Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Kislány tábor,este egyedül
Létrehozva: 2012. augusztus 7. 22:23
Nemrég beszéltem 13 éves kislányommal, Balaton partján van táborban ( nem gyermekmegőrző, hanem tematikus nyelvi tábor - nem olcsó, bejáratott, jó lehetőség).
3 napja van ott, második este fordul elő, hogy a kislányokat kiengedik a városba, tanári felügyelet nélkül.
Nappal nem is lenne ezzel gondom még.
Már második este fordult elő, három napja vannak ott, hogy sötétedés után értek haza, kíséret nélkül. 9 óra volt a határidejük, hogy vissza kell érni - nálunk itthon hn9 után már erősen sötétedik.
Alapvetően túlaggódó vagyok , tudom. Kedves, okos, nagyon szép, megbízható gyerekekről van szó. Szerintem a tanárok is rendesek - de most nagyon megingott a hitem és nagyon aggódom.
Nem is agyerekben nem bízom, hanem a körülötte levő világban.
Szerintetek????
Normális ez?
Ez valami borzalom. Hol tanítasz, a nyóckerben?
Ezek alapján nálatok örülni kell, ha a gyerek betéved a suliba! Ilyen helyeken eleve értelmetlen kirándulásról meg úgy tűnik, még osztályzatokról is beszélni - talán ebből kellett volna kiindulnunk/nod, nem úgy tenni, mintha egy átlagos iskola lennétek!
A ti sulitokban nincs mese, arról szól a suli, hogy aki szerencsésen eljutott az iskoláig - télen ugye jó melegedni - arra talán ragad valami órán a koszon kívül! Neked tényleg semmi más dolgod nincs, csak hogy megpróbáld órán felkelteni az érdeklődést, sőt, megkockáztatom, a ti sulitoknak valami speciális csökkentett tantervet kéne kidolgozni, vagy valami egész mást - kifejezetten gyakorlati orientációval - hogy ne az legyen a cél, hogy leadják a teljes gimnáziumi tananyagot olyanoknak, akik talán még olvasni sem tudnak rendesen! De ezeket a változtatásokat megintcsak a tanárok dolga kezdeményezni... én sajnálom, de ez van, ezek szakmai feladatok.
Az utolsó mondatoddal nem teljesen értek egyet. 40 évvel ezelőtt még sokkal inkább nevelték a pedagógusok is a gyereket. Akkor még nevelők is voltak, nemcsak tanárok. Sokszor még képesítés nélkül, és a foglalkozásuk megnevezése is "nevelő" volt, nem pedig tanár.
Persze, fejlődni kell, de sok szempontból jobb volt a régebbi, szigorúbb rendszer.
Még mindig nem fogtad fel, hogy NEM DOLGA a tanárnak többnapos osztálykirándulást szervezni.
"Nekem egyébként semmi közöm ahhoz, hogy nektek mi a kötelességetek. Ha a ti lelkiismeretetek idáig terjed"
Kötelességekről beszélünk vagy lelkiismeretről?
A tanár kötelességeinek utána lehet nézni:törvény, házirend, stb.
Lelkiismereti kérdés meg az, hogy a kötelességeit lelkiismeretesen, a legjobb tudása szerint végzi-e el, vagy csak az abszolút minimumot célozza-e meg.
Egyébként meg a tanár leginkább példamutatással nevel: ha a saját családját helyezi első helyre, ezzel arra nevel, hogy a család érték, ha meg a saját családját feláldozva osztálykirándulásokon, vagyis munkával tölti azokat a hétvégéket, amelyeken a saját gyerekeinek lenne rá szükségük, akkor meg valami egészen másra. Vannak tanárok is, szülők is, akik az előbbit tartják igazi értéknek. Hol ütközik ez bármiféle törvénybe, házirendbe, stb.? Sehol.
Ne is haragudj, de te egy olyan környéken tanítasz valószínűleg, ahol sok halmozottan hátrányos helyzetű gyerek van, deviáns szülőkkel (ezt már az is mutatja, hogy eleve meg sem veszik az ellenőrzőt - melleseleg nálunk az ellenőrzőt az iskola adja ki, csakúgy, mint a tankönyveket, és csak hetente-kéthetente hozzák haza megmutatni a lurkók, a többi az üzenő füzetbe megy, az aláírás pedig arra való, hogy aki nem írat alá valamit, az lemarad az adott dologról és punktum). És te mindezek ellenére úgy kezeled a helyzetet, mintha egy mintaiskolában tanítanál. Én egyáltalán nem csodálkozom, hogy a szülők nem léptek be a elektronikus rendszerbe eddig, én sem léptem be, pedig nálunk is fél éve bevezették, de mivel papíron is megkapom, és a saját lányomról tudom, hogy mindent elmond, és általában jó jegyet hoz, így egyszerűen nem volt rá szükségem eddig. Nálatok meg még azt is el tudom képzelni, hogy hiába diktálsz le te telefonon bármit, a szülő fel sem írja akár, mert ugyanúgy nincs Internet hozzáférése, mint annak, aki bevallotta. Csak szégyellte bevallani neked.
