Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Kezdjuk ujra
Létrehozva: 2010. január 19. 16:10
Nekem nagyok hianyzik a topikunk, hianyoznak a topiktarsak, a baratsagok es beszelgetesek. De ahova a kedvenc topikom (Izrael) jutott, abban nincs kedvem reszt venni.
Kerlek benneteket hogy kezdjuk ujra, teremtsuk meg a regi meghitt, bensoseges hangulatot. Beszelgessunk politikarol, oromeinkrol, banatainkrol, gyermekekrol, unokakrol es mindenrol, ami foglalkoztat bennunket. Nem fontos hogy mindenben egyetertsunk (nem vagyunk egyformak) de a sertegeteseket, meg es beszolasokat lehetoleg mellozzuk. Mindenkit idevarok, aki nem bomlaszto szandekkal akar kozenk jonni. Remelem sikerul ujra egymasra talalnunk.
1. Még az előző hozzászólás részeként: Varsóban is szobrot emeltek Janusz Korczak emlékére.
2. Bármilyen nehéz is volt ez a látogatás, a lelkünkre települő szomorúságot enyhítette a helyenként fel-feltűnő jeruzsálemi panoráma.
3. Félbetört életeket jelképeznek a Soában meggyilkolt másfél millió gyermek emlékére emelt, letört végű oszlopok.
4. Csillagok a gyermekeknek:
"Számomra mégis a másfél millió ártatlanul és értelmetlenül elpusztított gyermek emlékére létesített épület jelenti a katartikus élményt. A sziklafalba vájt alacsony múzeum két teremből áll: az elsőben hatalmasra kinagyított gyermekfotók, békeidőben megörökített pajkos, nevető vagy komoly arcocskák néznek szembe a látogatóval, aki tovább haladva pillanatok múlva egy koromsötét helyen találja magát. Bizonytalanul lépked a korlátokkal ellátott függőfolyosókon, alatta, felette, mögötte, előtte tükrök ezreinek sokszorozásában kering a másfél millió gyermeki lelkecskét szimbolizáló gyertyaláng. Mintha sötét égen bolyonganának pislákoló csillagok, miközben komor gyászzene szól, és percenként elhangzik a Gyermek neve, kora, születési helye. A magnetofon álló évig mondja ezeket a neveket ismétlés nélkül. Ez a kinetikus alkotás nagyobb erővel hat az emberre, mint a Yad Vashem összes többi kiállított tárgya és dokumentuma együttvéve. A Gyermekek Emlékműve a lelket érinti meg, nem az érzékeinket vagy a tudatot."
Jó reggelt!
A Yad Vashem-téma olyan fejezetéhez érkeztünk, hogy nehéz folytatnom, de be kell már mutatnom, hiszen ez is része volt az április 6.-án történt látogatásunknak.
1. Bevezető helyett - szomorúságoldónak.
2. Előttünk emelkedett ez a végtelen oszlop, amelyet a zsidó hősiesség megannyi megnyilvánulásának szenteltek: gettófelkelések, földalatti tevékenységek, lágerlázadások, a szövetséges hadseregekben harcolók, a merész bevándorlók, a túlélés és bátorság, az élet igenlése tiszteletére.
3. - 4. A Soá egyik legszomorúbb történetét idéző szobor, Borisz Saktsier munkája (a művész élete - 1942-ben született - megérdemelne néhány sort itt is, de akkor ugyancsak eltérnék a tárgytól) Janusz Korczak emlékét idézi. Egy lengyelországi zsidó árvaház orvosaként kétszáz neveltjével együtt lett a treblinkai kemencék martaléka, 1942. augusztus 5.-én. Még csak annyit, hogy Andrzej Wajda 1990-ben készített "Korczak" című filmje is róla szól.
1. A kannavirág is ott nyílik, a tavirózsák fölött.
2. - 3. - 4. Bogáncsok a megszokott, hétköznapi látványaim szomszédságában, az idén a lilavirágú máriatövis (Sylibum marianum, antioxidáns!) teljesen ellepte a füves területeket.
***
Tanaria! Nosztalgia?
Jó éjszakát!
1. - 2. Ezek is Náhálálból.
3. - 4. míg ezek az idősek otthonának kis kertjéből. Klárika ott üldögélt mellettem, míg fényképeztem. Szintén a telefonnal.
Szervusztok, jó estét!
Időm lett volna, témám is volt, csak a kedv hiányzott. Talán holnap?
Tanaria, kárpótlásul az igazi Náhálál helyett, küldök néhány tegnapi képet. Még csak a mobillal fotózottakat töltöttem le, talán holnap a többire is sort kerítek? Kérdőjellel.
