Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Az örökbefogadásról...
Sziasztok!
Az örökbefogadásról többnyire az örökbe fogadó szülők szempontjából beszélünk. A szülőanyákról kevesebb szó esik. A nyílt örökbefogadásnál a szülőanya tudja, kikre bízza gyerekét. Drámai, megható, katartikus találkozások ezek. De vajon az anya mindig szabadon dönt? Segítik ebben, vagy terelik valami felé?
A Nők Lapja hetek óta folgalkozik a témával, írásainkat itt találhatjátok:
Első rész
Második rész
Harmadik rész
Negyedik rész
Nektek mi a véleményetek?
Még nem vagyok anya, de nagyon szélsőséges szituációnak kell lennie ahoz szerintem, hogy lemondjak a gyerekemről miután megszültem.
Ezt a témát igazán az tudja megérteni, aki benne él. Sokan misztikus dolognak tartják az örökbefogadást, azt mondják milyen jót cselekedtünk, "megmentettünk" egy kisgyereket. Pedig szó sincs ilyesmiről!! Az örökbefogadás rengetg fájdalom, veszteség, lemondás után a boldogság. De úgy boldogság, hogy a veszteséget közben átélte a vérszerinti szülő, a gyermek és az örökbefogadó is. Ezzel együtt, de nem ennek alárendelve kell élnünk.
A negyedik cikkben az a nagymama, aki lányát nap mint emlékezteti "tettére" ennél rosszabb dolgot nem is tehetne. Megmérgezi lánya életét, ez kihat jelenlegi párkapcsolatára és jövendőbeli gyermekére is. A döntés megszületett, a lány megtette amit a legjobbnak gondolt, ha nehéz is, de tovább kell lépni. A nagymama önös érdekében nem hagyja, hogy lánya elengedje a múltat.
Szeritnem ezekben a cikkekben szereplőket nem valamilyen civil szervezet beszélte rá az örökbeadásra, de döntésüket segítették. Lehet szidni az anyaotthont, de a szándék a fontos. Nem egy luxus szálló, de ha valaki bajban van, akkor a legjobb megoldás.
Ami fontos lenne szerintem, hogy legyen támogató csoport az örökbeadóknak. Tudjanak elbeszélgetni pszichológussal, akár egymással, szakemberekkel. Az örökbefogadóknak meg kell tanulniuk szülőknek lenni, az örökbeadónak meg kell tanulni elengedni.
Sziasztok!
Nagyon megérintett a cikksorozat, főleg a negyedik része, az ötgyermekes anyuka. Sajnálom őt, és úgy érzem, senkinek nincs joga pálcát törni az életadó anyák felett, mert amíg nem kerül valaki ilyen helyzetbe, nem is tudja elképzelni, milyen lehet, ahogy én sem, épp ezért gondolom így. Egy várandós nő teljesen máshogy látja a világot, sebezhetőbb, érzékenyebb, pláne ott, ahol már van gyermek, és tekintettel kell lenni rájuk is. Én csak azt kívánom ezeknek az anyáknak, hogy meg tudjanak békélni a döntésükkel, és próbáljanak erőt gyűjteni a folytatáshoz, aki pedig nem képes megérteni őket, inkább ne is szóljon semmit, csak gondoljon bele, saját magának milyen nehéz lenne meghoznia egy ilyen döntést.
Örökbefogadó anya vagyok. Fiunk 10 éves és két napos korától mi vagyunk vele a férjemmel. Minden tiszteletem az életet adó anyáé, soha rossz szót sem ejtettünk róla, mindig szeretettel említettük. Nem ítélkeztünk felette, hálásak vagyunk neki. Fiunk ezen a nyáron szeretne találkozni vele.
Sok mindenen átment a gyermekünk lelki értelemben, hiszen mi mindig nyíltan beszéltünk vele az örökbefogadásról, kezdettől fogva. Először nem értette, aztán haragudott az életet adóra, hogy hogyan hagyhatta el őt, végül megértette, hogy életet adó anyjától olyan ajándékot kapott, amit senki más nem adhatott volna neki: ÉLETET.
Egyébként egy civil szervezet segített nekünk egymást megtalálni az életet adóval. Csak jót tudok róluk mondani, mindhárom (örökbe adó- örökbe fogadó - gyerek) félnek sokat segítettek, nagyon korrektek voltak. Ők a Gólyahír Egyesület.
