Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Kezdjuk ujra
Létrehozva: 2010. január 19. 16:10
Nekem nagyok hianyzik a topikunk, hianyoznak a topiktarsak, a baratsagok es beszelgetesek. De ahova a kedvenc topikom (Izrael) jutott, abban nincs kedvem reszt venni.
Kerlek benneteket hogy kezdjuk ujra, teremtsuk meg a regi meghitt, bensoseges hangulatot. Beszelgessunk politikarol, oromeinkrol, banatainkrol, gyermekekrol, unokakrol es mindenrol, ami foglalkoztat bennunket. Nem fontos hogy mindenben egyetertsunk (nem vagyunk egyformak) de a sertegeteseket, meg es beszolasokat lehetoleg mellozzuk. Mindenkit idevarok, aki nem bomlaszto szandekkal akar kozenk jonni. Remelem sikerul ujra egymasra talalnunk.
Nagyon szépen köszönöm, Margaret-Marika, a fiatalembernek is átadnám, ha megértené, de ki tudja, hogy egy autista mit ért és mit nem? Nekik megvan a saját világuk és én örülhetek, ha nekem is nyit felé egy kis kaput. Mindig mosolyog rám, biztosan érzi a szeretetet. Vagy azt érzi, hogy elfogadom a másságát? Ki tudja…
Jó estét!
Én, igenis, várom azokat a képeket.
Muszáj néha visszavenni az iramból... csakhogy nehogy kényszerből kell majd ezt tenned.
Lassan kezdek helyre jönni, de még nem az igazi. Nem voltam a fb-on, vajon mit láttál, hogy aggódni kezdtél?
Nem látom jól a képeket, de majd a laptopon, mert megjavítják. Mintha repülő csészealj szállna... Ez vicc volt.
Jó éjszakát!
Ibolya "kedvesem"
vagy es 
kuldok neked es a fiatal embernek.
Ismét én jelentkezem, pedig hogy unom már magamat! A hatalmas érdeklődés gondolom azt jelenti, hogy ti is, de ez sem baj. Szabad nektek!
Pedig olyan kevés kell a jókedvhez!
Fél emelettel alattunk lakik a házunkban egy autista fiatalember, a körülbelül velem egykorú anyukájával. A fiú már negyvenen felül van. Kedves és velem még beszélgetni is hajlandó, amit szeretek, mert szépen, választékosan beszél héberül.
A cicaetetőből jöttem éppen, szembefutottunk a lépcsőházban.
- Szia Moshe, hogy vagy? - kérdeztem.
- Kérdezd inkább, hogy érzed magad! - válaszolt, erre én:
- Moshe, hogy érzed magad?
- Kitűnően, kedvesem, köszönöm! - mondta széles mosollyal, majd belépett az lakásukba.
No lám, néha ennyi is elég a gyógyuláshoz, a javuló közérzethez!
Jó reggelt!
Köszönöm, Tanaria, és szégyenkezve sütöm le a fejem, hiszen tavaly jártunk arra Katival és Öcsivel, még képeim is vannak arról a csodálatos környékről. Most hirtelen eszembe jutottak az idei fotók, amelyekből még nem is láttatok jóformán semmit. Nem mintha valakinek hiányoznának…
Nekem viszont hiányoznak a régóta ígért két-három országbeli képek, amelyek mögött Alsórákosi-Marika állt. Netán azokra is sor kerülhet?
Benéztem az FB-re, és aggódni kezdtem, Tanaria. Jobban vagy? Ami engem illet, ma tényleg 72-nek érzem magam…
***
Tegnapelőtt kedves kirját-jámi barátok társaságában utaztam Tel-Avivba, és a tengerparti út irányából közelítettük meg a rendezvény helyét. Néhány látványt meg is akartam örökíteni, de miután a gépemre töltöttem azokat, kissé kiakadtam, mert a mellékelt képre nem találok racionális magyarázatot. Ti mit láttok benne?
Letöltöm ide az eredetit, majd azt is, amelyen tompítani igyekeztem a fényt. Bizarr látvány, ugye?
***
Most pedig összekanalazom magam és indulok Klárihoz. Szép napot kívánok!
Ó, jaj! Vigyázz, igyál sokkal többet.
Kiruj-furdő közelében, vagy pont ott van. Azt hiszem, ez csak egy tábor hely.
Gyógyulást!
Jaj!