Semmi különös, csupán virágok és egy embernél magasabb aloe vera-bokor (3. kép), jó nagyra nőtt.
Szép napot!
Nagyon sajnálom Klárikát. Azért jó, hogy vigyáznak rá, ápolják, de a közelállók nagyon fontosak, sokat jelentenek neki.
Kicsit sajnálom, hogy Náhálált csak fentről, messziről láttam.
Szervusztok!
Sajnálom, hogy nem volt jó napod, Tanaria! Én nagyon fáradtan, de elégedetten tértem nyugovóra, mert ismét megtettünk egy körsétát Náhálálban, csudajó volt és képzeld, voltak olyan virágok is, hogy szívesen álltak nekem modellt. Hol a telefonnal, hol a géppel fotóztam, nagyon élveztem! A séta ilyenkor teljesen másodlagos, de azért már várjuk, hogy bezárjuk a kört, visszaérkezzünk az autóhoz, és túltegyük magunkat mindenen. Akár az életben…
Nem dolgoztunk semmit, meséltünk, képeket nézegettünk és megint meséltünk. Azt megelőzően Klárikánál voltam, szomorúan jöttem el onnan, mert lassan feladja a függetlenségét és egy hétre most az elfekvőbe költözik. Alig megy, nehezen mozgatja a lábát, inkább csak húzza, azt is nagyon lassan. Hozzám ragaszkodik továbbra is, bár számomra most sokkal nehezebb lesz, főleg lelkileg. Már lassan két és fél éve járok hozzá.
Folytatom a Yad Vashem-el, már nincs sok hátra, aztán még egy utolsó, rövid sétát teszünk Jeruzsálemben. A képes krónika is lassan a végéhez közeledik.
Válasz ment még a tegnap délelőtt a messengeren. És egyebek is.
Ma nem volt jó nap...
Jó éjszakát!
Már nagyon fáradt vagyok, így a további képek és történetek valószínűleg péntekre maradnak.
Viszont: Le style, c'est l'homme
A stílus maga az ember.
A stílus elárulja az alkotó legjellemzőbb tulajdonságait. Buffon mondta akadémiai székfoglalójában. (Georges-Louis de Buffon - Értekezés a stílusról, akadémiai székfoglaló 1753-ból).
***
Jó éjszakát!
Örülök, hogy Murakamit olvasol, ezt a könyvét még nem ismerem, pedig van tőle 3-4 kötetem és nagyon szeretem a stílusát. Különleges, japán, de európaiként is megállná a helyét - persze csakis jó értelemben gondolom, mert a gondolkodása, meglátásai, kultúrája akár egy európai értelmiségi sajátja is lehetne. És ahogyan az univerzális műveltséget, zenét, képzőművészetet, irodalmat ismeri, az egészen különleges, és teszi ezt úgy, hogy közben nagyon is japán! Csodálatos író!
A Gaudeamus könyvesbolt hidd el, sokkal jobb és átláthatóbb is lehetne. Kicsit keverednek benne a műfajok és nehezen találod meg azt, ami érdekel. Kár, mert különben egészen jó a választékuk, csak az elrendezés hagy némi kívánni valót. A csíkszeredai könyvesboltok tematikailag rendezettebbek - ahogyan tavaly is láttam.
Hová mentek epret szedni? És kivel? Tudod, hogy Timráton Y.-nek is van eperfája? A termését mind leeszik a madarak. Amúgy megint válasz nélkül hagytál valamit. Kértem egy telefonszámot, nem vetted észre? 29527, az a hozzászólás, amelyben egymás után kétszer írom, hogy "jut eszembe".
(A stílus maga az ember - mondta valaki. Ki is?)
Most sokminden eszembe jutott... Sok megrázó emlék.
Negyed tízkor kint méláztam a balkonon. Akkor ment le a nap. Most kezd alkonyodni.
Reggeliben fai epret megyünk szedni.
A tegnap bementem a Gaudeamus könyvesboltban, tudom, nektek nem tetszett, de én nagyon szeretem. Vettem is egy Murakami könyvet. Nem tudtam otthagyni. A címe: Kurblimadár krónikája.
Margaret, én is örömmel köszöntelek. Jó lenne, ha hozzászólnál te is Szigal témáihoz is.
Kíváncsi lennék, miket csinálsz, hogy vagytok.
Jó éjszakát!
Kellemes fodrászkodást, Marika! Várom a kiegészítést!
Neked is szép napot! 
Nincs mit sajnálnod Tanaria, fő, hogy idejében tisztáztuk.