Véleményem az egész cikksorozattal kapcsolatban: Milyen világot élünk, ahol egy nagymama sajnálja, hogy"terhességmegszakításról szó sem lehetett" és utána pedig sír az unokája után. Meggyilkolni jobb lett volna mint örökbeadni? Így legalább élhet az a gyermek! A síránkozása puszta ÖNZÉS!
Mi pedig akkor lettünk volna önzők, ha nem fogadunk örökbe, hanem a pénzünket mind magunkra költve, csak magunkkal foglalkozva kárpótolgattuk volna ÖNMAGUNKAT a meg nem született saját gyerekeinkért. Tehettük volna ezt is... De mi és a fiunk kölcsönösen segítettünk egymás kínjain. Igenis megfordult a fejünkbe az a jézusi mondat "Aki befogad egy gyermeket a nevemben, engem fogad be."
Az első rész felháborítóan szubjektív és álszent.
"Fontos előzmény, hogy amíg az asszony nem talált rá kolléganőnkre, jóval a szülés előtt megkeresett egy civil szervezetet, amely a szülés után kérdőre vonta: miért nem rajtuk keresztül adja örökbe a babát? Itt kezdődött meg a harc a gyerekért a házaspár és a szervezet között.
Nem is a kolléganőnkért, hanem az ismeretlen anyáért aggódtunk, aki járatlan jogi ügyekben, akit győzködnek, talán fenyegetnek, megijesztik, hogy rosszul, helytelenül cselekszik. Aki pedig a legjobbat akarta, döntött, és már csak nyugalmat, megértést, támogatást szeretne."
A privát örökbefogadás nagyon sok problémát vet fel (hogyan találkozik az örökbeadó az örökbefogadóval? hogyan és miért dönt az örökbeadó egy bizonyos örökbefogadó mellett? miben és hogyan tud segíteni egy egyszeri örökbefogadó az örökbeadónak az örökbefogadás előtt, közben és után? - ha már annyira kizárólag az "ismeretlen anyáért aggódunk") és a BTK változásával (egyszer majd) illegális is lesz. Amennyiben úgy gondolja bárki is, főleg egy sokak által olvasott újság mint a Nők Lapja újságírói, hogy a civil szervezetek működésével probléma van akkor objektívan kell a problémával foglalkozni - ehhez természetesen hozzátartozna az is, hogy rendesen feldolgozzák a témát, ne legyenek benne csúsztatások, tévedések, ferdítések - és rendesen legyen megírva.
Őszintén szólva úgy gondolom, hogy a következő néhány sor már az újságírás legalja - főleg akkor ha az újságíró, szerkesztő, lapkiadó úgy gondolja, hogy ezt akár le is lehet írni:
"Hosszasan beszéltünk az egyik civil szervezet, egy alapítvány vezetőjével, ám ő visszavonta nyilatkozatát. Ragaszkodott hozzá, hogy megjelenés előtt az egész cikket mutassuk meg neki, amit mi nem tettünk meg."
uhhh???
Ma reggel olvastam a negyedik részt. Azon túl, hogy ismét az az érzésem, hogy a cikk ferdít, csúsztat és tárgyi tévedések is vannak benne - talán érdemes lenne egy ilyen témában nem két olyan örökbeadót (ill. egyik esetben a nagymamát) beszéltetni általánosan az "örökbeadók" oldaláról akik NEM voltak és most sem képesek feldolgozni azt a tényt, hogy az örökbeadásban ŐK, csakis egyedül ők döntöttek - akkor is ha úgy gondolják (ill. a nagymama úgy gondolja), hogy rosszul. Az ő döntésük, bűntudatuk NEM lesz jobb attól ha mindenki mást próbálnak felelőssé tenni ill. szídni. Sem a civil szervezetek, sem az örökbefogadók nem tehetnek arról, hogy ők úgy döntöttek (bármily ok miatt is), hogy örökbeadják születendő gyereküket.
Az örökbeadók lelki sérüléseivel az örökbeadás után foglalkozni kell. De nem így. Ez kinek jó? Mert azon túl, hogy ismét sikerült belerúgni egyet a segítő civil szervezetekbe és az örökbefogadók is ismét igen negatív színben lettek feltüntetve (amire tényleg nincs szükség, NEM egyenlő tagjai a társadalomnak így sem, miért kell ezt még fokozni?) az örökadóknak ettől jobb lett? Akár a nyilatkozó két örökbeadónak? Nem, sőt.