Ezek szerint szinkronban voltunk. Én Tel-Avivban, egy rendezvényen lettem rosszul, nem egyeztem bele, hogy bevigyenek a sürgősségre, de miután megitattak velem egy liternyi vizet, úgy-ahogy rendbe jöttem. Orvos is volt a helyszínen, egy aranyos magyarországi turista személyében, de vérnyomásmérő nem volt nála. Vera nem engedett haza, és mivel Natanja közelebb van, nála aludtam, reggel hazajöttem, de most sem vagyok jól. Ma pihenek, Kriszti vigyáz rám. Gondolom, én is megmaradok, tehát senki se aggódjon.
Ne legyünk már ennyire szolidárisak egymással, jó?
A feladatomat sem tudtam teljesíteni, haragszom magamra, elégedetlen vagyok. No, majd csak lesz valahogy.
Tudom, hogy van, aki vigyázzon rád, ez megnyugtat, és meglátod, nem lesz baj. Azt "diagnosztizáltam" - és ez mindkettőnkre érvényes lehet -, hogy most jött ki belőlünk az a sok stressz. Egyikünk sem él amolyan nyugdíjas életet, ugye?
A válaszaidat köszönöm, de hol is van az a Kalibáskő?
Szép napot!
Kalibáskőn voltak biciklistáborban. Madéfalván láttuk a sok gólyát. Vacsárcsitól három-négy kilóméterre voltunk gombászni. A találtunk is egy pár szép erdei csiperkét és galambgombákat. Mikor hazaértünk begyulladt a térdem. Nagyon fájt.
Amióta itt vagyok állandóan valami bajom van, a csúcs az este volt. Laci be kellett vigyen a sürgősségre, mert a vérnyomásom 80/45-re lement és nem tudtam lábra állni. Persze nem csak egyszerűen, hanem hirtelen kiürültem.... Belémnyomtak egy liter oldatot. Most gyenge vagyok mint egy őszi légy.
Na, elég részletes voltam? Ne búsulj, megmaradjon.
Szervusztok, jó reggelt, szép új hónapot!
Megint magamnak írok, de nem baj. Érdekes napom volt, még érdekesebb éjszakám, amit nem a saját ágyamban töltöttem, hanem Natanján, Vera barátnőmnél. Hosszú történet és tanulságos. Most a vonatban vagyok, már hazafelé, majd otthon folytatom.
Tanaria, már mondtam, de most hangsúlyozom, hogy nagyon örülök a falusi élményeidnek, a gyümölcspotyogásnak, a gyalogpaszuly-szüretelésnek, a friss kerti paradicsom általam is áhított ízének, ám abban a néhány elszállt hozzászólásomban volt néhány kérdés: Milyen helyen volt a gyerekek tábora? Hol láttál gólyát? Az én elmosódó emlékeimben ugyanis nem szerepelnek csíki gólyák. Hová, merre mentetek gombászni és mit találtatok? Voltál már Szeredában? Egyszóval: minden információnak nagyon örülnék! Sőt, ha ismerőssel találkozol, arról is örömmel olvasok. Nagyon szeretnék a bőrödben lenni - de ezt már mondtam!
***
Sajnos nem folytathatom, közbejött egy fontos feladat, meg kell oldanom. Majd holnap bővebben jelentkezem.
Szép reggelt!
Itt szemben velem ismét gyönyörű színekkel pompázott a napkelte.
Megpróbálom feleleveníteni a múló hét egyes történését, ami hirtelen eszembe jut. Kitűnő memóriagyakorlat.
Vasárnap Klárika, vásárlás, találkozó a barátnőmmel, rohanás az állomásra, majd csendes, meghitt órák a lányommal, ezekbe még zsemlesütés is belefért. Későn, fáradtan érkeztem haza.
Hétfőre csupán néhány ügyintézés és csendes nap ígérkezett volna, ha nem jön közbe egy S.O.S. a volt főnöknőm részéről - sürgősen 24 órás gondozónőt kellett keresnem számára. Közben minden tennivalóm egymásra torlódott, egyszerre két telefonon is hívtak, Murphy-s rendezésben. No, túléltem, de a másnap kora reggelén el kellett mennem Edithez, hogy a reggeli zuhanyozásánál biztonságot jelenthessek, ugyanis egyedül töltötte az éjszakát. Egész délelőtt nála voltam, jó volt hosszasan beszélgetni vele, de délutánra már ki kellett pihennem az előző napok izgalmait. (Úgy néz ki, hogy a probléma sikeresen megoldódott, került egy megfelelő gondozó!) Tegnap fodrászhoz mentem - végre, miután lemondtam a timráti munkát, aztán este Klárikához, aki éppen az őrmesteri stílusát vette elő. Le kellett szerelnem és sikerült!