***
1. Még egy-két mondat és egy "lopott" kép. A Varsói gettólázadás emlékfalán egy más kompozíció is látható, ugyancsak Rappaport alkotása, címe: Út a halálba. A lengyel zsidók megsemmisítő táborokba való deportálására emlékezik és emlékeztet. A fal maga ugyanolyan vörös terméskövekből épült, mint a hajdani varsói gettó. Csupán a teljesség kedvéért írom…
2. - 3. Innen az Emlékezés Sátrába mentünk, emlékszel, Tanaria? Ismét egy idézet következik, ugyancsak saját kútfőből:
"A múzeumegyüttes főbb látnivalói közé tartozik az Emlékezés Sátra, amelynek sötét mozaikpadlójára világos kövekből rakták ki a haláltáborok elnevezését: Auschwitz, Treblinka, Majdanek, Bergen-Belsen, Theresienstadt… Soha ki nem alvó fáklya ég az áldozatok emlékére. Egyszerű hely, és éppen egyszerűségében megrendítő, ahogyan csendben végighaladunk az emeletnyi magasságban kialakított U alakú folyosón, miközben tekintetünk a baljós helyneveket pásztázza. Többször megfigyeltem: halálos csendben halad a látogatók áradata, és szem nem marad szárazon, akár idősek, akár turisták, akár gyermekek, vagy éppen kiskatonák a sátorba lépők. Az Izraelbe látogató államfők, diplomaták is ezen a helyen helyezik el a kegyelet koszorúit."
4. Az Emlékezés Sátrának egyik gyönyörű ajtaja, régebben itt volt a bejárat, most az épület másik oldalán lépnek be a látogatók.
***
Még van néhány kép és meglátogatott hely - ez már késő estére marad, mert holnap ismét elutazom és ezt a sok szempontból nehéz áprilisi napot még ma be szeretném fejezni.
Ibikem koszonom valaszodat.Lenyegben egyertesben vagyunk. Szeretnem kicsit kiegesziteni. Sajnos most fodraszhoz indulok.
Legyen tovabbi szep napod.
Örömmel látom a hozzászólásodat Margaret-Marika, és köszönöm, hogy értékeled a témáimat. Szia!
Számomra a múlt azért is fontos, mert egy okos megállapítás szerint, nélküle nincs jövő. Az időjárásról való adatok összevetését sem tartom időpocsékolásnak, mert ezen a téren is sok érdekesség van és én szeretek tanulni. A család jövőjére pedig koncentráljanak ők maguk, én már megtettem a magamét. Gondolom Te is!
Már-már a Yad Vashem szimbóluma lett a Varsói gettólázadás emlékét megörökítő szoborkompozíció, Nathan Rappaport (Varsó, 1911 - New York, 1987) alkotása. A szobor eredeti változatát 1948. április 19.-én avatták fel Varsóban, a gettólázadás leverésének 5. évfordulóján. A Jeruzsálemben látható szobor szinte azonos a varsóival, és itt egy emlékfal része, amelyet teljes egészében a varsói hősöknek szenteltek. A szobor domináló alakja Mordechay Anilevits, a lázadás vezetője, akiről kibucot is neveztek el - ez az ország déli részében létesült Yad Mordechay kibuc. (Itt északon, Akkó és Naharia között is van egy emlékükre létesült kibuc - A gettó harcosai nevet viseli, a fiam is élt ott néhány évet, amikor a kibuc egyik gyárában dolgozott. A múzeumuk is nagyon ismert, emlékszem, hogy egyszer Ciss-Ágiék csoportjával látogattuk meg, és a Soá-kutató intézetükben több érdekes előadáson vettem részt.)
A művész, Nathan Rappaport 1949-ben Izraelbe alijázott, ahol számos ismert köztéri szobrot alkotott - ezeket most nem részletezem. A 60-as években az Egyesült Államokba emigrált. 1987-ben halt meg New Yorkban és Petách Tikván temették el.
Ennyi elég is erről a témáról. Még csak annyit, hogy ilyenkor jövök rá mennyire csekély a tudásom, és jól jönnek az innen-onnan felszedett információk.
Sziasztok!
Ibikem Te soha nem fogysz ki a temakbol
Nekem a mult mar nem sokat szamit.Csaladom jovojere koncentralok,az idojaras dumcsi idopocsekolas.
Igen, amikor leírtam, sejtettem, hogy nem jól emlékszem. Sajnálom.
