Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Kezdjuk ujra
Létrehozva: 2010. január 19. 16:10
Nekem nagyok hianyzik a topikunk, hianyoznak a topiktarsak, a baratsagok es beszelgetesek. De ahova a kedvenc topikom (Izrael) jutott, abban nincs kedvem reszt venni.
Kerlek benneteket hogy kezdjuk ujra, teremtsuk meg a regi meghitt, bensoseges hangulatot. Beszelgessunk politikarol, oromeinkrol, banatainkrol, gyermekekrol, unokakrol es mindenrol, ami foglalkoztat bennunket. Nem fontos hogy mindenben egyetertsunk (nem vagyunk egyformak) de a sertegeteseket, meg es beszolasokat lehetoleg mellozzuk. Mindenkit idevarok, aki nem bomlaszto szandekkal akar kozenk jonni. Remelem sikerul ujra egymasra talalnunk.
Nagyon szép nap volt! Sokat sétáltunk le és fel . Gyönyörű volt, búcsú volt Haifától. Be kell vallanom, hogy a legszebb város, engem nagyon megfogott!
Mindenkinek szép estét!
Még mindig a titokzatos cél felé araszolgatunk. Közben jobbra-balra nézelődünk.
1. Alattunk egy kis narancsliget.
2. - 3. Házak, fák és a megunhatatlan panoráma.
4. Fölöttünk ez a jó ég tudja milyen stílusú, eklektikus, sőt akár giccsesnek is nevezhető kastélyszerű épület. Bárki bármit mond, mégis jól mutat a zöld fák fölött…
Gyalog sétáltunk tovább - határozott céllal, ki is derül nemsokára.
1. Az út mentén kis játszótérre bukkantunk, előtte tábla, amely a város egyik néhai díszpolgárának állít emléket. Érdemei: parkok, kertek létrehozása, virágok szeretete és a gyerekeknek ebben a szellemben való nevelése.
2. Először ez az encián varázsolt el,
3. - 4. aztán játszadoztam egy kicsit a témával.
1. Kifelé igyekeztünk és még visszapillantottunk. Gyerekek a szoborgyerekek között, vajon melyik az igazi?
2. - 3. És gyorsan elraktároztunk még néhány szépnek vélt látványt.
4. Végül egy kis "művészkedés" - a sétányrózsákkal szegélyezett ösvény hatására.
1. - 2. Melyik szebb vajon? A szobor vagy a panoráma?
3. A szoborpark tematikája: anya, gyerekek és állatok: lovak, csacsik, macskák.
4. Rejtett zugok, kényelmes padokkal. Mindez egy forgalmas út mentén.
Szervusztok!
Ismét itt vagyok. És ti?
Körbe és keresztül-kasul jártuk a kis parkot, elolvastuk az összes padokra helyezett táblácskát; többnyire Soában elpusztult rokonok, családtagok nevét vésik ilyenformán az emlékezetbe. Mindenféle hivalkodás nélkül.
Ismét buszra pattantunk és meg sem álltunk egy következő parkig, amelyet szeretek és Tanariának is meg akartam mutatni. Ez egy szoborpark, amelynek "anyagát" - 29 bronzszobrot - az 1917-ben, Berlinben született Ursula Malbin nevű szobrásznő adományozta Haifa városának 1978-ban, és a "Béke kilátó" nevet kapta.
1. - 2. A barátnőm határozottan jól érezte ott magát.
3. Ugyanott nő az én kedvenc - "külön bejáratú" babérfám. De boldog is voltam, amikor sok évvel ezelőtt felfedeztem!
4. A kis gitáros.
Még mindig a kis parkban: ám szavak nélkül.
Ugyanis indulnom kell, de még ma folytatom. Remélem.
Más közlendőim is lesznek, annyi minden történik mostanában!
1. - 4. Még mindig a kicsi parkban: csupa csokor terem ezen a bokron! Az öreg fenyő törzsét is körülöleli.
2. - 3. Miközben halkan csobog a szökőkút…
Jó reggelt!
Na persze, hogy ajándék… vagyok! Eljutottam ugyanis a háromhetes élménycsomag végéhez és örömmel fedeztem fel, hogy az utolsó album is tele van szépségekkel, és az összes a lokálpatriotizmusomat táplálja!