Mára ismét Klárika, apróbb vásárlások, majd délután-este egy izgalmasnak látszó értekezleten veszek majd részt Tel-Avivban. Erre nagyon kíváncsi vagyok - szeretném csendesen, háttérbe húzódva végigcsemegézni a vitákat. Zömében fiatalok lesznek jelen, kivéve néhány múltszázadi relikviát.
A következőkben néhány korábbi hozzászólás függőben hagyott gondolatára térek vissza - aztán kezdődhet a nap.
Jó reggelt, mert nekem még reggel van.
Megint nem lesz időm részletezni a történéseket, talán délután, este? Majd elválik.
Tegnap reggel korán indultam el hazulról - nagyon szép napkelte után. >>>>
Aztán szépséges égbolt alatt ballagtam a buszmegálló felé. >>>>
Most fodrászhoz igyekszem, de nagyon!
Tanaria, szívből örülök a csendes napjaidnak!
Manócskáknak: köszönet!
Szervusztok!
Itt szépen, csendben telnek a napok. Nagyon élvezem a falusi életet. Ma leszedtem a kertben a gyalogpaszulyt ki is szemeltem, meg is főztem kicsi mangalica sonkával meg kerti paradicsommal.
Sajnos elkapott egy jó kis torokfájás és nátha, de már jövök ki belőle.
Már épp indultunk gombászni, amikor a szomszéd bácsi átjött... Úgyhogy most várakozunk...
Várom, hogy a mesélni valóid olvasnivalóvá váljanak.
Jó reggelt, ismét!
Ami azt illeti, történtek dolgok, vasárnap és hétfő rendkívül mozgalmas napok voltak, mindenféle eseménnyel, lehetőleg ugyanabban az időben.
Most máris rohanok, új, nem várt feladattal, majd beszámolok róla.
Tanariának, Margaret-Marikának és Alsórákosi-Marikának is van mondanivalóm, csak most éppen időm nincs.
Felteszek néhány múltheti képet, magyarázatok majd a következőkben. Csak azért, hogy szépen kezdjük a napot!
Szervusztok, jó reggelt!
Az előzőt a tegnap a mobiltelefonomról írtam, miközben Tel-Avivból Haifára utaztam. Azelőtt három hozzászólásom szállt el, vagy a rendszer egyáltalán nem hagyott írni, megjelent felül a 4000-es szám (karakterek száma), de a betűsor már nem.
Feltételezem, hogy nektek is hasonló gondjaitok lehettek (???)
Most ez elküldöm, ha elmegy, folytatom, ha nem, kivárom, hogy történjék valami.
Talán sikerül?
Szervusz, Margaret-Marika! Nem értettelek félre, akkor is az volt a lényeg, hogy Téged az időjárás nem zavar terveid megvalósításában, és hogy nem szeretsz erről beszélni. Engem sem zavar, még olyan eset nem történt, hogy eső, vagy vihar, vagy kánikula miatt ne végeztem volna el kitűzött feladataimat.
Nekünk mindig van témánk, van miről beszélnünk, de néha olyan jól esik az időjárásra panaszkodni, és ez soha sem azt jelenti, hogy leülünk és kivárjuk, hogy megváltozzon, hiszen nekünk mindig annyi, de annyi tennivalónk van!
Lehet azonban, hogy az önkéntes munkával kapcsolatban ÉN értettem valamit félre.
Ha félreértések adódnak, legjobb azonnal megkérdezni, és akkor nem marad semmi függőben. Láthattad, hogy - noha fél szavakból is értjük egymást Tanariával -, előfordul, hogy őt is megkérdezem, ha nem világos valami a hozzászólásaiban.
Nagyon köszönöm, hogy sikerült tisztáznunk valamit, remélem nem haragszol emiatt?
És ha beszélgetéseinkben nem értesz valamit, kérdezz nyugodtan, örömmel válaszolok.
Köszönöm szépen, Margaret!
Közben potyog is egy-egy alma, körte. Udvariasan megköszönöm és megeszem. Hát lehet ennél jobb dolgom?!
Szép estét mindenkinek!
Ibikem draga.
Megertem,de nem orulok, hogy ide jutottunk!
Par hettel elozo levelemben
,hogy onkentes munkarol volt szo.
Nagyon felreertettel mikor az idojaras irasodra reagaltam.Nincs idom visszakeresni,ha jol emlekszem Tanarianak irtad,ha az emberek kifutnak a mondanivalorol azonnal az idojarasrol beszelnek. Ferjem is bunos.
