Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
30-hoz közel, egyedül
Létrehozva: 2012. augusztus 17. 15:01
Sziasztok!
29 éves vagyok, nemrég ért véget egy hosszabb kapcsolatom, erről indítottam is itt pár hete egy fórumot.
Mivel előfordul, hogy esténként egyedül vagyok itthon, szívesen beszélgetnék szintén egyedülálló harminchoz közeli vagy harmincas nőkkel, ők hogyan élik meg azt, hogy még nem találták meg az igazit, vagy megtalálni vélték, de mégsem ő volt az?
Hogyan próbáltok újra ismerkedni, egyáltalán milyen esélyeket láttok arra, hogy menni fog?
Korábban már voltak ehhez hasonló fórumok, de egyik sem élő, úgyhogy gondoltam nyitok egy újat.
Egyébként magamról annyit, hogy egy intelligensnek és vonzónak tartott nő vagyok, önálló egzisztenciával. Nem tartom jelenleg sem a nagykést a csuklómhoz :), amiért jelenleg nincsen párkapcsolatom, sőt, elkezdtem élvezni az egyedüllétet és azt, hogy azt csinálok, amit csak akarok. Viszont van bennem egy egészséges félelem, amiért nem tudtam eddig megfelelni a társadalmi elvárásoknak (család, gyerek).
Szóval várom a sorstársakat.:)
Engem valaki azzal nyugtatott meg, hogy ez azért lehet, mert utánam kerültek abba a korba, amikor ez már szóbajöhet. Lehet. Mindenesetre én akkor tényleg még nem szerettem volna feleség lenni.
Szia!
Nagyon szeretjük itt a pozitív példákat, úgyhogy köszi, hogy megosztottad a töténetet. :) Éppen a napokban beszélgettem egy barátnőmmel, aki lehúzta ezt a kulcs és lakat partit, de ezek szerint mégiscsak lehet ott is ismerkedni. Sajnos itt nálunk nem sok ilyen buli van.
Írtam, hogy nemrég voltam egy-két helyen, de nem találkoztam normális korombeli férfival. Nem is tudom, hogy hol vannak. Nálam az a baj, hogy bulizós helyekre nem szeretek vendégként járni, viszont beszélgettem egy 30-as egyedülálló férfi ismerősömmel, aki azt mondta, hogy beülős helyeken ő nem ismerkedik, mert oda beszélgetni megy a barátaival, és nem fog odamenni egy asztaltársasághoz (mégha azt csak 2 nő alkotja is). Csak bulikban ismekedik a neten kívül. Szóval csak meg kell majd látogatnom egy-két bulit, mert a beülős helyeken nem ismerkenek a férfiak?
Szia!
Hű, nagyon érdekes a történeted, nem mondhatni, hogy mindennapi. Én úgy vagyok vele, hogyha már vmi úgy alakult ahogy, akkor próbáljuk meg kihozni belőle a legjobbat.
Nem tudom egy kisgyerek mennyire nehezíti meg az ismerkedést, de voltak itt pozitív példák, úgyhogy nem is kell elkeseredned.
Írtad, hogy kiderült az apáról, hogy nős. A felesége mit szólt a dologhoz? Gondolom ezt már nem lehetett eltitkolni.
Sziasztok!
Nos az utóbbi két napban nem sok újdonság történt velem. Szombaton elmentem egy hajóra a bnőmmel, hangulatos hely, de gyakorlatilag egyetlen olyan pasit sem láttam, aki első blikkre megmozgatott volna bennem valamit.
Az online ismerkedésre visszatérve. Holnap lesz egy "randim", amire kicsit másképpen készülök, mint az előző kettőre, amire lesz, ami lesz alapon mentem. Úgy terveztem, hogy ezeket a találkozókat nem veszem komolyan, odamegyek, aztán beszélgetünk egyet, és ennyi. Az előző kettőt nem is előzte meg hosszabb levelezgetés. Most azonban más a helyzet, viszonylag sokat beszélgettem neten a szóbanforgó pasival az utóbbi napokban, pl. tegnap, és beleestem abba a hibába, hogy ha élőben nem fog meg, akkor csalódni fogok. Én hülye. Tegyetek kérlek helyre, ugye nem vagyok normális? :)
Mindjárt vissza is olvasok, láttam vannak új hozzászólások.