Akármennyire fáj, az iskola színvonalán csak ti, tanárok javíthattok. A gyerekanyagot nem tudod lecserélni. Ha ilyen a helyzet az iskoládban, akkor pedig ezt a speciális helyzetet kell figyelembe venni: észre kell venni, hogy ez nem egy elitiskola, hogy itt a gyerekeknek egzisztenciális gondjaik is vannak esetleg, hogy itt még hatékonyabb módszert kell találni arra, hogy megfogd őket! És hatékonyságon én nem a hiábavaló fegyelmezést értem (persze az is kell néha), hanem az érdeklődés felkeltését. Szóval nem lehet homokba dugni a fejedet, vagyis lehet, de akkor inkább igyekezz egy elitiskolába átmenni tanítani, ha nem bírod az itteni (ottani) körülményeket!
Hát az érdektelenség ellen nehéz küzdeni, az tény. De valahogyan mégiscsak kéne. Persze, 1 vagy akár 2 ember nem képes, komolyabb összefogás kéne. Meg persze normális törvények, ahol igenis lehetőség lenne komolyabb szankciókat alkalmazni a renitens kölkökkel szemben. Csak jók voltak valamire anno azok a bizonyos javító-nevelő intézetek, szerintem.
Hogy pedagógusként mit tennék? Magamat ismerve állandó látogató lennék a gyámügynél - valószínűleg. Ahol a szülő ilyen szinten nem törődnek a gyerekkel, ott szeintem veszélyeztetve van. Az meg a gyámügyre tartozik. De nekem ilyen a vérmérsékletem, biztosan nem hagynám annyiban.
"Tudod mi a komoly gond a tanári társadalmon belül? Hogy ilyen hülyeségekkel kell vitatkoznunk, ahelyett, hogy a szülő azt kérdezné, hogy az alap tananyagot miért nem tudjuk átadni, hogy miért nem lehet a nemzeti alaptantervtől csak 10%-ban eltérni, hogy hogy lehet azt elvárni egy tanártól, hogy differenciáltan oktasson és tehetséget is gondozzon 35-40 fős csoportban, hogy miért nem hagyják, hogy azt csináljuk, ami a dolgunk, hogy tanítsunk. "
Hát ezt éppen hogy rosszul tudod. Ez ugyanis kizárólag a ti szakmai feladatotok, és a ti lejátszandó játszmáitok szakmai berkeken belül! Vagy talán ezek után veled konzultáljon a szülő, aki történetesen pl. a Tescoban dolgozik, hogy neked hogyan jó, ha előbbre pakolja a polcon a régebbi terméket, vagy ha hátra, és ugyan mondd már meg, hogy hány százalékops akciót szeretnél a jövő héten a trappista sajtra?!
A szülőnek kötelessége iskolába járatni a gyereket, és nem kötelessége meghatározni a Nemzeti Alaptanterv részleteit, meg a tanítási módszereket - mindazonáltal egy normális társadalomban konzultációs lehetősége lenne, és senki nem harapná le a fejét, ha érdeklődik a téma iránt, ahogy itt is. Ez a tanárok feladata, a szakmájuk része, ha nem tűnt volna még fel. A kollégáiddal, a főnökeiddel, a szakmai fórumokon a te dolgod/ti dolgotok érdemben egyeztetni! Ez minden szakmában így van, nem hiszem, hogy a tiétek lenne a kivétel.
Az, hogy egy 13 éves fiatalnak este 9-ig ( és NEM TOVÁBB) kimenőt adnak egy nyári táborban, az számomra teljesen normális. A szülői aggódás is. Persze csak akkor, ha az nem éri el a pánik szintet. Hogy mit értek pánik szinten? Egyszerű. Ha a szülőnek ÁLLANDÓAN azon jár az agya, hogy biztosan valami baj éri gyermekét. Amikor a valószínüsíthető fagylaltozás helyett, a villamos kerekei (vagy egyéb tragédiák) alá képzeli a lányát. Ez az ami számomra NEM NORMÁLIS, azaz a szerintem normális szinttől jelentősen eltér. Aki ilyen, az ilyen. Nem változik. Ilyen volt/van/lesz. Majd akkor is, ha a lánya már felnőtt saját gyermekét nevelő nő lesz.
És vallom - még ha ezzel más nem is ért egyet - hogy fára mászni és magunkra vigyázni könyvből, szülői tanácsokból nem lehet megtanulni. Meg kell adni a lehetőséget - természetesen nem korlátlanul - hogy a gyermek képessé váljon a saját magáról gondoskodásra. Remélem, ez senki nem értelmezi úgy, hogy majd az utca neveli a gyereket.
