Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Apa gondok
Létrehozva: 2012. augusztus 5. 11:26
Szinte végső elkeseredésemben indítom ezt a topicot, hátha valaki tud valami építő javaslatot tenni a problémám megoldására.
A problémám édesapámmal kapcsolatos, akivel nagyon nehéz kijönni. Anyukámmal élnek, én rég nem lakom velük. Sosem lehetett vele kijönni, mert ő az aki mindenkinél okosabb, mindenki más hülye és ez a jelző a legszalonképesebb verzió az összes általa használatos közül (a legvadabb fantáziátokra bízom a jelzők kitalálását...).
Szóval a mostani helyzet az, hogy nekem van egy féléves kislányom, akinek elvileg ő lehetne a példaképe, de totálisan az antipélda.
Ordítva káromkodik beszélgetésképpen, ráadásul a kertesházunk teraszán, ahol a szomszédaink is hallják az egész "beszélgetést". Szólok, hogy legyen szíves nem ordítani, különösen nem a trágárságokat, és a gyerek előtt meg majd végképp moderálja magát, nem szeretném ha ilyen lenne a gyerek szókincse.
Mindezt szépen, kúltúráltan kértük a párommal, bár nehéz az ő stílusát más, normális stílusban tükrözni, de mégis.
De nem érti meg.
A kérdés, miért? Amit a felnőttnek lehet, a gyereknek nem, meg úgyis hallja majd az oviban, meg itt ott.
A másik gond, hogy a stílusa bicskanyitogató és anyós-apóssal összeengedni egy veszélyzóna, étterembe már nem megyünk vele, mert a stílusa vállalhatatlan, barátai már rég nincsenek épp amiatt. Ja és a családban is (testvér, más rokonok) mindenkivel rosszban van, aki még elviseli, az csak édesanyámra való tekintettel teszi.
Én úgy érzem a tűréshatárom végén vagyok.
Próbáltam szép szóval, próbáltam erélyesebben, de 35 évem alatt egyszer jutottam el oda, hogy sírva-kiabálva kiosztottam (épp a babámat vártam).
De semmi sem segített, sehogy nem jut el az agyáig, szívéig, lelkivilágáig, hogy változtatnia kéne valamit.
Tudom, hogy a másik embert nem lehet megváltoztatni, csak magamat. Ezért próbáltam én változni, halkabban beszélni hozzá, türelmesnek lenni, elfogadónak lenni, de lepereg róla, a stílusa semmilyen hatásra nem változik.
Ha csak egy ismerős lenne, egyszerűen nem keresném a társaságát, de az apám.
Mit tudok még tenni, hogy valami változzon?
Lehet, hogy semmit nem tudtok javasolni, akkor is jó volt kiírni magamból...
Folytatva a másik oldalt:
utána én könnyebbültem meg, mert a tesómmal meg lehetett beszélni, rosszindulat nélkül, hogy jó, akkor nem keressük egymást többet. irt egy smst, hogy 15perc múlva itt lesz. beengedtük. megbeszéltük.
megvan nekem is a magam baja, ha Amarynda nem is pontosan adta vissza a történetet, de attól függetlenül azt gondolom, rosszul választott és a személyisége olyan irányba torzult, ami visszatetszö számomra. tehát nem volt nagy áldozat, amit megbeszéltünk. de nyilván én meg azt gondolok amit akarok, ez nem az 1984c. könyv. ez a véleményem.
de a felesége... most is irt Amaryndának, rólam, nehogy véletlenül több év távlatából elfelejtsem, hogy egykor képeket adtam nekik ajándékba... ez 5évvel ezelött volt és még mindig téma.
szóval. a másik oldalról annyit akartam ebböl kihozni, hogy az eleje keserves lesz, de ha életetek boldogabb nélküle, akkor éljetek úgy.
de ne felejtsd el, hogy váratlanul is reagálhat az egészre. mindenre készülj fel. és ha te is eltiltod töle, akkor a gyereknek nem lesz nagyszülöje. visszájára is fordulhat az egész.
ahogy abban a blogban is irták, gyerekkorukban még könnyü mások ellen hangolni, de ha felnönek és elgondolkodnak rajta, majd ök akarnak menni, megvizsgálva mi volt igaz abból, amit régen mondtak, lehet hogy kiderül, semmi. és akkor a gyerek rád lesz mérges.