Elvárható lenne a Nők Lapjától, hogy ha már foglalkoznak az örökbefogadás témakörével azt jól csinálják. Még egyetlen egy cikket nem olvastam a témakörben a Nők Lapjában ami ne verte volna ki a biztosítékot a legtöbb a témában érintettnél (bár a szimpatikus mentősfiú teljesületlen vágya, hogy örökbefogadhassa a haiti árvát témájú cikk volt azt hiszem a legkínosabban nem átgondolt, rosszul megírt és hibáktól tele a témában). Érdemes lenne azzal foglalkozni, hogy a társadalom jobban megismerje az örökbefogadást, az örökbefogadó családok helyzetetét, az örökadók helyzetét, és nem utolsósorban az örökbefogadottak helyzetét. Érdemes lenne a sok-sok tévhitet elolaszlatni ami a mai magyar társadalomban ezzel a témával kapcsolatban van.
Ezt azonban kizárólag akkor lehet ha olyanok szólnak hozzá, esetleg írják a cikket akik értenek a dologhoz. Akik figyelnek arra, hogy ne legyenek a cikkben csúsztatások, ferdítések, tárgyi tévedések. Akik figyelnek arra, és tudják, hogy mi az amiről TÉNYLEG fontos beszélni ebben a témában.
Ez természetesen kizárólag akkor fog megvalósulni ha a nyilatkozók biztosak lehetnek abban, hogy az jelenik meg az újságban és úgy ahogyan ők szeretnék. Ha ez mind megvalósulna nagyon sokan szívesen együttműködnénk a Nők Lapjával egy új, JOBB, lényegre törőbb, hibáktól mentes cikksorozat megírásában.
És most kiváncsian várom a Nők Lapja visszajelzését :)
eszterkat!
Minden szavaddal egyetértek. Ugyanezt gondolom én is, csak a gyerek mellett nem volt időm ilyen részletesen taglalni, kösz, hogy megtetted.
Tisztelt Szerkeztőség!
A civil szervezetek azért jöttek létre és azért dolgoznak hogy megakadályozzák a csecsemőgyilkosságot.Sajnos ennek ellenére nagyon sok ccsecsemő gyilkosságról lehet hallani.
Hogy miért??Mert kevés helyen kapnak teret a civil szervezetek,ahol a bajba jutott anyák védelméről,lehetőségéről tudnának beszélni.
Mindenhól a fogamzásgátlást súlykolják,ami nagyon helyes,de ha valaki fogamzásgátlás mellet terhes marad,vagy valami oknál fogva nemtud védekezni,és ez a kis jövevény nem várt, esetleg az időből is kiszaladt.A kismama igenis bajban van.
És itt jön a lehetőség a civil szervezetek.Akik nem mondják hogy ADD NEKÜNK A GYERMEKEDET.Amit a cím mutat.Habár nemtudni miért ezt a címet választotta nagyon rosszul a cikk írója,mert minden Életadó önként keresett valakit ahol ettől a "tehertől a megszabadulhat"
Én is örökbefogadó anyuka vagyok,immár 11 hónapos boldog kislány anyukája.
Mi nagyon hálásak vagyunk hogy ezt az egyesületet megtaláltuk.Nekünk ajánlották hogy nagyon sok jót hallotak róluk,jelentkezzünk náluk.
Öt sikertelen lombik és egy sikertelen terhesség kihordása után,3év múlva boldog család lettünk.Az Életadónk is hálássan beszélt az egyesületről,hogy nem is tudja mi lett volna ha nemtalálja meg az egyesületet.Még rossz belegondolni is!Ez a Gólyahír Egyesület.
Százszor belegondolok mikor Védőnéninél találkozok kismamákkal, hogy Ők elváltak,othagyta a barátja mikor megtudta hogy terhes.
Hát nem jobb egy ilyen kisbabának,aki szerető családban nö fel!!!
Akit annyira várnak!És nemcsak a szülei,a testvérek, nagyszülők,rokonok,barátok, ismerősök!
Nálunk Ő a legkisebb mindenki imádja!
A Mi nagycsaládunknak Ő a kis Angyalkája!