Az állandó aggodalmaskadó aggódás, vattázás - tetszik vagy nem tetszik - , de beleívódik a gyerekbe és félénkké, önbizonytalanná teszi.
Persze, hogy nem csináljuk, mit képzelsz, hogy mindenkinek tanárnak kéne menni? És a többi munkát ki végzi el?
Nekem egyébként semmi közöm ahhoz, hogy nektek mi a kötelességetek. Ha a ti lelkiismeretetek idáig terjed, hát rendben. Megjegyzem nem csoda ezek után, hogy manapság nulla affinitással diplomát lehet kapni ezen a pályán. Magas ívben tojtok ti a fiatalságra, meg a nevelésre, eszetekbe nem jutna a vaskalapos, ósdi módszereiteket felülvizsgálni! Magatopknak köszönhetitek, hogy oda jutott a gyerekekkel való kapcsolatotok, ahova. Egy negyven évvel ezelőtti világban éltek, talán fel kéne inkább ébredni végre.
Van házirend. A pedagógusok be is tartják. A szülőket meg (tisztelet a kivételnek) nem érdekli.
Van olyan kolléganőm, aki minden félévkor beírja az összes addigi jegyet a 17-18 éves gyerekek (??) helyett, de szerintem ez annyira értelmetlen és rengeteg munka, mint sivatagban homokot lapátolni egész nap. Ugyanis hiába szedi be, még be is csomagolja a diák helyett az ellenőrzőt, komolyan, de úgyse fogja otthon megmutatni, meg nem is érdekli a szülőt sem. Szóval én azokat a szülőket meg szoktam keresni, akikről látom, hogy van értelme, meg kíváncsiak a gyerekükre, ill. még a vakáció alatt is előfordul, hogy felhív szülő a magánszámomon, és elmondja az aktuális gondját-baját kérdéseit a gyerekével kapcsolatban, erre sem sajnálom az időt, mivel tudom, hogy ez a szülő legalább tényleg a gyereke érdekében teszi ezt. És ha tudok, szívesen segítek. De vannak (és sokan) tényleg olyan szülők, akik kizárólag azért járatják suliba a gyereküket, mert tankötelesek, és igazából tényleg egy fikarcnyit se érdekli őket az iskolai szereplésük.
A házirendben a legsúlyosabb fegyelmi fokozat a másik iskolába való áthelyezés tanköteles gyerek esetén. Ha viszont nincs befogadó iskola (és ilyenkor mindig "telített" a létszám mindenhol, ha ilyen gyereket szeretnénk küldeni), akkor maradnia kell, hiszen kötelessége járni az iskolába. A többinek ebből szerinted mi jön le? És mindig betartjuk a házirendet, a fegyelmi fokozatokat, mindent. Ha nem hord a gyerek ellenőrzőt, kiküldjük ajánlott levélben a szülőnek az értesítőt, ha már olyan van, amiről feltétlenül tudnia kéne. De ha olyan a szülő, hogy tényleg egy kicsit sem érdekli a gyereke meg a sulija, nem kereste címszóval jön vissza a levél is, akkor pedagógusként, te mondjuk, őszintén: mit tennél?
Ne haragudj, de szerintem meg az a gyerekes, hogy konstruktív kritikára így reagálsz. Minden hsz-edből süt, hogy a szülőket ellenségnek tekinted. Talán nem ártana egy pszichológus. Szó sem volt érzelmi zsarolásról. Egyáltalán hogy lehetne köztünk szó érzelmekről, már ne is haragudj, nem ismerjük egymást! Tényeket közöltem, hogy te mit látsz bele, az a te dolgod.
Ha téged nem érdekel, hogy a szülők hogyan látják a dolgot, akkor parancsolj, csináld vakrepüléssel tovább, úgy, ahogy eddig is tetted! Sok sikert!
Nem, nem mondtam, hogy szar tanárok vagytok, és nem is gondoltam.
Magára az intézményre gondoltam, mert ott illene lenni valamiféle házirendnek. Tudtommal kell is lennie (bár nem ismerem a törvényt, lehet, hogy már kivették belőle ezt IS).
Na, az előbb írtam egy szép hosszút, és közben elszállt az egész net, nem küldte el. Most nem fogom újra írni.
Röviden: a "ti" az rád és Koróniszra vonatkozott, mert úgy vettem le, hogy ti képviselitek itt a tanárokat. :-) Csak nem akartam ugyanazt kétszer leírni.
Komolyan mondom, hogy még soha nem fizettem az ellenőrzőért. Nincs év elején nagyobb összegben beszedett pénz sem, szóval abban sincs benne.