Mondják, hogy madarat tolláról. De ez már azon belül is minősített eset: ezt az embert Te választottad, állítólag egy életre, hiszen a gyereked apja!!!!
Ez a választás Téged (is) minősit! Sőt, elsősorban CSAK Téged!:-(
ha együtt élsz egy ilyennel..elég nehéz,nem elmenni hozzá..mert együtt laktok
a párom is pont ilyen
az após jelölt,azaz párom apja is ilyen
úgyhogy a közvetlen környezetben három darab ilyen férfi van
a faterom,az após ,és a párom
na most mindhárom szerintem rohadt önző embertipus,akik észre sem veszik hogy kikészítik a családjukat és,ezért a széthúzás és viták
sem gyerekek,sem unoka nem változtatott rajtuk,sajnos
az ilyen emberek nem változnak meg,és öreg korukra még rosszabb lesz
ezért írtam ,az előbb az olyan egyedül maradt öregekről,akikre még az unokák se kiváncsiak,vagy nem megy a család,vagy majd vissza kapják az őket ápoló személyzettől a gonoszkodást
az ilyen emberek önzőek,,ezt se fejsérüléssel nem lehet kimagyarázni,sem mással
a kötekedés,a ronda beszéd,a bunkó magatartás..mind az önzésükből jön..mindhárom pasinál akiről szó van
Kedves Pashima!
Nálunk is hasonló a helyzet, csak nem az Apukám, hanem az Apósom a problémás személy.
Többszörösen összetett, gyakran fellépő konfliktusok tarkítják és teszik számomra elviselhetetlenné a találkozásainkat.
A kedves papa rendkívül arrogáns, intoleráns, gonosz... és akkor még finoman fejeztem ki magam.
Valamilyen szinten anyósom is részese ennek a helyzetnek, de ő elfogadta ilyennek, én viszont képtelen vagyok jó képet vágni...
Azt hittem akkor teszek jót a gyerkeimnek, ha megteremtem a lehetőséget ahhoz, hogy jó kapcsolat alakuljon ki mindkét Nagyszülőjükkel... most viszont már úgy érzem, nem kell egy olyan viszonyt fenntartani, ami nem működik normálisan:(
Ha mégis fontos számukra az unokákkal eltöltött idő (amit erősen kétlek) akkor leülünk, és sokadszorra megkísérlem felvázolni előttük a problémáimat... újra és újra
Vasalnivalóról jut eszembe, talán majd holnap, ma nagyon meleg van:)))
Biztos, hogy én sem vagyok tökéletes, ezt már tisztáztuk pár hsz-szel előbb...
De én még így is átviszem a manót, hogy ők ránk se...
Szóval nem nagyon értelek...
:(
a világon semmit.
kerüld. a lehető legritkábban találkozz(atok) vele.
a legrövidebb időre
szívből sajnálom, mert úgy érzem fáj neked a kialakult helyzet, a tehetetlenség, szereted apukádat :(
O fuck
mar bocsanat a szoert.....
Hat ez egeszen mas megvilagitasba helyezte a dolgot.
Es igy se kell az orokseg?
Kesz vagyok megyek es dolok a kardomba
szentseges vadegerek micsoda fordulat
Vedd már észre, hogy nem a férje szeretője vagy:) az egy másik történet, az Erikás.
Te mosolyka exének vagy a felesége. Az ex az apukája mosolyka első gyerekének.