Apukám veset is írt az Ő születésére.
A címe:
Angyalka érkezett a családba
Hitvesi szerelmükből nem fogant lényüknek mása,
Megérkezett Isten által küldött ,vigaszuk áldott Messiása.
Vágyuk őszinte lélekből jött és már régi,
Gyermek iránti szeretetük nem önzés,hanem sugalat mégpedig égi.
A kisjövevény sorsát túl korán az ég másra bízta,
de lessz hazája,otthona és önzetlen szülői szeretet még pedig üdvös.
Szülőanya lemond a gyermekéről végleg,és dönt,hogy meg nemtarthatja.
Felmerült a gondolat,hogy lesz e majd valaki kinek örökbe adhatja.
Sok-sok gondolat,felelőség,és gyötrelem amely benne felmerült.
Ő választott...és a gyermek szerető jó szülőkhöz került.
Szobája gondosanberendezve,ajtaja réges-rég fogadásra tárva.
Szülők,nagyszülők,testvérek,rokokon mind ölelésre várja.
Családban,rokonságban most Ő a legkisebb így a szertet csakis felé terjed.
A szülők óvva féltik mint egy szál virágot,
ha felnől szépnek lássa Isten teremtette csodás Világot!
Sziasztok! Gondoltam rákérdezek,hátha tud valaki segíteni.
Szeretnék örökbefogadó szülő lenni.Nem tudom,milyen szempontoknak kell megfelelni,hogy hol kezdjem a dolgot.
Aki tudna felvilágosítást adni,megköszönném.
(Győr)
Szia!
http://orokbefogadas.uhh.hu/
Először a Tegyesznél kell kérni időpontot, és elmondani, hogy mit szeretnétek, és miért. Ezután lesznek különböző vizsgálatok,(pszihológiai, jövedelem igazolás, környezettanulmány, stb) meg egy tanfolyam, és ha lesz érvényes határozatotok, akkor meg lehet keresni az alapítványokat, és egyesületeket, akik a nyílt örökbefogadással foglalkoznak.
Kérdezz bátran. Ha nem vagytok összeházasodva, vagy egyedülálló vagy, akkor csak a Tegyesznél fogadhatsz örökbe, titkosan.
Számít a korod, és hogy mekkora gyermeket szeretnél örökbe fogadni.
Szia MOXA!
Kérdeznék.Mi az a Tegyesz?Igen,egyedül vagyok és ovodás koru gyermeket szeretnék....
Örülnék,ha válaszolnál,köszi szia
Tegyesz: Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat.
tegyesz.gyor@freemail.hu
Az első lépés mindenképpen ez.
Sok sikert, aztán jelentkezz, hogy hol tartasz.:)
Minden cikk, az örökbefogadásról az örökbefogadókról szól és az ő szempontjaikról. Miért nem keresnek meg olyanokat akik örökbefogadottak, ők mit éreznek? Lehetne gyermekeket is kérdezni a témáról és felnőtteket. Érdekes téma lenne az olvasóknak. És a jó példákat hallva, talán nem ítélnék el őket.
En orokbefogadas ellenes vagyok. Kivetel akkor ha a gyerek szulei meghaltak.
Nem helyeslem ha valaki ugy szul meg egy gyereket hogy tudja hogy nem fog tudni, vagy nem akar gondoskodni rola.
Ellene vagyok mert oriasi lutri hogy mi lesz a gyerek sorsa.
Sokkal jobban becsulom ha valaki ugy dont hogy nem tudja vallalni a gyereket es abortuszra megy.
Reszemrol sosem fogadnek gyereket orokbe.
Amarynda, erre csak annyit tudok mondani, hogy mindenki magából indul ki.
Ha szerinted teljesen bizonytalan egy örökbefogadott gyerek sorsa és inkább esélyt se kapjon az életre, az rólad árul el valamit...
Nem gondolnam hogy barmi mast elarul mint amit nyiltan leirtam elozoleg.
Igen, en magambol indultam ki, ha nem tudnek vallalni egy gyereket semmikeppen ,akkor nem csinalom vegig a terhesseget, szulom meg hogy azutan odaadjam valakinek.
Nalam tiszta sor lenne ilyen esetben az abortusz.
Mint mondtam ez az en velemenyem senkit nem akarok meggyozni errol, en igy latom, igy cselekednek ebben a helyzetben.