Veletek történt vmi esetleg az utóbbi napokban?
Nagyon átérzem az hangulatodat, írok egy pozitív történetet, mit szólsz hozzá?
Nem jellemő rám sem a nyáladzás, sem a idilli mesékben való ringatózás sőt.. Nálam földhözragadtabb nő kevés van/volt..
A paraméterek nálam is hasonlók, 28 leszek. Az elmúlt 3-4 évben rendesen szívóágra tettem magam a pasik terén. Volt ott minden, randik, rövidebb kapcsolatok, voltam kihasznált és kihasználó stb, és volt egy kb 1 éves "megalkuvós" kapcsolatom, ami nem volt jó, de volt, majd márciusban szakítottam.
Május környékén úgy éreztem vége, lehúzom a rolót, nincs remény. Hirtelen felindulásból regisztráltam egy társkeresőre, nem igazán leveleztem, nem is találkoztam senkivel, bár jelentkezők voltak, ami mondjuk neten nem meglepő.
Le akartam törölni magam, nem jött be. Aztán 1 hét után írt valaki, másnap megnéztük egymást facebookon, soksok közös pont van az életünkben. (Valójában évekkel ezelőtt egy nagy társasághoz tartoztunk, mégsem találkoztunk soha, csak így, neten. A sors)
Következő nap találkoztunk. Aztán megint.
Most ott tartunk, hogy a szerelem tombol, összeköltöztünk, májusban házasodunk. Elköteleztük magunkat. Nem gondoltam, hogy megtörténik:)
Közhely, de nekem akkor robbant be az életembe, és borított mindent, meghazudtolva az eddigi aggodalmaskodó, agyaló, bizalmatlan énemet, amikor már teljesen kiábrándultam mindenből.
Remélem felvidítottalak:)
Sziasztok!
Én "még csak" 26 vagyok, de én is sokat rágódom rajta, hogy mi lehet a baj velem, miért nem találom meg a párom, ill. miért nem találnak meg engem... Sok kisebb "próbálkozás" mellett egyetlen hosszabb kapcsolatom volt eddig, ami kb egy évig tartott, és lassan másfél éve, hogy vége lett. Azóta is próbálkoztam sokmindennel, többféle társkereső oldallal, de 1-2 randit kivéve nem volt semmi komolyabb. Sokszor gondoltam arra is, hogy túl nagyok az elvárásaim, túl, magasra teszem a lécet... Tényleg eléggé zsákbamacska ez a netes dolog, néhány kép meg sor alapján nem lehet valós képet kapni valakiről. Szóval nem tudom mit kéne még tennem, de azért bizakodó vagyok...
Szia,
ismerős a helyzet amiről írtál, csak sajnos nálam a család egy része is érezteti azt a bizonyos elvárást. Néhány hete maradtam teljesen Nélküle, pedig mi erősen terveztünk közös életet. Mondhatni finiseltünk, aztán tessék........... valami miatt egyedül vagyok.
És igen, néha én is élvezem. Azonban mikor egyedül kell lefeküdnöm, sokszor elgondolkozom hol rontottam el. Bak csillagjegyű vagyok, maximalista, karrierista. Talán itt.
Minden általános iskolai osztálytársam férjhez ment/megnősült, valahol már van baba is, vagy csak hosszú párkapcsolatban élnek. Én vagyok az utolsó szingli. Emiatt nem is szívesen járok osztálytalálkozókra. Senkit nem érdekel, hogy sikeres vagy. Első kérdés: Család?! Brrrr
Nem tettem fel sehova fotót.
Aki a szöveg alapján jelentkezett, és eljutottunk levelezésben valameddig, annak küldtem csak fotót.
Elvárásaim? Nem voltak, én tulajdonképpen játszani akartam... szórakozni.