Nagyon szomorúnak tartom, hogy ennyire nincs becsületetek és nem tisztelnek benneteket, de talán ebben kicsit ti is hibásak vagytok. Ha már a kezdet kezdetén le vannak fektetve az alapvető szabályok, akkor a kedves szülő, ha a feje tetejére álll is, köteles azt tudomásul venni.
Én nagyon szerencsésnek mondhatom magam az iskolák terén. Szuper az általános és nagyon jó volt a gimi is, ahová a fiam járt. Nemigen tudnak/tudtak simliskedni a jegyekkel, az osztálykirándulások idejével, programjával sem. Mindig minden be volt írva, és még szülői értekezletek is voltak. És legtöbbször már ott egyeztetésre kerülnek a kirándulások, az ellenőrzőbe már csak az utolsó figyelmeztetés kerül a pontos indulásról, érkezésről....
Hogy hogyan lehet ellenőrizni, hoyg vezeti-e? Be kell szedni. Ennyire egyszerű. Fiam egyszer gimiben elvesztette az ellenőrzőjét. Kapott újat, egy szép firss osztályfőnöki intővel indítva. Ennyi.
Érdekes. Nálunk nem kell/kellett soha megvenni az ellenőrzőt. Év elején megkapják, és a tanárok rendszeresen ellenőrzik, hogy vezetve van-e.
Nem szeretném abba az iskolába vinni a gyerekeimet, ahol ti vagytok, bocsi!
"Amelyik szülőt csak tudtam, felhívtam (természetesen a saját szabadidőmben)"
És el tudom képzelni, hogy a saját pénzeden...
ha előre beírtátok az ellenőrzőbe... na, az ilyeneken sírok-mosolygok egyszerre, mert ebből látom, mennyire a régi dolgokat veszik alapul egyes szülők, és mennyire nem ismerik az újakat... Próbálom a teljesség igénye nélkül érzékeltetni, hogy miért nonszensz ez egy olyan iskolában, ahol a szülők többsége - vagy szándékosan, vagy mert sokat dolgozik, vagy mert még másik rengeteg gyereke van - elhanyagolja a gyerekét. Ha szerencsém van, vesz a gyerek szeptemberben ellenőrzőt, de mivel nem vagyok behajtó, nem biztos, hogy vesz. Volt már, hogy vettem saját pénzen, azt se láttam többet. Se a pénzt, se az ellenőrzőt. Ha meg is veszik, nem használják. A táskáját nem kutathatod át, akkor sem, ha pl. lopással gyanúsítható, mert neki jogai vannak, szóval ha valamit be akarsz íratni, és bemondása szerint nincs ellenőrző, akkor szépen beletörődsz. Ha beírja is, akkor se biztos, hogy otthon megmutatja. Tavaly óta nálunk - ezért is, meg persze másért is - van e-napló, vagyis igyekszünk kiiktatni minden papír alapú dolgot a bizonyítványon kívül (na, ez is érdekes, a gyerekek fele nem vitte haza a félévi bizijét, amit kinyomtattam-aláírtam-lepecsételtem nekik, és a szülő még csak be se telefonált, hogy miért nincs félévi, gondolom, fel se tűnt neki...). Az e-naplóhoz minden szülő kap egy kódot, amellyel a saját gyereke adatlapját tudja megnézni, ott van minden jegy már a beírása pillanatától, ott van minden értesítés, dicséret, megrovás stb. Azt gondolná az ember, hogy egy normál szülő átveszi a kódját, és mondjuk hetente ránéz erre a naplóra, nem is feltétlen azért, mert nem bízik abban, hogy a gyerek elmondja a jegyeit, csak hátha van valami tanári üzenet stb. A valóság: már az első szülőire nem jött el egy csomó szülő, tehát nem tudtam odaadni a kódjaikat. A gyerekkel nem küldhettem el, hiszen a gyereknek külön kódja van, nem léphet be a szülőével, mert ha pl. szülőtől kapok üzenetet, másképp jelenik meg, és másként is kell kezelnem. Amelyik szülőt csak tudtam, felhívtam (természetesen a saját szabadidőmben) és egyesével lediktáltam nekik a belépési rendszert és a kódokat. Kb. két hónap múlva már ott tartottam, hogy egy szülő kivételével (aki hamis adatokat adott meg a beiratkozásnál, így lehetetlen bármilyen formában elérni, ezt az ügyet átadtam a gyerekvédelemnek) már minden szülő tudta a kódját. Az e-naplón én, mint szaktanár és ofő meg tudom nézni, hogy melyik szülő hányszor lépett be a gyereke oldalára. A legtöbb szülő egyetlen egyszer sem. Némelyik mondjuk háromszor. Egész évben. Egyszer bejött egy tanyasi szülő, hogy nekik nincs netjük,meg nem is értenek a technikához, lehetne-e továbbra is papír alapon kommunikálni. Persze, hisz ellenőrző még most is van. Téééééééényleg? HÁt Lacika azt mondta, hogy így az már nincs is... És ez csak egy olyan hazugság a szülők felé, amire fény derült. HÁnyra nem!