A topicindito azt kerdezte mi a velemenyunk az orokbefogadasrol.
Nekem ez.
Nekem igazából az volt a legfurcsább, hogy szerinted jobban kell becsülni azt a nőt, aki abortuszra megy, mint aki megszüli és örökbeadja.
Elítélni természetesen nem kell senkit, de azért nehogy már becsülendő dolog legyen egy abortusz! Elvenni az élet lehetőségét egy embertől és a család lehetőségét egy gyermektelen pártól (vagy akár egyedülállótól). Ez egyáltalán nem becsülendő, csupán a könnyebbik megoldás egy problémás helyzetben.
A másik véleményed pedig, hogy nem lehet tudni, hová kerül a gyerel, mi lesz vele. Egyrészt a nyílt örökbefogadásnál megismerik egymást a felek, a szülőanya pontosan tudja hová, kikhez kerül a gyereke, másrészt meg az örökbefogadást megelőző alkalmassági vizsgálat során még a fehérneműs fiókba is belenéznek (nem vicc!) a tegyesz és a gyámhatóság emberei, tehát nem gondolom, hogy olyan rossz helyre kerülnének az örökbefogadott gyerekek. Kivételek persze vannak, ezt kár tagadni, de azért manapság már teljesen máshogy zajlik egy örökbefogadás és teljesen más élete van egy örökbefogadott gyereknek, mint az a köztudatban él, nem ebből kell kiindulni.
Sziasztok!
Nagyon fontos!
Szeretnék tanácsot, segítséget kérni,
Az a kérdés, mire sorra kerül az örökbefogadás és az Anyának addigra nincs munkahelye, egészségi állapota miatt szociális járadékot kap ez miatt akkori állapota miatt elutasítják az örökbefogadást?
Köszönöm
Szia!
Várakoztok már?
Ha igen, akkor hívd fel a tegyeszes ügyintézőtöket, ő pontos választ tud adni.
Egyébként én úgy tudom, hogyha nincs a gyerekneveléssel összeegyezhetetlen egészségügyi probléma, akkor ez nem befolyásol semmit, szóval tudni kéne, hogy mi is ez az egészségi gond. Az azért belátható, hogy pl. egy mentálisan súlyos állapotban lévő ember nem biztos, hogy alkalmas arra, hogy gyereket neveljen, főleg egy örökbefogadott gyereket, hiszen ez sokkal nehezebb helyzet, mint a vérszerinti családoké.
Sziasztok!
Tudtok abban segíteni, hogy hol mennyi a tanfolyam díja?
Itt, Miskolcon borzasztó sok, 25.000,- Ft/fő.
Az Ágacskánál 18.000,- Ft/fő, Bp.-en 15.000,- Ft/fő.
Jó lenne egy összehasonlítás, mert azt mondta a pszichológus, hogy bárhol elvégezhetjük (bár az utazással lehet, hogy ugyanott lennénk).
Köszönöm előre is.
Üdvözletem!
Anasztázia vagyok. Szociális Munka szakos hallgató és az örükbefogadásról írom a szakdolgozatom. Picit megakadtam, mert nem tudom mi legyen a hipotézisem ( feltevésem ).
Mivel remélem itt sokan vagytok akik jobban ismerik a témát, ezért szeretném ha segítenétek egy picit, hogy mi is legyen a hipotzisem. Minden jó ötletet szívesen fogadok.
Köszönöm!
Tázi
Szia!
Nagyon szép feladatot vállaltál! :-)
Szívesen segítek, két örökbefogadott gyerekem van és írtam már szakdolgozatot is, a sajátomat, úgyhogy talán tényleg hasznodra lehetek. :-)
Szerintem témának (hipotézisnek) ilyesmik lennének jók:
1. M.o.-on totális sötétség van az emberek többségének fejében az örökbefogadásról (öf.). Össze lehetne hasonlítani a közvélekedést és a tényeket. Gondolok itt arra, pl. hogy nagyon sokan azt hiszik, hogy az öf. szülők anyagi érdekből fogadnak örökbe, de persze erről szó nincs, ugyanazokat az ellátásokat kapjuk, mint bármely más szülő (tgyás, gyed, gyes, csp).
Az is érdekes, hogy milyen kép él az átlag emberben egy öf. gyerekről.