Aztán jött szembe néhány érdekes ember...
Simán leveleztem nős fickóval is, volt aki lakást bérelt volna nekem...
Nézd,a csinost nyugodtan le lehet írni,nem önfényezés ha valóban csinos valaki.Az okos már húzósabb.De a legjobb,ha tényleg humorral szövöd tele a bemutatkozó szöveget.Illetve ha komoly egy nő,és komolyabb férfit szeretne,akkor valami mást.Nos,ha a humorra mész rá,akkor abból bármi lehet,könnyebben ki tudsz hátrálni egy időben észrevett unszimpatikus ismerkedésből.Úgy még tesztelheted is a férfi határait,mi az amit elvisel.
Az önbizalmad miért volt alacsony szakítás után?Azért mert egy férfivel nem passzoltok,még nem vagy kevesebb.Egyszerűen nem illettetek össze,örülj hogy vége. És ha most vissza gondolsz,boldog voltál mellette?
Olyan válasz nincs hogy igen,de...,vagy kicsit,de valami nem működött.Ha egy emberpár ilyen kapcsolatban él,ott már lehet aggódni az önbizalom hiány miatt,hiszen megalkuvásról van szó.
A netes kapcsolattól óvnálak.Gondolj bele,megismersz a neten egy férfivel,minden stimmel,nagyszerű beszélgetőpartner,intelligens,elbűvölő,anyagialag is oké.De amikor találkoztok,megcsap az illata,ami tegyük fel számodra elviselhetetlen.Nem büdös,de nem bírod. Genetikailag taszítjátok egymást.
Ennyire azért ne nézz hülyének bakker, 2szer megjött még az után hogy teherbe estem. Sztem nem én vagyok az egyetlen nő aki így járt.
Elég idegesítő ha 28 éves létedre sokan azt hiszik 18se vagy, mert úgy is kezelnek amíg nem tudják hogy mennyi is vagy valójában. Csomószor a 22 éves srácok nyomultak rám mert azt hitték 19-20 éves vagyok, a 30as pasasok meg általában keresztülnéztek rajtam. Mindig mondják hogy majd ha idősebb leszel mennyire fogsz ennek örülni, már legalább 8 éve várom azt hogy a boltban ne kérjék el a személyimet ha veszek egy üveg bort
nem vetted észre 3-4 hónapig, hogy nem jön meg?
jajj és tényleg a babaarc átok, mert 10 évvel fiatalabbnak nézel ki.
Szia!
De jó topik. Én 28 múltam nemrég, és szintén egyedülálló vagyok, ráadásul egy babával. Tavaly szakítottam a "nagy ő"-vel, én hülye, azóta is bánom a dolgot, de már visszacsinálhatatlan. Utána megpróbáltam kiveherni, volt egy két hónapos kalandom, aminek a vége pedig terhesség lett (védekezés mellett), én sem akartam megtartani, a tisztelt apa sem (akiről így menet közben kiderült hogy házas
) de az orvos közölte hogy bizony az első trimesztert kb kibekkeltem, ugyanis a 13.hét elején voltam, szóval a baba maradt, apuci meg lelépett szépen. A kisfiam imádom, és már örülök hogy így alakult, de eléggé nehéz.
Hiányzik egy kapcsolat, de ismerkedni nem igazán van időm. Ha csak nem szedem fel a nőgyógyászom
(valamelyik súgás szólt erről nemrég).
Neten még régen próbálkoztam kiváncsiságból, de 50 éves kapuzárási pánikos hapsik írtak szóval azóta azt hagytam a fenébe. Amúgy kb 18-20 évesnek szoktak nézni (babaarc átok :D), a terhesgondozáson is mindig mondták hogy húú jó fiatal kismama, mondom adjon hozzá 10 évet ahhoz amennyinek néz
Szóval nem tudom, jelenleg várom a sült galambot. Elkeseredve mondjuk nem vagyok, de azért eszembe szokott jutni, hogy mi lesz ha kifutok az időből :S A jó pasik előbb-utóbb elkelnek.