Miközben folytatni akartam a képek feltöltését, ismét érdekességekbe keveredtem, és olyan eddig nem ismert adatokat találtam, amelyek teljesen lenyűgöztek. No de mindent a maga idejében.
1. - 2. Miközben a Yad Vashem területén újabb célpontok-látnivalók felé igyekeztünk, ismét két magyar vonatkozású táblára bukkantunk. Tiszta véletlenül, ugye?
3. Újabb magyar vonatkozás: az Ausztráliában élő Schwarz család kezdeményezésére született hely: "Az emlékezés ösvénye" kimondottan a magyar zsidóság emlékezetére jött létre. Megható, és az előzmények ismeretében elhihetitek, hogy valóban meg is hatott…
Tovább bandukoltunk. Aznap harminc fokos száraz meleg volt Jeruzsálemben.
Nem, Tanaria, sajnálom, ezt nem jegyezted meg helyesen. Történész ismerősöm nem tartozik a Yad Vashem alapítói közé, hiszen nálam egy-két évvel fiatalabb, és 1953-ban, az emlékhely alapításakor még ugyancsak gyermek volt, Budapesten. A vészkorszak szakembereként viszont sokat tett a Soában elpusztított magyar zsidók emlékének megőrzéséért. Kutatott, könyveket jelentetett meg, többek között "Nevek" címmel egy egész sorozatot a különböző magyarországi megyékből elhurcolt, és vissza nem tért zsidó honfitársakról. Százezrekről.
A Te nagyapád története valóban döbbenetes. Ráadásul a kijevi zsidó temető irattárát a szovjet hatóságok Moszkvába vitték, így teljes bizonyosságot sem szerezhetünk végső nyughelyéről. Feltételezhető, hogy háborús, veszélyes övezeteket kerülendő Borból hazafelé igyekezett, és útközben megbetegedhetett, vagy nem bírta az utat? Ki tudja? Százával, ezrével történtek hasonló tragédiák…
Emlékszel biztosan, hogy még ottlétünk alatt ismerősöm e-mailt küldött Kijevbe, hogy további adatokat kérjen. A válaszlevelet nekem is elküldte, így tudtam meg, hogy a kör bezárult. Lehet, hogy a Kijevből Moszkvába vitt adattárat meg is semmisítették, ez a feltételezés nagyon is valószínű.
Szép napot!
Fű alkotta sötét körök, réteken, legelőkön, igen, boszorkánykörnek nevezik, benne terem a sok gomba.
Hát, számomra nagy, mondhatni döbbenetes meglepetés volt. Megismertem a Yad Vasem egyik alapítóját (remélem, helyesen jegyeztem meg), aki ott helyben megkereste munkatáborban eltűnt nagyapám halálának idejét és helyét. Furcsa volt, amit megtudtam. '44-ben vitték el Borba és 1946 májusában halt meg Kijevben. Hogy hol volt azt tudtuk...
Sok időt töltök keresgéléssel.
1. Rengeteg kisebb-nagyobb szobor és emlékmű van a közel 200 hektáron elterülő Yad Vashem-ben. Rákerestem: A képen látható nagyméretű alkotás a második világháborúban a szövetségesek oldalán és a partizán alakulatokban harcoló zsidó katonáknak állít emléket. Bernard Pink 1947-ben készült makettje nyomán.
2. Ilana Gur 1972-ben alkotott szobra a "Soha többé!" címet kapta.
3. A Svédország-Izrael Baráti Társaság ajándéka: 1945. március-áprilisában a Nemzetközi Vöröskereszt 36 mentő-autóbusza (közülük egyik a képen látható) 27,000 túlélőt - közöttük több ezer zsidót, főleg nőket és gyermekeket - szállított a már felszabadított táborokból svédországi kórházakba, ahol megfelelő orvosi és rehabilitációs kezeléssel gyakorlatilag a túlélők életét mentették meg.
4. Még egy pillantás fentről a Deportáltak emlékműve nevet viselő marhavagonra.
Már mutattam fák mellé, alá helyezett táblát, a Világ Igazainak nevével. Ahányszor a Jád Vásémben járok - évente legalább kétszer-háromszor, mindig a táblácskákat lesem, olvasom, és néha boldogan fedezem fel a Hungary vagy Romania jelzéseket; ilyenkor büszkeséget érzek, hogy lám, az én népem, az én hazám fiai is tettek valamit a legembertelenebb időkben, és a mindenen eluralkodó közöny helyett ők a veszélyt választották, hogy másokon segíthessenek.