De tudod nem kér gyerektartást nem kér örökséget, nem kér semmit, csak cserébe azt kéri, hogy ne zsarnokoskodj szegény ex felett, és ne akard moslykát utánozni, mert ő egy egyéniség. Ne zaklasd itt a neten stb. érted már?:)
Igen, hát ez az, hogy nekem van problémám, ő nem látja, hogy lenne bármi gond.
Hiszen mindenki hülye, ő meg az okos.
Nem ő kért (és gyanítom nem is fog) segítséget, hanem nekem nem tetszik (meg persze bárkinek aki kapcsolatba kerül vele) az ő viselkedése.
Szóval nyilván nekem kell változnom, változtatnom.
Változás:
vagyis hogy elfogadóbb, türelmesebb vagyok, megkérem, hogy ne káromodjon, elmagyarázom, nem működik, és bevallom bele is fáradtam.
Változtatás:
lefektetem a harmonikus együttélés szabályait.
Aki szabályt szeg az kimarad a követlező körből, ha javít, dobhat újra.
Igen, tökéletesen igazad van, én nem hozhatom a páromat abba a helyzetbe, hogy az én "töketlenségem" miatt neki kelljen felvállalnia ezt a szerepet.
Ezért is gyűjtöm az erőt (így mások véleménye által is), hogy pontot tegyek a végére.
Szeretném, ha a szüleim részesei lennének a gyerekem életének, de nem bármi áron, és csak ha apám nem úgy viselkedik, mint egy szociopata.
Anyám külön persze jöhet, ő jó nagymama.
Ertem. Gyakorlatilag nem kell vele talalkozni se es foglalkozni se.
ez a legjobb megoldas en mar regen ezt tettem volna a helyukben.
Drága mosolyka!Off: Már miért ne büszkélkedjen a felsőfokú angoljával? Elvégre ő küzdött meg érte, és nem biztos, hogy apuci pénzéből. Ha baromarcú apuka megdobta is egy csomó pénzzel, ha a lánya nem tanul, nincs felsőfokú angol.Ne irigyeld, csináld utána!
Visszatérve az alapproblémára, én felkeresnék egy jó pszichológust, ha kell pszichiátert, elmesélném neki a történetet. Megkapnád a választ, hogy apád genetikailag problémás,beteg,túl sok a szervezetében az agresszívitást is okozható hormon, trauma érte, vagy csak beleragadtak egy játszámába, ahol anyukád is elfogadja a szerepét. Kérdezd meg a szakembert, hogy az alany közreműködése nélkül-jelen esetben ez apukád-lehet-e valamit tenni. Ha lehet, egy józan határon belül tedd meg a tőled telhetőt, de első a saját családod és lelki egyensúlyod.Ha nem lehet mit tenni, akkor korlátozd a kapcsolatot a minimálisra. Megmenteni, felkarolni, sajnálni stb... senkit nem kell, mert a saját életed kell élned. Apád, anyád felnőtt emberek, innentől ez a saját történetük.A lelkiismeretfurdalást pedig nagy ívben kerüld el!Látod, a többiek is ezt javasolják.
Nem értettelek félre. Most is ugyanazt írtad. A helyzet az, hogy ezek nem belőlük hiányoznak, hanem neked hiányoznak. Ők úgy vannak jól, ahogy vannak. Ha valami nem tetszik, az NEKED nem tetszik. Nekik úgy jó. Érted a különbséget?
Nem, én sem felelek meg mindenkinek, de már le is tettem róla, ez ugyanis lehetetlen! :)
Pontosan erről van szó. Ők sem felelnek meg mindenkinek, csak saját maguknak. Az éppen elég. Ha neked ők nem felelnek meg, az nem az ő bajuk, hanem a tiéd.
azt miert kellene elfogadni?
Az elfogadás nem azt jelenti, hogy: jóvan apám ilyen, alkesz, üt-ver, káromkodik, barom, nem baj, elviselem, jópofát vágok hozzá.