Na nekem éppen ezért nincs ideálom, mert eddig minden pasim teljesen másképp nézett ki. :)
És igen, fontos a külső és a belső, de a külsőben nem feltétlen az, hogy szabályos vonásai legyenek, ergo helyes legyen, hanem, hogy vmi megfogjon benne. Lehet az egy görbe orr is. :)
Úgyis a kémia dönt. Pl. volt olyan, hogy online tetszett, de élőben már az illata is irritált. :)
Nekem van ideálom, ha úgy vesszük, de sosem annak próbálom megfeleltetni a pasikat. Eddig egyetlen egy pasim volt, aki külsőleg majdnem megfelelt az ideálomnak, a többiek pedig... többnyire éles ellentétei :D Én kifejezetten a barna pasikra bukom, ehhez képest volt több szőke pasi is aki igencsak tetszett, volt, akivel jártam is és szerintem annyira nem mérvadó, hogy hogyan néz ki a másik, megfelel-e az (irreális) elvárásoknak. Legyen valami, ami megfog benne és kész. Tehát nem hazudom, hogy nem számít a külső, mert igenis fontos, de nem az, hogy tökéletes legyen, hanem hogy legyen valami, amit én benne tökéletesnek látok, ami megfog.
És igen, legyen okos, mert ha nem az, akkor nem tudok felnézni rá. Vicces is, mert fontos, hogy lehessen együtt nevetni, értse a szarkazmust és legyen jó a helyesírása :D
Ezek nem is magas elvárások.
Az előbb leírtam a külsőt, most jöhet a belső. Intelligens, humoros, igényes, de nem piperkőc, céltudatos, kommunikaív, hűséges. Ennyi elég is lesz. :) De alapvetően a kémiában hiszek, a kisugárzásban és az összbenyomásban.
Hugh Jackmen nálam is nyerő. :)
Nekem Colin Firth éppen a Büszkeség és balítélet és a Bridget Jones miatt tetszik.
Egyébként külsőleg nincsen ideálom (mondjuk jó, ha magas, normál testalkatú, van haja, kiállása). :) Viszont tetszett már meg alacsony, kissé köpcös pasi is a kisugárzása miatt.
letagadni kifejezetten én sem szoktam, csak mosolygok a tippeken :D
célcsoportom 25-35-ig, ezen a határon kívül szerintem már olyan különbségek lehetnek, amivel nehéz megküzdeni.
A köszönési módoktól, amiket írtál, én is kivagyok. Pedig én elég lazán használom a nyelvet, mármint hajlamos vagyok szánt szándékkal egybeírni külön írandó szavakat csak úgy nyomatékosításképpen meg fonetikusan angol szavakat, de az ilyen sya kikészít.
Sztárpasi? Hm... nincs egy, akiért kifejezetten odalennék. Hugh Jackmen eléggé bejön, illetve az Amerika Kapitányt játszó Chris Evans is, ami vicces, mert az egyik azért tetszik, mert szerintem hihetetlenül férfias, a másik pedig azért, mert olyan édes kifiús feje van :D És tetszik még a Community című sorozatból Joel McHale, de lehet, hogy ő inkább csak a laza stílusa és hihetetlenül jó hangja miatt. Szeretem a mimikáját :) No meg szép magas legény :)
Colin Firth nekem túl angol és... nos, a Bridget Jones-os szerepét nem tudom elfelejteni és mindig az jut róla eszembe. Tudom, nem csak ilyen szerepekben kellene néznem, de sajnos nem tudok elvonatkoztatni tőle :D
Jól van na, nálam is a második, haramdik első blikkre maradt annyi. :)
Gondoltam biztos nagyok az igényeim, nézzük újra, módszeresen, mindent elolvasva. :)
Nem, én nem akarok milf lenni. :)
Milyen szakszó van előtte? ..., milf, mature, granny :)
Ismerős: "titkárnő vagy?", "tanárnő vagy?", "üzletasszony vagy?"
