Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Szegények karácsonya 2012
Létrehozva: 2012. november 25. 17:04
Sziasztok!
Szeretném megkérdezni a szegényeket, hogyan fogják ünnepelni a karácsonyt, lelkükben mit élnek át. Magamból indulok ki, tehát nem felmérésről van szó.
Nagyon szépen kérem, aki nem tud, és nem akar segíteni, illetve elítélő gondolatai vannak a szegényekkel kapcsolatosan, azok ne írjanak.
Előre szólok, nem tudok azonnal válaszolni, tanyán lakunk, minden a mobilnet térerőtől függ. Azt viszont ígérhetem, ha be tudok lépni, mindenkinek válaszolok.
Mi 41 e Ft-ból élünk ketten a férjemmel. Annyi könnyebbségünk van, hogy a tanyán, ahol lakunk, a tanyagazda megengedte, hogy legyen veteményes kertünk. Így le tudtm fagyasztani borsót, tököt, stb. Zöldséget eszünk zöldséggel, de ennyi pénzből legfeljebb napi 1 étkezésre jut Igy tulajdonképpen egészségesen étkezünk.(?!) A férjem 28, én 34 kg-t fogytunk másfél év alatt. Ő átesett egy jobboldali szívinfaktusan, 3 agyi infarktuson, létszámleépítés miatt munkanélküli. Ilyen egészségi állapottal sehova sem veszik fel.Semmilyen segélyre nem jogosult, mert az én "eredeti" rokkantnyugdíjam 81 ezer Ft, melyből végrehajtó vonatja le a közüzemi hátralékot /50 %/, melyet ennyi pénzből nem tudtunk fizetni. Engem 6 év alatt 7x műtöttek érelzáródás miatt. A lányom fizeti az internetet, hogy emberekkel tudjak kapcsolatot tartani, ne érezzem elzárva annyira magam a világtól.
Hogy mi lesz karácsonykor? Imádkozunk, esszük a tojáslevest és a rántásos gombócot.
Kíváncsi vagyok, más nehéz körülmények között élők, hogyan oldják meg a szeretet ünnepi étkezést, ajándékozást, milyen segítséget, tudnak adni párjuknak a depresszióban, nehézségekben.
Igen. Még azt a keveset, ami hátra van...
Soxor nem bánnám már, ha anyukám mellett nyugodhanék a sírban, mellettem pedig a férjem. Így van megbeszélve, letisztázva a lányunkkal, mivel mindketten hamvasztást kértünk, így mehetünk egyhelyre.
Ne haragudj, de nem értem, miért kell mindenbe beleakaszkodni????
A lányom nagyon jól tudja, hogy az NLC-n szoktam beszélgetni. Ő nem akar, nem is kíváncsi rá, nem foglalkozik vele.
Aha.
És azt is tudja a lányod, hogy te itt teregeted a családi szennyest?
Nezd nem ok az egyeduliek , sok ilyen gondolkozasu ember van. Hogy ennek mi az oka azt itt most nem erdemes boncolgatni.
Akkor ez a teny, hogy csak magatokra szamithattok, igy kell leelnetek az eleteteket.
Lányoméknak van internetjük, minden lehetősége meg van, hogy éljen a cáfolat lehetőségével.
Nem rajtam múlt, hogy eddig nem tették....
Pl. az hogy a ferj feleseg (lanyaek) ugy gondoljak nekik is megvan a maguk elete a szulei is oldjak meg a maguket.
Ez így igaz!!!!! Rátapintottál a lényegre!
Ezt már a lányom ki is nyilvánította, amikor 1x megkértem, kísérjen el lábműtét után controllra Bp-re. (200 km tőlünk, és még nagyon gyenge voltam.) Én vettem meg neki is a vonatjegyet, én fizettem a helyiközlekedést Bp-en... és amikor visszafelé jöttünk, tudomásomra hozta a vonaton, hogy ő nem ér rá engem mindig kísérgetni, neki is már saját családja van, meg van a maguk élete, oldjam meg én is a miénket.... Sírva értem haza.
Egyébként a vejünkkel nagyon jóban vagyunk, ha nem kérünk tőlük semmit. Még EDDA koncertre is elmentem a vejemmel, mert a lányom nem akart elmenni, és tiszteletjegyünk volt. A vejem ismerősei nem akarták elhinni, hogy én az anyósa vagyok, kérdezték is tőle, milyen idős a feleséged?