Hanem azt, hogy tudomásul veszem, hogy ilyen és nem fog/akar változni, főleg nem úgy, ha én akarom. Ezt jelenti az elfogadás.
És ez nem azzal jár kézenfogva, hogy elfogadom, akkor onnantól minden hepi. Hanem hagyom úgy élni, ahogy neki jó(?) és ÉN alakítom úgy a dolgokat, hogy nekem is jó legyen. Ergo ez esetben nem találkozni vele.
Azzal fogadom el, hogy nem akarok rá hatni, nem akarom meggyőzni, nem akarok vele semmit. Hagyom élni. És akkor nekem is lesz életem.
A ti házatokban neked kell az apádat kiebrudalni, ha úgy viselkedik, amit ti ott nem engedtek meg.
Külön családod van, kötelességed a párodat nem kellemetlen helyzetbe hozni, és mivel a te apád, neked kell elküldened, ha arról van szó.
Nyilván, mindezt úgy, hogy előre közlöd apáddal, hogy nálatok mi merre hány óra és lesszíves ezt betartani. Ha nem, akkor fel is út, le is út.
Anyukádnak meg majd könnybe lábad a szeme, megsértődik, de ez ne akadályozzon meg. Vele megbeszélheted, hogy ezt ő ne vegye sértésnek.
Csak simán vegye tudoműsul, hogy nem vagy köteles az otthonodban eltűrni apádat adott esetben.
Viszont, ha hozzájuk mész, max. megkérheted, hogy legyen halkabb és ne káromkodjon, és ha nem teszi, joga van hozzá, mert az ő háza. Neked meg jogod van otthagyni csapot- papot.
Folytatva a gondolatmenetet, én tisztelem bennük azt, hogy a tesómmal együtt felneveltek bennünket, mindegyikünkből - azt hiszem - normális, tisztességes felnőtt lett, tehát nem csinálhatták túl rosszul a dolgokat.
De nem vagyok biztos abban, hogy ezért cserébe bármit, mindent el kell viselnünk, fogadnunk.
Ha a tisztelet úgy tud jobban megmaradni, akkor jöjjön inkább a távolságtartás...
Gondoltam, hogy lesz, aki félreért.
Igenis hiányzik, hogy a szüleimet érdekelje, hogy mi van velünk, hogy hogy van az unokájuk, tudunk-e mi segíteni valamiben, tudnak-e ők segíteni valamiben, hiányzik, hogy valódi család legyünk!
Nem, én sem felelek meg mindenkinek, de már le is tettem róla, ez ugyanis lehetetlen! :)
Szerinted amiket leirt, az alkoholista durva szulo aki most mar nagyszulo es meg egy szuletesnapi koszontore is lusta az unokat illetoen, azt miert kellene elfogadni?
Mi a jo ebben a kapcsolatban neki vagy a csaladjanak? Ha pedig rossz, akkor felesleges elfogadni.
A kapcsolatoknak oda vissza kell(ene) mukodniuk. Ha csak egyiranyba mukodik az nem kapcsolat es nincs ertelme fenntartani.
Nem kell mindenkinek megfelelni. Csak csaladon belul talan leteznie kellene valamifele szeretetnek ragaszkodasnak es ez a "fura" csaladbol totalisan hianyzik. Ezt a helyzetet szerintem nem kell elfogadni, le kell nullazni es maradjanak az oregek maguknak.
Ez tényleg nagyon érdekes dolog egyébként. Én már gyerekként sem értettem, hogy anyu miért maradt együtt apuval. Hiszen mindig csak cseszegette, veszekedtek éjjel-nappal, soha nem volt szava semmiben, minden, amink van/volt, az nem közös, hanem apámé, stb.
Tehát valahol igen, az édesanyáik is hibásak, már ha hibásnak lehet egyáltalán nevezni őket. Túléltek... azt hiszem...
Ők elfogadták apáinkat, és kitartottak mellette. Talán ezt várják tőlünk is...