Szóval, ha belegondolok, valóban, lehet, hogy megmozgat egy-két férfifantáziát. :)
MILF? Áh, mi még nem vagyunk azok. :)
Én olyan 3-4 évet tagadhatok le, hát az is valami. :) De nem akarom letagadni. :)
Te milyen korosztályban keresgélsz? Én 28 és 35 között.
Tényleg van olyan "sztárpasi", aki kb. az ideál? Nekem Colin Firth az abszolút. :)
Lehet, hogy az idősebb nem mutatja ki olyan intenzíven, de ez nem is feltétlen baj. Nem tudom, hogy vagy vele, de nekem elegem van a Helló bébi és hasonló szösszenetekből. Amit meg még utálok írásban, a sya, így y-nal. :)
hát én első körben (meg a másodikban is) csak kiakadtam rajta, de aztán a barátnőm felvilágosított, hogy ez bók. Azóta már el is hiszem, hogy az, de akkor csak úgy éreztem, hogy vénnek néztek (mert nálam a milf úgy 38-nál kezdődik).
De azóta több pasival is dumáltam (barátok) és mind azt mondta, hogy ez bók, úgyhogy már elhiszem :D
Az országban egy nagy város van, és az Budapest. Hidd el közelről szemlélve Szeged is csak egy nagy falu. :) (Na jó, egyébként imádom.)
A randivonalra regisztráltam. Hova lenne érdemes még?
Én szemüveg nélkül már üresnek érzem magam. :) Jól áll, van több is, szerintem egy jó szemüveg csak öltöztet, úgyhogy kontaklencsén sosem gondolkodtam.
Macsó, rosszfiú férfiak? :)
Egyébként a nők egy nagy részének tényleg ez jön be, nem mondom, hogy engem sosem csábít. Az a helyzet, hogy nekem a céltudatos férfiak jönnek alapvetően be (nem feltétlen a macsók), noha a legutóbbi kapcsolatomban nem ilyen pasival éltem. A baj viszont azt, hogy a céltudatos pasik, nemcsak a munkában, hanem úgy általában az életükben azok, nem igazán tűrik az ellentmondást, úgyhogy az ember lánya könnyen belekerülhet egy olyan szituációba, amiről írsz. Elgondolkodtató a kérdés, hogy melyik a jobb? Ez vagy a másik véglet? Az arany középút talán, lehet, hogy erre gondolt anyukád az átlagos pasi címszó alatt.
Írod, hogy próbáltál ismerkedni, de kudarc. Mesélsz erről bővebben? Mi jelentette a kudarcot, miért alakult negatívan a dolog?
Nős pasik. :( Erre már mondani sem tudok semmit, a net tele van velük, és ez igencsak illúzióromboló.
Ha mélyen magamba nézek, azt kell mondanom, hogy igencsak társfüggő voltam az utóbbi időben. Az ember társas lény, nyilván úgy kerek minden, ha van mellette valaki. Csak nem mindegy, hogy ki az a valaki. Velem gyakorlatilag most először fordul elő (mint írtam sok kapcsolat van mögöttem), hogy többnyire jól érzem magam egyedül. Lehet, hogy most ezt kell megtanulnom?
freedom, vani81: annyia súlykolja a társadalom az emberbe az elvárásait, hogy néha már azt is nehéz különválasztani, hogy mi az, amit valóban én akarok, és mi az, amit a társadalom vár el tőlem. Igazatok van, hiszen látom én is, hogy mennyi rossz kapcsolat van, ahol a felek már csak és kizárólag azért vannak együtt, mert így kényelmes, így nem kell senkinek sem magyarázkodni stb. Ilyenkor nyugszom egyébként meg, hogy nem is olyan rossz az az út, amelyen most lépkedek.
igen, van ebben valami.
Rólam sem gyakran gondolják, hogy mennyi idős vagyok. Ami egyrészt előny, mert az egyik ismerősöm rávilágított, hogy dehát így hatalmas lehetőségem vannak, mert a fiatal pasik is bevállalnak, ha meg "idősebbnek" tetszem meg, de elbizonytalanodik, hogy túl fiatal vagyok, akkor csak be kell nyögnöm, hogy hány éves vagyok valójában :D :D :D
Másrészt viszont szerintem ez az utóbbi korosztály (akit a 22 éves ismerősöm már idősebbnek titulált :P) lehet, hogy eleve nem is mutatja, hogy bármit is akarna.