Nekem nincs turelmem a panaszokat hallgatni.Homersklet vagy eso nem zavar,terveimet nem hagyomel ezek az okok miatt.
Kellemes hetveget kivanok!
Draga tanaria!
Kellemes nyaralast kivanok szeretetteiddel.
Az utolso hetekben nem volt idom,meg olvasni sem,nem mindig ertem irasaitokat,ti egy orok baratok vagytok es szo nelkul is megertitek egymast.
Erezd jol magad a kortefa alatt,mielott a telrol
kezdunk panaszkodni.
Ha jol emlekszem Majka
.
Szép napot!
Gyönyörű ez a fehér virágzuhatag!
Itt a körtefa alatt kellemes a levegő. Kettesben vagyunk Majkával, élvezem a csendet és nyugalmat.
Itt még nem mentek el a gólyák. Útban a gyerekek tábora felé nagyon sokat láttunk.
Szervusztok!
Ma is lefutottam a köreimet, de most már tényleg elegem van a hőségből, mindenki ingerült, ideges, légkondicionálás ide vagy oda. Közeledik szeptember, talán lassan ennek is vége lesz. Az biztos, hogy nagyon megviselt. Margaret-Marika meg kell értse, hogy ha meg is teszünk mindent, tudatosan élünk, vigyázunk a környezetünkre, mindezek együtt még egy cseppet sem jelentenek a tengerben, az óceánban. Nagyon elrontottunk valamit. Kellett nekünk civilizáció? Akár a szögre is akaszthatnánk…
Lehet, hogy mindent másképpen élnénk meg, ha jönne egy-két hűvösebb nap? Csak sajnos nem jön.
Tanaria viszont most élvezheti a friss falusi levegőt, neki is elege van a kánikulai melegekből. Szippants nagyot a jó levegőből, helyettem is!
Remélem ma-holnap Alsórákosi-Marika is közöttünk lesz, már nagyon hiányoznak még a képregényei is!
Felteszek néhány képet, hogy véletlenül - Isten ments! - le ne szokjak erről!
1. - 2. - 3. Kedden este Náhálálban. Hófehér murvafürt-folyamok és egy másik naplemente.
Majd a pihenésnek is eljön az ideje. Mondjuk inkább azt, hogy ma az aktív pihenés napja volt: semmit csináltam - sokáig.
Kaptam egy sorozat képes viccet, elég gyengécskék, de talán ez a kettő mégis jobb. Főleg az első, mert azt lehetetlenség lenne más nyelvre fordítani! A másodiknál arra gondoltam, hogy Laci és Gergő most kisebbségbe kerültek…
Szia!
Köszönjük szépen, átadtam.
Gyönyörű időnk volt ma.
A szabadnapot jobb lenne pihenésre szánni. ..
Jó éjszakát!
Szervusztok!
Tanaria, nagyon szeretnék most a bőrödben lenni, igaz, bajosan férnék bele, maradjon hát az óhaj átvitt értelme.
Örülök, hogy jól szórakoztatok az úton és a beszámolónak is. Nagyon szép időtöltést, pihenést kívánok, üdvözlöm a ház népét, mindenkit, kivétel nélkül, Majkát is!
(Mindenkinek egy-egy szálat!)
Nagy keresésben vagyok - elvesztettem az időérzékemet.
De tényleg, de tényleg!
Mára ezer tervem volt, nyakunkon az este és én jóformán semmit se csináltam, noha elméletileg ez lenne a hét egyetlen szabadnapja.
Még azt se mondhatom, hogy kipihentem magam. Megyek is egy kicsit művelődni, kezdődik a hét vége!
Szép estét, jó éjszakát!
Jó reggelt!
Szeretettel köszöntelek Vacsárcsiból mindnyájan okát.
Hosszú, döcögős vonatozás után az este, negyed tizenkettőkor megérkeztünk Csíkszeredába. Marikával utaztunk. Őt egy barátnője, engem Laci fiam várt.
Az utazásunkat nagyon feldobta egy házaspár a hármas ikreivel. Három kb. másfél éves apróság, két fiú és egy kislány. Kis, virgonc, mosolygós gyerekek, a cumival a szájukban ott rohangáltak le-fel, egyszer sem sírtak!
Itt meg nagy örömmel fogadott Majka, a kutya és mindenki. A gyerekek délben érkeznek meg a táborból.
Mindenkinek szép napot kívánok!
Jó reggelt!