1. Egy név a több ezer életmentő között. (Nincsenek pontos adataim, de körülbelül huszonötezerre tehető a számuk, közülük ezernél kevesebb magyar van. Csak ennyi…)
2. A panoráma néha elrabolja a tekintetet.
3. Újabb nevek
4. és még sok-sok tábla fák alatt, virágok között.
Jé! Boszorkánykör? Boszorkánysziget? Valami ilyesmi, de mi a növény neve??
***
Térjünk vissza a Yad Vashem-be.
1. - 2. Miután elhagytuk a sziklalabirintust, gyalog vágtunk neki a hatalmas múzeumegyüttes szerteágazó útjainak, sajnos térkép nélkül, és megint nem voltam ideális idegenvezető. Talán így emlékezetesebb lett? Útközben távolról megpillantottuk a vagon-emlékművet, amelynek történetéről, és a hozzá hasonló több száz vagonról felesleges lenne beszélnem…
3. Bármerre is sétálgattunk, időnként elénk tárult a varázslatos jeruzsálemi táj.
4. Az egyik hegyoldal grottájában újabb kegyhelyet fedeztünk fel: hátramaradt családtagok, utódok itt helyezték el az emlékezés táblácskáit meggyilkolt szeretteik, felmenőik nevével. A bejáratnál a már ismert szöveg: „Adok nékik házamban és falaimon belül helyet és ... nevet; örök nevet adok nékik, a mely soha el nem vész”.
Én is sétálgatok éppen eleget, ha nem is az erdőben, csak itt a dzsungelben, és időnként kullancsokat is szedegetek a kis kosztosaim bundájából, feltéve, ha megengedik. Gombát találni semmi esélyem, már lassan két hónapja, hogy eső sem esett, és sok van még novemberig.
Jut eszembe: kellene M. telefonszáma, már egyszer megadtad, de nem találom. Ugye vele sétálgatsz az erdőben? De jó nektek! Jut eszembe: a Hója tisztásain láttunk valamilyen növényfoltokat, szigeteket, és elfelejtettem a nevet, pedig úgy szeretném Krisztinek is elmesélni! És persze, jobban megjegyezni. Máris nagyon sok sötét folt van az együtt töltött napok információ- és élményözönében! Segíts, Tanaria!
***
Tegnap éppen erről a megrendítő napról kezdtem írni, és milyen érdekes! Arra kértelek, hogy ha meg szeretnéd örökíteni a nap nagy eseményét, jó lenne, ha meg is tennéd. Katartikus pillanatok voltak, még akkor is, ha bizonyosságot már végképpen nem szerezhetünk…
Inkább folytatom a fotók szerinti beszámolót, Te pedig azt teszel, amit jónak látsz.
Szervusztok, jó reggelt!
Nahát, nahát! Ezt is megértük: alig három hónapja kezdett a nap hosszabbodni, és máris fordulóhoz érkezett! Itt van hát az év leghosszabb napja, és időtartama teljességgel relatív, ugyanis mintegy másfél órával hosszabb nálatok, mint minálunk.
Itt a napkelte 5:32-kor volt és a világosság 19:51-ig tart,
Budapesten: 5:31 --- 21:23,
Kolozsvárt: ugyanúgy,
Csíkszeredában 5:24 és 21:12
Ugye milyen érdekes így összehasonlítani? Még akkor is, ha a tudományos magyarázatokat mellőzzük.
A hét közepén vagyunk, és nálunk egészen kíméletes a meleg, 18 és 26 fok között, a hét végéig is csak 29-ig emelkedik, míg Budapesten ma 31 fok lesz, és vasárnap már 33, Kolozsvárt 29-32 között ingadozik, Csíkszeredában 25-29 fokok várhatók maximális hőmérsékletként, majdnem mint nálunk! A páratartalom is érdekesen alakul: Haifán 61-77 %, Budapesten 70, Kolozsvárt 83, míg Csíkszeredában 100 %!
Most kuncogok itt magamban: az emberek akkor beszélnek időjárásról, ha kifogynak az egyéb témákból, míg nekünk ezernyi elhalasztott témát előzött meg a fenti adatsor!
Csakis azért mentem így bele, mert nagyon érdekesnek véltem - elnézést, ha valakit zavar…
Jó reggelt!
A tegnap nagyot sétáltunk az erdőben. Egy kevés gombát is találtunk. No meg egy kullancsot... Délután már kezembe sem vettem a telefont. Csomó apró teendőm akadt.
Szóval, jön a megrendítő nap...
Mindenkinek szép hetet kívánok!
Az iménti beírás - képestől - elszállt, rendetlenkedik a gépem. Most mennem kell, de remélem, hogy a déli órákban folytathatom.
A viszontlátásra!