1 héttel a regisztrálás után? :) Az szép. :) Ehhez tényleg nagy-nagy szerencse kell.
Igazad van, én sem akarom leírni magam, tényleg most inkább érzem nőnek magam, mint korábban. Volt egy kapcsolatom egy olyan pasival, aki abszolút nem erősített ebben, és ezért most még nagyobb intenzitással tudom megélni a nőiségemet, amit rettentő mód élvezek jelenleg. :)
naigen, úgyis a fotó visz mindent. Lehet, abba is hagyom a három napja fogalmazás alatt álló spontán bemutatkozásomat :D
Szerintem az nem is rossz arány ha 15 ránézésre normálisat találtál. Vagy én vagyok túl negatív, nem tudom.
Köszi. :)
Rendben, lebeszélsz, de írd le azt is kérlek, hogy miért. Szükség van egy pasi véleményére is erről.
Én magamról sosem fogok ilyeneket leírni, mert szerintem visszásnak hat, önfényezésnek, ettől még gondolhatok bármit magamról. Ellenben az igaz, hogy az önbizalmam lehetne nagyobb, valóban volt a béka segge alatt is a szakítás után, de már kezd visszatérni. Igyekszem. :)
Szeged? ott még mindig több esélyed van, mint nekem itt ebben a faluban, elhiheteted
az már egész kellemes, mégiscsak város.
szerintem a 3semleges mondat teljesen jó.
Megkérdezhetem, hova regisztráltál?
én is szemüveges vagyok, de mikor kép készül rólam, a legtöbbször leveszem, nem szeretem.
Nagyon jó hallani ilyen sikersztorikat, mert bár volt az az 5 év, végül minden jóra fordult. :)
Valamiért tényleg sokszor az van, hogy amikor nem számít rá az ember, akkor toppan be valaki. Sok függ attól is, hogy éppen milyen lelkiállapotban mozdul ki az ember otthonról. Mert van olyan, amikor reménykedve indul neki, és előfordul, hogy csak a véletlen hozza, hogy elmegy valamerre, mindenféle előkészület nélkül.
Nálam sok múlik a társaságon is. Van olyan barátnőm, aki iszonyat laza, egy kissé hiperaktív lány, vele én is nagyon el tudok lazulni. Van viszont olyan, aki iszonyat merev, és úgy érzem, ha vele vagyok, akkor az süt rólunk, hogy jöjjön már oda valaki. Ez utóbbi feszélyez engem is, ezért nem tudom csak úgy elengedni magam mellette.
Szia!
Azért nyitottam a fórumot, hogy beszélgethessünk, megoszthassuk a tapasztalatainkat (jókat, rosszakat egyaránt), úgyhogy maradj, és beszéljünk ki mindent, ami a témába vág.
A netes keresésről már többen írtuk, hogy nem a legjobb módszer, bár voltak itt ellenpéldák is, úgyhogy talán nem reménytelen, csak tényleg nem kell annyira komolyan venni.
Az élőben való ismerkedésről: még nemrég csöppentem újra bele, úgyhogy van itt olyan, aki többet tudna erről írni, én csak nemrég kezdtem újra eljárogatni itthonról. Kihasználom a hosszú hétvégét, és elnézek pár helyre ma este is, meg hétfőn is. Tegnap is voltam, körbenéztem ott, ahova beültünk, és sajnos siralmas volt a helyzet. Láttam párokat, fiatal 18-22 éves srácokat, egy nagyon kövér ötvenes pasit egy csinos, szép kb. 20 éves lánnyal, pár jóllakott óvodást, cicákra vadászó nagykutyákat, de gyakorlatilag egyetlen normális férfi sem volt.