Most én is "feleselek":
Nem lehet minden ember szimpatikus minden embernek. Ez egy szubjektív érzés, ki mit érez a másik iránt. Még az is előfordulhat(na), ha személyesen találkoznánk, nagyon jól megértenénk egymást.
Tudom, hogy "öndícséret büdös", de: mint már írtam is, nem láttam más lehetőséget arra, hogy meg tudjunk úgy-ahogy élni, csak ha tanyára költözünk, és meg tudjuk termelni leglalább a zöldséget. Próbálkoztunk a csirkékkel is, legyen hús az asztalon. A mi 30, és a T.gazda másik 30 csirkéje egy helyen volt tartva. Ezen kívül még másik 170 db egy másik nagy ólban van/volt. Április végén jöttek a 4 hetes csirkék, 2 havi takarmányt bírtunk venni, utána munkanélküli lett a férjem, nem volt tovább pénzünk takarmányozásra. Ráadásul tapasztaltuk, hogy ahogy nőttek a csirkék, rántanivalóak lettek, a T. Gazda a legnagyobbakat mindig levágta. Ekkor döntöttük el, hogy mi is levagdossuk őket, legyen nekünk is nagyobb csirkénk, ne csak az apraja maradjon meg, amit tovább kell(ene) etetni. Ez egy tanuló év volt ilyen szempontból, az idén, ha lesz is csirkénk véletlenül, nem egyezünk bele a közös csirketartásba. Mellette viszonylag nagy kertünk lett, amit betegen, nagyon nehezen, de rendben tartottam, szinte mindent termeltem benne. Tök, patisszon, padlizsán, uborka, paradicsom, paprika, borsó, sárga- és zöldhüvelyű bab, saláta, karaláb, fokhagyma, vöröshagyma, cukkini, sárgarépa, gyökér, kevés burgonya. Sőt még sárgadinnyével is próbálkoztam, jól sikerült, az idén többet szeretnék belőle ültetni, ha az erőm megengedi. A férjem betegen, de rendben tartotta a tanya környékét, közben bármikor lepihenhetett. Én hajnal fél 5-5 órakor keltem, hogy ne a legnagyobb melegben kelljen a kertet csinálni. Sokszor este 10 órakor még locsoltam. Nem gondolom, hogy várnánk a sültgalambot a szánkba. Minél hamarabb szeretnénk megszabadulni a városi lakástól, de abból pénzt nem fogunk látni. Pénz nélkül pedig nem tudunk másfelé lépni, nem tudunk más lakhatási lehetőséget előteremteni.
persze hogy van oka.
Pl. az hogy a ferj feleseg (lanyaek) ugy gondoljak nekik is megvan a maguk elete a szulei is oldjak meg a maguket.
De lehet hogy a vo nem kedveli oket, vagy egyikuket.
vagy alapbol ilyen termeszetuek.
De az is lehet hogy valamiert nem kedvelik a szuloket, teszem fel beleszolnak a dolgaikba, esetleg kotekedo valamelyikuk, esetleg fiatal koraban a lannyal durvan beszeltek , esetleg iszik valamelyikuk ezer oka lehet a dolognak.
De vannak olyanok is akik egyszeruen olyan emberek akiket a sajat sorsukon kivul semmi nem erdekel.
Pl. itt nem szokas azon torekedni hogy a gyereket segitsek kulonosebben anyagilag ha felno vagy orokseget tartogassanak nekik. Itt ha egy hazaspar nyugdijba megy gyakran eladja a hazat, evekig utazgatnak aztan amikor visszajonnek vesznek maguknak egy kicsi lakast a maradek penzt meg felelik. Es nem akarnak oroksegeket hagyni. Ha marad marad ha nem nem.
Ugyaigy nem szokas elmenni sehova garantornak a gyereknek stb. es ezt kerni sem szokas. Ugyanugy ahogy nem kerik a szulok hogy a gyerekeik gondoskodjanak roluk, nem divat hogy magukhoz vegyek vagy egyutt lakjanak veluk, van aki az orszag tulso felen el es 10 evben egyszer ha latja a szuleit.
Szoval ahany haz annyi szokas.
Beírásaid alapján nem vagy nekem szimpatikus, nem hiszek neked. Sajnálom.