Nem könnyű.
Jol teszed ha vegre hatarozottan lepsz fel a csaladotok erdekeben.
latod te magad is szemtanuja vagy hogy anyad most is es regen is apadat sokkal elobbre helyezte mint teged vagy akar az unokajat. Jol latod, o is reszese ennek a jatszmanak, nem is kicsit .
Megutotte a szememet ez "kimelni " apadat. Miert kell kimelni? Allandoan beteg, nyomorek, vagy miert jar neki kimelet mindenek felett? Es miert kell mindenkinek az o hiszteriajahoz alkalmazkodni.
Szerencses vagy a ferjeddel sok ferfi mar regen kiosztotta volna es becsukta volna az ajtot elottuk.
Anyukad konnyes szeme meg ne hasson meg az a jatszma resze. Egy no akkor sir amikor akar, foleg ha ebben gyakorlata is van.
Sok szerencset, hidd el ha egyaltalan nem talalkoztok akkor se veszitetek semmit vele. A kislanyod amint nagyobb lesz eleve idegenkedni fog toluk, es a legkortol ami ott uralkodik. Anelkul hogy barmit mondanatok neki, ui. a gyerekek nem hulyek csak kicsik, de ezt te is tudod.
Nekem ebben az a fura egy kicsit, hogy mit jelent az, hogy:
Csak hiányzik belőlük az, ami mondjuk anyósékban megvan.
Ha nem hiányozna(??) belőlük az, pontosabban, ha egyformák lennének, akkor a te szüleid lennének az anyósodék.
Ugye nem kell minden nagyszülőnek egy kaptafának lennie?
El tudod a tieidet úgy fogadni, amilyenek? Vagy meg kell felelniük valami általad kialakított képnek? És akkor nem lesznek fura famílis?
Te mindenkinek megfelelsz?
Na igen, azt jól teszed, ha ilyenkor rövidre zárod. Hogy anyukád ezt hogy éli meg, hogy oldja meg, nem a te dolgod, bár próbálja átpasszolni neked. Ő is felnőtt ember, megtehetné, hogy ő is úgy intézze (el apádat), hogy neki jó legyen. Te is megteheted.
Mint ahogy apukádat sem tudod megmenteni saját magától(?), úgy anyukádat sem tőle. Neki is pont úgy van választása és döntési joga, mint bárki másnak (ahogy te is csinálod pl.).
A férjed jól csinálja. Ha egyszer nála is kiborul a bili, azon se fog senki csodálkozni, gondolom.
Tulajdonképpen így apunak van igaza, hiszen neki soha senki sem mond ellent úgy igazán, minden el van tűrve, akkor miért változna? Neki ez működik.
Ezt szerintem nagyon jól látod. Úgy látszik a vasalás csodát tesz. Akkor már én sem húzhatom tovább.
Hasonló valóban a heyzetünk, bár én sosem kaptam pofont, meg apám nem iszik.
Ő máshogy durva, de a lényegen ez nem változtat.
Sokat agyalok szombat óta és ma reggel vasalás közben az fogalmazódott meg bennem, hogy ez tényleg egy játszma, és anyu is nyakig benne van.
Ugyanis amikor bármit mondok apuról, vagy visszautasítok egy találkozót, vagy ami még rosszabb közös elutazást, akkor könnybe lábad a szeme, és úgy néz rám, hogy én érzem magam szar alaknak, hogy milyen elutasító vagyok.
De hol vannak az én érzéseim, ez megint csak arról szól, hogy aput kíméljük.
Tulajdonképpen így apunak van igaza, hiszen neki soha senki sem mond ellent úgy igazán, minden el van tűrve, akkor miért változna? Neki ez működik.
De elhatároztam, hogy a köv. alkalommal rövidre zárom, mert a párom részéről meg az jogos, hogy ő meg nem hagyja, hogy az én apám az övét "ossza ki" a mi házunkban. Meg egyáltalán...
