Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Fura csaladi szokasok
Torolt_felhasznalo_924713
Létrehozva: 2012. Április 26. 22:06
Amiktol meghalltunk gyerekkent es amit tuzzel vassal probalnank kiirtani a sajat felnott eletunkben . /asztalnal nem beszelunk.. tyuktojas a kamraba megy es nem a hutobe... gyerekek kapnak eloszor az etelbol...szalveta hasznalatuk ritusai....mindent meg kell ennunk ami a tanyerunkban van ...
van ahol leveshez fozelekhez kenyeret kell enni.....
asztalnal
Nalatok mi volt ?
A recept szerint igen.
Még soha nem hallottan ezt a kifejezést, de a receptet elolvasva egyértelműen az.
A végén azt írja, tehéntejből is készíthető.
A tejsürü http://lassuetel.blog.kulinarisvilag.hu/category/tejterme kes/
A felét nem értem, de Te biztos okosabb vagy. Még ezt a kifejezést se hallottam még, én egri vagyok, ahogy kivettem a szövegböl ez valami erdélyi akármi.
Köszi a receptet, a krémet ki fogom próbálni!
Naná hogy az van írva, írják hogy rossz???:D
Rumosat csak egyet találtam:
25 dkg porcukrot 9 tojássárgával kikeverjük, negyed kiló diót ledarálva hozzáadunk és összekeverjük.Most egy és fél tábla reszelt csokoládét ( gondolom lehet olvasztott is) kanálka őrölt kávét és a tojások habját hozzákeverjük. Ezt kikent nagy formában szépen megsütjük s ha kihűlt, vízszintesen kettévágva a következő töltelékkel töltjük meg.
12 és fél dkg cukrot ugyanannyi darált dióval összekeverjük, két tojás habját, egy kis vaniliaízt ( ez a vaniliás cukor akar lenni gondolom) és annyi rumot adunk hozzá, hogy kenhető legyen.
Tojás hab helyett tejsürüt is vehetünk hozzá. ( ezt viszont nem tudom hogy mi lehetett )
Szia!
Köszi, nagyon kedves vagy, de ez a recept biztos hogy nem az. Abban a torta (szerintem) piskótából volt, a krémje volt valami fantasztikus. Fehérre lett keverve a diókrém, a csuda tudja hogy.
Az én Nagyim semmit se kevert volna háromnegyed óráig, a tejszínt is mindig Papa verte fel, mákot ö darálta (vagy én) Mama nem volt ilyen konyhatündér sütésben, viszont kitünöen fözött.
Ezért is olyan különleges a diótorta...:D.
Biztos volt benne rum, nálunk mindenbe volt rum.
"Hát ártani nem árthat" Mama szállóigéje, pedig majdem soha nem ivott semmi szeszesitalt, bort sem.
De kérek jó diókrémreceptet tortába ha van kedved evvel veszödni, elöre is köszönöm!
A sparhelten pattogatott kukoricára én is emlékszem. De nem szerettem túlzottan. Nekem a főtt kukorica volt az egyik kedvencem. Koranyáron már nézegette a mamám, melyik cső kezdett szemesedni, melyiket lehet megfőzni.
Mákot is termelt, mindig megmosta- fateknőben száritotta kint a napon. én meg ettem kanállal.
egyszer nagyon beteg lettem tőle, összekevertük a barátnőmmel málnával és úgy ettük. Azóta sem bírom megenni a mákot.
A mama szitaszövetbe csomagolta. És igen, lógott az edény felett.
Jól összenyomkodta és mi is azt az igazi málnalevet ittuk.
Télen a sparheltok pattogtattuk a kukoricát.
A mama megfőzte a cocáknak a krumplit, ami nagyon aprószemű volt. A ledarált kukoricát átszitálta, a darabosa ment ebben a krumpliba, a finomabbjából meg kukoricakását főzött. Édes tejjel ettük.
Valamelyik éven az eszembe jutott, és csináltam. Hát mit mondjak? Gyerekkoromból más ízre emlékszem.
Az enyém meg a málnát csomagolta be egy fehér vászonba, inkább gyolszerű valami volt. elötte lecukrozta egy kicsit. Aztán fellógatta a spajzban alátett egy edény, és csöpögött le a finom málnaszörp. Üvegekbe mérte. megromlani nem lett volna ideje, olyan hamar megittuk.
és minden gyümölcsből volt befőtt, sokféle savanyúság, lekvárok. olyan szilvalekvárt azóta sem ettem, amia sparhelten készült.
Én szeretem a főzelékeket, de a burgonyafőzelékre mindig csak tojás került. Hogy én azt hogy utáltam!
Ha lehetett sosem kértem rá, pedig a rántottát szeretem, de nem feltétnek a főzeléken. Inkább mindig kenyérrel vágtam be a főzeléket.
Meg ami most eszembe jutott, az az, hogy nagymama leszedte ősszel a naspolyát a fáról, és egy fehér vászonzsákban betette a nagyszekrény aljába. Két- három naponta kivette és ami megpuhult, azt megettük. Az volt a C- vitamin.
A többi gyümölcs, meg a pincében figyelt a polcokon. Tavaszra az alma megfonnyadt, azt már nem ettük meg, mert a mama szerint abban már "nincs élet". De a disznók nagyon örültek neki.
Olyan, mintha én írtam volna.. :-)
Az ételek amit hétköznap főztek.. tészta vagy főzeléknap.. - mindig mondta a nagyanyám, hogy holnap főzeléknap lesz mit főzzek kisunokám?
A vindülben a zsír. két hatalmas vindülje volt nagyanyámnak.. kék és piros. Abban volt a zsír, és közte a hús.