Nekem csomó - akkor bosszantó, ma már inkább nevetséges - élményem van ezzel kapcsolatban. Pl.
- séta közben az egyik járókelő megdícsérte a lányaimat, hogy de édesek, milyen szépek, stb. Akkor még nagyon naiv voltam és fűnek-fának meséltem, hogy örökbefogadtuk a lányokat. Erre a reakció: "Igazán? Örökbefogadták őket? De hiszen éppen azt néztem, hogy milyen szépen vannak felöltöztetve!". Miért bakker, egy öf. gyereket csak felmosórongyokba lehet öltöztetni? :-D
- szintén séta közben egy idős nénivel beszélgetve említettem, hogy öf. gyerekek a lányok, erre a kezembe nyomott egy kétszáz forintost, hogy biztos szükségünk van rá, vegyek belőle reggelit a lányoknak... :-D
Meg persze vannak kevésbé vicces feltevések az emberek többségének agyában, pl. hogy nem szerethetem ugyanannyira az öf. gyerekemet, mint más a saját vérét. Ez meg akkor baromság, mint a ház.
2. Érdekes feltevés lehetne az is, hogy a gyermekvédelemben dolgozók váltig állítják, azért kell sokáig várni, mert mindenki szőke, kékszemű, újszülött gyereket akar. Ez nem így van. Szerencsére egyre többen tudnak felülemelkedni a társadalomban eluralkodott rasszizmuson és látják be, hogy egy cigány gyerek is ugyanolyan, mint magyar társa, semmivel sem rosszabb. Én már csak tudom: a valószínűtlenül szőke és kékszemű vérszerinti unokahúgom mellé érkezett a családba a mi két félig cigány származású kislányunk és közöttük csupán annyi a különbség, hogy szép színskálát alkotnak. ;-)
3. Szerintem az is egy hálás (kimeríthetetlen) téma lenne, hogy milyen ma M.o.-on, ilyen közhangulatban cigány gyereket nevelni. Ez már nem annyira vidám. Nagyon sok durva beszólást, verbális támadást kapunk nap, mint nap és nagyon nem jó érzés, mikor ismeretlenek "leszutykozzák" a gyerekeimet... :-(
Ezzel kapcsolatban írok neked egy rövid privit, mert van egy kezdeményezésünk, de ezt nem akarom nyilvánosan leírni.
Látod, ennyire nehéz ez a téma. :-(
4. Kicsit más jellegű téma, de szerintem érdekes, hogy pl. milyen kapcsolat van a már felnőtt örökbefogadott és az örökbefogadó család között, annak függvényében, hogy milyen módon és hogyan mondták el neki az örökbefogadás tényét, egyáltalán hogyan kezelték családon belül, verbális, illetve nonverbális kommunikációs szinten ezt a helyzetet.
ezzel összefügg, hogy szerintem nagyon sokat segítene az öf. szülőknek, ha több, magyar nyelven elérhető irodalom állna rendelkezésre.
Felnőtt örökbefogadottakkal tudsz találkozni és interjút készíteni velük a Mózeskosár Egyesületen keresztül, ők szerveznek számukra rendszeres összejöveteleket, ahol kibeszélhetik magukat.
Huh, most hirtelen ennyi, de még gondolkozom.
Remélem, tudtam segíteni! :-)
Eszembe jutott egy másik érdekes téma is.
Jelenleg van napirenden, hogy az új PTK-val változna néhány öf. eljárás. Az egyik, számomra nagyon felháborító elképzelés, hogy 6 hét gondolkodási időt adnának a vérszerinti szülőnek az örökbeadás után, hogy esetleg meggondolhassa magát.
Ez agyrém!
Az örökbefogadó szülők talán 6 hétig neveljék úgy azt a babát, hogy még véletlenül se szeressék meg, mert bármikor megszólalhat a csengő és kérik vissza a gyereket?! Miféle eltorzult lelkű ember akarná ezt másoknak???
Ezt azzal magyarázzák, hogy a szülés közben átélt események hatására meggondolhatja magát a vérszerinti szülő.
Igen, az átélt élmények hatására valóban megváltozhat egy korábban nagyon is megfontolt döntés, de vajon mindig jó ez?