Miután visszajöttünk Rosh Hánikráról, április 7.-én, már be is köszöntött a sábát. Másnap hajnalban kitartó csepegés zajára ébredtem. Csőrepedés! Ami aztán tönkre is tett két következő napot, amíg megtalálták és el is rendezték a fölöttünk lévő lakás padlózata alatti problémát. Soha rosszabbkor, mert így elmaradt Akkó és a Kineret partvidéke - ezeket terveztük az utolsó napokra. Hétfő reggel Klárikához kellett mennem, Tanaria és a lányom oda jöttek, így munkám végeztével hármasban indultunk útnak. Nagyon szép nap lett ez az utolsó, amit a közben lebutított képek is igazolnak. Sok-sok kép, csak győzzétek nézni, fel is teszek néhányat, a többit majd később, mert ismét Klárika van műsoron!
1. - 2. Így indult a reggel.
3. Aztán útban a következő látnivalók felé, hármasban megtekintettük egyik nagyon kicsi, de annál szebb parkocskámat, ahol
4. természetesen szökőkút is hűsíti a levegőt.
4.
Mindenkit szeretettel köszöntök!
Már ajándéknak érzem, ha valaki idelátogat. Nagyon örültem, Margaret. Mesélj egy kicsit magatokról, nagyon remélem, jól vagytok!
Jó reggelt kívánok!
Csak egy-két percnyi időm van, indulok a nagy melegbe és Klárikához. Aztán vásárolni - feltéve, ha marad erőm.
Tanariával közös izraeli élményeinkről szóló beszámolónk lassan a végéhez érkezik. Majd a hét végén, ha marad rá időm, talán be is fejezem a sorozatot.
Örülök, hogy Margaret-Marika is előkerült. Hosszasan lehettél a fodrásznál, mert legutóbb azzal köszöntél el (2017.június 21.-én), hogy "szeretném egy kicsit kiegészíteni" múlttal és jövővel, feladatainkkal és az időjárással kapcsolatos eszmefuttatásainkat, de éppen fodrászhoz kellett menned. Azóta csak várok, várok, várok rád! Türelmesen.
(A 29538-as bejegyzésedre céloztam). Mi mindig szeretettel gondolunk Rád! 
Szép napot!
A másik látvány is elmaradt, pedig nagyon készültem rá, nevezetesen a szirti borzokkal (Procavia syriaca) való találkozásra. Erről is vannak képeim, ugyancsak 2008. októberéből. Nagyon viccesnek tűnik, hogy héberül szirti (sziklán élő) nyúlnak nevezik, és már a Bibliában is szó esik róluk! Tanúsítom - remélem a mellékelt képek is -, hogy bűbájosak és nagyon szerettem volna Tanariának is megmutatni őket! >>>>
Ja és - negyedikként - hadd mutassam meg a sárga kabint!
(Nehogy mán valami kimaradjon!)
Ilyen felhők nincsenek is!
Nagyon szép.
"Miért nem hívtál taxit, tudom, közel van, de akkor is." - kérdezed Tanaria. Sokkal könnyebb volt így, mert Klárika a járókerettel már alig tud járni, maradt a tolókocsi, amit elég macerás lett volna kiemelni a csomagtartóból egy forgalmas útvonal szélén és egy rendelőintézet bejáratánál, ahol csak az esetleg érkező mentőautóknak hagytak helyet. Hidd el, ennél jobb megoldás nem volt, és a nagy meleg dacára még élveztem is a kihívást!
***
Örülök, hogy jó emlékeid maradtak arról a napról. Nagyon jó lett volna, ha még két különleges látnivalóval is szolgálhatok, csak mindent azért mégsem lehetett.
Gondolok itt elsősorban a 2008-ban Ciss-Ágiékkal Rosh Hánikrán látott páratlan szépségű felhővánkosokra. Ez volt ám az igazi szerencse! >>>>
Szép napot!
Örülök, hogy sikerült erőt gyűjtened ránk. Aggódva lestelek.
Nagy élmény volt ez a kirándulás. Nekem ez maradt meg kedvencnek! Nagyon jó volt újra felidézni veled.
Miért nem hívtál taxit, tudom, közel van, de akkor is.
Vigyázz magadra, azt jelenti, hogy vállald magad alul, nem túl!!!
A manócskánknak nagyon örvendtem!
1. - 2. A látványt el kell raktározni!