Csoda, hogy (rám való tekintettel) még nem penderítette ki tőlünk, hanem még mindig a szép szó erejével próbál rá hatni.
ez egy nyilt fórum, aki felregisztrál, olvashatják, ezzel tisztában vagyok.
az eredeti témához: fél év tényleg hosszú idö. de még mindig rövidebb, mint amikor 8évet mondtak. meglátjuk, mi lesz... addig meg el kell tölteni az idöt valamivel.
Sziasztok!
Ha visszatérünk az alapproblémához, szívesen csatlakoznék én is.
Nekem ennyire nem durva a helyzet édesapámmal, de tulajdonképpen nagyon hasonló.
Emlékszem gyerekkoromban sem szerettem, inkább féltem tőle, bár tény, hogy nem voltam agyba-főbe verve, de azért néhány igazságtalan pofon elcsattant. Jogos is persze... :)
Bennünket is inkább lelkileg gyötört meg az ahogy viselkedett velünk. Ha csak szigorú lett volna, azt még elviseli az ember gyereke, de elég sokat ivott, így gyakran nem úgy látta a dolgokat, ahogy voltak. Soha nem bízott senkiben, sem anyuban, sem bennünk. Mindig az volt, hogy anyut is gyanusítgatta fűvel-fával, ha mi elmentünk valahova, akkor mi is biztos csak dugni jártunk... Ha elkezdtünk valamit, akkor közölte, hogy minek, mert hogy úgysem tudjuk befejezni, és hasonlók. Nagyon sokat gyötörte anyut, aki szerintem főleg miattunk maradt vele amíg gyerekek voltunk, mára meg már - amivel én nem értek egyet, de felnőtt emberek, és az ő dolguk - beletörődött, vele maradt. Nyugdíjasok.
Na, de nem panaszkodni akarok, csak próbálom felvázolni a helyzetet.
Ma már, messziről könnyebb szeretni, elfogadni, de még mindig nem barátkoztam meg vele igazán őszintén. Kb. 5 km-re lakunk egymástól, és szinte sosem jönnek unokázni. Azért persze tud fater reklamálni, ha mi nem megyünk egy ideig. Van kocsijuk, stb., csak nem érnek rá. Tv, olvasás. A kisfiamat is úgy köszöntik általában, hogy megvárják míg egyszer csak átmegyünk.
Nálunk az alap vitatéma, hogy ne tömjék a manót édességgel. Fater csakazértis a hátam mögött, ahogy félrenézek.
Segítség nulla, pedig néha jól esne, ha velük is lehetne a manó. Ne értsetek félre, nem a nagyszülőknek szültem, de tök jól esne, ha mondjuk egy órát leülne játszani vele a nagyapja, nagyanyja.
Ritkán találkozunk, pont azért, mert szinte nincs miért...
Na, most aztán majd kapok én is hideget-meleget.
Pedig igazán nincs miért. Ezt csak egy töredéke az életünknek, a milyenségüknek, az én hozzáállásomnak, stb.
Én próbálom így elfogadni őket, tőlem, ha kérnek minden segítséget megkapnak. Csak hiányzik belőlük az, ami mondjuk anyósékban megvan. A szeretni akarás, az unoka iránti érdeklődés, a segíteni akarás, ha szükség lenne rá esetleg.
Fura egy família.
Egyébként visszatérve a topikindító kérdésére, nem igazán látok megoldást. Ennyi idős emberek nem fognak megváltozni. Apróságokban max, mint pl náluk azt elértük, hogy ne a lakásban bagózzanak, ha ott vagyok a manóval. (Terhesen ezt még nehéz volt elérni náluk)
Sajna szerintem csak az segít, ha annyit találkozol velük, amennyit kell. Nagyon rossz érzés, de ti már külön család vagytok, más értékrenddel, és ezt el kell fogadniuk.