Szóval visszatérve: beírtam e-naplón a kirándulás időpontját, várható időtartamát, stb. Visszajelzést kértem a rendszertől az üzenetem szülői megtekintéseiről. Kettő jött vissza a 27-ből. A többiek esküdöztek, hogy szóban azért elmondták... na, többek között ezért sem lesz több kirándulás, az is kár volt. Mindegy, már nem tudom meg nem történtté tenni, de a cirkuszi majom is tanulékony, és még a gyogyós pedagógus is.
A másik téma, ami itt felvetődött. Iskola, osztálykirándulás, tábor........
Előre leszögezem nem vagyok pedagógus (szerencsére), csak anya, aki néha tehetetlen.
Én megértem azt a tanárt, aki nem akarja elvinni a gyerekeket kirándulni, aki fél a következményektől.
Régen is voltak minden osztályban olyan diákok, akik úgy kezdték a három napos kirándulást, hogy a sarki italboltban bevásároltak. A busz hátuljában ültek és mire az első pihenőhöz értünk már igen jó kedvük volt. Volt az osztálynak egy ilyen része. Hogy akkor a tanár nem vette észre, vagy csak szemet hunyt felette nem tudom. Nem buktak le.
De ma már az ilyen idős gyerekek (akkor 15-16 lehettem) már nem a piát, hanem a drogot veszik meg a sarkon minden gond nélkül. És ez azért már durvább.
Nem beszélve arról, hogy, amikor én gyerek voltam és összeszidott valamiért a tanár, féltem, hogy megtudják a szüleim, mert azért kaptam volna. Tiszteletre neveltek, engem, és a társaim nagyrészét.
Most viszont saját magam láttam, ahogy a szülő a tanárnak ugrott az iskola kapujában, mert meg merte büntetni a gyerekét. A másik alkalommal másik szülő háborgott, hogy leüti a k.g tanárt, mert a kicsikéjét kiküldte az óráról. Az persze nem érdekelt, hogy miért küldte ki, csak "cselekedni" akart.
Látom sajnos, hogy ma mind a szülők, de legfőképp a gyerekek részéről semmi tisztelet nincs a tanárok, óvónők felé. Sőt, fenyegetőznek, ütnek, kiabálnak.
És igen, ma is vannak olyan szülők, akik, ha a gyereket leszidja a tanár, egyest kap, beírás, meghallgatja minkét felet, hogy jogos- nem jogos, mérlegel, majd dönt. És igenis megbünteti a gyereket, ha a tanárnak volt igaza. De sajnos ma ez nagyon elenyésző.
Először erre írnék, mert hát mégis csak ez a fórum témája:
Igen normális az aggodalmad, sajnos a mai világban ne legyen egy ennyi idős lány az utcán egyedül. (Saját tapasztalat, mostani, pedig én sem tini, sem csinos nem vagyok és eddig úgy gondoltam, hogy tudok vigyázni magamra)
Nem baj, ha most kicsit útál, de jobb ez, minthogy valami rossz történjen.
Na figyelj, öcsém facsiga, mert csak egyszer mondom el.
Nem hárítunk, hanem elmagyarázzuk, hogy munkaköri leírás és tv szerint mit vagyunk kötelesek megtenni, és mit nem. A mit nemet nincs jogod se neked, se más szülőnek vagy nem szülőnek nincs joga számon kérni, hogy mér nem.
Az érzelmi zsarolás meg nagyon gyerekes. Képzeld, a szakmai sikereinket nem az osztálykirándulások napjai alapján számoljuk, és a minőségbiztosítási rendszer se veszi figyelembe. Egyszerűen azért, mert nincs benne a pedagógiai programban. És mint ilyen nem kötelező, tehát számon se kérhető.
Tudod mi a komoly gond a tanári társadalmon belül? Hogy ilyen hülyeségekkel kell vitatkoznunk, ahelyett, hogy a szülő azt kérdezné, hogy az alap tananyagot miért nem tudjuk átadni, hogy miért nem lehet a nemzeti alaptantervtől csak 10%-ban eltérni, hogy hogy lehet azt elvárni egy tanártól, hogy differenciáltan oktasson és tehetséget is gondozzon 35-40 fős csoportban, hogy miért nem hagyják, hogy azt csináljuk, ami a dolgunk, hogy tanítsunk.
És nem kellenek tippek, mi is tudjuk, milyen szabadidős programok léteznek. CSak éppen azt a saját sarjainkkal hajtjuk végre, és nem máséval. A más gyerekét vigye el szabadidős programra a más, akié. Vagy fizesse meg az időmet, amit szabadon töltök a gyerekével. A vízvezetékszerelő se úgy dolgozik, hogy pénteken megcsinálja a fürdőszobádat, és szombaton ingyen hobbiból hozzárakja a mosogatógép bekötését a konyhába. Egy frászt, jól kiszámlázza.