én csak a zsírt szerettem. hatalmas zsírosdeszkák újhagymával, snidlinggel.
Tavasztól-őszig csak szárnyashúst ettek vasárnaponként. Hűtőjük nem volt, a lábon szaladgáló csirke nem romlott meg, amikor szombat este levágták és vasárnap fazékba került.
Ez így van..
A nagyszülő feladata nem a kemény nevelés és nem a szigor, hanem a kényeztetés.
Nem csak a hosszú főzési idő. Régen a Vasárnap az Úr napja volt, az emberek még nem dolgoztak akkor, hanem templomba mentek. Az Úr napjának megadták a tiszteletet, és akkor vágták le a féltve őrzött tyúkocskát, vagy a kokast. sőt kokas levest csak a nagyon kedves vendég tiszteletére főztek.( Én imádtam, ezért nagyon szerettem a vendégeket
)
Nem ettek minden nap húst még a nagypolgári családokban sem. Még emlékszem rá. Hétfőn maradék, vagy tészta. Kedden főzelék, Pénteken szintúgy. Szerdán leves és sült tészta ( bukta, rétes, hájas, stb) , Szombaton szintén. Vasárnap meg hús.
) A hurkát kifőzték, de azt gyorsan meg kellett enni. A nagyobb húsokat meg felfüstölték. Kolbász, szalonna, sonka. Voltaképpen ha belegondolok, ezt volt az az alkalom, amikor annyi húst ehettem amennyi belém fért. Mert amikor mi mentünk disznóvágásra, ott ugyebár már nem illett falánkoskodni.
Talán ennek köszönhetően lettem ragadozó
Csak hússal tudok jóllakni.
Disznóöléskor összejött a rokonság, szomszédság,degeszre laktunk a toros levesből, a frissen kisült husikból, ,a többi sült hús ment a vindőbe, ahol is leöntötték zsírral és ment a kamrába. (na ezt már utáltam , mert ott lapult hónapokig és zsír ize lett neki.
Próbáld meg ezt. Ez az én nagymamám szakácskönyvéből való. 1909-es kiadású. Ahogy nézem, békebeli mennyiségek vannak benne.
17 dkg vajat jól elkavarunk, hét tojássárgáját és egy egész tojást adunk hozzá , 28 dkg cukrot egy kis citromhéjat, és háromnegyed óráig kavarjuk. Utána 28 dkg diót és hét tojás fehérje habját hozzátesszük és két részben megsütjük. Tejszínhabbal megtöltjük, és a tetejét is behúzzuk. Négy deci hab szükséges hozzá, elegendő cukorral. Dióval díszítjük.
De van itt a könyvben hét Diótorta recept. Ha nem jön be, van másik.
Erre is emlékszem, "evés közben nem olvasunk"! De néha hétvégén reggeli közben olvashattam ha Nagymma jókedvében volt.
Persze mindig bebörösödött a kakaó, és vihette újra szürni, mert én föllel nem ettem meg. :D
Sajnos nem lett a Nagymama tortája most sem, bár "réginek" titulált receptet sütöttem meg a mindmegette-röl. Jó lett, de nem az.
Ha valaha is megtalálom, elküldöm!
Megkérdezni hogy miért?
Nézd én egy nagyon nagyszájú ember vagyok, (ma) de kislánynak én egy csendes gyerek voltam, ha azt mondták hogy az úgy van, akkor úgy volt.
Ez azzal együtt hogy engem imádtak a nagyszüleim, és én voltam a királykisasszony, nekem külön is fözött Nagymama ha épp nem fogamra való volt, egyszer ütött meg, (egy pofon) de utána kb három hónapig bocsánatot kért érte.
De hogy megkérdöjelezted hogy mit miért?
Az nem volt. Nem is jutott eszembe, már én csak ennyire hülye voltam, no.
A röhej ebben az hogy a saját lányom, az idösebb, ugyanilyen volt, bár én homlokegyenest másképp neveltem, meg nem is Mo-n nött fel, itt mások az elvek.
A mai napig is ha venni kell valami háztartási akármit, vagy étteremben rendelni, vagy ilyesmi, még mindig az mondja hogy olyat kér amilyet én.
Megkérdeztem hogy miért, azt felelte hogy mert nekem csak a legjobb a jó, ezért ami nekem jó az neki is jó.
28 éves és mindenröl nagyon határozott véleménye van mindennek ellenére.
Bocs hogy hosszú voltam. :)
Ez biztos hogy igy is van hogy a nagyszulok a szivukkel szulok az eszukkel szeretnek talan.
Bar nalunk meleg szeretetteljes de kovetkezetes volt a neveles ugyanakkor edesanyank olyan dolgot megenged vagy szokasrendszereben engedekenyebb volt az unokakkal mint hajdanaban velunk volt. Neha csak amulunk hogy hova lett a velunk szemben alkalmazott tudomanyos logika
Edeasapank ugyanolyan eloitelet nelkuli befogado szemleletu maradt mint amilyen a mi barati koreinkkel volt.
Bennunket ket idosebb nevelono /francia es angol /egzecirozott
Ma halas vagyok Nekik .
Az az igazság, hogy nagyszüleim szeretete, ragaszkodása, kényeztetése erőt ad, pajzsként szolgál.
A kitartás, munkabírás, erős karakter pedig valóban példaértékű.
Nekem édesanyám komiszabb volt, mint a nagyszüleim. Ők szerettek, kényeztettek, korlátokra nem emlékszem, amikor nyaranta náluk voltam.
Aztán az is könnyen lehet, hogy a nagymamám anyaként keményebb volt, mint aztán velem, mert édesanyám is sokkal másabb az unokáival, sokkal lágyabb, megengedőbb, mint anno velünk volt.