3. - 4. Én is azt teszem…
***
Az igazi és ennek eredményeként felejthetetlenné váló élményeket nem lehet betervezni. A mellékelt képeket a buszmegálló mellett készítettem, de a busz nem jött… Már-már aggódni kezdtem, hiszen mindjárt bejön a sábát, mi lesz? Itt ragadunk a világ végén? Ekkor megállt mellettünk egy autó és vezetője, két vagy három (számukra nem emlékszem) gyermek apukája megkérdezte, hogy segíthet? Innen Naharia irányába egyetlen út vezet, gondoltuk, hogy ők is arra tartanak. Csak azzal nem számoltunk, hogy aki déli irányba indul, nem megy be feltétlenül a városba…
Útközben természetesen élénk beszélgetésbe merültünk, időnként Tanariának is fordítottam. És a kerülő út ellenére bevittek bennünket Nahariára, innen már könnyű volt haza jutnunk. Annak külön örültem, hogy az izraeli emberek kedvességét, segítőkészségét barátnőmnek is bemutathattam. Apa és gyermekei igazán kedvesek voltak!
***
Még mindig maradt egy beszámoló, majd az is sorra kerül. Aztán számítok Marika idei élményeire és később az erdélyi utam is sorra kerülhet…
1. Már fent vagyunk!
2. - 3. A Libanon és Izrael közötti határ a sziklák tetején van. Mi is feléje tartunk. Mintha a világ végén lennénk…
4. "Isten hozott a Rosh Hanikrá-i határhoz!" Aláírás: a Bár'ám hadosztály (határőrök).
1. Ide már bejutottak a tajtékzó hullámok,
2. - 3. ezeket a sziklafalakat még csak ostromolják. Vajon ki lesz a győztes?
4. Mi már a sárga kabinban utazunk felfelé, pirosra festett társa éppen velünk szembe indul. (A közérthetőség kedvéért: a fenti útról ezekkel a kabinokkal utaztunk az alagutakhoz és a tengeri barlangba. Vissza is, természetesen.)
A tengeri barlangban óvatosan araszolgattunk, itt-ott sós tengervíz permetezett ránk, csúszóssá tette a biztonságos korlátokkal szegélyezett útvonalat. Az időnként előtünedező tengervíz vájta grották látványa elmosta még a veszély érzetét is!
Kék hullámok és fehér sziklák találkozása.
Séta az alagútban fényjátékok között.
1. Kell ennél vonzóbb mélység?
2. Ilyen volt az alagút, amikor 1941-től 1947-ig, a brit mandátum idején, vonatok haladtak át a sziklákba vájt alagutakon.
3. Most vetítőterem van az egyik alagútban, a vele szemben lévőben pedig szabadon sétálhatunk.
4. A kettő közötti rövid szakaszról ismét a tenger megunhatatlan szépsége.
Egyfelől fehér sziklafalak, másfelől virágos domboldal, alattunk tajtékzó hullámok és a végtelen tenger.
Közjáték: megszólal a telefon, kedves fiatal hang jelentkezik. Bemutatkozik, elmondja, hogy önkéntes, és afelől érdeklődik, hogy netán szükségem lenne bármilyen segítségre? Ugyanis idős embereknek telefonálnak, akik esetleg valamilyen nehézséggel küzdenek. Meglepve és meghatódva teszem le: - Köszönöm, megvagyok, minden rendben.
Buta módon részleteket sem kérdeztem, pedig milyen jó lett volna megtudni, hogy kik is ezek a csodalények, akik embertársaik miatt aggódnak. Ebben a melegben?!
***
Megkezdem a képfolyamot.
1. és 3. Fentről a fehér sziklák tetejéről.
2. A libanoni határvonalon.
4. Fölöttünk a virágba borult hegyoldal - a lenyűgöző tájat más képek is megpróbálják érzékeltetni. Ez csak a kezdet.
Gondoltam, hogy részletesen, történelmi adatokkal indítok, de ebben a melegben csakis a jelenre tudok koncentrálni, meg arra a kellemes napra, és az üdítően szépséges látványokra. Időutazás következik, vissza 2017. április 7.-re.
Éppen a minap beszéltünk erről Alsórákosi-Marikával: számára csalódás volt, de nekem akkor is maga a csoda. Sokadszor jártam Rosh Hánikrán, de soha nem fogom megunni! Azzal viszont egyetértek, hogy kicsit drága mulatság…
Pénteki nap volt, iránytaxival mentünk Nahariáig, onnan pedig a határ menti településeket érintő autóbuszjárattal, miután kinéztük magunknak a legutolsó visszafelé tartó buszt és ahhoz igazítottuk magunkat, hogy még a szombat bejövetele előtt hazaérkezhessünk. Persze, soha semmi nem történik a tervek szerint…
Jó reggelt!
A fentiek még csak sejtetik, hogy mennyire szégyellem magam! Nem tudtam felülkerekedni ugyanis az időjárás okozta nehézségeken. Csúnya ez a párás mizéria, senkinek sem kívánom.