Pontosabban azt látom, hogy valóban vannak megélhetési gondjaitok, de a hozzáállásod, minden egyes megnyilvánulásod arra mutat, hogy nem megoldani törekszel a problémákat, hanem egyre mélyebbre ásod magadat a sárban. A gyakorlati tanácsokat, az érdemi segítségnyújtási szándékokat visszautasítod, mert egy mákszemnyi erőfeszítést nem vagy hajlandó tenni semmiért. Akármennyire is nehéz, másképp nem megy.
Amarynda: az ilyennek oka van. Vagy az egyik fél részéről vagy a másikéról.
Egyébként amíg nem hallottuk mindkét fél részéről a tényeket, egyoldalúan tudunk csak "ítélni".
Most csak bubóca oldaláról ismerünk valamennyit a történésekből. Talán ha a lánya (és családja) is lehetőséget kapna és élne is vele, egyebet is megtudnánk.
Ezzel most nem ertek egyet. Nem minden vo vagy meny hajlando tamogatni a szuloket (sokszor meg a sajatjat sem) meg akkor sem ha megteheti.
A topicindito irta hogy a vo meglehetosen fogahoz veri a garast a felesege pedig reges reg azonosult vele.
Az osszekoltozes pedig megint egy olyan tema, hogy hidd el nem mindenki vallalja. Es ez ertheto is, mert van akivel egyutt lakni maga a pokol. De egyszeruen olyan is van hogy az illeto nem hajlando a mas problemajat magara venni. akkor se ha szulo vagy anyosa az illeto.
ez csak olyan beszed hogy "nem hagyja" . de hagyja bizony. Ha nem igy lenne akkor nem lennenek olyan oregek akik megfagynak a lakasban vagy ehen pusztulnak holott vannak gyerekeik.
http://www.youtube.com/watch?v=1pmuclicVrg
Ezzel a dallal kívánok Minden Topictársamnak nagyon boldog Új Évet!
Köszönm, hogy a kedves szót idézőjelbe tetted. Így legalább tudom, mennyire vagyok "kedves" Neked.
Nem félek attól, hogy mindaz, amit leírtam valóra válik, mert már régen valóság! Semmi sunyiság, hazugság nincs benne!
Mivel én nem vagyok regényíró típus, így nem is tudnám leírni mindazt, ami az eddigi 55 év alatt történt, pedig úgy gondolom, eléggé érdekes és tanulságos lenne sok ember számára.
Nem tudom, mennyire ismered a romákat és az életformájukat (romológia), de náluk sokkal-sokkal erősebb az összetartás a családban, mint bármilyen magyar embernél. Én sok romával dolgoztam, és zenéltem együtt. Soha, sehol nem tapasztaltam ekkora összetartást, mint a romáknál!
A magyar ember elsősorban önmagára és gyermekeire gondol, hogyan fogja majd tudni taníttatni, mennyit tegyen félre a taníttatásukra, mivel ki tudja, mit hoz majd a jövő, mennyire fog változni a felsőoktatás...., tandíj, stb....
Nem, de nem akarok cirkuszolni. Bubóca minden kényes kérdést, felvetést leráz, mint ázott kutya a vizet. Nincs értelme az egésznek.
Illetve bocsánat: egy esetben el tudok képzelni ilyen fokú nemtörődömséget, ha a szüleim együttesen úgy megbántottak volna vagy bármiben keresztbe tettek volna nekem, hogy az az én szememben megbocsáthatatlan.
Hallod, ezek soha ehyetlen szavunkat nem veszik komolyan.
Itt az a lényeg, hogy foglalkozz valük, pátyolgasd meg adj némi segítséget.
Sokat kizártak már innen, mert erre rávilágított, pedig ez a lényeg.
Soha nem leszel itt jó, mert nem simogatod a fejét.
Csak egy jó kis utalás ......
Tigerclaw, te komolyan elhiszed, hogy létezik olyan gyermek, vej/meny, aki, ha tényleg nagyon nehéz helyzetbe kerülnének a szüleik (após-anyós), hagynák, hogy idáig jussanak???
Ilyet még a ténylegesen nyomorgó, faluvégi cigány sem csinál, inkább összezsúfolódnak negyvenen egy kis házban.
Bubóca "kedves", csak arra vigyázz, hogy nehogy véletlenül tényleg valóra váljon mindaz, amiket leírtál.
Mert ez több száz oldalas regénynek (fikciónak) elmegy, biztosan sokan volnának, akik meg- és bevennék a sztorit. Ha egy kis eszed van, legalább ezzel keresel majd pénzt.