1. Sziklatömbök között.
Ez alkalommal nem fényképeztem más helységneveket, ezért régebbi képeket kellett előkeresnem, hogy teljes legyen a beszámoló.
2. Székelyföld helységnevei - virágzó ággal. A legalsó tömb bal oldalán, a felső sorban, alig láthatóan: Miercurea-Ciuc, Csíkszereda.
3. Ugyancsak régebbi kép szülővárosom és környéke nevének megörökítésével.
4. És a fölénk boruló kék ég - számomra ez is szimbolikus.
Jó reggelt!
Tegnap este elszaladt velem a ló, ugyanis régebbi adatokat, képeket keresgéltem, hogy kiegészíthessem a legutóbbi látogatáskor készült képeket, illetve idevágó adatokat. Talán nem kellett volna. Tökéletes úgysem lesz, de rajtam kívül érdekel ez valakit?
Aznapra időpontot egyeztettünk történész ismerősömmel, aki már várt bennünket a Yad Vashem egyik helyén, a Nevelési Központ bejáratánál, amely "Az elpusztított hitközségek völgye" nevű objektumban található. Röviden erről a helyről, a már említett forrásból:
"A Holocaust alatt elpusztított zsidó közösségek völgyének nevezett sziklalabirintus hatalmas kőtömbjein ott látható a nácik által elfoglalt európai országok megannyi településének neve, városok, falvak, ahol egykor zsidók éltek. A különböző országokból származó túlélők és leszármazottaik itt, a sziklafalak alatt rendezik megemlékezéseiket évente, a Holocaust napján. Magyar vonatkozás, ahogy a Yad Vashem megoldotta az erdélyi helységnevek problémáját: latin betűkkel a román elnevezést vésték a sziklába, míg héber karakterekkel a magyar neveket."
1. - 2. A sziklalabirintus bejárata és az egyik fa alatti emléktábla. A nagy területet elfoglaló
Yad Vashem-ben erdővé terebélyesedett a többezernyi facsemete. Magyarázat:
"A Yad Vashem fontos szerepe az is, hogy köszönetet mondjon azoknak a nem zsidóknak, akik a Holocaust idején gyakran saját életük kockáztatásával mentették az üldözötteket. A „Világ Igazai” közé bejutni, a sétányon a nevükre fát ültetni, Izraelben a nem-izraeli polgárok részére a legnagyobb kitüntetésnek számít.
A Yad Vashem csak alapos vizsgálat után fogad bárkit is az „igaz emberek”, héber elnevezés szerint „a világ jámborai” közé. Az intézmény arra felhatalmazott szakértői tanúkat hallgatnak meg, dokumentumokat vizsgálnak át, hogy biztosak legyenek abban: valóban rászolgált-e a kitüntetésre az a személy, akit erre javasolnak. Több mint hetven esztendővel a Vészkorszak után még most is rendszeresen odaítélik a címet, hiszen ennyi év múltán is vannak, akiknek a történetére csak mostanában derül fény. Sajnos, egyre gyakrabban hangzik el a posztumusz kifejezés, és már az „igaz ember” gyermeke, unokája ülteti el a fát, amely alá a zsidómentő és hazája nevét viselő táblácska kerül."
3. - 4. Képek a labirintusból.
Szervusztok!
Nahát, de jól megvagyok én magammal!
Pedig éppen folytatni akartam, a következő áprilisi nappal, amikor ismét Jeruzsálembe utaztunk, ez alkalommal a Jád Vásémbe (A továbbiakban: Yad Vashem, és a nemzetközileg elfogadott Holocaust szót sem magyarosítom).
És folytatom is, ha kell, ha nem!
Teszem mindezt a rend kedvéért, és hogy befejezzem a megkezdett "munkát", ami elsősorban nekem okozott elégtételt és örömöt! Aztán a többit majd meglátjuk. Mindenképpen örültem a második Manócskának, és köszönöm!
Arra is gondoltam, hogy széles olvasótáboromat megörvendeztetem néhány idevágó részlettel egy másik munkámból. Csakis azért, hogy szemléletesebbé tegyem a beszámolót.
Vágjunk bele!
"Emlékhely ez, emlékmű a temetetlen halottaknak – akiknek sírját nem látogathatják kegyelettel a hátra maradt utódok, ha egyáltalán vannak még utódaik.
„Adok nékik házamban és falaimon belül helyet és oly nevet, a mely jobb, mint a fiakban és lányokban élő név; örök nevet adok nékik, a mely soha el nem vész” – hangzik a Yad Vashem Bibliából (Ézsaiás 56, 5) vett jelmondata.