Ez nagyon igaz. Amikor en jartam pszichiaterhez szorol szora igy magyarazott el dolgokat nekem is.
Es nagyon hasznat vettem annak hogy felismertem dolgokat amik addig egyaltalan nem voltak tisztak elottem.
Nem vagyunk aldozatok. Csak egyszeruen nem turjuk el senkitol hogy idegbajos modon amokfutast rendezzen. En idonkent kicsit felkapom a vizet amikor ezzel a baromsaggal elojon maskor eloveszem a humoros oldalamat es kifigurazom a szerencsetlent, attol fuggoen milyen napom van eppen.
Aki a forumozast itt ennyire komolya veszi az kizarolag o, nem tudok senki mast a 6 evi forumos multam alatt aki ennyire osszekeveri a valosagot a vagyaival es egy arctalan nevtelen forumon a hozzaszolokkal.
Amikor megerdemli ezentul is ugyanezt fogja kapni, ha nem tolem akkor mastol, mindig akad valaki akinek tele lesz a hocipoje ezzel az idiotaval.
Azt hiszem minden normalis ember meg tudja kulonboztetni a valosagot a virtualis vilagtol. Aki nem az igy jart.
Ha pedig idegbajos akkor meg inkabb nem fogja neki mindenki elnezni ezt az amokfutast amit itt rendez.
Reszemrol nem vagyok terez anya aki raszolgal arra hogy virtualis modon a helyere tegyem meg fogja kapni. Mindekinek joga lenne ahhoz hogy zavartalan modon beszelgessunk, vagy akar vitatkozzunk ezt a jogot pedig ez a no nem tartja tiszteletben. Ennel fogva en szemely szerint semmmit nem tartok tiszteletben ami az o maganeletet illeti, egeszen addig amig nem helyezkedik arra a szintre hogy beszelgessen es nem a maganelete baromsagaival tomjon itt bennunket.
En nem vagyok sertodos, rolam leperegnek a vagasok, tehat sokkal edzettebb "vivo" vagyok mint sokan masok.
A fenykepet amit felraktal a bem lapodra ismerte fel merthogy nekik is van belole, ezert aztan nem kellett tudomanyos akademiai vegzettseg hozza, hogy ki vagy.
Azt meg te meselted hogy a pasi lelepett es a gyerek maradt a neveloszulokkel, pedig ugy tervezted hogy karacsonyra eskuvo lesz.
En akkor irtam a topicodba hogy nem kellene elore unnepelni 6 honap hosszu ido. Nekem lett igazam.
Egyebkent nem erdekel a dolog , de ha valaki felteszi a kepet a bem oldalara akkor szamithat ra hogy felismerik nem?
Miert ne olvasna ha erdekli mit irsz? En is szoktam visszaolvasni masokat. Mi a gond ezzel?
szerintem meg kicsit túlreagáltad a hsz-t, de számitottam rá
neked adta valaki az infót, te meg szépen felhasználtad, az ö keze meg tiszta marad. a te hsz-eden kivül nincs több bizonyiték arra, hogy azon kivül, hogy minden nap olvas Pöttöm (kijelzi a rendszer ki néz meg, és mikor, minden nap ö van benne friss idöponttal) még mindig velem foglalkozik.
Nos, lehet, hogy nem kellett volna ötleteket írni, mert erre nem is gondoltam, hogy az ember után megy szobáról szobára és ha más nem akkor az ajtó előtt üvöltözve nyomja a marhaságokat.Nem voltam ilyen szituban.Én csak azt írtam le, hogy én mit tennék.De ahogy látom Semiramis adott ötletet, adott egy kiindulópontot.
El sem kell jutni addig, hogy mondhassa. Nem kell beengedni és nem kell elmenni hozzá.