Tegnap ismét egyeske voltam, eléggé lelombozó, de mit is tehetnék? Mindenki a maga formáját hozza, itt is, mint bárhol…
Leginkább azért jöttem a szigetünkre, hogy jó utat és a lehető legpihentetőbb napokat kívánjak Tanariának, és remélem, hogy nem hagy magunkra bennünket(?), néha ide is be-bekukkant és nem csupán olvasási szándékkal. Azt is remélem, hogy a kütyük terén végre némi változások lesznek, és ha igen, azokat be kell üzemeltetni, annál is inkább, mert most segítség is bőven akad. Tehát…
A Hegedűs-könyvekről majd máskor, később, most nincs rá elég időm. A küldött információt természetesen "ki tudtam nyitni"!
Tegnap miközben hazafelé andalogtam Klárikától, a csendes alkonyi órákban, a mellékelt látványokat nézegettem és emlékeztem. >>>>
További szép napot és már nagyon várom Alsórákosi-Marikát, aki most nincs is Alsórákoson.
További szép és eredményes napot kívánok!
Szép reggelt!
Megint túlbecsültem magam, és a tegnapi, nagyon megerőltető nap után kardomba, azaz ágyamba dőltem. Úgy kell nekem!
Naplementekor végig sétáltunk a náháláli körön, annak húsz méterrel rövidebb belső vonalán, de nem lett újabb rekord, sőt a hat nappal előbbinél valamivel rosszabban teljesítettünk. Ugyanis nem hazudom azt, hogy "Szigál jobban teljesít!"
Fájt a lábam és a derekam-hátam, ugye milyen könnyen jönnek a magyarázatok, ürügyek?
Reggel Klárikánál voltam, azután Timráton, ahol viszont minden jól ment, mennyiségileg rengeteget dolgoztunk, Y. hajtott, de szerintem magas lesz a hibaarány. Majd menet közben javítunk - mondja Y, de én jobban szeretem, ha eleve kiküszöböljük a hibákat.
Klárika továbbra is rossz passzban van, már semmi se jó neki, és a mosoly is kevesebbszer kerül az arcára. Nagyon várja a véget. Talán igaza van, hogy ez így nem igazán leányálom…
Amit nagyon hiányolok, hogy mostanában nincs erőm, türelmem az itthoni beszélgetésekre és nagy kár, mert az lenne mindennél fontosabb.
Most ennyi - későbben jövök és az előzőekre is reagálok.
Jó estét!
Jellegzetes, gyönyörű, virágos helyek. Visszahozták a tavaszi emlékeket!
Közel két hetet maradok.
Emailben küldtem valamit. Remélem megtudod nyítni.
Nem kell megijednetek, néhány kilométer az egész, de ennél szebbet ki se találhattak volna. Amikor Tanariával jártunk erre, még nem virágzott a murvafürt, most viszont színorgiával követi az utazót. Október végéig bizonyosan…
A harmadik képen már előttünk látszik a Simron-dombra épült Timrát.
***
Most már indulnom kell, és - mint mondtam - hosszú lesz ez a nap!
Tanaria! Hány napra utazol Csíkba?
Még csak annyit, hogy a fekete nyuszit ismét láttuk, nagyon messziről, már sötétedett, és nem tudtam lefotózni. Kíváncsi vagyok, hogy látjuk-e ma is?
***
Munka előtt a közeli, Migdál Háémék nevű városkában vásároltunk, egy orosz élelmiszerüzletben. Nagyon kedves kis városka, tiszta, rendezett, és sok benne a virág. Mintegy 25,000 lakosa van, Timrát és Názáret között fekszik. Neve magyarul: a völgy tornya. Nem légből kapott, mert a víztorony messziről látszik, még ilyen párás időben is, mint ami mostanában van.
Már lefelé haladtunk amikor eszembe jutott a fényképezés, azért főleg, mert olyan szép az út, hogy a lélegzet is eláll tőle. Megmutatom a városka bejárati emblémáját és egy pici részletet belőle, majd - ha akarjátok, ha nem - autózunk egyet, jó?
Jó reggelt kívánok, szeretettel!
Tanaria, a részletezés egyelőre elmarad, de bízzál a következetességemben!
Ma nagyon hosszú napom lesz, talán kibírom. Az elmúlt héten szerdán voltam Timráton, ma pedig Klári után ismét megyek. Sok mindent újragondoltunk, -szerveztünk, tehát tennivaló az van bőven. Munka után - természetesen - következik majd a 1,69 km-es menetelés. Az elmúlt szerdán már naplemente után "gyalogoltunk" (egyre korábban megy le itt a nap, ma például már 18:50 körül, jóval korábban, mint Nálatok), és még rekordot is döntöttünk, 17 perc alá szorítottuk a kilométert! Két, 70 plusz, hetven mínusz körüli embernek, akiknek még be se áll a szájuk, ez elég jó eredménynek látszik
: >>>>
Szervusztok!