Úgy csináltok, mintha én mondtam volna, hogy kötelező a tanárnak éjszakázni a gyerekkel, meg ilyenek. Nem: én csak tippeket adtam, és ti vagytok azok, akik csak hárítani képesek - na, ez nem újdonság számomra, ez a mi tanárainknál is gond volt!
Még egyszer mondom: nektek tanári karokon és magán a tanári társadalmon belül is komoly gondjaitok vannak - vagy létezik, hogy ti ezt nem érzékelitek, csak kívülről látszik ez? Ha ezeket a gondokat szakmailag nem oldjátok meg, soha nem fogjátok jól érezni magatokat a szakmátokban, sőt, ez egyre csak rosszabb lesz. És ez igenis a ti felelősségetek, a saját életetekért. Lehet vitatkozni!
Megint ferdítesz: én azt mondtam, hogy a felsőbb szintekre testületileg - jelent nektek még valamit ez a szó egyáltalán?
És megmondtam: nekem mindegy. Ez a ti foglalkozásotok, és ha így érzitek jól magatokat benne, akkor ne kirándultassatok! Meg lehet szokni azt is, régen sem voltak külön programok, meg talán külföldön sincs mindenütt. A saját dolgotok, hogy hogyan neveltek. Szerintem a különprogram fantasztikus lehetőség, én leírtam, hogy hogyan csinálnám, azzal érdekes módon senki nem vitatkozott.
Nálunk egyébként van olyan gyerek, aki többször veszélyeztette társai testi épségét, illetve sértette is, szóval ezért már simán lehetett volna fergyelmi tárgyalása, de a tanárok úgy sajnálják a szülőket, meg a gyerek szép szőke fejét... hát, ha ők elbírják viselni ezt, és bevállalják az igazgatóval az élen, hogy esetleg előbb-utóbb rendőrségi ügy lesz belőle, lelkük rajta!
Az iskolaidőben történő osztálykirándulás sem kell, hogy napokig tartson egyhuzamban éjszakástul, mindenestül: ha több egymás utáni nap is ki van jelölve osztálykirándulásra, akkor is megteheti a tanár, hogy két vagy három egynapos programra viszi őket mondjuk 8-tól 4-ig, az estéket és éjszakákat pedig ő is és a gyerekek is a saját családjukkal töltik. Ennyi a kötelező, amit lelkiismeretesen le kell vezényelni, ha valakinek hivatástudata van. A többi hobbi a tanár részéről, ha van kedve, csinálja, ha nem, nem kérhető számon rajta semmilyen szinten.
Az lehet, hogy nem fogják őt szeretni érte a gyerekek, meg talán a szülők sem, ha nem viszi az osztályt kirándulni több éjszakára, de vannak ennél sokkal fontosabb szempontok is. Azt se szeretik, ha egyest ad - akkor ne adjon egyest? Nem úgy van az.
Tisztázzuk: oktatási tv szerint az a kirándulás kötelező, ami benne van az iskola pedagógiai programjában, az viszont munkanapon van, és az iskola fizeti. Namost, ilyen 0 db van az országban. Minden más kirándulás fakultatív, tehát a tanárnak joga eldönteni, hogy akarja azt megszervezni, avagy nem megszervezni.
Iskola időben csinált bármilyen program idejét, ami nem az osztályteremben történik, levonják a pedagógus fizetéséből, lásd oktatási tv. Úgyhogy én se viszek senkit sehova, szori.
Gyereket iskolából kitenni csak tanköteles koron kívül és nagyon nyomós indokkal, fegyelmi tárgyalás után lehet. Zárhatok én össze bárkivel, ha a gyerek nem csinál olyat, hogy kirúghassuk.
Tanár ombudsmanhoz fordulhat, hogyne. Utána meg szépen kirúgják, hogy nem tudja megoldani a pedagógiai kihívást, hanem árulkodik.
Akkor talán ne mossuk össze a kettőt: az osztálykirándulás igenis iskola időben történik, és van, ahol ráadásul kötelező, az egész évfolyam ugyanoda megy. Egyébiránt nem kötelező elvinni az osztályt, de akkor nyilván ez is a pedagógus felelőssége - hát nem fogják érte szeretni, ez tuti!
Egyéb "kirándulós" programokat is lehet iskolaidőben csinálni, legalábbis nálunk eddig lehetett, mondjuk tény, hogy most ezt megtiltotta a vezetés valamilyen okból, amit velünk nem közöltek... nem hallottam olyasmiről, hogy balhé lett volna, de ha volt is, miért kéne az egész iskolát büntetni vele...