Az emlékközpontot és kutatóintézetet egy 1953-as izraeli törvény hozta létre. Az 1957-ben megnyílt intézmény az izraeliek számára különleges fontosságú, hiszen ez állít emléket múzeumaival és archívumaival a II. világháború idején meggyilkolt hatmillió zsidónak. Az oktatásban és a diplomáciában is jelentős szerepe van. Kiállításaival, tanártovábbképző programjaival gondoskodik arról, hogy minél többen ismerjék meg a Vészkorszak idején történteket. A Holocaust-archívum célja, hogy a kutatók, az érdeklődők, a jövő nemzedékek számára hozzáférhetővé tegye a Vészkorszak megismeréséhez szükséges adatokat. A Jeruzsálemben megforduló külföldi politikusok csak a legritkább esetben mulasztják el, hogy a Yad Vashemben égő örök mécsesnél leróják kegyeletüket az áldozatok emléke előtt."
1. Nem igazán értem ezt a műalkotást, rondának is tartom, de ez áll a kisebb városnak is beillő Yad Vashem bejáratánál.
2. - 3. - 4. Miközben a belső autóbuszra vártunk, sokadik alkalommal csodálhattam meg ezt a virágzó növényt, amely számomra már a múzeum szimbóluma lett.
Szervusztok!
Ma nem voltam a legjobb formámban, ezért nem is jelentkeztem. Köszönöm Tanariának a visszajelzést - számomra biztosan nem unalmas! -, kedvenc Manócskánknak pedig minden kattintásért ezer köszönet.
Holnap talán jobb napom lesz. Nincs semmi baj, még telihold se, csak kedvetlen vagyok.
Jó éjt!
Ja, láttam ma egy 2014-es olasz film első részét - második jövő vasárnap -, és nagyon tetszett: Sose késő (Non e mai troppo tardi). Ma éjjel megismétlik 0:40-kor a Dunán.
Megreszkírozom, hogy unalmas legyek, de ez a nap is gyönyörű volt!
Jó volt újra hallgatni a nagyon szép, megható Szabó Lőrinc verset.
Szép estét!
1. Nem hagyhattam ki,
2. - 3. ráadásul szép épületek között áll.
4. Ezek az útszéli tulipánok "viszontlátással" köszöntek…
***
Én is azt mondok most.
1. Egyik-másik üzletbe be is tértünk, vásároltunk is, nagyon szép hímzett blúzokat,
2. - 3. majd ebben a kedves családi étteremben költöttük el szerény és elég késői ebédünket. A harmadik képen érdemes megfigyelni a drúz kézműipar egyik szép termékét.
4. A buszmegálló felé sok szép villát, jólétről tanúskodó családi házat figyelhettünk meg.
1. Egyetlen, utolsó kép a kolostor kertjéből.
Mielőtt újabb kalandos utazásra szántunk volna magunkat, a kolostor előtti parkolóban szép, színes gyöngyöket vásároltunk. Örömmel láttam az egyiket Tanaria nyakában, egyik kolozsvári együttlétünk alkalmával.
2. - 3. Dáliát-el-Kármelen folytattuk aznapi sétánkat, a kedves drúz településen, szép házak és színes üzletek között,
4. és még két büszke lovassal is találkoztunk.
1. Öreg fa törzse kaktuszok és az akkor még javában virágzó ciklámenek mellett
2. és egy talán még öregebb vaseke.
3. Kaktusz-szobornak nevezném.
4. A kijárat felé haladunk. Vessünk még egy búcsúpillantást erre a helyre - nyugalmat és békességet árasztott; gyakrabban kellene ide jönnöm.
Szervusztok!
Ha már elkezdtem, be is fejezem.
1. Szemben a kolostorral.
2. Kövek, virágok
3. és kaktuszok között.
4. Mezőgazdasági eszközök szabadtéri múzeuma. A kolostorban valaha élt szerzetesek ezekkel az eszközökkel és sok munkával teremtették elő a betevő falatot. A kiállított eszközök több előző képen is láthatók.
1. Minden irányból fotózni kellett,
2. de közben az apróbb látványokra is figyeltünk.
3. A kert egyik rejtettebb zugában egy sírra bukkantunk. Isaac Sardy éppen 72 évesen halt meg, az angol-arab felirat szerint. Olyan magyaros a neve, nem?
4. Amikor ilyen köveket látok, mindig Szabó Lőrinc verse jut eszembe.
1. Nagyon jó helyre állították az Illés-szobrot - a kert minden szögletéből rá lehet pillantani.
2. Rögtönzött oltár szabadtéri Istentiszteletekhez.
3. - 4. A félkörbe kialakított ülőhelyek háttere is vonzza a tekinteteket.