Közben dolgoztam, itthon, Klárikánál és -val, sőt, azt hiszem tegnapelőtt volt az év legmelegebb napja, eddig legalábbis. 40.5 fokot mutatott a hőmérő, miközben Timrát felé autóztunk. Ott, az Emek Jezráélben száraz meleg volt, itt Haifán szauna, "csak" 38 fokkal. Mindegyre féltik a gyerekeket és az öregeket, nem is tudom már, hogy hová is tartozom, csak annyit, hogy eléggé megvisel. Na, ennyit az időjárásról, igazolás helyett.
Ja és tegnap igazi hőstettet hajtottam végre. Kerekes székkel vittem Klárikát a szemészeti rendelőbe, ami egészen közel van az otthonhoz, csak forgalmas úton és emelkedő terepen. Mit mondjak? Nem volt éppen leányálom. Hazaérkezés után három órát aludtam, miután 22 fokra vittem le a szoba hőmérsékletét. Náthás vagyok és sokat köhögök a hőingadozások miatt. (Tegnap este az MTVA zseniális meteorológusa (?) tisztán hallhatóan hőmérségletet mondott! Hasonulás ide vagy oda, de nagyon bántotta érzékeny fülemet!)
Ma délelőtt végre itthon vagyok, de határidős (július 10.!) munkának kellene nekirugaszkodnom. Egyelőre most az ihletet várom…
Talán segít, ha elindítom a következő képfolyamot.
Sok-sok mesélni valóm is lenne, de kinek van erre ideje?
Tanariának köszönöm kitartását
, Alsórákosi-Marikának pedig minden küldeményét! Manócskák is jöttek, lám, nem is egy!
Jó reggelt!
Mind várom a gyönyörű kirándulásunkról a beszámolót...
Tudom, nagy a meleg. Itt már lehűlt. Jó hirtelen 30 fokról 17-21-re kint. Bent 28-ról 20 fokra. Most fázom.
Sajnos egyéb mesélni valóm nincs. Max. húsz percekre hagyom magára Anyukámat...
Még a manócska is hiányzik.
Mindenkinek szép napot és gyertek!
Szép napot!
Köszönöm! Te vagy az egyetlen, akinek eszébe jutott. A tavirózsa gyönyörű!
Csak óvatosan a nagy melegben!
Épp Libanonról megy egy dokumentumfilm. Keresztény szemmel, de gyönyörű és a háttérben szép zene kíséri. Ugyanaz a tenger, ami engem elvarázsolt.
Jó reggelt, így, a mai rohangálás előtt!
Ejnye na, Tanaria! Biztosan tudom, hogy nem puskáztál, és nem is tévedtél! Más helynevekre is emlékezel, tudom, például ez a szó, hogy Jeruzsálem, mond neked valamit? Bármit hajítasz is most utánam, nem találsz el, mert futok!
Tegnap névnapod volt, így utólag kívánok neked minden jót és még jobbat!
Rosh Hanikra.😍 Nem puskáztam. Ez az egyetlen hely (vagy mégsem?), aminek kapásból tudom a nevét. Nagyon szép él.ény volt!
Most már csak akkor lennék nagyon mérges, ha most is tévednék.
A szemem javulgat, Anyukám gyenge, nem hagyom magára.
Szép vers.
Jó reggelt!
De örülök, hogy Te kezdted a napot, miután a tegnap senki… Nehezen tűröm a meleget, azért nem is erőltetem a szellemi tevékenységet, már ha az itteni jelenlétet annak lehetne nevezni…
Tegnap este jó hosszú telefonbeszélgetésben volt részem, nagyon örültem minden percének!
Tanaria, javult a helyzet? Anyukád erősödött? És a szemed meggyógyult? Kíváncsivá tettél: meg kell szereznem ezt a könyvet. Én Bort évtizedek óta a Te nagypapádhoz és Radnótihoz kötöm. Szörnyű hely lehetett, és Radnótinak - fehér karszalagosként - többszörösen rossz. Hiszen ő ott gyakorlatilag sehová sem tartozott.
Kezdjük az új hónapot a sokat szenvedett költő szépséges szavaival:
Radnóti Miklós: JÚLIUS
Düh csikarja fenn a felhőt,
fintorog.
Nedves hajjal futkároznak
meztélábas záporok.
Elfáradnak, földbe búnak,
este lett.
Tisztatestü hőség ül a
fényesarcu fák felett.