Továbbá nekem tökmindegy, ha a tanárok így érzik jól magukat, ám legyen! Én úgyis távozni tervezek ebből az országból, mivel a megélhetésem itt nem biztosított. A saját gyerekem neveltetéséről pedig továbbra is gondoskodom, ahogy eddig is tettem.
A tanárok is a saját gyerekeikkel akarnak kirándulni hétvégén, értük boldogan vállaják a felelősséget, és sehol sincs előírva, hogy a szabadidejükben (!!!) ingyen (!!!) dolgozzanak, osztálykirándultassanak akkora felelősséggel a nyakukban, hogy sokan közülük bele se mernek gondolni.
Egyetlen tanárnak a hivatástudatát sem lenne képem megkérdőjelezni amiatt, hogy nem vállalja a többnapos osztálykirándulásokat az éjszakázással együtt a saját családi életének a rovására. Ez egyáltalán nem kötelező, és attól, hogy ezt nem vállalja, még nagyon is lelkiismeretesen és hivatástudattal végezheti a munkáját.
Miért kellene a tanárnak partnernek lennie abban, ha egy szülő egy csapat gyerekkel el akar menni kirándulni? Áldása rájuk, menjenek. Más ügyekben is megtalálják egymást iskolán kívül pl. a facebookon, akkor ilyenkor miért nem? Van telefon, sms, e-mail, mi kell még? Miért kellene, hogy nyoma legyen egy iskolai dokumentumban (az ellenőrzőben) annak, hogy egy felnőtt ember szabadidős programot szervez magának, meg néhány gyerkőcnek? Ennek az iskolához semmi köze. Nem kell áttolni a felelősséget az iskolára még ennyivel sem. Vállalni kell, megszervezni és vinni őket, ha jólesik. Ha meg nem, akkor nem. A szülőknek sem kötelező, nyilván, és attól még az ő szülői hivatástudatuk sem kérdőjeleződik meg.
Na, pont az ilyen esetekben kéne, hogy a tanári kar szépen összezárjon, igazgatóval az élen, és gyerek szépen repüljön a suliból, szülővel együtt!
Én úgy gondolom, hogy ez valahol a tanári társadalom belső problémája is, tehát ezt nektek egymás közt is le kéne rendezni valahogyan, és kommunikálni felsőbb szintekre, az Oktatásügyi miniszternek, aki most ugyebár nincs (szép üzenetként értelmezhető ez is!), illetve akár az ombudsmannak is! Hol van az előíva, hogy ti nem kommunikálhattok, hogy ti nem kérhettek magyarázatot, iránymutatást, jogorvoslatot? Nem te, személy szerint, egyedül, hanem testületileg!
Ez csak a ti sulitokban van így, nálunk a szülő be sem mehet az iskolába, kordon tartja vissza, meg a portásnéni. A kordonért nem rajongunk, az csak egy-két éve került bevezetésre, elvileg a lopások miatt - bár azok nem suliidőben történtek, szóval az összefüggést nem látjuk, de mindegy.
Szóval nálunk max. szünetben, vagy délután lehet bemenni, és a portás néni rákérdez, hogy mit is akarunk!
Pontosan arról van szó, hogy az esti bulizás már nem a te felelősségedre történt! Ha előre beírtátok az ellenőrzőbe, hogy mi a program, és mikorra várható a hazatérés, és annak megfelelően haza is mentek, akkor ennyi. Ha a szülő nem bízik meg a gyerekében, téged is felhívhatott volna, hogy valóban meghosszabbítottátok-e a programot...
De ezzel együtt megértem, hogy nem kívánkozol több osztálykirándulásra... viszont még így is fenntartom, hogy meg lehet úgy szervezni valamit, hogy szinte esélyük se legyen elrontani - ha nem tetszik nekik, lehet mondani, hogy majd akkor lesz lazulás, amikor mértéket ismernek... minket osztálykirándulás címén háromnapos túrára vittek középiskolában, melynek során végigjártuk Mo. egy-egy tájegységét, szóval napi hat falut-várost, templomokba be-kastélyból ki, estére meg olyan helyre szállásoltak, ahol nem volt értelme kiszökni. És mi mégis jól éreztük magunkat, és ettől is csak jobban szeretem Mo.-t... de erre írtam, hogy a mai gyerekektől ezt nem is várom el ilyen szinten, hanem ugyanígy le kéne fárasztani őket, csak kreatívabb programmal - vagyis ugyanezekre a helyekre is lehetne vinni őket, csak mindig meg lenne a feladatuk mellé, amivel lekötném őket. (Nekünk utólag kellett útinaplót beadni, teljesen önálló munkaként, őket ma már számtalan múzeumban múzeumpedagógus várja például, és azt sem hiszem, hogy a tanárok ne lennének képesek kreatív feladatokat kitalálni... pontosabban szólva szomorú lennék, ha így lenne... a mi tanárainkkal egyébként kreativitás szempontjából elégedett vagyok!)