Minden Topictársamnak erőben, jó egészségben, sikrekben gazdag új évet kívánok!
„Adjon Isten három bét, három pét,
Három effet, három dét:
- bort, búzát, békességet,
- fűt, fát, feleséget,
- diót, disznót, derelyét,
- pénzt, paripát, pecsenyét!”
Ugyan folyamatosan hangoztatod, hogy lezártad a gyerekeddel kapcsolatos témát de csak terítéken van - remélem annyit értesz, hogy miért is.
Tudod, egy biztos: ha a lányod ugyanilyen helyzetben lesz egyszer, az unokáid ugyanúgy tojnak majd a fejére, mint ahogy most a lányod a tietekre.
Ugyanis ezt tanulták eddig tőletek, ezt látják, ez rögződik bennük, hogy a szülővel így kell "törődni". Elég pár havonta egy kiló szalonna és mindenfajta gondoskodás, kötelezettség letudva ezzel.
Már csak azért is megérnétek egy riportot, hogy a tanárnő lányodról tudomást szerezzenek az emberek. Hogy lássák, a 21. században ilyen létezik.
De neked persze ez a normális, az elfogadott. Hát...éld ezt. Neked jó - ezzel nincs is semmi baj.
Csak egyet kérek, ha lehet: ne reklámozd jobbra-balra, mert minden jóérzésű embernek borzolódnak az idegei, hogy egy gyerek hogy "törődhet" ennyit a szüleivel, akiknek az életét és azt az életét köszönheti, amiből szökőévente egy morzsát kegyeskedik juttatni éhező, fázó, szinte embertelen körülmények között élő szüleinek.
Úgy gondolom, a nickneved mindent kifejez.
Addig, amíg nem ismersz, nem tudhatod, de mégis kimondod, hogy sunyi vagyok. Soha, soha nem tudtam elviselni a sunyi, hazug embereket.
Mártíromkodás: ha neked az empátia, az együttérzés más hasonló emberek iránt ezt jelenti, csak sajnálni tudlak. Lelkiekben rendkívül szegény vagy, talán még annál is alább. Az érezemi intelligenciaszinted szerintem a mínuszok mínuszán van. Önző, csak magadra figyelő ember lehetsz, ha véletlen valakin segítesz, önmagadat mellvereged.
Tud róla a lányom, a közel 2 év alatt néhányszor voltak itt, legfőképp nyáron, amikor már volt termés a kertben.
De pl. tegnap is kijött az egész család, mert megkértük a vejemet, segítsen, egyedül a férjem nem tudja a bojlert elővenni, hogy melegvizünk is legyen a leendő "fürdőszobában". Gyorsan el is mentek, mert fáztak... Viszont hozott az apjának 1 kg szalonnát, mert tudja, hogy azt nagyon szereti. Ha az van itton, akkor "minden" van! Már nem hal éhen. Mi már hozzá vagyunk szokva a -8, -10 fokos hideghez is ami mostanában a pusztában van, nekik ez már nagyon hideg. Tavaly, amikor -17, -25 fok után jött a mínusz hét, már fel sem vettük, sőt melegnek éreztük. Nem is voltunk megfázva egész télen, hisz állandóan az udvaron, a friss levegőn tartózkodunk.
Nyáron, amikor kijöttek, szinte az első dolog volt, hogy nagy levegőt vettek, "harapni lehet a jó levegőt". Erdő vesz körül bennünket....
Nézd, szerintem egy riporton már túlmutatna a mi életünk, többszáz oldalas könyvet ki lehetne adni belőle.
Annyi mindenen mentünk már keresztül.....
Szólj a lányodnak, hogy az Édesapja éhezik, hogy csont és bőr. Ha magadért nem vagy képes kiállni, akkor állj ki azért a Férfiért akit szeretsz, akivel leélted az életedet.
Nem is értem a lányodat, hogy bír a szemetekbe nézni?
Hogy bírja elvisleni, hogy lepusztultok, elfogytok, embertelen körülmények között tengődtök...ők meg duskálnak a jóban. ( erre még az se mentség hogy egy szarrágó tehetőshöz ment hozzá, mint írtad. Hogy képes elviselni azt hogy a tulajdon Anyukája és Apukája így éljen. Van lelkiismerete?)
Jó lenne ha a nők lapja bármely újságírója olvasná a topikot.