***
Indulok Klárihoz, délutánra - ígérjem, ne ígérjem? - a libanoni határhoz utazunk. Van egy olyan sanda, nagyon sanda gyanúm, hogy a hely nevét a barátnőm elfelejtette? Meg is követem, ha nem így van! Csak gonoszkodtam…
További szép napot!
Jó reggelt!
Jó, hogy eltelt ez a hét is. Forró volt és rossz... De amikor tudtam olvastam. Még egyszer a Julie Orringer: Láthatatlan híd c. könyvét. Először a szerelmi szálat követtem inkább, most a háborús borzalmakat éltem át.
Munkaszolgálatokat túlélő nagyapa unokája az író. Még Borban is "jártam".
Most kezdem a Murakami könyvet. Első benyomás: furcsa.
A barangolásainkban lassan elérkezünk a libanoni határhoz. Sokszor megnézem a videót a gyönyörű, habzó tengerről. Az is nagyon szép nap volt.
Mindenkinek szép hétvégét!
Szép napot!
Azok az ernyők nem akartak érzékeln i engem.
Az ottani piacok egyedi hangulatot árasztanak. Jó volt újra felidézni.
Most megkockáztatom, hogy elkések, de ezt be kell fejeznem!
1. Gyalog mentünk a központi buszmegálló felé, már alig volt bennünk erő. Főleg magamról beszélek, de a Jaffó utca közepén nyíló virágokat így is észrevettem!
2. Azt is, ahogyan a fa ágai közé telepedett a lenyugvó nap.
3. - 4. Stílusosan búcsúzott Jeruzsálem, messziről, majd közelebbről a Húrok hídját is láthattuk.
***
Másnapra is maradtak még szépségek. Majd, majd…
Aztán jött egy csodálatos Cadillac. A számtáblája szerint magángyűjtemény része. Kiszállt belőle egy jó hatvanas öregúr és egy szőke tündér - gondolom, hogy nem a kislánya volt!
És bementek egy ékszerboltba… (Fantáziámat le is állítom…) 
Máris rohannom kell Klárikához, előtte azonban mielőbbi javulást kívánok Tanariának és Anyukájának, Alsórákosi-Marikának pedig köszönöm itt látható jelzéseit, leveleit is! L.M.-nek is gyógyulást kívánok, kéretik átadni, feltétlenül!
A jeruzsálemi piac bejáratához közel, már a Jaffó utcában látható a néhány kedvenc árnyékoló, amelyek akkor nyílnak ki, ha valaki alájuk áll. Kipróbáltuk Tanariával, de a szél miatt talán nem sikerült azokat működtetni. Készült erről egy-két fotó is.
Jó reggelt!
Tegnap már nem volt erőm válaszolni, teljesen kikészített a mi saját, külön bejáratú kánikulánk. Mintha egy gőzzel teli fürdőszobában élnénk, ahol folyamatosan folyik a forró víz. Mondogatják is, hogy idős emberek és gyerekek ne tartózkodjanak huzamosan szabad levegőn. Levegőn??!! Ezek szerint mégse vagyok elég idős a magam több mint hét évtizedével, ugye?
Klárikánál működik a légkondicionáló, de szigorúan 27 fokon, Isten ments, hogy 26-ra, netán 25-re merjem tenni. (Itthon jobb az állandó 24 fokon.) Nem is gondolná az ember mekkora különbséget jelenthet egy-két fok! Náthás vagyok és sűrűn köhögök, csoda ez? Arról nem is szólva, hogy buszokon és a kereskedelmi hálózatok bármelyikénél szinte fagyponton tartják a hűtést. Aztán ki a szaunába! (És olyan jó panaszkodni egy kicsit…)
***
Azon az április 6.-án, amikor Jeruzsálemben jártunk, volt még egy kis kalandunk: "technikai" okokból, mert a villamos végállomásán az automata visszadobta a 200-ast, és mert kisebb címletű papírpénzünk nem volt, váltani se sikerült, jegy nélkül utaztunk, jaj, a mi korunkban! Nagyon nem szeretem helyzet volt ez, de szerencsésen leszálltunk a Máháné Jehuda piac bejáratánál. Itt nem fényképeztem, mert bár más és más a közel-keleti piacok hangulata, engem valamiért mégsem vonz a piacok tagadhatatlan romantikája. A zaj, a nyüzsgés, a káosz, sőt a az árukínálat is ugyanaz Haifán, Tel-Avivban és Jeruzsálemben is.