Illetve amiket semi mond.
sajnos az ilyen tipusnál semmi nem válik be
az egyetlen ami beválik,ha úgy teszel mintha mi sem történt volna..mert ha egy kicsit is lereagálod,vagy netán feszkózik és te visszaszólsz mert már nem bírod..annál nagyobb üvöltés lesz a vége
ha ez társul kötekedéssel..na az a vég,akkor kikerülni se lehet,mert utánad fog menni minden szobába és ott fogja nyomni az ajtód előtt-addíg míg nem készit ki..
sajnos
ez ilyen
Nem arról van szó, hoyg most nem szólok, hanem hogy lepereg róla.
Én is szólok, párom is szól, semmi.
Tehát erre már gondoltam azért. :-)
Az ultimátumig nem akartam eljutni a családi béke (de persze, hát milyen békéről beszélünk) érdekében.
Ami egy hülyeség, mert ő így bármit megtehet, mi meg szólunk ugyan, de valahol mégiscsak asszisztálunk hozzá...
azert lenne jobb, ha valakivel leülnel ezt megbeszelni, mert jobb lenne, ha te magad jönnel ra a megoldasokra, ahelyett, hogy en irjam le neked ;-)
de jo helyen kapisgalsz. :-)
tehat: a szituacio megoldasara több lehetöseg van:
apad valtoztat
te valtoztatsz
melyik a jarhato ut, ertsd: melyik függ töled?
hat akkor azt kell tenni.
mi van most?
ha odamegy, karomkodik, te nem szolsz/keveset szolsz. következmeny: te rosszul erzed magad.
e megvaltoztathato dolog es egy köbvetkezmeny. papiron jatszd vegig a lehetösegeket (a szempont, miszerint TE tudsz-e rajta valtoztatni, lenyeges!)
az eredmeny jöhet priviben.
Egyetértek a, b és c-vel is, és hogy c, igazán nem valószínű.
Tegnap szépen megkértük, hogy változtasson, de ha nem így lesz (amit erősen gyanítok a korábbiakra alapozva), akkor marad az ultimátum...
Bocs, de telefonom volt.
+Megkérnélek, hogy más emberek multjával ne foglalkozz, sem ahhoz nincs közöd, hogy az a két ember mit érzett,mi hogy történt mi volt vele sem semmi ami ahhoz a két emberhez kapcsolodik. Törödj a kis életkéddel, de másokéval ne.
de, töröltnek igaza van, lehet agyserüles következmenye. mint ahogyan idegrendszeri funkcionalis zavar vagy nem organikus szemelyisegzavar.
DE nem gondolnam, hogy
a) a topikinditonak kellene utanajarnia
b) maga az erintett utanajarni ohajtana
c) 30-50 ev beepült hatterevel pszichoterapia meg komoly eredmenyeket hozhatna (HA az erintett akarja es nagyon dolgozik önmagan, akkor igen. hosszu evek alatt.)
ergo: igen, leülzetni, megmondani, hoyg IGY NEM, csak akkor jöhet, ha igyesigy viselkedik (a kivant viselkedes PONTOS megfogalmazasa!). Amig igy viselkedik, maradhat, ha visszater (konkretan az elsö karomkodas), AZONNAL meg fogod kerni, hogy hagyja el a hazat.
ES TARTSD IS MAGADAT EHHEZ, akarmekkora cirkusz is lesz.
2-3-szori hasonlo eredmeny lattan fogja tudni, mit KELL ahhoz tennie, hoyg lathasson titeket.
van valasztasa: vagy valtoztat, vagy nem megy oda.
TE viszont TARTSD MAGAD AZ ELHATAROZASODHOZ.
nos: EZ az a körülbelüli cel (a te esetedben), amit egy tanult tehetetlenseggel foglalkozo kognitiv viselkedesterapia (van benne mas is, de ezzel a megnevezessel talalsz hozza terapeutat) neked megtanithat.
hát erről beszélek!
ezért kéne megfékezni az ámokfutását!
meg dühítő is mikor szétrombol egy jó kis társalgást, senki nem bírja cérnával a végtelenségig!