Megérne a nyomtatott sajtóban egy cikket. Ha másért nem elrettentő példának, hogy a majomszeretet, a nem nevelés, az elkényeztetés milyen önző gyerekeket ad a világnak. Az hogy máson átlépnek az ilyen gyerekek az még hagyján, de a saját húsvérükkel is ezt teszik. :(
Nekik mindenjár, nekik mindenhez joguk van. És a kötelességgel mi van? Hm?
Milyen jövő lesz itt ebben az országban, az ilyenek milyen példát mutatnak? :( Hova fog ez vezetni?
Még annyit:
Igen "dúsgazdag"-nak érzem magam lelkiekben, empátiában. Holnap lencsegulyást főzök (25 dkg hús lesz fél kg lencsével). A húst még Erzsikének köszönhetem!
De meghívtam a közelünkben lakó juhászt, aki hetekig nem eszik meleg ételt, hogy egy tányérral neki is jusson. Nem kap fizetést, állítólag a "Gazdája" külön számlán tartja. Csicskáztatja, agyon akarta veretni, ráküldött 2 verőlegényt, hátha megmarad neki majd a juhász pénze. Viszont nem lehet "hozzányúlni" a Gazdához, mert akkora összeköttetései vannak, illetve a testvére is ügyvéd...
Szóval, még ebből a kevésből is úgy éreztem, adnom kell 1 tányér melegkaját neki. Tavasztól őszig, ha erre jár, mindig benéz, megkérdezi, segíthet-e valamit.... Ez a legkevesebb, amivel viszonozhatom.
Mikor áradoztam én dúsgazdagságról???????
Azért, mert nagynehezene megtermeltük a zöldséget, ami talán tavaszig ki fog tartani beosztással????? Nem értem ezt a kijelentésedet. Soha nem voltunk "dúsgazdagok"! Akkor most nem itt élnénk!Igen, tudok főzni szinte a semmiből is, ami ehető. Rákényszerültem, megtanultam, illetve kipróbáltam. Még a nagy szerencsém, hogy a férjem nem válogatós, mindent megeszik, amit elé teszek. Bérleti díjat nem fizetünk, csak az elhasznált villanyszámlát. Viszont "bérleti díj"fejében csicskáztat a T.Gazda, van amikor már reggel fél 6-kor telefonál, mit óhajt. Tegnap pl. egész nap főztem Neki, mert megvendégelte a munkásait. De én nem ülhettem az asztalhoz.... "Természetesen" a mosogatás, takarítás már ránk maradt.
No! Álljon meg a menet!
Senki nem írta, hogy cukorbetegek vagyunk a férjemmel!!!!! Bármikor ehetnénk cukros ételt! Ezt a szaloncukrot az Önkormányzattól kaptuk, azóta is ott van, hátha kijönnek az unkák, és majd elfogyasztják!
A "fehérkenyér" félbarna kenyér, mely azért maradt ott, mert 1 hét alatt sem eszünk meg fél kg kenyeret. Most a halászléhez viszont, amiben nem volt tészta, jólesett egy-egy fél kenyérszelet. A sült húst 4 napig ettük.....
Egyáltalán nem hiányzik a városi kényelem itt a tanyán, ezért is vagyunk itt, illetve maradtunk itt. Ami hiányzott, az a fürdőszoba és a mosási lehetőség. De ez is lassan megoldódik!
Amikor a barackfából hasított fát tesszük a kályhára, annak az illata semmihez nem fogható jó illattal árasztja el a szobát.
Egy baj van, lassan elfogy.... Kb. 1 hónapra való fánk van. 
Mióta itt kinn lakunk, (áprilisban lesz 2 éve), nem voltunk megfázva, nem kellett az influenza miatt vigyázni, hogy ne menjünk olyan környezetbe, ahol elkaphatnánk. Sokat vagyunk a friss levegőn, ha süt a nap, a D vitamint is megkapjuk...
A berendezés nagy része a T.gazdáé, csak megengedte, hogy használjuk.
Tudod, azért jár állandóan az evésen az eszem, mert "éhes disznó makkal álmodik..." mondja a közmondás. Elsősorban nem miattam kell ennyit gondolkodnom, hanem a férjem miatt, aki csont, bőr és a húst hússal enné.... Sokszor a hajam szála égnek áll, mit is tudjak olyat csinálni, amiben legalább neki jut hús. Én nagyon megvagyok nélkóle!