Tanaria, ez az a helyzet, amikor mindkettőnknek igaza van. (No és mi jár annak, akinek igaza van?
) Majd részletesebben kifejtem, ha lehet még ma este, ha nem, akkor holnap este.
Most jöttem Kláritól, ma ismét nagyon nyűgős volt, piszkálódott, de amikor indulni készültem, arra kért, hogy ne haragudjak. Hát persze, hogy nem haragszom!
Holnap reggel ismét nála vagyok, onnan egyenesen Timrátra megyek, legközelebbi szabad óráim szerdán délelőtt lesznek - ha igaz.
Annyira megértem, hogy nagyon várod a csütörtöki indulást. Anyukádat is ez a szélsőséges időjárás viselhette meg ennyire, nem csoda, hogy romlott az állapota, de majd helyrejön, ha kicsit normalizálódik a hőmérséklet, és szelek és viharok se lesznek. Mindegyikünkre hatnak, akárhogyan is próbáljuk minimalizálni a befolyásaikat.
Majd még jövök - remélem, hamarosan.
A 29756-ra utaltam teljesen egyetértve veled.
Szia!
A tegnap 32 fok volt, ma 15. Most 18. Anyukám borzasztóan labilis úgy fizikailag mint szellemileg. Fáradt vagyok és fásult. Csütörtökön utazom.
Csak magyarázni igyekszem, miért nem fogok most részletesen magyarázkodni.
A könyvet a Szépirodalmi könyvkiadó, Budapest adta ki 1976-ban. Öt regényből áll, de nem függetlenek egymástól:
A pengő boszorkánytánca, Párhuzamos életrajzot, Aszály, Az állam én vagyok és Két év nagy idő.
A cselekmény 1946-ban kezdődik.
Ennyit a tisztázandókról, most jöhetnek a hétköznapi történetek.
Nehéz napokat élünk mostanában Klárikával. Fájdalmai vannak, panaszkodik, sok-sok türelem kell hozzá. Tegnapelőtt kissé ingerültnek éreztem a hangomat, bántott is ezért a lelkiismeret. Tegnap megemlítettem, hogy sajnálom, nem akarom bántani. Rám mosolygott, és elmondta, hogy mások - néha durva - hangnemével szemben az én hangom, tónusom simogató. El sem mondhatom, mennyire jól esett.
Fárasztó, hogy mostanában hetente ötször-hatszor vagyok vele, és az is lehet, hogy emiatt a saját családomat és kicsit magamat is elhanyagolom.
Ennek a jele lehet az is, hogy ma éjjel például 11 órát aludtam megszakítás nélkül. Mentálisan is fáradt vagyok.
Ilyen az, amikor nem értek valamit:
"Nem szóltam hozzá a mai európai helyzet megírásodhoz (
). Sajnos csak egyetérteni tudok. 
"
Nem emlékszem arra, hogy európai helyzetről írtam volna. Melyik "megírásomra" gondolsz? Újraolvastam a hozzászólásaimat és tényleg nem tudom, hogy mire utaltál… Az európai szót nem is használtam, és úgy általában az egész világra gondolhattam.
Mindez azért van, mert túl hosszan és túl bonyolultan írok mostanában. Ez most önkritika!
Csak annyit még, hogy az esetleges félreértéseket jobb időben tisztázni.
Aztán menjünk tovább, igyekszem ezután rövidebben kifejteni ilyen-olyan, cseppet sem fontos véleményeimet.
Szívből és szívesen!
***
Tartottam egy kis szünetet, hogy megpróbáljak túllépni egy - valószínűleg - félreértésen, de önmagamon mégsem tudok.
Nem hagy nyugodni, ha nem zárunk le egy témát, lehetőleg egyértelműen, ezért most mindenkitől elnézést kérek. Még mindig Hegedűs Gézáról van szó, illetve az Európa közepén című regényciklusról (összesen 2628 oldal), amely több kötetből (négyből) és több önálló regényből áll, amint azt az egyik előző linkben (29758) is olvashattuk: Útvesztő, Dermesztő hideg, A sötétség utolsó órái, Bojár Bálint. Utóbbi a háború utáni évekről szól.