Valószínűleg létezik erre vonatkozó statisztika, én egy tegyeszestől hallottam, hogy az ily módon magát meggondoló szülők nagyon nagy részének végül mégis elveszik a gyerekét valamilyen okból (leggyakrabban elhanyagolás, bántalmazás miatt, hiszen elvonul a rózsaszín köd a szülés után), csak később, amikor már nehezebben örökbeadható, mert idősebb és egy csomó iszonyatos élménye van!
A lányaimat a vsz. anyjuk örökbe akarta adni a szülés után, de aztán valami miatt mégis meggondolta magát. Ennek az lett a vége, hogy 10 hónaposan vette el tőle a gyámhatóság kezdeményezésére a bíróság a gyerekeket és végül a lányaim 19 hónapig keringtek a "gyeremekvédelem" rendszerében, életre szóló testi és lelki sebeket, lemaradásokat elszenvedve! 2,5 évesen lett végre családjuk, pedig lehetett volna ez a születésük pillanatától is. Ennek felelősségét ki vállalja fel a szakemberek közül? :-(
A lányaim a koraszülöttségük (gondozatlan, végigdohányzott terhesség 30. hetében születtek) és a korai elhanyagolásuk miatt le vannak maradva mozgásban, idegrendszerben, egy csomó készségben. 2,5 évesen még nem beszéltek, nem ettek önállóan és alig totyogtak. Ma már 5 évesek (ikrek) és még mindig járni kell velük hetente alapozó mozgásterápiára, beszédfejlesztésre és pszichoterápiára, mert időnként rémálmaik vannak arról, hogy elveszítenek minket. Nem csoda, 2,5 éves korukra éltek a vérszerinti családjukban, utána hónapokig kórházban, annyira rossz állapotban voltak, aztán egy ideig nevelőotthonban, végül nevelőszülőkhöz kerültek addig, míg kerestek nekik örökbefogadókat és itt jöttünk mi, csoda, ha nem érzik magukat még mindig biztonságban ennyi változás után?!
Szóval szerintem egy érdekes párhuzam van a szülés után magát meggondoló vérszerinti szülő és a gyerek későbbi sorsa között.
A mi gyerekeink ma nem itt tartanának, ha már a születésük után rögtön családba kerültek volna. Így most versenyt futunk az idővel, hogy mire jövőre iskolába kerülnek, behozzanak minden lemaradást.
És akkor nekünk még óriási szerencsénk van, mert "csak" lemaradásaik vannak a lányoknak, amelyek behozhatók. De nagyon sok olyan öf. gyereket ismerek, akik már visszafordíthatatlanul károsodtak, pl. hospitalizálódtak. Nem értelmi fogyatékosok, az értelmükkel, intelligenciájukkal semmi baj nincs, csak éppen valószínűleg soha nem lesz egy normális baráti vagy párkapcsolatuk felnőttként, annyira sérültek a szociális készségeik. :-(((
Nem olyan régen láttam egy filmet.Nem valós történet de elgondolkodtató volt.Nem is passzol teljesen ide.Azért leírom.
Egy faluban ahol nagy volt a szegénység betévedt egy gazdag házaspár akiknek nem lehet gyerekük.A családnak ahol megszálnak felajánlják,hogy az egyik gyereket magukhoz veszik.A család kap havonta pénzt, a gyerek tudni fogja,hogy kik a szülei meg ki is az igazi családja,láthatják is egymást.A gyereket tanítatják meg szeretik és mindent megadnak neki.A család nem adta a gyereket,viszont aegy másik család odaadta a gyerekét.
A film vége az volt,hogy annak a fiúnak akit elvittek lett egy szép élete és a családjának is jobb lett a sorsa.Az a fiú aki otthon maradt bement a végén az anyukájához és közölte,hogy gyűlöli mert tönkretette az életét.
Ez nem lenne új szabáy, jelenleg is úgy szól a jogszabály (Csjt.), hogy a szülés után az anya a gyermek 6 hetes koráig visszavonhatja lemondó nyilatkozatát.
Minden eset egyedi, nem csak olyanok vannak, mint a te gyermekeid esete.
Ha már ilyen "kedvesen" pontosítasz, legalább nézz utána, hogy pontosan tegyed :)
Ha rájöttél a megoldásra, próbálkozz újra :)
Nem tudom hölgyek hogy önök közül ki probálkozott már az örökbe fogadással.Én soha többet.
6 évig neveltünk egy kislányt ,és mikor másodikas lett elvitték tölünk az anyja vissza perelte.