Hogy hosszan elnyúló beszámolónk mégse maradjon csonka, hozok nektek egy képriportot erről a valóban elbűvölő helyről. Kedves izraeli ismerős készítette, még a Pesten élő anyukáját is ismerem. Érdemes megtekinteni, mert a szöveg is jó.
Szép napot!
Tudom, hogy nagyon nehéz vele. Jó, ha tudja, hogy elveszíthet, ha csúnyán viselkedik veled. Csak sok türelmet kívánhatok neked.
Ha engem kérdezel, szerintem, és nem csak, a szülők presztízs-kérdést csinálnak a M. Á-ból. Nem tudom, milyen esélyei vannak Gergőnek.
A szemem jól bedagadt, Anyukám nagyon gyenge.
Szép jó reggelt!
Tegnap bizony nem volt könnyű napom, persze Klárika miatt, de végül a vele való bajlódás eltereli a figyelmet egyéb gondokról. Kiabált, hisztizett, mert egyeztetni kellett a gondozók idejét és ő pont azt nem fogja fel, hogy nem (csak) körülötte forog a világ. Megint a helyére kellett tennem, hogy rám nem kiabálhat, mert akkor el is megyek. Megszeppent, mint egy hisztis kisgyerek. Szóval, Tanaria, nem adom át az üzenetedet, mert nem kell lovat adni alája. Csodáltam is a szociális munkás türelmét, hiszen napok óta jóformán Klárival foglalkozik és ő ezt alaposan ki is használja. Remélem, hogy nekem is lesz elég türelmem, és bírni fogom a gyűrődést.
Jó sok helyet és időt szánok a róla szóló történéseknek. Közben mondogatom magamban, hogy csak ide ne kelljen jutnunk…
Tehát, foglalkozzunk magunkkal és Te meg főleg a gyulladás csökkentésével, mert ez is csak rontja a közérzetet. El fog múlni és azt kívánom, hogy mielőbb!
Még mindig olyan előkelő líceum a Márton Áron? Ha nem matematika osztályba jut Gergő, akkor milyenbe? És milyenek az esélyek? Fogalmam sincs a mostani kritériumokról, pedig valamikor ugyancsak bennük voltunk, többnyire sikerrel. Mégis, az életben nem csak ez számít, hanem főleg a szerencse. Ami vagy van, vagy nincs… Mindenképpen, sikert kívánok Gergőnek a bejutáshoz, és szerencsét!
Szép napot!
Hajrá Klárika! Örülök, hogy nem hagyta magát leírni. Mondd meg neki.
Jó sűrűn fogsz hozzá járni. Kívánok sok türelmet...!
Mostanában rám jár a rúd. Most kötőhártya gyulladást kaptam... na, de elmúlik ez is.
Közben lejárt a Gergő abszolváló vizsgája is. Úgy néz ki bejut a Márton Áronba, de nem matekre, ahová szeretne. Július közepén derül ki.
Jó reggelt!
Látod, az is jó, hogy hiányzunk valakinek, köszönöm Alsórákosi-Marika!
Néha mindenkinek lehetnek rossz napjai, még az olyan örök optimistáknak is, mint én vagyok. Történnek események, megtöltenek aggodalommal, szorongással, feszültséggel, és ilyenkor jobb csendben a helyére tenni mindent, aztán tovább zajlik az élet, hiszen neki az a dolga, nem?
A lényeg, hogy kihagytam két napot, magammal voltam és elég sok teendővel. Ilyenkor a munka is segít, leköt, segít, előre visz.
Klárikánál is változtak a körülmények. Nem kellett neki az elfekvő osztály, és eléggé agresszíven, sőt hisztérikusan adott ennek hangot. Hívtak és egész vasárnap délelőtt én voltam neki a bokszzsák. Ekkor jött egy jó ötletem és a fülébe súgtam, hogy: - Klárika, így viselkedik egy úrinő?
Képzeljétek, segített. Elmosolyogta magát és ettől kezdve megértőbbnek bizonyult. Visszakerült a maga kis szobájába, csak nekem lesz mostantól sokkal több feladatom. Elvállaltam, mert megértettem, hogy nem pusztán az élet fontos, hanem sokkal inkább annak minősége. Az elfekvőben elrabolták tőle a függetlenségét, és ezt nem tudta elviselni. Én örülök annak, hogy 92. évében is van önálló akarata, és hála Istennek, elég pénze is, hogy bármilyen szeszélyét teljesíthesse.