Anyagi vonzata is van látszólagos kekeckedésemnek, ugyanis én az egész regényciklust megrendeltem, de érdekelnének Tanaria könyvének bibliográfiai adatai (kiadó, megjelenési hely és év). Lehet szó ugyanis egy újabb, esetleg átdolgozott kiadásról. A "nem ajánlom" engem nem riaszt el, ugyanis ízlések és pofonok.
Kérdés, amelyre választ várok: Mit jelent a megállapításod, hogy "kissé primitív a stílusa"?
Te vagy a hibás Tanaria, mert felcsigáztad az érdeklődésemet és alig várom, hogy ellentmondjak neked, vagy akár egyetértsek veled!
Köszönjük szépen!
Szép napot!
A könyv címe: Európa közepén.
Nem ajánlom, vannak izgalmas részek benne, de csöpögősen kommunista. Túl egyoldalú, idealizált, és kissé primitív a stílusa.
Nem szóltam hozzá a mai európai helyzet megírásodhoz (
). Sajnos csak egyetérteni tudok.
Tanaria, a kis Lili születésnapja után az ünnepeltnek, kisfiadnak és Neked kívánom, hogy külön-külön és együtt is további boldog napokat élhessetek. Lili növekedjék csupa örömben, szülei és testvére nagyon szeressék, nagymamája pedig büszkén és boldogan követhesse minden életszakaszát. Egészséget és minden jót kívánok a kisebb és nagyobb családnak, elsősorban Lilinek!
És legyen olyan szép, mint ez a timráti tavirózsa! >>>>
Vagy az én születésnapi csokrom. >>>>
Szervusztok!
Mindenki úgy ünnepeljen ma, ahogyan az neki a leginkább megfelel - de főleg politikamentesen, mert úgy az igazi! Nekem személy szerint rossz emlékeim vannak erről a napról, már itt is elmeséltem, hadd ne ismételjem magam. Sajnos, ezek az emlékeim is Budapesthez kötődnek…
Szóval: boldog ünnepet, akárhogyan is nevezték ezt az idők folyamán…
***
Tanaria, elültettél egy bogarat a fülemben, és már intézkedtem is, hogy mielőbb megkapjam a Hegedűs könyvet, de lehetőleg az egész regényfolyamot, amelynek Te - ha jól saccolom - harmadik részét olvashatod (Bojár Bálint a címe?). A tegnapi estét azzal töltöttem, hogy a számomra majdnem teljesen ismeretlen (azokban az években alig jutottunk Magyarországon megjelent könyvekhez, életművekhez annál is kevésbé!), több helyen is "reneszánsz formátumú" szerző munkásságáról valamelyest információkat szerezhessek. Engem kevésbé érdekel az ideológiai rész, amelynek többé kevésbé mindannyian részesei voltunk, sőt bizonyos fokig "haszonélvezői" is. Az elképzelés maga gyönyörű, egyetlen hibája volt, hogy nem embereknek találták ki, hanem mondjuk: angyaloknak - ha egyáltalán vannak.
Nem tartozom azok közé, akik visszaugatnak, és mostanában többnyire úgy néz ki, hogy mindenki militáns ellenzője volt a rendszernek, pedig jól tudjuk, hogy a militáns jelző - kényelemből, félelemből? - nemigen létezett azokban az években. Nem voltunk hősök, csak túlélők! Éppen ezért, nem tartom etikusnak a retro-hősködést (most nem rólad van szó!), mert nem is volt - vagy igencsak ritkán… Szóval, ne nézzük teljesen kritikusan azt az ideológiát, az eleve halálra ítélt eszmerendszert, mert az is az életünk, történelmünk, szenvedésünk egyik része volt, és nem is a mi hibánk. Napokig lehetne erről beszélni, és én szívesen követném most veled párhuzamosan a regény lapjait. Jó szórakozást!
Mindenkinek szép napot!
A helyzet változott, jövő héten megyek valamikor. Rossz az amikor már lelkileg felkészül az ember, aztán mégse. Az unokáimnak közbejött egy tábor, ezért visszamondtam a nővéremet. Bár ne tettem volna, de most már mindegy, amikor jön megyek.
Közben a pici unokám, Lili, két éves lett a tegnap.
Olvasom a Hegedűs-könyvet, a kommunizmus törvényes kezdete Magyarországon. Akkor még idealista volt az elképzelés... Nekem egy kicsit sok, de most már végig olvasom. 783 apró betűs oldal.
Szervusztok!