Korábban előfordult, hogy szemezés után átült mellénk egy-egy normális pasi, most meg nemhogy szemezés nem volt, de normális pasi sem. :)
Na igen, sajnos a férfiak zöme már egy pici szexuális utalásra is ugrik, úgyhogy én abszolút nem írok semmi ilyesmit, így is kapok felkéréseket intim kapcsolatra, de köszönöm, abból nem kérek. Ráadásul mindezt úgy, hogy viszonylag komoly a fejem :) (szemüveg stb.), vagyis egyáltalán nem keltem könnyűvérű nő benyomását.
Az sem jó viszont, ha egy komoly bemutatkozást ír az ember, mert azzal szerintem is elijesztheti a pasikat. Így, mivel a legtöbben úgyis a fotó alapján döntenek, inkább nem írtam csak 3 totál semleges mondatot.
Sajnos azonban igen kicsi a választék esetemben, mert Szegeden élek. Három dologra szoktam leszűkíteni a keresést: hely, végzettség, fotó. Ez alapján marad kb. 80 férfi. Ebből legalább 30 már nem használja az oldalt (ők azok, akik bejönnének nekem). A maradék 50-ből, ha kiszűröm azt, aki fotó alapján nem jön be (mert mondjuk kigyúrt testű macsó vagy a másik véglet, vagy 35 éves, de 50-nek néz ki), akkor marad kb. 15, akikről később derül ki, hogy valami nem klappol (kalandot keres stb.).
sziasztok!
a topik hatására beszélgettem erröl anyukámmal tegnap este.
Mondott valamit, ami megragadt: a célcsoportomon kéne változtatni. Mert nekem a macsó rosszfiú férfiak jönnek be, akik az elején velem extrakedvesek
aztán ahogy telik az idö már velem sem.
talán, azt mondta, ha változtatnék kicsit az izlésemen (nehéz lesz) és egy nem olyan szivtiprót, hanem egy átlagos rendes férfit keresnék, nem lenne több elhagyásos történetem.
van benne valami szerintem, ez megint "out of the box" (eszembe sem jutott hogy az izlésemmel van a baj).
szóval megpróbálom megeröltetni magam és elképzelni magam egy átlagos emberrel. ez a feladat. de egyelöre még gondolatban sem megy, mert nekem kell valami, ami megfog benne, valami különleges...
Sziasztok!
Hasonlóképpen vagyok én is ezzel, annak ellenére, hogy 35évesen most érzem legjobban a bőrömben magam:-) Magát a nőiességet élem meg jól.
Három hosszú kapcsolatom volt, tavaly nyáron szakítottak velem, amikor aztán tényleg padlóra kerültem.
Egyedül élek, gyerek nélkül. Mostanában vannak próbálkozásaim ismerkedni, de vhogy mindegyik kudarc. Nem megy olyan könnyen mint gondoltam.
Online társkeresőt is megpróbáltam, de inkább hagyom, nagyon nem jön be.
És igen, sajnos én is belefutottam korombeli-nős pasiba, már kezdtünk volna összemelegedni aztán lelécelt szó nélkül. Tipikus eltűnünk sztori:-(
Csak pusztán a társadalmi elvárásoknak nem szeretnék megfelelni, azért pl.:nem fogok gyereket szülni mert más korombeli nőknek már van és ez elvárás lenne.
Ugyanakkor sokszor beparázok, hogy merrefelé is haladok? Kapcsolatügyileg? Valami rosszat érzek belül, megfogalmazni sem tudom. Elvagyok úgyahogy, kimozdulok otthonról, de vmi nem kerek:-S
u.i. sajat magadnak akarj megfelelni ne a tarsadalomnak. Nagyon sok ember epp ezzel szivja meg hogy hazasodik gyereket vallal csak azert mert jaj ezt varjak el tolem.
Engem is lesajnaltak mar 20 evesen a rokonok az eskuvokon hogy hat jaj nincs baratod nem baj van meg idod c. piszkalodasokkal, de egyiknek sem buszkelkedhetett boldog hazassaggal... (mert mind 20 evesen ment ferjhez mert ferjhez kell menni...hisz mit szol majd a falu...)