Egyrészt azért, mert nem én választottam ezt a hivatást. A saját gyerekemet elviszem, sőt, előfordult, hogy még egyet bevállaltam. Valóban nem volt könnyű, de engem az a kislány addig haverként ismert inkább, szóval kicsit furán éreztem magam a fegyelmező szerepében.
Másrészt, én készséggel mentem-csináltam volna, de a tanárokat nem igazán éreztem partnernek ebben. Még az a fiatal kis tanárnő, aki amúgy lelkes lett volna, ő is inkább halogatta a témát. Az egész osztályt meg ne nekem kelljen már össztrombitálni, amikor a tanár van center-pozícióban! Csak beírják az üzenőbe, hogy hétvégén kirándulás a közeli valahová (ötleteket adtam, nem is egyet), és ha nem is az egész osztály, de biztosan jöttek volna annyian, hogy lett volna valami belőle... a párhuzamos osztálynak érdekes módon sikerült - mert ott olyan volt a tanár hozzáállása is.
Normális ez?"
Nem, nem normális. És nem gyógyítható. És gajra vágja a gyereket, ha nem tudsz magadon uralkodni és átülteted belé a pánikérzésedet.
Igen, pont ez a baj, senki sem tudja, hogy mit szabad és mit nem, mindenki csak ösztönösen cselekszik, mint ez a kis tanárnő is: előbb bele se gondol, hogy bajuk eshet a lányoknak egyedül késő este, aztán meg bele se gondol, hogy fontos-e egy üzenetet átadni, és még millió dologba nem gondol bele, csak ahogy esik, úgy puffan. És ha legközelebb közvetlenül a táborvezetőhöz fordulsz, akkor sincs garancia semmire se...
Teljesen igazad van!! A legnagyobb baj, hogy a tanárok fegyelmezési módszereit nagyon megnyirbálták, szinte semmit sem tehet, a szülő meg még az órájára is bemehet "számon kérni" . Nem tudom egyik-másik szülő mit szólna, ha bemenne az ember a munkahelyére és megmondaná hogyan dolgozzon.
Lehet bárkit bármiért hibáztatni egy nagy igazság van a gyerek az anyjáé meg az apjáé. Ha életre hívták felelősséggel tartoznak érte, neveljék tisztességre. Az iskolát a tanárokat a legegyszerűbb hibáztatni, annak ellenére, hogy a gyerek felnevelése nem az ő feladatuk.
Tisztességes jómodorra, a jó és a rossz elkülönítésére, felismerésére, az igazán pozitív emberré válásra a szülő kell hogy megtanítsa csemetéjét nem az iskola vagy a tanár.
Bocsika hogy ezt mondom de az én időmben, vagy akár a gyermekeim általános iskolai évei alatt ilyesmi velük soha nem fordult elő, de később felnőtt életükben sem isznak, vagy drogoznak. Óriási a szülő felelőssége, és egyre nagyobb lesz mivel a világ egyre jobban telítődik negatív ingerekkel és annak ellenállni nem kis dolog, főleg tapasztalatlan befolyásolható gyerekeknek.
Ha viszont egy tanár bevállalja a kiskorúak felügyeletét akkor sajnos arra az időszakra ő a felelős. Ha úgy ítéli meg, hogy a gyerekekkel való együttkirándulás komoly veszélyeket rejt, jobb ha nem vállalja.
Szerintem jogos az aggódásod.
13 éves gyerek még. Az a baj, hogy sokan nem veszik a figyelembe , hogy tanári, gyerekfelügyelői, pedagógusi pályára menni igen is hatalmas felelősség. A gyerek meg szélnek eresztve, miért nem neveli meg a szülő.
Aztán ha történik valami a gyerekkel, a tanár majd sajnálja, rendkívül megviseli, de nem érzi felelősnek magát a történtek miatt...
Szerintem a tanár dolga, vagy felügyeletet biztosítani, vagy ott tartani őket a táborban.
Kicsi telkanyarodott a téna az eredeti felvetésemtől, de nem bánom ,megismernia másik,a tanár oldalát is.
Én egyáltalán nem irigylem a mai pedagóguskoat , nagyon nehéz lehet nekik sok gyerekkel, a sok új kihívás problémával, szülőkkel is biztos néha.
Csak azt nem értem, ha az ember eleve szól nekik, hogya gyermek épp határait nagyon fenyegető kamasz, akkor a fiatal tanárnő hogy veszi a bátorságot és nem adja át ezen üzenetemet a táborvezetőnek, akit tudja hogy jól ismerek?
Szóval mintha ők se lennánek tisztában igazán, mit lehet és mit nem .