Az elmúlt nap ismét kimaradt - mondjuk felejthető lenne, bár sok ember számára - sajnos - igazán emlékezetes marad. Mit számít a mi kis szigetünk csendje, látszólagos jelentéktelensége a világ több helyén zajló események mellett? Híreket mindenki olvas, hallgat, lát, nem akarom a magam okoskodásaival tetézni mindannyiunk rossz közérzetét. Ilyenkor eszembe jut az elmúlt évtizedek, főleg Magyarországon gyakran hallott kérdése: - Hogy tudtok ott élni, hiszen ott mindig lőnek? Azóta kiderült, hogy már sehol sem élhető a világ - legalábbis nem úgy, ahogyan valamikor elképzeltük. Nemrég említettem itt a topikon, hogy megelőző intézkedésekre bizony szükség van, mindig figyelni, készenlétben kell lenni, és semmi sem túlzás, ami a biztonságunk érdekében történik.
Következő gondolatom pedig az, hogy minden percnek örülnünk kell, minden pillanatot ajándékként kell megélnünk, hiszen soha nem tudhatjuk, hogy lesz-e még következő?
Tehát, fel a fejjel, élvezzük az életet, a világot, mert minden új nap ajándék. És amíg lehet, fedezzük fel szépségeit, hiszen minden virág nekünk nyílik.
Ennyi tanács után, meséljek még?
Tanaria, veled mi a helyzet? Készülődsz? Mikor utazol és meddig leszel távol? Nővéred mikor érkezik? Feltételezem, hogy bárhol leszel, találsz egy-két percet a mi számunkra is.
Mindenkinek szép napot!
Igen, velem is "beszélgettek", biza még Muszkó is!
Hát, ez jó! A balkezesek nemzetközi napja!
... Valóban, megérdemelnéd azt kis hepajt.
Mesélek még egy kicsit, aztán indulok Timrátba. Ja és ma elmegyünk Migdál Háémékbe is, messziről sokat látom, közelről biztosan érdekesebb lesz. Majd a történetéről is mesélek, mert itt minden helységnek érdekes története van.
***
Tanaria, köszönöm, hogy reagáltál a cicáimra! Áldom a napot, amikor - talán 25 éve - macskát fogadtam az otthonomba. Nekem nem kellettek színes tinták, mint Kosztolányi kisgyermekének, nekem a cicák színezik az életemet. Azt is elmondhatom, hogy nekik köszönhetően, de természeti adottságból is, én soha, de soha nem unatkozom!
Muszkóval kapcsolatban, én is azt hiszem, hogy ő tökéletesen tisztában van különleges szépségével!
Másrészt mindenben, de mindenben utánozza Picurt, aki ugyancsak különleges és nagyon szép is. Vajon csak a majmok utánoznak? Ezek szerint mégsem. Ugyanazokat a hangokat adja ki, mint Picur, amikor egymással beszélgetünk - mindkettőjüknek fantasztikus kommunikációs készsége van!
***
Szóval a születésnap azzal kezdődött, hogy Gugli barátunk szokatlan képpel jelentkezett. Azt hittem valami különleges nap van, hogy ünnepi gyertyák égnek és lobognak a Google hat betűjén, de amikor közelebb vittem a kurzort, a jobb sarokban névhez szóló üzenet jelent meg és boldog születésnapot kívánt - héberül! Majd elájultam a megtiszteltetéstől. >>>>
Aztán keresgélni kezdtem, hogy augusztus 13-a miért jelentős, és kiderült, hogy aznap van a Balkezesek Nemzetközi Napja! Ahányszor ez eszembe jutott a nap folyamán, mindannyiszor elnevettem magam, mert: vajon a kétbalkezeseket mikor ünneplik, úgy nemzetközileg?
Aztán SMS-ben jelentkezett a bankom, a biztosítóm, a szupermarketem, amelyben klubtagságot is élvezek, és vég nélkül rokonok és barátok. Nagyon jó nap volt ez a 27.-ik! Kiosztottak nekem egy egész évre érvényes, óriási szeretet-adagot!
Ja és még valamit elmesélek, aztán megyek: amikor kisgyermek voltam, mindig azon töprengtem, hogy vajon 1944-ben, egy évvel a születésnapom előtt, miért nem aznap, aug. 13.-án fordították meg a fegyvert? Miért tíz nappal később? (1944. aug. 23 - Románia kilépése a németekkel való szövetségből). Olyan jó lett volna felvonulásokkal és össznépi hepajjal ünnepelni az én születésnapomat!
Jó reggelt!
Szervusz Négyeske!
Bizonyosan ezt is láttad már, de azért felteszem, most kaptam e-mailben.
Szervusztok harmaskak!
A filmet nem lattam,a dalt ismerem.