Bocsi, de nem kértem Senkitől!!!!!
A fotókat azért tettem fel, mert megígértem, és állni szoktam a szavamat!
A gyerekemről szóló "mesét" már régen lezártam, nem kívánok róla írni!
Köszonom!!!!!!!
Nektek is jó egészséget, sikeres, boldog új évet kívánok!
Mi az, hogy ti csak berlok vagytok? Hat nem azok vagytok? Hogy mutasson be a tulaj maskepp? Nem szegyen berletben elni.
Nekem erről az jut az eszembe, hogy ha jönnne egy természeti katasztrófa, vagy egy háború (bombázás) és menekülni kellene vagy mindenki meghalna, akkor vajon az, akinek most saját tulajdona a háza/lakása, magával vihetné-e?
Ugyanúgy nem vihetné magával, mint az, aki bérlő, vagy még az sem.
Ennyi kajat egy honapig se ennek meg. Plane meg beteg embereknek tul nehez etel ez. A kocsonya eltartana egesz telen. Akkora karej feher kenyer, egeszsegtelen. Na mindegy, csak azt nem tudom, ha van fa, miert nem futottetek be.
Kellemetlen a tanyasi elet a varosi kenyelem utan,de en ugy latom egesz szepen berendeztetek, en nem latok ott nyomort. A karacsonyfa nem lenyeg, hogy milyen. Aki cukorbeteg, ne is tegyen edessget a fara. Ha akarsz, keszithetsz szep diszeket hazilag, de meg azt sem muszaj.Lagalabb karacsonyfa is volt. Szerintem meg meg fogtok ott elni szepen nyugodtan. Semmi rosszat nem kivanok, enmagam is adnek kajat, ha neked nincs, ha itt lennel. Nekem csak valahogy a kerkedo stilusod nem tetszik, meg hogy allandoan az evesen jar az eszed. Meg a karacsony sem mas, csak hogy mit esztek.
Ugy latszik ok a sajat hazukat megbecsultek, atieteket meg elarverezik. Nem reg meg dusgazdagsagrol aradoztal, hogy miket fozol. Takarekoskodni kellett volna a szukosebb idokre.
Azert nem sajnallak, hogy berleti dijra telik, enni van mit, kocsi is van, internet is van. Van. Van teto a fejetek folott, mit szamit az, kie a haz. Mi az, hogy ti csak berlok vagytok? Hat nem azok vagytok? Hogy mutasson be a tulaj maskepp? Nem szegyen berletben elni. Itt Amerikaban milliok elnek berelt lakasokban es kozben leelik az eletuket igy, esznek, szorakoznak, dolgoznak, gyerekeket nevelnek, sporolnak, utaznak. Mi van akkor? Egy elet, egy egesz elet siras rivas nelkul.
Nem érzem kötekedésnek.
De engem (és másokat is) felháborít, amit B. itt hetek óta művel.
Kezdve a topictársaktól kapott hús lefotózásától, folytatva a lányáról elóőadott mesékig.
És nem, nem hat meg az efféle kéregetés.
Kedves Bubóca!
Jó olvasni, hogy jól sikerült a karácsonyotok. :)
Kívánom, hogy az új év pedig sok örömet, könnyebbséget és főleg egészséget! hozzon majd családodnak. :)
Igen feltettem egy képet, mert Ünnepek vannak, és éppen előtte készítettem a nagyszülőknek, barátoknak a mi Karácsonyunkról egy kis ízelítőt. A vitába belefolyni továbbra sem szeretnék, a szemet nyitva tartani pedig mosolyogva is lehet.
Békés Boldog Ünneplést Mindenkinek!
Igen. Sőt évek óta nyilvános galériám van.
Persze veszélyekkel jár(hat), de úgy gondolom, ha naivitás is, néha bízni kell az emberekben. Ezzel együtt a gyerekeim sosincsenek egyedül hagyva, szerencsés helyzetben, vidéken lakunk hasonló nyitottsággal, sikerült nekik olyan burkot kialakítnai, hogy a szembeszomszéd átszaladt szólni, hogy a gyerekem felmászott a földszini csukott ablak párkányára, nehogy leessen. :)))...és még három szomszéd figyel folyamatosan...persze ennek vannak hátrányai is, de én szeretem, ha az emberek figyelnek egymásra, én is igyekszem.