Szóval mostantól heti négy alkalommal leszek vele, három-három órát, péntek este és sábátkor is. Emiatt megváltoztattuk a timráti munka napját is: ezentúl csütörtök helyett hétfőn tehetem azt, ami közelebb áll hozzám. Tegnap el is kezdtük, és micsoda nap volt! A több száz képeslappal kezdtünk dolgozni, száz évnél "öregebbek" is vannak közöttük, sok nagyon érdekes kép- és szöveginformációval. Megdolgoztattuk a Google-térképeket, soha nem látott helyeken utazgattunk. Ilyen munka! Még sokat kérnék belőle. Este pedig a náháláli körséta következett. Jót tett a testnek, léleknek egyaránt.
Ja, és jön még néhány kép, hiszen a Tanariával eltöltött napokból még hátra van egy-kettő.
A tanulmány eleje nálam hiányzik, de ha feljebb görgeted, megtalálod a magyarországi életmentők teljes névsorát. 2013-ig. Csak bátran!
Örülök, hogy letaglóztalak!
***
Jó éjszakát!
Ez az egész sztori, nincs több. Már hogy lett volna más neve? W. Juditnak hívták, Biszli csak a nickneve volt, így nevezik az izraeli gyerekek kedvenc nassolni valóját. És persze, hogy meséltem. Lehet, hogy elfelejtetted? Vagy én felejtettem el? Ez az írás, amiből részleteket hoztam, 2008-ben jelent meg, Biszli-Judit és Ávrám még megjelenése előtt olvashatták. Azt hiszem, még neked is megvan az a könyv, amelyben megjelent. 2014-ben pedig egy másik kötetben is. Ezt a másodikat meg is találtam, a fejezet címe: Az igazak erdeje. Megpróbálom belinkelni, de ha nem sikerül megnyitnod, írd be csupán a fenti címet és ha nekem megjelent, talán neked is sikerül.
Most nagyon megdöbbentem. Biszli férje!? Erről sosem meséltél. Neki egész más neve van. Most már mondd el az egész sztorit.
Teljesen letaglóztál!
Mielőtt elhagynánk a Yad Vashem területét (1. kép),
köszönni szoktam személyes ismerőseimnek (2. kép):
"Nem több, de nem is kevesebb azoknak az úgynevezett „kisembereknek” az emberséges magatartásban elért érdeme, akik egyszerűen, természetesen, magától értetődően hallgattak lelkiismeretük szavára.
Horváth Elek budapesti gépkocsivezető 1964-ben vehette át a megtisztelő „Világ Igaza” címet, miután megmentettjei közül a Welwárt család tíz tagja hálájuk jeléül előterjesztették őt a kitüntetésre. A történetet az 1944-ben mindössze hétesztendős Welwárt Ávrám mesélte el. Színhely: Budapest XIII. kerület, Dévai utca – a Lehel tér közelében. A Welwárt család összetétele: szülők, nagymama, hét gyermek, a legnagyobb 16 éves, a legkisebb alig egy. Horváth Elek, illegális kommunista, feleségével és két gyermekükkel a szomszédságukban lakott. A családapát 1944-ben másodszor hívták be munkaszolgálatra, a gyermekek árvaházba kerültek, az anya és a nagymama gettóba, a Dob utcába. Az anya aggódott gyermekei miatt, ezért kihozatta őket az árvaházból; Horváth Elek kettőjüket megbízható ismerősökhöz vitte Tiszafüredre, majd a legkisebb fiút, mint „saját” gyermekét, rokonokhoz Pécsre. A nagyobbik Welwárt lány a pesztonka szerepét játszotta. Velük ment Horváth két gyermeke is, akkoriban tizenegy és tizennégy évesek, akik a Welwárt gyerekek játszótársai voltak, és azt a feladatot kapták, hogy segítsenek az élelemszerzésben, illetve veszély esetén. Ám ez a megoldás sem bizonyult biztonságosnak, ezért Horváth visszavitte a gyermekeket Tiszafüredről (a hidakat már lebombázták, így átúszta velük a Tiszát), illetve Pécsről, és az egész családot egy Balzac utcai pincében rejtette el. A család élelmezését is ő biztosította. Közben megtudta, hol tartózkodik az apa munkaszolgálatos egysége, nyilas egyenruhában utánament, leitatta az őröket, szomszédjával együtt az összes ott lelhető munkaszolgálatost felrakta a teherautóra, és mindannyiukat Pestre vitte. Az apát egy másik pincében rejtette el. Budapest ostroma alatt hordta az ennivalót megmentettjeinek. Az egyik bombázáskor Horváth Elek felesége hatalmas tál nudlit készített a Welwárt családnak, amikor a házat bombatalálat érte, és a feleség szörnyethalt. A tál nudli épségben megmaradt, Horváth el is vitte a bujdosóknak. Akkor csupán annyit mondott, hogy ezentúl esetleg problémák adódnak az ellátásukkal…
Mindannyian megmenekültek, később Izraelbe költöztek. A mesélő annak a bizonyos legendás Exodus hajónak az utasa volt. A baráti kapcsolatot tovább ápolják, immár generációkon keresztül. Az akkori gyermekek már idős emberek, de a történet elevenen él bennük, mint a jó szomszédság, a barátság, az emberség csodája.