Csupán 2 kérdésem van
ha elvehetik mért lehetett örökbe fogadni
a másik biztos hogy igy volt jobb annak a kislánynak?
persze hogy nem tudtam.álitolag tárgyalás nem is volt csak egy birói döntés.Azt is csak utánna tudtam meg hogy az anyuka nem mondott le Mariannról csak ott hagyta a korházba.
Nem tudom halgassak -e azügyvédre azt mondja pereljem be az anyukát követeljem az eddigi összes költséget
Ha másodikos volt mikor elvitték és 6 évig neveltétek, akkor hol volt születésétől addig mig hozzátok került? A te nevedre anyakönyvezték újból, amikor örökbefogadtátok? Tehát nem értem: nyílt öfnél anyuka lemond, amit nem vonhat vissza, a gyereket anyakönyvezik a nevetekre és nincs olyan, hogy tárgyalás nélkül viszik... és legfőképpen nincs, hogy egy gyereket elvisznek a saját szüleitől, illetve akik számára azok, azonnal.
Nem lehet, hogy nevelőszülei voltatok, azaz eredeti nevét hordta? Igaz, akkor is van 2 gond: egyik az, hogy ismerkedés nélkül sehová nem viszik, a másik meg ha egy gyereket 6 hónapig nem keres az anyja, akkor alapból örökbeadhatónak lehet nyilvánítani...
Szeretném megkérdezni,hogy aki a saját unokáját szeretné örökbe fogadni,de van a gyámsága alatt 2-éves kisgyermek /testvérek/.
Akkor mi a teendő ?
Leirtam a lényeget a "csere-bere fórumon,ha gondolod olvasd el,- akkor talán érthetöbb lesz Számodra az esemény.
Tisztelettel:fabatka55
Minden tanácsot szívessen fogadok!.
Sziasztok!
Azt nem értem, hogy Boliviában van egy csomó árva, az otthonok mind tele vannak árvákkal. Az otthonokat nem tudják rendesen fenntartani, a gyerekek nem kapnak megfelelő ellátást. Onnan pl miért nem lehet legálisan gyereket örökbefogadni, ezt valaki meg tudná nekem mondani?
Mi a férjemmel 7 éve próbálkozunk, de lassan feladjuk. Komolyan érdekelne az örökbefogadás menete.
Köszönettel: Tikka-Makka
Sziasztok.Én a férjemmel gyakorló örökbefogadó pár vagyunk és nem bántuk meg. Az a titka, hogy nem szabad válogatni! Hisz az élet oly rövid, hogy bármilyen gyermek családba valóválasztása teljessé teszi, olyan családok életét akik azonos cipőben járnak gyermek áldás terén mint mi és sokan mások. NE VÁLOGASS ÉS BOLDOGSÁGOT FOG HOZNI A VÁRVA VÁRT GYERMEK.DIT
Sziasztok!
Én tudnék szülni de ahogy eddigi tapasztalataim mutatják nem vagyok túl népszerű az ellenkező nem körében, meg a szabadság vágyam is elég markáns, viszont szeretnék egy babát ha anyagilag is úgy alakul majd.
A kérdésem az lenne,h ha örökbe fogadnék, akkor megmondjam-e avagy sem, hogy nem véreszerinti...Inkább nem mondanám meg, de mi van ha rájön? Ti elmondtátok? vagy lehet ezt titkolni a végtelenségig?
Van a rokonságomban, akik örökbe fogadtak egy gyermeket és - ahogyan előttem is írták - teljesen természetesen kezelik a helyzetet, nem titkolnak semmit.
Szerintem az örökbefogadott gyerek későbbi sorsát tekintve döntő az örökbefogadó szülők hozzáállása. Vagyis az, hogy mire a gyerek kérdez, addigra a szülő készen álljon a helyzetre.
A titkolózás azt jelentené, hogy nem fogadtad el a helyzetet, sem az örökbefogadás tényét, sem magát a gyermeket. Félnél,, hogy a gyerek esetleg "visszamegy" a vér szerinti szülőkhöz, "hálátlan lesz"..stbstb.
A legtöbb amit lehet tenni az őszinteség és a feltétel nélküli szeretet.
A nyílt örökbefogadásnál a szülőanya tudja, kikre bízza gyerekét.
"bízza" ?