1. - 2. Dokumentálom, hogy nem csak engem, de Tanariát is rabul ejtették a részletek,
3. a kövekből kirakott alakzatok, az árnyékos ösvények
4. és egy kisméretű amfiteátrum. Erre még visszatérek.
1. - 2. - 3. Szúrós búcsú a szépséges panorámától,
4. majd ismét lent, a kert különleges szépségei között.
Jó reggelt!
A tegnapi folytatásból sem lett majdnem semmi, de most összeszedem magam egy kis időre, mert nemsokára indulnom kell, ugyanis - pihenőnap ide vagy oda - áttettük a pénteki Klárikázást szombatra. Macerásabb az utazás, de így érdekesebb.
Szóval, hosszan tartó időutazásunk a Muhraqa-kolostor legfelső szintjén szakadt meg, ahol további érdekességeket láttunk.
1. Például a Sarutlan Kármelita rend anya-kolostorának hátsó ablakait,
2. - 3. illetve ezt az óriás-iránytűt, amely helyretette tudatlanságomat,
4. és ismét fentről: a főszereplőt, kedvenc prófétámat.
Nem biza. Igaz. Köszönöm. Jó, hogy szólsz, mert azóta már többször is rosszul említettem másoknak.
Szervusztok!
Nem baj, ha nincs hatalmas érdeklődés, én azért folytatom… Közben megláttam Tanaria hozzászólását, tényleg sok ilyen helyzet adódik, és nem csak abban a három hétben, hanem mindig. Sokkal közvetlenebbek és nyitottabbak itt az emberek, és segítőkészek, bármiről is lenne szó.
Tehát folytatom. Van még bőven a világvégi képekből.
(Pontosítanám az Ulickájá-könyv címét: "Daniel Stein, tolmács." Csakis azért, mert nem volt ám olyan egyszerű tolmács. Elnézést.)
1. - 4. Még mindig a kolostor tetejéről körbepásztázott látnivalók, és ismét Illés szobra, felülről.
Gyönyörű nap volt!
Külön élményt adott, hogy már első nap, Szigal kezembe adta Ulickaja A tolmács című regényét, ami amúgyis izgalmas, olvasmányos volt, de élőben meglátogatni több a regényben szereplő helyet fantasztikus élmény volt!
Jólesően emlékszem vissza több ilyen szerencsés alakulására a körülményeknek, sábátkor, autóbuszok-vonatok elérésénél stb. Ez a stoppolás is ilyen volt, meg még lesz egy, ami bizonyítja, hogy kedves, segįtőkész emberekkel találkoztunk. A szerencse végig kísért útjainkon.
Ennek a kis kertnek egészen különleges, megkapó hangulata volt.
Istenem, mennyi szépség én volt részem!
Mindenkinek szép napot!
1. Az épület mellől kikukucskáltunk és ezt láttuk!
2. - 3. - 4. A tetőről pedig a világnak egy nagyon szép szelete tárult elénk.
***
Holnap folytatom, még nagyon sok kép vár rátok.
Jó éjszakát!
Elkövettem egy kis hibát és kétszer töltöttem fel ugyanazt a képet, míg a bibliai idézet lemaradt. No akkor még egyszer, mert a képhez tartozik:
Ezt a héberül és arabul írt idézetet meg is értettem. Rákerestem a forrására és a Károli-fordítás szerinti szövegére: "És odamenvén Illés az egész sokasághoz, monda: Meddig sántikáltok kétfelé? Ha az Úr az Isten, kövessétek őt;" (Királyok I. Könyve, 18:21)
1. Átfogóbb kép a templombelsőről. A falakon körben idézetek.
2. Ezt a héberül és arabul írt idézetet meg is értettem. Rákerestem a forrására és a Károli-fordítás szerinti szövegére: "És odamenvén Illés az egész sokasághoz, monda: Meddig sántikáltok kétfelé? Ha az Úr az Isten, kövessétek őt;" (Királyok I. Könyve, 18:21)
3. A képen látható kis épületen keresztül felmentünk a kolostorépület tetejére és amit ott láttunk, az minden képzeletet felülmúlt.
4. Előtte azonban még egy pillantást vetettünk Illésre.
1. - 2. Még mindig a kertben,
3. - 4. majd belépünk a szintén nagyon puritán templomba, vagy nevezzem inkább imaháznak? Valahogy jobban illik a hely egyszerűségéhez.