Welwárt Ávrám egy izraeli parlamenti bizottság elnökeként is harcolt a Holocaust-túlélők jogaiért, civilszervezetek tagjaként pedig a társadalom szegényebb rétegeinek felemelkedéséért."
Ávrámot ismerjük, a mi felejthetetlen barátnőnk, Biszli férje.
Az előző leírás folytatása:
"Az épület belépéskor lejteni kezd, majd a középponttól, a Vészkorszak legreménytelenebb időszakának bemutatásától finoman emelkedik. Az elménket és érzelmeinket egyaránt igénybe vevő részletek – túlélők interjúi, eredeti tárgyak, felvételek, a varsói gettó főutcájának élethű rekonstrukciója – után a látogató a Nevek Csarnokába kerül, ahol minden egyes áldozat nevéről, személyéről megemlékeznek. A Nevek Csarnoka után az épület „csúcspontja” következik, ami tulajdonképpen a vége: ekkor válik észrevehetővé, hogy a fölfelé vezető út egyszerre egy világos, fénnyel teli prizmába ér: az óriási üvegfalon keresztül a hegy alatt elterülő zöld jeruzsálemi völgyre tekinthetünk, és ez maga a remény szimbóluma."
1. A múzeum épülete - nem saját fotó.
2. A Nevek Csarnoka - ezt már én fényképeztem.
3. A prizma végén.
4. A hosszú és fárasztó múzeumlátogatás után pihenésre, gondolkodásra van szükség. Fák és padok alkotják a Remény terét, itt csendre, megnyugvásra lel az ember.
Szervusztok!
Nagyon örülök a jó hírnek, Tanaria, és köszönöm, hogy leírtad, megnyugtató!
A filmet én megtaláltam, de csak az eredeti lengyel nyelvűt, angol feliratozással. Ha magyar szöveggel, vagy esetleg szinkronizált formában bukkansz rá, tedd fel ide is a linket, kérlek!
A tavirózsák tényleg szépek, csütörtökön Timrátban is nyílt, egyszerre három!
***
A táblákkal kapcsolatban, nekem az a véleményem, hogy sokkal több kellett volna legyen. Fel nem tudom fogni, hogy "jóindulatú" emberek szeme láttára történtek a dolgok, és csak nagyon kevesen mertek ellenszegülni a szélnek. Akárhogyan is forgatjuk a témát, ez nem csak a 20. század, hanem az emberiség egész történelmének legnagyobb szégyene marad…
Már csak a lényeg maradt hátra abból a napból, maga a múzeum:
"2005-ben avatták fel a Yad Vashemben az új múzeumot, amely építészeti szempontból is élményt jelent a látogatónak. Megálmodója, Moshe Safdie megvalósította azt a sokszor elérhetetlen célt, hogy a kiállítás kronologikus-tematikus tengelye a téralakítás segítségével egyúttal üzenetet is hordozzon. A száznyolcvan méter hosszú háromszögű betonkonstrukció a föld alatt húzódik, átfúrja a hegyet, úgy, hogy végei a hegy két oldalán függnek. A bejárathoz vezető híd végén egy tizenkét méter magas háromszögű falra vetítik eredeti felvételekből összevágott művészi videofilmen a Holocaust előtti zsidó élet képeit (Michal Rovner alkotása). Induláskor a látogató végigtekint a főtengelyen, amelyen aztán keresztül-kasul kell járkálnia a kétoldalt elhelyezkedő kiállítóterek megfigyeléséhez. Újabb és újabb akadályok szelik keresztbe a tengelyt – ezzel a galériák közötti haladási irány betartására köteleznek, vagyis a gyilkos korszak teljes áttekintésére."
Szép napot!
Megrázó emlékek..., de jó volt látni a sok jóindulatú ember táblácskáit.
Rá fogok keresni a filmre.
Nagyon szépek a tavirózsák!
Most már itthon is helyreállt a helyzet.