokod, hogy ahany haz, anny szokas!!
:-)))
Senkit sem eroszakol a Noklapja arra, hogy bejojjon ide olvasni vagy hozzaszolni a temahoz.
Ha NEKED nem tetszik amit masok mondanak, te is elmehetsz.
;-))
Sziasztok!
Én az elmúlt 3 évben csak ilyen kapcsolatokban voltam benne! :DDD
Szóval tudnék mesélni...
Üdv! :)
"nem akartam megint én lenni egy kapcsolat tartó oszlopa...és a huzóerő..."
És ebben tökéletesen igazad van, én is azt vallom! De ez megint nem életkor függvénye!
Míg a volt férjemmel éltem (2 évvel volt idősebb nálam), mindig én vittem a hátamon mindent, és pont addig tartott a kapcsolatunk, amíg én voltam az a bizonyos tartóoszlop. Amikor besokalltam, akkor borult minden! Én hiába támogattam, segítettem, próbáltam egyengetni az útját (vállalkozását), nem ment semmire! És ma is csak a kifogásokat keresi!
Míg a 10 évvel fiatalabb párom teljesen természetes, magától értetődő módon az első pillanattól Férfiként, családfőként viselkedik. Lehet rá számítani, lehet rá építeni, a gyerekek az első pillanattól elfogadták, hogy ő a "főnök", és szót kell fogadni neki, ő megold és előteremt mindent, bztonságot ad és van benne húzóerő, 12 másik embernek elegendő! De mindez egyéniség kérdése. Ő ilyen volt már 12 évesen is, amihez az élet adta leckék még hozzá tettek nem keveset!
igen, én 30voltam, ö 22... nem tartott sokáig sajnos, de nekem életre szóló emlékem maradt belöle: a fiam.
jöhetnek a kövek
Igazad van!
Az ember nem a másik születési dátumába szeret bele, nem igaz? Szerintem mi, akik vállaltuk ezt a típusú kapcsolatot, nem úgy álltunk neki, hogy "én most fiatal pasit fogok magamnak". Egyszerűen jött, és ő volt az, aki minden tekintetben a tökéletes partner. Aztán el kellett gondolkodni: "hagyom a fenébe az előítéleteimet és vállalom ezt a kapcsolatot, vagy hagyom, hogy elmenjen a boldogság, amit az utamba sodort?". Én úgy döntöttem, hogy ha az élet őt küldte számomra, akkor ennek oka van, és vállalom! Nem bántam meg, mert ő testesíti meg mindazokat a tulajdonságokat, ami nekem elengedhetetlen egy boldog kapcsolathoz!
A barátnőm nálam néhány évvel fiatalabb, de egy 50 feletti férfiba szeretett bele, tehát közöttük kb. 18 év a korkülönbség. De ha neki így jó, akkor én elfogadom! Egy a lényeg, hogy ő meg benne találta meg azt a partnert, akivel boldog!
Ez a lényeg, nem igaz?
Amint leírtam, már tudtam, hogy valaki ezt fogja írni, de sebaj!
Sok dolgot megtanultam az életben. Ezek közül kettő:
Az egyik: Soha ne mondd, hogy soha!
A másik: Nem ítélkezem semmiről és senkiről mindaddig, amíg nem éltem át, nem tapasztaltam meg azt a valamit. Mert nem tudhatom, amíg benne nem vagyok, én vajon hogyan reagálnék, mit csinálnék?!
Hogy mi az egészséges? Ki határozza meg? Van erre valamiféle szabvány? Nem hinném... Emberek vannak, akik kapcsolatot alakítanak ki, aminek az "egészséges" létét kizárólag egy dolog bizonyítja: A kapcsolat működik és a benne élők boldogok! A többi kizárólag duma és elmélet!